Petőfi Népe, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 01. szám

1988. január 2. • PETŐFI NÉPE • 3 MIT HOZ AZ 1988-AS ESZTENDŐ? Bizakodunk, mert sok munkánk van Az emberek újévkor tervezgetnek. Van, aki a családi költségvetés várha­tó alakulását fürkészve merül el a számok világában; a termelőüzemek vezetői adókulcsok, árindexek és egyebek alapján megpróbálják előre kiszámítani az újévi elérhető nyereségüket. A próbaszámítások és az új szabályozórendszerrel való ismerkedés közben megkérdeztük a megye né­hány vállalatának vezetőjét, mit vár az újesztendőtől? Dudás Árpád igazgató, Agrikon- gyár, Tiszakécske: — 1988 nem lesz olyan jó év, mint az 1987-es volt, mert a szabá­lyozók változásával nem marad annyi pénzünk. Tartunk attól is, hogy a személyi jövedelemadó be­vezetése nem ösztönöz majd eléggé a többletteljesítményekre. így ha túlórázunk vagy többletmunkát végzünk, egy bizonyos határ felett már megszűnik a dolgozók érde­keltsége. Mindenekelőtt az ered­ménytermelő képességünket kell fokoznunk, a költségnövekedés el­lensúlyozására. Számos gonddal kell 1988-ban szembenéznünk, mégis bizakodóak lehetünk, mert sok a munkánk, bőségesen el va­gyunk látva megrendelésekkel. Bo­rúlátásra csak a még tisztázatlan kérdések adhatnak okot; viszont annak őrölünk, hogy valami elkez­dődött a kilábalás érdekében. A gazdaság fellendítéséhez a saját munkánkkal mi is szeretnénk hoz­zájárulni. Kudron László igazgató, kiskő­rösi telefongyár: — Időben befejeztük az előké­születeket 1988-ra, azonban a ren­delkezésre álló rövid felkészülési idő miatt még nem látjuk elég vilá­gosan az új szabályozóknak a gaz­dálkodás menetére gyakorolt hatá­sát. Az általános forgalmi adó be­vezetése az év első felében sok problémát okoz majd, de a terme­lési feladatainkat változatlan nagyságrendben teljesítjük. Lénye­ges módosulás a gyáregység életé­ben, hogy 1988-tól várhatóan át­térhetünk a keresettömeg-szabá­lyozására, amellyel az egyik legna­gyobb gondunk, az ösztönzés meg­oldódik, és minőségi javulást hoz­hat a termelésben. Ottoványi Ferenc igazgató, Ka- loplasztik, Kalocsa: — A központi előírások behatá­rolják a lehetőségeinket. Terméke­ink iránt megnövekedett a kereslet, mégsem tudjuk majd az idei terme­lési szintünket túllépni. Valóságos piaci viszonyok között szeretnénk dolgozni, ahol maga a termelő döntheti el, hogyan jár jobban. A lehetőségeinkhez képest min­dent megteszünk azért, hogy a ter­mékszerkezetünket az igényeknek megfelelően alakítsuk ki. Tóth Pál igazgató, Ikarus, kis­kunhalasi gyár: — Semmit sem várunk, mert csak akkor lehet előbbrelépni, ha elébük megyünk a dolgoknak. Az újévi elképzeléseinket röviden a szokásos három kívánság szerint foglalhatom össze. Elsősorban azt szeretnénk, hogy a gyár fejlesztési üteme az' 1987. év folytatásaként töretlenül megmaradna, a termelés felfutása és dolgozóink életkörül­ményeinek a javítása terén egy­aránt. Másodszor tisztánlátást vá­runk, hogy ne begőzölt fejekkel, bepörgött emberekkel kelljen a fel­adatainkat megoldani, hanem nyugodtabb körülmények között, megfelelő hatékonysággal dolgoz­hassunk. A harmadik kívánság: jó egészséget, sok-sok örömet és bol­dog új esztendőt kívánok minden munkatársamnak. Bajnai György, a Blévisz elnöke: — Mindenképpen a reform gyorsítását várjuk 1988-tól és ezen belül azt, hogy a bérreformmal kapcsolatos elképzelések minél előbb ismertté váljanak. Addig is reméljük, hogy az átmenetinek te­kinthető jövő esztendőben a jöve­delmi viszonyok a terveknek meg­felelően alakulnak. A magunk ré­széről mindent elkövetünk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. De az új év alkalmával nem csak fo­gadkozásokkal, hanem jókívánsá­gokkal is szokás előhozakodni. Szeretnénk, ha lényegesen javulna az anyagellátás, hogy a vállalkozá­si szerződéseket biztonsággal le­hessen aláírni. A termelési gondo­kon túlmenően kívánjuk, hogy mi­nél kevesebb feszültség adódjon mind a családok, mind pedig az ország életében. Kisvágó Árpád TÉVÉJEGYZET Flip A szilveszteri tévémű­sor készítésének aligha­nem ősrégi aranyszabá­lya, hogy a produkciót az emberek nagy része meg sem nézi, akik pedig mégis, azok az est előre­haladtával amúgyis egyre jókedvűbbek lesznek, következésképp majd­nem mindegy, mit ad ilyenkor a tévé: aki nem nézi, nem hiányolja, aki nézi, nemigen látja. Különös tehát, hogy mégis, minden aranysza­bály ellenére még mindig össznemzeti ügy a SZIL­VESZTERI MŰSOR (a teljes őszinteség kedvéért persze hozzá kell tenni: ez az ügy régesrég létre­hívta és megszilárdította a kétpártrendszert; a rá­dióhívőkét — akik közül sokan persze csak ismét­léskor hallgatják meg a műsort — és a tévénéző­két). Kevésbé, mint ta­valy, jobban, mint jövőre — de még mindig ÜGY. Mint tehát most is. Ha jól láttam, a tévé tisztára üzleti alapon állí­totta össze a műsorát, minek következtében csupán annak a ténynek a következtében, hogy az illető éppen szilveszter­kor született, s hasraütős válaszok adásában haj­szállal lehagyta ellenfe­lét, az megnyerhette egy kisember egész évi nyug­díját (no persze adómen­tesen), melynek ünnepé­lyes átadásakor zengett a tévépalota a sok ilyen­olyan cég nevétől és rek­lámjától. Hiába no, kis tévé — szegény tévé — isteni szerencse, hogy vannak még olyan cégek, amelyeknek ez a pár százezer meg se kottyant. A produkcióban egyébiránt mindenki megtalálhatta a neki szánt részletet. A roman­tikára hajlamosak a Szomszédok végén töröl- gethették meghatódott- ságtól bekönnyesedett szemüket, a krimikedve­lők sokadszorra is élvez­hették az Óvakodj a tör­pétől izgalmftit (a, kitté-? sen, ismétlik!!), bár a jó- pofáskodás már a Híra­dóban megkezdődött: nyilván az év legmeghök- kentőbb riportját szállí­totta a rendkívül tehetsé­ges Juszt László—Döm- södi Gábor kettős, ami­kor a legnézettebb műsor szerkesztőit öltöztette rabruhába s érdeklődött utánuk a pesti utcán. Jó, jó, nem a ruha teszi az embert, dehát miféle ren- dészek őrzik a rendet a tévé kapujában, ha még Aczél Endrét sem ismerik föl, helyetteséről pedig annyit nyögnek ki: „ezt ismerem, ez egy bemon­dó”. Nem különösebben volt izgalmas ezúttal a Szuperbola (hétköznapi, ezerszer ismételt poénok­kal nem is lehetett más), ugyanakkor a Mikrosz­kópról adott betét Kör- mendy János tálalásában pontosan tükrözte, mit is gondol a kisember az or­szág dolgairól. Az már csak mellékes, hogy az ilyesmit minálunk nem komoly politikai kom­mentárokban mondják így el, hanem humo- reszkben (egyáltalán, áll­junk csak meg: humo- reszk volt???). Amennyit láttam a műsorból (mert hiszen a jegyzetíró is ember, min­den percet nem kísérhet ugyanolyan figyelem­mel), abból legjobban az tetszett, amikor Müszi le­rántotta magáról a lep­let. Meg még egy: a flip­per. (Volt abban valami határozottan emberi, amikor a riporternő száztizenhatodszorra is megkérdezte Ferenctől, Istvántól, Alpártól, Sa­többitől: szólíthatom Fe­rencnek, Istvánnak, Al- párnak, Satöbbinek? Meglepetésemre egyik sem mondta azt, hogy nem, amiből az is kitű­nik, mi mindent elvisel az ember egy kis pénzért). Flip, flip, flip. Ballai József Új típusú férj? Még 1973 legelején történt, hogy a brit orvosi szö­vetség, a British MedicatAssociation azzal az örömhír­rel kecsegtette a hölgyeket, hogy a hetvenes évek új típusú, minőségi férjekkel áldják meg őket. Része volt ez orrnak az egyre szélesedő kampánynak, amely azt szorgalmazta, hogy a női emancipáció megköveteli egy új férfitípus kialakulását is. Azaz, hogy miközben teret engednek a nők érvényesülésének a társadalmi élet és a munka frontján, maguk is jobban kiveszik részüket a hagyományosan női feladatokból, mint amilyen a gyermeknevelés és a háztartás. Elvileg ennek elismerését fejezte ki a brit orvosszö­vetség ígérete is, melynek olvastán részemről lelkes egyetértés volt az első reagálás, amit azonban rögtön egy csillapító nono követett. Mondván, hogy erre aztán rálesek. Mint mai férjben hamarosan felülkerekedett bennem a mélységes önkritika. Csak nézzenek meg jól bennünket! — mondtam magamban. Feltételezhető ró­lunk, hogy a természeti törvényeket meghazudtolva, ugrásszerű, forradalmi változásokon menjünk keresz­tül ily rövid időn belül? Hogy belőlünk a hetvenes években felsőbbrendű férj válnék? Magam voltam az abszolút nyitottság, hogy a hetve­nes évek során semmi hír, jel ne kerülje el a figyelme­met, ami az új típusú férjek kialakulását illeti. Jócskán feléljük már a nyolcvanas esztendőket is, de a várt átalakulás sehol! Sőt! Egy NSZK-beli szociológusnő megállapítása ' szerint gyakorlatilag a mai, tehát 1988-as férjek, apák éppúgy rühellik a felmosórongyot, mint a tegnapiak s tegnapelőttiek. Idegenkednek a háztartási munkától annak ellenére, hogy a nyugatnémet feleségek fele épp­úgy dolgozik, mint a férje. Fölmérések szerint „szerelő- munka" , „autómosás’’, netán még a „szemétláda kiürí­tése" szerepel a rendszeresen végzett tevékenységek között, de a hagyományos háztartási munkákkal szem­ben érthetetlen ellenszenvet éreznek, s ezekből mind­össze csak minden ötvenedik férfi (!) veszi ki a részét. Az csalóka látszat csupán, hogy a férfiak jobb házi­asszonyok, mint a nők . . . Igen, ha rá vannak kénysze­rülve, mert egyedülállók és elhagyott férjek. De keser­vesek a tanulóidők, míg rájönnek, hogy rendszeresen kell takarítaniok, takarékosan vásárolniok, ha nem akarnak fizetés előtt kikészülni, és érdemes megtanulni jól főzni. Inkább hiszek tehát a német alaposságú szociográfiá­nak, mint a hebehurgya brit közleménynek. Meg aztán kettőn áll a vásár. Mert azért fonákjáról is illik jól szemügyre venni a hír kihatásait. Például, hogy az új típusú férjek mellé a nőknek is tökéletesebbé kell válniuk, másként fabatkát sem ér az egész férfitö­kéletesedés. Mint az említett tanácsadó „Házadosni" című feje­zetében olvasható, az új típusú nők vérében kell legyen, hogy sokkal fontosabb a férjük iránti szeretet, mint a tökörfényes parkett és a portörlés. Azaz, ugrásszerű, minőségi változáson kel! keresztülmenniük a nőknek is, ha méltókká akarnak válni pompás férjeikhez. Ismerjük el, legtöbbjüknél végzetes megrázkódtatás­sal járna még az átalakulás megkísérlése is. Vajon képesek lennének-e őszintén elfogadni nőtársuk, dr. Elisabeth Penrose tézisét, miszerint a feleség számára legfőbb érték a férj?! Az is bajosan hihető, hogy egyik évtizedről a másikra belemennének a négy „C" — compromise, consideration, communication, Cooperati­on, vagyis megalkuvás, férjük tekintetbe vétele, megér­tés és együttműködés — elfogadásába. Szóval az új típusú férj, férfi, feleség, nő csak porhin­tés, csalóka szivárvány, mese habbal, hervasztó illúzió- keltés. Még egy pillanatra visszatérve a háztartási munkák­ra ... Gondoljunk csak bele a háztartási robotok elter­jedésének megállíthatatlan dömpingjébe. Úgy van a jelenség beállítva, mint a haladás legújabb tanújele. Pedig az egész mögött a sarokba szorított férjek két­ségbeesett produktuma rejlik. Megszabadulni a ház­tartási munkák előbb-utóbb magukra vett terheitől. Tóth István AJÁNDÉKBA KAPOTT ÜVEGSZOBOR Parkolópark-építés Baján Elmaradt tájékoztatás y Már megint feltúrják a fél várost! Csak azt tudnám, mi szükség van erre?! Jó volt így, ahogy van a nagyapámnak, jó létt volna az unokámnak is. — Arra meg nem gondolnak, hogy mi lesz a gyönyörű fákkal. Jobb lenne, ha inkább a meglevő értékekre vigyáz­nának! — Igaza van, asszonyom. S képzel­jék el, hogy mibe kerülhet! Tudom, hogy nem illik hallgatózni, de nem vétettem az illemszabály ellen, hiszen a bajai kórház előtti buszmegál­lónál elhangzottak tulajdonképpen minden várakozónak szóltak. Szöget ütöttek a fejembe a vélemények. Má­sutt is hallottam hasonlókat. Szerettem volna többet tudni a Beloiannisz utcá­ban folyó nagyszabású munkálatokról, ezért Barna György tanácselnök­helyetteshez fordultam felvilágosítá­sért. — Sok a mende-monda a kórház előtti munkálatokkal kapcsolatban. Mi történik a Beloiannisz utcában? — A leghelyesebb, ha elöljáróban tisztázzuk, melyik is a Beloiannisz utca: a városi kórház és a temető előtti utcá­ról van szó, melyet a Bajára látogató idegenek is jól ismernek. Leginkább azért, mert ha a kórház látogatási ide­jében érkeztek, aligha tudták elhelyezni a gépkocsijukat. De itt mindig nagy a forgalom. Ezerkétszáz dolgozója van az intézménynek az ezer kórházi ágy ellátására, és ha a járóbetegeket is hoz­zászámítjuk, bizonyos, hogy naponta legalább kétezerötszáz ember fordul meg itt. Ehhez jön még a temetőbe és a közeli sporttelepre igyekvők száma, akik szintén kénytelenek voltak a gép­kocsijukat a fák alatt, szabálytalanul, elhelyezni. A következmény lehetett a pénzbüntetés, és hozzá, hogy a fák egy- harmada máris kipusztult. — Milyen intézkedéseket tettek a helyzet jobbítására? — A tanács tervet készíttetett a Be­loiannisz utca teljes rekonstrukciójára, melyben feladat volt a kórházzal szem­beni — tehát a nyugati oldali — lakó­házak megközelítésének és a gépkocsik parkolásának megoldása. A szépen si­került elképzfelést behyújtóttúk'a televí­zió Natúra Szerkesztőségének, a „Szebb, emberibb környezetért” jeligé­jű pályázatra is. — Mi a terv lényege? — A gyalogosközlekedés a nyugati oldalon levő kettős gesztenyesor között történik, a burkolat nagykockakő és betonlapok variációjából áll majd. Az új gyalogátkelőhely a kórház főportája előtt lesz. A 7/A és a 33/B számú házak között az épületek elé vegyeshasznála­tú szervizút épül, részben az ingatlanok megközelítésére, részben a kerékpáro­soknak. • Itt lesz a pihenőtér a szoborra). — Hol alakítják ki a parkolókat? — A Szarvas Gábor utca előtti kite­rebélyesedett részen, illetve a kórház és a temető előtt. Sokan kérdezik tőlünk, hogy mi lesz a gesztenyefákkal? Nos, a tervek úgy készültek, hogy egyetlen egészséges példány se essék áldozatul az átépítésnek. A fák körül kiemelkedő szegéllyel határolt földterületet ha­gyunk. A Beloiannisz utca forgalmá­nak zavartalanabb áramlását segíti elő a gyalogátkelőhelynél létesített két au­tóbusz-kiálló. — Mondják, hogy valamilyen szobor is kerül ide. —- Igen. Rácz Edit szobrászművész Üveghuta című alkotása. — Mibe kerül majd? — A kétmillió forint értékű tér­plasztikát ajándékba kaptuk a Képző- és Iparművészeti Lektorátustól, azzal a feltétellel, hogy az elhelyezésére méltó környezetet teremtünk. A kórház főbe­járatával szemben kialakítunk egy pi­henőteret, díszburkolattal és természe­tesen padokkal ellátva, ezt ékesíti majd az üvegszobor. A térkialakítás költsége egyébként az összes költség öt százalé­kát teszi ki. — Milyen ütemezésben folynak a munkálatok? —- A kivitelező már áthelyezte a közműveket, elvégezte a burkolat, illet­ve a szegélyek építését. Az idén a nyu­gati oldal kertépítési munkálatai követ­keznek, a fasor hiányainak pótlása, il­letve sövényültetés, és felállítják a tér- plasztikát. Előreláthatólag 1989-ben kerül sor a temető és a kórház előtti oldalon a parkolók, pihenők és a ker­tek kialakítására. •*— Gondoltak-e az új létesítmények ' és a környezet jó kapcsolódására? Igen. Meggyőződésem, hogy a Beloiannisz utca képe olyan harmoni­kusan illeszkedik majd a városképbe és a közvetlen környezetbe, hogy minden Baját szerető embernek örömet szerez. Reméljük, így lesz. Ennek ellenére azonban azt gondolom, hogy jó lenne az ilyen nagyszabású, a városképet érintő terveket időben a nyilvánosság elé tárni, közszemlére kitenni. A hiá­nyos tájékoztatás találgatásokat szül, helytelen nézeteket táplál. Gál Zoltán Fontos jogszabályok léptek életbe Például: 3 éves kötelező jótállás a lakásokra A népgazdaságot, az ország lakosságát közvetlenül érintő, kiemelkedően fontos törvények, törvényerejű rendeletek, és magas szintű jogszabályok jelentek meg az 1987-es esztendőben. Ézek is egy tartós folyamat, a gazdasági és társadalmi megúju­lás jogi keretét jelentik, s közöttük több olyan van, amely fogalomként is új, a hazai gyakorlatban czidáig ismeretlen volt. Az alábbi összeállítás ezeket, a január elsején életbe lépett jogszabályokat foglalja össze dióhéjban. Az elmúlt hónapokban a legna­gyobb érdeklődés az általános forgalmi adóról, valamint a személyi jövedelem- adóról alkotott törvényeket kísérte. Az általános forgalmi adó bevezetése lehetővé teszi az értékarányos árak ki­alakítását, a termelésben a valós hozzá- adottérték elismerését, a veszteséges te­vékenységek föltárását, s azok allami támogatásának megszüntetését. Ugyanakkor nagyobb mozgásteret en­ged a jól gazdálkodó vállalatok számá­ra, ezaltalhozzájárulhat a népgazdaság teljesítőképességének javulásához. A személyi jövedelemadó a lakosság minden rétegét érinti. Fontos eszköze lehet a teljesítmények szerinti differen­ciálásnak, amely egyebek között abban is megjelenik majd, hogy a munkából származó jövedelmek között a jelenle­ginél lényegesen nagyobb különbségek alakulnak ki. Ezeket a különbségeket a társadalom csak akkor fogadja cl, ha a magasabb jövedelemmel rendelkezők a közterhek viseléséhez is nagyobb mér­tékben járulnak hozzá. A két adórendszer bevezetése nélkü­lözhetetlen az egységes elvek szerint fel­épülő pénzügyi rendszer létrejöttéhez és a helyes értékrendek kialakításához. Az új adórendszer bevezetéséhez több szociálpolitikai intézkedés kap­csolódik, elsősorban az időskorúak, a nagycsaládosok anyagi gondjainak enyhítése, valamint a lakásvásárlás és -építés könnyebbé tétele érdekében. A gazdasági változások az egyes ál­lampolgárok létbiztonságához, a fog­lalkoztatásukban jelentkező konfliktu­sok feloldásához, enyhítéséhez rende­letbe foglalt intézkedéseket követelnek meg. Ennek megfelelően született az a minisztertanácsi rendelet, amely 1988. január l-jétől az állami költségvetésből fedezett foglalkoztatási alapot hoz lét­re; az átképzési, az elhelyezkedési tá­mogatás, a meghosszabbított felmon­dási idő átlagkeresete ezt az alapot ter­heli, ebből téríthető egyebek között a közhasznú foglalkoztatás költsége, s támogathatók az egyes munkahelyte­remtő beruházások is. Ugyancsak a kormány rendelkezett arról, hogy korengedményes nyugdíja­zást kezdeményezhet a munkáltató, ha a dolgozó elhelyezése nem biztosítható, és nők esetében legalább 25 évi, a férfi­aknál legalább 35 évi szolgálati idővel és az adott munkáltatónál legalább öt évi munkaviszonnyal rendelkezik. A lakosság széles körét érinti az a kormányrendelet, amelynek alapján bevezetik az új lakásokra és lakóházak­ra vonatkozó három éves kötelező jót­állást. A Minisztertanács rendelkezett arról is, hogy január 1 -jétől az állami tulajdonban álló házingatlanok elide­genítését a kezelő szerv és a bérlők egy­aránt kezdeményezhetik. A pénzügyi változásokhoz tartozik az Elnöki Tanácsnak a kötvénnyel kapcsolatosjogszabályt módosító ren­deleté is. Az 1987-es évben jelentős mértékben szélesedett a kötvénypiac, különösen a vállalati, intézményi szfé­rában. A rendelet szerint január l-jétől megszűnik a kötvények állami szava­tossága. Ez megnehezíti, illetve meg­drágítja a kevésbé jövedelmezően gaz­dálkodók kötvénykibocsátását, banki garanciát várhatóan csak a pénzügyi­leg stabil vállalatok kötvényeihez ad­nak. E téren újdonság, hogy a külföldi részvétellel működő gazdasági, illetve költségvetési szervezetek is kibocsát­hatnak kötvényeket. Januártól az állam a költségvetés hi­ányának finanszírozására kincstárje­gyet — bemutatóra szóló átruházható értékpapírt bocsáthat ki. A kincs­tárjegyet magánszemélyek és vállala­tok egyaránt megvásárolhatják. A gazdaságban bekövetkező válto­zások, valamint a társadalmi élet új jelenségei más törvényi s2intű jogsza­bályok megalkotását is szükségessé tet­ték. 1988. január l-jétől hatályosak a Büntető Törvénykönyvet és a büntető eljárásról szóló törvényt módosító ren­delkezések. Céljuk elsősorban a bűnö­zés még hatékonyabb visszaszorítása. Néhány jelentős, cs lényegét tekintve új fogalom: a közérdekű munka bevezetése a javító-nevelő munka új végrehaj­tási formája; a kábítószer-élvezők kényszer­gyógyításának lehetővé tétele; — a szigorított javító-nevelő munka alkalmazási lehetőségének a kiterjesz­tése; — a közveszélyokozás, közokirat­hamisítás, a kábítószerrel való vissza­élés és az üzérkedés törvényi tényállá­sának pontosabb szabályozása. Az új törvény számos, a büntetésvég­rehajtással kapcsolatos jogszabályt rögzít még; ezek a gyakorlat tapaszta­lataira építve korszerűsítik az igazság­szolgáltatási tevékenységet. Rendelctek láttak napvilágot 1987- ben a felsoroltakon túl például az egészségügyi szolgáltatások körében, a katonai szolgálatot illetően és más fon­tos területeken. Közös jellemzőjük az a célkitűzés, hogy a gazdasági, társada­lompolitikai elhatározásokat megfelelő jogi keretbe foglalják. Érvényességük első napja: 1988. január 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom