Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-10 / 291. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. december 10. RIPORT HELYETT DRÁMA Szarkofág A közgondolkodás, a társadalmi gyakorlat torzulásai esetenként ször­nyű katasztrófákkal sürgetik a válto­zást. A beszegezett bejáratú pajtában szénné égett ököritóiak a falusi elmara­dottságot ültették a vádlottak padjára a' századelőn. A Titanic a kíméletlen kapitalista versenyszellem örök me- mentója. Csernobil kiáltó tanulsága: előbb-utóbb baj lesz ott, ahol a szó és tett, a Jelentés és a valóság, a modern technika által követelt fegyelem és a köznapi gyakorlat annyira eltávolo­dott egymástól, mint a Kijev melletti atomerőmű vezetőinél, az iparágat irá­nyító szervezetekben és feltehetően a helyi hatalmi tényezőknél. Úgy érezhette Vlagyimir Gubarjov, tudományos kérdésekkel foglalkozó újságíró, amikor a szerencsétlenség után hat héttel fölkomorlott előtte a széthasadt, szétégett reaktorból ki­áramló sugárzást elfojtó, magába ol­vasztó sokemeletes betontömb, hogy „növeli, ki elfödi a bajt”. Az első pillanatban érzékelte: emberi felelőtlenségek sorozata miatt pusztul­nak el jobb sorsra érdemes emberek, küszködnek éltük végéig sugaras be­tegségekkel százak. A napjainkban kissé lebecsült, lelki- ismeret-ébresztő szerepében elbizony­talanított irodalom a robbanás előtt riadóztatta az illetékeseket. Mint a kecskeméti színház műsorfüzetéből is tudható, a Literatúra Ukraina már 1986 februárjában cikket közölt az energiatermelő nagyüzemben tapasz­talt felelőtlenségekről, visszásságokról. Elképzelhető, hogy a főszerkesztő, a szerző kellemetlen perceket élt át a cikk megjelenése után. Itt-ott fölemelte Ille­tékes vagy magát annak érző Valaki a telefonkagylót és elmarasztalta őket a lakosság fölösleges nyugtalanítása mi­att ... A publicista Gubaijov a várt riport, tudományos elemzés helyett drámát írt Csernobilről. Tárgyát—ahogyan mon­dani szokás — az életből merítette. Ne­vezhetném tandrámának is Szarkofág című tragédiáját'. . Sajnos, csak némely jelenetben sike­rült a valóság művészileg hiteles mását a színpadra tenni. Az újságíró-szerző nem bízott eléggé a tények dramatikus hatásában? Gyakorlatlansága korlá­tozta a robbanás olykor maguk is áldo­zat felelőseinek árnyaltabb bemutatá­sát? A felelősöket vallató logika miért csak a szerencsétlenség színhelyén ke­reste a bűnösöket? Mindenki felfelé mutatott, mindenki kikérte magának az Ügyész célzásait: „Érdeklődjön azoknál, akiknek jelentettem. Mert én jelentettem ... Jelentettem!” Vajon ez az idézett bürokrata tábornok ilyen gyávának született, vagy a körülmé­nyek tapasztalatai nyomorították eny- nyire aljassá? A rettenet óráiban csak családját mentő Főnök nyilván nem először sorolta egyéni érdekeit a közös­ség érdekei elé. Miért boldogulhat ő, miért, váltották le a meghirdetett el­• V I onok (I irigyel .ló/scf) és ;i 11;illi:itatlan, a/clolt Nyúl (kovács Gyula). • A kandidátus (Réti Erika) és Vera (Sivók Irén). vek betartását követelő elődjét? Fel­zaklató kérdések. Kimondásuk is nagy tett, de színpadon csak kellő művészi erő alakíthatja a dráma igazságává és az élet igazságát. Az író és Seprődi Kiss Attila rendező a 10-es számú betegelkülönítő lakójá­val, a Halhatatlannal és az amerikai professzor megjelenítésével próbálta az emberiség létcjrámájává tágítani Cser­nobil tanulságait. Más szerepfelfogás talán jobban beleillett volna a dráma és az előadás realista stílusába, de olyan kimunkáltan, olyan elhitetően formál­ta meg az emberi öntudatával, a termé­szeti és társadalmi bajokon fölemelke­dő gondolkodással súlyos betegen is reményt tápláló férfit, hogy csak elis­meréssel méltatható Kovács Gyula ala­kítása. Pontosan közvetítette a Főnök unott cinizmusát, éltető prakticizmu- sát, fásult helyezkedését Lengyel János. Szerepének megfelelően pitiáner hiva- i talnok volt Tábornokként Budai Lász­ló. Gulyás Zoltán — Fizikus — és Kri- zsik Alfonz mint Operátor jó színvona­lon'oldotta meg feladatát. A többiek a vázlatos szerepek miatt kevés játékle­hetőséget kaptak. Mindenképpen emlí­teni kell Gumik Ilonát (Sztyepanovna professzor), Réti Eikát (Petrovna kan­didátus), Vitéz Lászlót (intézeti igazga­tó) és Dallos Józsefet (Ügyész). A névadója intelmét megfogadó Ke­lemen László Kamaraszínház ezúttal valóban „tanító oskola” volt. A dráma gyengeségeit feledteti a mondandó idő­szerűsége. Heltai Nándor ' Nemzetközi folklórfesztivál Moszkvában 1988. augusztus 11—17. között rendezik meg Moszkvában a nemzetközi folklórfesztivált. A szervezőbizottság vezetője Vaszilij Zaharov, a Szovjet­unió kulturális minisztere. Már megkezdték a meghívók szétküldését a külföldi kollektíváknak. Mindegyik résztvevő harminc percnél nem rövidebb és egy óránál nem hosszabb programmal készül a fesztiválra. A megnyitó és a záróünnepség összevont műsorában három-öt perces számmal vesznek részt, valamint a szervezőbizottság által meghatározott húszperces programban szerepel­nek. A folklóregyüttesek bemutatkozásának fő helyszíne a Népgazdasági Eredmények Kiállítása, az Olimpiai sportközpont lesz, továbbá a csodála­tos hangulatú „Kolomenszkoje”, „Osztankínó” és „Caricinó” védett mú­zeumépületei. Szovjet részről azok az együttesek vesznek részt a fesztivál programjá­ban, akik a nagy októberi forradalom 70. évfordulója tiszteletére rendezett országos népművészeti fesztiválon kiemelkedő helyezést értek el. A nemzetközi fesztivált a jövőben kétévenként rendezik meg. Helyszínül Moszkva után az egyes köztársaságok fővárosait választják. TUDOMÁNYA MŰVÉSZETÉRT A restaurálás etikai és technikai határai Francia kiállítások Budapesten Mi a restaurá­lás?. Művészet, technika vagy tu­domány? Aligha­nem mindez együt­tesen. De hogy a technikának, a tu­dománynak és a művészi bevérzés­nek hol a határa, arról hosszas viták folynak még nap­jainkban is. Ez volt egyebek közt annak a francia tu­dományos szimpó­ziumnak is a témá­ja, amelyet decem­ber elején rendez­tek Budapesten, és amelyhez gyakor­latban illusztrálva az elveket — kiállí­tás is csatlakozott a Magyar Nemzeti Galériában. A restaurálás tárgya: festmény, szobor, régészeti lelet, könyv, de még film is lehet, amint a francia előadás-sorozat taglalta. (Be is mu­tatták néhány elő­adásban Marcel L’ Herbier A szívtelen asszony című 1923-ban készült és 1986-ban res­taurált filmjét.) Az a két kiállítás — Festmények res­taurálása és a Tudomány a művészetért —, amely január 4-éig látható a Galé­ria harmadik emeletén, egyaránt szól a szakemberekhez és a nagyközönség­hez. Fotókkal, leírásokkal dokumen-' tálják a restaurálás technikáját és a se­gítségül hívott tudományokat. És fel­vetik a restaurálás elméleti kérdéseit is: hogy meddig lehet elmenni, hol a határ etikailag és technikailag. Ám amint Germain Bazin professzor,.az Institut de France tagja megjegyezte, abban, hogy megtalálják az eredetihez közeli (mert a teljesség már Kizárt) állapotot, abban már csak a restaurátor érzé­kenysége igazíthat el, itt van a tudo­mány határa is. Éppen ötven esztendeje, hogy a pári­zsi Louvre restaurátorműhelyeibe be­vonultak a kémiai, fizikai tudomá­nyok. S hogy a kémiai analízis és példá­ul a röntgen technika segítségével jelen­tős sikereket értek el a szakemberek a képek, szobrok anyagának, a festés­nek, a technikának a vizsgálataival. • Középkori faszobor res­taurálás után • ... és a szobor arc­részlete resta­urálás előtt. A tudomány két irányban is hatással van a műtárgyvizsgálatra: egyrészt se­gíti a művek alaposabb történeti megis­merését, a művek meghatározását, (da- tálás, szerzőség), másrészt elősegíti a konzerválás új módozatait. Megtudhatjuk a kiállításon, hogyan restaurálták Watteau, Raffaello és má­sok képeit a Louvre-ban. Részletfotók és vizsgálati eredmények leírása segít tájékozódni s betekinteni a restaurálás folyamatába. Van az anyagban egy számunkra kü­lönösen aktuális restaurálási példa: egy New York-i magyar tulajdonában lévő és a francia nemzeti múzeumok festé­szeti restaurálási osztálya által megtisz­tított Munkácsy-kép. • Egy restaurált Rafaello- madonna. A francia anyagot a Nemzeti Galéria saját restaurálóműhelyében konzervált műtárgyak és korábbi állapotukat rög­zítő fotódokumentáció egészíti ki. A restaurálás témaköréhez kapcso­lódik a Széchényi Könyvtárban az írott dokumentumok konzerválásával fog­lalkozó francia Tanulmányi és Kutatá­si Központ kiállítása. Ahol a különbö­ző megőrzési technikákat, mint szárí­tás, fertőtlenítés, savmentesítés, hiá- nyok pótlása és a megrongálódott do- kumentumbk másolása — mutatják be. Az itt bemutatott francia könyve­ket a kiállítás alkalmából a magyar nemzeti könyvtárnak ajándékozta a francia állam. A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FÖLYÖffiÄTH SZOVJET IRODALOM Alekszandr Bek Az új megbízatás cí­mű regényének I. részét közli a Szovjet Irodalom decemberi száma. Az író 1964-ben fejezte be e művét, de ez csak 1986 végén jelenhetett meg. A regény a harmincas evekben — a szellemi, társa­dalmi, ipari átalakulások, a kollektivi­zálás, de egyben a személyi kultusz, az adminisztratív erőszak fellendülésének idején — és az 50-es években játszódik. Hőse, a fiatalon kiemelt, tehetséges harminchét évesen népbiztossá kineve­zett Onyiszimov személyes hálával tar­tozik Sztálinnak gyors felemelkedésé­ért, de sok más társával együtt a bálvá­nyozással, engedelmeskedésével csak erősíti a hatalomvágyó Gazda negatív jellemvonásait. Onyiszimovot, aki hoz­záértéssel és mindig. maximális 'oda­adással végezte fontos munkáját az iparban, végül csak eléri munkatársai­nak sorsa: őt is „kivonják a forgalom­ból”, új, fontos megbízatást kap: nagy­követ lesz egy északi országban. A re­gény erőssége, hogy nagy objektivitás­sal, hitelesen idézi fel Sztálin és a törté­nelem többi alakját". Guram Docsanasvili grúz író Az em­ber, aki nagyon szerette az irodalmat című elbeszélését, mely szintén szerepel a decemberi szám próza rovatában, minden olyan olvasónak ajánljuk, akit érdekel a szovjet valóság, az utóbbi évek társadalmi-politikai-emberi prob­lémái. Az elbeszélés egy szociológiai felmérés körülményeiről, e jellegzete­sen mai szovjet gondolkodás emberi vonatkozásairól, az átlagostól egy ki­csit is eltérően gondolkodó ember út­vesztőiről, lehetőségeiről szól. „Eszköztársasága 9 hadd alkossam e kis szót a tiszteletére! — demokrati­kus és tiszta...” — úja Alekszandr Kusnyerről, az ötvenéves leningrádi költőről Tandori Dezső. A líra rovat­ban közölt válogatás verseit S. Bene­dek András, Képes Géza, Konczek Jó­zsef, Tandori Dezső és Veress Miklós fordították. Külön összeállítást szentel a folyó­irat annak a vállalkozásnak a bemuta­tására, amely 1986-ban Kirgiziában Csingiz Ajtmatov kezdeményezésére jött létre. Az Isszik-Kul-tó partján megtartott nemzetközi értelmiségi fó­rum munkáját az ott megszövegezett nyilatkozatot, valamint az Inosztran- naja Lityeratúra és a Szovjet Irodalom moszkvai szerkesztőségének körkérdé­sére beérkezett válaszok mutatják be. JÁNOS PASSIÓ, BAROKK ORGONAZENE Az elkövetkezendő időszakban szinte mindenki a karácsonyi ünnepekre ké­szül, sokan tanácstalanul keresik az ajándékokat. Könnyítésül: szokásos he­ti kulturális ajánlatunkban olyan leme­zekre hivjuk fel olvasóink figyelmét, me­lyeknek sokan örülhetnek. Á Hungaro­ton gazdag lémezkínálatából két ko­molyzenei értékes felvétel is kiemelke­dik. Händel János passióját német nyel­ven rögzítették a szombathelyi Savaria Múzeum nagytermében. (Zenei rende­ző: Székely András./Kitűnő előadók vi­szik sikerre János evangéliumának lírai betétekkel kibővített, 19. fejezetét. Hän­del 1704-ben Hamburgban keletkezett művének szövegét Christian Postel írta. Korhű hangszereken játszik a Capella Savaria. Vezényel: Németh Pál. Jézus: Moldvay József (bariton), Pilátus: Char­les Brett (kontratenor), Evangélista: Martin Klietmann (tenor). Zádori Má­ria, Verebics Ibolya szoprán hangjával csodákra képes. A kamarakórus teljesít­ménye is felső fokon említhető. Ugyancsak a Hungaroton Antiqua- sorózatában adták ki a Karácsonyi ba­rokk orgonazene című összeállítást. Dietrich Buxtehude, Johann Sebastian Bach, Samuel Scheidt, Johann Ludwig Krebs műveit Spányi Miklós, Ella Ist­ván és Karasszon Dezső szólaltatja meg á szombathelyi h Kálvária-templom Eule orgonáján. (Érdekes: igen sok fel­vétel készül Szombathelyen!) Ezen a modern hangszeren csupáncsak a XVII —XVIII. századi mesterremekek szó­laltathatók meg. Bach C-dúr prelúdi­um és fúgája, Krebs E-dúr toccata és fúgája mar „sláger”, de öröm hallgatni a kevésbé ismert korálfeldolgozásokat is. (Csak az előző két emlitett mű nem korálfeldolgozás.) A lemez zenei render zője itt is Székelv András. Mindkét ki­advány borítójának grafikusa Garas Kálmán, ‘minthogy munkájuk révén érezhető, az Antiqua szép, értékes so­rozat, a külcsínt illetően is. bensőséges régi dalainkat, ismert, ke­vésbé ismert hazai és külföldi népdalo­kat, a betlehemes szokásokat, költő­ink, többek között József Attilának, Weöres Sándornak, Nemes Nagy Ág­nesnek karácsonyhoz kapcsolódó, megzenésített verseit. Kormos István: Egy keresztlevél há­tára. Képeskönyv. Kormos István költő nevét a gyerekek mesekönyvek szerző- jeként ismerik (Vackor-kötetek stb.). Halálának tizedik évfordulójára életút­ját közreadó képeskönyvet jelentetett meg a Móra Kiadó. Fényképek, ver­sek, prózai írások idézik Kormos Ist­vánt és kortársait, művészeti életünk jeleseit. FILM KÖNYV GYERMEKKÖNYVÚJDONSÁGOK Magyar mese és mondavilág címmel új sorozatot indított a Könyvértékesítő Vállalat és a Móra Kiadó. Élső kötetük A csodaszarvas, Benedek Elek meséit adja közre. A nagy mesemondó erede­tileg a millenniumra készült a gyűjte­ménnyel, ennek szöveghű kiadását ve­hetjük most kézbe. A néprajzosok örö­mére gazdag tájszó- és mesemagyará­zat, többféle mutató gazdagítja a kiad­ványt, melyet Reich Károly álomból, meséből szőtt, gyönyörű illusztrációi tesznek igazán meséssé. Szabad-e bejönni ide betlehemmel? Kaláka-zenéskönyv. A Móra Könyv­kiadó 80 oldalas kis könyvecskét mellé­kelt a Kaláka együttes új magnókazet­tájához. így egyszerre olvashatjuk, hallgathatjuk á karácsonyhoz fűződő Az új amerikai film címével egyértel­műén a jdasszikus drámára utal, ám e „Vihar” inkább Cassavettes-, mrht Shakespeare-adaptáció. A címnek majdnem csak annyi a rendeltetése, hogy a néző számára biztos asszociáci­ós pontokat jelöljön ki az alkotókkal való közös szabályjátékhoz. A pro­dukciót Paul Mazursky jegyzi rendező­ként, ám ha nem tudnánk, egészen bi­VIHAR zonyos, hogy legutóbb a Szeretet- áradat című filmben is látott — Cassa- vettesre, a neves rendezőre tippelnénk, aki most főszerepet álakít. Nem biztos, hogy dicséret Mazursky filmjében Cassavettes-erényeket kie­melni, másra azonban nincs lehetőség, mért a produkció egésze és részletmeg­oldásai egyértelműen a főszereplő al­kotói karakterjegyeit hordozzák. Nem is akármilyen méretekben érzékelhető a vásznon „az élet áramlása” a kiraga­dott, nagyszerű pillanatokkal. Már ko­rai műveinek — a Férjek, az Egy hatás alatt álló nő iA világából is ismerős lehet a jellegzetes, humor, a szereplők emberi gyengéivel együttérző részvét. Annyi különbséggel, hogy ezúttal nem marad el, sőt kiemelt szerepet kap a „poentírózás”, a jelenetek indítása és zárása, hatásossá kerekítése. Már az indítás is diszkrét idézet: a munka nélküli színésznőt (s egyúttal a hisztérikus feleséget) játszó Gena Row­lands alakítása olyan, mintha a Premi­er című, 1977-ben készült film folytatá­sa leime; Az öregedő Antonia házassá­gában végletesen elhanyagoltnak érzi magát, nem tudja kire-mire pazarolni érzelmeit. Kamaszodó lánya és férje — jóval közelebb egymáshoz — éli a maga világát. Elfogadja a régi barát, Alonso közeledését, és egyre fontosabb számára az új kapcsolat. A férj —jóne­vű építész — tulajdonképpen nem érzi boldogtalannak magát a váratlanul ka­pott függetlenséggel. Elfogadja a fel­ajánlott válást és arra használja fel, hogy régi álma szerint: életformát vált­son. Az estek és fogadások, a társasági és a társadalmi élet összefplyó, nyo­masztó rituáléjainak hátat fordítva egy kis lakatlan, görög szigetre indul. Lá­nya, Miranda, — lévén iskolai szünet — vele tart. Útitársuk is akad egy ta­pintatos és kellemes fiatal nő személyé­ben. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom