Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-01 / 283. szám

1983. december 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Ml TÖRTÉNT A CSŐSZTELEK-DÜLŐN? KISKŐRÖSIEK FÓRUMA Kisfiút öltek a kutyák Pirtón A közelmúltban néhány so­ros hírben közöltük, hogy Pir­tón, a Csősztelek-dűlőn két kutya halálra marta Dobos Sa­nyika hétéves kisfiút. Nehéz az esetről indulatok nélkül szólni, de mivel aligha lesz valaha is rekonstruálható, hogy mi is történt valójában, elsősorban a tárgyilagosság szempontjait figyelembe véve próbáljuk meg bemutatni a tragikus esemény ismert részleteit. Annál is in­kább, mivel a nyomozás még nem zárult le, s mert a község- ' ben terjed olyanfajta szóbe­széd is, miszerint nem is kutya volt a tettes. A kutyák gazdája ellen hivatalból vizsgálat fo­lyik „gondatlan emberölés’’ gyanújával, ám a felelősség kérdése sokkal bonyolultabb, mint első hallásra az ember gondolná. A környék nem túl barátságos. Szin­te nincs tanya a Csősztelek-dűlőn, ahonnan csak egy kutya ugatna az ide­genre. A legtöbb portát két-három csa­holó jószág is vigyázza. Nincs máskép­pen a községben, Pirtón sem. E sorok írójának nadrágját is megszaggatta egy dühödt kis korcs, a halott kisfiú nagy­szüleinek udvarán. Dobos Sándorék- hoz — így hívják az édesapát — kifelé menet át kell haladni a vasúton, ami a műúttal párhuzamosan fut a falu bal oldalán. Közvetlenül a sínek után egy takaros kis tanyát látunk balkéz felől, ezt is három kutya őrzi. Úgy, mint Do­hosékét, akiké a következő porta, szin­tén a bal oldalon. Erre a tanyára kevés­bé illik a takaros jelző. Fokozottan ma­gán viseli annak látható jeleit, hogy a gazda birkákat, marhákat, s ki tudja hány disznót tart. A családnak három gyermeke volt, a negyedikkel most vá­randós az asszony. Ám a három közül már csak egy él. Sanyikával tudjuk mi történt, egy kisfiú pedig 1984-ben halt meg, pár hetes korában. A tanyán túli földterület szintén Do­bos Sándor tulajdona, ahol elmondá­suk szerint Sanyika szabadon járha- tott-kelhetett, csak be kellett jelentenie szüleinek, hogy hová ment. Ha a Csősztelek-dűlőről nem kanyarodunk le balra Dobosék felé, hanem tovább­megyünk, körülbelül ISO méterre talál­juk Kocsi István tanyáját. Ez a 65-ös szám. Messziről látszik rajta, hogy tu­lajdonosa egyedülálló férfi, aki lakóhá­zától nem vár el többet, mint hogy fe­dél legyen a feje felett. Kerítés nincs, az épületek jó néhány évtizede állhatnak, s azóta aligha láttak felújítást. Elöljáróban leszögezzük, hogy bár a vizsgálat nem tudott minden részletet pontosan kideríteni, az biztos, hogy a tettes Kocsi István nagyobbik kutyája, ötéves korcs, németjuhász jellegű kan. A tettes és a gazdája A boncolás egyértelműen megállapí­totta, hogy a kisfiú halálának oka el­vérzés és sokk. A kisebbik kutya (há­rom év körüli korcs szuka) csak mel­lékszereplője a drámának. Á boncolás­nál az is kiderült, hogy a kisfiú egy csontja sem tört el, s nem okozhatta a halálát gépjármű sem, mint ahogy egyesek a községben terjesztik. A 39 esztendős Kocsi Istvánt igen jámbor, jóindulatú embernek ismerik. Munkahelye a Soltvadkerti Szőlőskert Szakszövetkezet, ahova elment annak a bizonyos napnak a reggelén is, no­vember 12-én. A nagyobbik kutyát — tanúk szerint is — megkötve, s elmon­dása szerint megetetve hagyta a ta­nyán. A történtek szempontjából fon­tos, hogyan viselkedett a kutya koráb­ban. Gazdája megkötve tartotta, de gyakran elszabadult. Ilyenkor a kör­nyéken kószált, de embert nem bán­tott. Az idegeneket megugatta, főleg ha motorral vagy autóval érkeztek. Dobos Sándor gyakran figyelmeztet­te szomszédját, hogy kösse meg rende­sen a kutyát, mert az dézsmálja a ba­romfiállományt. A nyomozással meg­bízott rendőr százados azon kérdésére viszont, hogy látták-e, miközben elviszi a tyúkot, nemmel válaszolt. Eltűnt né­hány baromfi, abból gondolták, hogy a kutya a ludas. Látták viszont, amint — néhány társával együtt — kikaparja a tanya mellé elásott disznótetemet. Mit tett szomszédja figyelmeztetése nyomán Kocsi István? Két körülmény­ről is tudunk, ami arra enged következ­tetni, hogy lépéseket tett a kutya meg­felelő kikötése érdekében. A korábbi alkalmi rögzítés helyett még májusban szerzett egy 120 centiméter hosszú, négy centiméter átmérőjű egészséges akácfa karót, amit 40 centi mélyre vert le a földbe. A kutya ezt — legalábbis november 12-éig — nem tudta kifordí­tani, de elszakította a vékony kötelet, illetve a nyakába rakott zsákdarabot. Kocsi István ezért — az eset előtt kö­rülbelül három héttel — beszerzett egy vastag bőr nyakörvet s egy úgynevezett „bikaláncot”. A lánc végén lévő kari­kát ráhúzta a karóra, így kötötte ki a kutyát. Amit az anya látott November 12-én Sanyika dél körül érkezett haza az iskolából, ahol első osztályos volt. Megebédeltek, azután ki-ki végezte a maga dolgát. Háromne­gyed kettő körül Dobosné beült a piros Ladába — Sanyika még a tanyán volt —, s bement Pirtóra az iskolába, ahol a villanyszámlát fizette be. Ezután át­ment a községházára, váltott néhány szót a tanácstitkárral, mivel építkezni akartak. Az édesapa ezalatt a disznók etetésé­hez fogott, ami lekötötte a figyelmét. Annyit azonban látott, hogy a Csöszte- lek-dűlőn egy, a helybeliek által „sztali- nec”-nek nevezett lánctalpas traktor halad kifelé. Nem tulajdonított neki jelentőséget, bár tudta, hogy fiát érdek­li a gép, szereti közelről nézni a műkö­dését. Az édesanya a Csősztelek-dűlőn ha­zafelé tartva — még nem volt fél három — gyanús dologra lett figyelmes. A Kocsi tanya mellett, az út menti bok­rok tövében, furcsán viselkednek a ku­tyák. Valamit nagyon körbeugrálnak, húzgálnak. Maga sem tudja miért, de nem fordult be balra, hanem odahaj­tott. Kisfiát látta a földön feküdni, vé­resen. Csak nehezen tudta behúzni az autóba, közben az o bal karját is meg­harapta a nagyobbik kutya. Sebesen hátratolatott, hívta a férjét, s bementek a községházára. A kisfiú már halott volt. A fejbőrét rántotta le a kutya. A boncoláskor megállapították a nyaki verőér sérülését, de a bal lapocka mel­lett is találtak harapásnjlomokat. A kutyát a hazaérkező gazda kötötte meg. A nyomozók még aznap a helyszí­nen találták meg a kisfiú szemüvegét. Az esettől körülbelül ötven méterre, egy beton kútgyűrűben lakott a kutya. Közvetlenül a betongyűrű mellett, egy farakás szélén volt a kisfiú véres sapká­ja, körülbelül a kutya fejének magassá­gában. Az említett akácfa karót más­nap találták meg, a tanya mögött. A kutyákat — májusban oltották őket veszettség ellen — a kecskeméti gyep- mesteri telepre vitték, megfigyelésre. Mit tud a szomszéd? A Csősztelek-dűlő 67. szám alatt la­kó Cserfalvi Mihályné háromnegyed egy körül ment ki a kertbe, kukorica- szárat vágni. Ekkor a kutyát a beton­gyűrű tetején látta állni, feltehetően még meg volt kötve. Később arra lett figyelmes, hogy az eb az ő kukoricásá­ban csörög, nyakában a lánc, aminek a végén még ott a karó, nem csúszott ki a karikából. A sztalinecet is látta, s * azt is, hogy a kisfiú a gép után ballag. Ezek azonban a környéken naponta előforduló dolgok, Cserfalvira nem ta­lált bennük semmi különöset. Azt ő sem látta, hogy a kutya mikor támadta meg a kisfiút. Segítségkérő hangot nem hallott, csak az etetés előtt álló mala­cok visítására emlékszik. Csodálkozott rajta, hogy á piros Lada miért nem fordul be balra, s azon is, hogy sebesen tolat hátra. De mivel a szárvágással volt elfoglalva, nemigen törődött vele, hogy mi történik körülötte. A tragédi­áról csak este értesült. Kérdőjelek A kutya támadását tehát senki sem látta. Ezt az érintettek elmondása való­színűsíti, az orvosi szakvélemény pedig megerősíti. Sok azonban a kérdőjel. Mikor szabadult el a kutya? Miért tá­madott emberre? Miért nem támadott Cserfalvinéra, miért támadott a kisfiú­ra? Hogyan történt az eset? Sanyika feltehetően elesett, ha a kutya a nyakán harapta meg. A kutya lökte fel? Netán elejtette a (tíz dioptriás) szemüvegét, s rövidlátó lévén, négykézláb kereste a földön? Vagy a sztalinec nyomát nézte ugyanígy? A traktor hangja dühítette fel a motorzúgásra egyébként is allergi­ás kutyát, vagy a kisfiú is ingerelte? Hogyan került a sapka a farakásra? I Feltehetően a kutya vitte oda, „hadi­zsákmány” gyanánt, de mi magyarázza szokatlan viselkedését? Ki tudja? Mindegyik kérdésre aligha kaphatunk választ. Meddig teljed Kocsi István felelőssé­ge? Meddig kell leverni a karót? A nyo­mozók az eredeti helyétől egy méterre, ugyanolyan mélyre, levertek egy ha­sonlót. A nyomozás lezárása után az ügyre visszatérünk. Bálái F. István A helyi ügyektől a nagypolitikáig Hagyomány - immár Kiskőrösön, hogy a nyílt várospolitika jegyében évente többször is lakossági fórumot szerveznek. A legutóbbit e napokban rendezték meg a helyi népfrontszék­házban. A város arculatának alakításá­ból részt vállaló társadalmi munkások, közéleti aktivisták töltötték meg a ta­nácskozótermet. Akadt a résztvevők között olyan is, aki épp lapunkból érte­sült a lehetőségről, hogy véleményt cse­rélhet a közös ügyekben a tanács és a helyi pártbizottság vezetőivel. Számítson a helybeliek véleménye is Az újsághír nyomán jött el a fórum­ra Zsikla Béláné is, hogy többek véle­ményét tolmácsolja a Petőfi-hagyo- mány ápolása ügyében: — Sok mindenben nem értünk egyet a Petőfi-házban berendezett új állandó kiállítás tartalmával. Szeret­nénk, ha átrendeznék, figyelembe véve a Petőfi társaság helybeli tagjainak vé­leményét. Én sok más kiskőrösihez ha­sonlóan a Petőfi-kultusz igézetében nőttem fel, a költő tiszteletére neveltek. A dédapám ott volt azon a híres disz­nótoron, ahol elindították a gyűjtést az első mellszoborra. Úgy érzem, nem minden alap nélkül szólalok fel — mondta a városban jól ismert tanítónő.- Amint elsorolta, sokan kifogásolják a kiskőrösiek közül, hogy nincs ponto­san feltüntetve a költő születésének dá­tuma, hogy alig található a 48-as ese­ményekre utaló anyag a kiállításon, hogy több relikviát kicseréltek, elvittek a városból a múzeumi szakemberek, hogy csúnyák a régi parasztházba állí­tott barna paravánok. Válaszában dr. Oláh Pál tanácselnök elmondta, hogy egyeztető megbeszélést kezdeményeztek a megyei múzeumi há­lózat vezetőivel, mert a tanács is kéri az állandó kiállítás újbóli átgondolását. Kérdések és válaszok Jó néhány írásban feltett közérdekű kérdésre is válaszoltak a fórumon az illetékesek. íme néhány ezek közül: — Hogyan alakul jövőre a tanács anyagi helyzete? A válasz: — Az állami támogatás mintegy negyven százalékkal csökken, évente várhatóan tízmillió forinttal ki­sebb összeggel rendelkezik majd a ta­nács. Mindez szükségessé teszi ötéves tervünk utolsó három évének áttekin­tését, fejlesztéseink átütemezését, vala­mint a rendkívül visszafogott gazdál­kodást a működési kiadások területén. — Az igazgatási apparátus létszám- csökkentése hogyan érinti a városi taná­csot? A válasz: — Az idén tíz százalékkal, a következő két évben pedig további tíz százalékkal csökken a létszám. Körül­belül ennyien mennek időközben nyug­díjba, s a megüresedett helyekre nem veszünk fel új dolgozókat. — A településfejlesztési hozzájáru­lást mire fordította a tanács? Megőrzi-e reálértékét a fürdőre befizetett pénz? A válasz: — A fürdő fejlesztésének komplett kiviteli terve elkészült, maga az építés 1989-től indítható. Az eddig befolyt teho összege — mintegy ötmil­lió forint — fedezte a tervezési költsé­geket, a fennmaradó pénzt pedig átme­netileg felhasználtuk a gimnázium bő­vítésénél. így tudjuk legjobban meg­őrizni a reálértékét. KOMPUTERES VIZSGÁLÓK A MEGYÉKNEK Szem—üveg—keret Három év múlva minden megyeszék­helyen működik majd komputeres szemvizsgáló — jelentette be az OFO- TÉRT, s hogy ígérete mennyire hitelt érdemlő, bizonyítja: november 17-én komputeres szemvizsgáló . szaküzlet nyílt Kecskeméten. Ez a hatodik ilyen jellegű szolgáltató egysége a vállalat­nak. További két egység lép még be ebben az esztendőben, egy Debrecen­ben és egy Békéscsabán. Kialakulóban egy országos hálózat. Amikor tíz esztendővel ezelőtt Buda­pesten a Bajcsy-Zsilinszky úton meg­nyílt az első, korszerű komputeres rendszerű üzlet, pillanatok alatt kide­rült: rendkívül nagy szükség van rá. Nap mint nap hosszú sorok kígyóztak az üzlet előtt, a bejutás reményében. És nemcsak a fővárosiak, az ország külön­böző részében élők százai vállalták a több órás fárasztó utazást. A szemé­szeti szakrendelések ugyanis rendkívül zsúfoltak, a jelentkezéseket követően olykor csak hónapokkal később került sor a vizsgálatokra. Gazdasági érdek is Innen származik a komputeres szem­vizsgáló hálózat ötlete. Persze senki ne gondolja, hogy ezt a szolgáltatást pusz­tán emberbaráti szeretetből végzi a vál­lalat. Nagyon is komoly gazdasági ér­deke fűződik hozzá. Egy vizsgálatért 200 forintot kér, s miután a vizsgálók általában OFOTÉRT-szaküzletben dolgoznak, ott helyben keretet is vá­laszthat az ügyfél vagy éppen kontakt- lencsét. Az egymás után nyíló szem­vizsgálók forgalma bizonyítja, igenis igénylik az emberek az új szolgáltatást. Naponta negyven-ötven vizsgálatot végeznek orvosi felügyelet mellett a lát- szerészek. Az új másfél éves felsőfokú képzés, amely idén indult az Országos Szemészeti Intézet és a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet támogatásával, változtat ezen a gyakorlaton. A vég­zettség önállóságra jogosítja a látszeré- szeket a szemüvegek felírásában is. Ami viszont nem változtat azon a tényen, hogy igen drágák a szemüveg­keretek, és a szemüvegekre esetenként akár fél évet is várni kell. Mint tudjuk, van ingyenes SZTK szemüvegkeret, ez viszont esztétikailag kifogásolható, emiatt anyagi erejükön felül is sokan vásárolnak teljes áron keretet Miután alapvető cikknek tekinthető a szem­üvegkeret, a kedvezményesek gyártását az allami költségvetésből fedezik. És csak az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezheti újak kialakítását. Harminc napon belül Általában harminc napon belül ké­szül el a megrendelt szemüveg. Bonyo­lultabbaknál a nyolc hónapos várako­zási idő sem ritka. Ez különösen hátrá­nyosan érinti a műtéten átesetteket. Egyre több a szürkehályogműtét, amely után azonnal szemüveget kellene viselnie a betegnek. A helyzetet több okkal magyaráz­zák: a Magyar Optikai Művek nem kap elegendő devizát, továbbá tőkés importból származó alapanyagból dol­gozik. Ugyanakkor rendkívül elavult gépeken folyik a gyártás. A berendezé­sek már több mint harminc évesek. És miután egyedüli lencsegyártó Ma­gyarországon a MOM, bezárulni lát­szik a kör. Mielőbbi változásra volna szükség. A MOM-nak viszont nincs húszmillió forintja gépekre. Az utóbbi időben egyre keresettebb a kontaktlencse. Két nagy előnye van: egyrészt olyan munkakörök is ellátha­tók vele, amelyeket egyébként szem­üveges nem tölthet be. Legalább ilyen fontos, hogy a kontaktlencse olyan szemhibákat is képes korrigálni, ame­lyekre a szemüveg már nem alkalmas. Bizonyára sokak számára fontos szem­pont, hogy a lencse mentesíti őket a szemüveg nehézkes használatától. Fontos tudnivaló: a melegüzemek­ben dolgozók, továbbá színészek, moz­donyvezetők, sportolók SZTK-recept- re, tehát térítésmentesen kaphatnak lencsét. Az OFOTÉRT által gyártott ke­mény lencséket anyaguk miatt néhány óra elteltével le kell tenni, tehát nem igazán kényelmesek. A drága, félke­mény lencse szintén hazai termék, a vállalat eredményesen befejezte a kísér­leteket, megkezdődhet sorozatgyártá­sa. Legkedveltebb a lágy változat, ezt Csehszlovákiából és a tőkés országok­ból szerzi be az OFOTÉRT, évente 15 ezret.-A komputeres szem vizsgálókban a lencse használatához szükséges vizs­gálatot is elvégzi az orvos. Legdrágább kincsünk A legtökéletesebb megoldást — szemhiba esetén — a beültethető szem­lencse adja. Csak orvosi javaslatra le­het hozzájutni. Pontosan: ha éppen van az országban. Előjegyzést vesznek fel az OFOTÉRT üzletek, de ebben az évben mindössze ötszáz érkezik Ma­gyarországra. Holott ennek többszörö­sére volna igény és szükség. Legdrágább kincsünk a szem! És ha ez így van, akkor bizonyosan az eddigi­eknél nagyobb figyelmet érdemel. Es nem utolsósorban, több devizát! Jólle­het, tudjuk, devizaszegény esztendőket élünk. De szemünk kárára nem takaré­koskodhatunk ... H.T. — Mikor lesz Kiskőrösön vezetékes gáz? A válasz: —'Az elvi engedélyünk megvan, jelenleg a gazdaságossági szá­mításokat végezzük. A megvalósítás csak a következő ötéves tervben várha­tó. — Olcsó húsárut nem lehet kapni a városban, mert nincs versenyhelyzet. Tesz-e valamit az ellátás javításáért a tanács? A válasz: -— Tanácsunk kezdemé­nyezte a kiskunfélegyházi húsipari vál­lalattal egy húsáruház megépítését. Ez jövőre már meg is nyílik a Martini ut­cában. A helyi áfész is tervezi húsbolt létesítését. Jó néhány kérdést feltettek a jelenle­vők is: Szabó János a szakorvosi rende­lőintézetről és a lakossági társulásokról érdeklődött, Jesztl József a helyi tűzol­tóegyesület vezetője az utcai tűzcsapok állapotát tette szóvá, Lálity József pe­dig arra kért választ, miért nem tud a hatóság érvényt szerezni a belvárosban az. állattartási rendeletnek. A kibontakozás mindenkit érdekel A helyi ügyeken túllépve általáno­sabb, az embereket manapság széles körben foglalkoztató témák is szóba kerültek a fórumon. Mindenekelőtt a gazdasági-társadalmi kibontakozás ügye. Ivanics Lajos, a városi pártbizott­ság első titkára és munkatársai vála­szoltak a foglalkoztatás, az életszínvo­nal várható alakulásévaL a párt szerve­zeti életével, belső megújulásával kap­csolatos kérdésekre. Hat óra körül — ekkor már harma­dik órájába lépett a fórum efe egyre sűrűbben néztek órájukra a résztvevők. Nem a kérdések fogytak el, hanem az idő. A többséget az otthoni vagy mun­kahelyi második műszak várta ezen az estén ugyanúgy, mint a többi dolgos hétköznapon. Lovas Dániel KUKORICA, RIZSPEHELY ÉS SÓSROPI Bővítette termékválasztékát a Fejér Megyei Malomipari és Gabonaforgal­mi Vállalat. Az új üzemrészben NSZK gépsoron készül az ízesített kukorica, a rizspehely, valamint a sósropi. A ké­pen: Egy zsáknyi az új termékből. TÁRSULATI ÚTON Vízellátás, csatornázás Az országban működő mintegy négyszáz viziközmű-társulat beruházá­sainak idei előzetes mérlege szerint több mint hárommilliárd forintot köl­töttek a viz- és csatornahálózat bővíté­sére. Ennek háromnegyed részét: a vízellátás fejlesztésére fordították. Ál­lami, helyi, intézményi és lakossági erő­forrásokból 800 kilométer hosszú víz­vezetéket és a falvakban száznál több új vízmüvet építettek. Ezekkel megközelítőleg százezer lakost juttat­tak vezetéken egészséges ivóvízhez. A csatornamű-társulatok közremű­ködésével az idén december végéig vár­hatóan 70—80 kilométer hosszú új csa­tornaszakasz építése fejeződik be. A társulati mozgalom az utóbbi két évben kiteijesztette tevékenységét a te­lepülések belterületét időnként elöntő csapadékvíz biztonságos elvezetéséhez szükséges nyitott vagy zárt csatornahá­lózat kiépítésére is. Az ország vízgazdálkodási feladatai­nak teljesítésében közreműködő társu­latok mozgalma az idén harmincéves. Ebben a három évtizedben — az ez évi várhatóval együtt — több mint 21 mil­liárd forint értékű vízellátási és 6,6 mil­liárd forint értékű csatornázási beruhá­zást valósítottak meg. Összesen 1600 társulat vett részt a munkákban, de az elkészült létesítmények átadásával mintegy 1200 ilyen alkalmi egyesülés már befejezte tevékenységét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom