Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-01 / 283. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. december 1. MIÉRT NEM ISZOL G0TOCHŰ6 RUMOT? I T örley-plakát a New York-i Második sugár­úton Beszélgetés Faragó Géza leányával Október közepén nyílt meg a Kecskeméti Galériában a századelő sokoldalú, neves művészének, Faragó Gé­zának a munkásságát reprezentáló életmű-kiállítás. A festő, a reklámgrafikus, a jelmeztervező, a karikatu­rista már egy késői interjújában arra panaszkodott, hogy elfelejtett művész. Ez a megállapítása sajnos mind a mai napig igaznak bizonyul; a felszabadulás óta egy­általán nem szerepeltek művei tárlatokon. Talán ezzel a mostam kecskeméti kiállítással elkezdődik valami, Faragó Géza az őt megillető helyre kerül a magyar művészettörténetben, s a közönség is újra felfedezheti. A maga nemében egyedülálló kiállítás hozta Ma­gyarországra, s persze Kecskemétre is a művész leá­nyát, Vesenyi Pálné Faragó Katalint, aki bárom évtize­de él az Egyesült Államokban. Rövid itt-tartózkodása idején zsúfolt kecskeméti programjából szakított időt a beszélgetésre. — Magamról semmi olyat nem tu­dok mondani, ami érdeklődésre tarthat számot. Sajnos apámtól egy szikrányi rajztehetséget sem örököltem, csak a művészetek nagy szeretetét. Amikor csak alkalom adódik rá, kiállításra, múzeumokba járunk, Olaszországot különösen kedvelem, itt jó néhányszor megfordultunk. A művészetszerete- tembe természetesen nemcsak a képző­művészet és az építészet remekei, ha­nem a zene és az irodalom iránti vonza­lom is beleértendő. Könyvtárunkban rengeteg magyar könyv van, főleg a klasszikusok, Kosztolányiig, Adyig be­zárólag. A férjemet, aki egyébként könyvtáros volt, a mai magyar szerzők is érdeklik, engem kevésbé.. — Úgy tudom, ön most kizárólag azért vállalkozott az utazásra, hogy megnézhesse a kecskeméti kiállítást. Milyen benyomásokat szerzett? — Nem volt könnyű szabadságot kapnom a munkahelyemen erre az egy hétre, de végül nagylelkűen elengedtek, amikor megtudták, hogy miért ilyen fontos számomra az utazás. A kiállítá­son már jó pár órát eltöltöttem, s meg kell mondjam, el vagyok ragadtatva. Olyan ízléssel, hozzáértéssel, s akkora szeretettel rendezték ezt a bemutatót, ami minden képzeletemet felülmúlta. Találkoztam dr. Bánszky Pállal, Simon Magdolnával, Kiscsatári Mariannával, akik valamennyien nagyon kedvesek voltak hozzám. — Bizonyára tudja, hogy édesapja művészete itthon méltatlanul feledésbe merült. A mostani bemutató is életmű- kiállításként szerepel, pedig—példának okáért — festményei közül alig néhány látható. — Apámat — tudomásom szerint — a közelmúltban fedezték fel újra a 100+1 éves a magyar plakát című mű­csarnokbeli kiállításon. Ott jöttek rá, hogy a legjobb alkotások jó része Fara­gó Géta alkotása. Hogy a festményei hol lehetnek, nem tudom. Nálam New Yorkban van néhány, a többi nyilván magángyűjtők birtokában lehet. — Mennyire ismerik külföldön? — A múzeumokban, műkereskedé­sekben használatos nagy művészeti le­xikonokban nyilvántartják Faragó Gé­zát, s alkotásai igen kelendőek a világ legjelentősebb aukcióin. Itt hadd me­séljek el egy érdekes történetet. Barát­nőm nemrég fedezte fel a Second Ave­nue egyik buszmegállójában a Törley- plakátot, legalább huszonötszörös na­gyításban. Egy vendéglős hirdetett vele úgy, hogy a Törley helyére hasonló stí­lusú betűkkel, a Holbrook nevet írták ki. Mondanom sem kell, azonnal el­mentünk gz étterembe, ahol elmesél­tem, hogy ezt a plakátot az én apám festette a század elején. Őrült érdeklő­déssel fogadtak, s megtudtam, hogy a nyomathoz egy gyűjteményben jutot­tak hozzá, nyolcszáz dollárért. Ugyan­csak a plakát kicsinyített mása volt az asztalokon levő gyufásskatulyákon is, már ahogy ez az amerikai vendéglők­ben szokásos. Kár, hogy nem hoztam egyet mutatóba. Akkor gondoltam ar­ra, hogy ha az édesapám századeleji alkotása jó a nyolcvanas évek végén New York-ban, akkor ez tényleg egy remek plakát lehetett. — Maradtak-e emlékei édesapjáról? — Sajnos nagyon kicsi, hároméves voltam, amikor meghalt,' így szinte semmi emlékem sincs róla. Annyi biz­tos, hogy egész életemben nagyon hi­ányzott. Az édesanyám gyönyörű asz- szony volt, aki soha nem ment újra féijhez, éppen miattam. Pesten, a haj­dani Tisza István, a mostani József At­tila utcában volt virágüzlete, kitűnő klientúrával. Prominens személyek vá­sároltak nála, akik az apám barátai voltak. — Gondolom, közülük többel meg is ismerkedett, amikor felnőtt... — Igen, például Zerkovitz Bélával, Iványi Grünwald Bélával, Kisfaludy Strobl Zsigmonddal, Herman Lipóttal, akitől egy nekem dedikált könyvet is kaptam.- A tárlaton színházi plakátjai, kosztüm- és díszlettervei közül is jó né­hányat kiállítottak. Emellett tudomá­som szerint kapcsolatba került az akko­ri legújabb művészeti ággal, a filmmel is. — Igen, sajnos ez okozta a halálát. Az első magyar film, a Magyar rapszó­dia művészeti tanácsadója volt. A for­gatás közben megfázott, de nem volt ideje arra, hogy ágyba bújjon. A hülés a tüdejére ment, s végül tüdőgyulladás­ban halt meg, 51 éves korában. Előfor­dult egyébként olyan is — nem tudom pontosan, hányban —hogy a londoni Cockran revüszínháznak nemcsak színpadképet, s jelmezeket tervezett, hanem ő maga írt egy jelenetet is Hun­garian Wedding, — azaz Magyar lako­dalmas — címmel. Ehhez még Magyari Imre cigányzenekarát is kivitte. Ferge­teges sikert arattak. Még a mostani kiállítással kapcsolatban hadd mesél­jem el, hogy apám jó pár plakátját lát­tam véletlenül Amerikában is. — Még mielőtt itthon kiállították volna? — Igen, egypár évvel ezelőtt. A wa­shingtoni Smithsonian Institute ván­dorkiállítást rendezett a magyar sze­cesszió remekeiből. Ez'elkerülra"New York állambeli New Paltzba, -— egy egyetemi városba — ahol barátaink él­nek. Ők kérdezték, tudom-e, hogy az apámplakátjai szerepelnek a bemuta­tón. És valóban ott volt a Törley, a Rops gyorsfőző, a Holzer divatháza, a Tungsram és a saját kiállítási plakátja. Borzasztóan érdekes volt, bár meg kell mondanom, a szecesszió nem az ese­tem. Leginkább a Mucha hatása alatt készült művei viselik az Art Nouveau jegyeit. Sajnos ez a bemutató soha nem jutott el New Yorkba. Mint ahogy gondolom, ez a mostani sem fog, pedig tudom, hogy óriási sikere lenne. Kormos Emese TARZAN 6. TI * 1 1 • Jelenet egy ké­Birodalom Tarzan nemcsak egy hős — Tarzan egy iparág. Üzleti vállalkozás, mely hosszú év­tizedek óta nyereséges. íme néhány állomása e félelme­tes fejlődésnek. A gigantikus üzlet középpontja: Tarzana város. Annak idején 1919- ben még Burroughs vásárol­ta meg azt a 125 ezer dollá­ros hatalmas farmot, mely a San Fernando völgyében fekszik, és festői szépségű a környéke. A neve Tarzana Ranch. 1928 nyarán Kalifornia Szövetségi Állam kormány­zója engedélyezi, hogy Bur­roughs városát Tarzannak kereszteljék. Tarzan nevét veszi fel 1938-ban egy taxasi kisváros is. 1923-ban alapítják az Ed­gár Rice Burroughs Incor­porated vállalatot, mely az egész világon forgalomba hozza azokat az emléktár­gyakat, melyek mindenütt láthatók: trikók, kulcstar­tók, játékok, matricák stb. Tarzan-klubok alakulnak és létrehozzák a Tarzan Le­xikont is, ilyen címszavak­kal: Tarzan életrajza, Tar­zan földrajza, Tarzan vilá­ga. 1931-ben megalakult a rá­diócsoport, majd a hangle­mez- és kazettaszekció. Mindezt az magyarázza, hogy 1931-től folyamatosan sugározzák a Tarzant — rá­diójáték formájában. 364 negyedórás folytatás ké­szült. Az anyagot az Edgar Rice Burroughs Inc. készíti előre, tökéletes minőségű hanglemezre véve. (Ezeket a lemezeket ma is meg lehet vásárolni a nyugati lemez­boltokban.) Bán János (Vége) KÖNYVESPOLC Nyelvi illemtan Tömegközlési eszközeink, a televízió, a rádió, a lapok rendszeres műsora, rovata a nyelvművelés, a nyelvőrködés. Az anyanyelvűnk védelmére született népszerű adások, írá­sok mellett különböző mozgalmak sora igyekszik a szép magyar beszéd szószólója lenni. A Hazafias Népfront a KISZ-szel közösen tett közzé felhívást beszéd- és magatar­tás-kultúránk ápolására. Célkitűzésüket szolgálja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó gondozásában most megjelent Nyelvi illemtan című könyv is, melynek előszavában Pozsgay Imre e szavakkal ajánlja a kötetet az olvasóknak: .......a mozgalomnak egyik produktuma, egyszersmind eszköz e is a könyv, melyet kezében tart az olvasó. Minded­dig egyedülálló úttörő vállalkozás: enciklopédikus formában megírt nyelvi illemtan. Már a témaválasztás is jelzi, hogy itt nem mindent átfogó nyelvművelő célt követtek a szerzők, a szerkesztők, hanem azt tekintették feladatuknak, hogy be­mutassák a mindennapi magatartás és nyelvhasználat kap­csolatát. E vállalt feladatnak dicséretesen eleget is tesznek, mégpedig úgy, hogy józan, megfontolt tanácsokat is adnak. De mindezt nem elriasztó módon, iskolamesteri fölénnyel, hanem vonzó közvetlenséggel, helyenként jó szórakozást is nyújtva. A mondanivaló és a forma, a stílus ebben a könyv­ben jól egymásra találták. Az egyes témák szerzői úgy őriz­ték meg a személyes stílusjegyeiket, kifejezési eszközeiket, hogy közben nem tévesztették szem elől a könyv közművelő­dési célját.” A kötet szerkesztői: Deme László, Grétsy László, Wacha Imre, szerzői: Bachát. László, Bíró Ágnes, Deme László, Graf Rezső, Grétsy László, Szende Aladár, Tolcsvai Nagy Gábor, Wacha Imre, Z. Szabó László. A könyv első fejezetei a közösségi magatartás alapkérdéseiről, beszéd- és magatar­tás-kultúránk múltjáról, jelenéről, jövőjéről adnak áttekin­tést. A tanulmány gerincét az eleven stílusú, ötletesen tagolt nyelvi illemtan jelenti, mely több mint háromszáz oldalon boncolgatja a tegezés, a köszönés, a megszólítás, az írásos érintkezés lehetőségeit, az udvariasság, a nyelvi illem (és illetlenség) mindennapi eseteit. A kötet végén ábécérendes „kislexikont” találunk, mely bemutatja az egymással való érintkezés nyelvi eszközeinek használati lehetőségeit, mód­ját, stílusértékét. ÍTanácsaival, útbaigazításaival, olvasmányos stílusával százezrek számára teremt e kötet tájékozódási lehetőséget, s kínál korszerű ismereteket, érveket mindennapi munkánk­hoz. K. M. GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Zánkán járt a zenekar A Kecskeméti Úttörő- és Ifjúsági Fú­vószenekar alig két éve alakult meg: 1986. január 1-jén. Persze, a gyerekek ennél lényegesen hamarabb kezdték meg zenei tanulmányaikat, de az együttmuzsikálás kezdete ez a havas újév napja volt. Kuna Lajos karnagy vezetésével fogtak munkához, olyan szép sikerrel, hogy az idén tavasszal a megyei fúvószenekari versenyen elsők lettek, ök indulhattak Zánkára. Az együttes harmincnégy tagot számlál, közülük került ki a nyolctagú rézfúvós kamaraegyüttes is. Középen a képen a hatodikos Bacsa Zoltán trom­bitás, aki a területi trombitaversenyen, Szegeden az első lett. A zenekari tagok többsége a Budai Dezső Általános Is­kolába jár, de vannak köztük középis­kolások is. Rendszeres próbáiknak is ez az iskola a színhelye, patrónusa. Az úttörő-, mozgalmi és népdalok mellett kortárs zeneszerzők műveit is játsszák, megérdemelt sikerrel. Kuna Lajos mel­lett Kiss László karnagy is foglalkozik a gyerekekkel. Műsora hozzávetőlege­sen egyórás. A próbákon a már ismert zeneszámok gyakorlása mellett folya­matosan újakat is tanulnak. (Méhesi Éva felvétele.) TAKARÉKOSKODNI TANULNAK Versenyt nyertek a balotaszállásiak A Csongrád megyei Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet tavaly nyolc községben kezdeményezte iskolai takarékszövétkezet létrehozását, és egyúttal versenyt hirde­tett: ki gyűjt többet közülük? A győztes az egyetlen részt vevő Bács-Kiskun megyei csapat, a Balotaszállási Általános Iskola lett. Balázs Lászlóné tanár, aki a kezdetektől figyelemmel kísérte a gyerekek pénz­ügyi szövetkezését, elmondta, hogy a takarékszövetkezet balotaszállási kirendelt­ségétől keresték meg az iskolát: kívánnak-e részt venni a Csongrád mnegyei akcióban? Igen. A sikerről' tanúskodik a dicsérő oklevél, amelyet a Szövosz, az ÁISH és a Művelődési Minisztérium illetékesei írták alá. Az összegyűjtött pénz — 319 ezer forint — pedig pontosan ötször annyi, mint amennyit a hagyományos takarékbélyeges formában gyűjtöttek régebben. — Miben különbözik a gyerekek szövetkezete a felnőttekétől? — Választott vezetőség irányitja a munkát és takarékkönyvük van, akár a felnőtteknek. Természetesen kisebb összegekkel rendelkeznek, mint a „nagyok”. Előnye, hogy az ötszázalékos kamatot már tíz hónap — egy iskolai év után megkapják­Közben megtanulnak takarékoskodni! —ohm— TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Tizennégyen írták alá a Kecskemét- Kertvárosi Általános Iskolából érke­zett levelet, valamennyien negyedike­sek. „Szakosított osztályba járunk - szól a beszámoló — második éve ta­nuljuk az eszperantó nyelvet. Október végén Budapestre indultak a felsőtago­zatosok kirándulni, mi pedig, mint a legszorgalmasabb eszperantisták, ve­lük mehettünk. Az első este baráti találkozó volt bu­dapesti eszperantistákkal. Az Új- Zélandból érkezett vendég, Robert Mac’Gil eszperantóul adott elő humo­ros történeteket, ezeket megértettük és jót nevettünk rajtuk. A játékos nyelvi vetélkedőn jól szerepeltünk, majd kö­zösen énekeltünk. Másnap Budapest nevezetességeivel ismerkedtünk: az ide­genvezető természetesen eszperantó nyelven mondta el a tudnivalókat. A kirándulás befejezéseként a fogaske­rekűvel, majd az úttörővasúttal a Já- nos-hegyi kilátóhoz mentünk, sétál­tunk az erdőben és a libegővei jöttünk vissza. * * * A Barátságposta sikeréről Szévald Agnes írt. A Magyar Úttörők Szövetsége hir­dette meg a Barátságposta-játékot, amelynek keretében az úttörőcsapatok ajándékot készítenek szovjet úttörő- csapatoknak. A bajai gyerekek a Bokányi Dezső Úttörőház játszóházainak foglalkozá­sain készítik ezeket az apró csomago­kat. Az úttörőház Béke-Barátság klub­jába szovjet gyerekek is járnak, Tatjána Nyikolajevna Szotnyikova tanárnővel és Budai Józsefiétől magyarul tanul­nak. Ági leveléhez kapcsolódik Oleg Pse- nyicsnij néhány sora, amit magyarul adunk közre. „Második éve járok a bajai úttörő­házba társaimmal, akik közül a fiúk a számítógépes szakkört, a lányok a kre- atívmozgás-stúdiót látogatják szívesen. Nagyon jól érezzük itt magunkat. Eljö­vünk az ünnepekre és a játszóházba is. Ezek az események erősítik barátsá­gunkat a magyar gyerekekkel.” * * * Megjelent a kecskeméti Jókai Mór úttörőcsapat lapja, a Hírmondó. A gondosan összeállított újság az isko­lában zajló élettel foglalkozik, közli a soron következő évfordulónaptárt, és természetesen rejtvényt is. Az ügyesen szerkesztett laphoz gratulálunk! * * * Egészen rendhagyó — kiváló — öt­lettel fejezik be a fogászati hónapot Kiskőrösön, a Zalka Máté úttörőcsa­patban: a Táplálkozzunk egészségesen címmel hirdetett verseny díjkiosztó ün­nepélyére kerül sor. A vetélkedőre salá­tákkal, gyümölcs-zöldség tálakkal le­hetett nevezni. Fogszépségversenyre is sor kerül. A verseny győzteseire, a díj­nyertes, egészséges ételek receptjeire visszatérünk. (Az egyik pályázatra ér­kezett saláta receptjét máris közöljük, próbáljátok ki!) Spanyol babsaláta Hozzávalók: 1 kis fej saláta, 40 deka sárgarépa, 15 deka bab, lehetőleg tar­ka, 2 szem szegfűszeg. öntet: 3—4 evőkanál olaj, 1 citrom leve, 1 keménytojás sárgája, 1 kávéska­nál mustár, só bors. A salátát laskára vágjuk. A sárgaré­pát csíkokra szeljük, esetleg reszeljük, enyhén sós vízben a szegfűszeggel pu­hára pároljuk. A babot enyhén sós víz­ben megfőzzük. Mikor a bab és a sár­garépa kihűlt, összekeverjük a salátá­val. Az öntetet jól kikeverjük, lazán kevergetve öntjük a zöldségekre, cit­romlével, sóval, borssal ízesítjük. Azonnal tálalható. Játékok a szobában Ha kint már hideg szelek fújnak, ak­kor sem szabad abbahagyni a játékot. A szobai játék is izgalmas lehet, ha olyanokat találunk ki, amelyeket eddig nem ismertünk. Az alábbiakban ilye­nekkel ismerkedhettek meg. Naptárosdi Bármennyien játszhatjátok. Az a lé­nyeg, hogy mindenki előtt legyen naptár (például: zsebnaptár, falinaptár, úttö- ro-zsebkönyv naptára és így tovább) és egy üres füzetlap tollal vagy ceruzával. Máris kezdődhet a játék. Mégpedig azzal a megállapodással, hogy mond­juk november hónap névnapjai hány híres embert juttatnak az eszetekbe. Ilyen nevek kerülhetnek a füzetlapra: Bolyai Farkas, Madách Imre, Bilicsi Tivadar, Szent-óyörgyi Albert, Szilá­gyi Erzsébet, Mikes Kelemen, Taksony fejedelem, Sütő András. Akinek a legtöbb név jut az eszébe, az lesz a győztes. Nehezebbé válhat a játék azáltal, hogy negyedév vagy félév keresztnevei nyomán írjátok fel a híres embereket. Akkor válhat igazán érdekessé, ha az egész évet végigböngészitek. Mégpedig úgy, hogy előbb a történelem híressége­it írjátok fel, azután jöhetnek a színé­szek, focisták és így. tovább. Az a lé­nyeg, hogy mindenki bizonyítani tudja — akár a lexikon segítségével is —, hogy valaha élt, vagy korunkban él az illető személyiség. Betű-begyűjtés Ennek a társasjátéknak lehetőleg a könyvtár valamelyik kis szobája legyen a színtere. Itt ugyanis Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady, József Attila kötetei kéznél vannak. Válasszatok játékveze­tőt is magatok közül. Vegyük először is a Petőfi-könyvet. Keressétek meg benne az Anyám tyúk­ja cimű verset. Számoljátok meg, hogy hány kettős mássalhangzó (cs, gy, ny stb.) van benne. A győztes az lesz, aki mindegyiket a leggyorsabban találja meg. A játékve­zető ugyanis másodperces órával figyeli a betű-begyűjtést. Ezután egy másik versből mondjuk az „e” betűt gyűjtsétek be hasonló mó­don. És így tovább. Nehezebb a játék, ha a feladat ez: Arany János Csalá'di kör című versé­nek betűiből a folyamatosságot tekin­tetbe véve, hányszor állíthatjátok össze a költő nevét. (Az első két szakaszból egyszer és így tovább.) Természetesen ennél a játéknál is számít a gyorsaság. Változatosabb a játék, ha például Ady Endre Fölszállott a páva című ver­sében saját nevetek és lakóhelyetek ne­vének a betűit keresitek meg, József Attila a Dunánál című versében pedig a folyónevek betűit rakjátok össze. Füleki János Lesz szakálla Télapónak? Nagyszakállú Télapónak Telve lesz a zsákja, Jó gyerek az ajándékát Nem hiába várja. Így oktatja a kis Pannit A mamája szépen: Hozzád is jön a jó öreg, Úgy, mint a mesében. Eltűnődik a kis Panni: Csak egy hét van hátra? Nem öreg még Apu, s addig Kinő a szakálla? Opauszky László v ■)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom