Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-06 / 262. szám

1987. november 6. • PETŐFI NEPE • 3

AZ ÚJAT KERESŐ EMBER OKTÓBER MÉLTÓ ÖRÖKÖSE

„A remény jegyében ünnepiünk most”

Beszélgetés Nyikita Darcsijevvel, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosával

NÉVADÓ UTÁN

A lajosmizsei Nefelejcs-házban

• A tűzzománc nefelejcscsokor.

(Méhesi Éva felvétele)

Történelmi jelentőségű napra emlékezünk. Hetven évvel ezelőtt olyan események zajlottak Szentpetervárott, amelyek valóban megrengették a világot. 1917 októbere után szinte mindent újra kellett értékeim a történelemben, a politikában, a társadalomban.

Az ilyen rangos jubileumon szokás megvonni az eltelt időszak mérlegét s a tanulságok tükrében vizsgálni a jövőt. Elvégzik ezt a számvetést a világ minden földrészén — Európában, Amerikában, Ázsiában —, de a Szovjetunióban ezt ma különös felelősségérzettel és kritikus szemlélettel teszik. Olyan, a hetven évvel korrábihoz méltó változások zajlanak ugyanis a földrésznyi országban, amelyek állásfoglalásra késztetik az ott élőket: dönteniük kell, ki kivel tart, mint ítéli meg a múltat, a jelent és a jövőt.

Hogyan éli át a szovjet ember a felgyorsult változásokat? Milyen reményekkel néznek a jövőbe az emberek? Kik a segítői s kik a gáncsolói a nyitottság új politikájának? — a többi között ezekről a kérdésekről beszélgettünk az ünnep előestéjén Nyikita Darcsijevvel, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosával.

— Keleten és nyugaton egyaránt nagy figyelemmel kísérik az emberek a Szovjetunióban zajló korszerűsítést. A kulcsszavakat—glasznoszty, peresztrojka — minden földrészen ismerik már. Az SZKP főtitkára, Mihail Gorbacsov pedig a legnépszerűbb politikusok egyike. E mostani jubileumon jobb hangulatban ünnepel az ország, mint tíz vagy busz éve?

— Igen. Most a remény, a megújulás jegyében emlékezünk. Bár a közvélemény szereti a fontosabb változásokat egy-egy névhez kötni, tudni kell: a nyitás igénye társadalmunkban nem újkeletű. A párttagság öntudatosabb csoportja régóta akarta e folyamat megindulását. Közismert, hogy az SZKP XX. kongresszusán már döntés született a múlt hibáinak felszámolásáról, az irányítási rendszer reformjáról. Tehát leegyszerűsítenénk a dolgot, ha azt hinnénk, hogy egyszercsak — mondjuk 1985-ben — alászállott a földre a hős és maga csinált meg mindent. Az természetesen igaz, hogy tavalyelőtt — úgy mint harminc évvel korábban is — a legbátrabb, legtehetségesebb, legfelkészültebb politikai személyiség vállalta magára a változtatás felelősségét.

— A Hruscsov, Andropov és Gorbacsov főtitkársága közötti időkben azért a visszahúzó erők is teret nyerhettek...

— Yalóban voltak megtorpanások. De ne feledjük, amit a XX. vagy a XXII. kongresszuson elhatároztunk, abból nagyon sok meg is valósult. Az emberek külföldön, de a Szovjetunióban is sokszor értékelik úgy az elmúlt három évtizedet, mintha az csak a csatavesztések időszaka lenne. Én vitatkozom ezzel az állásponttal. Ne feledjük el például, hogy ebben 'az időszakban jött létre a hadászati egyensúly kelet és nyugat között. Jelentősen fejlődött a társadalmunk. Eredményesen dolgoztak tudósaink, korszerűsödött a technika, növekedett a nemzeti jövedelmünk. Mi hódítottuk meg először a világűrt, számos jelentős film, irodalmi és zenei alkotás is született. Nincs igazuk tehát azoknak, akik ezeket az éveket a válság éveinek nevezik. Fejlődés volt, de nem kellő mértékű. A bajok forrása pedig az volt, hogy a szavak és a tettek között egyre nagyobb lett a szakadék.

— Emlékszem, 1967-ben vagy 77-ben még úgy hihettük — legalábbis a sajtóközlemények alapján —, bogy a Szovjetunióban a gépkocsik sem koccannak össze.

— A szocializmus propagandiszti- kus felfogása okozta az eltévelyedéseket. Úgy állítottuk be, hogy azok a problémák, amelyek egyébként a társadalmi fejlődés velejárói, nálunk mintha -nem jelentkeznének. Csak sikerek, győzelmek és előrehaladás. Átesett ezen a gyermekbetegségen szinte minden testvéri ország.- Most aztán megpróbáljuk másképpen.

— Ez azt is jelenti, bogy át kell értékelniük, amit a társadalomfejlődésről eddig vallottak?

:— Inkább úgy mondanám: meg kell keresni ismét az alapokat, és tanulni kell a hibákból. Mert tudjuk: minden forradalom maximalista, vagyis ázom nali és maradéktalan boldogságot ígér. Aztán, amikor jönnek a szürke hétköznapok, bebizonyosodik: a szocializmus a forradalom győzelme után sem halad sugárúton. Különösen nehéz volt egy olyan országnak, amely sajátos társadalmi rendszerével egyedül volt egy ellenséges világban. Nem a hibáinkat akarom mentegetni, de úgy vélem, a személyi kultusz nem jön létre, ha a Szovjetunió nem abban az izoláltságban és külső fenyegetettségben éli meg

a húszas-harmincas éveket. A permanens hadiállapot eredménye volt, hogy — Lenin halála után — a NÉP, az új gazdasági politika lefékeződött. Ezzel egyidőben a több változatot figyelembe vevő politikai gondolkodás is lassan olyanná váltott át, amelyben csak egyetlen eshetőség volt: vagy végrehajtjuk a párt által kiadott feladatokat, Vagy ellenség vagyunk. A másként gondolkodást az ország nem tudta elviselni. Aztán jött a második, világégés, minden átkos következményével; majd a hidegháború. Amikorra elérkeztek a nyugodtabb idők, kiderült: a hosszú harc alatt deformálódott az igazgatási- irányítási struktúra. Nem a demokratizmus elvei voltak az irányadók. S az apparátusok befolyása nagyobb volt, mint a választott testületeké.

— Persze azért az is fölért egy kisebb háborúval, hogy a Szovjetunió vezetői — például Brezsnyev idején — úgy hitték: minden számlát ki lehet egyenlíteni a rendkívül gazdag nyersanyagkészletből. Minek idegeskedjünk — vélték —, amikor van elég aranyunk, fánk, olajunk, szenünk...

— Szerintem nagy felelőtlenség volt ez, mondhatom úgy is, hogy a jövő kizsákmányolása. Nyersanyagot vittünk ki s feldolgozott árut hoztunk be. Ez az állapot kényelmessé, pazarlóvá tette az embereket. Valóban azt gondoltuk, végtelenül gazdag a bánya. Aztán szomorúan vettük tudomásul, hogy tévedtünk. Mert nem csak az a kérdés, hogy vannak-e olajmezőink. Az is fontos, hogy mennyiért termelhető ki a föld folyékony kincse. Szibériában például ötször többe kerül egy tonna olaj, mint az európai területeken. Ma legnagyobb gondunk, hogy bár látjuk a szomorú realitást, egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni a szokásokat, a.beállítódást.

— Ön is említette: a Szovjetunió történetében több glasznoszty is volt. A megújulásról

— a párt álláspontját kifejezve

— világosan beszélt már Hruscsov és Andropov is. Nem fél attól, bogy az új idők lendületét ismét lefékezi majd valami?

— A hetvenedik évfordulón fontos ismét átgondolni történelműnket. A testvéri országok hasznára és a mi előmenetelünk segítésére úgy kell alakítani a programunkat, hogy ne menjünk ismét zsákutcába.

— Mire gondol konkrétan?

— Minden probléma akkor következett be, amikor eltávolodtunk a lenini elvektől. S a megújulás sikere azon áll; hogy vissza tudunk-e térni azokhoz. Alapvető, hogy sose sérüljenek meg többé a szocialista demokrácia elvei. Szó és tett szinkronban legyen. Míg Lenin élt — 1917-ben és a polgárháború viharaiban, majd a NÉP idején — a bolsevik párton belül demokratikus viszonyok voltak. Létezhettek különféle megközelítési módok, platformok. Aztán a szovjetek is a demokratikus önigazgatás fórumai voltak, nem a bürokrácia intézményei. Lenin sosem tett egyenlőségjelet a párt és az állam közé. A demokratizmus fontos segítőjének tartotta Lenin a nyilvánosságot is. A mai időnek is egyik legszembetűnőbbjelensége, hogy megindultak a viták különböző nézetek között, s a sajtó is végre azt a szerepet kapta, amire hivatott. Szerintem a mostani nyitás sikerét mutatja—s reményeinkhez alapot ad — az is, hogy ma nincs az országban egyetlen ember sem, aki azt memé állítani, hogy ellene van az átalakításnak.

— Ügy látja, teljes az egyetértés?

— Azt azért nem mondanám. A nagy döntések után következnek a

részletkérdések. Kiderül, ahány ember, annyiféleképpen gondolja a dolgot. Vannak például olyanok, akik csak szóban támogatják a programunkat, ugyanakkor azon mesterkednek, nehogy változzon valami. Vannak, akik úgy akadályozzák a kibontakozást, hogy a kitűnő elképzeléseket megpróbálják az abszurd szélsőségekig vinni, s így lejáratni. Jó néhány befolyásos embernek, csoportnak, rétegnek létérdeke, hogy az előző korszak valahogy átmenthető legyen. így, ha nyiltan nem is szólnak a modernizáció ellen, ahol csak tudják, gáncsolják a haladás erőit.

— Egyes elemzők szerint igazi peresztrojka ma még csak a tömegkommunikációban van, a gazdaságban csak beszélnek róla.

A gazdaság megújítása alapvető fontosságú, de csak lassan kivitelezhető. Nincsenek bevált módszereink. Kísérletezünk és megosztjuk a szocialista országokkal a tapasztalatainkat. Nagyon sokat tanultunk például önöktől, hiszen a mezőgazdaságot elismerésre méltóan szervezték újjá. Magyarországon sikerült rehabilitálni a szovhoz- kolhoz rendszert. Ösztönzőek a feltételek a termeléshez. Egyén és a közös gazdaság jól együtt tud dolgozni. Nincs itt semmi titok: növelni kell a termelékenységet, a hatékonyságot. Piacorientált gazdaságot kell szervezni. Meg kell teremteni a munkások ösztönző bérezését. A hiba nem a szocialista gazdaság alapelveiben, hanem az alkalmazásuknál van. A helytelen gyakorlat szüli azután a torzulásokat, a tévedéseket és a tragédiákat.

— Hogy éli át ezeket a felfokozott iramú változásokat a szovjet munkás? Hiszen egyik napról a másikra kiderül a régen igen tisztelt vezetőkről: noha tagadhatatlanok eredményeik, tragédiák előidézői, ártatlanok elítélői voltak...

— Ha a hibák elemzésénél ismét kü-‘ lönbségeket tennénk vezetők és beosztottak között, nem változna semmi. Azt persze, hogy a régi „ikonok” lekerülnek a falakról, tudjuk, nem könnyű elviselni az idősebb nemzedék bizonyos rétegeinek. Vannak, akik meg is írják elmarasztaló véleményüket az újságoknak. A fiatalokkal más a helyzet. O- náluk már régen nem jelentettek ezek a képek semmit. A glasztnoszty furcsa hírözönét nálunk talán könnyebben elviselik az emberek, mint a többi szocialista országban, mert ez már kiérlelődött bennünk, a társadalmunk igényli ezt. Itt, önöknél is hallottam már olyat, hogy miért vagyunk mi olyan kegyetlen kritikusai önmagunknak. A bajok őszinte feltárása nem veszélyezteti-e országunk nemzetközi presztízsét. Mi viszont úgy látjuk, a tények elhallgatása, félremagyarázása a múltban sokkal többet ártott nekünk, mint az, hogy a világ megtudja, nálunk is vannak felelőtlen miniszterek, hajóvezetők, atomerőmű-igazgatók. Akkor kerülnénk a legnagyobb bajba, ha szavaink ismét hitelt vesztenének, ha eszméinket ismét lejáratnánk. Nem könnyű időszak ez a mai, de úgy látjuk, a tömegek a haladás, az igazság mellett állnak.

— Mit kíván hazájának a mai rangos születésnap alkalmából?

— Egy termőbb időszakot, aminek előfeltétele a béke. Aztán sok-sok tehetséges, jól képzett munkást, mérnököt, közgazdászt, pedagógust, menedzsert, hogy mozgatói, segítői legyenek a társadalmi célok elérésének. Kívánok nagyon sok erőt, egészséget és sikert az átalakítás ügyét pártfogoló vezetők-, nek. Hogy ne torpanjon meg a mostani lendület, minél hamarabb sikerüljön a peresztrojka.

Farkas P. József

D€R F6RCÍ1C: R ge/ztenyefon túl

C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE )

/'T'9 \ 12. Balassa Sándor éjjel ! -**"/ elindult hazafelé, és nagy kerülővel ért haza Jaduhad- házra. Az út majdnem három hétig tartott. 1947-ben az újságokból tudta meg, hogy „Brugoviczki János volt horthysta századost a háború alatt elkövetett cselekményeiért — az első fokon eljárt Népbiró- ság halálos ítéletét enyhítve — húsz évi fegyházbüntetésre ítélték."

Balassa a bírósági közleményben leírtak alapján egyértelműen megállapította, hogy az ő századosáról volt és van szó.

13. Hegykőre költözésük alapvető oka — a feleség elmondása alapján — a múlttól való menekülés, és a bosszútól való félelem volt. De az is lehet, hogy vezekelni akart a szé- licsi erdőben nyugvó áldozat közelében.

14. Balassa katonai azonosítási jegyét—a dögcédulát — valószínűleg elfogatásakor találták meg Brugoviczki századosnál, s szabadulása után kaphatta vissza többi holmijával együtt. A megégett vaskazettában talált, felrobbant agyú Frommer pisztoly eredetére nincs adat,' azt Brugoviczki a szabadulása után szerezhette valahonnan, de szerepe az ügyben -j- megtalálásán és katonai azonosithatatlanságán kívül — nem volt."

A határőrségtől, illetve a Győr megyei főkapitányságról érkezett jelentés szerint Binder Józsefnek csütörtökön sikerült kikerülnie a megfigyelés alól: lovával elindult az erdőbe. Aló a gazdája nélkül -fe jó négy óra múltával — került elő. Az erdész ruháját ma, pénteken találták meg annak a bizonyos villámsújtotta gesztenyefának a hasadé- kában. Más nyom nem maradt utána. Elrendelték országos körözését, különös figyelemmel Budapestre, de főképpen a nyugati határmenti területekre és településekre. Eddig nincs eredmény.

> ifíS A szemed se rebbenjen, pajtás — mondta később Ballagó Feri, aki állomáshelyére való visszautazása előtt még megkeresett. — Talán nem is olyan meglepő ez a Binder féle fordulat. Ne lógasd az orrodat, nem szívódhatott fel. Sófalvi, az a jópofa hadnagy kellene ide, hogy földobjon egy kicsit.

— Hülyeség. Sófalvi szombaton és vasárnap Szombathelyen, a vitorlázó és műrepülő parádén szerepel. A legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy ... — Azután egyszerre belémvágott: Szombathely! Repülés! Jó öreg istenem, ez bombaötlet, Ferikém! Zseniális. Magyar,' csehszlovák, lengyel, osztrák, NDK-beli, NSZK-beli, francia, olasz, szovjet, bolgár résztvevőkkel légiparádé a nyugati határunknál ... A legkitűnőbb alkalom...

— Igen — szakított félbe Ballagó Feri. — A legjobb alkalom arra, hogy a „kincskereső", vagy az embere, az értékeket kivigyék az országból.

— Légi biztosításunk jelenléte kizárja, hogy a parádén szereplő bármelyik motoros vagy vitorlázó gép elhagyhassa az ország légterét. A verseny után pedig a „saját lábon", illetve szárnyon távozó külföldi sportgépeket szigorúan ellenőrzik a felszállás előtt.

— Mégis ebben a körben lehetséges a kísérlet. Megesküdnék, hogy Binder Józsi is ott lesz a parádén. Legalábbis nagyon alapos a gyanúm. Javaslom, azonnal keresd meg az Öreget, és intézkedjetek a lehető leggyorsabban és legprecízebben. Én és az embereim ott leszünk, és minden segítséget megadunk.

Úgy tettem, ahogy Ballagó Feri javasolta.

Péntek délután volt. A szombat- helyi nemzetközi műrepülő és vitorlázó bajnokság szombaton reggel kilenc órakor kezdődik, és vasárnap fejeződik be.

Annuska is jönni akart a szombathelyi parádéra. Utazását kocsinkon az Öreg engedélyezte. Útnak indultunk. Kinéztem a kocsi ablakán. Ragyogott az augusztusi napfény, az ég azúrja szinte fénylett a magasságban.

(Folytatjuk)

Bács-Kiskun megyében 120 ezer nyugdíjas éL Közülük százhatvanan a tizenhárom éve épült lajosmizsei szociális otthon lakói. Azért, hogy a lakók emberköze- libbnek érezzék otthonukat, nemrégiben a Nefelejcsház nevet adták neki. Az ebből az alkalomból tartott ünnepség után az idős emberek közül többen kint maradtak a padokon, hogy élvezzék az őszutótól ajándékba kapott napsugarakat Együtt nézegettük a bejárat fölötti nefelejcscsokrot, amelyet Kecskeméten, a Nemzetközi Zománcművészeti AlkótómŰhelyben készítettek számukra.

A 87 éves Batonai Józsefné elmondta, hogy három éve költözött az otthonba, jól érzi magát, vannak barátnői is:

— Mégis nehéz számomra a hosszú egyedüllét után az alkalmazkodás.

Fazekas József, aki 63 éves, még csak négy hónapja lakik itt. Ő egy hosszú kórházi kezelés után ment haza az üres lakásba:

— Mióta itt lakom, önként vállaltam; figyelmeztetem társaimat, hogy ne beszéljenek csúnyán és ne italozzanak.

Persze, esetenként nehéz a korosabb embereknek — akik eddig eltérő anyagi körülmények között, más-más normák szerint éltek — félretenni előítéleteiket és összeszokniuk. Bíró László (a többiek Lacikája) 66 éves,'segítőkész, mozgékony ember, ezen a napon tízszer gereblyézett és tízszer fogasolt, hogy az ünnepségre szebb legyen az udvar.

— Az itt lakóktól várom a szeretetet, a megértést, mert á szüleim régen meghaltak, családom nincs fS mondta.

Kiss Jusztina néni és Horváth János itt ismerkedtek meg és kötöttek házasságot. A kert, a virágok, a másokért végzett munka hozta őket össze. Jusztina néni aktív, közösségi ember, okleveleket mutogatott büszkén, hogy hol, milyen vetélkedőn vett részt a csapattal.

— Ha tehetném, már akkor sem mennék el innen. A lányommal évek óta nem tartom a kapcsolatot, mert szégyellt, hogy rokkant vagyok és itt élek. A kisunokámmal, akit három évig én neveltem, szintén régen találkoztam. Már nagy fiú lehet. Ővele szeretnék még egyszer találkozni...

A megbízott vezetőnő, Szabó Lász- lóné elmondta: ritkaság, ha valakit nem látogatnak. De volt már rá eset, hogy ők kerestették a hozzátartozókat. Megpróbál segíteni ebben az esetben is.- A lajosmizsei szociális otthonban lakók egészségügyi ellátása jó, a magne- totherapikus kezelés, melyhez a készü• A magneto- therapikus készüléket maguk a lakók vásárolták.

léket maguk a lakók vásárolták egyenesen egyedülálló. Azoknak, akiknek életeleme a munka és egészségesek, ott a konyhakert, a park, ahol dolgozhatnak. Kirándulásokat, vetélkedőket

szerveznek számukra. Otthonuk új neve azonban nemcsak a tisztelet virágcsokrát jelképezi. Arra is figyelmeztet: továbbra se felejtsük el őket.

O. Horváth Márta