Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-06 / 262. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1987. november 6. Minden „glasznoszty” megteremti a maga jó poétáit Találkozás Rab Zsuzsa József Attila-díjas költővel KONCERTNAPLÓ Szovjet zeneszerzők a Kodály iskolában (Fotó: Moldvai József) — Látom asztalán tucatnyi szovjet folyóirat hever. Milyen új, nagy olvasmány- élményéről számolhat be olvasóinak? A szovjet irodalom egy gazíj "ti viruló kert. Persze a virágok tu ii most bontottak szirmot. Jóval korábban írta Paszternák a dr. Zsivágót, melyet több mint negyedszázaddal a szerző halála után a jövő év januárjában kezd közölni az eredeti „címzett”, a moszkvai Novij Mir. Hasonlóan nem tavaly született Ajtmatov Vesztőhelye és Anatolij Ribakov Az arbat gyermekei című regénye, Alexander Bek Új posztja, a leningrádi Danyi- il Granyin Bölénye. A szovjet próza feltűnően gyors gazdagodása inkább egyféle „késői igazságtétel”. A líra is hasonló utat jár be. Ifjú tehetségéket még nem szültek a legújabb idők. Szerencsére élnek, alkotnak még a hatvanas években szárnyat bontott „új hullám” jelesei. Én olyan szerencsés voltam, hogy e nemzedék legjavát fordíthattam is. Sajnos Jevgenyij Jevtu- senkóhoz, Andrej Voznyeszensz- kijhez, Jevgenyij Vinokurovhoz, Robert Rozsgyesztvenszkijhez hasonló tehetségű nincs a maiak között. Úgy hiszem, nehéz lehet megszólalni ilyen jelentős alkotók mellett. Azért azt hiszem, a második új hullám is érik már valahol. — Ha mindent számolunk, a következő már a század harmadik nagy költői indulása lenne. Alkotott egy rendkívül tehetséges csoport az ezerkilencszázas évek első harmadában is. Minden „glasznoszty” megteremti, a maga jó poétáit... A Szovjetunió az utóbbi két évben felkapott témája lett a világlapok kulturális oldalainak. A tudósítók és az elemzők választ keresnek arra a kérdésre: a gorbacsovi politika nyitottsága, a közügyek nyilvános intézése érzékelhető-e a kultúrában és a tudományban; látható-e a szépirodalmi folyóiratokban, kötetekben, a mozikban, a színházakban és a kiállítótermekben? Emigrációból hazatérő, vagy Nyugatról Moszkvába zarándokoló írókról, sokáig félretett, s most publikált művekről, kritikus hangú filmekről, színdarabokról a szovjet lapok is gyakran írnak... — Majakovszkijnak, Jeszenyinnek, Ahmatovának, Cvetajevá- nak, Paszternáknak — és még sorolhatnám a neveket — most reneszánsza van. Úgy is mondhatnám: a klasszikusok ,a szovjet irodalom legifjabb fölfedezettjei. Sajnos ugyanis a századelőn született remekművek közül több ?— Ahmatova Rekviemje, Tvardovszkij Az emlékezet jogán című gyűjteménye — most, az ezredvég táján jelenik meg először. Jól érzékelhető eleven hatásuk is, hiszen ezek a most megismert művek igen népszerűek. Fontos feladat vár most ránk, fordítókra, hiszen a már említett művek mellett feltehetően még számosjelentős alkotás elő fog kerülni a lezárt íróasztalokból, szekrényekből. Én például nagyon szeretnék olvasni egy teljesebb Cvetá- jeva- vagy Ahmatova-kiadást. — Miként tükröződnek a változások a Szovjetunió népeinek irodalmában? Érzékelhető valamilyen szintézisre törekvés, vagy mindenki a maga sajátos útját akarja járni? — Szovjet irodalom, mint önálló „nemzeti” kategória sosem létezett. E fogalomra az irodalomtörténészeknek és a pedagógusoknak van igazán szükségük. Mert vannak ugyan közös élmények, de ahány nép, annyiféle nyelven dolgozza föl azokat. Hogyan is lehetne egységes irodalomként beszélni a grúzok vagy örmények literatú- rájáról — ahol 1500 éves az írásbeliség — és például a kirgizekéről. — Nincs olyan nagy író vagy költő, akit minden kultúrában elismernek? — Ha az orosz prózára igaz, amit Dosztojevszkij mondott, hogy „mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk ki”, akkor a szovjet irodalom „köpenyese” Puskin. Bármerre jártam az országban, az Anyegint mindenütt elismerték és idézték. Hasonlóan nagyhatásúak az orosz próza mesterei. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gogol, Csehov és még sorolhatnám a neveket. Egyébként a kis népek is szorgosan ápolják hagyományaikat, védik, művelik nyelvüket. Nemrégen voltam például Grúziában, ahol egy nagy grúz költőnek, Csarensznak állítottak szobrot, amely egyben a személyi kultusz áldozatainak emlékműve lett. A korábbinál több vers és regény jelenik meg mostanában nemzeti nyelveken; nagy egyéniségeket— a már ismertekről most nem szólok — nem nagyon találunk az alkotóik között. — A kis népek irodalmának élénkülése is a peresztrojkával függhet össze? — Természetesen! Van egy másik ehhez hasonló jelenség a Szovjetunióban. A bibliai témát tárgyaló művek száma is nő. A legutóbbi írókongresszuson elhatározták, hogy hamarosan magát az alapművet is kiadják. Ne feledjük: számos nagy szerzőt, Bulgakovot, Dosztojevszkijt, Ajtmatovot, Jeszenyint, vagy az ó-orosz, pravoszláv szerzőket nem értheti meg az, aki nem olvasta még a Könyvek Könyvét. — Ha bemennénk együtt egy moszkvai könyves- vagy újságosboltba, milyen kiadványokat ajánlana? — Szinte biztos, hogy nem találnám meg azokat a könyveket, amelyeket keresném. Ez jó és rossz is egyszerre. Hisz örömteli dolog, hogy az igazán jó könyvek általában már a pult alól elkelnek. Nemegyszer engem kérnek meg orosz barátaim, hogy itt Budapesten, a Gorkij könyvesboltban szerezzek meg nekik klasszikusokat. — Milyen példányszámokban jelennek meg a verseskötetek? — Nagy a változatosság. Nem lehet elég könyvet nyomni, nincs az a példányszám, ami elég lenne. Például Jevtusenkóból megjelenik százezer kötet. Ez annyit jelent, mintha Magyarországon tízezer példányban adnák ki Petőfit. Nem csoda tehát, hogy ronggyá olvassák a köteteket. A jó folyóiratokat, mint például az Ogonyok címűt amit egy ideje az ukrán Vitali Korotyics szerkeszt — szombaton reggel héttől hosszú sor várja az újságosbódéknál. És általában csak a sor eleje kap belőle. Hasonlóan népszerű a nagy magyarbarát, Szergej Zaligin szerkesztésében megjelenő Novij Mir is. — Sokat beszéltünk a szovjet szerzőkről. Érdekelne az is, hogyan látják szomszédaink a mi irodalmunkat? — Én úgy látom, itt az idő, amikor végre a magyar irodalom legjavának is meg lehet szólalnia orosz nyelven. Eddig ugyanis néhány elismerésre méltó eredménytől eltekintve, eléggé szegényes volt a kép. Meg kell mondani, hogy nem mindig az igazi érték szerint lett eldöntve, hogy kit ültettek át magyarról oroszra. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a Szovjetunióban nem olyan kötelező érvényű, hogy magas színvonalú legyen a fordítás, mint nálunk, ahol Tóth Árpádok, Babitsok, Petőfik, Aranyok vállalkoztak a világirodalom remekeinek átültetésére. A Kárpátoktól keletre nagyon sok mesterember fordít. De még olyan nagy költőknél mint Szamoljov, vagy Levitánszkij is érezhető, hogy a formát nem tartják, meg. Mi most reménykedünk, hogy megváltozik ez a helyzet. Több kitűnő fordítóval is tárgyaltunk, mint például Tatjána Voronkinával, aki Tömörkényt, Móriczot és Galgóczi Erzsébetet viszi át oroszra. Jelena Mahhina a másik remek prózafordító. Vannak remek költők is, például Szamoljov, Levitánszkij, akik szeretik a magyar irodalmat. Ők nagyon szépen fordítottak magyar költőket: Adyt, József Attilát, Váci Mihályt, Garai Gábort, Radnótit... Nekik is köszönhető, hogy ha bemegy egy könyvtárba, biztosan találkozik ismerős névvel, magyar szerzővel... Farkas P. József A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére kortárs szovjet zeneszerzők műveiből rendezett a múlt héten hangversenyt a Magyar Zeneművészek Szövetsége és a kecskeméti Kodály iskola. Három szerző: Es- paj, Plakidis és Bábáján személyesen is megjelent az előadók színvonalas helytállása és a közönség reagálása szempontjából is sikeres koncerten. Más területről kölcsönvett kifejezéssel élve azt mondhatnánk, hogy a műsor a lenini nemzetiségi politika demonstrálása volt: a hat szerző hat nemzetiséget képviselt a Szovjetunió népei közül. Ivan Martinov, a jeles zenetudós az 1982-es budapesti Nemzetközi Kodály Konferencián a magyar mester műveinek szovjetunióbeli bemutatóiról és személyes látogatásáról szólva megemlítette, hogy Kodály élénken érdeklődött az ottani szerzők munkássága iránt, s eszmecseréik középpontjában a nemzeti népzenei hagyományok műzeneí felhasználásának kérdései álltak. (Bartók és Kodály művészetét joggal érezték a maguk törekvéseivel és az orosz hagyományokkal rokonnak, s egyben példának is.) Mintha csak ezeknek a hajdani eszmecseréknek — bár azok jobbára az idősebb zeneszerző-nemzedék tagjaival folytak - zenei illusztrációját adta volna a most Kecskeméten felhangzott művek többsége. Ugyanakkor legalább egy-egy mozzanat erejéig, illetve egyes szerzőknél a szélesebb- körű és modernebb zenei nyelvre vonatkozó tájékozódás is nyo- monkövethető volt. Ezek közé tartozott az orosz nemzetiségű Edi- szon Gyeniszov szólóklarinétra írott Szonátája, melyet Maczák János a tőle megszokott magas színvonalon, a modern zenei nyelvet biztosan uralva adott elő. A lett Plakidis Romantikus muzsika című zongorástriója sajátos kettősségre épül. Egyfelől az orosz romantika nosztalgikusan, idézőjelben felidézett románc-hangját folytatja, másfelől ezekből a romantikus álmokból jellegzetesen XX. századi disszonanciák, motorikus elemek, korunk realitásának könyörtelenebb hangjai ragadják ki a hallgatót. Egy jeles tehetségű zeneszerző érdekes alkotásával ismertettek meg a gondos felkészültségről tanúskodó előadók: Zs. Szabó Mária (hegedű), Agócs Márta (cselló), Radványi Mária (zongora). Ugyancsak „alkalmi” kamarazenei társulás, a Kodály iskola művésztanárainak vonósnégyese szólaltatta meg az örmény Bábáján IV. vonósnégyesét. Az alkalmi kvartett felkészülése és előadása egyáltalán nem volt alkalmi jellegű, így a darab sok értéke felszínre került. A vonósnégyes tagjai Keszthelyi Tamás, Rónaszéki Tamás, Sárosi György és Agócs Márta voltak. A szerző vonzódik a különleges hangzásokhoz, itt például a glisszandóknak (csúszásoknak) jutott igen fontos szerep. Felfedezhettük a műben halványabban, pontosabban: átértelmezettebben azt a hagyományt, amelyet Hacsa- turján alkotásaiból ismerünk. A széles dinamikai skála, a tetőpontok helyett fensíkként elénk táruló tétel-csúcsok jellemezték Bábáján darabját. Az utolsó tétel búcsúzó szakaszában Bartók Este a székelyeknél című művének második témáját idézi a kvartett: tiszteletadás és vallomás. A népi forrás és valamelyest a stílus is rokonítja a grúz Gagnidze és az észt Tormis kórusműveit. Lírái és pogányul szertartásos „vad” képek sorakoznak fel darabjaikban. A Régi grúz kiáltások első tétele altatószerű, erre emlékeztet a szopránszóló is (Ladies Mónika énekelte kellemes hangon). Az előadásra kiválasztott másik tétel merőben más jellegét a kissé Stravinsky korai folklórista műveire emlékeztető zongoraszólam mély hangjai s az üstdobok is. kiemelték (Smuta Attila és Hörcsök Imre működött közre). Az érett, kiegyenlített hangon éneklő lánykórus jó teljesítménye Pajtsikné Párdányi Judit karvezetői munkáját dicséri. Veljö Tormis művei elég ismertek a magyar kórusok körében is. (Legutóbb a Nemzetközi Kodály Társaság rendelt tőle művet, s azt nyáron Kecskeméten mutatták be.) Finom lírájának pasztellszínei mellé éles kontrasztként társult a Sámánének (jellegének megfelelően ennek előadásához is dob társul, amelyet Falusi Alfréd szólaltatott meg). A Kiss Katalin vezette vegyeskar előadásában főleg az első tételek pasztorális jellege érvényesült. Utoljára szólunk a műsort kezdő darabról, s nemcsak azért, mert a mari nemzetiségű szerző muzsikája éppen a finnugor rokonság, a közös ősi népzenei hagyomány alapján áll legközelebb hozzánk, hanem azért is, mert úgy éreztük, Andrej Espaj szólófuvolára írott három darabja volt a műsor legérettebb, legmagasabb színvonalú kompozíciója. Nemcsak a lírára van hangja az első tétel pentatoni- kus muzsikájában, hanem az egyetlen hangszeren elbeszélt drámára is. Dratsay Ákos személyében méltó előadót kapott a szép és rokonszenves kompozíció. A hangverseny műsora, színvonala, hangulata méltó volt az alkalomhoz és a helyhez. Szépen példázta, hogy a népek műalkotásokba foglalt üzenete érdeklődést és megbecsülést kelthet egymás iránt. Ittzés Mihály Folyamatosság és megújulás a mai szovjet irodalomban — így summázhatnánk a kétszeres József Attila-díjas költővel, a szovjet líra érzékenyhangú fordítójával, Rab Zsuzsával folytatott beszélgetésünket. KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK: KECSKEMÉT: az ügye- let'ideje hétfőtől péntekig este 18 órától reggel 8 óráig tart; szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 ólától folyamatosan a következő .hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosztika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5.; C pavilon, földszinti ambulancia;^.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc. Városföld gyermek és felnőtt betegeit a munkaszüneti napokon a kecskeméti kórház említett két épületében látják el. Lelki segélyszolgálat: Kecskemét, T.: 28-222; 18—22 óra között. Orgovány: Orgovány, központi rendelő (T.: 25); Lajosmizse, Felsőlajos, "Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimré: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 155); Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: Kerekegyháza, központi rendelő (T.: 71- 101); Lakitelek: dr. Glied J. (Lakitelek, Alkotmány u. 3. T.: 42-015); Izsák: dr. Söreghi I. (Izsák, Rákóczi u. 19. T.: 06); Tiszaalpár: dr. Pulius T. (Tiszaalpár, Imre t. 18. T.: 44-162). BAJA: a hétvégi ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (T.: 11-244). Itt fogadják a bajái, bács- borsódi, bácsszentgyörgyi, batmonos- tori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felsőszentiváni, garai, herceg- szántói, nagybaracskai, nemesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: á rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, csikériai, madara- si, katymári lakosokat látják el (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rendelőben látják el a betegeket (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején a rendelőintézetben ellátják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, páhi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Tmrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: Soltvadkert, központi rendelő (T.: 21). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a központi ügyelet szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyházá, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonoston, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje hétvégeken: szombaton es vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. TISZAKECSKE: a rendelőintézetben a tiszakécskei és a lászlófalvi betegeket látják el (T.: 41-261). KALOCSA: a rendelőintézetben tartanak ügyeletet: Kossuth u. 34-36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Homokmégy, Miske, Ordas, Öregcsertő- Csoma, Szakmár, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart (T.: 10, 122, 134). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba: 219-es mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalocsa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Fájsz, Dtísnok: dr. Kiss J. (Dusnok. Vörös Hadsereg u. 27. T.: 12); Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (T.: 167); Hajós: dr. Zakupsz- ky E. (Hajós, Temető u. 9. T.: 27); Dunapataj, Harta: dr. Mácsik E. (Dunapataj, Ordasi u. 10. T.: 46). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján, tartanak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mellék). Itt látják el a! balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói kisszállást pirtói betegeket. * Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskunmajsa, központi rendelő (T.: 31-211); Rém, Jánoshalma, Kéleshalom, Boro- ta: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Tompa, Kelebia: dr. Bartha I. (Ke- lebia, Ady E. u. .106. T.: 30). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletét: Kecskemét: Szabadság tér I.; Baja: Tóth K. tér 2.; Bácsalmás: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalocsa: Szé■ \ . chenyi-lakótelep; Kiskőrös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmik- lós: Kálvin tér 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke u. 132.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Temesváry I. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Szeretnie: dr. Németh P. (Bátmonostor, Mátyás u. 6.), Nemesnádudvar, Sü- kösd, Érsekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnádudvar, Petőfi u. 84. T.: 13), Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Ulicsák A. (Gara, Kossuth u. 58. T.: 14), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Éber E. (Bácsbokod, Hunyadi u. 28. T.: 14), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Mátrai J. (Katymár, Kossuth u. 11. T.: Madaras 47), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagyba- racska: dr. Zsuzsity J. (Csatalja, Damjanich u. 2.) KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Dobos É. (Kalocsa, Magyar u. 3. T.:’800), Tass, Szalkszentmárton: dr. Reviczky Gy, (Szalkszentmárton, Vasút u. 12.), Dunavecse, Apostag: dr. Magyar K. (Dunavecse, Bajcsy-Zs. u, 17/A), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Varjú S. (Solt, Kossuth u. 86. T.: 52), Harta, Dunatetét- len, Állampuszta: dr. Mészáros J. (Harta, Rákóczi u. 9.), Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszentbene- dek: dr. Südi I. (Úszód, Mátyás király u. 10. T.: 3), Szakmár Öregcsertő, Homokmégy: dr. Farkas A. (Homokmégy, Dózsa Gy. u. 14. T.: 8), Miske, Dragszél, Hajos, Császártöltés: dr. Kunváry J. (Császártöltés, Tanácsköztársaság u. 1.), Fájsz, Dusnok: dr. Kis Molnár J. (Fájsz, Szabadság u. 35. T.: 20). KECSKEMÉTI i ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Juharos I. (Kecskemét, Petur bán u. 2. T.: 20-454), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Ispánovity I. (Kecskemét, Kölcsey u. 24. T.: 20-869), Jakabszállás, Orgovány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42), Szentkirály, Nyárlőrinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Adonyi L. (Lajosmizse, Bajcsy- Zs. u. 52. T.: 117), Tiszakécske: dr. Pitti L. (Tiszakécske, Tanácsköztársaság u. 6. T.: 41-027), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Talabér Zs. (Kerekegyháza, Arany J. u. 24.). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr, Ispánovity J. (Kiskőrös, Bajcsy-Zs. u. 84.), Ágasegyháza, Fülöphaza, Izsák: dr. Faragó B. (Izsák, Bocsányi u. 4. T.: 185), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Ku- nadacs: dr. Szalay T. (Kunszentmiklós, Mikulás u. 1. T.: 93), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Bálint T. (Szabadszállás, Könyves K. u. 7.), Soltvadkert, Bóesa, Tazlár: dr. Rohonczy Gy. (Soltvadkert, Bocskai u. 29. T.: 250), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentim- re, Kaskantyú: dr. Varga J. (Csengőd, Szent I. u. 15.), Kecel, Imrehegy: dr. Faragó Gy. (Kecel, Temető u. 8.) KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza: dr. Nagy J. (Kiskunfélegyháza, Batthyány u. 1. III/5. T.: 62- 645), Gátér, Pálmonostora, Petőfiszál- lás: dr. Gyöngyösi P. (Petőfiszállás, Kossuth u. 54. T.: 79-064), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Berényi F. (Tiszaalpár, Alkotmány u. 7. T.: 44-111), Kiskunmaisa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Hegedűs L. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 130. T.: 31-338), Jászszentlász- ló, Szánk: dr. Mihala F. (Szánk, Árpád u. 28. T.: 16), Bugac, Kunszállás: dr. Szabó G. (Bugac, Felsőmonostor 577. T.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Gasztonyi Gy. (Kiskunhalas, Somogyi B. u. 13. T.: 22-290), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Kazinczi F. (Kunfe- hértó, Előre Tsz, T-: 22-377), Jánoshalma: dr. Ivanics M. (Jánoshalma, Bíró B. u. 7. T.: 283), Borota, Rém: dr. Fekete F. (Borota, Deák F. u. 48. T.: 471). Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28), Tompa, Kelebia: dr. Patocskai G. (Kelebia, Ady E. u. 216), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8.), Tataháza, Bácsalmás,' Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.)
