Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
A 70. ÉVFORDULÓ (IX.) A mezőgazdaság kollektivizálása t Az 1933. évi termés betakarítása » zsazskovi Lenin kolhozban. A húszas évek végére a társadalmi-gazdasági fejlődés objektív alakulása, elsősorban az ország liparosításának kibontakozása — a mezőgazdaság átalakítását követelte: akkor 120 millió ember gazdasági .tevékenységét befolyásolta a primitív földművelés. A mezőgazdaság termelékenységének alacsony színvonala fékezte az ország általános gazdasági fejlődését, igen komoly akadályokat emelt a kezdődő iparosodás elé. A párt XV. kongresszusának (1927 december) a kollektivizálásról és a kúlákság elleni támadás irányvonaláról hozott határozatai sem Időpontot, sem ütemet, sem bármilyen rendkívüli formát nem állapítottak meg ezekkel a reformokkal kapcsolatban. Mi több, a szövetkezet! mozgalom valamennyi, formájának jelentőségét hangsúlyozták, és legszélesebb körű fejlesztésüket irányozták elő. Fontos, megjegyezni, hogy a mezőgazdaság kollektivizálására és a kúlákság elleni támadásra vonatkozó határozatokat a kongresszus 'kivételes egyetértéssel fogadta el. A vita során különböző véleményeket hangoztattak. A feltárult nézeteltérések nem arra a kérdésre vonatkoztak, hogy támadást indítsanak-e a kulák ellen, vagy ne, hanem arra, milyen módon támadjanak. Gyakorlatilag azonnal választani kellett. A gabonabegyűjtésben 1927 őszén kezdődött válság veszélyeztette az ipari építés terveit, rendkívül megnehezítette ti város és a falu közötti gazdasági kapcsolatokat, itt is, ott is kiélezte a szociális problémákat. Suharin — aki azelőtt a NEP-en (új gazdasági politika) alapuló agrárpolitikai irányvonalat javasolt a pártnak (a parasztgazdaság további fellendülésére törék- vés és a szövetkezeti mozgalom kereskedelmi és hitelformáinak fejlesztése, a gabonaárak emelése) — csoportjának javaslatai.!, mint a kulákoknak tett engedményt és a jobboldali opportunizmus megnyilvánulását, elvetették. A mezőgazdaságnak a nagyüzemi társadalmasított termelés útjára való átállítását tekintették a gabonaprobléma lehető legrövidebb Idő alatt történő megoldása eszközének. Az általános kollektivizálás sok tekintetben a lenini szövetkezeti terv eltorzítása volt. Az objektív nehézségeket, elsősorban a minimálisan szükséges anyagi-technikai bázis hiányát, tévedések és torzítások súlyosbították. Lenin igen fontos útmutatásai, a párt arra vonatkozó határozatai, hogy meg kell teremteni az objektív és szubjektív feltételeket a parasztgazdaságok szövetkezetekbe tömörítéséhez, széleskörűen fel kell használni az önkéntes egyesülés átmeneti formáit, az erőszak és a sietség pedig megengedhetetlen és végzetes *— feledésbe merültek. Az első ötéves terv, amelyet a XVI. .pártkonferencia jóváhagyott, és az 1929 tavaszán rendezett V. szovjet kongresszus elfogadott, tekintetbe vette a reális lehetőségeket, és azt irányozta elő, hogy 1933 végéig a paraszt- gazdaságok mintegy 18—20 százalékát egyesítik kolhozokba. Ezt a jól átgondolt és kiegyensúlyozott tervet azonban már néhány hónappal később fokozatosan átalakították, és az ütem fokozása jegyében módosították. A szovjetország legfontosabb gabonatermő körzeteiben sorra-rendre határozatokat hoztak arról, hogy egy év alatt kell teljesíteni az ötéves tervnek a kollektivizálódás- ra vonatkozó feladatait. A kollektivizálás túlzott gyorsításának irányvonala, amely Sztálinnak és legközelebbi környezetének (Molotov, Kagano- vics és mások) álláspontját tükrözte, nagymértékben fokozódott. Figyelmen kívül hagyták azokat a vidékről érkezett jelentéseket, hogy a kolhozokat elhamarkodottan és kényszer alkalmazásával szervezik, a parasztok elégedetlenek, megkezdődött a jószág levágása. Durva adminisztratív nyomást alkalmaztak. Az osztályharc mesterséges kiélezése, illetőleg az éleződés deklarálása szükségtelen veszteségeket és áldozatokat, elégedetlenséget és tiltakozást okozott a parasztok körében, és a kolhozokba való „beáramlást” „kiáramlás” váltotta fel. Később a kollektivizálás során alkalmazott adminisztratív módszereket elítélték és kiküszöbölték, a gazdasági és adóval történő nyomás mozgatóerőit azonban továbbra is széleskörűen alkalmazták. Az ubasitásos tervezés rendszere, melyet 1939 januárjában vezettek be, laz államnak történd, kötelező termékszállítások (amelyek adónak számítottak) és a kolhozok bürokratikus módszerekkel való vezetése meglassította ezeknek a fejlődését, ez pedig végeredményben ahhoz vezetett, hogy a mezőgazdaság elmaradt a társadalom szükségleteitől. Amikor az egész kollektivizálást folyamatot értékeljük, hangsúlyozni kell, hogy elientmondá- sok voltak a cél és az elérésére szolgáló eszközök között. A húszas évek végén a szovjet faluban már éléggé hatalmas társadalmi erők alakultak ki, amelyek hajlandóak voltak a kisparaszti gazdaság forradalmi megváltoztatására — ez mindenekelőtt a falusi szegényparasztság volt. Ennek jellemző ismertetőjele, hogy nem rendelkezett lóval, vagyis hiányzott a föld után az első termelőeszköz, amely nélkül a parasztságot elképzelni nem lehet. A gazdaságoknak pedig körülbelül 30 százaléka ilyen volt. Ezek a legnagyobb mértékben függtek a jómódú falusi rétegektől, különösen a kulákságtól, és nem volt reális kilátásuk arra. hogy kitörjenek a nyomorúságból és a szolgaságból. A szegényparasztok a kolhozokban látták a nyomorúságos helyzetükből való kijutás módját, és tevékenyen támogatták az általános kollektivizálást és a kúlákság felszámolását. Valamennyi nehézség és akadály ellenére, a kolhozok megerősödtek és fokozták a termelést — ebben a gazdaság szocialista formáinak ereje nyilvánult meg. Nem kétséges, hogy a kolhozok jelenleg is képesek sikeres fejlődésre a tudományos- műszaki forradalomnak, a gazdasági és a társadalmi-politikai élet demokratizálásának, vagyis mindannak a viszonyai között, amit a Szovjetunióban átalakításnak neveznek. Viktor Danyilov KECSKEMÉT, 59-ES TANÁCSTAGI KERÜLET Egy kisebb „község" urbánus gondjai Sándor István, 40 éves, építésztechnikusi képesítést szerzett, elvégezte a BM Rendőrtiszti Főiskolát, nős, három gyermek boldog édesapja, bérházban lakik, rengeteg intéznivalója van, de telefonja nincs. Egy választója nagyon jól jellemezve hívta fel rá a figyelmet: „Olyan ez a Sándor Pista, mint a higany, egy pillanatra sem nyugszik, igazi örökmozgó”. S mintha csak igazolta volna hírét, nem volt könnyű „összehozni" a randevút Sándor1 Istvánnal, a kecskeméti 59-es körzet tanácstagjával, az IKTV munkavédelmi vezetőjével, az árpádvárosi 204—206. számú ház közös képviselőjével, a garázsszövetkezet szervezőjével, s nem sorolom tovább önként vállalat „funkcióit”, — Két évvel ezelőtt választottak meg tanácstagnak az Árpádvárosban, s mintegy 2500 választópolgár ügyes-bajos gondjai szakadtak a nyakamba. Számuk a nyáron — miután egy 198 lakásos házat átadtak rendeltetésének — tovább növekedett. Egy kisebb községnek megfelelő család lakik ebben a körzetben, de csak a városokra, a bérházakra jellemző tengernyi kellemetlenséggel, néha megpróbáltatással. Néhány dolgot a rövid idő alatt sikerült kiharcolnom, megszerveznem. A lakók segítségével játszóteret építettünk (ez az egyetlen a városrészben), s rendeztük a házak környékét — a tanács közreműködése nélkül. A legnagyobb fegyvertény az a néhány szavatossági csata volt, amelyet sikerült győztesen megvívni a beázások kijavításában, a szemétledobók átalakításában, a házak tetejének rendbehozatalában. Csak példaként említem, hogy a Bagi László utcában 11 lakás mégy évig ázott. Sándor István létrehozta a körzet lakóbizottságát — amely, minden híresztelés ellenére, aktívan működik — ahol egy-egy tag (i0—100 család érdekei! képviseli, s rendkívül sokat tettek már a lakóközösségekért. S mintán aránylag kis területen nagyon sok ember él, minden hónap utolsó csütörtökjén tanácstagi fogadóórát tart hivatalosan. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a nap minden órájában ikeresik, de megállítják munkába menet és jövet, s az a bizonyos „óra” is minimálisan éjfélig tart. — Ilyen alkalmakkor, de máskor is, mindent kiöntenek az emberek. A csepegő vízcsaptól a távfűtőrendszer hibájáig, a közlekedésitől a vízáteresztő tetőig, jogosat, jogtalant, ' igazi vagy vélt sérelmet, házbeli és családi viszályt. Ezeknek a panaszoknak az alapján 'kellett áttérvezteitni a Batthyány utcai távfűtő rendszert, s rendbehozat- ni a már említett Bagi László utca! tetőt és sok mást is. Az IKTV-nél dolgozom, s így tudtam rengeteg szavatossági és lakáscsereügyben műszaki vagy egyéb tanácsot adni. Negyedévenként választói gyűlést hívok össze, ahol igazán nagy dolgokat határozunk el. Ilyen volt például az egyik garázsszövetkezet megszervezése — a másikat most szeretnénk megalakítani —, amely rendkívül sok energiámat vette igénybe. Ez egy újtípusú, félig földbe süllyesztett gépko-' csitároló, amelynek tetején parkolót alakítunk ki. Ilyen módon 30 helyett 60 személygépkocsit tudunk azonos helyen elhelyezni. A telket ingyen kaptuk a tanácstól, de az építés költsége több a hagyományosan elkészített garázs ösz- szegénél. A sikerek mellett érték, kudarcok |s. Évek óta verekszik a Lenin tér helyreállításáért, a Simon István utcai úttest elkészítéséért, de ezeket nem sikerült - megoldani. Annyira elkeseredett, hogy a lemondás gondolata is megfordult fejében, de választói mellé álltak, erőt, bizakodást öntöttek belé. — Jelenleg is egy ilyen tengeri kígyóval viaskodom. A Keile Géza, a Damjanich és a Bagi László utca háromszögében még ott a Dutép felvonulási épülete. A lakók vállalkoznának a parkosításra, a játszótér, a szabadidőközpont felépítésére. A szerződés értelmében július 1-jén kellett volna elköltözniük az építőknek. Jártam én mindenütt, ígéretből rengeteg van már a padláson is, de a felvonulási épület legyökerezett. A megoldás? Számomra is kérdéses. Az emberek szívesen vállalkoznak még ebben a nehéz helyzetben is, amit bizonyít az árpádvárosi iskolában végzett 200 ezer forint értékű társadalmi munka — a szülők és az-IKTV szocialista brigádjainak jóvoltából. Sikerek, kudarcok, köny- nyan szervezhető lakók és nehezen mozduló bürokratikus ügyintézés, beázó tetők, elromlott ' liftek, szemetes utcák és tiszta lépcsőházak, eldugult csatornák, veszekedő lakók, s ki tudná felsorolni mi minden van egy tanácstag napi intéznivalói között. Sándor István mindezt vállalta, jól is csinálja, s a választói, a házak lakói is elégedettek vele. Gémes Gábor Élősakk Mindig nagy érdeklődéssel néztem a teret betöltő hatalmas táblán jelmezbe öltözött bábukkal játszott élősakkot. Bevallom őszintén, legalább egyszer szerettem volna kipróbálni ezt a-játékot. Azután rájöttem, felesleges a vágyakozásom, mivel az élet nem más, mint egy élösakk-parti, amelyben mindig más figura az enyém. A rengeteg balesetről hallva, közlekedési szabálytalanságot, fegyelmezetlenséget látva legszívesebben gyalog vagyok. Persze előfordul, hogy nem ilyen szakszerűen neveznek meg. A múltkoriban a zebrán egy úrvezető kocsijából kihajolva nemes egyszerűséggel csak parasztnak titulált. Egy pillanatig nem tudtam, hogy előre lépjek vagy oldalra üssek, de végül ellenfél hiányában győzött a józan eszem, és továbbálltam. Iskoláimat befejezte fiatal csikóként kezdtem ugrándozni munkahelyemén. Emiatt néhány öreg ló alaposan oldalba rúgott, ami elvette a kedvem a további ficánkolástól. Ma már a sorba beállva együtt ropogtatom velük a zabot. Vágtatni, huszárosán támadni csak álmomban szoktam, de nem tudom ki az ellenség, mert időközben mindig felébredek. Reggelente rendszerint időzavarba kerülök, és ezért futóként sietek dolgozni. Ez a bábu. mint köztudott, átlósan mozog, amit jól mutatnak a parkok füvén keresztben kitaposott csapások. Ugyancsak ezt a figurát alakítom a pénzem után szaladva is. Családomat bástyaként védelmezem, és óvom a különféle támadásoktól, megpróbáltatásoktól. Ezt a feladatomat eddig sikeresen végeztem, bár az utóbbi időben már recsegnek az eresztékeim, löréseim omladoznak, és pilléreim is karbantartásra szorulnak. A fizetésem kézhez vétele után 1 hétig az élet királyának érzem magam. (Üjabban ez az állapot már csak 2—3 napig tart.) Ellenfeleimtől számtalanszor kaptam sakkot (sokkot), de ezeket végül sikerült kivédenem. Mindössze királynő nem voltam még. Bár az orvostudomány eredményeit ismerve ma már az sem egy elérhetetlen (rém)álom, hogy királyból királynővé operáljanak át. így néz ki a mindennapos élösakkom. A játszmáknak nincs vége, hevesen folyik a küzdelem. A szakértők elemzése szerint még semmi nem dőlt el, az eredmény bizonytalan. Mindenesetre bízom a győzelemben, és igyekszem mindig a legjobb lépést választani. Qsak az okoz nehézséget, hogy ezen a sakktáblán nemcsak fehér és fekete bábuk vannak ... —amik— 1987. november 2. 8 PÉTÖFl NÉPE i 3 A Dunától a Tiszáig a földeken # A szép őszi idői kihasználva, ni egy «szerte dolgoznak » földeken. A Petőfiszáiiást Petőfi Tsz-ben hamarosan befejezik » búza vetését »*. S A Dunaegyházi Haladás Tsz-ben silót készítenek. Szükség van a takarmányra, hiszen négyszáz szarvasmarhát tartanak és igyekeznek részükre minden szükségest biztosítani. Ezt szolgaija többek közt az idén elkészült, köze! egymilliót érő saját rízmiű is. # Helfrich János naponta tíz hektáron szedi fel a cukorrépát t Hattal Erdei Ferenc Tsz földjén. • Balotaszáltáson, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tavaly telepíteti muskotálytáblám a kordon drótját feszítik, remélve, hogy jövőre jobb idő jár a szőlőskertekre. 9 A Tiszakécskei Solohov Tsz-ben az idén 1850 hektáron vetettek búzát. Tekintettel a hónapok óta tartó száraz időre 13 osztrák berendezést üzemeltetnek, hogy minél több vizet juttassanak a (rissen veteti gabonára. Ezzel is igyekeznek megalapozni a jövő évi jó termést.
