Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

4 • PETŐFI NÉPE t 1987. november 2. Száz éve született rr o • 1 ^ művész Simonka György kiállítása A kecskeméti Aranyhomok eszp­resszójában egy kedves társaság gyűlt össze rendszeresen, meghatározott idő­pontban.- A kis asztal körül néhány idős férfi várt az érkező barátra. Köz­tük volt Simonka György iró, újságíró, aki Kecskeméten élt öregkorában. A kedves, derűs, élénk gesztusokkal beszélő, alacsony férfi letagadhatott volna néhány évet, évtizedet. A hosszú életű, friss szellemű, rokonszenves örökifjú öregek közé tartozott, aki száz esztendővel ezelőtt, 1887. november 3- án született Hódmezővásárhelyen. Jogot tanult, újságíró lett. Életének jelentős része szülővárosához, Hódme­zővásárhelyhez kötötte. Különböző szegedi lapoknak tudósított. Jelentős változás volt életében 1918—19-ben: a csepeli Proletár című lap szerkesztője lett. S ahogy Juhász Gyula szenvedett az ellenforradalom éveiben őrizve hi­tét, ifjúi lázadását („Fáj veszni látnom, annyi büszke álmot”, írta), -r-^Simonka is börtönbe került és csak évek múlva közölték írásait. írt verseket, elbeszélé­seket,' mesejátékokat, újságcikkeket, amelyeket az Uj Időktől a Pesti Napló­ig számos lap publikált. Több alkalom­mal olvashattuk cikkeit a Petőfi Népé­ben is. Még a század elején jelent meg verseskötete Szombati-Szabó Istvánnal és 1930-ban A halhatatlan királyfi című mesejátéka, amelyet Bibó Istvánnal kö­zösen írt. A száraz lexikonadatok után szeret­ném néhány versét idézni, melyek a hatvanas évek végén, a Varga Mihály által szerkesztett Kiskunság hasábjain láttak napvilágot. Az egyik korábbi, 1940-ben írt versében a festő Tornyait idézi, akinek képein a nép mélabúját, komor tanyákat, bánatos-magányos embereket láthatunk „égő keservben”. Híres festményét így foglalta versszö­vegébe: „Mint zátonyon leégett roncs hajó, / magában áll a roskadt lomha ló, / szikes kopár rög, éhes vén gebe, / felhők cafatja, mint az ég sebes.” Mint kedves, öreg kecskeméti vitapartnere, a költő Sánta György, ő is küszködött a messzi világokkal, filozófiákkal, a tá­voli Kínát hozta közeire versében. Lao-ce gondolataival foglalkozott, a Tao-te kingre hivatkozott. Egyik vers­ciklusában, a Napkeleti szimfóniában őseinek, az ezer évig volt Tiborcoknak ajánlja sorait, gondolatait. Népies ele­mek, epikus mozzanatok mellett fel kell figyelnünk a képzőművészethez közel álló író különös látására: fényta­nijátékokról írt, „vilió fénytüneménye­ket” látott, a világ „fénybe derülését” vette észre, a körvonalak, a párás alko- nyatok, a halvány derengés vonzották. Sokat emlegette festőművész fiát, Georges Simonkát, aki Párizsban él a harmincas évek óta. Az irodalom különleges ország, ki- sebb-nagyobb szellemiségekkel, elfele­dett vagy félig-őrzött tehetségekkel, kapitányokkal, tisztekkel és közlegé­nyekkel. Előveszek egy régi folyóiratot, a Napkeletet, és benne ott találom Si­monka György alkotását. S mellette néhány kecskeméti Kiskunság-számot forgatok. Itt is, ott is Simonka György verseit olvasgatom. Azt hiszem, hogy ez a kerek évforduló figyelmeztet min­ket arra, hogy ne feledjük el az iroda­lom kevésbé ismert alkotóit sem. S be­fejezésül hadd idézzük ars poeticának is tekinthető Remegve és lobogva című versét: „Titoktalan, nyílt számadás volt / naponta, újra, minden, / ami hideg volt, s ami lángolt / szavamban, tetteimben.” Szekér Endre Az Iparművészeti Múzeumban a napok­ban nyílt Szvetnik Joachim ötvösművész­restaurátor munkáiból válogatott kiállítás, amely a helyreállított Esterházy-kincseket mutatja be. Szvetnik Joachim 1927. május 30-án szüle­tett Mélykúton. 1957-ben végezte el a Ma­gyar Iparművészeti Főiskola díszítőszobrász fotanszakát. Mint tervező ötvösművész az Iparművészeti Múzeumba került és ott dol­gozott nyugdíjazásáig. Az itt töltött évek alatt fő feladata volt az egyéb munkák mel­lett, a második világháborúban súlyosan sé­rült Esterházy-gyüjtemény ötvösműveinek restaurálása. A külföldön is ismert művész 1980-ban a roncstárgyak helyreállítási módszereiről^ a nürnbergi restaurátorkongresszuson előa­dást tartott. 1977-ben felkérték az Amerikai Egyesült Államokban őrzött magyar koro­názási jelvények azonosítására és e jelvények hazaszállításának előkészítésére. A harminc­éves munkásságának elismeréseként, mun­káiból rendezett gyönyörű kiállítással kö­szöntötték a már nyugdíjas mestert, aki azt vallotta és azt bizonyította egész munkássá­gával, hogy „a roncstárgyaink életre keltése múltunk megbecsülése, és hogy jövőnk gaz­dagabb legyen, ennek éltem es dolgoztam!” Drégely Imre HOLNAP — KECSKEMÉTEN Indiai tánc és zene A tánc- és zeneművészfffl^zílctfe ti^ítlroibW’oTy gazdag Indiából egy jellegzetes táncegyüttes és egy világhírű művész vezette zenekar mutatkozik be Ma­gyarországon. November 3-án este 19 órakor Kecs­keméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban lépnek közönség elé. A táncosok vezetője, Birju Maharaj, egy kathak táncosdinasztia sarja. Származása és képzettsége folytán a Lucknow-iskola ma élő legautentikusabb képviselőjének tartják. Kiforrott tánctudása, előadói képességei révén bravúros könnyedséggel teremt kap­csolatot a közönséggel. De nem csak táncosként: mint énekes, zenész és zeneszerző is közismert. Társu­latának kiemelkedő szólistája a bájos Saswati Sen, akivel a világ megannyi táján turnézott az utóbbi években. A műsor második részében a „húrok mestere”, a hegedűjáték indiai virtuóza: Sri M. S. Gopalakrishan (képünkön) és zenekara ad hangversenyt. Gopalak­rishan Bombay-ban a hegedű professzora és megany- nyi elismerő cím birtokosa. Mert valóban megtanül- ta, hogyan kell az indiai zene legnehezebb hangjait is tökéletes könnyedséggel és kristálytiszta hangzással előcsalogatni a húrok közüL Technikájáért, improvi- zatív készségéért páratlan művészként ismerik, aki hazáján kívül is még mindig óriási sikereket aratott produkciójával, Európától Amerikáig. D€R f€R€DC: R ge/ztenyefán túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ) (19.) Ballagó Feri szólalt meg. — Tehát van egy 142 732 241/VI. számú dögcédulánk a második világhá­borúból. Én — bár nem az én dolgom, és nehogy belekontárkodásnak vegyétek — ebből indulnék ki. A hadtörténeti le­véltárra gondolok. Ez a szám egykoron egy embert, egy katonát jelentett. Hogy ki volt, arra csak a levéltári elvtársak tudnak válaszolni, ha a nyilvántartások annak idején nem,semmisültek meg. Az öreg Kulcsárnak is, ott Fertőrákoson, szüksége volt frontszolgálati idejének igazolására, amikor nyugdíjba ment. A hadtörténeti levéltár harminc napon belül meg is küldte neki a papirt. Ragyogó ötlet. Előzetes telefonok után másnap meg­kerestem a levéltár parancsnokát. Tíz percet sem várakoztam, amikor az alezredes fogadott.- Tessék, százados elvtárs, állok rendelkezésére. Az ügyről tájékozódtam már, ki is adtam a megfelelő rendelkezé­seket, de jobb, ha személyesen is beszél­getünk. Volna kedve összefoglalóan el­mondani az ügyet? Hátha további segít­séget is tudunk nyújtani. Röviden összefoglaltam az eddigie­ket. Az alezredes gyakran közbekérde­zett, és végül megjegyezte: reméli, hogy az azonosítási szám alapján ki lehet de­ríteni a volt tulajdonos nevét. Ugyanis a szám alapján már megállapítható, hogy a katona a debreceni VI. hadtesthez tar­tozhatott, és ennek a hadtestnek az ira­tai szinte hiánytalanul megmaradtak, a háború alatt és után. Az előkerülő sze­mélyi adatok lehetőséget adnak arra is,~ hogy akár anyakönyvileg azonosítani le­hessen a személyt: születési helye, pon­tos ideje, apja és anyja neve, foglalkozá­sa, vallása és így tovább. Talán fél óra sem telt el, amikor a titkárnő bejelentette Sebő főhadnagyot, aki az azonosítás eredményét hozta. A parancsnok hosszasan tanulmányozta a gépírásos jelentést. — Hát igen — mondta azután. — Nagyon egyszerű lenne, ha a számól azonosítani tudnánk a maguk városligeti Brugoviczkijával és a tiszti Frommerr'el. De nem tudjuk, mert nem ö az... Ez a dögcédula egy Balassa Sándor nevű honvédé volt. Hajdúhadházon született 1923-ban, anyja neve Dolecskó Mária, apja ugyancsak Sándor, földműves­napszámos, református vallásúak. Igen, igen ... Szolgálati leírása: sorkatona, rövidített kiképzés után a keleti front, megsebesül, majd felépülés után a kis- tarcsai munkaszolgálatos keretbe kap beosztást. Ennyi. Nincs tovább. Gondosan följegyeztem a kapott ada­tokat, s megköszönve a segítséget bevo­nultam a helyemre, ahol Ballagó Feritől várt üzenet, hogy hamarosan feljön, vár­jam meg. Jött is Károlyi Bandival együtt. Elmondtam nekik a levéltári in­formációt. — Add csak ide az ügy dossziéját — mondta ezután egy hirtelen ötlettel Feri. — Valami eszembe jutott. im SAJTOPOSTA l^^l Ami öröm, S ami nem Köszönet a jó ellátásért Nyugdíjasként kedvelt időtöltésem, hogy a szűkebb lakó­helyemen, Kecskeméten utazgatom, melynek során hol itt, hol ott tárul elém figyelmet érdemlő, vagy éppen elgondol­kodtató látvány. Egyik városrészből a másikba busszal me­gyek, s ilyenkor régebben többször tapasztaltam a szinte elviselhetetlen zsúfoltságot, amire mostanság a csúcsforgal­mi időben is alig van precedens. Ennek magyarázata, hogy számos útvonalon az igények szerint közlekednek sűrített járatok. A Kunság Volán javított az utastájékoztatáson is: a legtöbb megállóban tetszetős kivitelű, jól olvasható táblák közlik a menetrendet. Az előzőekben említett öröm azonban gyorsan ürömmé válik, ha az ember egy konkrét címre akar eljutni, például a Batthyány utcába, ahol minden csupa titokzatosság. Né­hány ottani boltos úgy hidalta át a bosszantó körülményt, hogy kirakatának ablaküvegén tüntette fel a házszámot. E megoldások helyett sokkal jobb lenne, ha egységes méretű és színű táblák hirdetnék az utcák nevét, meg az épületek számozását. Gondolom, tanácsi feladatról van szó, aminek elvégzésével nem szabadna késlekedniük az illetékeseknek! Dr. Miklós Jenő Kecskemét, Nagykőrösi u. 33. Orgovány község központjától több kilométerre található a kargalai külterület, ahol mi, tanyasi emberek lakunk. Erre­felé gidres-gödrös, illetve homoktengerrel borított dűlőutak vannak, ahol gyalogosan és járművel is nehéz közlekedni. A bevásárláskor szerencsére megmenekülünk az ilyen kelle­metlenségtől, hiszen csak rövid távolságot kell megtenni. Miért? Mert az ellátásunkról rendszeresen gondoskodó kecs­keméti Univer Afész kiszállítja hozzánk a legfontosabb cik­keket. Heti két alkalommal — kedden és csütörtökön — érkezik a helyi iskola mellé a mozgóbolt, melynek vezetője—egyben sofőré —, Kanizsai Ferenc készséggel, udvariasan igyekszik kielégíteni igényeinket. Nemrégiben friss zöldáruval bővítet­te kínálatát, nagy örömünkre. Ezúton köszönünk mindent, amit értünk tesz. Végül annyit: a környékbeli mezőgazdasági nagyüzem és több érintett család közös munkája eredményeként elkészült az a fedett helyiség, ahol ezentúl akár kispadon üldögélve vagy állva, ám a rossz időtől mindenképpen védve várhatják a mozgóboltot a kargalai vevők. Horváth Emilné levelező HIÁNYOS MUNKAVÉGZÉS, TÖBBLETSZÁMLÁZÁS Egy családi ház építésének dicstelen krónikája Ez év március 16-ai Sajtóposta rova­tunkban írtunk először a Baján lakó Szántóék szomorú esetéről, melynek lényege: új lakóházuk felépítését két helyi kisiparos vállalta, akik ennek fe­jében több mint százezer forint munka­díjat tettek zsebre, s a huzavonával és pontatlansággal jellemezhető teendő­jük elvégzése előtt véglegesen eltávoz­tak a helyszínről. Cikkünket követően vizsgálatot folytatott a megyei tanács szolgáltatási felügyeletet ellátó iparhatósága, mely­nek megállapítása révén egy házépítés dicstelen krónikájára derült fény. A ta­nulságos részleteket azzal a szándékkal hozzuk nyilvánosságra, hogy a leendő építtetők és építők egyaránt okulnak belőle. . Riegler László és Till József Viúpaxo- sok 1986. március 23-án írásos szerző­dést kötöttek a bajai Szántó Gyulával arról, hogy a Bercsényi u. 26. szám alatti családi otthonának építőmesteri feladatát ellátják. A munkálatok befe­jezésének határidejéül ugyanazon év szeptember l-jét jelölték meg, összkölt­ségként pedig — ezt az árrendeletektől elütő módon számították ki — 147 583 forintot közöltek a megrendelővel, aki ezen felül szerezte be a szükséges anya­gokat. A kivitelezők június 5-én kezdtek dolgozni, s 10 nap múlva már felvettek díjelőlegként 24 500 forintot, melynek ellenében részszámlát nem adtak, ho­lott a jogszabály ezt előírja. A kötelező építési naplót sem vezették. Amikor már álltak az úgynevezett teherhordó főfalak, a soron következő födémezést és cserepezést Szántóék vé­gezték, ács segítségével. Közben lejárt az eredeti határidő, majd a felek megál­lapodtak, hogy a munkálatokat no­vember 30-áig kell elvégezni. Szeptember 8-án újból előleg — ezúttal 26 000 forint — ütötte a kisipa­rosok markát, akik ekkor sem tartot­ták fontosnak a számlázást. Ezután 1 — Tessék, itt a teljes anyag. Belelapozott, és kiemelte a „megbűn­hődött ember" információit, és újra átol­vasta. — Figyeljetek csak — emelte fel a tekintetét a papírlapokról, -f Szerepel az itt közöltekben egy bizonyos tiszti szolga, a csicskás, aki közreműködött a gödör megásásában és az áldozat elf öl- delésében. Emlékeztek? Mit szólnátok ahhoz a feltevésemhez, hogy ezé a csics- kásé lehet a megtalált dögcédula? azaz: a Balassa Sándor nevű honvéd azonos a tisztiszolgával, aki — ha még él hat­vankét éves lehet... Ballagó Feri ötletszikrája fölgyújtot­ta Károlyi Bandi képzeletét is, az enyé­met is. — Induljunk el a levéltári információ alapján, és próbáljuk megkeresni? — kérdezte Bandi. — Pontosan erre gondoltam. Azt hi­szem, az adatok elegendőek, hiszen mai népességnyilvántartásunk alapján egy ilyenfajta megkeresési kísérlet sikerrel kecsegtet. És még egyet, fiúk! Sürgősen utána kell nézetni Brugoviczkinek is, hogy ki volt, mielőtt olyan csúnya hullá­vá lett a Városligetben. — Oké! (Folytatjuk) hónapig serénykedtek az építkezésen, majd október 8-án 50 000 forintot kér­tek, s kaptak, szintén díjelőlegként. A számla persze ez alkalommal sem készült el. Ezt követően megszakadt a kivitelezési munka. Hetek múlva már csak a fürdőszoba-csempézést végezték el a vállalkozók, azután nyomuk ve­szett. A megrendelő végül is más kis­iparosok jóvoltából tudta lakhatóvá tenni otthonát. A megyei iparhatóság által idén má­jus 6-án felvett jegyzőkönyvben Riegler és társa kötelezte magát többi között a tetőtéri helyiségek aljzatbetonozására és hőszigetelő rétegének elhelyezésére, a terasz elkészítésére, valamint a folyo­sói mennyezet alapvakolására. E mun­kákra sor került, melynek értékét 25 000 forintban állapították meg a ki­A fotózás gyermekéveim során lett szenvedélyemmé, aminek mostanság, felnőttként is szívesen hódolok, mégpe­dig olyan gyakorisággal, hogy havonta egy tekercsnyi filmem vár előhívásra. Legutóbb — idén augusztusban — egy hangulatos helyszínen, erdőben kattintgattam a Practika típusú appará- tomat. Olaszországból érkezett vadász­barátaimmal jártuk a természetet, mi­közben megörökítettem társalgásunk legérdekesebb pillanatait. A vendégek­nek megígértem: október elején, esetleg közepén már postázom részükre a felvé­teleket. Számításomat azonban keresz­tülhúzták a fényképelőhívásra, -kidol­gozásra hivatott szolgáltatók. Tanulsá­gos esetemet annak reményében adom közre, hogy másokat megkímélek a ha­sonló kellemetlenségtől. A dolog szeptember 9-én kezdődött, amikor a 24 felhasznált kockát tartal­mazó filmtekercset leadtam Kecskemé­ten, az Ofotért Petőfi Sándor utcai üz­letében. Körülbelül két hét múlva me­hetek a kész anyagért, mondták a ke­reskedők. A jelzett időben ott is vol­tam, átnéztem a képeket, s mivel első látásra minden rendjén lévőnek tűnt, kiegyenlítettem a 193 forintos számlát. Hazaérve újra elővettem a felvétele­ket, s akkor fedeztem fel, hogy apró foltok, sőt, ujjlenyomatra emlékeztető színeződések találhatók rajta. Kiderült az is, három kocka negatívja el volt szabdalva, s azokról nem is készült kép. Főleg ez utóbbi keserített el, s már masnap rohantam vissza a boltba, rek­lamálni. Az eladók sajnálkozva hozták tudo­másomra: ők lényegében csak asszisz­táltak, hiszen a tekercsemet a Főfotó Fehérvári úti laboratóriumába küld­ték, majd az onnan visszaérkezett szí­nes fényképeket adták nekem, a szol­gáltatás díját pedig felvették. Megértve Régóta dédelgetett álmom vált való­ra hetekkel ezelőtt, amikor otthonom­ban felszerelték a földgáz használatá­hoz szükséges vezetékrendszert. A ké­szülékek azonban máig nem működ­nek, mert a gázbekapcsolással késle­kednek az illetékesek. Az ok: nincs tervdokumentáció, ami pedig állítólag döntő feltétele a szolgáltatás megkez­désének. Én nem ismerem a gázfogyasztóvá válás technikai feltételeit, amit bizto­san tudok: megrendeltem a munkát és a szakemberek elvégezték. Hogy mű­szaki rajz segítségével vagy anélkül, az ő dolguk. Ha e téren hibáztak, tőlük vitelezők. Az ellenőrzés szakemberei azonban felfedték a csaknem 10 000 forintos többletszámlázást, egyidejűleg tételesen kimutatták a fellelhető hibá­kat. Utóbbiak kijavításáról még nincs hír. A szerkesztő megjegyzése: Köztudomású, hogy a családi lakó­házak építéséből megyénkben is ered­ménnyel kiveszi részét a kisiparosok derékhada. Jó hírnevüket azonban megtépázzák az olyan vállalkozók, akik munkájukat nem a hivatásuk iránti elkötelezettséggel, felelősséggel, hanem pusztán pénzszerzési vágyuktól hajtva végzik. Velük kapcsolatosan szerintünk személyi konzekvenciákat is le kellene vonnia a KIOSZ-nak, vala­mint a működési engedélyükről döntő tanácsi szakigazgatási szervnek. FOGADÓSZOBA Egy rókáról több bőrt? GÁZ HELYETT ÍGÉRET? háborgásomat, javasolták, keressem fel a fővárosi céget. Nos, hozzájuk be­kopogva csak annyit sikerült elintéz­nem, hogy új képek készültek minde­gyik kockáról. Ez utóbbiakat is nemsokára kézhez kaptam Kecskeméten, de meglepeté­semre, ezúttal 200 forintot kellett le­gombolnom. Igaz, a tasakban ott a há­rom tönkretett kockáról fabrikált fel­vétel is, melyeken erősen látszik a vágás nyomát jelző fehér csík. Hát' így néz ki a tévében-rádióban agyonreklámozott Főfotó szolgáltatása! Egyébként a két­szeri fizettetést, meg az oda-vissza úti­költségeket számolva, az a gyanúm, történetem az „egy rókáról három bőr” tipikus esete, ami nekem összesen kö­rülbelül 700 forintomba került. Hogy az utánjárás fáradalmait ne is említ­sem ... (Elmondta: Szabó Zoltán sza­badszállási olvasónk.) □ □ □­E panasszal kapcsolatosan felvilágo­sítást kértünk a „hírős” város szóban forgó üzletének vezetőjétől, Polányi Istvántól, aki ezeket mondotta: — A negatívok elmetszésével súlyos hibát követett el a budapesti társcég, mely akkor járt volna el korrekt módon, ha kártalanítja a megrendelőt. Ehelyett újabb költségekbe zavarta. Sürgősen megvizsgáljuk, hogy a kiadások csök­kentésére mit tehetünk a saját hatáskö­rünkben. Ami pedig az amatőr fotósok népes megyei táborát illeti, jó hírem van szá­mukra: röviddel ezelőtt megnyílt köz­vetlen szomszédságunkban az Ofotért új laboratóriuma, ahol munkatársaink a színes felvételeket hívják elő és dolgoz­zák ki, a korábbinál kedvezőbb vállalási időn belül. Kevés kivételtől—pl. dia stb. — eltekintve, többé nem kell a tekercse­ket a Főfotóhoz küldenünk. kérjék számon. De ne huzavona köze­pette, mert egyre hűvösebb van és a lakásomban, ahol két kiskorú gyerme­kemet is gondozom, nem tudok fűteni. A bekötést pedig egyelőre csak ígéri a Dégáz. Vajon meddig? Rab Mihályné Kisszállás, Akácfa u. 6. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
Oldalképek
Tartalom