Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
művelődés TÁRLATNAPLÓ Fél évszázad festői küzdelmei Szalatnyai József kiállítása Kodályt több, ma élő és még több jövendő generáció tudatában végérvényesen az a hatvanas évek elején készült portré idézi, melynek eredetijével Szalatnyai József Munkácsy-díjas, festőművész kiállításán találkozhatunk a következő hetekben. Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési központ emeleti galériájának hátsó falán irodalmi életünk nagyjai — Jékely Zoltán, Aprily Lajos, Berda József — társaságában látható a zeneszerző legnépszerűbb arcmása. Az előrebiccent fejű, befelé figyelő Kodály kékben-fehérben árnyalt pasztellje jól ismert az ország határain innen és túl, erre esilca gyerekek pillantása minden hazai énekzenei általános iskolában, de a képeslapoktól a Kodály-módszert népszerűsítő kazetták fedőlapjáig a legtöbb helyről ez a portré köszön vissza. Az anyag második, legközismertebb fejezete a „Zsuka-fal”: a feleségről és társról: Dénes Zsófiáról készített pasztellek, leheletfinom, gyöngéd rajzok sora. Szalatnyai József több mint három évtizeddel ezelőtt kötötte össze sorsát Dénes Zsófiával, s ismeretes, hogy neki köszönhető az az állandó gyűjtemény, amely az írónő életének, munkásságának fontos dokumentumaival és tárgyaival éppen Kecskeméten kapott otthont. Bár mindezek az élet és az életmű meghatározóan jellemző, fontos adalékai, mégiscsak töredékei annak a rendkívül gazdag festői és grafikai világnak, mely a tavalyelőtti, Vigadó Galéria-beli bemutatkozáshoz hasonlóan, most a kecskemétiek előtt tárul föl. Lehetőség nyílik arra, hogy az eddig csak ki- ragadottan ismert alkotásokat több vonatkozásban, az emberi és alkotói kapcsolatrendszer teljességében is megismerhessük. Kiváltságos helyzet a mostani azért is, mert az ötvennél több produkció jelentős része a közönség számára csak a kiállítás ideje alatt (december 7-éig) hozzáférhető, legtöbbjük hazai és külföldi köz- és magángyűjtemények megbecsült darabja. Töredékségüknél fogva inkább csak reprezentánsai, mint összefoglalói a most hetvenkét esztendős mester öt évtizedes pályájának. A művekből azonban így is nehézség nélkül kirajzolódik egy teljes alkotói életút íve. Találkozhatunk önarcképpel tizenhét évesen, tanulmányai kezdetének idejéből, amikor a magániskolában Szőnyi István és Vaszary János, majd a főiskolán Réti István tanítványa volt. Már ebben a periódusban is akadnak tus- és szénrajzok, melyeken a későbbiekhez hasonlóan egyéniségét, sorsát is felfedi a többnyire csak néhány vonallal vázolt modell. Néhány méterrel arrébb egy olaj önarckép, a szimbolikusan sötét—világos háttér előtt vetíti elénk vívódásait', töprengéseit az ötvenes évek elejéről abból az időből, amikor már egy évtizede tevékeny résztvevője és szervezője a hazai művészeti életnek. Számos országban járt tanulmányúton: Franciaországban, Svájcban, Mexikóban, Olaszországban és Ausztriában szerzett élményeit elsősorban tusrajzainak sora tálja a látogató elé. Kiváló inspirációnak bizonyult számára az érdekes tájak jellegzetes növényvilága. A szimbolikus (Szerelmes fa) és expresszív (Vázlat Lengyel József portréjához) grafikák közötti úti „jegyzetlapjai” kivétel nélkül őrzik a benyomások frissességét. Azonos dátumok, azonos műfajok és témák rendezik, szerkesztik könnyen átlátható blokkokba a kis méretekben fogalmazott alkotásokat. Az egyik legegységesebb közöttük a tiszta és vegyes technikával készült akva- rellek fala. Szalatnyai szerkezetteremtő indulatai ebben a műfajban különösen jól követhetők. Némelyikükről a későbbi olajképeket látva derül csak ki, hogy tanulmány. A fekete vonalat és színes formát egyaránt alkalmasnak találja kedvelt tájai: a Dunakanyar, a Balaton, a tokaji vidék megjelenítésére. A negyvenes évek végéről származó, fénnyel átjárt, szabadban készült művei — Veranda’ a zsólyomkai szőlőben, Sátoraljaújhelyen a zsólyomkai verandán — a századeleji tradíciók továbbfejlesztett változatai, Nagybánya legjobb eredményeinek összefoglalásai. Károlyi Júlia O ttó és Feri, a tévéfoci unalmas pity- tyégését ellensúlyozandó, jobb híján bömbölteti a magnót. A művelődési ház ügyeletese benyit a klubba, karja a tizenkét éves forma fiú vállán nyugszik, mögöttük hasonló korú másik. " — Sziasztok — köszönnek. — Hello. Csa. — Pillantanak fel Fenék. — Engedjétek már őket is játszani! '— kéri őket az ügyeletes, a két fiúra mutatva. Készségesen állnak föl a játék elől, adják át a helyüket; az újonnan érkezettek leülnek, nullázzák a gépet. Egyikük jó húsban lévő, kövér gyerek, társa soványabb. — Ki vezet?—kérdezi a kövérebbik. — Te.., — válaszol a soványabb. — Biztos? . —- Illetve, én. — Mennyire? — Tizenhárom hétre. — Akkor már nem is érdemes játszani. — Dehogynem. , Feriék kissé meglepődve hallgatják a párbeszédet, összenéznék. — Most ki vezet? Te. —• Biztos? — Igen. — Mennyire? — Tizenkettő—négyre. Megnyered. — Lehet... Persze, nem hiszem. Rövid csend, csak a fénylabda sípoló pattogása hallatszik, hátrább lehalkítva a magnó. — Most mennyi? — Tizenhárom—tizenkettő ... most már tizenhárom—tizenhárom. — És most? — Most is. A képernyő tizenöt—tizenhárom — Hetedikes. . ■ Gondolkoztál már azon, hová mégy suli után? — Még nem, majd. — Majd? Hiszen már csak egy éved van! MATÚZ GÁBOR arányban a soványabbikat mutatja győztesnek, úgy tűnik, nem mer szólni, hagyja, hogy a labda iránylthatatlanul járjon ide-oda a két térfal között. Ottó szólal meg: — Tizenöt pont után vége a játéknak. — Ki nyert?—kérdezi a kövérebbik. — ... én ... — feleli habozva társa. — Én nem játszom. — Még egy kicsit! — Én már nem! Játsszál egyedül! A soványabbik, piegfogadva a tanácsot, jobb kezével játszani kezd a bal ellen. — Idevalósiak vagytok? — kérdezi Ottó. . -— Pesten lakom — válaszolja a kövérebbik. Én igen mondja a másik, és már nem is figyel rájuk. — Nyaralsz? ■ — Igen, a nagymamánál -— fordul teljesen Ottó felé a kövérebbik. * — Hányadikos vagy? — Nem. Abban az iskolában, ahová én járok, tíz osztály van. — Miért, hová jársz? A vakok iskolájába. Ottó döbbenten mered a fiúra, aki vele szemben, szemét rászegezve ül és beszélget. Aztán felocsúdik, rögtön folytatja a kérdezgetést, de a fiú észrevette, válasza, ha nem is egészen váratlanul, meglepte beszélgetőpartnerét. —Azért csak szeretnél valami lenni. — i Hát... nálunk ... nekünk nem sok lehetőségünk van. Kefekötő... vagy lókötő — neveti el magát. — Ja, igen — nevet fel Ottó kényszeredetten. Vagy kosárfonó, masszőr ... agyagozó. Azt szeretem, volt is belőle kiállításom az idén, Pesten. — Az, igen. Tizenhárom éves korban. ■ — Nem egészen. Évvesztes vagyok, meg a balesetem, tizenhat leszek. Tízéves koromig én láttam. — Hangjában titkolatlan büszkeség cseng. — Akkor volt a balesetem. A szemüvegembe beleütött egy kissrác, leszakadt az ideghártyám. Műtötték Pesten, azután Svájcba mentünk. Ott azt mondták, kár volt itthon hozzám nyúlniuk ... Meg telefonos. De az nem nekem való. Igen, kapcsolom, igen, kérem... Én nem vagyok nyugodt. Amikor láttam, mindig mozogtam, fociztam, meg minden, nem voltam ilyen kövér — mutat magára. — Ugye, kövér vagyok? — Hát, igen, kicsit — bólogat tehetetlenül Ottó. — Most úszom, biciklizek, van itt a magymamámnál egy tandem, azzal. Úszni nagyon szeretek. Meg még focizni is tudok, csörgőlabdával. Tudod? A labdában csörög valami, aztán. Szóval, telefonos nem. Agyagozni... azt szeretnék, ahhoz viszont legalább húszezer forint kellene. Mindegy, nem érdemes beszélni róla, mi csak teher vagyunk — zárja le váratlanul egy közönyös legyintéssel vallomását, érzéketlen szemeit szégyenlősen a földre süti. többet nem hajlandó mondani. — De hát.. ,y=— próbálkozott Ottó a folytatás kikényszerítésével, ám hiába. A vak fiú hájas teste váratlanul megrándult, könnycseppek, akaratos fintorok csúfították el különben kedves, finomarcát, majd hirtelen felugorva sikítani kezdett: — Semmi közöd hozzánk! Hagyjál! ... Csak nem segíteni akarsz? Hiszen semmit sem tudsz!... Változó videovilá Beszélgetés a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójával Tíz éve még mint "egy fenomént „hordozták körbe ” a megyében az Erdei Ferenc Művelődési Központ új videoszettjét. Nem a módszertani központé volt ugyan az első ilyen készülék a környéken, de megközelíteni a „csodát ” a közművelődés csatornáin lehetett akkoriban a legegyszerűbben. A hetvenesévek végén történt mindez; ma becslések szerint húszezer képmagnó van Bács-Kiskunban magánszemélyek, intézmények és gazdaságok tulajdonában. Kulturális vállalat, s közművelődési intézmények szervezik a műsoros kazetták kölcsönzését, a produkciók publikum előtti bemutatóit. Nem lenne nehéz bizonyítani: ami évtizede még álom volt, mára valóság lett. Hogyan látja a megyei videózás „valóságát” a leggazdagabb s legfrissebb kínálattal szolgáló tékák irányítója? — a többi között — erre a kérdésre kerestünk választ a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalatnál. Válaszolt: Gila János igazgató. — A videózás hőskorában a mozisok gatással — 1985-ben sok új Videoton félelmetes, vészthozó jelenségként emle- készüléket vásároltak. Annak, hogy gették az elektromos képszalagok terje- ma egyre kevesebben élnek csak a szerzését Ma pedig, ba kazettás produk- ződés adta lehetőségekkel, nem taga- ciókról, videokazetták kölcsönzéséről dóm, voltak szervezéssel, műsorpoliti- beszélünk, elsősorban a moziüzemi vál- kával összefüggő okai is. A postai költ- lalatokat említjük. Szembeszálltak a ségek csökkentésére például, úgyneve- „gonosszal”? zett „körsoros” rendszerben osztottuk — Inkább így mondanám: felismer- be a műsort. Egyik videomozi küldte a tűk a realitásokat s ennek alapján cse- másiknak. Ebből aztan voltak problé- lekedtünk. A kezdeti félelmek a mozi mák- Nem érkezett meg a kazetta időhaláláról -c&mint azt a külföldi példák «. a közönség és a szervezők csalód- is bizonyítják — túlzónak bizonyultak. elpártoltak ... A televízió elterjedésekor nagyobb — Visszatértek a mozihoz? veszteségek érték a filmszínházakat. Az — \ mozihoz vagy a családi videó- azonban egyértelmű: örökérvényűen záshoz. Felméréseink szerint a hagyo- megváltozott a korábbi helyzet. mányos videomozik iránt csőkké» az — Önök hogyan szervezték meg a érdeklődés. Azérfjiem szívesen áldozcsatát? nak pénzt az emberek, hogy körbeülje— A közösségi és a magánvideózás nek egy tévét. Nem ad igazi vizuális segítésére Bács-Kiskun szinte minden élményt. Nagy szükség lenne kivetítő városában nyitottunk kazettakölcsön- ernyőkre, hogy a mozik színvonalán zőt. Több községben most tárgyalunk 'egyen élvezhető az előadás. Nyárra kitékák alapításáról; partnerül kérve a sérjetképpen béreltünk egy video kive- népművelőket, könyvtárosokat, köny- ütőt — a kecskeméti Aranyhomok vesbolti eladókat. Saját üzleteinkben Szállodában szereltük föl — de ez elégkönyvek és műsoros kazetták vásárlá- gé kezdetleges technikájú volt; igazán sára is lehetőség van. Kéthavonta ad- nem arattunk sikert vele. Most rendeljük ki a legújabb kínálat katalógusát. tünk egy nyugati importból származó Szeretnénk a szolgáltatások számát bő- . korszerűbb ernyőt, amel? könnyebben víteni. Helyet tudnánk például adni a mozgatható, szét- vagy összeszerelése szervizeknek; magunk is forgalmazhat- nem okoz problémát. nánk üres kazettát; másolhatnánk pro- — Segítségével talán majd eljuthat a dukciókat; árusíthatnánk képmagnót. film olyan helyekre is ismét, ahonnét az — Mekkora kínálatból választhat- elmúlt években kimenekült a vállalat, nak az érdeklődők? mert nem tudták felújítani a vetitőtech— Jelenleg félezer kazettát „forga- nikát. A kistelepülésekre, tanyaközpontunk” a hálózatban. Ezek közül jelen- tokra gondolok ... tős rész saját tulajdonunk, a többit he- — Egy videoernyő azért még nem tekre, hónapokra kölcsönözzük az or- váltja meg a világot. De legalábbis in- szágos központtól. A kínálatban a ma- • dutás, a jó megoldások irányába. Ha gyár és a világ filmművészetének örök- több ilyen alkalmatosságunk lenne — becsű alkotásai éppúgy megtalálható- s érdeklődés is mutatkozna a szolgálta- ak, mint a régi sikeres kalandfilmek, tások iránt —, valóban visszatérhet- krimik, vagy a legújabb akciófilmek. nénk a kistelepülésekre. Van miből válogatni, persze azt nem — Megyénkben nem csak a vállala- állítom, hogy nem lehetne gyorsabb az tuknak van kölcsönzője. Van-e verseny átvétel, a szinkronizálás vagy a felira- a videotárak között? tozás. Annyit talán még el kell monda- — Mi pártoljuk az egészséges- verni, hogy vállalatunk gyűjti a megyénk- senyt. De azért látni kell, hogy szerény ről készült dokumentumfilmeket is. tőkével ma nem lehet sikeres szolgálta— Hány törzskölcsönzőjük van? tásokat indítani. Kezdettől erőteljesen — Mivel kezdettől igyekeztünk ked- szorgalmaztuk a különböző fórumovezményes áron kínálni szolgálatain- kon a koordinációt. Ma említésre mél- kat, gyorsan nőtt „törzsvendégeink” tó kölcsönözhető anyaggal az Erdei száma. Jelenleg megyénkben három- Ferenc Művelődési Központ megyei száz képmagnótulajdonosdak van úgy- videotára és a kiskőrösi Petőfi Sándor nevezett kölcsönzői igazolványa. Könyvtár rendelkezik. De nekik is egy— Sok pénzt hoz a konyhára az új re nehezebb megújitani a kínálatot, üzletág? Biztos vagyok abban, hogy ha időben ‘—- Idézem a legutóbbi mérlegjelen- megkezdődik’az együttmunkálkodás, tést: a hálózatunk létrehozására 2,3 több százezer forintot megspórolhat- millió. kazetták bérlésére, vásárlására tak, megspórolhattunk volna a köz, a 1,2 millió forintot áldoztunk. Bevéte- videós társadalom javára. Sajnos nem lünk viszont, eddig nem több, mint a sikerült! kiadások összegének .ötven százaléka. — Érzékelhető-e a feketepiac hatá- A működtetés költségeit most nem is sa? számoltuk. Vagyis: ráfizetéses a bolt. — Igen. Sok kazetta jut az országba — Hogy váltak be a művelődési há- délről és nyugatról. Ha valahol konkzakban, vendéglőkben, presszókban nyi- rét adataink vannak arról, hogy megtett alkalmi videomozik? sértik a szabályokat, jelentjük a ható— Már elmúlt a kezdeti lelkesedés, Ságoknak, amit az is táplált, hogy közművelődési' intézmények — jelentős állami támo- Farkas P. József KISS TAMÁS Virágének Zsálya, szegfű, tulipán, lépni lépteid után, jönni hegyen-völgyön át, nyitni kerted ajtaját. Fűre melléd leülni, gyenge válladra dűlni, hallani a csenden át szivünk muzsikaszavát. Tóra menni játszani, abból ki se látszani, odalenn a víz alatt kézzel fogni a halat. V £
