Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

Petőfi Népe albuma tevékenység. Az építészeti mu a kö­zösség tükre. Az építészeti környezet közösséget formáló erő." (Csete György) FARKAS GÁBOR 1944. július 25-én született Kiskunfélegy­házán. Iskoláit ott, és Kecskeméten végezte, majd a szegedi építőipari technikumban szerzett jeles oklevelet. Ezután a Bács-Kiskun Megyei Állami Építőipari Vállalatnál állt mun­kába. Innen jelentkezett — a vállalat ösztöndíjasaként — a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építész- mérnöki karára. Amíg tanult, mellékállásban tervezői munkát is vállalt. Diplomával a kezében visszajött Kecskemétre. Dol­gozott építésveze­tő-helyettesként, majd, az ÁÉV ter­vezési csoportve- zetöjeként. 1975- töl a Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalat osztály­vezetője volt, egészen tavaly novemberig. Ekkor pályázta meg az igazgatói beosztást, s a kollektíva bizalmat szavazott neki. Felesége ugyancsak szakmabeli, jelenleg Kecskemét Város Tanácsa műszaki osztályának csoportveze­tője. Két gyermekük született, Edina 1969-ben, Nóra 1979-ben. Farkas Gábor számos közéleti funkciót lát el, egyesületek, tudományos társaságok tagja, vezetője. 1981 óta megyei tanácstag, 1983-tól pedig a Kecskeméti Városszépítő Egyesület alelnöke. Több kitüntetés birtokosa, egyebek között megkapta már az Ybl Miklós-díjat (1979-ben), a Munka Érdemrend ezüst fokozatát (1986-ban), többször vehetett át Kiváló Munkáért és kimagasló szakmai tevékenységéért járó elismerést. |Éf ír­„Kecskemét az otthonom” • A Kiskunsági Nemzeti Park kecskeméti, Liszt Ferenc utcai épületét ugyancsak Farkas Gábor tervezte. tA kecskeméti, egykori Katona József Fürdő be­járatát díszes ko­vácsoltvas kapu díszítette. A le­bontás után soká­ig nem láthattuk, mígnem Farkas Gábor a Három Gúnár étterem építésekor meg­mentette, beépít­tette a bejáratnál. •A Bács-Kiskun Megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat központi épülete. Az. Ybl- díjas építész leg­• És ami ma is készül... A Móricz Zsigmond utcai lakóház a megyeszékhelyen. (Fotó: Méhesi Éva és Straszer András) — Rögtön, beszélgetésünk elején egy szokványos kérdés: hogyan lett építész? — Nem könnyű tizenhároméves fej­jel pályát választani. Az, hogy építész legyek, érdekes módon mégis természe­tesnek tűnt számomra. A nagybátyám nyomdokain haladtam ... Szegődre, az építőipari technikumba szinte gye­rekként kerültem 1958-ban. Kollégi­umban laktam. Annál is inkább egye­dül éreztem magamat, mert édesapám akkoriban halt meg. Szorgalmasan ta­nultam a szakmát, de istenigazából csak harmadik-negyedikben kezdtem érdeklődni az építészét iránt. Az osz­tályfőnököm megkért, hogy tussal húz­zam ki a diplomatervét. Nagy kedvvel tettem és ettől kezdve jobban izgatott az építészi pálya, még országos tanul­mányi versenyekre is eljutottam. — Korábban mi érdekelte? — Sokat olvastam. Szerettem és ma is szeretem az irodalmat. Emlékszem, az osztályban 27 fiú közül csak nekem volt ötösöm magyarból. Humán beállí­tottságomnak most is hasznát veszem, ugyanis azt vallom, az építész nem dol­gozhat, tervezhet anélkül, hogy bizo­nyos kulturális kérdésekben ne legyen járatos. Sokáig nem éreztem magamat teljes értékűnek ... Miért? Elmesélem. Hatéves lehettem, amikor leestem a lépcsőről. Maradandó nyomot ha­gyott: sokáig beszédhibás voltam. Nem egyszer voltam részese kínos szituáció­nak, melynek következtében hamar ki­alakult bennem a megalázottság, a ki­sebbrendűség érzése. Es persze, a dac! Az érettségin fordult a kocka, ott kap­hattam a második sokkot, a tételemet folyékonyan mondtam el. Azóta „egy­folytában” beszélek... Mint most is... — Milyen hatások érték még fiatal korban? — A szegedi kollégiumban nagy volt a szigorúság. A katonaság ahhoz ké­pest nyaralás. Nem csoda hát, hogy a kollégista-élmények mély nyomot hagytak bennem: a fegyelem, a rend ma is fontos eleme az életemnek. Tizen­négy esztendősen váltam önállóvá, lé­nyegében nem irányított senki az uta­mon. Állítom, úgy válik igazán felnőtté az ember, ha nem kész dolgokat kap. A mai gyerekek elveszítették önállósá­gukat, sokan még egy csekket sem tud­nak kitölteni. Ha kikerülnek az életbe, hamar megkapják az első pofont. — Sok feszültség gyülemlett fel, amely egyrészt a beszédhiba számlájára írható. Gondolom, a dac, a „csakazértis- megmutatom” munkálkodott Mit tett annak érdekében, hogy bebizonyítsa: va­lamiben többre képes, mint társai?- Különösebben nem töprengtem azon, hogy mit tudok másoknál job­ban. Már említettem, hogy apró sike­rek mutatták meg a helyes utat. Példá­ul, amikor kiderült, hogy van kéz­ügyességem, formaérzekenységem, bátrabban készítettem rajzokat. Egyál­talán: mertem az építészi-tervezői pá­lyára gondolni. Úgy éreztem, a humán tárgyakból felkészültebb voltam a tár­saimnál. A dacosságnak nyoma ve­szett, hiszen kudarcaimat sikerek vál­tották fel. . — Elfogadta ezt környezete is? ■ S&- A legjobb értékmérőnek azt tar­tom, ha a közvetlen környezetemben olyannak fogadnak el, amilyen va­gyok. Diáktársaim számítottak rám, sokszor segítettem is nekik. A szakmai tantárgyakból jeles voltam, a tanáraim nem egyszer küldtek versenyre. Mit szólt eredményeimhez a család? Külö­nösebb visszajelzést és irányítást nem kaptam. Megmutattam a bizonyítvá­nyomat és kész. Tudták otthon, teszem a dolgom, képességeim legjavát nyúj­tom. — Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Szeged, Budapest, majd ismét Kecske­mét. Meghatározó az élettér egy leendő építész számára? — Természetesen. Hatéves koromig Félegyházán laktunk. Ma is áll a há­zunk, melegség tölt el, ha arra sétálok. Sokan azt hiszik, hogy tősgyökeres kecskeméti vagyok, pedig nem. Az vi­szont igaz, hogy imádom ezt a csodál- nivaló várost. Emlékszem arra, amikor biciklivel elestem a főtéren, a teknősbé­kás szökőkút, közelében, a girbegörbe utcákra, a lovaskocsis korszakra... És évekkel később magam is részt vettem a városközpont átalakításában. Kecs­kemét az otthonom. Soha nem tudnám elhagyni, holott erre bármikor lenne lehetőségem. — Milyen érzés az „otthont” formál­ni? — Húsz éve foglalkozom tervezéssel. Ez idő alatt jó, közepes és rossz háza­kat álmodtam meg. Naponta találko­zom megvalósított terveimmel, sőt, az is előfordul, hogy megállítanak az ut­cán és véleményt mondanak munkám­ról. Az építészre óriási felelősség nehe­zedik, hiszen egy város építészeti múlt­ját, történelmét, szokásait ismernie kell, ezeket szem előtt tartva szükséges tevékenykednie. Ne kelljen félni attól, hogyan vélekednek majd az utánunk jövők a hetvenes-nyolcvanas években készült házainkról. — Csete György néhány gondolatát választotta mottóul. Azt kell gondol­nom, egyéni sikerei is közösséginek szá­mítanak?' — Szokták mondani: mi, építészek olyanok vagyunk, mint a prostituáltak, eladjuk magunkat az utcasarkon. Dur­va hasonlat, de igazság is van benne. Bennünket meg lehet vásárolni? ... Átéltem én is megalázó szituációt, ami­kor az építtető, a tervet készíttető vas­kos pénzköteget tett le elém — munka­díjként. Ránézésre tudtam, hogy jóval utóbbi munkája. K több, mint amennyit, kértem. Nem kell mondanom, ki volt megsértődve, ami­kor nem fogadtam el a „rám szánt” ezreseket. Ne beszéljünk a pénzről, mert az engem nemigen érdekel. Sok­kal fontosabb a szakima rangját kivív­ni, megtartani, olyan közegben alkotni, ahol segítőkre lehet találni. Bács- Kiskunban nincs panaszra okunk... — Milyen tulajdonságokkal rendel­kezzen az építész? — Legyen művelt, szakmailag felké­szült, közéleti ember, és becsületes. Az egzisztenciális gondok nem dominál­hatnak. Ha valaki aprópénzre váltja tehetségét, biztos, hogy másképp ala­kul az élete. —■ Népszerű, sokat foglalkoztatott építész, nem szűkölködik megrendelé­sekben. Milyen a csúcson lenni? — A sikernek árnyoldalai is van­nak. .. Soha nem elégedek meg a mun­kámmal, ha befejeztem valamit, fnin- dig újabb, nehezebb feladatokra vá­gyom. Amikor felhívott telefonon, hogy írni akar rólam, örültem is, meg nem is. Hogyan fogadnak egy olyan cikket, amely Ön szerint egy sikeres embert mutat be? Lehet, hogy tovább gyarapodik ellendrukkereim száma? — Vannak irigyei? — Természetesen. A siker sokak szá­mára gyanús. Csak annyit mondok, harminc éve foglalkoztát az építészet, melyet két évtizede gyakoriok. Kezdet­ben sok-sok áldozatot hoztam azért, hogy alaposan megismerkedjem a szakmával, melyet olyannyira szeretek, hogy ha holnaptól abba kellene hagy­nom, bizonyára nem élném túl. Nem a siker hiányozna, hanem az a közösségi életforma, amelyet kialakítottam ma­gamnak. — Hogyan alkot: leül a tervezőasztal­hoz, megálmodja az épületeit, vagy a városban, ihletre várva? — Erre meg nem jöttem rá... Ha kapok egy megbízást, napokig csak az foglalkoztat. Általában hamar kialakul a fejemben a koncepció, olykor sokáig vívódom. Az építész számára a tervezés a legizgalmasabb, de az azt követő csa­patmunka legalább annyira szép és fontos. — Melyik „házára” a legbüszkébb? — Mindegyikre. Még azokat is vál­lalom, amelyeket pályám elején tervez­tem, melyeken érződik az egyetemen ránkerőltetett szellem, stílus. Adok né­hány képet a legszebb épületeinkről — az albumba. — Végezetül megkérdezem: vajon mi­lyen házban lakik az építész? —Nem csodapalotában. Egy tizenöt évvel ezelőtt, szorított helyzetben ter­vezett lakóházban él a családom Kecs­keméten, a Marx téren. Három és fél szobánkat úgy rendeztük be, hogy va­lamennyiünknek kényelmes, praktikus legyen. Imádom a kertet, a napfényt. Ezzel azt is jelzem, hogy az „álomhá­zam” a természethez kötődne, de ez örökre csak álom marad. Olyannyira városhoz, centrumhoz szokott ember lettem, hogy innen nehezen tudnék el­költözni. Borzák Tibor Mitől jó a fogkrém? Hazánkban néhány évtizede még az volt a fogorvosok legnagyobb problé­mája, hogy csak nagyon kevés fogkré­met vásároltak. Ma már ezen a mély­ponton túl vagyunk, bár fogyaszthat­nánk többet is. Most azonban nem azokhoz szólunk, akik egyáltalán nem használnak szájápolószert, hanem azoknak kívánunk tanácsot adni, akik a sokféle fajta és márka között kevéssé ' igazodnak él. A fogkrémnek csak másodlagos sze­repe van a fogak ápolásában, mert el­sődleges a*fogkefe segítségével történő mechanikus tisztítás. Másszóval: fog­krém nélkül, de egy jó fogkefével majd­nem ugyanolyan eredményesen le lehet szedni a fogakra került lepedéket (amely lepedékben a baktériumok mil- liárdjai vannak), mintha fogkrémet is használnánk. A legfontosabb tehát: a jó fogkefe. Seriéi ritka csomózásúak legyenek és 8—10 különálló csomóban összefogottan álljanak. A vizes fogkefe nem elég kemény, ezért egy embernek legalább két fogkefére van szüksége a reggeli és esti használatra. (Célszerű persze minden étkezés utáni használata volna.) A fogkrém azonban nem felesleges. Tisztítószereket tartalmaznak; ezek se­gítik a lepedék mechanikus ledörzsölé- sét. Mosóanyagaik okozzák a habzást; ettől azt reméljük, hogy eljut oda is, ahová a fogkefe nem. Szinte minde­gyikben van menthol, amely nemcsak üde leheletet kölcsönöz, de más adalé­kokkal együtt fertőtlenítő hatást is ki­fejt: Az illóolajok frissé, illatossá teszik a szájat. Ezen általános alkotórészek mellett vannak egyes különleges, nem minden fogkrémben fellelhető ható­anyagok. Ezek közül legközönsége­sebb a konyhasó. Jelenlétét íze is elárul­ja. A magas sótartalom ugyan elrontja a fogkrém „ízét”, de cserébe rendszeres használata nemcsak rothadást gátló és antiszeptikus, hanem vérzéscsillapító is. Akinek fogmosáskor vérezni szo­kott a foghúsa, akár ilyen fogkrémmel, akár külön konyhasó alkalmazásával eredményesen-próbálkozhat. Külön kell foglalkoznunk a fluortar­talmú fogkrémekkel. Ma már egyértel­műen eldőlt a vita: a fluorid ion, ha megfelelő mennyiségben beépül a fog­zománcba, ellenállóbbá teszi azt, és csökkenti a fogszuvasodást. Fluoro­zásra csak ott van szükség, ahol a kör­nyezet nem tartalmaz elegendően bősé­ges mennyiségben fluorvegyűleteket. Sajnos, országunk területének legna­gyobb részén ez a helyzet. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy amennyiben egészségügyi szempontból indokolt a pótlólagos fluor-bevitel, akkor ezt egyedül a fogkrémmel nem lehet kellő mennyiségben biztosítani. A hazai áruválaszték — néhány át­meneti időszakot kivéve — többnyire bőséges. Jó azonban, ha tudjuk: a fog­krém ára és minősége között nincs min­dig szükségszerű és szoros összefüggés. Egyes készítmények ugyanis (az állami­lag előírt maximált fogyasztói ár követ­keztében) veszteséggel, tehát olcsób­ban kerülnek forgalomba, mint ameny- nyi az előállítási áruk. Ugyanakkor más — főleg az importált — készítmé­nyeknél ez nem áll fenn. így előfordul­hat, hogy egy régebbi, már évek óta változatlan árú hazai termék olcsóbb és jobb, mint az új külföldi. Ma már köztudott, hogy a fogszuva­sodást és az ínysorvadást a baktériu­mokat tartalmazó lepedék okozza. Ilyen lepedék a baktériumok sokaságá­ból is képződik a fogak felületén, a fogak és az íny érintkezési helyén, vala­mint a fogpótló protéziseken. Ezeket is a fogakkal azonos módon kell tisztíta­ni. szabad idő Felsőszoknya Megszületett az idei na­gyon praktikus felsőszok­nya divat. A rajzon látható modell eredetijét a Clara Szalon legutóbbi, 1987/88 őszi-téli divatbemutatóján láttuk. Skótkockás, rojtos nagy­kendőből, vagy bármilyen, a ruhatárunkhoz illő anyag­ból *— a rajzon látható mó­don — könnyen kiszabható, megvarrható a felsőszok­nya, ami — ha szűk, vagy bő — jól áll a térdet épp hogy takaró egyenes, vagy akár a tányérszoknya fölött is. A hideg időben nemcsak di­vatosak, hanem így mele­gen, rétegesen öltözöttek is lehetünk. Balzac a zseniről A szamárbőr című regényében írja a nagy francia író: ... lásd a vízszintes 18. és a függőleges 3. számú sorokat. VÍZSZINTES: 1. A járványos gyer- mekbénulás elleni védőoltás kidolgo­zója. 6. Életbölcsességet kifejező velős mondások. 14. Valarpiért valamit ad. 16. A csónak tartozéka. 17. Te meg ő. 18. Balzac mondása (Zárt betű: B.) 20. Nagyfokú izgalom. 21. Kacsa németül. 22. Betű az ábécé végéről. 23. A veran­da páros betűi. 25. Elájul. 27. A kis madarak börtöne. 29. Tantusz. 3Q. A sorrendnek, rangnak valamely foka, itt fordítva. 32. Téli lecsapódó pára. 33. Széjjelválik. 35. Idegen csillag. 37. Hosszú ideig. 39. Belül sodor! 40. Ta­rolnak. 43. A Csendes Don írója. 45. Több a .. | mint a vaj (közmondás). 46. Gól Angliában. 48. Hölgy a francia játékkártyában. 49. „Szeri-..., sorja nincsen sütésnek, mosásnak” (Arany J.). 51. Fogait használja. 53. Kitűnő operaénekes (Sylvia). 55. Az utolsó magyar királyné. 56: Odébb nyom. 58. Veszprém megyei község. 60. Kornél páros betűi. 61. Létezik. 62. Csavar. 64. Meghatározza a súlyát. 68. Lihegni kezd! 69. Libahang. 71. Női név, két­szer köszöntjük évenként. 72. Felszol­gáló a vendéglőben. 74. Szicíliai város. 75. Csorbítatlan. FÜGGŐLEGES: 1. Milano világhí­rű operaháza. 2. Nagymértékű csapa­dékhiány. 3. Balzac mondásának befe­jező része (Zárt betű: Á.). 4. Vajon hírt ad magáról? 5. Idősebb nőtpstvér népi­esen. 7. Számadás a tanulásról az isko­lában. 8. A 13. sor rövidebben. 9. Ma­radék németből átvett szóval. 10. Pala­csinta van ilyen. 11. Többség. 12. A túloldalról. 13. A»óvoda régies elne­vezése. 15. Megbízhatatlan. 19. A ke­zébe tesz. 24. Jorge ...; Béke-díjas bra­zil író. 26. Rigai születésű. 28. A házi­lag készített vaj jelzője. 29. Látva egy­nemű betűi. 31. Örökzöld törpe cseije. 33. A haszonnal járó feladatjelzője. 34. Az osztálytársadalom kezdeti szaka­szában teljesen jogfosztott elnyomott dolgozó volt. 36. Zavaros óra! 38. A rejtjeles ábécé kulcsa. 41. Az 1670 —71-es oroszországi parasztfelkelés vezére (Sztyepan). 42. Német férfinév. 44. Kiváló perzsa költő volt (Khajján, kb. 1040—1123.). 47. Külszín.’50. E napon. 52. Háztáji kukoricatároló. 54. Tágas, bő. 56. Mindjárt kezdetben. 57. Keskenyvágányú vasúti kocsi. 59. Pompás nőszirom. 61.... érő; nagyon magas. 63. A bánya kivájt térségeit fe­lül határoló kőzet. 65. Holland és olasz autójelek. 66. Vonat halad rajta. 67. A felsőfok jele. 70. Gally. 73. A gyü­mölcs nedve. H. J. Beküldendő: a vízszintes 18. és a füg­gőleges 3. számú sorok megfejtése. Az elmúlt héten közölt keresztrejt­vény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Oláh Illésné, Szánk; Sipos Já­nos, Kiskunhalas; Takács Mihály, Ke­cel; Rusznyák Györgyné, Kunpeszér. A november 14-én megjelent rejtvény helyes megfejtése: ’ JOBB ELŐRELÉPNI MINT MEG­ÁLLNI ÉS JOBB MEGÁLLNI MINT HÁTRALÉPNI.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom