Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-23 / 250. szám
1987. október 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Kiteljesedő baráti kapcsolatok Beszélgetés Jan Stolarskival, a Lengyel—Magyar Baráti Társaságok Országos Szövetsége elnökével Háztartási gépek, ajándékcikkek szocialista importból E héten az országban sokfelé hirdettek barátsági rendezvényeket lengyel vendégek közreműködésével. Békegyűléseken, kiállításokon, zenés-táncos esteken számos, a testvéri országból érkezett politikus, alkotó, öntevékeny művészeti csoport szerepel. Szervezőjükkel, Jan Stolarskival, Lengyel—Magyar Baráti Társaságok Országos Szövetsége poznani központjának elnökével Szalkszentmártonban beszélgetett munkatársunk. — Kérem, mutassa be olvasóinknak a szervezetűket! — „Lengyel—magyar két jó barát.” Ősi hitvallás ez. Már a X. századból vannak adatok gazdagon termő kapcsolatokról. Az Árpád-házi királyok alapozták meg az együttműködést, melyet később a sokasodó gazdasági, kulturális kapcsolatok teljesítettek ki. A máig legközvetlenebbül ható emlék: a második világháború idején több ezer honfitársam menekült ide. A testvéri nép segítette, pártolta az internáltakat annak ellenére, hogy a német vezetés számtalanszor kifogásolta, hogy innét tovább szökhettek az üldözöttek. A háború után hazatért egykori menekültek alapították az első Lengyel— Magyar Baráti Társaságot Taraów- ban. Ezt követte hamarosan a lodzi és a poznani közösség. Ma már húsz egyesületünk működik. Az országos központ Poznanban van. Jelenleg húszezer tagot számlál a szövetség. Van'olyan település, ahol kétszázan, de olyan is, ahol hatezren dolgoznak együtt. — Milyen programjuk van? — Talán a legfontosabb, hogy mi szervezzük a magyar nyelv oktatását. A tanfolyamok mellett három városban iskolákban is tanulhatják az önök szép nyelvét a kisdiákok. A nagyobb településeken lektorok is dolgoznak. Számos előadást is szervezünk, sok tudóst, tanárt, újságírót hívtunk már meg az önök hazájából. Jól ismerjük azokat, akik értik a mi nyelvünket és tolmács nélkül beszélnek nekünk erről a nagyon szép országról. Sok művészvendégünk is volt. Szeretik a lengyelek az itteni táncosok, művészek jávorait — Mégsem járja, hogy sárgarépát, petrezselymet és a csoda tudja mi mindent termesszenek a város szívében —, panaszkodott egy kedves hölgy a városközpontot az Órvos- és Gyógy- szerészettörténeti Múzeum előtt szerinte csúfító kiskertre. Sietve megnéztem a most már kicsit kopár növénykertet. Hiába, itt az ősz, dé így is felüdített, bőséges látnivalót kínált. Láttam levendulát, bazsalikomot, édesköményt, citromfűt, borsika- fűt. Mészáros Ágnestől, a kis gyűjtemény vezetőjétől tudtam meg, hogy a múzeum által gondozott kiskertben több tucat gyógynövényt vetettek, ültettek el. Jó ötlettel, mintegy megnövelték kiállításuk alapterületet. Élőben is bemutatják a különféle erősítő-, gyógyítószerek alapanyagát. Van ánizsuk, ökörfarkkórójuk, lestyángyökerük. (Olvasónk nyilván ezt nézte petrezselyemnek.) A paradicsom és a sárgarépa a népi gyógyászat kedvelt növénye, az előbbi termését kelés csititására használják, az utóbbival a sárgasággal hadakoznak. is. Sok kirándulást is szervezünk Magyarországra, hisz a barátságnak egyik alapja, hogy közvetlen kapcsolatok alakuljanak. — Hazánkban kik a partnereik? — Évekig csak személyes barátságok kapcsán szerveződtek a közös programok. Bács-Kiskunban például jakab- szállásiakkal, orgoványiakkal, nyárlőrinciekkel, kecskemétiekkel tartottuk a kapcsolatot. Számos termelőegység is támogatta az együttműködést. A ja- kabszállási szakszövetkezet, a Szikrái Állami Gazdaság például évek óta partnerünk. Az őszibarackszezonra például csoportok jöttek, hogy segítsenek a jakabszállásiaknak a betakarításnál. Nem véletlen, hogy a megyeszékhely szomszédságában alakult meg az első magyar—lengyel baráti szervezet. Ezt követte azután a kazincbarcikai, a salgótarjáni, a székesfehérvári és a győri. Márciusban szerveződött a legnépesebb, a budapesti kör, amelynek elnöke a Széchényi Könyvtár főigazgatója lett. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa is magáénak tudja ezt az ügyet. Pozsgay Imre főtitkár lengyelországi utazása során számos közösségünkhöz ellátogatott... — Milyen rendezvények lesznek Bács-Kiskun megyében a közeljövőben? — Pénteken, szombaton és vasárnap több helyen is, Szalkszentmártonban, Kiskőrösön, Soltvadkerten és Jakab- szálláson — közönség elé lépnek lengyel táncosok. Mindenütt azt tapasztaljuk, hogy szeretettel fogadnak bennünket, így szívesen jövünk. Tovább éltetve a több évszázados hagyományt. Farkas P. József Borókasövény védi a forgalom kártevéseitől a kis gyógynövénymúzeumot. Maguk telepítették át a homokbuckák jellegzetes növényét a Kiskunsági Nemzeti Park által kijelölt helyről. Eddig mindent maguk csináltak. Leginkább munka előtt ástak, gyomláltak, öntöztek, de néha napközben is jutott idő egy kis testmozgató kertészkedésre. Maga a gyűjteményvezető • is kapált, cipekedett. Sajnálkozva kérdezték többen: annyira szegény az eklézsia, hogy kertészre sem telik? Szívesen dolgoznak, kell ennyi testmozgás. Arra is ügyelnek jövőre, hogy mutatósabb, szebb legyen a tankert. Bíznak abban, hogy a közeli iskolákból csoportosan is meglátogatják néha a gyógynövény-kiállítást. Eligazító táblák készíttetését is tervezik. Ha minden igaz, nem is olyan távoli időben gyógyteát is fogyaszthatnak a múzeum alatti pincében kialakítandó helyiségben a látogatók. H.N. A belkereskedelem készletei az ugrásszerűen megnövekedett kereslet miatt az utóbbi hetekben erősen megcsappantak. Kevés a háztartási gép, a híradástechnikai cikk, a bútor. Mivel ezek a termékek várhatóan az év hátralevő részében is igen keresettek lesznek — hiszen karácsonyi ajándékozásra is kiválóan alkalmasak —, a kereskedelem arra törekszik, hogy a lehetőségekhez képest kielégítse a vásárlók igényeit. A Belkereskedelmi Minisztériumban elmondták, hogy ezúttal a korábbi éveknél 10—12 százalékkal több importcikk várható az év utolsó negyedében a szocialista országokból mind a hagyományos külkereskedelmi forgalomban, mind pedig a belkereskedelmi választékcserében. A szocialista partnerek többsége pótlólagos szállításokra is vállalkozik, s jelenleg is folynak tárgyalások különféle termékek terven felüli importjáról. Az eddigi megállapodások értelmében az év hátralevő részében a szocialista országokból 4 ezer színes televízió, 16 ezer fekete-fehér nagyképemyős készülék, s 23 ezer hordozható tévé érkezik a magyar üzletekbe. Hagyományos mosógépekből 6 és fél ezret, félautomatából 7 ezret, teljes automatából pedig 12 ezret szállítanak az NDK- beli, román, csehszlovák és szovjet vállalatok. Különféle méretű és típusú szovjet hűtőszekrényekből 23 ezret várnak még az idén, NDK hűtőládából pedig 520-at. Ez utóbbi feltehetően nem lesz elegendő. Ugyancsak kevésnek ígérkezik az a 6 ezer moped és kismotor, amelyet még idei szállításra vállaltak a partnerek. Rádióból viszont több lesz, mint tavaly karácsonyi ünnepek előtt: az importmegállapodások értelmében csaknem 90 ezer asztali-, táska- és zsebrádió érkezik. Lemezjátszóból 2—2,5 ezret várnak.. A karácsonyi játékvásárra az NDK-ból, a Szovjetunióból és Csehszlovákiából összesen 250 millió forint értékben érkeznek különfélejátékszerek, s mintegy 88 millió forint értékű hangszer.;— elsősorban a Szovjetunióból származó pianínó és zongora, valamint kubai gitár — közül válogathatnak a vásárlók. A kereskedelmi vállalatok igyekeznek a választékot színesebbé tenni áruházi és határmenti cserében beszerzett árukkal is: a Centrum áruházakba például 8,6 millió forint értékű ajándéktárgy, 26,6 millió forint értékű műszaki cikk, valamint 1,3 millió forint értékű Sportáru érkezik más árukért cserébe a szocialista országokból. Déligyümölcsből kevesebb lesz az idd télen, mint a korábbi években. A Skála-Coop Vitaminporta üzleteiben már kapható néhány egzotikum, például kókuszdió, ananász, s karácsonyig még várnak mandarint, mangót. Nagyobb mennyiség kubai narancsból lesz — mintegy 3—4 ezer tonna —kubai grape-fruitból pedig 5 ezer tonna érkezik. Gyógynövények a városközpontban SZÁZTÍZ ÉVE SZÜLETETT MAUSZ REZSŐ Lelke volt a munkásmozgalomnak • Mausz Rezső családja körében 1916 májusában. Gyermekét ekkor látta először. • 1969. március 21.: emléktábla-leleplezés Bácsalmáson. Ma 110 éve, 1877. október 23-án született Bácsalmáson Mausz Rezső. Édesapja Vémendről (Baranya megye) került Bácsalmásra. Szabósegéd volt. Itt ismerkedett meg Arnold Évával. Házasságukból tizenhárom gyermek született. Rezső volt a család második gyermeke. Elemi iskolai tanulmányait szülőhelyén — „emyedetlen” magaviselettel, kitűnő bizonyítvánnyal végezte. Szülei nyomdásztanulónak adták Nánay Lajos bajai műhelyébe, ahonnan 1984 októberében jó rendű osztályzattal útnak indították az életbe. Tanítói — Sterk Nándor és József, Kollár János, Meri Etelka (a község első tanítónője), Wilhelm Károly a gyermeket papnak szánták. Jó szókinccsel rendelkezett, özvegy Mann Simonné egykori osztálytársa 92 éves korában (1968-ban) így emlékezik: „Együtt jártunk iskolába, együtt caplattunk a sáros bácsalmási utcákon. Tanszereinket a tízóraival együtt — vászontarisznyába raktuk. Együtt volt ott kérem a sült krumpli a kenyérrel, a palatábla a táblatörlő szivaccsal és a katekizmussal. Nem kiflit, almát és egyéb nyalánkságot kaptunk tízóraira — mint ma az én dédunokám —, hanem sült krumplit egy karéj kenyérrel. Aki előbb ért az iskolába, szerencsés volt, mert a búboskemence mellett még helyet kapott. Rezső nagyon okos gyerek volt. Őt nemigen láttam a búbos mellett, mert nála távolabbról érkezett gyerekeknek mindig helyet adott. Mindenkin segített, még azon is, aki őt megbántotta. Azokat nem szerette, akik nem mondtak igazat. Ezért sokszor kellemetlensége is volt a módosabb gyerekekkel. Elfordultak tőle, gúnyolták szegénységét. Az esze miatt pedig irigykedtek rá.” 1895 januárjától 1897 júliusáig Szegeden, Pécsett dolgozott, 1897 júniusában Budapesten kivette a vitácum (út- ravaló) könyvét és vándorútra indult. Bejárta Ausztriát, Svájcot, Németországot. 1901 márciusától 1903. december 5-éig Szombathelyen Gabriel Ágoston nyomdájában dolgozott. Itt is tevékenyen részt vett a mozgalmi munkában. Szombathelyi tartózkodása idejéről a kortársai így emlékeznek: „Lelke volt az általános munkásmozgalomnak ... Itt nyakoncsipte a rendőrség és rövidebb börtönbüntetés elszenvedése után örök időkre kiutasították a városból.” Az 1903 augusztusában megtartott első szakegyesületi kongresszuson a szombathelyieket képviselte és a kongresszus egyik jegyzője volt. 1901. november 20-ától a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesületének tagja, 1909. április 25-étől 1912. január 28-áig központi vezetőségi tag, 1912. január 28-ától 1919 áprilisáig a Központi Munkaközvetítő Hivatal vezetője. Az 1912. januárjában megtartott országos nyom- dánkénti titkos szavazás útján megválasztották a hivatal vezetőjének. Munkatársaival együtt szervezi a vidéki munkaközvetítő irodákat. 1904 februárjában véglegesen letelepedett Budapesten. Betűszedő volt ifj. Kellner Ernő nyomdájában, a Székes- fővárosi-, a Korvin Testvérek- és a Világosság Könyvnyomdákban. Budán lakott. Itt a Testvériség Munkás- Önképző Egyesületben, illetve a II. kerületi pártszervezetben tevékenykedett. „Szabad estéket és napokat föláldozva, házról házra járt a szocialista munkások dalárdájával és így szerzett híveket a pártnak és előfizetőket a Népszava című lapnak. Nagyon szerette a gyermekeket. Kis utcájában vasárnaponként maga köré gyűjtve a mezítlábas, szakadtruhájú, apró munkásgyerekeket, kivezette őket a hegyek közé. Tejet is a maga pénzén vásárolt nekik, amikor nyolc krajcár volt literje, s ő maga 12 forintot kapott hetenként.” 1912. május 28-án szülővárosában kötött házasságot Fiedler Erzsébettel. 1914 novemberében behívták katonai szolgálatra. Az olasz frontra került Mint közlegény vonult be, s őrmesterként szerelt le 1918 októberében. A frontról irt utolsó levelében bízik a mielőbbi szabadulásban: „Bizony már legfőbb ideje, hogy mindenki visszatérjen családjához, övéihez, mert már éppen elég lenne ebből. De csodálatos valami, hogy nem képesek soha egymást megérteni... Ha az egyik szeretne békét, akkor a másik ellenzi... így megy ez a végtelenségig.— De azért nem szabad elveszteni a bizalmat.” 1918 novemberében szerelt le, s 1919. január 28-án foglalta el hivatalát a fővárosban. Itt újra bekapcsolódott a mindennapi munkába. Ezt igazolja „Az egység okmányai” címen megjelent másfélíves kiadvány is, amely betekintést enged a szociáldemokraták és a kommunisták egyesülésének előzményeibe. Olvashatjuk: „A füzetben megjelent bevezetést követi a gyüjtőfogházban történt megegyezés hiteles szövege és Bognár Ignác leírása, amelyben azt írják, hogy ’Mausz Rezső és Sebők József barátaimmal együttesen mindent elkövettünk, hogy a kommunista párt feltételeit megismerve, találjunk módot arra, hogy Magyarország proletárjai egyesüljenek’.” 1919 áprilisában bevonult a Vörös Hadseregbe. Felszólításra hivatalt vállalt a hadügyi népbiztosságban, ahol a laktanyák felügyeletével bízták meg. 1919. június 24-éit a Forradalmi Kormányzótanács kinevezte hadügyi népbiztos helyettesnek. A szervezési főcsoportot, a katonai politikai, személyzeti és a felmentési ügyek osztályát irányította. Ezt a munkakört a Tanácsköztársaság leveréséig betöltötte. 1919. október 12-én a rendőrök letartóztatták. Családja csak 1920 márciusában értesült hollétéről. 1920. december 6-án és 11-én volt a bírósági főtárgyalása. Egy évi és hat hónapi fogházra ítélték. 1922 márciusában — harminckilenc társával együtt — indították útba a Szovjetunió felé a negyedik cserefogoly-szállítmánnyal. A szerelvényen tizenkilenc asszony és tizenöt gyermek is velük utazott Mausz Rezsőt is elkísérte felesége. Két gyermeküket a rokonoknál' helyezték el. Mausz Rezső egészségét a rossz bánásmód, kiújult nyomdászbetegsége nagyon megviselte. 1922. április 11-én Rigában elhunyt, ott vettek tőle végső búcsút harcostársai. Szülőhelyén emléktábla és utca őrzi nevét. A ma krónikása a nyomdásztársai emléksoraival záija Írását. „Szegény sokat szenvedett szaktársunk, haló poraidat nagy távolság választja el tőlünk. Az elismerés virágaival nem szórhatjuk tele sírodat de szívünkben megőrizzük emlékedet...” Fekete Dezső D€R F€R€flC: fi ge/ztenyefón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ) /ff \ — En emlékszem, fiam — szólt közbe Kulcsár András bátyám. — Jó kis híd volt az, a vadaknak készült, de lovas kocsi is átmehetett rajta. Csakhát úgy megváltozott, és elvadult ez az erdő, különösen az aknásított időben, hogy magam is alig ismerek rá. Te pedig, fiam, abban az időben igen kicsi gyerek lehettél... . — Bizony igaz, András bátyám — válaszolt az erdész. — De szívesen segítek, ha tudok.-— Hagyjad csak, fiam — legyintett az öreg Kulcsár — van neked elég dolgod, ad elég munkát az erdő. Hanem, ha visszaérsz a faluba, beszólhatnál hozzánk, mert üzenném az asszonynak, hogy csak későre, vacsorára várjon bennünket. Megmondod? • — Persze, hogy meg, András bátyám. Hát akkor... —nézett végig rajtunk az erdész — további jó keresést. — Barátságosan lekezelt velünk, aztán fölkapott a lóra, és elindult a falu irányába. Ballagó Feri szólalt meg. — Hamarabb végzünk talán, Kulcsár bácsi, mint a vacsoraidő lenne, meg hát nem tudom, jólesne-e ma este a vacsora... — Hagyja csak, százados elvtárs, hadd menjen, minek maradt volna itt a mi dolgunkban? Erdésznek elsőrangú ugyanide egy kicsit beszédes ember. Meg kiváncsi is, és ez a kettő együtt nem mindig jó. — Ej, nincs emögött egy kis szakmai és korbeli irigységféle, András bátyám? Az öreg megrázta a fejét és legyintett. — Nincs. Egyáltalán nincs. Tisztem nélkül is itt élek az erdőben, szeretem. és az erdő, idő múltával, bölcs csendességre is megtanítja az embert... A három járőr elindult a patakmeder felkutatására. Egy órát sem vártunk, amikor a legyező jobb oldali járőrének egyik tagja visszatért, ésjelentette, hogy a medret megtalálták. Őrséget hagyva a járműveknél, a felszereléssel együtt a színhelyre mentünk valamennyien. Nekem feltűnt egy apróság. Hp a legyező jobb oldali járőre találta meg a medret, akkor a kiindulási helyhez képest nem nyugatabbra, hanem éppen keleti irányban húzódik a meder az erdő mélyén. Binder erdész határozottan nyugati irányt jelölt meg. Lehet, hogy tévedett? A kiszáradt patakmederben — az eligazításnak megfelelően — jobbra és balra két járőr indult útnak a híd maradványainak megkeresésére. A nyári délelőtti napfényben fürdő erdő csodálatosan szép volt. Máskor talán gyönyörködtem volna benne, de egyre inkább eluralkodott rajtam valami nyomasztó érzés. Károlyi Bandi, Ballagó Feri és a megyei kollégák érezhették, hogy mi megy végbe bennem. A jobbra indult járőr megtalálta a fahíd-maradványakat. A patakmeder két szemben levő pontján korhadt tölgyfa gerendákat, rozsdás, kifordult ácskapcsokkal, s alattuk a bokrok között a szinte teljesen szétporladt, vastag pallókat és keresztgerendákat. A kutatócsoport vezetését az öreg Kulcsár vette át: a fák és bokrok ismerője haladt az élen Ballagó Ferivel, mögöttük mindjárt Károlyi Bandi, azután a megyeiek, helyszinelési felszerelésükkel. Utánuk mentem én, mögöttem a szerszámokkal és eszközökkel felszerelt határőrök. Nem tudnám megmondani,- hány emberölés helyszínén voltam már eddigi pályafutásom során, de ez ... Ez más. Az öreg Kulcsár látta meg először a fát. Megállt, és előre, a magasba mutatott. — Ott van! Az lehet az a bizonyos fa. Hatalmas, száraz óriás magasodott ki a fák közül, megfeketedve az időben. — Villámcsapás végezhetett vele. Nézzétek a koronát. Teljesen széthasította, talán még a törzset is... Azután nem tudott erőre kapni, és az évek alatt elpusztult. Gyerünk! Áttörtük magunkat a bokrok és fák sűrűjén. Valóban, földig széthasítva, egyik oldalával a patakmeder szélén álló tölgyre dőlve magasodott elénk az öreg gesztenyefa. Törzsét embermagasságig jutották be az erdő kúszónövényei, indái. Körülötte sűrűség. ,:... a fától nyugatra olyan tíz-tizenöt lépésnyire, ahol emelkedőnek indul a talaj..." Tömi kezdtem az utat arrafelé. Őszi betakarítás Lajosmizsén A Lajosmizsei Népfront Termelőszövetkezetben az idén a napraforgótermés a tervezettnek megfelelően alakult. A szőlő — egy fajta kivételével — elfagyott. A Kunleány pedig szép termést hozott. Egy hete kezdték a 250 hektáron termelt kukorica betakarítását. Jelenleg a Ceglédi útban levő legjobb táblájukról hektáronként 90—95 mázsa tengerit kombájnolnak le, s ha a növényt érlelő időjárás marad, akkor hónap végére befejezik ezt a munkát is. (Kép és szöveg Méhesi Éva)