Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. október 1. A zene ünnepén „Zene nélkül nincsen teljes em­ber”. Kodály Zoltán mondta ezt 1964-ben a dunapataji művelődési ház avatásakor. E gondolatban mindaz benne van, amit az emberi­ség évezredek alatt megtudhatott a muzsikáról. E tanulságot már a mi­tológiába is beleszőtték a görögök. Erről beszélnek századunk korsza­kos elméi: Romain Rolland, Tho­mas Mann, Leonard Bernstein is. így hitte a nagy humanista hegedű- művész, Yehudi Menuhin is, ami­kor azt javasolta — 1975-ben —, hogy október elsejét'zenei világnap­nak nyilvánítsák. A, jeles napok” mérleg készítésé­re is sarkallnak. Október 1-jén meg kell vizsgálnunk: vajon megtet- tünk-e már minden lehetségesét azért, hogy a jó zene eljuthasson az erre fogékony emberekhez: telje­sült-e a sokat emlegetett kodályi mondás: legyen a zene mindenkié. Ha őszinték akarunk lenni, a válasz nem lehet egyértelmű. Talán nem hat ünneprontásnak a mai napon sem, ha a jelentős eredmények — énekes iskolák sikerei, muzsikusa­ink, kórusaink nemzetközi elisme­rései, kimagasló színvonalú operae­lőadások, remek lemezek, népszerű televíziós és rádiós műsorok, pom­pás kottakiadványok — mellett megemlítjük a problémákat is. Megkurtitanánk az igazságot, ha elhallgatnánk: művészeink azért is utaznak annyit a nagyvilágban, mert itthon a zenét élvezni akaró és tudó közönség száma fogyóban van. Jórészt a hovatovább megfi­zethetetlenül magas jegyárak miatt. És azt is tudjuk: a zenei kiadványok és lemezek sem mindig azokhoz jut­nak el, akiknek a legnagyobb igé­nyük, lelki szükségletük lenne rá. Vagyis az egykor oly sokat emlege­tett „zenei nagyhatalom” fogalma, itthon meglehetősen ingatag érvé­nyű. Tízezrek kerülnek ki úgy az általános iskolából, hogy nem tud­nak elénekelni két népdalt, vagy nem hallottak élő zenei produkciót. Ugyanakkor országos méretekben- közvetve, állami támogatással — sosem látott méretekben hódít a kulturális szemét, a kocsmák, mu­latók szirupos zenei fertője. Megyénkben hagyományosan a zenei világnapon kezdődik az Or­szágos Filharmónia koncertsoroza­ta. Ma este a kecskeméti Nagy­templomban a Budapesti Madri­gálkórus vendégszerepei; Kalocsán Ütő Endre operaénekes a zeneélmé­nyek alapján készült alkotásaiból összeállított tárlat is megnyílik a hangverseny után. A dunavecsei Vikar Béla Könyvtárban „Ki nyer ma?” vetélkedőt szerveznek, és hosszan sorolhatnánk a nap muzsi­kás kínálatát... E jeles napot azonban arra is fel kell használni, hogy a gondok meg­oldásán töprengjünk. Bizonyos, hogy gyors eredményekre nem szá­míthatunk, hiszen társadalmunk a korábbinál is nehezebb feladatok előtt áll. Ha nem is találhatunk mindenütt üdvözítő megoldást a zenei világnapon, erősítsük meg a múlt jeles gondolkodói, művészei, tudósai üzenetének igazát: a muzsi­kának, az éneklésnek, mint az egyik legfontosabb emberformáló erőnek a szerepéről lemondani nehezen helyrehozható mulasztás. A kodá­lyi elvek feledése vétkes könnyel­műség. Nemzeti „vagyonunk” — elégge el nem ítélhető — pazarlá­sa... Farkas P. József TAJHAZ MÁTÁN A Hajdúturiszt Idegen­forgalmi Hivatal megvásá­rolt és tájházzá alakított egy régi parasztházat a ^ortpbágyi mátai pusztán. A tájházban több száz eredeti bútor, háztartási és gazdálkodási tárgy eleve­níti fel a régi alföldi élet hangulatát. VOLT BÉG, ÜRLOVAS, BÉKÉS ÖREGÚR — MOST APÁT LESZ — FILMEZÉSSEL KEZDTE, TÉVÉZÉSSEL FOLYTATTA Franciaországba készül Kiss Jenő Újabban szinte többször látjuk a mozivásznon, a tévé képernyőjén Kiss Jenőt, a kecskeméti színház kitűnő mű­vészét, mint színpadon. Egy nemzetközi összefogással készü­lő film felvételeire indul hamarosan Franciaországba. Jellegzetes mosolyába vidámodik ar­ca, amikor első film- és tévéjelenéseiről kérdezem. — Nagyképűség volna, ha azt mon­danám, hogy Latinovitscsal, meg Rutt- kai Évával játszottam együtt az Alfa Romeo és Júlia című filmben. Csak ' föltünedeztem időnként Mamcserov mozijában. — Mikor fedezték föl?- Mondom, túlzás fölfedezésről szólni, hiszen az azóta eltelt csaknem két évtizedben hosszabbra nyújtózha­tott volna — maradjunk stílusban — filmográfiám. — Az Egri csillagokban már hősleg is működött? — Valóban. Török bégként vívtam. — Ha jól készültem, akkor most jött az első fontosabb tévéjáték? — Az Egységben az erő. Én voltam a pozitív lakótelepi öreg. összefogtam a gyerekeket, fákat ültettünk. Mihályfi Imre filmje 1986-ban közönségdíjat ka­• Kiss Jenő a bemutatásra váró Egy úrlovas története című filmben. Mellette balról Florin Piersic, a Bukaresti Nemzeti Színház kitűnő művésze, mögötte Sunyovszky Szilvia. pott Veszprémben. — Bevettek a Tele- váróba. Nemrégiben mutatták be a Bánk bánt. Szőnyi G. Sándor osztotta rám az Udvamok szerepét.. — Ezért köszöntötték az évadnyitó társulati ülésen ekként: „Sir a király.” — Én tudattam Katona József sza­vaival az uralkodó bánatáról, akiket illetett. Megfigyelték. — Már az előzetes vetítésen láttam a Fekete kolostort. Emlékszem, hogy mi­lyen kitűnő mulatságot szerzett fogoly­társainak az internálótáborban, nöimi- tátorként a gondűző mulatságon. — Pénteken vetítik. Előreláthatóan november elején kerül képernyőre Félix László rendezésében az így győzni fo­gunk. Egy Lomov nevű szovjet vezetőt alakítok. Elkészült Szőnyi G. Sándor új filmje, a Méhes György írása alapján forgatott Egy úrlovas története. Hason­lít a Karenina Annához, én játszom a Kareninnak megfelelő szerepet. — Gratulálok, de azt hiszem, hiányos a felsorolás. — Benne vagyok Vitézi László film­jében, A fejedelemben, meg Mihályfi Imre Labdajáték című alkotásában. — Mi a címe a közreműködésével készülő új filmnek? — A magyarok nyilaitól... — Csak nem várakat, kolostorokat rémisztgető elődeink a hősei? — Alig hiszem, hogy a hős szó jelle­mezné a leghívebben. Forgatása most kezdődik Dijonban. A híres nevezetes saintgalleni kalandot láthatják-hall- hatják majd a nézők, persze kicsit kicif­rázva. Mensáros lesz az öreg apát, én a helyébe megválasztott .fiatal. Lesz szerelmes hercegnő, meg miegymás. — Máris fölcsigázta az érdeklődése­met. — Állítólag jövő tavasszal is dolgo­zunk még itthon a filmmel. Az volna a legjobb, ha stílusosan lóháton men­nénk a távoli francia Városba. "—‘Miért? ■— Szörnyen félek a repülőtől. — Majd szerzek egy pacit. — Fölösleges... Nem tudok lova­golni. A színházban ritka a lovassze­rep. Heltai Nándor A Pál utcából a Fegy ver térre Molnár Ferenc regénye Lengyelországban Tadeusz Olszanskinak, a magyar irodalom kiváló fordítójának — aki jelenleg a budapesti Lengyel Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgató- helyettese is — műfordítói munkássá-- gát több mint 30 könyv és 10 színdarab átültetése fémjelzi, többek között olyan szerzőktől; mint Déry Tibor, Moldova György, Cseres Tibor, Gyurkó László és Kertész Ákos. Műfordítói munkás­ságáért a magyarok a „Pro Cultura Hungarica” éremmel tüntették ki, ame­lyet első ízben 1985-ben ítéltek oda öt külföldinek. Tadeusz Olszanski legújabb műfor­dítói munkája Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk” című ifjúsági regénye. Ez a mű egyébként már 75 eve otthonra ta­lált a lengyel irodalomban. — Miért vált szükségessé Molnár re­gényének újbóli lefordítása? Talán az előző fordítás már annyira megörege­dett? — Érthető, hogy a fordítások felett is eljár az idő. Elsősorban azért vállal­tam az újbóli lefordítást, mivel — telje­sen véletlenül — megállapítottam, hogy a Janina Mortkowiczowa által készített 1913. évi fordításban az erede­tivel összevetve számos értelemmódosí­tó kihagyás van. Feltételezem, hogy „A Pál utcai fiúk”-nak ez a mindmáig is­mert fordítása nem magyar, hanem né­met nyelvből készült. Az említett fordításban az egymással harcoló fiúk „vörösbőrűek” névén sze­repelnek. Miért? Valószínűleg azért, mert vörös inget viseltek és a fegyverze­tük falándzsákból és tomahawkokból állt. Érthető, hogy másféle fegyvereik nem lehettek! De ez nem jelenti azt, hogy indiánok voltak! Molnár kis hősei egy kis vörös-zöld színű zászlóért hadakoztak; s ezeket a színeket megtaláljuk Kossuth seregé­nek a zászlóin is. Molnár fiúhősei a zász­lajukra Petőfi „Nemzeti dal” című ver­séből írtak fel idézetet. Janina Mortko­wiczowa fordításában ez így hangzott: „Esküszünk, hogy a szabadságért és be­csületért mindig küzdünk”, miközben az idézett versrészlet a valóságban így hangzik: „Esküszünk! Esküszünk, hogy rabok.tovább nem leszünk!” . — És mi a helyzet a regény címével? — A cím is mas, mint az eredetiben. De ennek ellenére sokkal jobb. Molnár Ferenc regényének a címe: „A Pál utcai fiúk”. Mennyivel rosszabbul hangzik ez annál, amelyet Janina Mortkowiczowa adott a regénynek! A magyar regény első idegen nyelvű fordításának a címe (1910-ben — úéíü'étül)' így harigí'ótt: „Die Jungens der Paul strasse” s vala­mennyi későbbi fordításban a címben szerepel az említett Pál utca neve. Vala­mennyiben — a lengyel nyelvűt kivéve, országunkban ugyanis „Á Fegyver téri fiúk” címmel az említett 75 év alatt több mint húsz kiadásban jelent meg. Érthető tehát, hogy ezt az olvasói hagyománya­inkban már teljes polgáijogot nyert cí­met nem volt jogom megváltoztatni. A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV OLVASS ENGEM ... Sokszor halljuk, mondjuk: gond van nyelvismeretünkkel. Négy—nyolc—ti­zenkét évet tanultunk idegen nyelvet, de külföldön egy kiló kenyeret kérni sokaknak problémát jelent. Iskolai nyelvoktatásunkban változások tör­ténnék, ehhez igyekszik igazodni a könyvkiadás is. A Móra Ferenc Ifjúsá­gi Könyvkiadó Olvass engem két nyel­ven címmel új sorozatot indított — gye­rekeknek. Az első két kötet angol, illet­ve német nyelvű, de tervezik más nyel­veken és különböző tudásfokon a két­nyelvű (idegen és magyar) kiadású kö­tetek megjelentetését is. Leaf Munro: Mégis jó iskolába járni (Robert Francis Weatherbee) kettős címmel az angol könyvecske került a boltokba. Angliában nagyon népszerű figura a főhős, aki nem akart megta­nulni olvasni, írni, számolni, mindad­dig, míg rá nem jött, mégis jó iskolába járni. A német nyelvű kötet A furfangos nyúl (Der pfiffige Hase) címmel látott napvilágot. Két mesét tartalmaz, az egyik G. Karau írása Ludwig vagyok (Ich bin Ludwig), a másik A. Geelhaar: Afrikai állatmesék (Afrikanische Tier­fabeln). Mindkét kötet sok rajzzal ké­szült, a magyar nyelvű szöveg mellett, vele párhuzamosan az idegen nyelvű meseváltozatot olvashatják, fordíthat­ják a gyerekek. A műszaki könyyhónap újdonságai­ból: Magyari Bélét; Analóg IC atlasz; Matematikai zsebkönyv; Csenged Pin­tér Péter: Mennyiségek, mértékegysé­gek; Lambert Miklós: Tirisztor- és triakatlasz. Egyéb: Gajdátsy Kata: Pá­lyaválasztásról ‘ szülőknek; Bács- Kiskun megye térképe. TV EGY SZÁL MAGAM Ma délelőtt háromnegyed tízkor a televízió egyes műsorában láthatjuk a Kalocsán élő Raffai Sarolta Egyszál magam című regényének televíziós vál­tozatát. A forgatókönyvet Sípos Tamás írta. Dramaturg: Litványi Károly. Sze­replők: Vörös Eszter, Trokán Péter, Pásztor Erzsi, Avar István és máspk. Rendezte: Horváth Tibor. Képünk 1967-ben készült, amikor a kecskeméti Katona József Színházban mutatták be Raffai Sarolta Egyszál magam című művét. A főszerepeket Dévay Kamilla és Szilágyi Tibor ját­szotta. MI LETT VELE? — címmel szombaton délután fél négykor sugároz műsort a televízió'az egyes programjában. Szilágyi János ri­porter Magyari Bélával beszélget. (A kiskunfélegyházi születésű kiképzett űrhajóst a közelmúltban lapunkban is bemutattuk.) FOLYÓIRAT MOZGÓ VILÁG •A Mozgó Világ szeptemberi számá­nak első oldalain Sem perben, sem ha­ragban ... címmel Seszták Agnes ri­portja olvasható a házasságokról és a válás utáni élethelyzetekről. Szántó Pé­ter rádiójáték-íróként mutatkozik be. Több mint huszonöt oldalon át kísér­hetjük figyelemmel A kezdet című kis­regény fordulatait. A szerző, Bodnár Dániel a Mozgó Világban publikálta először e müvét. Ugyancsak itt jelent­kezett először a Z’Zi Labor énekese, Janicsák István Tiszteletem, Hrabal úr! című novellájával. A „Kelet-európai kakasülő" elnevezésű rovatban sorokat olvashatunk a kolozsvári Hamletról, a Műhelysarokban pedig Újházi Péter festőművész nyilatkozik. Műközeiben az új JAK-füzetek állnak. KINCSKERESŐ Az ember, aki maga az öt nem, avagy egy jámbor férfiú vallomása —- ilyen hosszú címe van a Kincskereső új foly­tatásos regényének. írója az ismert szovjet sci-fi szerző: Vagyim Sefner. Az Ez fantasztikus sorozatban is az ő mű’ ve szerepel, egy meghiúsult űrbéli invá­zióról. Mészöly Miklós Az átváltozás című meséje egy arab mesemotívum értékes feldolgozása. Nagy Lajos A költő című karcolatában a minden­ben csak ihletforrást kereső fűzfapoé­tákat gúnyolja ki. Lázár Ervin, Bajor Andor, Kántor Zsuzsa és Szabó Éva írásait is közlik a Kincskereső legfris­sebb számában. Az Örökség rovatban a korona és a jogar-után most a koro­názási palástot mutatja be Szegfű László. Galathea szobrát. Beleszeretett és cso­da történt: a márványalak megelevene­dett. A modem változatban a bogaras fonetikaprofesszor eleven anyagból gyúrja alkotását: hercegnőt formál a virágáruslányból. Ám a boldog vég nem következik be, hiszen a századfor­duló Angliájában megannyi előítélettel kell megküzdenie a főszereplőnek és a „szobrának”. Shaw történetét sokan feldolgozták már, az egyik legismertebb a variáció a My Fair Lady című musical. Ezúttal a kecskeméti közönség találkozhat a da­rab színes egyéniségeivel. (Képünkön: Tallós Rita és Barbinek Péter. Fotó: Vujovich György.) . A Pygmalion előadásai: szombat, vasárnap, kedd, szerda, csütörtök este hét óra. (Á héten túl: októberben majd­nem minden nap műsoron szerepel!) SZÍNHÁZ RÁDIÓ PYGMALION A kecskeméti Kelemen László Kama­raszínházban holnap este hét órakor mutatják be a Pygmalion című, három- felvonásos vígjátékot. Bemard Shaw da­rabját Mészöly Dezső fordította. Sze­replők: Gumik Ilona, Barbinek Péter, Fekete Tibor, Tallós Rita, Nagy Attila, Sándor Erzsi, Jablonkay Mária, Gulyás Gábor, Tóth Kinga, Lengyel János, Szalma Sándor, Lukács Katalin. Ren­dező: Lendvay Ferenc. Díszlet: Neográ- di Antal m. v. Jelmez: Egedi Edit m. v. Szcenika: Vujovich György. Shaw 1912-ben írta a Pygmaliont. Magyarországon a Vígszínházban ját­szották először, 1914-ben.' A vígjáték történetének alapja az, hogy a görög monda szobrásza, Pygmalion kifaragta KISKŐRÖSI NÖVENDÉKEK Ma délelőtt negyed tízkor, á Kos­suth adón a Zeneiskolásoknak — zene­iskolások muzsikálnak című műsorban a kiskőrösi Hajnal Mariann, Szokody Anikó, Pethö Villö, Flórián Natália ját­szik zongorán, bemutatkozik a Kiskő­rösi Állami Zeneiskola zenekara is. VERS- ÉS PRÓZAMONDÓK Holnap este hatkor a Bartók rádió­ban sugározzák az országos Illyés Gyu­la vers- és prózamondó versenyt. A második 'középdöntő Kecskeméten lesz, az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontban. A műsort Rapcsányi László vezeti. A zsűri: Debreceni Tibor, Domo­kos Mátyás, Fodor András (elnök), Tarján Tamás és. Végvári Tamás. Szer­kesztő: Fehérvári Győző. Rendező: Avanesian Alex. LEMEZ A NÉGY ÉVSZAK Antonio Vivaldi legismertebb müvei­nek egyike A négy évszak. Az Opus 8-as sorozaton belül szinte különálló; zárt ciklust képez a közönség körében igen­igen kedvelt alkotás. Ä Hungaroton Hanglemezheteken új felvételen jelent meg a remekmű. A korábbi két LP után most a Liszt Ferenc Kamarazene- kar és Rolla János előadásában hang­zik el a mű. A másodikat is velük vették fel, ám az előadók kérték az újabb rög­zítést. Rolla János történelmi értékű Guarneri del Gesú hangszerén játssza a szólókat. Tökéletes a hangzás, melyhez a digitális felvétel is hozzájárul. Lám, még mindig tartogat meglepetéseket Vivaldi e négy hegedűversenye. Azt hiszem, A négy évszakról nem kell sokat írni. Tudjuk, a tételek igen karakteresek, egymáshoz illenek a ké­pek, melyek a zene nyelvén tárulnak elénk. A programot többször átdolgoz­ta Vivaldi, hogy minél tökéletesebben érvényre juttassa mondandóját. Hall­juk a „lombsusogást”, a „mennydör­gést”, az „ugató kutyát” — a hangsze­rek, a dallamok segítségével. Ezen dí­szítéseket Czidra László (vonósok), Pertis Zsuzsa (csembaló, orgona) segíti elő. Kitűnően játszik hegedűn Rolla János, egyben ő a hangversenymester is. TARLAT AGYAGKÉPEK Ma délután fél kettőkor, a kecskemé­ti Hollós József megyei kórház és rende­lőintézet kiállítótermében Szolláth Ka­talin kisplasztikáiból nyílik tárlat. ' Az „agyagképeket" október 14-éig tekint­hetik meg az érdeklődők. Szolláth Katalin 1978-ban végzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskola földrajz-rajz szakán. Jelenleg a kecskeméti Béke Téri Általános Iskolá­ban tanít. Régóta az alkotás tölti ki szabadidejét. Kezdetben grafikával, majd akvarell-lel, festéssel próbálko­zott. Az útkereső esztendők után most talált igazán megfelelő kifejezésformát. Az agyaggal való bánás, a több dimen­zió, a mondandó sajátos tolmácsolása adta meg számára az alkotás örömét. Domborművei kiemelkednek a síkból, de még nem kisplasztikák. Ahogyan Szolláth Katalin nevezi őket: agyagké­pek. Arcok, portrék, fák, alakok, abla­kok és sorolhatnánk mi minden szere­pel témái között. A terrakottákkal az anyag ősiségére, a föld szerűségre is utal a pedagógus-alkotó. (Képünkön: egy dombormű az Ablakok című sorozat­ból.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom