Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1987. október 26. A BÁNK BÁN-RA KÉSZÜLVE AZ ÉPÜLET MEGŐRZÉSÉRE VOKSOLNAK SISAJTÖPOSTA Megkérdeztünk néhány mű­vészt, hogy mit szólnának ahhoz, ha — mondjuk — nagy áldozatok­kal felújított kecskeméti színház felavatásával egyidőben döntene a város tanácsa a teátrum névadója szülőházának részleges vagy teljes lebontásáról, áttelepítéséről. Fekete Tibor Jászai-díjas Érde­mes Művész: — Érthetetlen számomra, hogy egyszerűen szóba kerülhetett ez a terv. Sajnálatos, hogy szinte semmi sem maradt a négy-hat emberöltő­vel ezelőtt elhunyt drámaíró sze­mélyes tárgyai közül. Legalább a mi generációnk mentse a menthe­tőt! Tanulhatnának az illetékesek a Nemzeti Színház példájából. Bontani könnyebb, mint építeni, de mire megyünk azzal, hogy em­léktáblával megjelöljük esetleg az eltüntetett történelmi nevezetessé­gű épület helyét. Mostanában jó a híre Kecskemétnek, kár volna el­rontani. Biztosra vehető, hogy ilyen meggondolatlanságért elma­rasztalná a hírős várost a nemzeti közvélemény. Boldog vagyok, ha szerepet kapok Katona nagy mű­vében. Gyakran eszembe jut ilyen­kor, hogy itt, színházunk közelé­ben élt évtizedekig a drámaíró. Va­gyis: a szülőház maradjon csak szülőház. Mellette —| úgy mint Kiskőrösön Petőfi szülőházánál — létesítsenek egy másik épületet (hallottam ilyen tervekről) a gaz­dag helyi irodalmi és színházi ha­gyományok bemutatására. Ennek költségeihez ingyenes fellépésekkel magam is szívesen hozzájárulnék. Kezdi Zoltán Pál karmester: — Sokfelé jártam a világban, van mihez hasonlítanom Kecske­métet. Az utóbbi évtizedekben so­kat változott, előnyére. Példamu-. tatóan gondozza középületeit. Ide­látogató barátaim megcsodálják a Kodály Intézetet, a főteret. Ta­pasztalhattam: a kultúrát is támo­Kecskeméti művészek a szülőházért ilyen rajongással szülővárosát. Tudható a Bánk bán élőbeszédé­ből is. „Köszönöm azt a helyet, melyen bölcsőm rengett... ha ma­gam elmúlok, megmarad ezen so­rokban érted égő szeretetemnek bélyege”. Elképzelhetetlennek ér­zem, hogy bármilyen indokkal le­bontása mellett döntsön annak a városnak a tanácsa, amely az utóbbi időben a legfontosabb köz­ügyek rangján kezelte a kulturális kérdéseket. Tájékozódásom sze­rint Katona József hajdani ottho­nának lebontása nélkül is megold­hatók a kiskörút továbbvezetésé­ből adódó közlekedési gondok. Hiba volna, ha a napi gyakorlati érdekek kerülnének előtérbe, de azt hiszem a praktikum is a megőr­zés mellett voksolna. Egy sokat szenvedett, sokat dúlt országban azonban féltve kell átadni a jövő­nek azt a kevés történelmi emléket, amit meghagytak a romboló szá­zadok. Hallottam: Bánk bán szer­zőjének szülőházát többször átépí­tették. De ott állt a mostaninál ala­csonyabb épület, ahol a mostani! A szerencsésebb sorsú Franciaor­szágban is gondosan őrzik a kasté­lyokat, nagyjaik hagyatékát, nohá összehasonlíthatatlanul több em­lékhelyet tartanak nyilván, tisztel­nek, mint nálunk. Washingtonban pályázatot írtak ki, hogy miként építhetnének föl egy fontos új köz- intézményt a kiválasztott telken ál­ló nevezetes ház megőrzésével. A Szovjetunióban Csehov, Tolsz­toj és más nagyjaik otthona nem­zeti emlékhely. H. N. gatják. Mindezekből következően: nyomós okokból vetették föl Ka­tona szülőházának esetleges lebon­tásának gondolatát. Mégis úgy ér­zem, hogy akkor is meg kell kísé­relni megmentését, ha ez pillanat­nyilag nehezen leküzdhető gondok vállalását igényli. A fogyó idővel ugyanis arányosan növekszik az ilyen emlékhelyek becse, ha úgy tetszik eszmei értéke. Bízom a vá­ros népének és vezetőinek bölcses­ségében. Legyen társadalmi ügy megőrzése, az olyannyira hiányzó irodalmi és színházi emlékgyűjte­mény megteremtése. Rám is szá­míthatnak. Vitéz László színművész:- Furcsa, hogy miközben tár­sulatunk a Bánk bán bemutatására készül ilyen tervek izgatják a szín­házbarátokat. Véleményem szerint nincs olyan indok, ami elfogadtat­hatná az épület áttelepítését. Biz­tosra veszem, hogy nem kell újra csalódnia annak a Katona József­nek, akit életében gyakran meg­bántottak. Nincs magyar író, akt- nek immár a harmadik helyen por­ladnak csontjai, legalább szülőhá­za — vagy ami abból megmaradt — maradjon az eredeti helyen. Lé­vén szakmám is, szívesen közre­működnék kézzel, de ha szükséges a színpadon is a felújítás, a bővítés költségeinek előteremtéséért. Nagy Attila kétszeres Jászai- díjas, Érdemes Művész alig akarta elhinni, hogy Magyarországon, Kecskeméten egyáltalán szóba ke­rülhetett a drámaíró szülőházának „áthelyezése”. — Kevés magyar író szerette Bánk bán utcai homlokzat 1968. előtt ÉPiTÉSTÖRTÉNET homlokzatok M 1-100 TB 9 Katona szülőháza a legutóbbi;— 1970-es felújítás előtt. fCRCHC; fl ge/ztenyefón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE ) /fi \ Éjjel vissza Sopronba, on- I J- J»/ nan motorkerékpárral Fer­tőrákos jelé — a falut a tó felől megke­rülve f—§ majd a gépet elrejtve észak felől gyalogosan oda, ahol kocsijaink álltak, ahonnan elindultunk a gesztenye­fát megkeresni. Útközben háromszor találkoztunk határőr járőrrel. Már erősen pirkadt, amikor az erdő j csendjében meghallottuk a közeledő ló- dobogást az út felől. Binder Józsi volt. Rejtekhelyünkről jól láttuk, hogy lovát megköti, és szemét a földre szegezve járja körbe a kis tisztást, mint egy nyomkereső, azután -jsj fölfedezve az emberek nyomait — elindult befelé az erdőbe, a kiszáradt gesztenyefa irányá- ba. ^ Ballagó Feri eközben négyszer kat­tintottá el különleges fényképezőgépét a rejtekhelyükön.- Nem volt nehéz követni Bindert a sűrű erdőben. Elég nagy zajjal haladt előre, nekünk csak arra kellett ügyelnünk, hogy rejtve, és együtt haladjunk yele. A feltámadt északi szél is suhogtatta a ■fákat. Tegnapi nyomainkat követve az er­dész hamar megtalálta a kiásott gödröt. Körbejárta, leugrott bele, leguggolt, az­tán felállva fellépett a szélére. Kalapját levéve törölte meg izzadó homlokát. Kait... katt... katt... — a kame­ra egymás után készítette róla a felvéte­leket. Papírlapot és golyóstollat vett elő a belső zsebéből, és körül-körül nézve raj­zolni kezdett. Vázlatot készített a hely­színről. Katt... katt... katt... Szerettem volna ráköszönni: — Jó reggelt, Binder elvtárs, mi újság hajnal­ban errefelé?, de Ballagó Feri — mintha kitalálta volna a gondolatomat, meglö­kött, és a szája elé emelte mutatóujját. Emberünk elindult visszafelé, s ott ha­ladt el a bennünket rejtő bokorcsoport­tól talán hat-hét méterre. Ahogy léptei­nek zaja elült, szólalt meg Feri. — Nagy ötlet volt tőled ez a hajnali les. Azonnal rendeljétek el a pasas figye­lését. A mi részünkről vastagon besegít­hetünk, hiszen a határőr mindenütt ott lehet ezen a tájon. — Valószínű, hogy rátok kell tá­maszkodnunk, hiszen a mi embereink igen feltűnőek lennének ebben a kis falu­ban. Mit gondolsz, Kulcsár bácsit be­vonhatnánk? . — Nyugodtan. O nemcsak népfront­elnök a faluban, hanem akár a tisztelet­beli határőr címet is viselheti. András bácsi a mi emberünk, bízhatunk benne. — Nagyszerű. Hát akkor gyerünk. iSopron, de méginkább Pest, messzire van... A megyei kapitányságon türelmetlen kíváncsisággal vártak bennünket. Balla­gó Féri filmjeit azonnal a fotólaborba vitték. Rövid jelentést diktáltam, ame­lyet máris továbbítottak az öregnek áz­tál, hogy a délután folyamán érkezünk, és azonnal jelentkezünk részletes jelen­téstételre. Feri ebédre invitált az egyik Duna- parti kisvendéglőbe. Magam is úgy érez­tem, jócskán rászolgáltunk egy kiadós ebédre, hiszen az elmúlt 24 órában alig ettünk valamit, de igen keményen dol­goztunk. Beültünk a kerthelyiség egyik árnyé­kos asztalához, ebédet rendeltünk. Nem beszélgettünk, kicsit fáradtak is vol­tunk. Délután négykor már az öregnél vol­tunk, és megtettük a jelentésünket. Ha­zatelefonáltam Annuskának: történt-e valami, amíg távol voltam. Újabb levél? Újabb telefon? Semmi. (Folytatjuk) Csatlakozom a „hadüzenetéhez ... A kerítésen át? Örömmel olvastam a Petőfi Népe október 12-ei számának Hadüzenet a szemetelőknek című írását arról, hogy a Kecskeméti Városi Tanács felszámol­ja a településen található illegális sze­métlerakó helyeket. Nagyon időszerű, illetve szükségsze­rű ez az elhatározás, magam is csatla­kozom hozzá, mert ahogyan egyesek a szűkebb lakóhelyüket elárasztják min­denféle kacattal, az már kimeríti a tu­datos környezetszennyezés tényét. Saj­nálatos példa erre a szomszédságom­ban is van, a Vacsi utca és a Bethlen körút találkozásánál, ahol egy romos ház mentén szinte már dombnyi meny- nyiségü a hulladék, közötte zsakba tett macska, kutya teteme is bűzölög. Gondolom, a közegészségügyet is szolgáló akció legelső feladata mielőbb elszállítani a fellelt szemetet, s a követ­kező lépés: megakadályozni, hogy újra szemét kerüljön oda, ahol annak sem­mi helye. Ez utóbbival kapcsolatosan sokat tehetnek a lakosok, mármint ak­kor, ha bátran figyelmeztetik az utca,' tér, park köztisztaságával mit sem tö- rődoket. Ambrus Zoltánná Kecskemét, Bethlen körút 48. Mibe kerül a tüzelőolaj? A hivatalos ára: literenként 8 forint. Akinek télire legalább 4 hektónyi kell, több mint háromezret fizet érte. Matematikailag rendjén van ez a mennyiség-erték egyen­leg, ami a gyakorlati felhasználást illetően mégsen tűnik kifogástalannak. Miért? Köztudomású, e folyékony tüzelőt az emberek általában 100 literes hordóba mérve vásárolják meg es tárolják odahaza. Gyakori tapasztalat azonban, hogy az ilyen edény alján több liternyi vizes sűrítmény található, ami tüzelésre alkalmat­lan. Ezáltal lényegében megkárosított a vevő, nemkülönben akkor, ha az olaj töltésekor bizonyos mennyiség kicsorog, amiért szintén fizetnie kell. Ha az árusítóhelyeken néha ellenőriznék a háztartási tüzelőolaj minőségét, valamint az eladás módját is, talán egyáltalán nem, vagy csak ritkán fordulnának elő efféle, a fogyasztó érdekét sértő kellemetlenségek. Gulyas Janos Gátér, Szekfű u. 8. CIKKÜNK NYOMÁN Ásott kutban nincs jó ivóvíz Nemrég a Sajtóposta rovatban tet­tük szóvá: a Kiskunfélegyháza, III. kér. 98. szám alatt lakó Hegedűs Lász­ló két tanyaszomszédjával együtt hosz- szabb ideig merített vizet iváshoz, fő­zéshez abból az ásott kútból, melyben macskatetem volt. Ezzel kapcsolatosan tolmácsoltuk olvasóink kifogását ami­att, hogy panaszukkal nem foglalkoz­tak érdemben a hatóságok. Soraink nyomán Felkereste a hely­színt a területileg illetékes Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet képviselője, valamint a Köjál helyi járványügyi felügyelője, akitől a következőkről ér­tesültünk: Köztudomású, hogy az ásott kút a felszínhez közeli vízadó rétegekből nye­ri tartalmát, következésképpen nem le­het mentes a talajbeli — és mivel általá­ban nyitott — az egyéb szennyezettség­től. Laboratóriumi vizsgálat nélkül is megállapítható: az ilyen kútviz nem jó minőségű, tehát emberi fogyasztásra sem alkalmas. A közegészségügy mun­katársa erről tájékoztatta az érdekelte­ket, közölve egyidejűleg a fúrott kút lé­tesítésével járó számos előnyt. Ami az említett tanyákat illeti, azok rendelkeznek saját.vízvételi lehetőség­gel, lakói — feltehetően megszokásból -— mégis a hozzájuk nem messze lévő, úgynevezett közös kutat vették gyakor­ta igénybe, Hegedűsék például az álla­taik itatására. Tekintettel arra, hogy tsz-tulajdonról van szó, a további kel­lemetlenség megelőzése végett a közös gazdaság vállalta e kút befedését, s mellé a „Nem ivóvíz!” feliratú tábla elhelyezését. Megoldás: az automatizálás Rövid időn belül kétszer foglalkoztunk a ballószögi körzeti orvos, dr. Zsadanyi Nagy Árpád szolgálati telefonjának ügyével. Először megírtuk, hogy az elnémult készülék megjavítását hetek óta csak ígérik a műszerészek, majd arról szóltunk: bár a cikk megjelenését követő napon teljesítették kötelességüket, a távbeszélő újra „tréfálkozik”, hol megszólal, hol nem. Második cikkünk nyomán is vizsgálatot tartott a Szegedi Postaigazgatóság, melynek megállapításáról, intézkedéséről az alábbiakat közölte Vojnár László igazgatóhelyettes: A ballószögi orvosi rendelő, illetve a mellette lévő szolgálati lakás telefonjának ismételt meghibásodása olyan műszaki okok miatt következett be, melyek eseté­ben egyszer s mindenkori megoldást csak a hálózat teljes automatizálása jelenthet­né. E műszaki program végrehajtására várhatóan 1988—89-ben kerül sor. Ami pedig e telefon másodszori hibáját illeti, azt soron kívül megjavította a Bács-Kiskun Megyei Távközlési Üzem, mely a jövőben is így tesz, ha a doktor értesíti a posta hibabejelentő szolgálatát. »• • • ÜZENJÜK Visszatérő gond szűkebb környeze­tünkben, hogy kissé sajátos módon jut hozzá az illetékes a vízfogyasztást jelző órák adataihoz. Az e munkával megbí­zott személyt nemigen zavarja, tartóz- kodik-e valaki a jelzett címen, vagy sem, ha ugyanis csukott kaput talál, egyszerűen átmászik a kerítésen, s má­ris az aknánál van. Peches, amikor ez utóbbi is zárva van, ám ilyenkor vala­miféle átlag-vízhasználatot alapul véve készül el a fizetendő számla. Nem tudjuk, kinek jó ez a módszer, annyi bizonyos, nekünk nem! Pedig az ésszerű változtatáshoz elegendő lenne követni a Démász jól bevált gyakorla­tát: az árammérő leolvasója előre jelzi érkezését, s a megadott időben nem kopogtat hiába... A tőserdei üdülőtulajdonosok nevé­ben: Horváthné FOGADÓSZOBA Utaspanaszok Halason Lakóhelyünkről vonattal járunk a tizenkét kilométernyire lévő Kiskunha­lasra, ahonnan gyakran megyünk to­vább autóbusszal távoli úticélunkig, Szegedig. Társaságunkban vannak, akije klinikai gyógykezelés végett kere­sik fel a Tisza-parti nagyvárost, mások rokonokhoz, ismerőshöz sietnek, eset­leg bevásárolni. Az oda-vissza közleke­dés korábban zökkenők nélkül bonyo­lódott le, mostanság azonban nem így fest a helyzet. Mióta a halasi felüljárót átadták ren­deltetésének, olyképpen módosult az úgynevezett helyközi buszjáratok útvo­nala, hogy elkerülik a forgalmas va­sútállomást. Ott tehát egyáltalán nincs közvetlen vonat—busz csatlakozási le­hetőség. Ez kellemetlenül érinti az idős embereket, a kisgyermekkel utazókat, vagy éppen a sok csomagot cipelőket, akik jobb híján kénytelenek 500—600 métert gyalogolni, hogy az egyik jár­műről leszállva, elérjék a másikat. És e szándékuk nem mindig válik valóra. Különösen este adódhat könnyen baj, ha a Szegedi busz fél 6 után, vagyis a menetrendjétől eltérően fut be a város­ba, a vonat pedig 10—15 perc múlva indul Baja felé. Az említett távolságot csak egyesek tudják sikeresen, s főleg idejében legyőzni, a lassabban haladók várakozhatnak türelmesen a következő szerelvényre, mely fél tíz előtt gördül ki, szintén Bajára. Igaz, közlekednek Halason is helyi járatok, de ha zsúfoltak, kissé körül­ményes felszállni rájuk, nem szólva ar­ról, hogy bármikor késhetnek, s akkor hiába fizeti, az utas a 2 forintot, hiszen mire a MÁV-állomásig buszozik, ott már csak a hűlt helyét találja a vonat­nak, mellyelhaza akart utazni. Sokak kérését tolmácsoljuk az illeté­keseknek: a távolsági buszok részére létesítsenek megállóhelyet a vasútállo­más mentén! Ilyen célra bőven találha­tó szabad-terület, ahol a biztonságos forgalomnak adott minden feltétele... (Elmondták: Almásiné és Körmendiné kunfehértói olvasóink.) * * # Bárány Gábornénak, Fülöpszállásra: A hatályos jogszabály értelmében nem számíthatók a szolgálati idő megszakí­tásának azok a hónapok, évek, mely so­rán a munkaviszonnyal nem rendelkező személy fizeti az úgynevezett elismerési díjat. Ennek összegét az utolsó három­havi kereset alapján állapítja meg a tár­sadalombiztosítási igazgatóság (kiren­deltség), melyhez az igényt a megszakí­tás után legkésőbb 1 évig lehet benyúj­tani. Kérelemre mentesíthető e díjfizeté­si kötelezettség alól az, aki egy hónap­nál hosszabb időt tölt keresőképtelen­séggel járó betegállományban. „Köszönjük” jeligére, Kecskemétre: Aki ellenszolgáltatásért jósol — példá­ul kártyavetes révén —, szabálysértő cselekményt követ el, s a hatósági fele­lősségre vonása során háromezer forin­tig teijedő pénzbírsággal sújtható. Ha a környezetükben ilyesféle jövedelem­szerzési tevékenységet észlelnek, jelent­sék azt a helyi tanács vb igazgatási osz­tályának, amely az eljárás lefolytatásá­ra illetékes. ' Sztanyik Joakimnénak, Mélykútra: Férjének utóneve török eredetű, ám magyarosított formában került bejegy­zésre a születési anyakönyvi kivonatá­ban, melyre lehetőséget ad a magyar helyesírás szabálya. Ebből viszont kö­vetkezik, hogy e név idegen szóhaszná­latnak megfelelő írása is megengedett, az utónévszótár szerint így: Joachim, Joacim, Joakim. Mindenki köteles vi­szont használni azt az írásformát, amit a saját anyakönyvi kivonata tartalmaz. Ha az ön diáklánya éppen az utóbbi szerint irta édesapjának nevét — törté­netesen az iskolában —, ezért tévesen marasztalhatta csak el a pedagógus. „Teho” jeligére, Dunatetétlenre: Köztudomású, hogy . a településfejlesz­tési hozzájárulást — lakossági döntés alapját} — ház- és földingatlan, lakás- tulajdon, üdülő stb. után állapítja meg a helyi tanács, évi 300 és 2000 Ft közöt­ti összegben. Ez két egyenlő részletben fizethető kamatmentesen, a tárgyév március 15-éig, illetve szeptember 15- éig. Az ilyen kötelezettségről mindig az esztendő első napján fennálló tulajdoni állapot szerint határoz a hatóság. Az ezt követően bekövetkezett változás miatt a hozzájárulás az évben nem he­lyesbíthető. E tartozása alól mentesíte- ni kell azt, akinek családjában — az együttlakó házastárs és más nagykorú hozzátartozó keresetét is figyelembe véve — az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a havi 2500 forintot. A ta­nács egyéb jogcímen is adhat fizetési kedvezményt, részbeni, vagy egészbeni mentesítést, melyhez azonban nem ele­gendő hivatkozási alap az idős kor. Üjházi Imrénének, Kiskunfélegyházá­ra: Bármilyen feladat elvállalható he­lyettesítőkent is, a munkajogból és a társadalombiztosításból adódó juttatá­sok (szabadság, családi pótlék stb.) ugyanúgy járnak, mint a nem ilyen cí­men foglalkoztatott személy esetében. Gondja akkor lehet a munkavállaló­nak, na a helyettesítési idő lejártával távoznia kell beosztásából, esetleg a cégtől is, mert munkájára nem tarta­naik igényt. „Várom a válaszukat” jeligére, Jász- szentlászlóra: A szervezet felépítésében, regenerálódásában döntő jelentőségű fehérjék nevüket nem a színükről kap­ták. Névadói a múlt században német kutatók voltak, akik miután megálla­pították a tojásfehérje vegyi összetéte­lét, minden fehérjét a nemet Eiweiss (tojásfehérje) szóval jelöltek. A magyar szóösszetételből azonban „lekopott” a tojás, és maradt csupán a fehérje, mely­nek megjelölésére más nyelveken a pro­tein szót használják. Vitéznének, Kiskőrösre: Ausztráliá­ból származik az a hír, miszerint ott már piacra termesztik a világ legna­gyobb szemű — átlagosan 21,5 milli­méter átmérőjű — magtalan csemege- szőlőjét. Ennek alapanyagát tíz éve ke­resztezéssel hozták létre, s ritkítással, valamint metszéssel érik el, hogy nagy­méretű legyen a bogyó, melynek íze kellemes. E gyümölcs ellenáll a pero- noszpórának, aszalható és kitűnő mi­nőségű mazsola készíthető belőle. E közérdekű ügyben megkérdeztük Csányi Bélát, a Kiskunhalasi Városi Tanács útfelügyelőjét, aki ezeket mon­dotta: — Jogos az érdekelt utazók észre­vétele és igénye. Éppen ezért a mi véle­ményünk is az, hogy a távolsági buszo­kat meg kell állítani közvetlenül a vas­útállomás szomszédságában. A Volán egyelőre azzal indokolja a jelenlegi köz­lekedési rendet, hogy a felüljáró igény- bevételével megnőtt a távolság az adott szakaszon, s újabb útvonal beiktatása díjtétel-emelést eredményezne. Nos, a menetjegyért megalapozottan többet kérni sokkal tisztességesebb, mintsem sokakra rákényszeríteni a fél kilométe­res gyaloglást, mely a közelgő téli idő­szakban, a nehezebben járható terepen akár duplájának is tűnhet. Egyébként birtokunkban van a me­gyei tanács általános elnökhelyettesé­nek, Tohai Lászlónak ama levélmásola­ta, aminek eredeti példányát a Kunság Volán vezetőihez címezte, kérve őket, hogy ideiglenes jelleggel, kísérletképpen a környékbeli utasok óhaját kielégítve módosítsák távolsági járataik útvonalát. Bízom benne, ezen intézkedés kedvező tapasztalatot eredményez a vállalat és az utas szemszögéből egyaránt. Végül annyit: ha a Volánnak túlságosan ráfi­zetéses lenne az útvonalváltoztatás, az sem elképzelhetetlen, hogy többletkölt­ségei fedezéséhez hozzájárulna a helyi tanács, vagy egyéb gazdálkodó szerv is. A halasi autóbusz-állomás vezetőjé­től tudjuk: a távolsági járatok korrigált menetrendű közlekedtetése máris meg­kezdődött, melynek részleteiről a hely­színen tájékozódhatnak az érdekeltek. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
Oldalképek
Tartalom