Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

1987. október 26. • PETŐFI NÉPE • 5 A különdíjas újítás es készítői A megyei találmányi újítási kiállítá­son a Szabadszállási Lenin Tsz brigádja által készített öntözőgépet a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége különdíjjal jutalmazta. Az alkotó kollektíva tagjai: Tasnádi Imre műhelyvezető, Kozma - Sándor, Petrás Szilárd, Látos Imre autószerelők és Kozma István gépesítési ágazatvezető, A műhelyvezetővel nem sikerűit találkoznom — szabadságon volt ottjártamkor —, a többieket is úgy kellett „összeszedni”, mivel nem egy munkabrigádba tartoz­nak. Csak az öntözőgép készítésekor dolgoztak együtt. Kombájnmotorból aggregátor — Szövetkezetünkben régen ki­alakult rendje van az újítások meg­valósításának — magyarázták. — Együttműködve a gazdasági veze­tőkkel, az újítási bizottság listát készít azokról a műszaki problé­mákról, feladatokról, amelyek megoldásához várják az ötleteket. Ha az üzemi lapunkban is közzé­tett pályázat „megihlet” valakit, elképzelését általában a közvetlen munkahelyi vezetőjével beszéli meg először. A jó ötlet kivitelezésé­ről tulajdonképpen a vezetők gon­doskodnak. A munkabrigádot többé-kevésbé alkalomszerűen ál­lítják össze: azokból a szakembe­rekből, akiket képesnek tartanak a feladat megoldására, és éppen nincs sürgősebb, fontosabb dolguk ennél. így alakult meg a mi brigá­dunk is az öntözéshez szükséges aggregátor elkészítéséhez. — De mért vált ez szükségessé, hiszen ilyen berendezés készen kap­ható! — Szövetkezetünkben 2 ezer hektáros terület öntözéséhez van meg a berendezés, felszerelés. A vetésforgótól, időjárástól függő­en azonban előfordulhat, hogy máshol, illetve nagyobb területen is gondoskodniuk kell az elmaradt csapadék pótlásáról. Ez történt a múlt esztendőben. Valamikor, még a korszerű öntözőrendszer ki­építése előtt a hagyományos tech­nológiát alkalmazva az MA—350- es aggregátorokat használtuk, ám ezekkel az öreg berendezésekkel, amelyekhez már alkatrész sem kapható, most nem mentünk sem­mire. A jelenleg forgalomban levő MA—500/B típusú Rába motoros aggregátor ára 800 ezer forint, ilyenből kellett volna négy. Nem volt rá 3,2 milliója gazdaságunk­nak, viszont az öntözést sem nél­külözhettük. Tasnádi Imre fejéből pattant ki az ötlét, hogyan jutha­tunk olcsóbb berendezéshez: E— 512-es kombájnmotort kell össze­építeni megfelelő szivattyúval. Az ily módon nyert aggregátor telje­sítményében, paramétereiben meg­egyezik az MA—350-es típusúval. A különbség csak az, hogy a mi konstrukciónkhoz alkatrész is kapható. Talán mondanom sem kell, ez milyen nagy előny. A prototípus elkészítőin sok múlott, hiszen nekik kellett, megol­Tasnádi Imre, Kozma Sándor, Látos Imre, Petrás Szilárd — cs az öntözögcp. (Méhesi Éva felvétele) daniok a részproblémákat, kikísér­letezni, mi, hogyan legyen. Egy aggregátor kétszázezer forintba került, tehát a négy nyolcszázezer­be. A költségmegtakarítás 2,4 mil­lió forint volt. Van emellett ki nem számítható haszna is az újításnak: nem tudni, mennyi lett volna, mennyi lenne a termés öntözés nél­kül, de biztos, hogy sokkal keve­sebb. A prototípust elkészitő bri­gád tagjai a lehető legtöbb díjat kapták munkájukért: személyen­ként ezer forintot, — Ez még 1986. évi újitás volt, a régi szabályoknak megfelelően, a részesedési alapból fizették. Azért volt hátrányos ez a rendszer, mert az újítási díj a bérszínvonalat nö­velte, így igen csínján kellett vele bánni. Az idén már költségként lehet elszámolni — de ez is csak egy lehetőség. Hogy a szövetkezet mennyire élhet vele, a gazdasági eredményeitől függ, azok alakulá­sa pedig sok másegyebek kö­zött rajtunk kívül álló — tényező­től. Közvetve ilyen értelemben is érinti az újító mozgalmat a kibon­takozási program. Ha többet fizet­nének egy-egy jó ötletért, ha gaz­dasági hasznosságának megfelelő arányban honorálhatnák az újí­tást, sokkal többen vállalkozná­nak rá szövetkezetünkben is. Most sokan úgy vannak vele: azért a pár száz forintért minek vegyen magá­ra az ember pluszfeladatot. Másik oldalról nézve viszont az is igaz: nem azért a pár száz forintért tör­jük a fejünket egy-egy probléma megoldásán, hanem azért, hogy könnyebb gyorsabb, egyszerűbb legyen a munka. Látos Imrének egyébként ko­rábban volt már két önálló újítása, Tasnádi Imre is az ötletgazdák kö­zé tartozik. Kozma Sándort szám­talan újító brigádba beválasztot­ták már, Petrás Szilárd az utánpót­lás. Ennek az alkalmi kollektívá­nak a legfiatalabb tagja. Két éve szerezte meg szakképzettségét, ta­nuló is itt volt, a szövetkezetben. Almási Márta AZ EMBER ÉS A MUNKA Uj gépeken, termelékenyebben • Már működik az" új, NDK gyártmányú óriásprcs. í ven készülnek a nagyméretű lámpaburák és fürdőszobaszekrények. • Az új munkapadoknál változatosabb a munka, hiszen a dolgozók a szerelés teljes folyamatát végzik, egészen a kész fénycső kipróbálásáig. A Kiskunfélegyházi Villamosszigete­lő- és Műanyaggyárban több mint két­ezer-kétszáz különböző, hőre lágyuló anyagból készülő cikket gyártanak. Ezekből és a vállalatnál kifejlesztett különleges világítótestekből jelentős. forgalmat bonyolítanak le belföldön és külföldön egyaránt. Tekintve, hogy cikkeik igen keresettek, minden remé­nyük megvan, hogy az idén terven felü­li mennyiséget tudnak értékesíteni gyártmányaikból. A tőkés igény is nö­vekedett, év végéig eléri az 1 millió dol­lárt. A szocialista piacra — elsősorban • Csehszlovákiába és Lengyelországba — mintegy 65 millió forintért szállíta­nak. Az eddig beérkezett jövő évi meg­rendelések már most több mint nyolc­van százalékát kötik le kapacitásuk­nak. A termelés növelésére uj gépeket szereznek be, a termelékenységet pedig munkaszervezéssel, jobb munkakörül­ményekkel igyekeznek növelni. Ezt szolgálja például a nemrég üzembe he­lyezett új szerelőműhely. A korszerűsí­tett munkahelyeken jövőre már 400 ezer, külföldön is kapós, különleges vi­lágítótestet szerelnek össze. (P. Z.) • Rakják a kamionokba a tőkés vevők megrendelésére készült — poros és nedves munkahelyeken egyaránt használható — biztonsági világítótesteket. Számvetés a számítástechnikával Egyre többször kerül kapcsolatba az állam­polgár a számok világával, amikor fehéren- féketén adják tudtára egy nyomtatott papíron, hogy fizetnie kell. így volt ez eddig is, és ezután még gyakrabban lesz így, hiszen szaporítja majd az értesítések, felszólítások, elszámolások mennyiségét az adózással kapcsolatos kötele­zettségünk adminisztrációs vonzata is. Az eddigi meglehetősen lassú ügyviteli fejlő­désre gondolva, bizony már előre aggódunk, hányszor kell majd a dolgok természetes rendje folytán, vagy a tévedések helyrehozatala érde­kében eljárnunk. S vajon lesz-e húzó hatása ennek a nagyszabású feladatnak a többi hivata­li, pénzügyi stb. ügyintézésre, azok korszerűsí­tésére is? Mert az előrelépésnek ugyan nálunk is van valami jele, de ez még messzi van a világ számos országában tapasztalható — az állam­polgár kényelmét is szolgáló — lehetőségektől. Gondoljunk csak a hírből ismert fizetési, úgy­nevezett memóriakártya-rendszerre, amely a tulajdonos számára szinte kiküszöböli a pénz használatát. A feltétele ennek természetesen az általánossá vált számítógépes — központhoz csatlakozó, azonnali ellenőrzéssel bíró — infor­mációs szolgálat, adatbank stb., amely a pénz­ügyi műveleteket roppant megkönnyíti, leegy­szerűsíti. (Nemrég a Magyar Posta adott hírt ilyesféle hazai kísérletekről, illetve azok tervé­ről.) Hasonlóképpen elterjedt már egyes orszá­gokban a bolti áruknál használatos vonalkód- rendszer, amely révén a pénztári gép nemcsak leolvassa, összegezi a vásárolt cikkek értékét, de a központban a készleteket is nyilvántartja, naprakész leltárt és sokféle összehasonlítási le­hetőséget kínálva az áruházak vezetőinek. Mindez csak egy kicsiny töredéke, könnyen érzékelhető része annak a szinte robbanásszerű fejlődésnek, amely a számítástechnika segítsé­gével megy végbe egyre fantasztikusabb mére­tekben világszerte. Megváltoztatva a tervezés­től, gyártástól kezdve a hivatali adátfeldolgo- zásig, információ-átadásig, a háztartási munká­tól a légi közlekedésig, a tudományos kutatás­tól az emberi gyógyításig mindent, amit ma még elképzelni sem tudunk. Témánknál maradva, roppant módon leegyszerűsíti (majd) a pénz­ügyek kezelését, a számvitelt, az adatok tárolá­sát, az ügyfelek kiszolgálását. S mindez talán a tudományos-fantasztikus könyvekbe, filmekbe illően megváltoztatja életvitelünket, emberi kapcsolatainkat. Egészen odáig — és ez.már nem fantázia —, hogy a személyi számítógépek segítségével akár otthoni munkahelyek is kép­ződhetnek, állandó összeköttetésben a köz­ponttal. Átalakítva nemcsak a munkáról alko­tott fogalmainkat, de módosítva az ember vi­szonyát is például egyes foglalkozási ágakhoz - és kollektívákhoz. Azon persze lehet vitatkozni — szociológu­sok vitatják is —, hogy az általános fejlődés szempontjából ez jó-e, vagy rossz nekünk. Vé­lik sokan, hogy új tömeges munkanélküliség forrása lehet például a robottechnika elterjedé­se, az ember elveszíti kapcsolatát környezeté­vel, elgépiesedik a világ stb. Annyi bizonyos, hogy ez a folyamat megállíthatatlan. A kérdés csak az, hogy mennyire vagyunk felkészülve ezekre a változásokra, hiszen e nélkül az elma­radásunk egyre növekszik majd a technikailag fejlettebb országoktól. Sőt, maholnap az álta­lunk korábban fejletlenebbnek ítélt népektől is, például az olaj révén gazdaggá vált araboktól, ahol — átugorva közbeeső lépcsőfokokat.-W egyből ez a metódus válik uralkodóvá. (Néhol még írni-olvasni sem tudnak, de a legkorsze­rűbb videotechnika már ott van a lakásban.) Ami a képzést, oktatást illeti, nálunk is jelen­tős az előrehaladás. Maholnap egy egész gene­ráció — vagy annak számottevő rétege — válik a számítástechnika értőjévé, alkalmazására ké­pessé. Csakhogy mintha éppen az alkalmazása lassult volna le az utóbbi időben. Látjuk még ma is a legtöbb hivatalban, intézménynél a ma­nuális — kézzel körmölt — nyilvántartás, számlavezetés tömegét, holott az adatokat ki­vetítő terminálok előtt ülő tisztviselők lehetné­nek a tipikusak. Ausztriában járt honfitársam meséli, hogy az egyszemélyes boltban a tulajdo­nos számítógéppel intézte az adminisztrációt, kiszámolta és ki is fizette az adóvisszatérítést, és itthoni címükre is küldött erről udvarias értesí­tést. A jelentősebb vállalatokat, gazdálkodó egységeket kivéve, nálunk még a kezdeti lépé­sek is hiányoznak a számítógép gyakorlati al­kalmazását tekintve. Vagy tán mégsem ennyire sötét ez a kép? Talán csak a kellő informáltság hiánya mondatja mindezt a téma iránt érdeklő­dővel? . Hol tartunk tehát jelenleg, vannak-e már pél­damutató kezdeményezések, és főleg: mi várha­tó a számítástechnika tömeges alkalmazására nézve szűkebb hazánkban? Ilyen kérdésekre ke­resi, kéri a választ a szerkesztőség. Bízva az érdekeltek őszinte válaszában és a tapasztala­tok átadásában is megnyilvánuló segítőkészsé­fében. F. Tóth Pál SOKAKAT ÉRDEKEL Hogyan adózik a fizető vendég-szolgálat? Az ország legnagyobb szállodá­jának szokták nevezni a fizetőven­déglátást, és ez nemhogy túlzás, hanem egyenesen szerény megfo­galmazás. Hiszen nemhogy egy szállodában, de az ország összes szállodájában együttvéve sincs annyi szoba, ágy, amennyit a ma­gánszemélyek lakásaikban, üdülő­ikben a hazai és külföldi vendégek­nek rendszeresen kiadnak. A magánszoba-kiadás tehát meghatározó szerepet tölt be az idegenforgalomban még akkor is, ha férőhelyeinek egy részét nem turisták, hanem hazai vállalatok, szövetkezetek veszik igénybe, hogy másutt jakó dolgozóikat elszállá­solják. így is elmondható, hogy a fizetővendéglátás nélkül alaposan összezsugorodna az ország foga­dóképessége, számottevően csök­kennének a turizmusból származó bevételei. Legnagyobb szállodánk Mindezt előre kell bocsátani ah­hoz, hogy mérlegelhessük: milyen hatást gyakorolhat a személyi jö­vedelemadó bevezetése és kiter­jesztése a fizetővendéglátásra. És még valamit: a szobakiadásból származó jövedelem eddig is adó­köteles volt, de éppen népgazdasá­gi szükségessége miatt rendkívüli kedvezményeket élvezett. Néhány éve, amikor ezeket az adókedvez­ményeket bevezették, egyszeriben megkettőződött a fizetővendéglá­tásra vállalkozók, illetve a turiz­mus! rendelkezésére bocsátott szo­bák száma. így, a kedvezmények hatására alakult ki a fent jelzett arány: a magánszobákban ma majdnem kétszer annyi kiadó ágy van, mint amennyi a szállodákban, a fogadókban, a panziókban, a kempingekben égyüttvéve. Tartani lehet attól, hogy az adó­zás új rendje visszafogja a szobaki­adók vállalkozási kedvét. Az új rend értelmében ugyanis a szoba­kiadásból származó jövedelem után személyi jövedelemadót kell fizetni, ami — legalábbis az előze­tes becslések, számítások szerint — lényegesen nagyobb összegű lesz az eddigi kedvezményes adó­nál. Akiknek valamilyen főfoglal­kozásuk van — és a szobakiadók többségének van —, azok a két jövedelem után együttesen adóz­nak majd. Kedvezményes átalány Igaz, a szobakiadók ezután is élveznek bizonyos kedvezményt: költségeiket levonhatják az adó­alapból, méghozzá egy magasan megállapított átalány formájában. Az új törvény ugyanis abból indul ki, hogy a fizetővendéglátás költsé­gei sok apró tételből állnak össze, amelyeket nem lenne ésszerű egyenként könyvelni, ezért egysze­rűbb átalánnyal számolni. Ahe­lyett, hogy mondjuk az ágynemű mosatásának vagy mosásának költségét, vagy a tisztítószerek, a tisztítóeszközök árát, a kiadó szo­bára jutó világítási, fűtési díjat és más hasonló terheket a fizetőven­déglátók feltüntetnék könyvelé­sükben, egy átalánydíjjal számol­hatnak. Ennek az átalánydíjnak a mérté­ke attól függ, hogy a szobjakiadó közvetlenül a vendégnek adja bér­be a szállást, vagy valamelyik ide­genforgalmi szervezet közvetítésé­vel. A közvetlen szobakiadás ese­tén az abból származó jövedelem 40 százaléka minősül költségáta­lánynak; ennyit lehet levonni az adóalapból. Ez már önmagában is kedvezmény; aki fogad vendége­ket, az tudja, hogy bevételének 40 százalékát aligha tehetik ki a fel­merülő költségek. Akik viszont utazási iroda, idegenforgalmi hiva­tal közvetítésével fogadnak vendé­geket, azok bevételük 60 százalé­kát vonhatják le költségátalány cí­mén az adóalapból, A jövőben is megéri Hogy végül is milyetí mértékű adófizetési kötelezettséggel kell számolni, árrá lássunk egy példát. Akinek a főállásból származó bruttó jövedelme mondjuk évi 120 ezer forint, és ehhez járni a fizető­vendéglátásból származó, tegyük fel, évi 105 ezer forintos jövedelme, az az összes kedvezmények levoná­sa után — tehát az alkalmazott kedvezmény és a 60 százalékos költséghányad levonása után — évi 28 ezer 900 forint személyi jö­vedelemadót fizet. Persze, példánk feltételezi, hogy a szobakiadás va­lamilyen szervezet közreműködé­sével történik, mert ha anélkül, ha közvetlenül történik, akkor 60 he­lyett csak 40 százalék költséghá­nyad vonható le, és magasabb lesz a fizetendő adó összege. Huszonnyolc—huszonkilenc- ezer forint adó 225 ezer forintos bruttó jövedelem után igazán nem nevezhető soknak, ha ezt az új adózás feltételei között vizsgáljuk. Kérdéses azonban, hogy a na­gyobb kedvezményekhez szokott szobakiadók is így íátják-e. Remél­hetőleg igen, mert ha tömegesen visszaadnák fizetővendéglátó iga­zolványukat, akkor összezsugorí­tanák az ország legnagyobb szállo­dáját. Bízni lehet viszont abban, hogy a személyi jövedelemadó ál­talános jellegét megértve, elfogad­ják a rájuk is kiterjedő adózás új rendjét, és — ha nem is olyan ked­vezményes feltételek mellett, mint eddig — folytatják közhasznú te­vékenységüket. Gál Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom