Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

\ 1987. október 26. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ NEM DOBJÁK KI A PÉNZT ÁZ ABLAKON 6. Egyenlők szövetsége 1 Gazdálkodni kell — a költségvetésből is! A belaö és külső ellenforrada­lom legyőzése után szükségessé vált a független szovjet Köztár­saságok kapcsolatainak rende­zése, egy erős, fejlődőképes ál­lam létrehozása. A' nemzet álla­mi berendezkedése formálnak kimunkálást, amely 1922. de­cember 30-án a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsé­gének megalakulásával fejező­dött be, éles viták közepette zaj­lott. Rengeteg vélemény csapott össze, miközben keresték a prob­léma megoldását. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának és a szovjet köztársaságok kommu­nista pártjai központi 'bizottsá­gainak képviselőiből 1922. au­gusztus 11-én bizottság alakult. Elére Sztálin került, akit a párt ,XI. kongresszusa 1922 tavaszán választott meg a központi, bizott­ság újonnan alakított .főtitkári! tisztére. Szeptemberben a bizott­ság elfogadta Sztálin téziseit, amelyek Az autonomizátásrő! címet viselték: eszerint Ukrajna, •Belo­russzia, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország autonóm köztár­saságként vált volna az Orosz- országi Föderáció részévé. Az OSZSZSZK legfőbb államhatal­mi szervei össz-szövetségi szerv­ként működtek volna. Az „auto- nomizálás” gondolatát igen sok pártmunkás támogatta. Az el­képzelés hívei nem vették észre, milyen óriási a különbség a szer­ződéses alapon és az autonomi- zálás alapján történő, szövetség­teremtés között. Lenin, aki kategorikusan eluta­sította az „autonomizálás” gon­dolatát, csak 1922. szeptember 20-a után tudta kifejteni a kér­désben alkotott véleményét, ami­kor egészségi állapotának rövid ideig tartó javulása után ismét hozzáfogott párt- és állami fel­adatainak teljesítéséhez. Ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy a javasolt tervezet ér­tékelésében helyi eltérések is vannak. Miig az Azerbajdzsán és Örmény Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága támogatta a ter­vezetet, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottsága leszögezte: .......A független 'köztársaságok a utonóm formában történő .egye­sülését korainak tartjuk. A gaz­dasági erőfeszítések egyesítése és a közös politika kialakítása szerintünk is szükséges, a függet­lenség attribútumait azonban meg kell őrizni”. A Belorusz Kommunista Párt Központi Bi­zottsága a szerződéses viszony fenntartása mellett voksolt. Az Ukrán Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága nem tudta külön is meavitatni az ügyet. Mindezt, fi­gyelembe véve, a bizottság szep­tember végén, a 'központi bizott­ság október . 5-én esedékes plé­numára halasztotta a tervezet megvitatását, még azt megelő­zően. hogy a .köztársaságok párt- szervezetei megvitatták volna. Amikor Lenin tudomást szer­zett erről, bekérette magához a bizottság teljes anyagát, és a köztárcasá-gi pártszervezetek ha­tározatait. Szeptember 25-én el is küldték nelki a Moszkva környé­ki Gcrküba. ahová roásnw reg­gel Sztálin is elutazott Két óra negyven percen át tartott közöt­tük az eszmecsere. Lenin még az­nap levelet írt a központi bizott­ság tagjainak, s ebben, benyo­másait összegezve, nyomatéko­san felhívta a figyelmet e kér­dés rendkívüli súlyára, és meg­Megemlékezés Illyés Gyuláról Illyés Gyula közelgő 85. szüle­tésnapja alkalmából ünnepi meg­emlékezést rendezett szomba­ton Dombóváron a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának Mű­velődéspolitikai Bizottsága és a Dombóvári Városi Művelődési Központ. A Tolna megyei város főterén emléktáblát lepleztek le annak az iskolaépületnek a fa­lán, ahol Illyés Gyula az 1913— 14-es tanévben megkezdte gim­náziumi tanulmányait. Az ava- tqün népségén Varjas János, a Tolna Megyei Népfroníbizottság titkára méltatta a költő ragasz­kodását a szülőföldhöz. Az em­léktábla is őt idézi: „Az én éle­temben Dombóvár volt az első város”. Illyés Gyula és kortársai cím­mel Molnár Edit fotóművész ké­peiből rendeztek kiállítást a dombóvári galériában; a megnyi­tóbeszédet Veress Miklós, a Ma­gyar Íróik Szövetségének főtitká­ra mondta. Ezt követően bemu­tatták a dombóvári kalendárium legújabb . kötetét, amely ezúttal nagy teret szentel Illyés emléké­nek és dombóvári kapcsolatai­nak. A városi művelődési központ­ban irodalmi tanácskozás kezdő­dött Illyés Gyula és a mai ma­gyar irodalom címmel. • Gyűlés Számárkandban Uzbegiszlánnak a Szovjetunióhoz való csat­lakozása kapcsán. jegyezte, hogy Sztálin hajlamos a túlzott sietségre. Lenin a szuverén köztársasá­gok olyan egységes, szocialista, szövetségi államban történő egye­sülését javasolta, amely nem te­szi semmissé függetlenségüket, hanem föderatív alapon egyesíti az egyenjogú köztársaságokat. Sztálin meglehetősen beteges érzékenységgel reagált Lenin bírálatára, lényegében nem értet­te meg, hogy mit Is követel Le­nin. A politikai bizottság tagjai­nak címzett szeptember 27-ei le­velének hangvétele és ellenveté­sei tökéletesen érzékeltetik ezt. Lenin álláspontját „nemzeti li­beralizmusnak” minősítette le­velében. Sztálin, amikor Leninnel egyez­tetve módosította az eredeti ter­vezetet, még csak azt sem tar­totta szükségesnek, hogy érzékelj tesse, milyen alapvető különbség van az elvetett autonomizálási terv és az egyenjogú, szuverén államok szövetségének létreho­zására tett javaslat között. Ehe­lyett a bizottság új dokumentu­mának bevezető részében az állt, hogy az új dokumentum lénye­gében az eredeti változat „töb- bé-kevésbé” módosított és pon­tosabban megfogalmazott va­riánsa, s mint ilyen, „alapjában véve helyes, és mindenképpen el­fogadható”. A két megközelítési! mód közötti elvi különbség elmo­sódott,, a. aki olvasta, annak az a. benyomása támadhatott, hogy nines is-Ilyen különbség. Lenint nyugtalanította, hogy megpróbálják elmosni a különb­séget a két tervezet között, mi­vel nem lelhetett tudni, hogy a köztársaságok egyesítésekor meny­nyire következetesen fogják tar­tani magukat a proletár nemzet­köziség elveihez. Lenin a nagy­hatalmi sovinizmus megnyilvá­nulásának minősítette, ha az ál­lamapparátus úgynevezett egy­sége nevében bármilyen formá­ban is eltérnek ezektől az elvek­től. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának 1922. október 6-ai plénuma teljes mér­tékben támogatta Lenin állás­pontját, javaslatai alapján hatá­rozati javaslatot készített, ame­lyet a központi bizottság direk­tívájaként elfogadott, majd azzal a célzattal, hogy a Szovjetunió első tanácskongresszusán elő-. terjeszthessék, megbízta a Sztá­lin vezette új bizottságot, hogy dolgozza ki a többnemzetiségű szövetségi állam alakulásáról szóló törvény tervezetét. A szovjetek első kongresszusa 1922. december 30-án nyílt meg, és lényegében elfogadta a Szov­jetunió megalakulásáról szóló nyilatkozatot és megállapodást. Valóra Váltva Lenin útmutatá­sait. a párt központi bizottsága már 1923 első hónapjaiban gya­korlati intézkedéseket hozott a még éppen csak hogy létrehozott Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének .megerősítésére, és a felszínre került fogyatékossá­gok megszüntetésére. A korabe­li dokumentumok amellett egy­értelműen azt bizonyítják, hogy a vita maximálisan demokrati­kus és alkotó szellemben zajlott, és az elfogadott határozatok is ilyen szellemben készültek. 1923-ban a párt XII. kongresz- szusa kidolgozta a Szovjetunió állami berendezkedésének vég­leges, mind az egymás közötti, mind a központi hatalomhoz va­ló viszony tekintetében a szövet­ségi köztársaságok jogainak és kötelezettségeinek egyenlőségén alapuló programját. 1924 januárjában a szovjetek II. össz-szövetségi kongresszusa véglegesen jóváhagyta a Szovjet­unió első alkotmányát, és ezzel lezárta a szuverén szovjet köztár­saság .föderációjaként létrejött egységes szövetségi állam kiala­kulásának folyamatát. Az egye­sülés önkéntességét hangsúlyoz­ták azzal, hogy fenntartották a szövetségből való szabad kilépés jogát, s hogy minden létező és újonnan alakuló szocialista köz­társaság szabadon tagjai sorába téphetett.. A szövetségi kormány hatáskö­rébe a külpolitika, a külkereske­delem, a pénzügyek, a fegyveres erők, a közlekedési útvonalak és a távközlés kérdései tartoztak. A többi kérdés megoldása a szö­vetségi köztársaságok hatáskö­rében maradt. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága két egyenjogú házból áll: egy­részt a szövetségi tanácsból, amelynek tagjait a kongresszu­son választották az összes kül­dött közül, és a nemzetiségi ta­nácsból, amelynek tagjait az egyes szövetségi és nemzetiségi autonómiát képviselő küldöt­tek választottak. A Szovjetunió első alkotmányának elfogadásá­val lezárult annak a nagy és bo­nyolult munkafolyamatnak az első szakasza, amelynek eredmé­nyeként létrejött és megerősödött az ország valamennyi népét és nemzetiségét lélekszámtól füg­getlenül képviseld szövetségi ál­lam. Albert Nyenarokov Több ajánlat áttanulmányozása után épületfelújitásnál is ki lehet választani a legkedvezőbbet. Azt, amelyik! a legmegfelelőbb a szol­gáltatás minőségében, az árban és a határidőben. Ezeket az elveket kell érvénye­síteni munkájukban azoknak a költségvetésből — tehát az adott esztendőre központilag elosztott pénzből — gazdálkodó intézmé­nyeknek, szervezeteknek is, ame­lyeknél eddig — néhány helyen talán még most is — más volt a gyakorlat. Nem tartható tovább az a módszer, hogy az éves keretből éppen annyi — egyébként szüksé­ges — munkát lehet megcsináltat, ni. amennyire az első — és egyet, len! — kivitelező, vállalkozó árai, költségei alapján futja. Szakított ezzel a régi beidegző­déssel a kecskeméti városi párt- bizottság apparátusa is, amikor dönteni kellett, hogy a széchenyi- városi pártház — még a nyáron esedékes — festését kire bízza. Több vállalkozóval is tárgyaltak. Az egyik a kecskeméti ÉPSZISZ volt, amelyik korábban igen ru­galmasan tudott vállalkozni a leg­különfélébb munkákra. A szóbeli megkeresésre a szövetkezet — nem hivatalos, csak összehasonlí­tásra alkalmas, informatív célú — árajánlatában 133 ezer forint szerepelt. De a munkát csak ősz­re, vagy jövő tavaszra tudta vol­na vállalni — miután nyaranta az iskolafelújítások kötik le kapaci­tását. Ezzel szemben állt a másik ár­ajánlat — egy kisiparosé —, aki ugyanazt a munkát, az épület bel­ső festését, 80 448 forintért vállal­ta — még a nyárra. Ezek után természetesen megkapta a megbí­zatást. A tételes műszaki és mi­nőségi ellenőrzés nem talált kifo­gást a munkában, és a végszámla aiz előzetesen kalkuláltnál —, s most érdemes figyelni 1 — még kevesebb is lett, összesen 73 667 forint. Vagyis a városi pártbizottság — a szervezéssel megbízott munka­társak előrelátása, gondossága folytán — csaknem 60 ezer forint, tál gyarapodott. Hiszen, ha a köz. gazdaságtan az elmaradt hasznot veszteségnek tekinti, akkor az ugyanazon munkán kisebb költség révén megmaradt pénzt is felfog­hatjuk nyereségnek. Dé, ami a lé­nyeg: ebből a pénzből további, akár az előzetes terveken felüli munkákat is el lehet végeztetni. Es ez az igazi haszon. Ezt akár a legfőbb tanulságnak is nevezhetjük. De további tanul­ságok levonására, s bizonyos kö­vetkeztetésekre is alkalmunk nyílt, miután beszéltünk a konkrét ügy kapcsán, de azon túlmutatőan is, a szakemberekkel. Ugyanis — az épületfelújítási példánál maradva — a két ár­ajánlat közti különbséget látszó­lag az a 75 százalékos úgyneve­zett „bruttófedezet” okozta, ame­lyet a szövetkezet a munkadíjra még — a megrendelőnek termé­szetesen költségként — felszámolt. Ebben persze szabálytalanság nincs, az alkalmazott mérték a szakipari munkáiknál átlagos, s ez a bruttófedezet biztosítja az épí­tőiparban a központi irányítási költségek és a nyereség fedezetét. ■A cégek — az'érvényes szabá­lyoknak és saját rezsiköltségeik­nek figyelembevételével — maguk állapítják meg. Engedély nem kell hozzá, de utólag is megvizsgál­hatja az árhatóság, s ha mértékét jogtalannak tartja, visszatérítést írhat elő. A bruttófedezet általában hat­van és száz százalék között válto­zik —, de szélsőséges esetben na­gyobb is lehet, egy siklósi példá­nál 294 százalékot is alkalmaztak már. Éppen ezért általában nem ez az összehasonlítás alapja, ha­nem a rezsiöradíj. Aminek az adott térségben, adott szakmában, adott munkáknál arányosnak kell lennie! S itt lehet igazából a kü­lönbséget érzékelni a két vállal­kozói árajánlat között — jóllehet ezen különbség egy része adódhat a gazdasági szabályozás eltérő sa­játosságaiból is. De ez a megrendelőt kevéssé érdekli. Az viszont jobban, hogy festőmunkákra Kecskemét térsé­gében kisiparosoknál átlagosan 90 —100 forint volt a rezsióradíj (1986-ban az országos átlag 126 forint), a nagyobb cégeknél pedig 140 forint, s ez ad magyarázatot arra, miért lehet két árajánlat között akár egyetlen munkánál is 60 ezer forintos különbség. Ami —, ha a kisebb összegűnél az egyéb feltételek is megfelelőek — megmarad a megrendelőnek. Ezért sem árt tehát a korábbinál job­ban odafigyelni a munka előké­szítésére, a szervezésre. Vicái Tamás Mire futja a nap 24 órájából? Hogyan élünk manapság? Ne­hezen — mondhatják sokan. Am, ha azt 'Vizsgáljuk, hogy mire fut­ja a nap 24 órájából, látnunk kell: nemigen tudunk az idővel gazdálkodni, kapkodunk, „félol­dalasán” élünk. A Központi Sta­tisztikai Hivatal tavaly végzett felméréseinek tapasztalatai is ezt- bizonyítják. Az elmúlt tiz esztendőben nem­hogy csökkent volna a munkával töltött idő, sokkal inkább növe­kedett. Igaz, szerkezetében mó­dosult, mégpedig úgy, hogy csök­kent a főmunkaidő, ám meghá­romszorozódott a különmunka. Csökkent az aktív keresők szá­ma, ugyanakkor általánossá és elfogadottá vált a szabad szom­bat. Azt gondolhatnánk, a felsza­baduló időt. a szervezet regene­rálására, a tágan vett családi együttlétekre fordították az em­berek. Hát nem. Ilyen-olyan-amo- lyan pluszmunkákat vállaltak. Sőt, még a korábbi pihenőidőből is lecsíptek valamennyit. Lé­nyeg az, hogy a munka lett az alapvető elfoglaltság. Nyilván sok esetben a megélhetés érdeké­ben, de alkalmasint a további anyagi gazdagodás reményé­ben. Iránymutató statisztika Kétségtelen, a népgazdaság ne­héz helyzete mindenkor kihat a családi körülményekre. Vagyis, tavaly sokkal több pénz kellett a megélhetéshez, mint teszem azt tíz esztendővel korábban. Ezek után adódik a kérdés: mi­re marad még idő? Pontosabban: a maradék időt mire fordítják az emberek? Itt kell utalnunk olyan meghatározó tényezőkre, minta családi állapot, hiszen természe­tes, hogy más időbeosztással él a több-kevesebb gyereket neve­lő családos, mint az egyedülálló. Vagy említhető az életkor, az, hogy a szóban forgó személy fér­fi-e vagy nő, melyik társadalmi csoportba tartozik, milyen tele­pülésen él? Például a vidéken, elsősorban a falun élő rengeteg időt kénytelen fordítani házépí­tésre, 'lakáskarbantartásra. Alig­ha kell tehát hangsúlyozni: egy- egy felmérés tapasztalatai álta­lánosságban igazak, azonban nem feltétlenül helytállóak egy adott személyre. Mégis szükség van rájuk, mert megmutatják a végbemenő változások irányát. Mindennapi gyakorlataink gyenge pontjaira - utal, hogy sok időt köt le a tartós fogyasztási cikkek vásárlása és . a különböző ügyek intézése. Általában — a felmérések tanúsága szerint — ezt a férfiak végzik. Nyilván a kielégítetlen szolgáltatási igé­nyekkel van összefüggésben az, hogy növekedett a karbantartás­ra, háztartásban végzett javítá­sokhoz felhasznált idő. Amiben megegyeznek a férfiak és a nők, az az, hogy mindkét nem keve­sebbet alszik, kevesebbet pihen és több időt szán étkezésre és ká­A TÁRGYALÓTEREMBŐL Meddig jogos az önvédelem? Kecskeméten, az Ürlhegyben egyedül él tanyáján a 73 eszten­dős Molnár Imre. A szomszédok­kal, s még néhány ismerősével jó viszonyban van, de kevesen nyitják rá'az ajtót, s magányá­ban nyilván szivesen fogad min­denkit, aki barátsággal közele­dik hozzá. Így volt ez 1987. má­jus 30-án is, amikor megjelent nála a 32 éves Oláh Mihály, akit korábban ugyan nem. ismert, de s^óba elegyedtek, s Molnár Imre beinvitálta vendégét egy kis bo­rozgatásra. Iddogáltak egy dara­big, de mivel Oláh Mihály a ké­ső délutáni órákban sem távo­zott el, kezdett terhessé válni a jelenléte. A'hogy esteledett, Mol­nár Imre félni kezdett a jöve­vénytől. Amire meg is volt az oka, mert Oláh Mihály egyre inkább otthon érezte magát a tanyában. Leült az ágyra az öreg mellé, össze-vissza beszélt mindenfélét, majd 9,5 centimé­ter hosszú zsebkését előhúzva kiment az udvarra, hogy . azzal „megsimogatja” az ugató kutyát. A kutya persze nem akart el­hallgatni, mire Oláh „majd te is úgy jársz, mint a gazdád" sza­vakkal fenyegette meg. Hallotta ezt Molnár Imre, s annyira meg­ijedt, hogy félelmében átsietett legközelebbi szomszédjához, az 57 esztendős .Vörös Gyulához, az Orihegy 192-es szám alá. Vörös Gyula jobb keze vagon­kirakás közben szerzett baleset nyomán megbénult, többször ke­zelték a tüdőkórházban, s bal lábát visszérrel műtötték. Az eset időpontjában táppénzen volt, s rokkantnyugdíjaztatás előtt áll. Mikor Molnár Imre megérkezett, ott tartózkodott Drabant Balázs nyugdíjas, és fia, dr. Drabant Balázs állatorvos, ők éppen egy rotációs kapát akartak gépkocsijukban elhelyez­ni, s az idős embert szintén is­merték. 'Hallották, amint Mol­nár Imre azt mondja, hogy egy Ismeretlen. személy, akinél kés van. meg akarja őt ölni. Először Vörös Gyula indult el, hogy az ügynek végére járjon, de Drabant Balázs hamarabb odaért a Molnár-tanyára. Az ud­varra érve Oláh Mihályt a kutya mellett látta ülni, mellette a ki­nyitott pengéjű bicska, beszúrva a földbe. Felelősségre vonta, s megkérdezte, hogy mit keres a tanyán. Oláh Mihály durván, kö­tekedő hangnemben utasította vissza a kérdést, s felállva, a kést nyitott pengével zsebre tet­te, de nem engedte el. Drabant Balázs megpróbálta kitessékel­ni, a könyökét is megfogta. Ek­kor Oláh a bicskát tartó jobb kezét kirántotta a zsebből, s megpróbált Drabant Balázsra csapni. Az odaérkező Vörös Gyu­la látta ezt, s felkapott a föld­ről egy körülbelül 4 centiméter átmérőjű szilvafaágat, amivel Oláh Mihályt fejbe vágta. Oláh az ütés következtében elveszí­tette az eszméletét. Elvették tő­le a bicskát és a személyi Iga­zolványt, Drabant Balázs pedig elindult a körzeti megbízott rendőrt értesíteni. Dr. Drabant Balázs is megérkezett, s a ház­ba belépve tapasztalta, hogy Oláh Mihály a gazda távollété­ben talán keresett valamit, mert mindent felforgatva talált. Az udvaron eközben Vörös Gyula rpagára maradt a bicská­jától megfosztott ■ fekvő ember­rel, aki magához tért. Bosszút akart állni, s nekiment előbbi támadójának. A falhoz szorítva a nyaka felé kapkodott, de a házból kilépő - dr. Drabant Ba­lázs a segítségére sietett. A tör­téntek miatt ideges és feldúlt Vörös Gyula ekkor' követte el azt a bűncselekményt, amiért a bíróság felfüggesztett börtön- büntetésre ítélte. Újra felkapta a szilvafaágat, s Ismét fejbe vágta Oláh Mihályt. Okulva azonban az előző ütés kellemet­len tanulságából, most nagyobb erőt adott a mozdulatba. Oly­annyira, hogy Oláh Mihály élet­veszélybe került, koponyaműtét nélkül meghalt volna. Beszéde azóta is vontatott, nehezen ért­hető. Maradandó fogyatékossága negyvenszázalékos munkaké­pesség-csökkenést okoz. Jobb karja részlegesén bénult, váll-, felkar- és alkarizomzata sorvadt. A bíróság megállapította, hogy Vörös Gyula a jogos védelem szükségességét túllépte. Életve­szélyt okozó testi sértésben mond­ta ki bűnösnek, s egy év és négy hónapi, három évre felfüggesz­tett szabadságvesztésre ítélte. Enyhítő körülményként érté­kelte büntetlen előéletét és megromlott egészségét, 'valamint azt a körülményt, hogy a sértett, magatartásával olyan félelmet keltett, amely korlátozta Vörös Gyulát az elhárítás szükséges mértékének felismerésében. Tény azonban, hogy dr. Drabant Ba­lázs fellépése már szükségtelen­né tette az emberi élet kioltásá­ra is alkalmas szilvafaág hasz­nálatát. Bálái F. István vézásra. A nők ugyanannyi időt fordítanak testi higiéniára, mint tíz esztendővel ezelőtt. A férfiak viszont kevesebbet. Vajon lehet-e mindezt az életritmus felgyorsu­lásával magyarázni? Alvás helyett tévézés v *. j I fi L- j S ’ r íütsi / *. Kevesebb a vendégeskedés, a férfiak Kevesebb könyvet és na­pilapot olvasnak és több hetila­pot és folyóiratot. Ezzel szem­ben a nők több könyvet és heti­lapot, magazint olvasnak. Ám, ' mindkét nem csökkentette a rá­diózást. Tudni vélik a szakembe- - rek, hogy az alvásnál „megtaka­rított” időt főként a televízió né­zésére „áldozzák” az emberek. Már-már egyeduralkodóvá vált a televízió, néha még a háztar­tási munkát is háttérbe szoritja. Bár kétségtelen, a gépesítettség könnyíti, gyorsítja a család kö­rüli teendőket, mégis figyelem­re méltó, hogy a főzésre 18, ata- 1 karításra 24 százalékkal kevesebb 1 idő jut, mint egy évtizeddel ko­rábban. Érdemes megjegyezni még: e téren is szerkezetváltozás , történt. A vezető és értelmiségi i nők többet foglalatoskodnak' háztartási munkával, mint koráb- ! ban, ugyanakkor a mezőgazda- j sági fizikai foglalkozásúak ke- i vesebbet. Legerőteljesebb csők- j kenés az időskorúaknál tapasz- [ falható. Az egészen fiatalokat nem szá- j mítva, kevesebbet járnak azem- ! berek moziba. Csökkent a szín- j házba, a hangversenyre járók. j száma. A séta, a hétvégi kirándu- ; lás a perifériára szorult. A leg- j fiatalabbaknak' ítélt 15—19 éve- ! sek diszkóban eltöltött ideje ; csaknem megháromszorozódott. ; És ez mindenképpen figyelmez- j tető! A gyermekek javára Kedvező kép alakult ki a gyér- j meknevelésról, a gyermekgon- i dozásról. Statisztikai adatok sze- f . rint most több idő jut a legfia- j talabbakra. Igaz, a felmérés el- ; ismeri, hogy elsősorban a gyed : bevezetésével magyarázható a 1 növekedés. Csaknem kétszer j annyi időt fordítanak a szülők, ! elsősorban az anyák, a gyermek- j kel való tanulásra, mint tiz ! esztendővel korábban. Más meg- I közelítésből viszont úgy látja a : felmérés, hogy a vezető értelmi- i ségi nők kevesebb időt juttatnak j gyermekeik számára, mint más [ csoportok. Mindenesetre, egy i részletekbe menő felmérés tisz- j tább képet mutatna a gyermek- j nevelésről és a gyermekgondo- I zásról. Visszakanyarodva erede- ; ti témánkhoz; a munkával töl- j tött idő erőteljes növekedése va- ! lószínűleg előbb-utóbb kimerü- 1 léshez, az egészségi állapot rom- ! lásához vezet, amely negatívan j hatna a társadalomra, a gazda- i sági életre. A statisztika időben j jelez, az időmérleg negatív ta- : pasztalatai pedig figyelmeztető- j ek; jobban kell sáfárkodnunk a nap 24 órájával. H. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom