Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

A 70. ÉVFORDULÓ II. Milliók forradalma A februári polgári demokratikus forradalom után, az Oroszországi (bol­sevik) Szociáldemokrata Pártnak mint­egy 24 ezer tagja volt. Az illegalitásból előjőve a párt, miután hozzáfogott a tömegek között folytatott legális politi­kai és szervezőmunkához, elsősorban a munkásosztály aktív képviselőit fogad­ta soraiba. Tagjainak száma április vé­gére már meghaladta a százezret: tö­megpárt lett belőle, az oroszországi proletariátus tömegpártja. A bolsevi­kok végezték mindennapos munkáju­kat a szovjetekben, azon igyekeztek, hogy létrehozzák a munkásosztály és a szegényparasztság szövetségét, a szoci­alista forradalom győzelméért vívott harc döntő erejét. Június 18-án (július 1-jén) békés tün­tetésre került sor Petrográdon, ame­lyen több mint 500 ezren vettek részt, és követelték, hogy a hatalmat adják át a szovjeteknek. Az ideiglenes kormány utasítására és az eszer-mensevik veze­tők tudtával fegyveresek támadtak a tüntetőkre. A megtorló intézkedések időszaka következett, letartóztatási pa­rancsot adtak ki Lenin ellen, akit bíró­ság elé akartak állítani. Lenin most is kénytelen volt illegalitásba vonulni. A hatalom az országban mindenütt az ellenforradalmi ideiglenes kormány ke­zében összpontosult. Lenin ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a pártnak harci taktikát , kell választania. Meghatározta a fegy­veres felkelés irányvonalát, mert meg­győződése szerint a harc volt az egyet­len eszköz ahhoz, hogy a kialakult kö­rülmények között a forradalom győze­lemre jusson. A forradalom előkészítése során egy­re növekedett a bolsevik párt ereje és összeforrottsága. Októberben a pártta­gok száma mintegy 350 ezerre nőtt, a párttagok 60 százaléka élvonalbeli munkás volt. 1917 őszére Oroszországban megér­tek a szocialista forradalom győzelmé­nek feltételei. Szeptemberben Lenin a fegyveres felkelés előkészítésének fel­adatát tűzte a párt elé, mint gyakorlati célt. Lenin szerint a felkelés csak akkor lehet sikeres, ha nem összeesküvésre, nem is a pártra, hanem az élenjáró osz­tályra és a nép forradalmi lelkesedésére • A munkások seregének, a Vörös Hadseregnek egyik alakulata Petrograd utcáin. épül. Egyúttal konkrét tervet dolgozott ki a petrográdi felkelés lebonyolításá­ra. A párt központi bizottságának októ­ber 10-ei (23-ai) konspirativ ülésén megvitatták a fegyveres felkelés kérdé­sét. Az előadói beszédet Lenin tartotta, aki előtte való nap illegálisan tért vissza Finnországból Petrográdba. Tíz szava­zattal kettő ellenében (Kamenyev és Zinovjev) a Lenin-féle határozati ja­vaslatot fogadták el, amely kimondta, hogy minden feltétel megérett, és a fel­kelés immár elkerülhetetlen. A követ­kező napokban megválasztották a fel­kelés katonai vezetőségét is. Az októberi felkelésben jelentős fegyveres erők álltak a bolsevik párt mögött, élükön a petrográdi Vörös Gárdával, amelynek létszáma a harcok során 40 ezer főre nőtt. A forradalom e fegyveres élcsapatát több százezer vö­rösgárdista volt még hajlandó támo­gatni Oroszország többi városában. A petrográdi helyőrség forradalmi ka­tonáinak száma a felkelés kezdetén meghaladta a százötvenezret. A bolse­vikok oldalára átállt balti flottában több mint nyolcvanezer matróz és mintegy hétszáz hadi-, s kisegítő hajó teljesített szolgálatot. Tekintélyes kato­nai ütőerőt jelentettek ezek az alakula­tok a forradalom oldalán, s mögéjük több millió katona sorakozott fel a fronton és a hátországi helyőrségek­ben. A döntő eseményekre október 24-én (november 6-án) került sor. A Szmol- nijba érkeztek a II. összoroszországi szovjetkongresszus küldöttei, s oda irá­nyítottak több vörösgárdista osztagot, forradalmár katonákból és matrózok­ból álló egységet is. A városba vezető utakat védő helyőrségi csapatoknak parancsot adtak, hogy egyetlen ellen- forradalmi egységet se engedjenek be Petrográdba. Október 24-én (november 6-án) este Lenin megérkezett a Szmolnijba, és személyesen is átvette a fegyveres harc vezetését; a forradalmi erők megkezd­ték mindent eldöntő támadásukat. Tervszerűen foglalták el Petrográd stratégiai pontjait. Reggelre a fővá­ros a felkelő nép kezébe került. No­vember 7-én reggel a forradalmi kato­nai tanács elfogadta az „Oroszország polgáraihoz!” kezdetű felhívást, ame­lyet Lenin szövegezett, s amely tudtul adta, hogy megdöntötték az ideiglenes kormányt. A. Szirotkin MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁGI HÉT A szakszervezetek és az átalakítás A szakszervezetek szerepe a pe­resztrojkában című fórumra, az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontba meghívottak egy része úgy gondolta, hogy ünnepi, sikereket soroló rendezvényen számítanak részvételükre. Igencsak meglepődtek, amikor J. Szutyagin, a Szovjetunió nagy- követsége szakszervezeti bizottsá­gának elnöke nemcsak az átalakí­tás szükségességéről, hanem a ten­nivalók sokaságáról szólt előadá­sában. Tarthatatlan — hangoztat­ta —, hogy az Amerikai Egyesült Államokban jóval nagyobbak a mezőgazdasági hozamok, noha a Szovjetunióban többször annyi traktort gyártanak, mint a tőkés világ vezető országában. Bár több ;ipő került az üzletekbe, mint a légy legnagyobb nyugat-európai capitaüsta országban együttvéve, négis akadozik az ellátás a lábbe- >k rossz minősége, rövid élettarta­arra voltak kíváncsiak; milyen rá­hatásokkal, módszerekkel mozdít­hatók ki irányítók, testületek, dol­gozók, vállalatok megszokott ké­nyelmességükből. A válaszokból nyilvánvalóvá vált, hogy csak az üzemi demokrácia következete­sebb szélesítése szavatolhat lénye­ges változásokat. Kisebb vita alakult ki arról, hogy a lakásépítés mennyire állami és mennyire szakszervezeti feladat. Érdekelte a résztvevőket — nyil­ván honi viszonyainkból kiindulva —, hogy ki védi meg a dolgozók nevében bíráló gazdasági vezető­ket, tömegszervezeti tisztségvise­lőt, van-e, és ha igen, milyen mére­tű a „második gazdaság” a Szov­jetunióban, mi lesz a tartósan és kilátástalanul veszteséges vállala­tok dolgozóival. Értesülhettek a nyugdíjasok körülményeinek javí­tását célzó, készülő törvényről. H. N. 70 AÍT omspfíi HAUJ HOHUyPC HA PUCCION Orosz nyelvi verseny ia miatt. A túlduzzasztott irányí- j intézményekben, hivatali gépe­itekben veszi föl fizetését minden itodik szovjet munkavállaló. El- rtásuk nehezen elviselhető terhe­st ró a népgazdaságra. Véleménye szerint a szakszerve­tek a szemléletváltozás segítése, minőségi követelmények társa­lmi méretű elfogadtatása mellett ősorban az életkörülmények ja- ásáért, a társadalmi igazságos­ért tehetnek sokat. A kívána- nál kevesebb a bölcsőde, az >da, van javítanivaló az üzemi iztetésen. A lakáshiány meg­vetése a legsürgetőbb. . fórumon részt vevő kecske- i szakszervezeti tisztségviselők sorban a hogyant tudakolták, A feladatokban leírt kérdésekre szin­tén orosz nyelven, néhány mondatban kéijük beküldeni a választ a Puskin Orosz Nyelvi Intézet címére (Budapest, Semmelweis u. 1—3. Irányítószám: 1052). Egy-egy válasz beküldési határi­deje a Petőfi Népében történő megjele­nés utáni egy hét. A borítékra kéijük ráírni a következőt: Luzsanovszkij elv- társnak. A versenyzők írják meg az iskolájuk nevét, címét és a felkészítő tanár nevét is. 3adamie IV (ÖAR ynaufuxcn cpednux iukoa u zum­H03UÜ) CoBCTCKaa Pocchs c nepBbix flHefi CBoefi 2KH3HH Hawajia 6opb6y 3a MHp. EhUl npHHBT /JeKpeT O MHpe, OÖBHBHB- niHH BoüHy BejnnamimM npecryiuie- HHeM npOTHB HejiOBenecTBa. 1. Koma, Ha xaxoM rae3ße 6uji npHHHT jJexpeT o MHpe? 2. KaKHe npejyiosceHH» h HHHima- thbm, HanpaBjieHHue Ha yxpeiuiemie MHpa, BUABHHyTU COBdCKHM Co- k)30m b nocjieoHee BpeMB? 3. HaiTHLUHre o 6opi>6e 3a MHp TpynauiHXCH BeHrpHH. 3admue IV (ÖAH UlkOAbHUKOe) ThMH neMOKpaTHBeCKOH MOJIOaéxCH MHpa HammaeTCB cjiobumh: fíemu pa3Hbix napodoe, Mbi MenmoH) o Mupe Mcuee.u. B 3mu epo3Hbie zodw Mbi 3a cuacmbe öopombcx ude.xi. 1. Koma 6biji HanucaH 3tot thmh? Kto äBTop Texcra I My3UKH? 2. Mto bm 3Haeie o cobctckoh ae- BOHKe Kaie JImhcboh h aMepmcaHCKoií aeBOHKe CaMaure Cmht? 3. HanHimrre o öopböe BeHrepcKoü MOJIOAÖKH 3a MHp. SZOMBATI LEVÉL: Halványabb a napfényi Élete alkonyán lévő, botra tá­maszkodó fejkendős néni szólít meg az utcán: — Mondja meg nekem, legyen szíves, rossz á szemem, vagy tényleg annyira homályos a levegő, aho­gyan én látom? — Nem a néni szemével van baj, a levegővel — válaszolom. — Füs­tös, azért szürke. Másnap, nem először történik, orrfacsaró reggelre ébredek. A nyi­tott ablakon át gázolaj- és benzin­füst lopódzott a szobámba. Kiné­zek a kertre. Mintha szürkéskék paplan terülne a paradicsombok­rok fölé. Hiába a kapu, a magas tűzfal, a kipufogógáz áthatol min­denen és betelepszik az ember ott­honába. — Milyen furcsa ez az élet! — tűnődöm magamban. — Régebben friss hajnali levegőért nyitottam ab­lakot, manapság pedig jókor be kell csuknom, ha nem akarok pórul jár­ni. Felkelés után nemzeti progra­munk, az egészség megőrzésére ösz- szehívott orvostanácskozásra indu­lok, amikor az első utcasarokról megpillant és magához hív a szom­széd nyugdíjas házaspár. Vili bácsi és.Ilonka néni azt kérik: intézzem el nekik, hogy a sofőr reggel 4—5 óra között ne az ablakuknál túráztassa pótkocsis tehergépkocsját. Ők olyankor még aludni szeretnének. — Próbálok valamit tenni. Be­szélek a kocsi vezetőjével. Talán hallgat rám és belátja: szomszédaim jogosan ragaszkodnak a reggeli nyugalomhoz — rokonszenvezek kérésükkel, de a dolog kimenetelé­ben egyáltalán nem vagyok biztos. Ha rajtam múlna, másnap kora reggel csöndben aludhatnának to­vább.- Milyen álmodozó — mond­hatnák rám sokan —, mit papol itt csendről, amikor annyira megvál­tozott körülöttünk a világ! Az utcai fák nagy része porosán, csenevész levelekkel kókadozik a belvárosi aszfalton a gépjármüvek áradó füstjétől és a magára hagyatottság­tól. Némelyiknek a lombja már nyáron kezd rozsdállani és hullani. Nincsenek, akik öntöznék és trá­gyáznák sorvadó gyökereiket? Menjen csak végig bárki Kecske­méten a Nagykőrösi utcán, észreve­heti, hány kipusztult fa helyén ke­ményeden meg a föld hosszú évek óta a keramitkockák szegélyében, mert senki sem ültetett helyeUük újakat! De miért is untatom, tisztelt ol­vasó, ezzel a kitérővel? Valószínűen látott hasonló elsivárosodást más­kor és másutt is. A mindennapok temérdek példát szolgáltatnak. Elég csupán szemügyre venni egy város — esetünkben Kecskemét — túlzsúfolt és egyre nyugtalaní­tóbb közlekedését. Autókaravánok végeláthatatlan sora kínlódik, ver­gődik szakaszosan előre az ennél kisebb forgalomra épült belváros­ban. Kocsi kocsi hátán, tülekedés, szitkozódás és félre nem érthető kaijelzések... A Centrum Aruház környéke napról napra balesetve- szélyesebb. A szűk térség jobban hasonlít au­tópiachoz, mint egy — történelmi és kulturális értékekben gazdag — város kereskedelmi központjához. Délelőtt 9 óra, már az orvosok tanácskozását hallgatom a legfél­tettebb kincsünket (?), az egészséget fenyegető ártalmakról — köztük a zajról és a levegőszennyezésről. Mintegy illusztrálásként kívül, az utcán kismotor zúg el fülsértőén, majd autóbusz ont hosszan, lassan oszló fekete füstöt maga után, s folytatásként mint seregélyek köve­tik a hátul befeketedett nagy jármű­vet a kisebbek. Ezúttal is be kell csukni az ablakot, mert a tanácsko­zók jó szándékát a környezet nem méltányolja. Ebből is rájövök, hogy a huszadik század végi ember egészségéért, munkaképességének javításáért és az utódok épségben való világrajöveteléért felelősséget érző orvosok csupán recepttel és oltótűvel a kezükben, egyedül nem sokra mennek. Mindenkinek csele­kednie kell a jobb, emberibb kör­nyezetért, míg nem késő! Hacsak már nem vagyunk'most is veszélyes és nehezen megváltoz­tatható helyzetben. Délben a Kos­suth rádió hirt adott róla, hogy Bu­dapesten, a Mártírok útján lakó gyerekek szervezetében a kipufogó­gázoktól kétszer annyi az ólom, mint amennyi még károsodás nél­kül elviselhető. A fővárosban a le­vegő annyira szennyezett, hogy egyes utcákban sétálni korántsem öröm. Kecskeméten is itt tartunk. Abban a városban, ahová — em­lékszem — valamikor a jó alföldi levegő miatt küldték a pesti gyere­keket nyaralni, s ahol ebben az évti­zedben nagy erőfeszítéseket tettek az ipari légszennyezés csökkentésé­ért, félve kémleljük az eget. Nappal a nap, éjszaka meg a hold látszik halványabbnak a megyeszékhelyre telepedő kipufogógáz-felhőben. Az oly sok keserűséget okozott baromfi-feldolgozói húslisztüzem leállítása, s a Zománc- és Kádgyár levegőszennyeződést mérséklő be­ruházásai biztató lépések kezdetét jelzik életfeltételeink javításában. Miért ne követhetnék ezeket újabb változások, de ezúttal már a közle­kedésben? A gyalogosoknak és a kerékpárosoknak nagyobb teret és biztonságot nyújtva, a belvárosi és a körúti zsúfoltság enyhítésével, a nagymértékben szennyező és zajos gépjármüvek kitiltásával, villamo­sok vagy trolibuszok üzembe helye­zésével gátat lehetne szabni az élet nélkülözhetetlen eleme, a levegő to­vábbi károsodásának. Jogos önvédelem és nemzeti egészségmegőrző programunk megvalósításának útján is az egyik első lépés küzdeni a levegő tisztasá­gáért, a kulturáltabb környezetért. Amíg azonban füstpaplant terít a szél a kertekre és egyre inkább a sportpályák zöld gyepére is, s amíg az émelyítő olaj- és benzingáz la­kást, gyermeket és felnőttet utolér, őszintén remélem, mindenki komo­lyan veszi aggódásomat: — Ember, veszélyben vagy! A FALUGYŰLÉS MAR DÖNTÖTT Kecskemét része lesz-e Matkó? Magyarország legújabb autótér­képén hiába keressük Matkót. Helyismeret és részletes autósatlasz hiányában szóbeli útbaigazításra szorul az ember. Ekkor megtudja, hogy Kecskemétről induljon el a Halasi úton, menjen vagy 10 kilo­métert délre, ott forduljon keletre, vagyis balra s egy keskeny, kanyar­gós aszfaltúton haladjon addig, amíg megpillantja a táblát: Helvé- cia-Matkó. Igen ám, de a térkép szerint Helvécia a Halasi úttól nyu­gatra, azaz jobbra van. A topográ­fiáról még annyit: a két, de közigaz­gatási szempontból egy település északról a megyeszékhellyel hatá­ros. A közigazgatásról pedig meg­jegyzendő: Helvécia tanácsa 26-ta- gú, s közülük 6 matkói képviseli néha tanácstalanul a tanáccsal nem rendelkező településének mintegy 700 lakosát. A postai és egyéb küldemé­nyek többször helvéciai kerülővel jutnak el Matkóra, ugyanis a matkóiak lakcíme Helvécia. A minap részfalugyülést hívott össze a helvéciai tanács a Petőfi Tsz ebédlőjében. így került e sorok írója Matkóra. Mert a szóban forgó ebédlő s a téeszközpont is ott van. Aki az eddig leírtakat nem érti, ne magát hibáztassa... A részfalugyűlésre a jelenléti ív tanú­sága szerint 71-en jöttek el, bár végül ennél kevesebben szavaztak a település hovatartozásáról. Ugyanis meglehető­sen hosszadalmassá vált a vita, s ezt néhány falubeli nem tudta kivárni. Czakó Istvánné viszont felszólalásá­ban a lényegre tért, s megkérdezte: — Tessék tájékoztatni arról, hogy ha Helvécia helyett Kecskeméthez tartoz­nánk, akkor jobban jámánk-e, ennek tudatában fogunk dönteni. Kérdésére biztosat senki sem tudott mondani. Többen csak a gondokat- bajokat vetették fel, leginkább a helvé­ciai tanácsot hibáztatva. — Az iskola távol van, 2 kilométer­re, s a gyerekeinek hóban-sárban kell gyalogolniuk. Évek óta mégis hiába kérik a matkóiak egy odavezető út megépítését. — Csak fizetjük a tehót, de nem ka^ punk semmit. — Bezzeg Helvécián bevezették a • A falu „bejárata”. (Fotó: Pásztor Zoltán) ám ne szakadjanak el a realitásoktól, hiszen — úgymond — egyik napról a másikra nem következik be Matkón látványos fejlődés. Csakis az esetleges szervezeti változástól nem szabad cso­dákat várni. Cseh Miklós tanácselnök egy kérdés­re válaszolva elmondta, hogy mire köl­tötte és költi pénzét a tanács, hozzáté­ve: a kiadási, fejlesztési tervek egyéb­ként minden matkói tanácstagnál meg-: találhatók... Az itteni iskola közpon- tifűtés-szerelését 1988-ra ütemezték, a vezetékes gáz pedig jórészt az állami gazdaság révén jutott el Helvéciára. A két település közti buszjáratok ki­használatlanok voltak. A kereskedelmi hálózat fejlesztése pedig nem tanácsi pénzből történik. Helvécia és Matkó fejlődésével kap­csolatban fejtette ki gondolatait Mol­nár Csaba helvéciai községi párttitkár, Kovács György matkói tanácstag pedig elmondta: kevés pénzt nehéz elosztani. Nagy tetszést aratott Pólyák Ferenc felszólalása, amelyben a Kecskeméthez való csatlakozás mellett kardoskodott. központi fűtést az iskolába, s vezetékes gázuk is van. — Rossz a közlekedés Matkóról Helvéciára. Könnyebb innen Kecske­métre eljutni. — „Kinőtte” a falu a boltot is, de a bővítésére mégis várni kell. S folytathatnánk a sort, mi minden került szóba a részfalugyűlésen, ame­lyen ott volt dr. Egyedi Ernő, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának vezetője is, hozzászólásában kifejtve: a helvéciai tanácsot és annak mai vezeté­sét nem szabad bűnbaknak tekinteni olyan kérdésekben, amelyekben nem hibás. Ugyanakkor azt kívánta a jelen­lévőknek, hogy Kecskeméthez tartozá­suk esetén- csökkenjenek a gondjaik, A matkói részfalugyűlésen jelenlévők öt ellenszavazattal és hat tartóz­kodással fejezték ki azt a szándékukat, hogy Helvécia helyett Kecskemét­hez kívánnak tartozni. Ez a javaslat a helvéciai községi, illetve a kecske­méti városi, majd a megyei tanács testületé elé kerül. Vitaszek Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom