Petőfi Népe, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-01 / 231. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) A kritikus ügyfajták nagycsoportját jelentük a gyermekláthatási, az új családjogi jogszabályok hatálybalépését követően az úgynevezett kapcsolattartási ügyek. Ezek elbírálása ugyan bírósági hatáskörbe került, de a végrehajtás továbbra is tanácsi hatáskörben maradt. Nem oldódnak meg régi, évek óta húzódó ügyek. Ezekben az esetekben általában gyűlölködő, egymás iránt - hosszút érző, elvált házastársakról van szó, akik civódását az ártatlan gyermekek sínylik meg. A gyermek—szülő találkozókra a gyermeket hónapokon* keresztiül nem viszik el. A végrehajtási birság kiszabása sokszor a vétlen kiskorú életkörülményeire hat vissza. A rendőri segédlettel kikényszerített végrehajtás pedig kifejezetten ártana a'gyermek érzelmi fejlődésének. A nagyszámú adó- és illetékügyben tapasztalataink szerint viszonylag ritkán fordul elő jogszabálysértő jogerős hatósági határozat. E területen inkább a kellő egyéniesítés hiánya miatt vált szükségessé a határozatok megváltoztatása. A kisajátítások körében leggyakoribb konfliktusforrás, hogy a kisajátítandó ingatlannak több résztulajdonosa, bérlője, haszon- élvezője van, akik egymással nem rendezték jogi helyzetüket. Vitatják a kisajátítás közérdekűségét, a kártalanítási összeg nagyságát. Közérdekű bejelentések, javaslatok A szabálysértések a községekben ritkábban előforduló ügyek .körébe tartoznak, és így ezek megfelelő színvonalú intézését sok helyen akadályozza a szakmai ismeretek és a gyakorlat hiánya. A munka színvonalasabb ellátását segítené elő az ügyintézés körzetközpontokra, nagyköz- sé gekre koncentrálása, illetve igazgatási társulások szervezése. A hatósági határozatok végrehajtása során gondot okoz a kiszabott pénzbírságok behajtása, a munkakerülő, alkalmi munkahelyet, lakóhelyet gyakran változtató állampolgárokkal szemben. A központi szabályozást, majd a vonatkozó megyei tanácselnöki utasítást követően a társadalmi* munkaidőalap védelme érdeké- bén Valamennyi helyi tanács'Tehetővé tette, hogy az állampolgárok munkaidőn túl is felkereshessék a szakigazgatási szerveket. A kezdeti idegenkedés után különösen a városokban, az általános munkaidőn túl egyre több állampolgár keresi fel a tanácsokat. Elősegíti a tendencia érvényesülését, hogy a tanácsi dolgozók is igyekeznek úgy idézni az ügyfeleket, hogy az egyik időpont a nyújtott ügyfélfogadási időbe essék. A 'községekben ez a tendencia nem érvényesül. A megyei tanács szakigazgatási szervei kiemelt gonddal kezelik a közérdekű bejelentések, javaslatok, panaszok intézését. Ide továbbítják túlnyomó többségben a más szervekhez küldött, de tanácsi területeket érintő bejelentéseket ís. Tapasztalataink szerint — miként ezt az anyag is tartalmazza — a bejelentések száma csökkenő. Ezen belül a névtelen bejelentések aránya nő, amely azt mutatja, hogy a bejelentők egy része nem bízik valós közlés esetén sem az őket megillető védelemben. A névtelen bejelentéseket szinte minden esetben megvizsgáljuk. Ezek sajnos sokszor valósak, de legalábbis részigazságot tartalmaznak. Az intézkedés szempontjából közömbös, hogy a bejelentő ismert, vagy sem. A baj akkor van, ha alaptalan vádaskodás miatt kerülnek emberek méltatlan helyzetbe. A névtelenség teljes menedéket nyújt a vádaskodó- nak. A helyi tanácsaink a közérdekű bejelentéseket súlyuknak megfelelően kezelik. Ezek a bejelentések túlnyomó többségükben a helyi életviszonyok javítását szolgálják. A tanácsok ezeket rangsorolják, s a lehetőségekhez képest a terület-, település- fejlesztési terveikben szerepeltetik. Megvalósításuk nemegyszer tiszteletté méltó társadalmi összefogással történik. A megvalósulás folyamatáról a tisztség- viselők rendszeresen tájékoztatják a lakosságot. Az államigazgatási jogalkalmazás színvonala, ugyanúgy, mint az ország más területén, megyénkben sem egyenletes. Ezzel a helyzettel előreláthatólag még a jövőben is számolni kell. Személyi gondokkal birkóznak egyes községek és városok, Illetve városi jogú nagyközségek. Sok a személyi változás a községi vb-titkárok körében, akik a letéteményesei a községi hatósági munkának, a törvényesség biztosításának. Ez különös fontossággal kötelezi a megyei tanács vezetését, a magasan képzett megyei és városi apparátusokat, hogy közvetlenül segítsék a közigazgatási munkát ott, ahol erre szükség van. Eddig is tiszteletre méltó és határozott törekvés volt tapasztalható e tekintetben. A közigazgatás átalakításának az iránya ezt a magatartást feltételezi és fokozottan igényli. A vitában elsőként dr. Haraj- ka István, megyei főügyész kért szót. Elmondta, hogy a beszámoló megállapításai szinkronban vannak az ügyészségek törvényességi felügyeleti vizsgálatainak megállapításaival. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek gondok. Ilyen például, hogy a nagy leterhelés és az emiatti fluktuáció a szabálysértések intézésénél határidő-elcsúszásokhoz vezet, de a kereskedelmi ellenőrzés hiányosságai is ezzel vannak összefüggésben, amire utal a fogyasztók megkárosításának gyakorisága. P. Kovács József, a kereskedel- - mi osztály vezetője hozzászólá- , sában elismerte,, hogy valóban tapasztalható a kereskedelemben a fogyasztók megkárosításának szaporodása. Véleménye szerint azonban ez azzal is ösz- szefügg, hogy elég sokszor különböző árucikkekből hiány mutatkozik. Vida Miklós (Bácsalmás) a főmunkaidő védelmének eredményességéről, az elsőfokú határozatokkal szembeni - fellebbezések számának alakulásáról, azok kedvezőtlen arányairól beszélt. Dr. Posváncz László, az ügyrendi és igazgatási bizottság elnöke hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a tanácsi munkának, a lakosság mindennapi ügyei in- . tézésének igen komoly politikai jelentősége van. Nem . mindegy tehát, hogy a tanácsi tisztviselők milyen hangon és milyen ügyszeretettel foglalkoznak az állampolgárokkal. A vita során felvetődött kérdésekre Árvay Árpád válaszolt, majd Gajdócsi István foglalta össze az elhangzottakat. A megyei tanács az előterjesztést elfogadta. Ezt követően a harmadik napirendi téma tárgyalására tért át a testület. Az elnök felkérte dr. Gál Gyulát, szóbeli előterjesztésének megtartására. Előtérbe került az öntözés fejlesztése Dr. Gál Gyula szóbeli kiegészítője A magyar mezőgazdaság az ország gazdasági potenciáljában, a nemzeti vagyonban a talajok termőképessége révén megközelítőleg 50 százalékos aránynyal részesedik. Ilyen adottságú országban a termőtalajt rosszul kihasználni elmulasztott lehetőség. Ugyanakkor a jó éghajlati és talajadottságok kihasználása új és folyamatosan megújítható nemzeti terméket produkál. Ahhoz, hogy az elmélet a valóságban is valóra váljon, a talajokat, mint természeti-biológiai tényezőt, folyamatosan gondozni, védeni, ápolni szükséges. Ezt tették évezredekkel előtt is a földműmm velősből élők a Nílus mAltén és másutt. Vízrendezés 100 ezer hektáron jutó aranykorona-érték 17,8; 3 aranykoronával alacsonyabb az ' országos átlagnál. Sajnálatosan az éves csapadék összege is alig haladja meg az 500 mm-t, ezen belül a vegetációs időszaké a 200—300 mm között van. Amint a talajok ismertetéséből kiderült, a kevés csapadékot ráadásul rosz- szül tározónk a homokok és a humuszos homokok, mintegy 360 ezer hektáron.. Az utóbbi hat évben folyamatosan a száraz időszak jellemző, amelyet a halmozott csapadékhiány csaknem 500 mm-es meny- nyisége jól jellemez, valamint az, hogy a szárazságból következő terméskiesés meghaladja az 5 milliárd forintot. A megye legnagyobb ágazatának termelése, a benne foglalkoztatott keresők létszáma, és sok más tényező azt követeli meg a mezőgazdasági termeléssel hivatásszerűen foglalkozó üzemektől és irányítóktól, hogy közepesnek mondható adottságaink mellett is, vagy éppen ezért, fokozottabban gondoskodjunk termőtalajaink javításáról meliorációval és a csapadékhiány pótlásáról különböző módon, köztük öntözéssel’. Meliorációs munkákat már a korábbi időszakban is végeztünk a megyében, azonban ezek üzemi táblásitást, üzemi szemléletű vízrendezést valósítottak meg, mintegy 100 ezer hektáron. A vízügyi szervek és vízgazdálkodási társulatok pedig folyamatosan végezték a vízrendezés, belvízmentesítés munkált. Megyénkben tulajdonképpen 1980-tól kezdődött meg egy átfogó és átgondolt program, amelyet térségi, majd komplex térségi meliorációnak neveztünk, jelenleg pedig már komplex térségi meliorációs és öntözésfejlesztési munkának. Ez a fogalom a gyakorlatban már nagyon sokféle emberi beavatkozást tartalmaz, azokat ösz- szehangoltan elvégzi, és biztosítja, hogy nemcsak egy üzemben, hanem egy-egy nagyobb tájban nagyjából egy időben és egymásra épülve végezhetők el a termőképességet javító beavatkozások, összhatásukban lényegesen nagyobb eredményt felmutatva, mint a korábbi üzemi, elszigetelt próbálkozások során. Ma a térségi munkák során elvégezhető a talajvédelem, a vízháztartás szabályozása, a talaj javítás és a területrendezés; és kapcsolható az öntözésfejlesztés. A kormányzat kiemelten támogatta és jelenleg is támogatja ezt a tevékenységet 40—70 százalékos állami forrással. A támogatás mértéke az üzemek bruttó jövedelmének égy dolgozóra jutó összegétől függ, amellyel kapcsolatban a vélemények eltérőek. Lehetőséget nyújt arra’ is, hogy a vízgazdálkodási társulatok is kapjanak támogatást, és a kormányzati program a vízgazdálkodás területi szervei, vállalatai, a vízügyi igazgatóságok részére is elkülönített forrásokat biztosít a vízügyi főművek létesítésé- % re. Salát erőből és állami támogatással Országunk, ezen belül megyénk talaj- és éghajlati adottságai nem a' legkedvezőbbek.' Néhány jellemzője a 850 ezer hektáros megyének: 630 ezer hektár mező- gazdasági terület, 130 ezer hektár erdő. A talajaink szélsőségesek, heterogének, 20 talajtípust lehet genetikailag elkülöníteni. Közülük nagy kiterjedésével jellemző a homok, mely mintegy 200 .ezer hektáron .található. Tulajdonképpen jónak mondható, de szintén heterogén talajok a megye déli részén és a Duna mentén találhatók. Az egy hektárra A fentiekben - vázolt feladatok végrehajtása', — tekintettel arra, hogy számos üzem és szervezet munkáját kell összehangolni — nem kis feladatot és felelősséget jelent a megyei tanács mezőgazdasági osztálya számára. Az állami támogatás éves szintje — amely 1987-ben 158 millió forint — is jelzi, hogy milyen kiemelt figyelmet igényel ennek szakszerű elosztása, hogy az üzemi, társulati és egyéb forrásokkal együtt mintegy 350 millió forintos beruházás az adott évben megvalósuljon. Folyamatos együttműködést biztosítunk a munkában a tervezőkkel, megkövetelve a tervezés színvonalának, naprakészségének a minőségi jellemzőit, vállalva esetenként népszerűtlen feladatokat is. Legnagyobb partnereink, az Országos Vízügyi Hivatal és a vízügyi igazgatóságok folyamatosan biztosították a szükséges főművi. munkákat, sikerült — ha többször nehezen is — a műszaki és bonyolítási összehangolás. A beruházók, a mezőgazdasági üzemek pénzügyi lehetőségei is gyakran változnak, ezért nem könnyű a térségi összehangolt munkát és az üzemi lehetőségeket szinkronba hozni. A kivitelező vállalatok széles köre pedig elsősorban az ürieti haszonban érdekelt, ezért a folyamatos műszaki ellenőrzés révén, valamint a versenyeztetéssel igyekszünk 'biztosítani a minőségi munkavégzést, a pénzügyi források szakszerű .felhasználását. Folyamatosan hangsúlyozzuk és érvényesítjük, hogy ebben a munkában a saját felelősségünk mellett minden illetékesnek megvan a maga dolga és felelősI A tiszaalpári öntözőfürt Az utóbbi évek aszályos időjárása miatt előtérbe került az öntözés bővítése. Megyénk mintegy 36 ezer hektáros berendezett öntözőterülettel rendelkezik, amelynek az elavultság miatt csak 50—60 százalékos a kihasználása. A támogatások bővülése meghozta a fejlesztési kedvet, és 1987-tői már a megyei támogatási keret részeként, a megyei mezőgazdasági osztály bonyolításában történik az öntözésfejlesztés koordinálása is. Itt is a támogatási keret szűkössége szab határt, hiszen a benyújtott igényeknek á felét sem lehetett kielégíteni, és lassítani kell a beruházások ütemét. Kiemelt feladatunk a meglévő öntözőfürtök jobb kihasználása, az ottani1 öntözőtelepek felújítása, esetleg bővítése.. Ennek érdekében munkálkodva szerveztük és irányítottuk az osztrák Bauer céggel a gyártmányfejlesztő munkát, és örömmel mondhatjuk el, hogy az országban műkösége, amely alól nem kereshet kibúvókat. Mindezt a tevékenységet a napi irányítómunka mellett egy üzemi szakemberekből álló koordinációs bizottság is segíti kezdettől fogva, amelyet osztályunk hozott létre. A megyei meliorációs koordinációs bizottság beszámoltatja az illetékeseket, folyamatosan végez tervzsűrizést és megtárgyalja a hosszabb távú elképzeléseket is. A mezőgazdasági üzemek pénzügyi helyzete az utóbbi esztendőkben összességében rosszabb lett, és a támogatás mértéke is csökkent. Emiatt sajnálatosan a térségi meliorációs és öntözésfejlesztési munkákat is lassítani, ütemezni kellett. Jól segíti az átmeneti nehézségeket az a kamatmentes, visszatérítendő forráskiegészítés, amelyet a támogatási keretekből jó gazdálkodással el tudónk különíteni. Gondjaink voltak azzal, hogy a melioráció bizonyos tevékenységrészeit az üzemek költségként számolhatják el. Több szövetkezet ugyanis, főleg a Tisza mentén, nincs abban a helyzetben, hogy éves 4—5 milliós nyeresége elbírja a meliorációs költségek ugrásszerű emelkedését. Sikerült elérnünk a szabályozók kialakításánál, hogy ezek a költségek 8—10 évre elhatárolhatók legyenek. Az ültetvénytelepítés megyénkben mindig is kiemelt program volt, és egészen 1983-ig meliorációs támogatás is segítette ezt, azóta viszont erre már nincs lehetőség. Kértük a támogatás visszaállítását, azonban á központi. pénzeszközök nem nyújtottak rá lehetőséget. dő 700 gépegységből 140 a megyében található. Üj programként sikerült elindítani a tiszaalpári öntözőfürt létrehozását, amely mintegy 600 millió forintos beruházással megközelítőleg 5600 hektár öntözését teszi lehetővé. Döntés született a végleges műszaki megoldásban, amelyet nagymértékben elősegít az Országos Vízügyi Hivatal támo- - gatása. Amennyiben az összehangolt terveink szerint folyik a munka, úgy 1989-ben már megkezdődhet az öntözés ebben a térségben. Később, a pénzügyi lehetőségektől függően, folytatódhat a bővítés Kiskunfélegyháza irányában, mert a tiszaalpári vízkivétel műszaki megoldása erre lehetőséget ad. A meliorációs és az öntözésfejlesztés egyik sajátos, és a homoktalajokon jó megoldása lenne a síkvidéki kis víztározók létesítése. Tulajdonképpen a korábbi természetes tavak rendszerének egy korszerűbb, többcélúan hasznosítható visszaállítása lenne jó, amelynek haszna a környezet talajainak talajvízkészlete bővülésében, a mikroklíma javulásában, bizonyos öntözési lehetőségek biztosításában és környezetvédelmi hatásokban nyilvánul meg. Megyénkben ez a program még csak kezdeti, a Jövedelmező beruházás Az öntözés egy speciális formája a szennyvízöntözés. A VI- tukl 1970-bén készült helyzetfelmérésében 300 olyan települést ■nevezett meg, ahol rendelkezésre áll különféle szennyvíz. Ebből 60 település Bács-Kiskun megyében található. Ezek a vizek mezőgazdasági hasznosításra alkalmasak, humán vonatkozásban nem toxikusak, különféle korlátozások mellett kiüntözé- sük javasolható, illetve hasznos. Népgazdasági szempontból mindenképpen hasznot hozó, jövedelmező beruházások lennének. Jó példa erre a Kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Tsz öntözőtelepe. A 760 hektár szántó, 76 hektár erdő és 7 hektár szű- rőmező lehetővé teszi Kecskemét kommunális szennyvizének — 18 ezer köbméter nap mennyiség — környezetre .ártalmatlan elhelyezését A mezőgazdasági tárca, az üzem is jól jár. Ha minden esetben nem is lehet forintban mérhető hasznot kimutatni, az öntözés hatására egy igényesebb, tervezési időszakban van, mig Csongrád megye például már előttünk jár ebben. Külön is felkavarta a kedélyeket az izsáki Kolon-tó sorsa, amelynek hasonló célú újraélesztésén fáradoznak a szakemberek, és elképzelhetőnek tartjuk a megvalósítását is. magasabb szintű gazdálkodás feltételei teremtődnek meg. A szerkezet átalakul, és a régi, rozsot is alig beérlelő homokon virágzó ültetvények láthatók, hibrid vetőmag-kukorica, sőt virágmag előállítása is lehetővé válik. Az öntözés hasznáról szólnunk kell .néhány üzem példáján. Megvizsgáltuk, hogy a Tiszakécskei Solohov, a Fajszi Kék Duna, a Szabadszállási Lenin Termelő- szövetkezet termelési színvonala hogyan változott az öntözés bevezetésével 'és üzemszerűvé tételével. A három üzemben összesen 5000 hektáron öntöznek, magas szintű nyereséggel. Növekedett a termelés biztonsága, igényes kertészeti kultúrákat, valamint másodvetéseket is szerkezetbe állíthattak. Ugyanakkor világosan meg kell mondani, hogy nem locsolgatásra, hanem folyamatos vízpótlásra van szükség, amely magas szintű anyagteohnikát, jó szervezettséget, anyag-, gép-, eszközellátottságot, s lehetőség szerint* vertikális feldolgozást is igényel. Tudományosan megalapozott tervek Az előterjesztésben írottak a VII. ötéves tervidőszakra, valamint azt követően 2000-ig1 szólnak, nagyrészt műszaki tanulmánytervekkel alátámasztottan. Nem kívánságok tehát, amelyek nélkülözik a tudományos megalapozást, hanem nagyon is konkrét tervek. Befejezzük a három térség meliorációs munkáit. Megkezdjük a nagyarányú öntözésfejlesztést, valamint elkezdjük a homoki víztározóprogram megvalósítását. Bővíteni indokolt a szennyvízöntözést is. Néhány nagyobb, hosszabb távlatú feladat kimunkálása . előttünk áll, így a Kecskemét—Kiskőrös közötti összefüggő homokterü- letek öntözésfejlesztésének az ügye, amelyhez végső, jó megoldást a Duna—Tisza-csatoma létesítése adna. Ennek része többek között a Duna-völgyi főcsatorna és a Dongér-csatorna összekötése, valamint Bácsalmás környezetét a Kígyóson keresztül vízzel ellátó rendszer is. Konkrét terveink az ezredfordulóig és utána 10 évvel mintegy 4 milliárd forintos összes beruházást jelentenek. Egy-egy tervidőszakban tehát több mint egymil- liárd forintos munka valósulna meg, amelynek kedvező hatását nemcsak a megye mezőgazdasága és élelmiszeripara, nemcsak a nagyüzemek és a kistermelők, hanem az egész társadalom érez-, né a kiegyensúlyozottabb és minőségivé váló alapanyag-termelés révén, a környezet védelmében, szépítésében, a termőtalajaink fokozatos javulásában. Megyénk mezőgazdasági népessége és egész lakossága hasznát látja tehát e hosszú távlatokból nézve történelemformáló munkának. A napirend vitájában elsőként Hegedűs János, megyei tanácstag kért szót. Arról beszélt, hogy a mezőgazdasági termelésnek . elengedhetetlen feltétele a korszerű technika, s ez vonatkozik az öntözésre is. Igaz, hogy költséges és jelentős anyagi kiadásokkal jár, de a továbblépés csak így lehetséges. Megerősítette azt a sokszor elhangzott véleményt, hogy a Duna—Tisza-közi csatornára több szempontból .nagy szükség van. Bartos József megyei tanácstag egyetértéssel nyilatkozott az előterjesztésről, ugyanakkor elmondta, hogy csupán az ő körzetében (Madaras, Katymár környékén) az elmúlt évtizedek során számtalan kis tó, vízgyűjtő tűnt el örökre a helytelen víz- gazdálkodás következtében. Hangsúlyozta az ésszerű vízgazdálkodás szükségességét. Börcsök András, a kiskunfélegyházi térség meliorációjáról szólva azt javasolta, hogy annak területét körülbelül 10—15 kilométeres sávval a megyehatárig terjesszék ki. Ez azért volna fontos, mert ott intenzív zöldségtermesztés folyik, sok a kistermelő, akik csőkutakból öntöznek, de a vízszint a talajban éppen ezért igen alacsony. Tóth István országgyűlési képviselő, a Kiskunmajsai Vízgazdálkodási Társulat elnöke elöljáróban a megye hosszú távú vízgazdálkodási koncepciójáról beszélt, majd azt hangsúlyozta, hogy ma már egyre inkább a gazdálkodás egyik sarkalatos tényezője az öntözés, a .melioráció. Sajnos az utóbbi években ez inkább hiánygazdálkodást jelent. Éppen ezért fokozott érdeklődés kíséri a víztározók építését. A társulat tanulmányterve szerint harminchat ilyen tározó alakítható ki a társulat működési területén, s ezekből egyenként 100—120 hektár öntözését lehetne megoldani 50 százalékkal olcsóbban, mintha a folyóból öntöznének. Szenti János, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója mindenekelőtt az öntözési beruházások gazdaságosságára hfvta fel a figyelmet, majd az igazgatóság által folytatott öntözési fejlesztésekről, felújításokról beszélt. Szólt az egyre inkább elterjedő csepegtető öntözésről, annak gazdasági és agrobiológiai előnyeiről-. . Vályi István, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a megyei tanács illetékes szervei közötti együttműkö- - désről szólva annak a • véleményének adott hangot, hogy az korrekt és ezáltal eredményes. Ez megmutatkozott a megyei meliorációs program kidolgozásánál, s ebben a szellemben halad annak megvalósítása is. Dr. Csevár Antal véleménye szerint a vízrendezés helyett inkább a vízgazdálkodást kell előtérbe helyezni a meliorációs munka során. Ez a felismerés megtalálható az előterjesztésben éppen úgy, mint a témával összefüggő,. úgynevezett térségi szemlélet is, amely nélkül a vízgazdálkodás nem lehet eredményes. Mindkettőt csak az adott térségben gazdálkodó mezőgazdasági, üzemekkel, az ott élő emberekkel együttesen lehetséges megoldani. A felszólalásokban elhangzott kérdésekre Gál Gyula adott választ, majd összefoglalta a vitát. Az előterjesztést a megyei tanács elfogadta, és a munka továbbfejlesztésére megfelelő határozatokat hozott. Ugyanakkor elismerését fejezte ki a mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálynak az előterjesztés elkészítéséért. A megyei tanács ezután a negyedik napirendi pont tárgyalására tért át. Dr. Gajdócsi István bejelentette, hogy Kiskunfélegyházán 1987. november 14. napjára időközi tanácstagi választást tűznek ki, mivel a 15-ös számú tanácstagi hely dr. Dobos Ferenc tanácselnök nyugdíjazása és tanácselnöki tisztségéről való lemondása .miatt megüresedett. Bejelentette a megyei tanács elnöke azt is, hogy Sándor Béla, az építést és közlekedési osztály vezetője nyugdíjazás miatt beosztásából felmentését kérte 1987. december 31-ével. Az osztályvezetői poszt betöltésére a megyei tanács pályázatot ír ki, egyidejűleg a beérkező pályázatok elbírálására bizottságot hoz létre. Végül dr. Geri István, a megyei tanács elnökhelyettese kért szót. Elmondta, hogy dicséretes szorgalommal és jó minőségben dolgoztaik azok az építőipari vállalatok és szervezetek, amelyek-. re az a feladat hárult, hogy munkájukkal segítsék a tanteremépítéseket, az iskolák tanévkezdésre történő felújítását, bővítését és tatarozását. A jó minőségben elvégzett -feladatok nem egy helyen a város, illetve a település képét, a környezet esztétikumát is javították. Javasolta a testületnek, hogy ezeknek a kivitelezőknek a megyei tanács fejezze .ki köszönetét és elismerését. A testület a javaslattal egyetértett. A megyei tanács tegnapi ülése a korábbi ülésen elhangzott interpellációkra írásban, adott válaszokkal ért véget. A válaszokat az interpellálók és a testület egyaránt elfogadta. i G. S.
