Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-30 / 230. szám
4 • PETŐFI NÉPÉ • 1987. szeptember 30. Nyitány a 21. századhoz Ránki Györgynél — 80. születésnapja előtt Zenei életünk kiválósága, Ránki György, a Kossuth-díjas művész és világszerte ismert komponista csak október 30-án ünnepli 80. születésnapját, mi már most köszöntjük. Az új évad számos meglepetést tartogat vele kapcsolatosan a közönség részére. A meglepetés lényege: az idős művész legújabb munkáinak bemutatása szerzői estéken a Zeneakadémián, a Fészek Klubban, a rádióban és színpadon. Kodály Zoltán tanítványa volt a Zeneakadémián 1926 és 1930 között. Jóval később Párizsban folklórtanulmányokat folytatott előbb André Schaeffnemél, majd Londonban is. Zeneszerzőként sikeresen először a film területén mutatkozott be. Ki ne emlékezne olyan kísérőzenéire, mint amilyeneket a Körhinta, az Édes Anna vagy a Pár lépés a határ című filmekhez komponált? Sokoldalúságának bizonyítéka a műfaji változatosság. Opera? Musical? Szimfónia? Kamarazene? Oratórium? Vokális művek? Versenyművek? Valamennyiben tudott remekelni. Bizonyíték erre Madách Imre drámai költeményének, Az ember tragédiájának zenedráma-változata: az Andersen meséje nyomán Károlyi Amy szövegére írt remek munkája, a Pomádé király új ruhája, vagy az Egy szerelem három éjszakája című színpadi munkája Hubay Miklós—Vas István librettójára. Ki győzné mindet felsorolni! Erre tudunk válaszolni: a közélgő születésnap alkalmából ugyanis a Zeneműkiadó angol nyelven jelentette meg Ránki György valamennyi t A Zeneműkiadó kiadványának címlapja Ránki György portréjával. opuszának jegyzékét, és eljuttatta a világ minden tájára. A zeneszerző tevékenysége csakugyan bámulatra méltó, beleértve az 1987-ben megalkotott legfrissebb munkáit. Ezekről az idén komponált alkotásokról beszélgettünk Ránki Györggyel, és arról is faggattuk, mi a véleménye saját életművéről. — Az utóbbi kérdésre talán úgy tudnék felelni, hogy nyilván kétféle igénynek szolgáltam különböző kompozícióimmal — válaszolta friss hangján Ránki. — Egyrészt népszerűbb rétegbe tartozó zenét is írtam, mint amilyen például a Lúd apó meséi 1985-ből, az igényesebb vonal pedig a történelmi tablóké, a szimfóniáké, a kamaramuzsikáé. Ami a kérdés első felét illeti, közölhetem, hogy a nyáron fejeztem be legújabb, kórusra és zenekarra írt művemet. Címe: Nyitány a 21. századhoz. Alcíme: Bábel tornya. Ez századunk esztelen túlépítkezésé- re, nyelv- és fogalomzavaraira céloz. A nyitány fúgatétele pedig a természet, társadalom és történelem ezredfordulóra remélt megújulását igyekszik ábrázolni. Mondanivalóját a kórus tolmácsolja: agape, alleluja. Ez a görög szó nemcsak az egyetemes szerkezetet jelenti, de magába foglalja az ember- szeretetet is, a 21. századra utalva: „Láték új eget, új földet...” Ezt a munkámat október 18-án a Zene- akadémián mutatják be. Még egy, számomra nagyon kedves eseményről is beszámolhatok. Születésnapomon, tehát október 30-án a Fészek Klub lesz a színhelye szerzői estémnek. A Bartók vonósnégyes akkor adja elő most elkészült új kvartettemet. Színházban milyen Ránki- művet hallhatunk majd? — Az 1987/88-as évad második felében Operaházunk balettkara bemutatja azt a balettkomédiát, amelyet jóval korábban, pontosabban 12 évvel ezelőtt Wiesba- denben játszottak először. A címe: Varázsital, avagy a halászok háborúja. Ez Zola-novellából született. Közelgő 80. születésnapja alkalmából hadd idézzük most a hazai zenetudomány értékelését Ránki György művészetéről: „Zenéjének az érzékletesen plasztikus, a sablont messze kerülő, mégis világos és közérthető nyelvezet ad egyéni színt és ízt”.. Kristóf Károly KÉPERNYŐ Dél-Alföldi Magazin matok és a művelődés 'összefüggőKorábban kötelességszerűen emlékeztünk meg a megyéhez kötődő televíziós műsorokról. Olvasóink elvárták reagálásunkat a Bács-Kiskunnal kapcsolatos híradásokra. Kimondva-kimondatla- nul azt sugallták: igazoljuk vissza ilyen formában is figyelmüket. A képernyő rangot jelentett, egyfajta elismerést. Rövidre szabott bemutatkozásnál sem hagyta el egyetlen pávakör vagy kórus: „a televízióban is szerepeltünk”. Hivatalos testületek döntéseit befolyásolta, ha valamilyen ügyről, helyről szóltak a képernyőn. Lassan-lassan az országos nyilvánossághoz is hozzászokunk. Esetlegesen írunk a Dél-Alföldi Magazin műsoráról. Legutóbb — a kulturáltan, gördülékenyen vezetett adásban — a jól szerkesztett- ség tűnt fel. Noha egy kicsit hír- adószerűbb volt a kelleténél, alaposabban is megismerkedhettünk a szegedi körzeti stúdió vonzás- körzetét (is) foglalkoztató mindennapi közügyekkel. A szegedi és kecsl^méti közlekedési gondokkal például. A Tisza-parti várost kevésbé ismerem, de tudom, hogy Bács- Kiskun megye székhelyén a végiggondolatlan kiskörúti rendszer miatt napról napra égetőbb probléma a városközpont közlekedési rendje. Elhamarkodott létrehozását azzal-indokolták, hogy a csendes, autótlan belváros: korigény. Valóban. De az elképesztően szűk átmérőjű — sehol a világon nincs ilyen rövid „kiskörút” (!) — körút, még sok más úticélú gépkocsit is bekényszerít a centrumba. A városközponti gyalogjáró-övezetből újabban vadul száguldozó kerékpárosok hatósági segédlettel szoktatják el. a kisgyermekes családokat, az öregeket. Mindebből kitetszik, hogy sokakat érintő, megoldatlan kérdésekre irányította a figyelmet a keddi magazin. Igaz, érzékletesebben, az ellentmondásokat keményebben ütköztetve is tálalhatták volna a — nagyszerű gondolat — sétálóövezet és megvalósítása közötti feszültséget, de bízzunk a folytatásban. Annál keményebben szólt Vitányi Iván, a politikai reformfolya,i jr._ i seiről rendezett szegedi tanácskozás egyik résztvevője. Minél nagyobbak a gondjaink, annál inkább megfeledkezünk arról, hogy a legolcsóbban gyarapítható, fejleszthető termelőerő a képzett (és nem kiképzett) ember (és nem munkaerő). Kikívánkozik egy máig tanulságos kecskeméti tapasztalat. A város múlt századvégi vezetői jól tudták: hiába parcelláztatják a homokot, hasztalan osztanak ingyen vagy krajcárokért nemesített szőlővesszőket százezerszámra, hiába hálóztatják be vasútvonalakkal a környéket, ha a termelőkből hiányzik a szakértelem és az emberi tartás. Ezért szerveztettek vincellér- és földművesiskolákat, szakelőadásokat, ezért teremtettek fórumokat az egyéni képességek ösztönzésére. Látványként is emlékezetes a Búvárok az Adrián sok szép jelenete és a Szőke Tisza táncverseny néhány villanása. *** Sürgető tennivalóim lévén tévét- len napnak nyilvánítottam a magam számára a szombatot. A tévéműsor erősebbnek bizonyult elhatározásomnál. Ilyen jól közvetített fegyveres erők napja-műsort még nem láttam. Azért volt kitűnő, mert egy pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy a képernyőn mutatkozó egyenruhások elsősorban emberek és csak másodsorban katonák, határőrök, rendőrök, tűzoltók, bár az ünnep fénye még igy is valamelyest csillogóbbra fényezte a valóságosnál a kirajzolódó körképet. Szegedi kamerás kollégáinkat illeti az elismerés a kiskunhalasi eskütételnek a nézőket feltehetően a képernyő előtt marasztaló közvetítéséért. Profi munka volt a szó legjobb értelmében. A nyíltabb tájékoztatás igénye ültetett kamerák elé 26-án este tábornokokat. Okosan, türelemmel válaszoltak a rájuk zúdított kérdésekre. Minél kevesebb a tabu, annál'hasznosabb az ilyen műsor. A szombati kitűnő fórum volt. H. N. I U TÖPRENGETÖ 1. Ember. ...... • és környezet A legnagyobb nehézségek egyike, melyekkel az embernek élete minden szakaszán újra meg újra meg kell birkóznia, hogy mihez fogjon barátaival, akik iránt elvesztette érdeklődését. (Somerset Maugham) Sokszor gondoltam akkor arra, hogy ha netán egy kiszáradt fa üregében kéne élnem, s nem foglalkoznék semmi mással, csak azzal, hogy fejem fölött egyre a kék eget nézném, idővel azt is megszoknám. (Albert Camus) Volt ebben valami vonzó: képzeletben olyan tájakon, olyan emberek között, olyan életkörülmények között élni, amiket és akiket sohasem ismert. (Heinrich Böll) A halak, hála istennek, nem olyan értelmesek, mint mi, akik megöljük őket, ámbár sokkal nemesebbek és sokkal hasznavehetőbbek nálunk. (Ernest Hemingway) Még a legjobbak sem tanulnak meg maguktól szeretni; hogy túltegyük magunkat főképp az emberek ostobaságán, a szeretetnek olyan titkát kell őriznünk, amelyet a világ már nem ismer. Amíg nem találjuk meg újra azt a titkot, addig hiába változtatjuk meg az emberi viszonyokat. (Francois Mauriac) Gyűjtötte: Havasházi László HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Katona József szülőháza • * Szólamos büszkeséggel hivatkozik Kecskemét nagy szülötteire. Életükben keveset éreztek jelesei a tiszteletből. Emlékeik javát is betemeti a múló idő? Itt látta meg a napvilágot a Széchenyi István életében meghatározó jelentőségű Liebenberg fiú, az első mágyar bölcsészdoktor meg testvére, a magyar zenés játék megteremtője. Mi lett otthonukkal? Nincs már meg az első magyar színigazgató szülőháza. Csak találgatjuk, hogy pontosan hol született Kodály Zoltán. A legnagyobb magyar komikus szülőházát is eltüntette a gondatlanság- Kétségbeesett levelekben siratta a halálos beteg Mezei Mária a nem is olyan régen leromboltatott szülőházát (meg gyermekkora szintén földgyalutól elenyészett színterét)... Az utolsó 80 évben tűnt el Petőfi iskolája, a színész-költő mindkét itteni szálláshelye, az irodalmi emlékekben vidéken szinte egyedülálló Batthyány utcai Horváth Döme- ház, Tóth László otthona ... Elszorul a szív, ha arra gondolunk, hogy más műveltebb, öntu- datosabb országokban milyen szigorú szeretettel óvják érdemdús honfitársaik tárgyi emlékeit. * * * Egy tömegszervezeti székház miatt „kikapcsolták” Katona József szülőházát és környékét a városközpontból. Csak — idegenek számára nehezen fölfedezhető — kerülővel közelíthető meg a drámaíró hajdani otthona, noha nincs magyar író, akit olyan erős szálak kötöttek egyetlen épülethez, mint Katona Józsefet. Ugyanonnan temették el, ahol meglátta a napvilágot.' " A távpli rokontól,, a drámaíró közvetlen hozzátartozóit személyesen kifaggató Miletz Jánostól (is) tudjuk, hogy a Bánk bán szerzőjének nagyapja, Katona Tamás vásárolta meg a később — az első hivatalos névadáskor — Lovarda és Bárány utcáknak nevezett utcák sarkán álló, nagyon alacsony házat. Itt élt 1789-től haláláig fiával, Katona József takácsmesterrel és annak feleségével, született Borbók Ilonával. Nyilván a növekvő család nagyobbodó igényei miatt 1810-ben átépítették a házat. Ide tért vissza 1820 novemberében, amikor elfoglalta a vice fisca- lis tisztséget a közeli városházán. Későbbi följegyzések szerint az udvarból nyílt, a még a XIX. század végén is mestergerendás dolgozó- szobája. A Fővárosi Lapok 1883. április 15-én megjelent számában olvasható tudósítás szerint az akkor özvegy Tatayné által lakott é házban ez a helyiség őrizte régi állapotát. Két ablaka az utcára, egy az udvarra nézett. Családszerető ember léVén igyekezett segíteni testvéreit. 1824-ben megvásárolta édesapjától a házat. Részletekben, a takácsmester különböző fizetnivalóinak átvállalásával egyenlítette ki a vételárat. Feltehetően így akart segíteni a nehéz sorsú szülőkön, akik természetesen továbbra is ott laktak a közben felújított házban. Kedves Sándor becsének szinte napra pontosan négy évre adta át tulajdonát, azzal a feltétellel, hogy szüleiknek halálukig lakást adjon. 0 maga 1829-ben kétszer is megpróbálkozott ház- vagy házhelyszerzéssel, mindkétszer sikertelenül. Ebből az épületből indult 1830. április 16-án délután utolsó útjára. A régi tanácsháza kapujánál esett össze, feltehetően az épületben lakó börtönész szobájában halt meg. Parasztszekéren szállították haza tetemét. Néhány órával halála után tanácsi tisztviselők lepecsételték almáriumát. Seres Pál nevű ismerősüktől kölcsönzött pénzen temették el harmadnap. Az életében mellőzött drámaírót valószínűsíthetően személyes indítékokból holta után is megszégyenítette a főbíró. A váratlanul elhunyt főügyész nem tiltakozhatott a rágalmak miatt, nem tisztázhatta magát a vádaktól. Való igaz: hiányzott a pénz az általa kezelt úgynevezett bitangkasszából (az elkóborolt állatok' után fizetett büntetésekből), de — hihetünk édesapjának — tartozását fedezte bentmaradt fizetése. A tanács hitelt érdemlően, a hasonló esetekben előírt eljárási szabályokat betartva sohasem tudta megcáfolni a fia'tisztességének megóvásáért harcoló apa állításait. így a Bánk bán bemutatása után néhány nappal Katona József szőlejét is elárvereztették... Az idős Katona elhunyta után Herczegh Sándor kúriai bíró vásárolta meg a házat, majd az említett Tatayné. Később volt magtár, sportorvosi rendelő, gyógyítottak itt trachomás betegeket. Pedig 1883. április 16-án akadémikusok jelenlétében, a születés helyét ismételten azonosító kutatások után emléktáblával jelölték meg. A Magyar Tudományos Akadémia köszönetét Szász Károly, a Kisfaludy Társaságét Gyu- lay Pál tolmácsolta. Ebből az alkalomból idézte föl a félig-meddig kortárs Hornyik János a szülőház eredeti alakját. Az átalakítások során nagyobbra cserélték ki ablakait, szobává alakították át bejárati folyosóját, megmagasították. A Katona emlékét el-elfeledő Kecskemétet előbb méltó síremlék készíttetésére (1930), majd emlékház kialakítására (1970) késztették a meg-megújuló rosszallások. Sajnos, más középületekkel együtt, ezt is azóta alaposan megrongálta az utóbbi évtizedekben feltört talajvíz. Remélhető-e, bogy a,, drámaíró emlékét oly gyakran megcsúfoló szülőváros felismeriJ végre, ''hogy öntudatban, hírben mennyit növekedett a Bánk bán által? Pillanatnyi vagy részérdekek fe- ledtetik-e, hogy Katona József életének legfőbb színtere még így, többszörösen átalakítva is a nemzeti vagyon része, felelősséggel tartozik érte országnak, történelemnek Kecskemét népe. A döntésre illetékesek gondol- nak-e az alkalmi költő kecskeméti soraira: „Minden kis hely, minden göröngy, minden porszem drága né- künk — Melybén egy-egy néma jelt lát vissza néző nemzedékünk." Még annyit: egy híres külföldi író földig leégett emlékházát az ország vezetőjének parancsára az eredeti helyen építették újjá. ,( Heltai Nándor | A szerk. megjegyzése: Mint már lapunkban írtuk, Katona József szülőházának sorspt társadalmi vita fogja eldönteni. A fenti írást e vita első hozzászólásának tekintjük. A cikk szerzője lapunk főmunkatársa, a Kecskeméti Városszépítő Egyesület alelnö- [ ke. KISSZÁLLÁSON TERVEZIK Fényképgyűjtemény Megyénk honismereti mozgalmában ismeretes a falufényképezés. Kisszálláson viszont más úton- módon gyűjtenek fényképeket. A lelkes helyismerők azzal a céllal szeretnék létrehozni a kollekciót, hogy a még meglévő fotók közkinccsé váljanak. A falu korábbi eseményeit ilyen módon kívánják feleleveníteni, hiszen ipinden jelentősebb megmozdulásról készült fotó. A honismereti bizottság vállalja az értékek megőrzését, ezért határozták el, hogy fényképgyűjteményt állítanak össze. Eddig mintegy kétszáz példány áll rendelkezésükre, ezeket főképp a nyugdíjasklub tagjaitól kapták. 1 A kutatómunkához támogatásra is szükség van. A községi tanács anyagilag segíti a helytörténészeket, ám az is előfordul, hogy saját pénzükön végzik a kutatást. Tervbe vették, hogy elkészítik Kisszállás 18. századi részletes, majorokat és épületeket ábrázoló térképének másolatát, valamint egy makettet a régi Belmajorról és a jelenlegi faluról. Gond, hogy hol helyezzék el, hol tárják közszemlére az összegyűjtött dokumentumokat, tárgyi emlékeket, (Jelenleg a művelődési házban látható egy részük, de a kiállítási anyag nincs biztonságban!) Távolabbi terv, hogy 1990-ben könyvet jelentetnek meg Kisszállás történetéről, jelentős eseményeiről. * B. T. Hagyománynaptár OKTÓBER (Mindszent hava) 4-én Ferenc: Vetőhét, búzahét a Dunántúlon és az Alföldön sokfelé Ferenc napjának a hete volt. A vetés napján tilos a kenyérsütés. Szüretelés — ostorral dur- rogtattak a hegyen a munka megkezdése előtt. 15- én Teréz: Szüret napja. 16- án Gál: Az iskolás gyerekek kakast vittek a tanítónak. Vetés napja; máshol a vetés tiltott napja. Kezd érni a makk. Erdélyben szüretnap. 20- án Vendel: A pásztorok védőszentje, főként a Dunántúlon. Körmenet a Szent Vendel-szobor körül. Pásztormise, állatok megszentelése. Ekkorra minden mezei munkát el kell végezni. 21- én Orsolya: Kezdődik a káposzta betakarítása. 26-án Dömötör: Szent Dömötör a juhászok védőszentje, főleg az ország keleti részén. Pásztorünnep, dömötörözés. 28-án Simon Júdás:' Az állatok behajtását erre a napra be kellett fejezni. Jön a hűvös idő: „Megérkezett Simon Júdás, Jaj, már neked pőre gatyás." Tokajhegyalján a szőlők védőszentje, ott ezen a napon kezdődött a szüret. 31-én Farkas: Gyümölcsfaültetésre jó nap. * (Hagyománynaptárunkat Bihari Anna—Pécs Éva Képes magyar néprajz című könyve alapján állítottuk össze.)
