Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-30 / 230. szám

1987. szeptember 30. • PETŐFI NÉPE • 5

Törvény a magánszemélyek jövedelemadójáról (2.)

III. fejezet

Az adó alapja és mértéke, mentességek és kedvezmények

AZ ADÓ ALAPJA

14. §

(1) Az adót a magánszemély egy naptári évben megszerzett összes jövedelmének (a továbbiakban: összjövedelem) az adómentes jövedelmekkel (15—16. §) és a 17. §-ban meghatározott kiadásokkal csökkentett része (adóalap) után .kell megállapítani.

(2) Az adóalap megállapítása során a jövedelmeket — a 11—12 §-ban, a 18. § (5) bekezdésében és a 33. § (2) bekezdésében meghatározott kivételekkel — össze kell vonni. ADÓMENTESSÉG

15. §

Mentes az adó alól:

1. a társadalombiztosítás keretében nyújtott anyasági segély, temetési segély, családi pótlék, jövedelempótlék, házastársi pótlék, árvaellátás, végkielégítés, szociális támogatás és lakbér- hozzájárulás, továbbá a két vagy több árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott állandó özvegyi nyugdíj;

2. a gyermekgondozási segély, a vakok személyi járadéka, a szociális és nevelési segély, a sorkatona hozzátartozóinak járó családi segély, a társadalmi szociális gondozók tiszteletdíja, a sokgyermekes anyák pénzjutalma, a nemzeti gondozottak gondozási díja, valamint a hadigondozási járadék;

3. a végrehajtási rendeletben meghatározott, súlyosan testi fogyatékos személy jövedelméből évi 12 000 forint; a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális és átmeneti járadéka;

4. a természetben nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás;

5. az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú gondozásának, nevelésének családban való biztositásáért, valamint az ápolásra kihelyezett betegek gondozásáért kapott díj, illetve térítés;

6. az intézeti, állami nevelést követő' ‘‘éti1 “k^pótt önálló életkezdési' támoga- ■ :'täs; '■■■' vi. 11 ) •

/nnH7. a’'szakmunkástanulóknak1, valamint a közép- és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak ösztöndíja, pénzbeli szociális támogatása, jövedelemkiegészítő pótléka és jutalma;

8. a sorkatonák, a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező katonai tanintézeti hallgatók illetménye és a leszerelő sorkatonák egyszeri pénzjuttatása;

9. a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, kártalanítás, kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést;

10. a jogszabályban meghatározott mértékű költségtérítés, a költségátalány;

11. a magánszemély tevékenységére való tekintettel nyújtott, a 10. pont alá nem tartozó költségtérítés, illetve annak a végrehajtási rendeletben meghatározott része;

12. a jogszabályban meghatározott vagy 1987. január 1-jét megelőzően megállapított természetbeni juttatás, illetve annak pénzbeli megváltása;

13. a találmány átruházásáért, megterheléséért, illetve hasznosításáért az eredeti jogosult részére találmányonként kifizetett egész összegnek a 100 000 foríntott meg nem haladó része;

14. a KST-betétnek, az iskolai takarékbélyegnek, az átutalási betétszámlának, a látra szóló takarékbetétnek, a látra szóló csekkszámlabetétnek és a devizaszámlának a kamata, valamint az ifjúsági takarékbetétnek és egyéb lakás célú takarékbetétnek a kamata, illetve prémiuma, ha a betét összegét

, lakás vásárlására, építésére, bővítésére használják fel;

15. a biztosítási jogviszony alapján kapott összeg, kivéve a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeget, valamint a lejárat előtt megszűnt, tízéves, vagy annál hosszabb tartamú élet- biztosításból származó jövedelmet;

16. a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemnek az a része, amely évi 500 000 forintot meg nem haladó bevételből származik.

17. a földjáradék, a háztáji és illetményföld megváltásának összege, valamint a termelőszövetkezet használatában, de tagja vagy kívülálló tulajdonában lévő földterületnek a szövetkezet részére történő értékesítéséből származó jövedelem;

18. a lakásbérleti jogról való lemondásért kapott térítés;

19. a lakás vásárlásához, építéséhez nyújtott szociálpolitikai kedvezmény, a vissza nem térítendő munkáltatói, illetve helyi tanácsi támogatás;

20. - a lakástulajdon vagy lakótelek átruházásáért, illetve lakásbérleti jogviszony folytatásáért kötött tartási vagy életjáradéki szerződésből származó jövedelem;

21. a hatósági intézkedés alapján létrejött lakásbérleti jogviszonyból származó jövedelem;

22. a tíz évnél régebben megszerzett ingatlan vagy vagyoni értékű jog átruházásából, valamint az ilyen vagyoni értékű jogról való lemondásból származó jövedelem;

23. a tíz évnél nem régebben megszerzett ingatlan értékesítéséből származójövedelemnek az a része, amelyet

— az ingatlannak a szerzés idején képviselt forgalmi értékét meghaladóan

— a magánszemély a végrehajtási rendeletben meghatározott időszakon belül saját maga, házastársa, volt házastársa vagy gyermeke részére lakás vásárlására, építésére fordított;

24. az ingó vagyontárgy nem üzletszerű értékesítéséből származó, évi 100 000 forintot meg nem haladó jövedelem;

25. az örökség, az ajándék, a nyeremény, valamint az illetékfizetési kötelezettséggel járó más vagyoni érték megszerzése;

26. az állami kitüntetésekkel járó pénzjutalom, továbbá az egyéb kitüntetésekkel járó, illetve társadalmi munkáért kapott jutalomnak a végrehajtási rendeletben meghatározott része;

27. az egészségügyi intézmény által fizetett donordij és gyógyszernek emberen vglq kipróbálásával kapcsolatban a beteg részére fizeteft díj;

28. az egyházi személynek egyházi szertartásért magánszemély által adott vagyoni érték.

16. §

(1) Mentes az adófizetési kötelezettség alól az a magánszemély, és adómentes az a jövedelem, akinek, illetve amelynek mentessége nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján áll fenn.

(2) A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyetértésben kialakított állásfoglalása az irányadó.

AZ ÖSSZJÖVEDELMET CSÖKr KENTÖ KIADÁSOK

17. §

(T) Az adó megállapításakor az összjövedelemből levonható:

— az alapítvány céljára (Ptk. 74/A —74/E. §);

— a közérdekű kötelezettségvállalásra (Ptk. 593—596. §) fordított ösz- szeg.

(2) A saját háztartásban legalább 3 gyermeket nevelő magánszemély összjövedelméből gyermekenként évi 12 000 forint levonható. A kedvezményt a gyermeket nevelő magánszemélyek közül a magasabb összjövedelemmel rendelkező veheti igénybe. A kedvezmény igénybevételének feltételeit és részletes szabályait a végrehajtási rendelet állapítja meg.

AZ ADÓ MÉRTÉKE

18. §

(1) Az adó mértéke, ha az adó alapja 0—48 000 Ft 0%

48 001—70 000 Ft a 48 000 Ft-on felüli rész 20%-g

70 001—90 000 Ft 4400 Ft és a 70 000 Ft-on felüli rész 25%-a

90 001—120 000 Ft 9400 Ft és a 90 000 Ft-on felüli rész 30%-a

120 001—150 000 Ft 18 400 Ft és a 120 000 Ft-on felüli rész 35%-a 150 001—180 000 Ft 28 900 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész 39%-a 180 001—240 000 Ft 40 600 Ft és a 180 000 Ft-on felüli rész 44%-a 240 001—360 000 Ft 67 000 Ft és a 240 000 Ft-on felüli rész 48%-a 360 001—600 000 Ft 124 600 Ft és a 360 000 Ft-on felüli rész 52%-a 600 001—800 000 Ft 249 400 Ft és a 600 000 Ft-on felüli rész 56%-a 800 001—361 400 Ft és a 800 000 Ft-on felüli rész 60%-a

(2) Az adó mértéke 20%, ha a jövedelem takarékbetétből, értékpapírból, illetve lejárat előtt megszűnt, tízéves vagy annál hosszabb tartamú életbiztosításból (11. §) származik.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott adót a kifizető — takarékbetétenként, értékpapíronként és kifizetésenként -r állapítja meg és vonja le,

(4) A kis összegű kifizetésből (12. §) származó jövedelem után az adó mértéke 20%. Az adót a kifizető állapítja meg és vonja le.

(5) Külföldről származó bevétel esetén —- ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik V*- a külföldön fizetett jövedelem- adó összegével csökkentett jövedelem után az adó mértéke 20%. ADÓKEDVEZMÉNYEK

19. §

(1) Nem kell az adót megfizetni:

a) a nyugdíjnak, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munka- képtelenség? járadékának, tagsági pótlékának, valamint mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegye özvegyi járadékának egész összege után, valamint

b) a nyugdíj a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségijáradéka, illetve a mezőgazda- sági szövetkezeti tag özvegye özvegyi járadéka és az ezek mellett szerzett egyéb jövedelmek együttes összegének évi 96 000 Ft-ot meg nem haladó része után.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és az amellett megszerzett más jövedelmeket az adó megállapítása céljából össze kell vonni.

(3) A legalább 67%-ban csökkent munkaképességű és rokkantsági nyugdíjban nem részesülő magánszemélyt e törvény alkalmazásában nyugdíjasnak kell tekinteni.

(4) A fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az összevont jövedelem. után a 18. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóbólle kell vonni azt az össze-, get, amely az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmek összegével azonos összjövedelmű személyt adónként tér- . helné.

20. §

(1) a 18. § (1) bekezdése szerint fizetendő adóból a következő összegek levonhatók:

a) a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben pénzintézetnél — a megtakarító nevére

— elhelyezett elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 36 000 forint összegű megtakarítás 20%-a;

b) a lakás vásárlására, építésére, bővítésére felvett, jogszabályokban meghatározott pénzintézeti kölcsön évi 3%- ot meghaladó kamatának 20%-a;

c) a i naptári évben kifizetett út- és közműfejlesztési hozzájárulás, közmű- fejlesztési társulási; illetve vízgazdálkodási társulati érdekeltségi hozzájárulás, távközlési beruházási hozzájárulás

30%-a;.

a) a végrehajtási rendeletben meghatározott mértékig a nyugdíjbiztosítás és a tízéves vagy annál hosszabb tartamú életbiztosítás naptári évben kifizetett díjainak 20%-a.

: (2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély a végrehajtási rendeletben szabályozott módon nem igazolja, hogy a megtakarítást — saját maga, házastársa vagy egyeneságbeli rokona, ideértve az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőt is, részére

— lakás vásárlására, építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, az igénybe vett adókedvezmény 40%-kal megnövelt összegét kell visszafizetni. (Folytatjuk)

Ötvöző

anyag

Salgótar

jánból

• Hazánkban

egyedül

a Salgótarjáni

Ötvözetgyárban

készítenek

kohászati

üzemeink

számára

ötvözöanyagokat.

(Bencze Péter fotómontázsa)

A SZÜKSÉGESNÉL KEVESEBBET KÖLTHETTEK

Műszaki fejlesztés a megyei székhelyű kivitelező építőiparban

A műszaki fejlesztés gazdaságunk szükségszerű továbbfejlesztésének egyik legfontosabb feltétele. Nem véletlen, hogy a közelmúltban és napjainkban is igen sok fórumon

— gazdasági és társadalmi szervezetek egyaránt — tűzték és tűzik napirendre tudományos-műszaki fejlettségűnk elemzését, az ezzel kapcsolatos legfontosabb feladatok meghatározását.

Források — ráfordítások

A megyei székhelyű kivitelező építőipari szervezetek a VI. ötéves tervidőszakban 75 370 ezer forintot fordítottak műszaki fejlesztésre, ez a nettó árbevételnek mindössze 0,3 százalékát tette ki.

A gazdálkodó szervezetek műszaki fejlesztési kiadásaikat elsősorban a műszaki fejlesztési alap korábbi évről megmaradt részéből, az árbevételből képzett hányadból, a központi műszaki fejlesztési alapból, illetve más vállalattól kapott juttatásból és kölcsönből, valamint — egyéb forrás hiányában

— az eredmény terhére fedezhették az elmúlt tervidőszakban.

A megyei székhelyű kivitelező építőiparban .a műszaki fejlesztési kiadások finanszírozására lényegesen több forrás képződött, mint amennyit ténylegesen felhasználtak. 1980, 1982 és 1983- ban még a műszaki fejlesztési alap nyitóállománya is meghaladta a tárgyévi ráfordításokat. A rendelkezésre álló és a ténylegesen felhasznált összegek közötti rés azonban a nyolcvanas években szűkült. 1980-ban még csaknem 15- ször akkora volt az anyagi lehetőség, mint a ráfordítás, ugyanakkor 1985- ben már csak kétszeresét tette ki.

A műszaki fejlesztési források és a ráfordítások arányéban * gazdálkodó szervezetenként igen nagy eltérések vort?tk-'Á iVilJtévá lj)én2eszÉfc£ök riem megfelelő átcsoportosítására utal, hogy miközben egyes gazdálkodó szervezeteknél igen nagy volt a műszaki fejlesztési alap záróállománya, ugyanakkor másoknál az eredmény terhére is történt műszaki fejlesztési felhasználás.

A műszaki fejlesztési ráfordítások mellett a gazdálkodó szervezetek beruházási tevékenysége is —mindenekelőtt a gépberuházások alakulása — nagy szerepet játszik abban, hogy az alkalmazott technológiák megfelelnek-e a kor követelményeinek, milyen korszerűek és minőségűek a gyártott termékek. A kivitelező építőiparban üzembe helyezett gépek, berendezések műszaki színvonala — a működtetés módja szerint — nem kielégítő, alacsony az automatizált gépek részaránya. Ez alól csak az 1984-es év a kivétel, amikor az automatikus működtetésű gépek, berendezések megközelítették az összesnek a kétharmadát.

A gyártott termékek, az alkalmazott technqlógiák fejlesztésében, s ezáltal a gyorsabb és rugalmasabb piaci alkalmazkodásban egyre nagyobb szerepet kell kapnia a nemzetközi és a hazai kutatási-fejlesztési együttműködésnek is. A megyei székhelyű kivitelező építőipari vállalatok és szövetkezetek közül csak két kivitelező kapcsolódott be az együttműködés valamely formájába. Ez a helyzet országosan sem kedvezőbb, az elmúlt tervidőszakban évente mindössze 17—27 gazdálkodó szervezet gyártott licenc alapján is, s az alkalmazott licencek száma évente 13—17 volt.

Elhasználódott, nullára lent gépek

A technológiát, az előállított termékek színvonalát, minőségét a tárgyi feltételek közül elsősorban a rendelkezésre álló gépek, berendezések és felszerelések Határozzák meg. A megyei székhelyű kivitelezők 1986-ban átlagosan 903 millió forint értékű géppel dolgoztak (ez az ország kivitelező építőipara állományának körülbelül 5 százalékát tette ki).

A fontosabb építőipari gépek, gépi berendezések darabszáma igen erőteljesen (csaknem kétötödére) csökkent az elmúlt években, 1986-ban már csak 1865 volt. Némileg kedvezőbb a kép a gépek és berendezések hajtóerejét vizsgálva: a gépek átlagos hajtóereje 75 százalékkal nőtt, így a megyei székhelyű kivitelezőknél a kilowattban mért hajtóerő kisebb mértékben, megközelítőleg 30 százalékkal csökkent 1980-hoz viszonyítva. Ezen belül az út-, vasút- és egyéb mélyépítő, valamint az egyéb gépek hajtóereje megnövekedett, a viszszaesés pedig az erő- és energiaátalakító gépeknél volt a legnagyobb mértékű. A kivitelező építőipar felszereltsége országosan sem mondható jónak, sőt akár a gépek számát, akár a hajtóerejét tekintjük, a változás megyénkben volt kedvezőbb.

A rendelkezésre álló gépek és berendezések által képviselt műszaki technikai színvonalat jól mutatja az elhaszná- lódottság foka és a nullára leírt eszközök aránya. Az elhasználódottságot kifejező „nettó érték a bruttó érték százalékában” jelentősen romlott, 1986-ban 57 százalék volt, 14 százalékponttal maradt alatta a hat évvel korábbiaknak. Legnagyobb mértékben (30 százalékot meghaladóan) az emelő- és rakodógépek, valamint a szerelőipari és befejező munkák gépeinek elhasználó- dottsága fokozódott.

Az ágazat szűkös fejlesztési lehetőségét, a beruházások elégtelenségét igazolja a nullára leírt gépek mind nagyobb arányú alkalmazása a termelés során, arányuk 1986-ban már meghaladta a többi gép és berendezés 18 százalékát. Az elhasznaIo3(Tttság fókának vizsgálafáhpg figyelembe véve a teljesen leírt gépek értékét is, 1986-ban a nettó érték a bruttó érték százalékának mindössze 44 százalékát érte el, sőt tanácsi vállalatoknál 28 százalék alatt maradt.

Munkarend és mfiszakszám

A gépellátottság kedvezőtlen alakulásával párosult a nyolcvanas években az építőipari gépek időalap-kihasználásának romlása is. A naptári időalap csökkenő kihasználása nemcsak a munkarend, a műszakszám megváltozásából adódott, hanem egyes területeken jelentősen romlott a gépek munkarend szerinti időalapjának kihasználása, növekedtek az állásidők, igen nagy szerepet játszott a munkahiány miatti kiesések magas aránya. Az időalapkihasználás csökkenése több gépcsoportban meghaladta a 20 százalékpontot, az önjáró földtoló gépeknél a 44 százalékpontot.

A gépek kihasználása — elsősorban kapacitáslekötési gondok következtében —_a minisztériumi vállalatoknál alakult a legkedvezőtlenebbül. 1980ban még itt volt a legkisebb az állásidők aránya, hat év múlva viszont a szövetkezeteknél. A szövetkezetek a minisztériumi vállalatokkal szemben inkább a fenntartási, felújítási és a kisebb volumenű kivitelező munkákat végezték, így meglévő kapacitásaikat a beruházások szűkülésével is jobban ki tudták használni. A környezet és a gazdasági szabályozók nyújtotta feltételek következtében azonban egyre kevesebbet tudtak fordítani technikai feltételeik javítására, gépállományuk bővítésére, tehát a meglévők időalap-kihasználását fokozták.

A műszaki színvonal másik fontos kifejezője a különféle tevékenységek gépesítettségi szintje, azaz, hogy az ösz- szes elvégzett munka mekkora hányadát végezték valamilyen gép vagy berendezés segítségével. Az építőipari munkák közül szinte teljes egészeben gépesített az aszfaltburkolatú útpályák készítése. A betonburkolatú útpálya készítése, a habarcskeverés és a betonkeverés több mint kilenctizedét végezték géppel az elmúlt évben. A kézi tevékenység aránya a vakolás, valamint a meszelés és-festés munkálatain ál-volt a legmagasabb (77 és csaknem 100 százallék). A nagy.különbségek elsősorban a tevékenységek jellegéből adódnak. Kedvezőtlen tendencia viszont, hogy a megfigyelt munkák közül a földmunkák, a betonkeverés, a vakolás, valamint a beton- és az aszfaltburkolatú útpályák készítése során 1980-hoz viszonyítva némileg növekedett a kézi erővel való munkavégzés aránya. Ugyanakkor jelentős javulás történt a közművezeték-fektetésnél, mert 19 százalékpont-emelkedéssel az elmúlt évben már a munkák majdnem kétharmadát gépek segítségével végezték el.

Az 1980-as években jelentősen változott a kivitelező építőipar helyzete. A korábbi időszakot jellemző túlkeres- let mérséklődött, így elsősorban a nagyobb beruházásokat végző kivitelezők nehéz helyzetbe kerültek. Mindehhez még az is hozzájárult, hogy a kínálati piac következtében a vevő is igényesebbé vált, az építőipari munkák minősége pedig sok esetben nem megfelelő. A fejlesztés anyagi erőforrásai a népgazdaság valamennyi területén szűkültek, de ez az előzőek következtében a kivitelező építőipart fokozottabban érintette.

Seres Ilona, a KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának közgazdász-Csoportvezetője

BAJA VÁROS TANÁCSA

kereskedelemfejlesztési

lakossági

KÖTVÉNYT

bocsátott ki 49 millió forint összegben,

.6 éves lejárattal évi 11,5%-os kamatozással 10, 5Ó és 100 ezer forintos címletekben.

Az adómentes kötvények az OTP Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság fiókjainál és Budapesten a Népköztársaság útja 23. sz., illetve a Mártírok útja 8—10. sz. alatt lévő kerületi fiókoknál vásárolhatók.

A kötvény névértékét — a kibocsátást követő 5. és 6. évben — két egyenlő részletben, míg a kamatokat évente fizetik vissza az OTP-fiókok.

A kötvények névértékének és kamatainak visszafizetéséért az állam szavatol.

«I

I

«