Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

1987. szeptember 26. • PETŐFI NEPE • 3 Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának INTÉZKEDÉSI TERVE a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megyei megvalósítására Az MSZMP Központi Bizottsága az 1987. július 2-ai ülésén állásfoglalást fogadott el a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról. Ebben megállapí­totta, hogy a felszabadulást követően, a szocialista építés eddigi időszakában jelentős, történelmi léptékű előrehaladást értünk el. Az elmúlt másfél évtizedben azonban megváltozott a szocialista építés feltételrendszere, s a gazdasági és a társadalmi rendszer szükséges átalakulása nem következett be. A Központi Bi­zottság hangsúlyozta, hogy halaszthatatlanul meg kell kezdem a felhalmozódott nehézségek felszámolását, de arra is rámutatott, hogy a szükséges átalakítás konfliktusokat is okoz majd, s — társadalmunk egészének fejlődése érdekében — jelentős terhek vállalását követeli egyes rétegektől, csoportoktól, egyénektől. Megyénk gazdasági és társadalmi folyamatai szervesen illeszkednek az országos egészbe, az alapvető tendenciák megegyeznek a Központi Bizottság állásfoglalásá­ban vázoltakkal. A terület földrajzi adottságainak, történeti fejlődésének, társa­dalmi-gazdasági szerkezetének eltérő vonásai azonban mind a helyzetértékelés, mind pedig a további feladatok megfogalmazása szempontjából szükségessé teszi e sajátosságok határozott figyelembevételét a kibontakozás helyi feladatainak meg­fogalmazásakor. L Megyénk gazdaságára az agrárter­melés es feldolgozás magas aránya, az iparon belül pedig a feldolgozó ágaza­tok nagy súlya jellemző. A gazdasági­társadalmi kibontakozás programjá­nak céljaihoz megyénk gazdasági szer­kezetét korszerűsítve, a népgazdasági munkamegosztáson belül elfoglalt he­lyét megőrizve szükséges kapcsolódni. A hagyományos, jövedelmező tevé­kenységek továbbfejlesztése, megújítá­sa mellett az eddigieknél erőteljesebben kell kutatni az új piaci igényeknek meg­felelő termékek termetesének lehetősé­gét. A megyei politikai és gazdasági irányító-ellenőrző munka segítségével olyan légkört kell teremteni gazdálko­dó szervezeteinknél, intézményeinknél, a kistermelőknél, hogy bátrabban vál­lalkozzanak a párt és az állam prog­ramjának megfelelő döntésekre, racio­nális gazdasági lépésekre. 1. A gazdasági-társadalmi kibontako­zás megyénk minden dolgozójától kez­deményező, felelős, fegyelmezett mun­kát követel. a) A vezetők képessége és fellépése a következő időszakban különösen fontos­sá válik. Olyan helyi politikát kell foly­tatni, amelyben tehetségük érvényesül­het, megfelelő bizalmat élvezhetnek és a közösség javát szolgáló tevékenységü­ket kellően — mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben—elismerik. Az üze­mi • munkabrigádoktól a megyei köz­pontokig van ezen a téren tennivaló! b) Az állampolgári és munkahelyi fe­gyelem megtartása, a munka eredmé­nyességének és színvonalának lényeges javítása mindannyiunk elemi érdeke. En­nek jobb feltételeit a munkahelyi veze­tők mindenhol biztosítsák, a jogi és in­tézményi rendszer, s annak alkalmazá­sa nyújtson ehhez nagyobb segítséget. 2. A megye gazdálkodó egységei ter­mékszerkezetük változtatásával kapcso­lódjanak a gazdasági-társadalmi kibon­takozás programjához. a) A megye iparszerkezete kialakult­nak tekinthető, nagyobb, a főbb ará­nyokat gyorsan megváltoztató fejlesz­tésre nem számíthatunk. Elsődleges fel­adat ezért a már meglevő termelői kapa­citások kihasználása, ezek technikai, technológiai megújulása, a gyártott ter­mékek műszaki színvonalának és minő­ségének emelése. Az iparfejlesztés fő irányait az agrárgazdasági termelés és feldolgozás háttéripara, az elektronikai és műszeripar, valamint a biotechnika és -technológia képezze. Ennek a folya­matnak a feltételeit és lehetséges fő irá­nyait tekintsék át a városi és városi jogú nagyközségi pártbizottságok. Az érdekeltekkel együtt fogalmazzak meg az ezzel kapcsolatos politikai követel­ményeket a vezető káderekkel és a gaz­dálkodó szervezetekkel szemben, ellen­őrizzék és segítsék érvényesítésüket. b) A megye hagyományos mezőgaz­dasági ágazatainak helyzete az elmúlt időszakban megrendült. Több tényező együttes hatásara válságos helyzetbe jutott a kertészeti termetes szinte vala­mennyi ága, és a szarvasmarha- és juh­tenyésztés is hullámvölgybe került. Ugyancsak romlott az ezek termékeit feldolgozó élelmiszer-ipari árutermelés belső és nemzetközi piaci helyzete. Ezért szükséges, hogy a megye agrár- gazdaságának fejlesztésére 1984-ben készített, hosszabb távra kitekintő, tu­dományos megalapozottságú koncep­cióban megjelölt célok elérésének esz­közeit áttekintsük. A távlati célok mel­lett figyelmet kell fordítani a mezőgaz­dasági üzemek VII. ötéves tervidőszaki gazdálkodásának stabilizálására és jnodemizálására. A megye agrárterme­lésének- és feldolgozásának fejlesztése során kiemelt figyelmet kell fordítani az ökológiai és biológiai adottságok kihasználására, az élelmiszer-feldolgo­zás alapanyagigényének jobb kielégíté­sére, a folyamatosan változó fogyasz­tói igényekre, a jobb értékesíthetőség feltételeinek (béltartalom, csomagolás) kialakítására, a párhuzamos és más ok­ból alacsony hatékonyságú fejlesztések elbírálására. A mezőgazdasági üzemek kapcsolódjanak a penzügypolitikailag is támogatott központi programokhoz. Tovább kell szélesíteni, helyenként ki kell építeni az alaptevékenységen kívüli tevékenységet. 3. A piaci igényeket gyorsan követő, a termelési erőforrásokat hatékonyan kihasználó tevékenységekre és az ezeket célszerűen működtethető szervezetekre van szükség a megye gazdaságának minden szférájában. a) A termelés szervezeti formáját, nagyüzemi, illetve közép- és kisüzemi jellegét mindenütt a célszerűség hatá­rozza meg. Gondoskodni kell az egyes termelő egységek gazdasági önállósá­gának növeléséről. Ahol ez gazdasági es/vagy politikai előnnyel jár, ott szor­galmazni kell a vállalati önállóságot, illetve más, korszerű szervezeti formá­kat. A megye iparában határozottan érvényesíteni kell a megyei pártbizott­ság követelményeit a gyárak, gyáregy­ségek munkájában. Az irányítási rend­szer és a vállalati szervezet korszerűsí­tése nem okozhat fennakadást a gaz­dálkodás folyamatosságában. b) A gazdálkodás és irányítás haté­konyságának növelése, a döntési me­chanizmus egyszerűsítése és lerövidíté­se megköveteli a belső szervezet átala­kítását, az elemző munka színvonalá­nak javítását, az információáramlás gyorsítását. A nagyobb teljesítményre való ösztönzést korszerű érdekeltségi rendszer kialakítása is szolgálja. Ebben vállaljanak több szerepet a szakszerve­zetek és a szövetkezeti szövetségek. c) Számos kihasználatlan lehetőség rejhk az ágazatok közötti, és az ágaza­ton belüli (gazdálkodó egységek közöt­ti) együttműködésekben valamennyi népgazdasági ágban. A vállalatok nö­veljek az alkalmi és a tartós együttmű­ködéseket. Különösen kedvező lehető­ség kínálkozik erre a mezőgazdasági termelésben és feldolgozásban, új mun­kahelyek kialakítása, a kereslet gyors kielégítése esetén, főleg a Bácskában. d) A mezőgazdasági termelés húzó­ereje a nagyüzem, de rugalmasabban kell a szövetkezeti nagyüzemi formákat kezelni. Ha a gazdálkodás érdeke meg­kívánja, nem szabad visszariadni a vál­toztatástól, a más típusú szövetkezeti formára való áttéréstől. Elő kell segíte­ni a jogi és közgazdasági szabályozás kötöttségeinek módosítását, ha ez tár­sadalmi-gazdálkodási előnyökkel jár. e) Szélesíteni és ösztönözni kell a szo­cialista nagyüzemek által integrált me­zőgazdasági kistermelést, a nagy- és kisgazdaságok kölcsönös előnyökön alapuló összekapcsolását, a rugalmas, sokszínű vállalkozói megoldásokat. A szolgáltatások, a kisipari termelés kapjon kellő támogatást, különösen a falvakban, az ellátatlan területeken. 4. Hosszú, közép- és rövid távú érde­keikből kiindulva gazdálkodó egysége­inknek fel kell készülniük arra, hogy a külgazdasági egyensúly javításához a maguk eszközeivel hozzájáruljanak. a) Teremtsék meg a saját hatáskör­ben végzendő külpiaci építő munka szervezeti és személyi feltételeit. Ennek keretében — a rendelkezésükre álló eszközökkel — törekedjenek a kereske­delmi szakvállalatokkal közös érde­keltségű külpiaci munkára, szerezze­nek külkereskedelmi ismereteket. b) Vállalni, sőt keresni kell a magyar —külföldi vegyesvállalat alapítása, a bérmunkaszerződések lehetőségét. A KGST-országok vállalataival, test­vérmegyei üzemekkel való kapcsola­tokban is szükséges továbbfejleszteni az együttműködési kereteket. A megyei és a külföldi vállalatok közötti kapcso­latfelvételt, a megfelelő szervezeti for­ma kialakítását segiti a megyei pártbi­zottság is. c) A népgazdaság és a külpiac igé­nyeit egyaránt figyelembe véve szüksé­ges átalakítani az export áruszerkezetét megyénkben is. A nem dollárpiaci ex­portra kerülő termékekben minimális­ra kell szorítani a dollárimport hánya­dát. Az elmaradott, korszerűtlen ter­mékszerkezet fenntartását semmiféle exportlehetőség sem indokolhatja. Olyan piacok feltárására van szükség vállalati szinten is, amely egyaránt szolgálja a külgazdasági egyensúly ja­vítását, a műszaki fejlődést, a hazai piac korszerű ellátását. 5. A hatékonysági célok megkövete­lik, hogy megkeressük a termelő és pénzügyi szervezeteknél, az állami és pártirányításban, a mozgalmi szervek­nél, intézményeknél, a fegyveres testüle­teknél a gazdálkodást segítő további tartalékokat, az ésszerűen takarékos megoldásokat és hasznosítsuk a me­gyénk természeti adottságaiból fakadó többleterőforrásokat. a) Haladéktalanul meg kell kezdeni a megyében is a közkiadásokkal való gazdálkodás ésszerűsítését, úgy, hogy az alapellátás színvonala ne csökken­jen. Ennek fő eszköze a megyei és helyi tanácsoknál, intézményeknél a szerve­zeti és működési rendszer átfogó kor­szerűsítése legyen. A politikai és tö­megszervezetek is vizsgálják felül lét­számgazdálkodásukat. Javaslatot kell kidolgozni a megyei pártszervek gaz­dálkodásának ésszerűsítésére, beleért­ve a politikai, technikai és ügyintéző létszám csökkentését. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, a tanácsok szám- vizsgáló bizottságainak bevonásával vizsgálja meg a megyében a közkiadá­sokkal való gazdálkodás helyzetét. b) A vállalati és tanácsi beruházások a jelenleginél legyenek sokkal átgondol­tabban előkészítettek. A tanácsi szférá­ban csak a pénzügyileg és műszakilag megfelelően előkészített, nyilvánosság előtt megvitatott beruházások kapjanak megyei támogatást. c) A mezőgazdasági termelés bizton­ságát, a hozamok növelését szolgáló meliorációs és vízgazdálkodási fejleszté­seket az elkészült hosszú távú koncep­ció alapján kell végrehajtani, megvaló­sításukat pedig összehangolni. e) Nagy, nem kellően hasznosított lehetőségei vannak a megye idegenfor­galmának, mint fontos helyi és orszá­gos bevételi forrásnak a növelésében. A Duna—Tisza Közi Intéző Bizottság készítsen intézkedési tervet, amely az ifjúsági, a pusztai és a városi turizmus mellett foglalkozik a tanyai és gyógy- idegenforgalom, valamint a konferen­ciaturizmus fejlesztési lehetőségeivel. Tovább,kell szorgalmazni a megyei ter­málvízkészletek gyógyászati alkalma­zását, valamint a hosszú Duna-part üdülési, sportolási hasznosítását. A ja­vaslatot az országos szervekhez kell el­juttatni. f) A közlekedési, a hírközlési és a kereskedelmi hálózat hézagossága, kié- pítetlensége komoly veszteségeket okoz megyénknek közvetlenül (elvesztege­tett idő és üzemanyag formájában) és elmaradt haszonként egyaránt. Ezért minden lehetséges eszközt és forrást meg kell ragadni a megye úthálózatá­nak bővítésére, a bekötő-, összekötő- és kerékpárút építésére, a dunai átkelés megoldására, a kereskedelem és ven­déglátás korszerűsítésére. A hírközlési hálózatot úgy kell fejleszteni, újabb te­lepüléseket bekapcsolni, hogy alkalmas legyen az új szolgáltatások (pl. távadat­átvitel) ellátására is. II. A gazdasági-társadalmi kibontako­zás programjának fontos célja, hogy megteremtsük az új feltételeket az élet- körülmények további javításához, a megye lakosságának boldogulásához. Ehhez csak nagyobb felelősség- és fel­adatvállaláson keresztül juthatunk el. A felhasználást és fogyasztást szabá­lyozó intézkedések során ügyelni kell arra, hogy a rászorult lakossági cso­portok, a segítséget méltán igénylő cé­lok, intézmények, települések továbbra se nélkülözzék a társadalmi gondoskor dást. 1. A korlátozottabb belső felhasználá­si lehetőségek mellett is törekedni kell megyénkben a településhálózati sajátos­ságok figyelembevételével az indokolat­lan területi különbségek felszámolására. a) Fel kell készülni arra, hogy a me­gye viszonylagosan elmaradott és sajá­tos helyzetű térségeinek eltartóképessé­ge gyengül és foglalkoztatási nehézsé­gek léphetnek fel. Ezek a települések kapcsolódjanak az ipar szerkezetátala­kítási programjához máshonnan kite­lepült, de gazdaságosan folytatható te­vékenységek fogadásával. Ezt a megyei tanács iparfejlesztési alap létrehozásá­val, pályázatok kiírásával segítse elő. b) A lakossági infrastruktúrában a központi pénzeszközök szűkülésével egyre fontosabb lesz az átgondolt fej­lesztés, az erőteljes szelektivitás. Ennek érdekében a megyei tanács és a helyi tanácsok tekintsek át VII. ötéves terv- időszaki elképzeléseiket és célirányo­san határozzak meg a megvalósítás sorrendjét. A döntések nyíltságának növelésével az eddigieknél jobban von­ják be a lakosságot a településfejleszté­si .elképzelések kialakításába, mert csak így érhető el, hogy az életszínvonal csökkenése mellett is szerepet vállalja­nak társulásokban, illetve más, lakos­sági forrásokat is mozgósító fejleszté­sekben. c) A tanya, mint jellegzetes Duna— Tisza közi településforma tartósan fennmarad, és fontos gazdasági és la­kófunkciót tölt be. A külterületeken élő népesség helyzetének javítása érde­kében fejleszteni kell kereskedelmi, va­lamint egészségügyi iskolai—kulturális és szociális ellátásukat. Ennek érdeké­ben a Megyei Tanács és a Mészöv dol­gozza ki a tanyai és kistelepülések ellá­tásának programját. 2. A tervszerű lakásgazdálkodás a társadalmi gondoskodás egyik legfonto­sabb területe marad. a) Megoldást kell találni a pályakez­dő, csaladalapító fiatalok első lakásá­nak biztosítására. A KISZ megyei bi­zottsága az érintett szervekkel együtt­működve, az ifjúsági lakásépítő akciók tapasztalatait is felhasználva vizsgálja meg a fiatalok lakáshozjuttatásanak segítési lehetőségeit, és kezdeményezze a gyorsítást. b) A helyi tanácsok vállaljanak na­gyobb szerepet a lakáshozjuttatásban. Vizsgálják felül lakásépítési és támoga­tási rendszerüket, s nagyobb számú te- lekkialakitással segítsék a sajáterős épí­tést. Ösztönözzék jobban a lakásmobi­litást, ezáltal is növelve a szociális szempontok alapján elosztható laká­sok számát. A tanácsok kapcsolódja­nak be az új, vállalkozói lakásépítési formákba is. 3. A gazdasági struktúra átalakítása megjeleníti a létező szociális problémá­kat, illetve továbbiakat is teremthet. a) A kibontakozási program során, különösen annak első szakaszában igen fontos feladat a szociális célokra fordítható források hatékony, a való­ban rászorulókat segítő, nyilvánosan ellenőrizhető felhasználása. A megyei pártbizottság illetékes bizottságai érté­keljék a jelenlegi gyakorlatot, kezde­ményezzék a szükséges változásokat. A megyei tanács illetékes osztályai vizsgálják felül a középtávú terv szoci­álpolitikai elgondolásait, s szükség ese­tén tegyenek javaslatot a megyei tanács testületének az erőforrások koncent­ráltabb felhasználására, a szociális ellá­tás mindenkori körülményekhez igazo­dó rendszerére, felhasználva az eddigi kedvező megyei tapasztalatokat. b) A megye egész területén, különö­sen a városokban és az egyébként is fog­lalkoztatási gondokkal küszködő térsé­gekben fel kell készülni a nagyobb mun­kaerőmozgásokra. A megyei tanács ille­tékes osztályai és a helyi tanácsok — ahol ez még nem történt meg—teremt­sék meg az ehhez szükséges szervezeti, személyi és tárgyi (közlekedési) feltéte­leket és készítsenek település- es térségi szintű intézkedési tervet az esetleges foglalkoztatási gondok levezetésére. c) A lakosság egészségi állapotának megőrzése, lehetőség szerinti javítása nemcsak szociális kérdés, hanem nép- gazdasági érdek is. Az egészségügyi fej­lesztéseket elsősorban a gépek es mű­szerek beszerzésére kell összpontosíta­ni. Az eddigi kedvező tapasztalatokat is felhasználva készüljön javaslat a {gyógyító-megelőző munka hatékony­ságának javítására és az egészségügy finanszírozási rendszerének korszerűsí­tésére. A sportolás, a rendszeres moz­gás a lakosság széles körének életében a jelenleginél nagyobb szerepet kapjon, az ifjúság körében különösen. d) A megyei kereskedelmi vállalatok és az áfészek gondoskodjanak arról, hogy az alapvető lakossági igényeket folyamatosan ki tudják elégíteni. Érjék el, hogy a kis kiszerelésű, egyszerűbb csomagolású, olcsóbb termékek kíná­latának bővítésével a kisjövedelmű ré­tegek ellátása is biztosítható legyen.' Ezt különböző akciók is segítsék elő. A kereskedelem tartsa be a megfelelő hatósági előírásokat. IU. A megyei pártbizottság — a Köz­ponti Bizottság állásfoglalásával össz­hangban kiemelt fontosságúnak tartja a gazdasági-társadalmi kibonta­kozás személyi feltételeinek megterem­tését. Különösen jelentős feladat ez me­gyénkben, ahol a felkészült szakembe­rek aránya, erőfeszítéseink ellenére is, hosszú idők óta az országos átlag alatt van, főiskoláink szerepe csak most kez­dett növekedni. 1. A vezetői munka megújítása, a megfelelő személyek kiválasztása a gaz­dasági-társadalmi kibontakozás kulcs­kérdése. Vezető beosztásokba olyan személyeket kell jelölni, választani és kinevezni, akik alkalmasak a fejlődés új útjainak megtalálására, akikben a közösség bízik, s akik személyükben is alkalmasak a vezetői munka végzésére. A kádermunka színvonala igazodjon a megváltozott körülményekhez, legyen, rugalmasabb. A vezetői munka minősí­tésének alapja elsősorban az irányítása alá tartozó egység tartós eredményessé­ge legyen; a megítélés során a Központi Bizottság július 2-ai állásfoglalásának és a kormány munkaprogramjának megvalósításához való viszonyra és al­kalmasságra legyenek kiemelt figye­lemmel. A követelményektől elmaradó vezetőket képességeikkel arányban álló munkakörökbe kell irányitani. Az ille­tékes kinevező, választó szervek — a politikai szervezetekkel együttműköd­ve — tekintsék át a hatáskörükbe tar­tozó vezetőket és időben kezdeményez­zék a szükséges cseréket. Ezt javasoljuk a városi és a városi jogú pártbizottsá­goknak, valamint az üzemi, intézményi pártszerveknek és szervezeteknek is. 2. A korszerű szakmai ismeret, a ma­gas szintű felkészültség elengedhetetlen feltétele a gazdasági-társadalmi kibon­takozásnak. Ez a korábbiaknál is job­ban megnöveli az értelmiségiek, az igé­nyes szakmunka iránti igényeket, de a velük szembeni szakmai, politikai köve­telményeket is. a) Alapvető gazdasági és politikai ér­dek fűződik ahhoz, hogy a megyéből to­vábbtanuló főiskolások és egyetemisták visszatérjenek és a megyén belül hasz­nosítsák tudásukat. Az itt élő fiatal szakembereket—kiemelt figyelmet for­dítva a felkészült, vezetői munkára is rátermett káderekre — meg kell nyerni céljainknak. Ennek érdekében kell oda­ítélni a Megyei Fejlesztési Alapítvány támogatási összegeit, és más, egyem ösztönzési formákat is ki kell dolgozni. A fiatal szakemberek méltó feladatok­kal való megbízásának szervezésében vállaljon nagyobb szerepet a KISZ. b) Az értelmiség teljesítményével arányos anyagi elismerésén kívül meg kell keresni azokat a közvetett ösztön­zési formákat, amelyek kifejezik társa­dalmi hasznosságukat, javítanak élet- és munkakörülményeiken. Félkészültsé­güket, szaktudásukat közvetlen mun­kakörükön kívül is hasznosítani kell, jobban bevonva őket a közéletbe. Eb­ben jelentős szerep hárul a különböző társadalmi és tömegszervezetekre, tu­dományos egyesületekre. A HNF, a TIT, valamint a tudományos egyesüle­tek, társaságok és szövetségek dolgoz­zák ki ezzel kapcsolatos feladataikat. 3. Az oktatási és képzési rendszernek az eddigieknél sokkal jobban kell szol­gálnia a gyakorlat igényeit. Ennek so­rán azonban mindig figyelembe kell ven­ni, hogy a jelen iskolásai a jövő szakem­berei lesznek. a) A középfokú iskolát végzettek arányát tekintve megyénk az egyik leg­kedvezőtlenebb helyzetben van az or­szágban, aminek elsődleges oka a meg­felelő intézmények hiánya. Ezért a gyorsítási terveknek' megfelelően kell Folytatni a középiskolai tantermek szá­mának növeléseit. Az oktató—nevelő munka színvonalának javításával el kell érni, hogy a középiskolát elkezdő fiatalok minél nagyobb arányban el is végezzék azt. Ki kell teijeszteni az új rendszerű technikusképzést. A képzési rendszer korszerűsítését olyan irány­ban is folytatni kell, hogy a középisko­lát elvégző, de tovább nem tanuló fiata­lok közvetlenül be tudjanak illeszkedni a munkába. b) Sürgető feladat a szakmunkáskép­zés korszerűsítése. Meg kell keresni an­nak lehetőségét, hogy hogyan lehet a termelő vállalatok igényeinek megfele­lő, kovertálható szaktudású szakmun­kásokat képezni. Ennek érdekében — az érintett iskolák, gazdálkodók, irá­nyító szervezetek bevonásával — ké­szüljön javaslat a szakmunkásképzés korszerűsítésére. A rövidített idejű, fel­nőtt szakmunkásképzést az érdekelt vállalatok közreműködésével célszerű elteijeszteni. c) A felsőfokú oktatási intézmények , kultúrateremtő hatása csak kismérték­ben érvényesül megyénkben. Kevés a felsőfokú végzettségű szakember, de a Kecskeméten és Baján működő felső­fokú intézményekben és tudományos intézetekben felhalmozódott kutatói tapasztalat sem hasznosul kellőképpen az oktatáson kívül. Az érintettek bevo­násával meg kell vizsgálni, hogyan vál­lalhatnának ezek a szervezetek az eddi­gieknél nagyobb szerepet a gazdasági- társadalmi megújulásban, és milyen módon lehetne ezeket a saját területü­kön országos jelentőségű szellemi köz­ponttá fejleszteni. 4. A megszerzett ismeretek gyarapí­tása, a mindenkori szükségletekhez való igazítása legyen természetes igény min­den szakemberrel szemben. a) A piaci igényekhez rugalmasan igazodó, folyamatosan megújuló ter­melés, a korszerűsödő termekszerkezet igényű a szakmai ismeretek folyamatos megújítását. Jelenleg ennek rendszere eseüeges, szétszórt és alacsony haté­konyságú. A MTESZ megyei szerveze­tének irányításával — az eddigi előké­szítő munkálatok alapján — készüljön javaslat a tovább- és átképzések egysé­gesítésére. Ebben a jelenlegi oktatási intézményekre indokolt támaszkodni. b) A szakmai ismeretek bővítésének, a nemzetközi kapcsolatok megteremté­sének és fejlesztésének elengedhetetlen feltétele az idegennyelv-tudás. Annak érdekében, hogy minél több, idegen- nyelv-ismerettel rendelkező szakem­bert tudjunk képezni, meg kell teremte­ni az iskolai nyelvoktatás hatékonyab­bá tételének eszközeit. A felnőttképzés keretében folytatott nyelvoktatás vál­tozatos formáit kell kidolgozni, úgy, hogy minél többen megszerezhessék a munkakörüknek és érdeklődésüknek megfelelő szintű nyelvtudást. Ebben a TIT megyei szervezete vállaljon kezde­ményező szerepet, támaszkodjék a jó hagyományokra. c) Az MSZMP megyei Oktatási Igazgatósága :— képzési rendszerét át­gondolva — tegyen javaslatot arra, hogy a politikai képzésen túl miként tudna bekapcsolódni a szakmai át- és továbbképzésekbe. A több hónapos, bentlakásos oktatási formákat össze kell kapcsolni szakmai jellegű képzéssel is, egyeztetve a megyei tanacs, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa és a szö­vetkezeti szövetségek továbbképzési terveivel. IV. A gazdasági-társadalmi kibontako­zás programjának széles körű megis­mertetésében és elfogadtatásában meg­határozó szerepe van a párt agitációja- nak és propagandájának. A személyes példamutatás meggyőző erejét hangsú­lyozva a megyei pártbizottság fontos­nak tartja, hogy a párt belső életében is mihamarabb végbemenjen a szüksé­ges korszerűsödés. 1. A gazdasági-társadalmi kibontako­zás programjának megvalósításában megyénkben is a pártszerveknek és szer­vezeteknek, a párt tagjainak kell élen­járniuk. a) A pártirányításban ki kell alakíta­ni a kibontakozási programnak legin­kább megfelelő új formákat és módsze­reket. Ennek keretében erősödjön a párt-, állami és társadalmi szervezetek közötti munkamegosztás. A párt me­gyei szerveinek munkamódszerét a céli­rányosság, határozottság, a tudatos meggyőző munka előtérbe kerülése, a személyes agitáció jellemezze. Erősíteni kell a pártfegyelmet, szilárdítani a párt­egységet. Határozott lépések szüksége­sek a pártmunka felesleges formaliz­musainak megszüntetésére. A párt- szerveknek és -szervezeteknek követke­zetesebb és igényesebb munkával kell részt venniük a határozatok végrehaj­tásának szervezésében, segítésében, el­lenőrzésében és a számonkérésben. Váljon gyakorlattá a politikai döntések végrehajtásának megkövetelése, sze­mély szerinti értékelése. Ennek érdeké­ben az illetékes szervezetek dolgozzák ki a központi és megyei határozatok nyilvántartásának, megismertetésének és ellenőrzésének jelenleginél hatéko­nyabb módszerét. b) Az irányító pártszervek, alapszer­vezetek munkája kapjon nagyobb nyil­vánosságot a döntések által érintett közvélemény előtt. A párt megyei tes­tületéinek, szervezeteinek fontosabb döntéseiről az eddigieknél pontosab­ban kell tájékoztatni a szélesebb közvé­leményt. c) A párt döntéshozatali mechaniz­musában nagyobb szerepet kell biztosí­tani az alapszervezeti kezdeményezé­seknek, jobban kell hasznosítani a párttagság véleményét és tapasztalata­it. A partéiét minden szintjén demokra­tikusan irányító vezetőkkel kell olyan légkört teremteni, hogy az ösztönözze a kommunistákat véleményük kifejté­sére, a politika melletti kiállásra, cse­lekvő részvételre. A párton belüli szük­séges kádercserékben az illetékes párt- bizottságok intézkedjenek. A közbeeső pártszervek és a pártalapszervezetek vizsgálják meg, hogy jelenlegi vezeté­sük alkalmas-e a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja által megsza­bott helyi követelmények teljesítésére. Ehhez használják fel a tagkönyvcserék- kel kapcsolatos taggyűléseket. d) A pártszervezetek fordítsanak fi­gyelmet az adott egység, település ér­dekviszonyainak elemzésére, az érdek- ellentétek feltárására és ütköztetésére. Gazdaságpolitikai munkájuk során tö­rekedjenek a feladatok, célok megis­mertetésére, elfogadtatására, a végre­hajtás politikai feltételeinek megfogal­mazásara a párttagság, de a dolgozó kollektíva előtt is. A taggyűlések vitáit a végrehajtás módjára orientálják. 2. A kibontakozási program megvaló­sításának fontos feltétele, bogy párttag­ságunk és a társadalom egésze minden részletében megismeije, helyesen értel­mezze és elfogadja. a) Az 1987/88-as politikai oktatás gerincét a gazdasági-tarsadalmi kibon­takozás programjának gyakorlati fel­dolgozása adja. A káderképzés terüle­tén a kormány munkaprogramjától a megyei és helyi tennivalókig történjen meg a Központi Bizottság állásfoglalá­sának feldolgozása. Kiemelten szüksé­ges foglalkozni a kibontakozás ideoló­giai kérdéseivel, a gazdasági kategóriák értelmezésével. b) A tömegoktatás területén vala­mennyi tanfolyamán ismertetni kell a‘ teljes programot. A középpontban a kibontakozási program gazdasági vagy társadalmi oldalának megismerése, megértése álljon. Ennek során minden esetben vitassák meg a helyi, konkrét feladatokat is. A tömegoktatáshoz áll­jon rendelkezésre színvonalas segéd­anyag. A vezető pártpropagandisták aktívaértekezleteken, a Politikai Aka­démia előadásain, a Politikai Nyári Egyetem keretén belül folyamatosán kapjanak tájékoztatást a kibontakozá­si program megvalósításának helyzeté­ről, a teendőkről. c) A kibontakozási program és a me­gyei feladatterv melletti tájékoztatás és agitáció célirányos, sablonoktól mentes legyed, formájában is fejezze ki az ál­lásfoglalás szellemét. A helyi tájékozta­tási eszközök (városi és üzemi lapok, városi televizió) aktívan vegyenek részt az agitációban, de elsősorban a helyi feladatokra összpontosítsanak. A Pe­tőfi Népe dolgozza ki saját tervét. 3. A városi és városi jogú pártbizott­ságok üléseiket követően hívjanak ösz- sze aktívaértekezleteket. Vitassák meg a helyi (térségi) teendőiket, jelöljék meg a támogatásra szoruló legfontosabb fo­lyamatokat. Ezt követően új, össze­vont tanácskozásokat ne szervezzenek, hanem a helyszíni munkára fordítsák a fő figyelmet. 4. A központi források szűkülésének időszakában különösen fontos, hogy ne gyengüljenek a megye pozíciói or­szágos szinten. Ezért az illetékes me­gyei testületek és szervezetek, ezek ve­zetői továbbra is tekintsék legfőbb fel­adatuknak a területi érdekérvényesítő tevékenységet. Ebbe vonják be az or­szággyűlési képviselőket, akik a helyi társadalom legszélesebb rétegeinek bi­zalmát élvezik. 5. A megyei pártbizottság tagjai so­rából ü- szakértők bevonásával — munkabizottságot hoz létre, melynek feladata a gazdasági-társadalmi kibon­takozás programjának megvalósításá­ra vonatkozó megyei intézkedési terv végrehajtásának segítése és folyamatos ellenőrzése. ♦ * * A megyei pártbizottság felhívja me­gyénk kommunistáit, a társadalmi- gazdasági kibontakozásunkért felelős­séget érző minden állampolgárát, hogy legjobb tudásuk szerint segítsék célja­ink megvalósítását. A kommunista ve­zetők, vállalati, szövetkezeti, tanácsi testületek fogjanak össze a lakosság erőivel a Központi Bizottság és a me­gyei pártbizottság határozatainak vég­rehajtására. A megyei pártbizottság felkéri a Hazafias Népfront, a szakszer­vezetek és a KISZ, valamint a szövet­kezetek megyei és területi szerveit-, a megyei és a helyi tanácsokat, az egye­sületeket és társaságokat, a sajtó mun­katársait, hogy nyújtsanak segítséget törekvéseink széles körű megismerteté­sében és megvalósításában, ezekhez sa­ját programjaikkal is illeszkedjenek. A megyei pártbizottság meg van győ­ződve arról, hogy közös összefogással előre tudunk lépni a Duna—Tisza kö­zén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom