Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. szeptember 3. MÉLTÓN A KODÁLYI HAGYOMÁNYOKHOZ Jelen és a jövő a kórusmozgalomban Jogos türelmetlenséggfel kutatjuk a választ: vajon a jelenleg kialakult kulturális és gazdasági helyzet milyen módon fogja befolyásolni hazánk amatőr művészeti mozgalmait? A nagy tradíciónak örvendő, sok ezreket érintő amatőr kórusmozgalom jövendőjéről tudakozódván kérdéseimmel több' vezető szakembert kerestem meg. Sok múlik a vezetőn Nem élünk irigylésre méltó körülmények között. Sokat nélkülözünk. Valóságos ketrecben >lakom a feleségemmel és a két gyerekkel. Evek óta próbálkozunk minden lehetséges hatóságnál, hogy javítsunk a lakáshelyzetünkön, törekvésünk azonban falra hányt borsó. Ráadásul még.az óvodába sem vették föl a gyerekeket. Nem marad más hátra, mint ölbe tett kézzel ülni és siránkozni, amit gyakran meg is teszünk. Egyszer aztán pompás ötletem támadt, amit meg is osztottam a hitvesemmel. Mint a nőknél már lepni szokott, eleinte hallani sem akart róla, de sikerült a fejébe vernem, hogy nincs más kiút. Összehívtuk a családi tanácsot, és az apösék megígérték, hogy egy ideig támogatni fognak bennünket. Másnap bementem a munkahelyemre, és felmondtam. — Hogyhogy?,— csodálkozott a főnököm. — Maga kitűnő szakember. Fizetésemelést adok. — Sokkal kecsegtetőbb kilátásaim vannak. — Ha így van, nagyon sajnálom. Ne feledje, mindig tárt karokkal várom — és búcsúzóul keményen megszorította a jobbomat. Hazafelé beugrottam egy vaskereskedésbe és vettem egy fejszét. Éjfélkor aztán fölvertem az egész házat. Fejszével a kezemben kirohantam a folyosóra és teli tüdőből ordítozni kezd- , tem: Megöllek, te céda! 1— Segítség! — sikoltozott a feleségem, aki direkt utánam szaladt. A haja csapzott volt, cafatokban lógott róla a ruha, és a kék foltok is egészen élethűen festettek. — Apuci! Apuci!(— bömböltek a gyerekek. ben, még ma is tart. Remélhetőleg az utánpótlás sem lesz gond. Nógrádi László, az Ipari Minisztérium Bartók kórusának SZOT-díjas vezető karnagya, nagy tekintélyű tanár, a KÓTA Munkásénekkari Bizottságának elnöke. Évtizedek óta él és dolgozik a kórusmozgalomban, zsűrielnökként szinte az ország valamennyi énekkarát „minősitette” már. Hogyan látja ő a mai és a jövőbeli helyzetet? Rémült arcok tűntek fel a lengőajtó mögött. — Jobban tenné, ha lecsillapodna, és hagyná aludni a lakókat! — tanácsolta az egyik szomszéd. — Na majd... — rontottam rá magasra tartott fejszével, de fürgén becsapta orrom előtt az ajtót, amit hamarosan a többiek is utánacsináltak. Az egyik éjszakai botrányt követően egy bizottság keresett föl bennünket. A két nő szánalommal hallgatta a feleségem panaszkodását. — Otthagyta a munkahelyét, iszik, állandóan botrányt rendez, már öngyilkosságra is gondoltam — zokogta. — Honnan van pénze pálinkára? kérdezték. — Elhordja hazulról. Csak úgy tudom eltartani magamat és a gyerekeket, hogy takarítani járok ~r füllentette ügyesen. Beszélgetésünk egész ideje alatt a padlóra hányt rongyokon hevertem, és egy üres vodkásüveg volt a fejem alatt. A két nő sutyorogni kezdett. — Holnap jöjjön el a segélyért -— mondták. j— A jóisten áldja meg magukat! — hálálkodott a hitvesem. Ettől kezdve még förtelmesebb botrányokat rendeztem. Főleg a gyerekekre voltam büszke, akik remekül játszották a szerepüket. Hamarosan egy másik bizottság látogatott meg bennünket. Egy férfi és két nő. — Fölöttem lakik az a részeg disznó és csavargó — hallottam, amint a szomszédasszony útba igazítja őket. Pálinkát locsoltam a földre szórt rongyokra és részeg álomba zuhantam. kásdalos-találkozó 50. évfordulóját ünnepelve, a Vándor Sándor énekkari szemlén és fesztiválon is és más rendezvényeken kívánunk szereplési lehetőséget adni az énekkaroknak, hogy ezt a nagyon szép, közösségi zenélést tovább folytathassák. Önként vállalják Foss Lajos Erkel-díjas zeneszerző, a Vasas Központi Művészegyüttesének és zenekarának vezetője, a KÓTA Művészeti Bizottságának elnöke. Következőképpen látja a helyzetet: — Ha kórusmozgalmunkról beszélünk, el kell azt helyeznünk életünkben. Szóbeszéd tárgya, hogy megszűnnek a kórusok, mert kevés a pénz. Nincs több baj a kórusmozgalmunkban, mint amennyi gazdaságunkban, szellemi életünkben akad. Panaszkodnak a szervezők, hogy fogy a koncertekre járó közönség létszáma. Mégis azt tudom mondani, döntően nagy különbség van az amatőr kórusmozgalom és az egyéb területek között. Bár a kórusmozgalom is igényt tart a politikai, szellemi és erkölcsi támogatáson kívül az anyagi segítségre, de az biztos, hogy az itt dolgozó sok-sok ezer lelkes ember abban különbözik sok, más területen tevékenykedőktől, hogy ezt a munkát önként vállalták. Az amatőr kórusmozgalom katonái önkéntes katonák, ők úrrá lesznek ezeken a nehézségeken, nem veszítenek lelkesedésükből. Tanulni és fejlődni akarnak. Hogy ezzel a ma divatos szóval éljek: az „emberi tényezők” a mi területünkön egyelőre olyan módon hatnak, hogy ennek csak örülhetünk. Bár másutt is így lenne, tán megoldódnának a bajok! A Művészeti Bizottság vezetőjeként mondhatom, a közelmúltban legjelentősebb ténykedésünk a minősítések megreformálása volt. Eddig arany, ezüst, bronz fokozattal minősítettük a kórusok teljesítményét. Ehelyett szerettünk volna olyan rendszert kidolgozni, melyben nincs akkora tét az éneklő együttesek számára. De sokan ragaszkodtak a régi formákhoz. Ezért a következőkben öt, fokozat lesz: bronz, ezüst, arany, fesztivál- és hangverseny- kórus-fokozat. A minősítés céljául túl az örömteli együtténeklésnek, a közös éneklésnek, a mind nagyobb számú közönség visszahódításának kell majd érvényesülnie. Lehet tehát népdalokat, központilag kijelölt új, sőt modem műveket is tanulni, s ha úgy tetszik: bizonyítani. Remélhetőleg az egész kórusmozgalom megújulására s továbbvitelére. Bodor Éva- — Elvonókúrára kellene küldeni — javasolta a férfi. — Még mindig reménykedek, hogy megjavul — mondta a feleségem. — Anyuci, félünk — bújtak a hóna alá az apróságok. — Egész álló nap a részeg apjukat kell nézniük? — rémüldözött az egyik nő. *£ —Mit csináljak velük? Óvodába akartam őket adni, de elutasítottak. — Valami félreértés lehetett, hiszen éppen az ilyen gyerekek valók oda — mondta búcsúzóul a bizottság egyik nő- tagja. Néhány hónap múlva megjött az értesítés, hogy mindkét gyermeknek helyet biztosítanak az óvodában. Megittasodván az elért eredmények láttán, még elrettentöbb tivornyákat rendeztem. A szomszédok panaszt tettek a tanácsnál, és több ízben kijött a rendőrség is. Vártuk tehát a következő bizottságot. Két férfit és egy nőt. Összevont szemöldökkel hallgatták végig a feleségem sirámait. — Hogy lehet kibírni egy ilyen egérlyukban egy notórius alkoholistával ösz- szezárva? Ráadásul két gyerek is van! — hitetlenkedett a nő, aki valószínűleg a társadalmi testület elnöke volt. — Legyen nyugodt — veregette meg a feleségem vállát, aki kezet csókolt neki. Egy szó mint száz, hamarosan kétszobás lakást utaltak ki nekünk, igaz, egy régi házat, a berendezés azonban önmagáért beszél. A fejszét bedobtam a kanálisba és újból munka után néztem, de nem hagy nyugodni a gondolat: hátha elhamarkodtam a dolgot és elszalasztok valamit, amit rendes állampolgárként sohasem fogok megkapni! Feliks Derecki Lengyelből fordította: Adame ez Kálmán Elsőként Dr. Tóthpál Józsefet, a KÓTA főtitkárát. — Hány embert, együttest érint hazánkban a kórusmozgalom? — A felnőtt kórusok és éneklő közösségek száma ezerkétszáz, az ifjúsági együtteseké ezerötszáz. Nincs a statisztikában, de az utóbbi időben megszaporodtak a magántársulások is, tehát a fenntartó nélküli amatőr együttesek. Ugyanakkor az elmúlt 5—10 évben az együttesek tíz százaléka megszűnt. A fentiekből kitűnik, milyen óriási tömegek munkájáról, teljesítményéről van szó. — Milyen színvonalat képviselnek az amatőr együttesek? — A minőséget tekintve, a hazánkban jelenleg működő kórusok tíz százaléka olyan színvonalon tevékenykedik, hogy nemzetközileg jegyzik őket, s kifejezetten magas kóruskultúrát produkálnak. A többi amatőr csoport nagyon eltérő színvonalon mozog, teljesítményük hullámzó. Tagságuk, zenei műveltségük tekintetében az a véleményem, Magyarországon nagyon sok múlik a kórus vezetőjének és fenntartójának ambícióján. Ha ez a kettő találkozik, már csak a közönséggel való jó kapcsolat lehet lényeges szempont. — Hogyan ápoljuk mélyreható gyökereinket? — Visszatekinthetünk egy pillanatra. Első kórusszövetségünk Magyar Dalár Szövetség néven 1867-ben alakult meg, melynek első országos karnagya Erkel Ferenc volt. A Munkásdalosok Szövetsége 1908-ban alakult, s ez' a két szövetség 1948-ban a Bartók Szövetségben egyesült. Ezt 1950-ben felülről megszüntették, Í970-b'en pedig megalakult a Művelődésügyi Minisztérium mellett önállóan működő társadalmi szervezet, amely teljes mértékben az amatőr kórusmozgalom ügyét szolgálja: a Kórusok Országos Tanácsa. Szervezetileg tehát nincs gond, az egész szocialista táboron belül mi vagyunk az egyetlenek, akik ilyen módon gondját viseljük kóruséletünknek. — Kodály hazájához méltóan tesz- szük, amit tennünk kell? — Az a lendület, amely a 30-as években indult Kodály és tanítványai köré„Rettegett” versenytársak voltak — Véleményem szerint a 80-as évekig a magyar kórusokat nemzetközi porondon „rettegett” versenytársként kezelték —, nem véletlenül. Úgy érezhettük, megérett a 40—50-es évek zeneoktatásának gyümölcse, mely a Ko- dály-módszer szellemének megfelelt. Időközben azonban olyan intézkedések születtek, melyek eredményét most, a 80-as évek derekán érezzük. Elsőként említeném azt, hogy tizenöt évvel ezelőtt fakultatívvá tették az általános iskolákban az énekkarban való részvételt. Ezt — megmondom őszintén — azóta sem tudom megemészteni. Másik probléma az énektanárképzés helyzete. Nincs elég énektanár. A tanítóképzőben nincs hallás- és zeneiképesség-vizs- gálat, így olyan emberek végeznek, akik az általános iskola alsó tagozataiban tanuló gyerekeket nem képesek énekre tanítani. Az iskolák több mint 50 százalékában nincsenek szakképzett énektanárok. Ha azt vesszük, hogy 4000—4500 általános iskola van, és felében nincs szakképzett énektanár, már választ adhatunk arra, vajon miért járnak kevesebben az amatőr kórusokba. Nem beszélve a férfikari utánpótlásról, amelynek helyzetét már nem kívánom ecsetelni. A középiskolákban és az egyetem évei alatt egyáltalán nem foglalkoznak az emberek zenével. Ezért nem hiszem, hogy megváltozik a kórusba járás és a kóruskoncertek iránti érdeklődés helyzete. — Csak az oktatás-nevelés terén kell változtatnunk? — Megváltozott az emberek időbeosztása is. „Az éneklő Magyarország” időszaka elmúlt már. A televíziózás, a motorizáció, az utazások, a másodállások, és gmk-k időszakában az amatőr kórusmozgalom sokadrangúvá vált. KÓTA-béli feladataimnál fogva is mondhatom: továbbra is igyekszünk a kórusmozgalom hagyományait fenntartani. Egyre több fórumon, például jövőre a szombathelyi országos munMEGOLDÁS SZÖVEGGYŰJTEMÉNY A VAJDASÁGI MUNKÁSMOZGALOMRÓL — MAGYAR ÉS JUGOSZLÁV KUTATÓK EGYÜTTMŰKÖDÉSE „ Népgyűléseket akartak tartani yy A változó államhatárok nem érvényteleníthetnek régi történéseket, folyamatokat, kapcsolatokat. Az erdélyi, a kárpátaljai, a vajdasági, a mai Szlovákia területén a határmódosítás előtt kialakult munkásmozgalom szerves része a magyarországi mozgalmaknak. A román, az ukrán, a jugoszláv, a csehszlovák történészeknek is számolniuk kell a hozzájuk került területek, lakosok korábbi kötődéseivel. Mindkét ország és különösképp a közvetlenül érintett határterület gyarapodott ismeretekben a Rednicki Pokret u Vojvodini, azaz Munkásmozgalom a Vajdaságban 1890—1914 című dokumentumgyűjteménnyel. A nagyalakú, több mint 750 oldalas kétnyelvű könyv az Újvidéki Egyetem Bölcsészeti Kara Történeti Intézetének és az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos együttműködési terve keretében készült Csehák Kálmán, Erényi Tibor, Kende János, Lobi Árpád és Mészáros Sándor közreműködésével. A szerkesztői előszó és a kötet tanúsága szerint a terület soknemzetiségű, Engels szavaival szólván („eleve internacionalista”) jellegének érzékeltetésére törekedtek. A publikált okmányok döntő többsége először került kötetbe, így kutatóknak is sok újat ad. A közös vonásokat hangsúlyozza a Bevezető. Sajátos vajdasági megkülönböztető jegyekről elvétve lehet szó. „A vajdasági mozgalmi lapok szerb és hor- vát nyelven jelentek meg, a magyar nyelvű és szlovák sajtó főleg Budapestről, a német és román Temesvárról és Lúgosról érkezett e tájra. A vajdasági szocialisták már 1870-től kapcsolatban voltak szerbiai elvtársaikkal.’’ . Ne feledjük, hogy Kunfi Zsigmond a Bánátból, Sinkó Ervin a Bácskából került a magyar mozgalomba! A különbségek, a sajátosságok a nemzeti és agrárproblémák megítélésében voltak a legerőteljesebbek. Bőségesen találhatók a mai Bács- Kiskun megye területére vonatkozó közlések az értékes forrásgyűjteményben. Vojnits főispán 1889-ben részletesen beszámolt a budapesti rendőrfőkapitánynak küldött jelentésében a Bács- Bodrog megyei szocialisztikus mozgalmakról. A bácsalmási járásról szólva ismertette a helyi hatalmi tényezők taktikáját: „Általában a szocialista mozgalmak azzal kezdődtek, hogy népgyűléseket akartak tartani egyletek alakítására, melynek Budapestről nyert minta szerint egyforma alapszabályaik, sőt a népgyűlési beszédminták is egyformák lettek volna. A népgyűlés engedélyezés körül a járási főszolgabíró akként járt el, hogy ahol csak helybeliek voltak bejelentve beszéd tartására, azt engedélyezte. Vidéki szónokok, különösen budapesti szónokok bejelentése esetén azonban a népgyűlés megtartását nem engedélyezte, tudva azt, hogy a helybeliek beszéde egyáltalán nem árthat, miután tudatlanok és tapasztalatlanok, míg a budapesti és vidéki szónokokról ezen körülmény biztosítva nem volt." . A magyartalan, kicsit kusza, meglehetősen cinikus jelentés kitért az előző évi aratósztrájkokra, a „halasi izgatok kitoloncolására”. Olvashatunk a bácskai szociáldemokrata szervezetek 1906 első napjaiban tartott háromnapos értekezletéről, a bajai Fábik József felszólalásáról. Közük a mezőgazdasági munkások szabadkai kerületi értekezletének beszámolóját. A gyűlés jegyzőjének a mélykúti Sztraka Ferencet választották. Felszólalt a kiskunhalasi Fazekas Gábor. A kötetet földrajzi és szémélynévmu- tató egészíti ki. Heltai Nándor 9 A szórt ham- vasztásos sírokat Kató Sára, a szé- csényi Kubinyi Ferenc Múzeum régésze tárja fel. 9 Az ásatások során került napvilágra egy agyagból készült szopócsésze, amellyel az újszülöttet -táplálta a kőkorszaki ember. Régészeti szenzáció Csesztvén Szenzációs régészeti leletek kerültek napvilágra a Nógrád megyei Csesztvén, ahol a szakemberek ásatása nyomán a kőkorszakban élt ember telepének nyomait tárják fel. Hazánkban eddig mindössze Aszódon találtak hasonló sírt, amely az ötezer esztendővel ezelőtt élt ember kultúrájáról árul el titkokat. A régészek eddig nyolc gödröt, köztük méhkas alakú gabonavermet tártak fel a temetkezési hely mellett. A gödröket — amelyek a házépítéshez kitermelt anyag helyén keletkeztek — az őskoriak háztartási hulladékait, a feleslegessé vált tárgyaik gyűjtőhelyéül használták. Az itt talált holmikból rekonstruálni lehet az akkori élet mindennapjait. A régészek további szórt hamvasztásos és csontvázas sírok feltárására készülnek. Történész- vitaklub alakult Moszkvában A történelem időszerű kérdéseinek megtárgyalására nyújt lehetőséget az a moszkvai történészvitaklub, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Világtörténeti Intézetének irányításával hoztak létre. A klub a közelmúltban tartotta első ülését, amelyen a békemozgalom története és fejlődési lehetőségeinek problematikája került napirendre. Nyikolaj Kalmükov professzor, az intézet igazgatóhelyettese a tanácskozás mérlegét megvonva a következőket mondta: a szovjet történészek abban látják feladatukat, hogy föltárják és elemezzék azt az utat, amelyet az emberiség a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtéséért vívott küzdelemben már megtett. A professzor és történész .kollégái azonban úgy vélik, hogy az utóbbi években nem eléggé mélyrehatóan tanulmányozták a bekemozga- lom eredetét, mozgatóerejét és társadalmi összetételét. Ezen segít majd az az intenzív és alapos munka, ami most kezdődött meg a Világtörténeti Intézetben, s amit a vitaklub ülésén elhangzottak csak tovább serkentettek, újabb aspektusokat adva a kutatásnak. A vitaklub nem nélkülözi a nyilvánosságot. Az üléseken részt vesznek a társadalom széles rétegeinek a képviselői, köztük a művészek, az irodalmárok és az újságírók is. ISMERIK KLASSZIKUSAINKAT A magyar könyv sikere Bulgáriában Bulgáriában egyre népszerűbb a magyar könyv, kiváltképp az utóbbi tíz évben. 1944 — Bulgária felszabadulása,— óta mintegy 200 magyar szépirodalmi művet adtak a bolgár olvasók kezébe. Érdekes, hogy 1980-tól ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a magyar irodalom iránt, azóta 70 kötetet fordítottak le, köztük 40 szépirodalmi munkát. A kiadók gondosabb munkát végeznek, jobban odafigyelnek a válogatásra, számos új fordítót képeznek ki. A bolgár közönség jobban tájékozott a magyar irodalomban és objektívebb képet kap róla. Az irodalmi köztudatban jelen vannak a magyar klasszikusok és a kortárs szerzők jelentős része is. Ismerik Petőfit, Jókait, Radnóti Miklóst. Hozzájuthatnak Németh László, Mesterházi Lajos, Fodor András, Sántha Ferenc, Örkény István, Karinthy Ferenc, Kertész Ákos munkáihoz. Petőfi 1985-ben megjelentetett válogatott műveit a bolgár kritika az ország kulturális életének kiemelkedő eseményeként említette. Ez eddig a legteljesebb bolgár nyelvű Petőfi-kiadvány. Segítenek a tájékoztatásban az antológiák, vers- és próza^yűjtemények. Ezekből az utóbbi öt-hat évben bőséges választékot nyújtanak a bolgár kiadók. Tavaly jelent meg a Huszadik századi magyar költészet antológiája, amely 31 költőt mutat be rövid életrajzzal, portréval és irodalmi kommentárokkal. Most készítik elő kiadásra a Huszadik századi magyar elbeszéléseket és a Mai magyar dráma című antológiát. Az érdeklődést persze, nemcsak a kiadványok örvendetesen bőséges kínálata tartja ébren, hanem az irodalmi alkotásokban ábrázolt problémák, nagy kérdések hasonlósága is. Nagyon keresett a magyar tényirodalom, általában a dokumentumműfaj és az életrajz. Ugyanígy szívesen veszik a társadalompolitikai műveket, a tudományos kiadványokat. Sokak figyelmét keltik fel a bolgár—magyar kapcsolatok kutatásával, kritikai elemzésével foglalkozó kötetek is. A magyar irodalom megkedveltetésében a legnagyobb szerepet a Narodna K ultú- ra Könyvkiadó játssza. Tervei között van Kosztolányi Dezső válogatott műveinek kiadása, Jókai Mór Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán című regényeinek megjelentetése. Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül, Ottlik Géza Iskola a határon című regénye és Szakonyi Károly novelláskötete is rövidesen a boltokba kerül. Lesz módjuk az olvasóknak megismerkedni Arany János, Juhász Ferenc, Pilinszky János, Utassy József verseivel, Galgóczi Erzsébet, Jókai Anna és Szabó Magda egy- egy újabb munkájával, illetve Janikovszky Éva gyermekkönyveivel. Ami nem a szorosan vett szépirodalmat illeti, ezen a jéren is meglódult a kiadás. Közreadnak magyar szakácskönyveket, a hagyományos nemzeti ételek leírásától a vegetáriánus konyháig. Közzétesznek magyar művészettörténeti tanulmányokat, kertészeti szakkönyveket, sportkönyveket, népszerű orvostudományi munkákat. Esedékessé vált egy új magyar—bolgár társalgási könyv kiadása is. A távolabbi jövő terve a nagy magyar—bolgár akadémiai szótár kinyomtatása.
