Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
1987. szeptember 3. • PETŐFI NÉPE • 5 Térségi kapcsolatok és vállalkozási verseny a kivitelező építőiparban Üveghomok Fehérvár csurgóról Az Országos Érc- és Ásványbányák fehérvárcsurgói öveghomokbányájából ebben az évben 480 ezer tonna üveggyártásra alkalmas homokot szállítanak a megrendelőknek. Az éves tervükből 20 ezer tonna flótáit homokot osztrák és jugoszláv piacokon értékesítenek. VILÁGGAZDASÁG Szerkezetváltás a tőkés országokban Fenntartotta viszonylag gyors ütemű fejlődését az elmúlt hónapokban az olasz gazdaság. Három százalékkal bővült, de ami ennél is fontosabb, hogy voltak olyan ipari ágazatok, mint például az irodagépek, az adatfeldolgozó gépek gyártása, vagy a precíziós gépgyártás, ahol 10 százalékos, vagy azt is meghaladó ütemben nőtt a termelés. Nem egy ágazatban, így a cipőiparban, a ruhaiparban, az elsődleges fémfeldolgozásban viszont folytatódott a visszaesés, egyetlen hónap alatt ez utóbbi szektorok termelése 8, illetve 42 százalék közötti mértékben esett vissza. Idézhettünk volna más ország statisztikáiból is bőven annak érzékeltetésére, hogy rövid idő alatt is milyen mélyreható változások zajlanak le a gazdaságokban. Ami a számadatokból kimaradt, az a gazdasági szerkezeti változás törvényszerű kisérőjelensége: állások ezreinek,megszűnése, egyidejűleg újak tömeges létrejötte, és a dolgozók ennek megfelelően gyors mobilitása, képzése és betanítása. 31 millió munkanélkülivel A dinamikus szerkezetváltás feladataival birkózó magyar gazdaságnak tanulságul szolgálhat a legfejlettebb ipari országokat is tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek, az OECD-nek a szerkezetváltásról tartott konferenciája, mégha a tőkés országok struktúraváltása a miénktől eltérő körülmények között és módszerekkel zajlik is. A legfontosabb különbség, hogy az ottani gazdasági élénkülés ellenére is változatlanul makacsul tartja magát a munkanélküliség, az OECD-térségben 31 millió munka- nélkülit regisztráltak, ami a munkaképes korú lakosság 8 százalékát teszi ki. Aggasztó, hogy különösen a fiatalok körében magas az álláshoz nem jutóké aránya, és hogy az összes munkanélkülinek már 46 százaléka egy évnél hosz- szabb ideje állástalan. A dolgozók ilyen tömegének munkához juttatására a szakemberek főként Nyugat-Európában látnak kevés lehetőséget, hiszen óriási beruházási fordulatnak kellene bekövetkeznie. Az OECD két út közötti lehetőséget vázolt fiöl, az egyik az utóbbi évtizedben alkalmazott, a termelékenység gyors növelésének módszere, amelynek során a „tőkét” csak a munkaerő egy részére „osztják” szét. Ez esetben értelemszerűen nem csökken a munkanélküliség. A másik megoldás a szélesebb körű munkahelyteremtés, ami viszont lassúbb termelékenységnövelést von magával. Az Egyesült Államok követte az elmúlt években ezt a modellt, főképp a kisebb és a közepes méretű vállalatok munkahelyteremtő képességére és gazdasági aktivitására építve. A fejlett ipari országokban a kérdés úgy vetődik tehát föl, hogyan építhető le a munkanélküliség anélkül, hogy a gazdaságok a versenyben hátrányt szenvedjenek. Nálunk, Magyarországon pedig úgy: hogyan lehetne rugalmasabb gazdálkodási és munkaerőpiaci módszerekkel is alátámasztani a gazdasági szerkezetváltást. Vállalni keü a következményeket A közös piaci acéliparnak, a gépipar, vagy a vegyipar egyes ágazatainak juttatott támogatások, az ezzel kapcsolatos mindennapos viták jelzik, hogy még a fejlettebb országokban is a meglévő állásokat, ipari szerkezetet védelmezik, ahelyett, hogy — javasolja az OECD — nagyobb ütemben növelnék a progresszív területeken az új munka- lehetőségeket. Ehhez pedig rugalmasabbá kell tenni a munkaerőpiacot, és hatékonyabb politikai eszközökkel kell támogatni a hátrányos helyzetben lévő dolgozók elhelyezkedését. Az ipar — köztük például még a fejlett amerikai számítástechnikai ipar — sem látja be mindig, hogy a munkahelyeknek a kereskedelmi korlátozásokkal történő védelme legfeljebb csak átmenetileg segíthet a hanyatló ágazatokban dolgozókon. Idővel ugyanis — a gazdasági szerkezet megmerevedésével, a versenyképesség rosszabbodásával óhatatlanul meg kell szűnnie, vagy át kell alakulnia a „leáldozóban” lévő iparágakban. A nyitott nemzetközi kereskedelem mellett azt is fontosnak tartják persze a szakértők, hogy a vállalatok tanúsítsanak mértéktartást a bérek emelésekor, tartsanak lépést a teljesítmények felfutásával, továbbá, hogy az ígéretes gazdasági területeken kedvező fejlesztési feltételekkel támogassák a beruházásokat. Az OECD sem rejti véka alá: a gazdasági szerkezetváltás kellemetlen következményekkel jár, de az az álláspontja, hogy mindezt vállalni kell, hogy elkerülhetők legyenek a még kedvezőtlenebb következmények. Az új technikára történő átállás magasan képzett dolgozókat igényel, az átállással kapcsolatos gondokat azonban a technikai fejlődés érdekében vállalhi kell. Hiányszakmák is vannak A fejlesztést, az innovációt támogató gazdasági és társadalmi légkört kell teremteni ahhoz, hogy a feszültségeket mérsékelni lehessen — írja a szervezet jelentése. „Az új bevezetésének korai szakaszában kell az adott tagország törvényeinek, szokásainak, hagyományainak megfelelően a munkavállalókat és szervezeteiket tájékoztatni a várható következményekről, megnyerve őket az együttműködésnek, hogy a kedvező gazdasági és társadalmi hatások érvényesülhessenek, a hátrányok mérsékelhetők legyenek” — olvasható. Az OECD szakemberei nemcsak a változások társadalmi feltételeire hívják föl a figyelmet, de megjelölik a gazdasági változások szükségesnek vélt irányát is. Eszerint főképp a szolgáltatásokban, a csúcstechnikát, alkalmazó ágazatokban kell az adó, a hitel, a regionális fejlesztés és a szociálpolitika eszközeivel élni, itt ugyanis még mindig sok a „hiányszakma”, és ezeken a területeken kell bátorítani legfőképpen a vállalkozásokat is. Marton János Az 1973-at követő fél évtizedben minden megyében jelentősen növekedett a székhely szerinti kivitelező építőipar bruttó termelésének volumene. Á következő több mint fél évtizedben viszont már szinte minden térségben csökkent a teljesítmény. Ugyanakkor a kivitelező építőipari vállalatok jövedelmezőségében éles területi különbségek jelentkeztek, melyek az ágazati visszaesésnek, illetve a piaci hatások erősödésének területi differenciálódást kiváltó eredményét jelzik. A megváltozott gazdasági körülményekben erősen érintett építőipar — az említett és más okok miatt is — a nyolcvanas években kibővítette területi expanzióját. Az 198S. évi adatok alapján a székhely szerinti építőipar saját területén kívül végzett tevékenységének aránya Pest megyében volt a legmagasabb (60 százalék) és Békés megyében a legalacsonyabb (4 százalék). A budapesti székhelyű építőipar minden megyében — leginkább Borsod- Abaúj-Zemplén megyében — tevékenykedett, a fővárosban pedig valamennyi megyei székhelyű építőipar végzett építési-szerelési tevékenységet, legnagyobb arányban a Pest megyeiek. A térségek közötti expanziót jellemzi, hogy a megyei vállalatok csaknem fele 6—10 más megyében is végzett munkát, de 4 olyan megye is volt, amelynek építőipara 11—15. idegen megyében is tevékenykedett, lehet hogy csak kis volumenben, esetleg speciális szakipari munkát. 1985-ben a budapesti székhelyű építőipar saját építési-szerelési tevékenységének 7,4 százalékát, a Csongrád megyei 0,2 százalékát, a Bács-Kiskun megyei 19,2 százalékát külföldön végezte, míg 5 megye építőipara nem élt, vagy nem tudott élni ezzel a lehetőséggel. A Bács-Kiskun megyei székhelyű építőipar a területi kapcsolatokat illetően a két szélső érték között helyezkedett el, 1985-ben a megye területén teljesítette saját építési-szerelési tevékenységének 63 százalékát, ez viszont 1986- ra több mint 74 százalékra nőtt. A területi átrendeződés elsősorban a külföldön végzett munkák jelentős visszaesése miatt következett be, amelynek aránya 19 százalékról alig 6 százalékra csökkent. A fővárosi teljesítés aránya, értékének mérséklődése mellett, 11-ről 9 százalékra esett vissza. 1986-ban az előző évivel azonosan 11 más megyében végeztek munkát, s az arány 7-ről 11 százalékra bővült. 1985- ben Pest és Szolnok megyében, 1986- ban Pest és Fejér megyében történt a legtöbb teljesítés. A székhelyen kívüli tevékenységnek az eltérő szakmai struktúrán túl egyéb okai is vannak, például a „külső” munkák általában magasabb termelékenységi, jövedelmezőségi feltételei, amelyek viszont lehet, hogy éppen a speciális vállalási lehetőségek eredményéi. Az építőipar ilyen jellegű térség kapcsolataiban esetenként előfordulhatnak irracionális megoldások — különösen a keresztirányú mozgásban —, de ez nem jelenti azt, hogy e tevékenységet korlátozni kellene. Sőt az a tény, hogy a beruházó szélesebb kör- beh választhat kivitelező kapacitást, kedvezőbb piaci helyzetet teremthet, erősítheti a versenyképességet. Ezt elősegítheti a versenytárgyalásos rendszer is. Az ország kivitelező építőiparában a szerződésállományon belül évről évre nőtt a versenytárgyalás útján kötöttek összege és még inkább az aránya, amely a vállalkozói szellem erősödésére utal. 1983-ban 4 milliárd forint öszszegben kötöttek szerződést verseny- tárgyalás útján, folyamatos növekedés után 1986-ban már 34,2 milliárd forint összegű volt e formában a kötés. Míg 1983-ban mindössze 2,6 százalék, 1986-ban már 19,6 százalék volt az arány. A Bács-Kiskun megyei székhelyű épitőiparban nem, volt ennyire látványos a versenyszellem kibontakozása. 1986-ban 467 millió forint értékben köttetett szerződés e rendszerben, amely megközelítőleg két és félszerese volt a három évvel korábbinak. Az arány 2,7 százalékról 8,2 százalékra bővült. Az állami szektorban lényegesen élénkebb a versenyszellem, mint a szövetkezetekben. 1986-ban országosan a szerződések egyötödénél is többet, Bács-Kiskun megyében csaknem 9 százalékát versenyeztették, ezen belül a minisztériumi vállalatok 8 százalékát, a tanácsiak 11 százalékát. A szövetkezetek országosan 9 százalékot kötöttek ezen a módon, a megyében pedig nemcsak 1983-ban, de még 1986-ban sem volt példa erre. A magasépítőipar él leginkább a versenyeztetés lehetőségével. 1986-ban országosan a 23 százalékot is meghaladta az arány, Bács-Kiskun megye építőiparán belül pedig a 8,5 százalékot érte el. A mélyépitőipar országosan 16 százalékos arányával szemben a megyében csak 3,3 százalék volt. Az építési szak- és szerelőiparban országosan sem érte el az 5 százalékot, Bács-Kiskun megyében pedig nem is fordult elő. Figyelemre méltó, hogy versenyeztetés kevésbé fordul elő a tárgyévi teljesítésre kötött szerződéseknél, inkább az azt követő időszakra vonatkozóan jellemzőbb. így volt ez 1983 óta minden évben. Akkor még 1,4, illetve 4,9 százalék volt a különbség országosan, a megyében pedig 1,9, illetve 3,5 százalék. Az elmúlt évben az országos 15—27 százalék mellett Bács-Kiskun megye kivitelező építőiparában 7—10 százalék volt az aránypár a tárgyévi, illetve az azt követő kötések esetében. A tárgyévet követő teljesítésekre országosan a magasépítőipar már majdnem egyharmados arányban versenyzett 1986-ban, de Bács-Kiskun megyében e legnagyobb arány is csak egytizedes volt, míg a tanácsi szektorban már elérte a 16 százalékot. A Gazdaságkutató Intézet előrejelzése szerint 1987-ben még tovább terjed a versenytárgyalásos szerződéskötési rendszer. A tárgyévben teljesítendő szerződésállományból — a megfigyelt 95 vállalatnál és szövetkezetnél — a versenytárgyalás útján elnyert szerződések aránya az 1986. évi 16,7 százalékról 20,2 százalékra emelkedik, elsősorban az építőipari vállalatoknál és az építőipari közös vállalatoknál. A következő években a népgazdaságban megváltoznak a prioritások, a struktúrakorszerűsítés a műszaki fejlesztéssel és a hatékonyság növelésével kell hogy együtt jáijon. Jelenleg, amikor már majdnem teljes körű a szabadár az építőiparban, társadalmi méretekben egyáltalán nem közömbös, hogy milyen költség- és jövedelmi viszonyokat realizálnak a kivitelezők az árakban. A területileg is mozgó, kedvező piaci viszonyok esetleg mérsékelhetik is az árnövekedés ütemét. Mindez ráirányítja a figyelmet az arányos területfejlesztéssel összefüggésben az építőipari ágazat területi' aspektusainak fontosságára. Sántha Józsefné dr. statisztikai főtanácsos s KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÁCS*KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE GAZDASÁGI JELZŐSZÁMOK A szerződésállomány alakulása és megoszlása az ország szocialista kivitelező építőiparában Milliárd Ft »«3 i f-r.tij I4f 12C lm. Tárgyévben teljesítendő' ! Tárgyévet követő éviekében telje- .sltendő ........... Ö sszesén tea iff H fi6 *83 84 85 Ö Év. _ versenytárgyalás útján kötött A versenytárgyalás útján kötött szerződések alakulása Bács-Kiskun megye szocialista kivitelező építőiparában Millió Ft 1Ü0 • . ] 1 !i í || m Mii __ ül jgj J§[ B Ev ÚJ TRANZIT AUTÓPÁLYA A Világbank 121,5 millió dolláros hitelt nyújt Jugoszláviának az európai országokat a közel-keleti államokkal összekötő tranzit autópálya építéséhez. A Jugoszlávián áthaladó autópálya tervezett hosz- sza 1183,5 kilométer. Eddig 547,8 kilométer épült meg, az útvonal 46,2 százaléka. A többit 1992-ig építik meg. Az idén 139 kilométernyi pályaszakaszt adnak át egy alagúttal együtt, az osztrák határ közelében. A tranzit útvonal szükségességét bizonyítja, hogy a már meglévő szakaszán a forgalom 35—40 százalékát külföldi autók teszik ki. Egyes szakaszokon naponta 4—13 ezer gépkocsi halad át. A számítások szerint az autópálya elkészültével naponta mintegy 15 ezer gépkocsi fog keresztülhaladni rajta. A világbanki hitel egy részét első osztályú autóutak építésére és az úthálózat bővítésére költik. Az elképzelések szerint a kölcsön bizonyos hányadát egy olyan autóút kialakítására fordítják, amely a Velebit- hegységtől délre, két folyó völgyében vezet a természetkedvelő autós turisták kedvelt kirándulóhelyére, a plitvicei tavakhoz. Szövetkezeti étterem Grúziában A grúz fővárostól, Tbiliszitől nem messzire, a Mameuli felé vezető autóút mentén várja a betérő vendégeket a Teleti nevű étterem, amely csak egy éve nyílt meg, de máris híres jó konyhájáról. „Hinkali” (húsos derelyéhez hasonló étel), kebab, saslik és sokféle más grúz specialitás szerepel az étlapon. A Teleti szövetkezeti étterem, a teljes gazdasági önelszámolás és önfinanszírozás alapján intézi pénzügyeit. A nyersanyagot megállapodás szerinti árakon vásárolja a piacokon és a falusi őstermelőktől. A szövetkezetnek van saját kisegítő gazdasága; melyben borjakat és sertéseket nevelnek, van saját inkubátora. Nyitottak egy húsfeldolgozó üzemet és egy cukrászatot is, hamarosan üzembe helyeznek egy 65 tonna élelmiszer tárolására alkalmas hűtőházat. A szövetkezet tagjai szorgalmasan dolgoznak és ennek megfelelően nem keresnek rosszul. Általában 220 rubel a havi keresetük, a húsüzemben, a cukrászatban és az állattenyésztésben dolgozó munkásoké pedig havi 300—350 rubel. A szövetkezet vagyonának értéke 1,7 miihó rubel, van öt gépkocsija, mozgóboltja, furgonja. A szövetkezet ebben az évben 350 ezer rubel nyereségre számít. OoneA • A cukrászmester, Grigorij Ma- tevoszjan esküvői tortát készített. • Kellemes a pihenés az étterem videó- bárjában.
