Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

2 <É PETŐFI NÉPE © 1987. szeptember 1. Kádár János fogadta Lubomir Strougalt Lázár György beszéde a Politikai Főiskolán (Folytatás az 1. oldalról.) Seat követünk, megegyeznek alap­vető érdekeink. Együttműködé­sünk fontos tényezői a szomszéd­ság, történelmünk egymásba fo­nódó szálai. Összekötő kapocs a Magyarországon élő szlovák, és a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség is. Népünk nagy érdeklődéssel figyeli a CSKP XVII. kongresz- fizusán elfogadott feladatok vég­rehajtását, a gazdasági és társa­dalmi megújulást szolgáló tö­rekvéseket és lépéseket. Meg­győződésünk, hogy azok megva­lósítása hozzájárul a szocialista Csehszlovákia további fejlődé­séhez. A Minisztertanács elnöke ez­után hazánk gazdasági-társadal­mi törekvéseit ismertette, majd a magyar—csehszlovák kapcso­latok fejlődésének távlatait érté­kelve hangsúlyozta: Csehszlová­kig hazánk megbízható szövet­ségese és kiemelkedően fontos partnere. Hazánk érdeke, hogy a jövőben tovább erősödjenek a két ország széles körű kapcsola­tai, a barátság szilárd szálai. Grósz' -Károly szólt arról, hogy a közös feladatok megoldása, il­letve az ehhez szükséges légkör biztosítása szempontjából nö­vekvő szerepe van a társadalmi és a tömegkapcsolatoknak, a kulturális érintkezések elmélyí­tésének, a két országban, élő nem­zetiségek jó közérzete biztosítá­sának, történelmi múltunk köl­csönös tiszteletének és a közös haladó hagyományok ápolásá­nak. Lubomir Strougal válaszbe­szédében mindenekelőtt a két szomszédos szocialista ország ba­ráti kapcsolatainak jelentőségét emelte ki. Hangsúlyozta: — Barátságunkat kötelesek va­gyunk ápolni, szélesíteni és meg­szilárdítani a szocialista alap­elvek szellemében, amelyek he­lyes és korszerű értelmezése és társadalmi gyakorlata érdekében az utóbbi időben oly sok erőfe­szítést teszünk. A megújulás igénye jellemzi a csehszlovák—magyar együttmű­ködés formáit és tartalmát Is; a mostani megbeszéléseknek is fő célja az új gondolkodás, az új gyakorlat meghonosítása a két­oldalú kapcsolatokban. E fel­adatok fogalmazód talc meg a két testvérpárt főtitkárának, Gustáv Husáknak és Kádár Jánosnak tavaly októberi találkozóján. A két ország kapcsolatrend­szerét áttekintve a miniszterel­nök aláhúzta, hogy az állami és a pártkapcsolatok a szocialista internacionalizmust példázzák. Számtalan bizonyítéka van a gazdasági és a társadalmi szer­vezetek, a szövetkezetek kölcsö­nös együttműködésének csak­úgy, mint a nemzeti kisebbségek kapcsolatainak. Sikeresen fej­lődik a gazdasági együttműködés is: növekszik a kereskedelmi for­galom, a kooperáció és a szako­sítás aránya, s a Haldex válla­lat esetében már a közös vál­lalkozásra is akad példa. Lubo­mir Strougal ezzel összefüggés­ben — az eddigi tapasztalatok­ra, a jószomszédságra és a KGST- országok közösségének határoza­taira alapozva — dinamikusabb, gyorsabb ütemű előrelépést szor­galmazott a progresszív ágaza­tokban, a tudományban és a technikában, a közös vállalkozá­sok területén. Rámutatott, hogy lehetőség van a fogyasztási cikkek kínáflatánaik gazdagítására és a határmenti együttműködés bővítésére is. Grósz Károly és Lubomir Strou- gál' délelőtt megtartott négy­szemközti megbeszélését délután újabb szűk körű eszmecsere kö­vette a Parlamentben. A két kor­mányfő személyes találkozója után plenáris tárgyalást tartot­tak a magyar vezetők' és cseh­szlovák vendégeik. A Grósz Ká­roly Vezette tárgyalócsoport tag­ja volt Marjai József, Barity Miklós külügyminiszter-helyet­tes, Berényi Lajos, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Ambrus János külkereskedelmi miniszterhelyettes és Kovács Bé­la. Lubomir Strougal vezetésé­vel' Pavel Hrivnák miniszterel­nök-helyettes, Járomit Johanes, a külügyminiszter első helyette­se, Václav Urban, az Állami Terv- bizottság elnökhelyettese, Jóm Stracár külkereskedelmi mi-. nisztefhelyettes és Ondrej Durej ült tárgyalóasztalhoz. Az MTI tudósítójának értesü­lése szerint a tárgyalócsoportok teljes ülésén Marjai József és Pavel Hrivnák, a Magyar—Cseh­szlovák Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Vegyes Bizottság társelnöke tá­jékoztatta a kormányfőket meg­beszéléseik eredményeiről1. Mint beszámoltak róla, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében ma­gyar és csehszlovák részről egya­ránt kiemelt figyelmet fordíta­nak a kooperációs megállapodá­sokra és a szakosítási egyezmé­nyek létrehozására1, illetve a már meglévő megállapodások meg­erősítésére. Egyúttal hangsúlyoz­ták, hogy a gazdaság több ágá­ban — így pádéul a gépgyártás­ban és a könnyűiparban — az eddigi eredményekre támasz­kodva kell meghatározni a to­vábbi teendőket. A tanácskozá­son foglalkoztak az együttmű­ködés elmélyítésével • a személy­gépkocsi-gyártásban!, s. kölcsö­nösen állást foglaltak amellett, hogy az árucsere-forgalom egyen­súlyát a szállítások bővítése mel­lett érjék el. Baráti munka látogatásának be­fejeztével Lubomir Strougal hét­főn este elutazott hazánkból. A magas rangú vendéget Grósz Ká­roly, Marjai József és Várkonyi Péter búcsúztatta a fellobog ózott Ferihegyi repülőtéren. Kialudtak a lámpák... 1939. SZEPTEMBER 1-JEN Londoni, Párizs, Berlin sötétbe borult ezen a napon. A lengyel határokat ötvenegy német hadosztály .lépte át, majd befutott Hitlerékhez az angol—francia hadüzenet. Ezzel — csaknem fél évszázada, 1939. szeptember elsején — megkez­dődött a második világháború. A lengyel állam összeomlásával a szovjet csapatok Is elfoglalták a mai Nyugat-Belorusz és Nyugat-Ukrán terii- Jieteiket. A Hátaikkal vailo összetűzés nélkül meg­tehették ezt: egy héttel azelőtt írták alá a Né­metország és a Szovjetunió közötti szerződést. Bár ez a megállapodás időleges nyugalmat, két­éves további felkészülési időt adott Moszkvá­nak — kényszerű lépés volt. A Szovjetunió csak a nyugati hatalmakkal, Angliával és Franciaor­szággal akart tárgyalni: antifasiszta, Hitler-el- ilenes front létrehozásán fáradozott, de Párizs és London akkor még nem mutatott erre haj­landóságot. Így — elkerülendő a csapdát, hogy egyedül1 maradjon és magányosan, keveredjen ■bele a Németország elleni háborúba — aláírta azt a szovjet—.német meg nem támadási szerző­dést amelyről mindkét fél tudta: időleges. S amikor a nyugati hatalmak, a polgári demok­ráciák előtt világos lett, hogy a közös fő ellen­ség a nácizmus, létrejött — 1941-ben- — az igazi szerződés, a szovjet—amerikai—brit antifasiszta koalíciós megegyezés. És legyőzték Hitlert. Csaknem öt évtized múltán égnek, szép fénye­sen a .lámpák Párizsban is, Londonban is, Ber­linben is, Moszkvában' is. Valamennyi európai városban. Mi1 több, új energiaforrás .táplálja őket: az atom. Aligha Jáhgt ennél különb jelké­pet választani haszon és veszély, az ember vá­lasztási lehetőségének bemutatására. Minden történelmi visszaemlékezés annyitér, amennyi tanulságot a mának nyújt. Nem sza­bad erőltetett párhuzamokat keresni, egészen más világban, élünk mint akkor, de van egy gon­dolat, amely éppen e régi lapok forgatásakor ötlik eszünkbe, s az akkori nyugati hatalmak akarom-nem akarom húzódozásával függ össze Emlékezzünk: egészen- a katasztrófa bekövetkez­téig, sőt még egy ideig azután sem tudták rá­szánni magukat arra, hogy komolyan tárgyal­janak a Szovjetunilóval. De vajon milyen mér­tékben és egyáltalán hasonlít-e áz az állapot- a maihoz? Hiszen ma élénk tárgyalások folynak, mi több, remény van a történelem első tényle­ges leszerelési megállapodásának az aláírására. Ez mind igaz. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai nyugati hatalmak (különböző irányító erőik) még mindig nem döntették el: őszintén., hosszú •távon, és barátian együtt- kívánnak-e működni, ■ bizalimat építeni a kommunisták vezette orszá­gokkal, vagy sem. Akkor is volt veszély, ma is van. Akkoriban. — tehát a négy évtizeddel ez­előtti időszakban — tizenkettő után egy perc­cel jött létre a fenntartások nélküli, és tartós antifasiszta együttműködés — most még tizen­kettő előtt vagyunk. De a Damoklész kardja itt lebeg a fejünk fölött: nincs náci hatalom, de van atomháborús fenyegetés, fegyverkezés, olyan bizalmatlanság, amely a másik , félben ellensé­get, rémképet lát, (vagy rajzol), és az emberi­ség érdekeivel szöges ellentétben fenntartja sündisznóá lUalsait. Megakadályozza,, hogy a tény­leges feladatoknak szenteljünk minden erőt: a jóiét megteremtésének, környezetünk védelmé­nek, az emberiség egészséges fennmaradásának, Ha így tekintjük a helyzetet, akkor 1939. szep­tember 1-je és 1987. szeptember 1-je összeha­sonlítása már egyáltalán nem látszik erőitetet t- nek: mindig idejében kell szövetkezni! Akkori* . ban, tehát azokban az időkben, amelyekre most emlékezünk már csak valami ellen lehetett Összefogni: a nekilendült fasiszta gőzhengerrel, szemben. Ma szerencsére egy másik szótag: az „ért” érvényes: a békéért, a leszerelésért, a gaz­dásági és az emberi együttműködésért, az élet­re alkalmas környezet megteremtéséért. És eb­ben a mai szövetségben részt vehet mindenki — függetlenül attól, melyik oldalon álltak elődei öt évtizeddel ezelőtt. Érdemes tehát emlékezni, ezért nyílvánította a Béke Világtanács szeptem­ber elsejét a békéért, a fegyverkezési hajsza el­len folyó általános harc napjának.. A lámpák égnek Európa fővárosaiban. Az ál­lamférfiak sokkal tudatosabban szemlélik a helyzetet, legtöbbjük világosabban 1*41, mint elő­deik 1939-iben. Ez reményt ad arra, hegy e nap következő évfordulóin még biztatóbb sorokat ír­hatunk la, mint most. T. I. (Folytatás az 1. oldalról.) va, türelmes és meggyőző szóval,' az értelemre és az érzelmekre ható érvekkel azokat is meg kell nyerni a program aktív támoga­tására, akik ma még bizonyta­lankodnak. Társadalmi céljaink elérésé­hez éppen napjainkban nagy szükség van a politikai tudatfor­máló munkára. Ahhoz, hogy megőrizhessük szocialista vív­mányainkat, teljesebben kihasz­nálhassuk rendszerünk előnyeit, sikerre vigyük termelési szerke­zetünk megújítását, leküzdjük, a történelmi örökségből és az adott­ságai nkból fakadó hátrányokat, meghaladhassuk a közepes gaz­dasági fejlettség szintjét, sok mindent fel kell adni abból, amit megszoktunk, sok mindent meg kell újítanunk — hangsúlyozta a párt főtitkárhelyettese. — Az ilyen helyzetet csak akkor vise­események sorokban SZÖUL MC A dél-koreai kormánypárt és a legfőbb ellenzéki párt hétfőn egyetértésre jutott az ország új, demokratikusabb alkotmányának tervezetét illetően. Eszerint az or­szág elnökét ezentúl általános vá­lasztójog alapján közvetlenül vá­lasztják, amint azt á nyár eleji tömegmegmozdulások résztvevői követelték. A kormányzó Demokratikus Igazságpárt (DJP) és az ellenzéki Újraegyesítés Demokratikus Párt­ja (RDP) által egyeztetett terve­zet értelmében, az elnököt öt év­re választják, és nem lehet őt új­raválasztani. A tervezetet várha­tóan még a héten megerősíti a két pártelnök, majd a dokumentumot a parlamenti jóváhagyás után népszavazásra bocsátják. KAIRO lrak hétfőn folytatta az iráni olajexport megbénítását célzó of- fenzíváját: bagdadi közlés szerint 72 órán belül öt „nagy tengeri célpontot”; azaz iráni kőolajat szállító (.tartályhajót' támadott meg légiereje. Teheránban beje­lentették, hogy megtorlásként esetleg felújítják az iraki városok ' bombázását, s magára Bagdadra is csapást mérnek.. Egy iráni gyorsnaszád hétfőn a Hormuzi- szoros közelében két rakétát lőtt ki egy kuvaiti konténerszállítóra. A bagdadi vezérkar közlemé­nyekben jelentette be, hogy légi­ereje újabb „nagy tengeri célpon­tokra” mért pusztító csapásokat. Ezzel a szombaton megindított lé- gioffenziva következtében már öt iráni kőolajszállító szenvedett sé­rüléseket. A teheráni rádió hétfőn, az ira­ki eszkaláció megtorlásául, felve­tette annak lehetőségét, hogy eset­leg felújítják a „városok háború­ját”, s ennek során — nyilván . föld-föld rakétákkal — csapást mérnek magára Bagdadra is. Irá» azt is bejélentette, hogy hadi­flottája 24 óra alatt összesen 13 kereskedelmi és olajszállító hajót állított meg és ellenőrzött a Hor- muzi-szorosnál. Bőrtönlázadás Olaszországban NAPI KOMMENTÁR Aranyigazság & Még a hét végén is folytatódott az olaszországi Elba szigetén fék­éé börtönben a fogolylázadás. A bat fegyveres rab a 21 túsz fejé­ben egy helikoptert követei a szabad elvonuláshoz. Nem kell profi közgazdásznak lenni abhoz, hogy megjövendöl- jük: a Johannesburgból keletke­zett hétvégi hír befolyásolja majd a világpiac aranyárait. Vasárnap — hangzik a jelentés — véget ért a Dél-Afrikai Köztársaság törté­netének leghosszabb (pontosan háromhetes), és messze a legna­gyobb (háromszázharminc-ezer embert érintő) tömegsztrájkja. Az első mérleg megvonása sze­rint „bejött a papírforma". Egyik fél sem beszélhet kudarcról vagy diadalról, és inkább a kompro­misszum a megfelelő kifejezés ar­ra, ami végül is történt. Mit követelt a NUM, a bányá­szok szakszervezete, és mi való­sult meg ebből? Harmincszázalé­kos fizetésemelést hangoztatott a három héttel ezelőtti vasárnapon kelt hivatalos (vagyis a szakszer­vezet által elfogadott) munkabe­szüntetést felhívás, valamint még két határozott óhajt: a munkafel­tételek „radikális” megjavítását, és a korábbinál „sokkal nagyobb” kártérítést a munkahelyi balese­tek áldozatainak, illetve család­tagjaiknak. A mostani megállapodás lénye­ge: tizenhét—huszonhárom száza­lékos béremelés, a biztonsági kö­vetelmények megvizsgálása és a munkahelyi balesetek áldozatai ezentúl háromévi fizetésüknek megfelelő összeget hagyhatnak családjukra. Ramaphosa, a NUM főtitkára nem alaptalanul elégedett: nem kevés, amit Apartheid-közegben elért. Ráadásul ez nemcsak gaz­dasági, hanem politikai siker is. Az export nyolcvan, és devizabe­vétel ötven százaléka az arany- bányászatból származik, és a sztrájkolók zöme ebben az ága­zatban dolgozik.. Ilyen körülmények leözött több­szörösen igaz, hogy ez a monstre sztrájk egyszerre volt gazdasági és politikai erőpróba — méghoz­zá -olyan, amelyben a fekete többség ismét ízelítőt adott ere­jéből. H. E. li!k el az emberek, ha meg vannak győződve airról, hogy az átmene­ti nehézségek vállalásának van értelme, ha bíznak a párt és a kormány programjának sike­rében. Ezért van szükség a ko­rábbinál is aktívabb politikai munkára, a meggyőző szóra, a párt tömegkapcsolatának szün­telen ápolására, szövetségi poli­tikánk állandó erősítésére; olyan közgondolkodás, politikai lég­kör, közszellem kialakítására, amelyben a helyzetünkből faka­dó nehézségek nem a cselekvést bénító, hanem tettekre sarkalló szerepet töltenék be. Mindennek elengedhetetlen * feltétele a szo­cialista demokrácia intézmé­nyes továbbfejlesztése. De ez a feltétele annak is, hogy nagyobb teret kapjon az egyének és a tö­megek alkotó kezdeményezése, hogy életünk minden területén a hibákat leleplező és elítéld, a . jobbra ösztönző közszellem vál­jon általánossá. A szocialista de­mokrácia kiteljesítéséhez arra is szükség van, hogy a politikai, a társadalmi és a tömegszerveze- tek, a választott testületek a dön­tések előkészítésében és a vég­rehajtás ellenőrzésében egyre nagyobb mértékben igényeljék az emberek közreműködését — hangsúlyozta Lázár György. Ezt követően Szabó József át­nyújtotta a végzős hallgatók dip­lomáit. Eredményes munkájuk elismeréséül 237-en vehették át a politikatudományi egyetemi diplomát. Tanulmányi munkájuk eredményességét jelzi, hogy kö­zülük 43-an kitűnően, 47-en pe­dig jelesrendűen végeztek. Har­minckilenc diplomadolgozatot gyors publikálásra javasoltak a bírálók, tizenegyet egyetemi dok­tori eljárásra alkalmasnak minő­sítettek. Feladataink teljesítésének feltétele: a hatékony cselekvés, az összefogás és az együttműködés erősítése (Folytatás az 1. oldalról.) lek szorosabb összehangolása célravezetőbb. A létszámgazdál­kodásban is vannak tartalékok: megszüntetendő az üzemen belü­li munkanélküliség, a „vatta-em- ber-ektőT’, a lógósciotól meg kell ’ szabadulniuk a gazdálkodó egy­ségeknek, s ugyanakkor a jól dolgozókat nagyobb bérrel ösz­tönözni is lehet, amire módot ad az egyre általánosabbá váló bér­tömeg-szabályozás. A pártbizott­ságok ezeknek a folyamatoknak is legyenek kezdeményezői és szorgalmazzák a célszerű szerve- ' zést, az anyag- és energiatakaré­kosságot, valamint az export­orientáltabb termelést. Az utóbbi témakörrel kapcsolatban szólt a szovjet piaci lehetőségek (export- ban-imporlban egyaránt) jobb fel­tárásáról. a szovjet és magyar vállalatok, kereskedelmi szer­vezetek közötti kapcsolatok ki- szélesítésének szükségességéről, a közvetlen kereskedelmi csator­nák .feltárásáról. Hasonló fel­adatot jelölt meg a fejlett és fej­lődő országok vállalataival való kapcsolatban is. Külön elemezte Szakolczai Pál a megye agrárágazatának és ■iparának helyzetét, valamint a tennivalókat. — Mezőgazdasági üzemeink egy része nehéz helyzetben van — mondotta. —| Aszály és fagykár, tehát az elemi csapások, valamint az elvonások együttesen a nye­reségtermelés csökkenését Okoz­ták. Az agrártermelés az ország számára továbbra is fontos. Az ezzel kapcsolatban elhangzott magas szintű nyilatkozatok tuda­tában, a helyi sajátosságok és le­hetőségek kihasználásával, a bél­és külpiaci igényekre és tenden­ciákra alapozva szükséges a fej­lesztéseket meghatározni. Elő­térbe állítandó a homokhasznosí­tás, ami évek óta téma, de gya­korlati eredményekről alig szól­hatunk, valamint az Ipari ágaza­tok fejlesztése és a termelési szer­kezet lehetséges módosítása. A megye ipara sokszínű, teljesítő- kéípiességében is nagyok a különb­ségek. Fejlett műszaki és piaci kultúrával dolgozó üzemek is vannak, amelyek a legigényesebb vevőket tudják kiszolgálni, de alacsony hatékonyságú, vesz­teséges vállalatok is. A jövede­lemtermelő képesség érdekében szervezeti' változtatás lehetősé­gével is érdemes élni az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt, megnyitva ezzel az utat a vállal­kozó. kezdeményező . magatar­tás előtt. A nem termeld ágazatokkal és a tanácsi gazdálkodással fog­lalkozott ezután az előadó. A ta­nácsok az elkövetkező három év­ben a tervezettnél kevesebb pénz­zel gazdálkodhatnak. Ez a hely­zet az eddigi elhatározások fe­lülvizsgálatát teszi szükségessé, azonban vannak olyan fejleszté­sek, melyekről nem lehet lemon­dani. Ezek közé sorolta például az egészségügy és az oktatás ift'é- gyei programját, valamint a szo­ciális ellátást. — A helyi pártbizottságok, ta­nácsok önállósága és felelőssége a jövőben is. elengedhetetlen felté­tele a települések fejlődésének. Ugyancsak szükség van a na­gyobb koordinációra, a jobb együttműködésre a települések, valamint a vállalatok, gazdasá­gok között. Az 1990-tg előrelát­ható gazdasági helyzetben felada­tunk, hogy a társadalmi viták­ban, közmegegyezéssel megha­tározott célokat elérjük, és foly­tassuk az' életkörülmények meg­javítását szolgáló megyei gazda­sági programok végrehajtását, — mondotta befejezésül Szakol­czai Pál. Az értekezleten ezután élénk eszmecsere alakult ki. többen mondták el véleményüket, ezek ismertetésére visszatérünk. Cs. I. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT t Vietnami pártplénum A vietnami fővárosban hétfőn közleményt hoztak nyilvánosságra a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának./ augusztus 20—28. között tartott üléséről. A tanácskozáson — ahol felszólalt Nguyen Van Linh, a párt KB főtitkára — áttekintették a VI. párt- kongresszus határozatainak megvalósítását szolgáló munkát, elemez­ték az ország társadalmi-gazdasági helyzetét, s állást foglaltak a ne­hézségek leküzdéséért, a kedvezőtlen jelenségek felszámolásáért és a jobb eredmények eléréséért folyó bate erősítése mellett. Az ülésen határozatot hoztak a szocialista önelszámoláson alapuló tervgazdálkodás megvalósításáról, I vállalati önállóság fejlesztéséről, a gazdaságirányítási rendszer gyökeres megújításáról. VALUTA. (BANKÜEGV- ÉS CSEKK-) ÄRFÖLtAMÖK Ervínybwnj J987. »September í-jétoi j-clg. Péamsm Vételi,9 i árfolyam szás «gységee , Wím&í&ÉííB " foriatfeait. An Kot (unt t 7523,75 W5M3 Ausztrál dollár vmM 34.94,00 Bct&a franK 122,3* 129,94 Dán korona Mii,08 Finn márka 1048,77 1113,65 Francia frank 761,2$ pMÉ Crtrotf drachma a> I 33,07 Holland forint 2257,3$ 2396,07 Ir font 6772,70 7*91,62 Japán yen fiooo) 324,40 344,46 Jugoszláv tllnár 5,80 Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK márka Olasz Ura (1000) Osztrák schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona VSA dollár IKözös Piac) a) vásároldfrankjoföndatíoM 3496,45 16406,70 697,57 33,12 361,55 32,3« 37,82 3087,03 723,58 4613,56 «269,03 11121,5* íj*.« ' 2700,77 37,3# 383,91 34,3» *0,36 3277,98 768,2« «898,9* WH,95

Next

/
Oldalképek
Tartalom