Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 12. FOLKLÓRFESZTIVÁLON AZ NDK-BAN KECELIEKKEL (1.) A Muzsikaszó a buszon Mit tagadjam, ilyen kellemes utazásban régen volt részem. A buszon végig a hátam mögött ült Nagy Zoltán és KráÚk Gusztáv, a néptáncosokat kísérő együttes kontrása és prímása. Ritkán tették le hangszerüket... Azt is mondhatnám, büszkén: egész úton a „fülembe húzták” szebb erdélyi dallamokat. □ 1 □ Hajnali négykor már hangszereket cipeltünk. Először Kecskeméten, majd Kecelem Nekem a jó nehéz ütőgordon jutott Még mindig jobb, mint a testes nagybőgő! A mikrobusz álmos sofőré Récéiről hozta a friss húreket: napok óta lázban égtek a gyerekek, izgatottan készültek az NDK-turnéra. Volt közöttük, aki már járt német földön s megízlelte a kinti sikert. Ezúttal, másodszor, még nagyobb várakozással szálltak föl az Ikaroszra. Utolsó simítások a fellépőruhákon, a táncoscsizmák is jó helyre kerültek. „Kényelemben” utazhatott a nagybőgő, a cimbalom, a gordon és az összes hegedű. A keceli gyermektánccso- port harmindhat tagjára s az őket kísérő felnőtt küldöttségre több mint ezer kilométeres út várt... A cél: az NDK- beli Tabarz, közel a . nyugatnémet határhoz. a szebbnél • A lányok öltöztetésére a kísérők is sok gondot fordítottak. A képen: Udvarhelyi Istvánné pedagógus a bajfonással foglalatoskodik. Az a legtermészetesebb, hogy út közben a lelkes gyerekek is szóba kerültek. Nagy Dezsőt, a keceli gyenhektánccso- port vezetőjét kértem arra, hogy mutassa be útitársainkat, a turné főszereplőit. — Hét esztendővel ezelőtt alakult a csoport a keceli Nevelési Központban — emlékezett vissza a kezdetekre Nagy Dezső. — Sajnos, a generációváltást mindig megérezzük. Ha befejezik az általános iskolát a gyerekek, újabb tán9 Keceli fiúk a város egyik hangulatos terén. cosok után kell nézni. Szerencsére, vannak akik visszajárnak hozzánk a próbákra. Az alsótagozatos gyerekekkel Márin Éva foglalkozik, én pedig a na- gyobbakkal. Hetente kétszer jövünk össze. Amikor sűrűsödnek a programok, intenzivebb a felkészülés. Mint legutóbb, az NDK-út előtt, a keceliek balatoni üdülőjében töltöttünk együtt ' egy hetet, ott „edzettünk”. — Három éve, a megyei úttörőfesztiválon arany oklevelet érdemeltek ki a keceli táncosok. Tavaly ugyancsak ezzel a minősítéssel tértek haza. Mielőtt hosszúra nyújtanám a bemutatást, -r mint ahogyan a buszon hosszúra is nyúlt — engedtessék meg, hogy a továbbiakban a keceli táncoslá- búakról már csak egy-két fontos tényt említsek meg. A gyerekeknek tapsolhatott a közönség a Dél-alföldi paletta című műsorokban, megfordultak táncházakban, az NDK-ban, Csehszlovákiában. Cselekményes, dramatikus játékok szerepelnek repertoáijukban,.de nem riadnak vissza — sőt! — a magyar néptánc legszebb koreográfiáinak bemutatásától sem. Feladatuknak érzik a megyei néptánchagyomány feldolgozását, megtanulását is. A gyerekek boldogok voltak. Nemcsak az utazás miatt, hanem azért is, mert tudták, komoly megpróbáltatás vár rájuk az NDK-ban. Végre egy olyan feladat, ahol megmérettetik tudásuk, tehetségük. Bár, a néptánc számukra sokkal többet jelent az alkalmankénti fellépéseknél, az esetleges külföldi szereplésnél. A hosszú út egyik pihenőjén erről faggattam őket. Csak címszavakat jegyeztem fel, de ezek is sejtetik, hogyan gondolkodnak a mai fiatalok a nagy hagyományokkal rendelkező műfajról, a néptáncról. „A mozgás: életelem.” „A táncnak közösségteremtő hatása van.” „így őrizzük dédszüleink hagyatékát.” „Egyszerűen nem lehet abbahagyni...!” Nagy Dezső pedig azt mondta, gyerektáncosokkal csak az foglalkozzon, aki, nem kis örömre vágyik. A feladat óriási, talán olyasmi, mint a hegymászás. A csúcs messze van, s hogy oda feljusson valaki, sokat kell küzdeni. Szép hegycsúcsok tárultak elénk az Elba partján. Még megmászásukra is vállalkoztunk Königsteinben. A látvány minden fáradságot megért... De, hogy igazából senki sem törődött el a kétnapos zötykölődésben, arra csak egy példát említenék. Amikor megérkeztünk a szálláshelyre, a Tabarz központjától másfél kilométerre fekvő erdei faházba, a gyerekek éppen csak ' lerakták poggyászaikat, máris gyakorolták a tánclépéseket. A zenekar pedig rázendített a mezőségi muzsikára. Lám, a jókedvteremtés — pillanatok műve! Borzák Tibor (Folytatjuk) KÉPERNYŐ Ki érti? A szófogadó, egy hétre a nagymamánál vendégeskedő két kisfiú j csütörtökön este szállt szembe először a mami döntésével. A lefekvéshez készülődő gyerekek néhány pillantást vetettek A koronatanú revolveres jelentésére és ezután büntetést is kockáztatva fumigál- ták az ágyba szólító parancsot. Feszülten figyelték, ki kit lő le. Hiába kapcsolt át észrevétlenül a máskor szigorú nagyi a kettesre, az ifjak azonnal észrevették a mesterkedést és addig sírtak, kértek, követeltek, amíg néhány, majd újabb néhány pillanatra nem bámulhatták a többhullás történetet. Természetesen végül is kénytelenek voltak föladni az egyenlőtlen küzdelmet és talán csak álmukban sodorták tovább a képernyőn látott bűnügyet. (Természetesen? Tapasztalataim szerint sok családban inkább teljesítik az effajta követeléseket, mert így legalább a felnőttek is nyugodtan nézhetik a megfojtott, lepuffantott, elgázolt, magasból lehajított tetemeket.) Szóra sem volna érdemes a kis csetepaté, ha nem tudnám, hogy naponta ezer meg ezer családban rontja ehhez hasonló viszálykodás a hangulatot. Ha nem ismerném a két kisfiút, talán még egy ilyen gyenge műsorhéten sem említeném, mert reménytelenül sürgetném a változtatást. Mi cövekelte a képernyő elé a két érdeklődő, dús képzeletű, egy- egy jó játék kedvéért a tévétől könnyen megfeledkező kisfiúkat? Csak az esti mese, néhány rajzfilm, meg a reklámműsor kötötte le a figyelmüket. Miért érezték most annyira fontosnak az olasz bűnügyi filmet? Mi hatott rájuk olyan erősen, hogy túltették magukat a családban kialakult szabályokon? Soltvadkert Inkább kellemes nyári kirándulásnak, mint oknyomozó tanulmányútnak tekinthető a szegedi körzeti stúdió soltvadkerti faluriportja. (Óvakodva formálok véleményt, mert sokunknak kicsit korán kezdődik a műsor. Most is már a tó partján üldögéltek h kamerák elé kért vadkertiek, amikor ügyesbajos dolgaim végeztével magam is a karosszékbe telepedhettem.) Rokonszenves, szimpatikusán gondolkodó emberek beszélgettek életükről, a faluról, a jövőről. Ma már jó néhány hasonlóan módos községet sorolhatnék föl magam is, bosszantott volna, ha lelkendező, vagy rácsodálkozó tévések faggatták volna a helybélieket. Annyi mindenesetre kiderült a műsorból, hogy ők sem gondtalanok, nekik sem sikerül minden. Kedvező körülményeiket kihasználva munkavalutáért többet szereztek maguknak, mint néhány szomszédos község lakói. Talán ezért is érzékenyebbek a gazdasági változásokra. Tapasztalt üzletemberek (is) lévén mindenképpen jobban oda kellene figyelni aggodalmaikra. Mindenki rosszul járna, ha a szorgos munkával szinte a bölcsőben elgyűrűzött vadkertiek úgy döntenének, hogy jövőre többet nézik a tévét, fagylaltoznak a félörszágban nevezetes mesternél vagy napestig sütkéreznek a feltehetően megmenthető tónál. Pillanatképeket ígért a Dél- Alföldi Magazin riportfilmje. ígéretét tisztességgel teljesítette. Egyik-másik felvétel nagyobb táv-, latokat is felvillantott. H. N. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET „Magyar tudományoknak szentelt oltár” Széchényi Ferenc 1774-ben emlékiratot nyújtott be a kancelláriához és a helytartótanácshoz könyvtáralapítás ügyében. (S már akkor kötelezi a nyomdászokat, hogy minden munkából küldjenek két példányt a könyvtárnak.) Széchenyi 1802 márciusában Ferenc császártól engedélyt kér: „Felséges uram! Ifjúságomtól kezdve fáradhatatlan gonddal, nagy áldozattal szereztem meg magamnak azt a gyűjteményt... Méltóztassék kegyesen engedélyezni, hogy ezen gyűjteményt Magyarországnak adományozhassam ... Szabadjon a gyűjteményt életem folyamán a sajátomból továbbra is gyarapítani, és amennyire csak lehetséges, teljessé tenni." A Magyarországra vonatkozó gyűjtemény 12 ezer nyomtatványt, 1150 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 nemesi címert, 2675 érmet tartalmazott, továbbá itthon gyűjtött és Bécsben vásárolt régiségeket, képmásokat. Pénzben 160 ezer forintnyi az adomány; összehasonlításul: az ez idő tájt épített soproni kétemeletes, kettős szárnyú Széchényi-palota költségvetése mindössze 40 ezer forint volt. Az alapítólevél a nádorra bízta a gyűjtemény kormányzását. És József nádor közreműködésével már 1803 decemberében a volt Pálos kolostorban jnegnyílott a könyvteremből, olvasószobából, az érem- és a régiségek terméből álló gyűjtemény. A Nemzeti Múzeum megteremtésének gondolatát az 1807-ből való Museum Hungáriáim című tánulmány így veti fel: „Ezen Magyar Tudományoknak szentelt oltárt fel kell ékesíteni a hazánkat érdeklő könyvekkel és iratokkal, történetünk eseményeit városainkat és várainkat bemutató ábrázolásokkal, híres férfiak képmásával. Kerüljenek ide a magyar földön talált műemlékek és eszközök, az érmek és pénzek, fegyverek és ötvösművek. A három természet rendéiből (ásvány-, növény és állatvilág) származó természettudományi és ipartörténeti gyűjtemények." A nemesek, a nagy gyűjtemények gazdái nem siettek a múzeum gyarapítására. Az első ajándékozó, Kináli Mátyás pesti szűcsmester 48 könyvet adományozott. 1813-ban vásárolta meg Batthányi Antal hercegtől a városkapun kívül fekvő 31 ezer négyzetméteres majorságát, a múzeum mai telkét József nádor. Két évtizedig ezek, az egykorú forrásokban régi múzeumnak nevezett épületek adtak helyet a gyűjteményeknek. Az 1832—36-os országgyűlés félmillió forintot ajánlott meg a „nemzeti művelődés díszére”, a múzeum építésére, mégpedig úgy, hogy a summa „ne az adózó népet terhelje, hanem egyedül a nemesi rendre fog felosztatni és attól t A Nemzeti Múzeum főhomlokzata márványburkolatát és szobordíszeit. Csak a timpanon háromszögébe került a müncheni Rafael Monti szobrász csoportja: középen Pannónia nőalakja kezében babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és hímév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal a Drávát szimbolizálja. Az alapozáshoz1— mint a Hazai és a Külföldi tudósítások című lap hírül adja — 1837. június 22-én kezdtek. A százötvenéves évfordulóra most reprezentatív kiállítással emlékezik a múzeum. Bár az építést megzavarta az 1838-i nagy árvíz, mégis 1844 januárjában a főhomlokzat, 1845 júliusában az egész épület körűi lebontották az állványokat. Kossuth a Pesti Hírlapban köszöntötte „a várost a Rákos mezejétől uraló nagyszerű alkotást és tervezőjét.” Kubinyi Ágoston igazgatása alatt az új épületbe szállították a muzeális anyagot, berendezték a termeket. Az első emeleten 14 termet kapott a Széchényi könyvtár. Nyolc terem az Érem- és Régiségtárnak, a második emeleten a Természeti Tárnak 14 helyiség jutott. A földszintet lakásnak használták. A könyvtár élére Mátray Gábor polihisztor zenetörténész került. Kiss Bálint festőművész képtárőri megbízást, Blaskovich Béla ügyvéd és Ramis Antal ímoki alkalmazást nyert. A múzeum tudományos személyzete az igazgatóval együtt 7 főből állott. Alighogy elkészült a múzeum, viharos események színhelye lett. Történelmi szerepe 1848. március 15-étől ívelt. Csak egy példa: az épület lépcsőjéről szavalta el Petőfi a fellelkesült tömegnek a Nemzeti dalt. Innen, a lépcső bal támfaláról mondták el a Mit kíván a magyar nemzet? kiáltvány 12 pontját. Az évek során, a szabadságharc bukása után ismét gyarapodott, bővült á múzeum anyaga. Sokan adományozással, alapítványokkal tettek hazafias érzésükről tanúságot. A Múzeumkert telepítésére a díszteremben hangversenyeket rendeztek. Ezeket a „zenélye- ket” többször Erkel és Liszt Ferenc vezényelte. Kazinczy születésének 100. évfordulóján, 1859-ben a múzeum dísztermében rendezett ünnepség az abszolutizmus elleni tiltakozás impozáns megnyilvánulása volt. 1861-ben a díszteremben ülésező képviselőház mondott utoljára nemet Bécs beolvasztó politikájára. Mostanában csendes, a Múzeumkert. Egy-egy kiállítás megnyitása jelent csak nagyobb eseményt, vagy az évenkénti március 15-i koszorúzás, ott balra a főlépcsőtől, az emléktáblánál... S. E. • Pyrker László egri érsek, a képtár első donátora I NOS I 1 WBm 9 1. Ferenc jóváhagyása lesz beszedendő”. Ezen az országgyűlésen határoztak a Jankovich-gyűjte- mény megvásárlásáról, amelyre 125 ezer ezüst forintot fordítottak. A 30 ezer kötetet számláló könyv- és kézirattár, 1244 ötvöstárgy, 174 fegyver és 7000 érem megszerzését, mint a múzeum második alapítását tartják számon. A múzeum építésére Pollack Mihály kapott megbízást. A szép klasszicista oszlopcsamokos múzeum a kor legnagyszerűbb építészeti alkotása lett. A nádor Pietro Nobile bécsi építésszel, az akadémia igazgatójával vizsgáltatta felül Pollack terveit, s csak „költségkímélés” okáért hagyták el az épület TÁRLATNAPLÓ , MŰI ÓS UtÓpÍCl Kecskeméten a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola kiállítótermében Adriano Boccaletti festményeit láthatják a hónap közepéig az érdeklődők. A modenai származású művész nevével njár találkozhatott a közönség, ugyanis tavagy részt vett a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, előzőleg pedig a Nemzetközi Kerámia Stúdió munkájában. Most látható képei két téma köré rendeződnek. Az egyik sorozat első darabja kis méretű keretben, környezetéből kiemelve leírja, rögzíti a jelként, motívumként, témaként végigvonuló, kiterjesztett szárnyú lepkét. A ^természeti szép egy darabjaként „gombostűhegyre szúrt” forma egészen más jelentést kap a következő produkción, az utópisztikus hangulatú gömbháttér előtt. A Tájkép az ember előtti időkből című képének jelrendszere teljesedik ki, színben izgalmasabban, Kapcsolat című alkotásán. Az Ádám és Éva leg- újabbkori aktualitásait feldolgozó triptichonján a többi, hármas tagozódású darabhoz hasonlóan fontos szerepet kapnak a következő méretek. Az eszköztár kibővül az almával, melyet képlékeny formaként a téma későbbi variációiban is feldolgoz a festő. Az idillikus utópia, az édeni boldogság utáni nosztalgia még hangsúlyosabban uralja az Emlékezés az Édenre című trípi- tichont. Ezen már egyértelműen a figurák színészi produkciója, a harsány, pózoló szerepjáték közvetíti a mondanivalót. A külsődleges gesztusok után maguk a jelképek is elkezdenek pózolni Boccaletti Színház című képén. Adriano Boccaletti másik nagy témája a másokat mulattató, de belül szomorú bohóc. Férfiként és nőként sokféle álarcban jelenik meg. Arlecchino, Pierrot és a többi clown klasszikus XIX. századi típusként, tükröktől, tül- löktől, fodroktól és selymektől körülölelve ad hírt magányáról szinte minden képen. Igazi hátterük — az élet, a művészet, a világ — azonban a nézők előtt mindvégig rejtve marad. KJ.
