Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
I 1987. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE 4 5 TERMELÉSKIESÉS — ÖNTVÉNYHIÁNY MIATT Ganz-gondok Kiskunhalason Köztudott, hogy a büszke hagyományokra visszatekintő Ganz-Mávag régóta neuralgikus pont a magyar ipar szervezetében. A cég kiskunhalasi gépgyára viszont — az általánossal ellentétben — az utóbbi években is figyelemreméltó sikereket ért el. Tavaly például 482 millió forintos befejezett üzemi termelés mellett 118 milliós nyereséget tudtak elkönyvelni. A pénzügyi eredményen túl a gyártmányfejlesztésben is előreléptek, s a szocialista országokat tekintve elsőként készítettek csavarkompresszort. Az új fennék 1985-ben BNV-díjat kapott. Az idén azonban jócskán elmaradtak időarányos termelési tervüktől, s nem érik majd el a kitűzött 80 millió forintos nyereséget sem. Tavaly nyolcvan Sirokkó típusú csavarkompresszort sikerült értékesíteniük, az idén viszont csak húsz darabot gyártanak. Alábbi írásunk a visszaesés okaira mutat rá, s beszámolunk a nehéz helyzetből való kibontakozás irányába tett lépésekről is. Gyártmányaikhoz a kiskunhalasiak — mint arról Nyerges Pál termelési főmérnök beszámolt — egy sereg különféle, szürkeöntvényből készült alkatrészt használnak fel. Termékeik közül például a kompresszorok forgaty- tyúsházai, a hengerek, hengerfejek és dugattyúk,- a szivattyúházak, fedelek és járókerekek, valamint az elzárószerelvények igénylik ezt a kohászati technológiát. 1985-ig nem volt gond, hisz a soroksári vasöntöde és annak pest- erzsébeti gyára a Ganz-Mávaghoz tartozott. A jelzett esztendőben azonban az öntöde önálló vállalattá alakult, de szerződésben vállalaták, hogy a Mávag igényeit még két évig kielégítik. A két esztendő letelt, s a soroksáriak a Gaznz-Mávagtól nem vesznek fel több megrendelést. Magatartásukat üzleti szempontok magyarázzák, hisz a felsorolt öntvények darabszámigénye kicsi, formájuk bonyolultan tagolt, terjedelmük nagy, s a technológia nem gépesíthető, legalábbis jelenlegi.felkészültségük szerint. Az öntés élömunkaigénye' nagy, s a munkát csak különleges ta- pasztalatú szakmunkások tudják elvégezni.* Az öntöde kapacitását viszont időközben a Rába foglalta le, nagy sorozatban gyártható, jól fizető megrendelésekkel. 4 Csúzi János és Csillag István géplakatosok — öntvények hiányában — csak a részegységek szerelésével tudnak foglalatoskodni. A VAGYONJEGY MEG A TÖBBIEK Értékpapírok a vállalatoknál „Ne csak ismételgessük, hogy a dolgozók érdekeltek a vállalati nyereség növelésében, hanem tegyük lehetővé, hogy valóban, közvetlenül érdekeltek legyenek!” Az utóbbi években akár a vállalatoknál, akár az irányítói szférában mind gyakrabban lehetett hallani így, vagy hasonló megfogalmazásban a korszerű követelményt. Egyre világosabbá vált ugyanis a felismerés, miszerint a leszűkítetten személyes —- legjobban a darabbérrel jellemezhető—érdekeltség nem eléggé hatásos, ha mai, versenyképes produkcióval kíván egy- egy kisebb vagy nagyobb termelőszövetkezet előállni. Ehhez a kollektív teljesítményben való, mégis közvetlen érdekeltség lehet célravezető az új kihívásoknak kitett magyar gazdaságban is. A kellő hatás eléréséhez régi eredetű, de a mai követelményekhez igazított, finomított eszközök megvannak, alkalmazásukra a politikai elhatározás megszületett. Alkalmazkodás és kritika A szándék megerősödését két tényező is elősegítette: ez a párt Központi Bizottságának a társadalmi, gazdasági kibontakozásra vonatkozó állásfoglalásából jól kitűnik. Egyrészt kimondja a dokumentum, hogy a fejlesztési források bővítéséhez a vállalati eszközök mobilizálása mellett „a lakossági pénzösszegek hatékony, előnyös befektetésére” is lehetőséget kell teremteni. „Ezt szolgálja — így az állásfoglalás — az értékpapírok formáinak bővítése, forgalmuk szélesítése”. Azaz gazdasági nehézségeink közepette nem mondhatunk le azokról az erőtartalékokról, amelyek a lakosság körében halmozódtak fel, s ma még nem mindig a gazdaság épülését, fejlődését szolgálják. Ezeket is az előrevivő, fejlődéshozó kezdeményezésekre, célokra kell fordítanunk. A másik tényező, amely a lakossági pénzek fejlesztésbe való bevonását ma sietteti, épp az, amiről a bevezetőben szó esett. Az együttes, közös teljesítményben való közvetlen érdekeltség emberi igénye. Mint az állásfoglalás fogalmaz: „Meg kell teremteni a lehetőségeit, feltételeit, hogy az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel a vállalati vagyon gyarapításában és hozamának növelésében személyes érdekeltséget vállalhassanak”. Ehhez az1 alapvető tulajdonformák változatos kombinációjával kell megfelelő kereteket létrehozni: így a természetes gazdasági erők, mozgások; impulzusok összhatása egy, a mainál hatékonyabb értéktermelés lesz. A nálunk újnak számító ösztönzési forma elsősorban az új követelményekhez, a változó korhoz való alkalmazkodás. Ám észre kell vennünk benne a korábbi módszerek bizonyos fokú kritikáját is. A tudomány már régebben feltárta, hogy a tulajdonformák egyszikű alkalmazása egyrészt nem eléggé hatékony, másrészt az érdekek érvényesítését illetően is eltér a céloktól. Ez utóbbira a leginkább közkeletű példa, hogy a termelőeszközök tulajdonosának: a társadalom egészének érdekei helyett sok döntésben inkább részérdekek — iparági, nagyvállalati, esetleg vállalatvezetőségi érdekek — érvényesülnek. Befektetett évek Úgy tűnik, hogy — mint a KB-állás- foglalás fogalmaz — „az alapvető tulajdonformák változatos kombinációja” — e korábbi gyengeségeket nagyrészt kiszűri. A társadalmi tulajdonforma meghatározó volta a biztosíték arra, hogy a helyi közösség ne tudjon elszakadni az összérdekektől. A termelőcsoportokban meglévő személyes és kollektív érdekeltség pedig — várhatóan — azt szavatolja, hogy ne történhessen egészségtelen mértékű jövedelemközpontosítás a gazdaságban. Azaz a megtermelt jövedelem ott szolgálhassa a fejlesztést, a megújulást, ahol e jövedelem létrejött (s ne a másutt keletkező veszteségeket „tömje be”, konzerválván a rossz struktúrát.) A gyakorlati kísérletezés néhány hazai vállalatnál már a KB-állásfoglalás előtt kezdetét vette. Az értékpapír elnevezése — miként tartalma, gyakorlata is — igyekszik eltérni az ehhez hasonló nyugati változatokétól. Ott nagyrészt „alkalmazotti”, „elsőbbségi”, „érdekeltségi” részvényekről beszélnek a dolgozóknak — mennyiségi és jogi megszorításokkal — eladott értékpapírokkal kapcsolatban. Nálunk például a Taurusnál „érdekeltségi jegynek”, a Villanyszerelőipari Vállalatnál „vagyonjegynek” hívják a vállalati embereknek szánt értékpapírt. Kontroll is! Az „eladott” vagy „embereknek szánt” kifejezések a sajátosságokra, ezek különbségére utalnak. A hazai kísérletek között ugyanis foglalkoznak olyannal is, amelybén a dolgozó nem fizet a neki juttatandó érdekeltségi jegyért. Ezt —az elképzelések szerint — a „vállalatba befektetett évekkel” érdemli ki. Azaz a hagyományos kifejezéssel nevezett törzsgárdát ezzel a formával becsülik meg, ezen értékpapírok alapján kap — az éves nyereség mértékének megfelelő — osztalékot. Ez utóbbi változat természetesen az említett két előny közül „csak” az egyiket kínálja: a kollektív teljesítményben való érdekeltséget. A másikat: a fejlesztési források növelését nem érinti. A forrásokat — az állásfoglalás szavai szerint — „az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel” gyarapíthatják. Vagyis a lehetőségeket'kell megteremteni, s ha a dolgozók látnak jövőt a vállalatban, bíznak az ott összpontosuló technikában és szakértelemben, akkor ezt fejük, kezük munkája mellett financiálisán, pénzzel is kifejezésre juttathatják. A váltott érdekeltségi, vagy vagyonjegyek egyrészt igenlést jelentenek a vállalat jövőbeli céljaira, másrészt ezek elérésének személyes szándékát, ám ezzel együtt a végrehajtás folyamatos kontrollját is „ígérik”! Molnár Pál Az öntvényhiány miatt például az Egyiptomnak szállítandó szivattyútelepek elkészítése szenved késedelmet, a gyártandó 39 szivattyúnak még egyike sincs teljesen kész, s a befejezetlen termelésjelentős forgóeszközt köt le. Komoly károkat okozhat az exportszállítás esetleges késedelme is. Felmerül persze a kérdés: ha a Ganz-Mávag már 1985-ben tudta, hogy az öntvények beszerzését várhatóan más forrásból kell megoldania, miért nem intézkedtek időben? Csányi József, a kiskunhalasi gyár igazgatója elfogadta a kérdésben megfogalmazott kritikát, de elmondta, hogy az öntöde pesterzsébeti egységétől arra kaptak biztatást, hogy az öntvénybeszerzésben továbbra is rájuk támaszkodjanak. Az erzsébetiek ugyanis munkát és további megélhetést láttak a Mávaggal fenntartott kapcsolatban. A vállalat soroksári vezetése azonban időközben úgy döntött, hogy a pesterzsébeti öntödét gazdaságtalan volta miatt megszünteti. Érték a kiskunhalasi gyárat az idén más kellemetlen meglepetések is-. Tíz darab, Nepálba szállítandó, öntvényeket nem igénylő, hegesztett csőszivaty- tyú átvételének elhalasztását kérte a megrendelő, mivel az ázsiai országokban az előkészítő munkálatok elhúzód4 Nyitrai Tibor karusszelesztergán dolgozik a Ganz-Mávag kiskunhalasi gyárában. A készülő alkatrész a diósgyőri Lenin Kohászati Müvek rekonstrukcióját szolgálja majd. tak. Különféle csatornákon talán ki lehetne csikarni a csőszivattyúk időbe* ni kifizetését, csak kérdés, hogy a Mávag megengedheti-e magának a viszony elrontását. Nem várt események következetek be a Sirokkó csavar- kompresszorral kapcsolatban is. A kezdetben sikeresnek látszó gyártmánynak ugyanis hagy az importigé-. nye, s éppen a gép lelke, a tulajdonképpeni csavarkompresszor — amely a magas műszaki színvonalat biztosítja —az NSZK-ban készül. A Mávag csak a „felöltöztetést” végzi. A korábbi megrendelő — a Gép- és Szerelvényértékesítő Vállalat — annak idején kötelezte magát az importalkatrészek biztosítására, devizahiány miatt azonban e ' vállalását nem tudja teljesíteni. így hát nem marad más hátra, mint az elavult, zajos járású, Ciklon típusú dugattyús kompresszorok ismételt gyártásbavéte- le. (Importkiváltó, ám defenzív termékszerkezet-váltás!) A csavarkompresszor legkényesebb alkatrészeinek gyártására a magyar ipar még nem képes, az ilyen irányú első lépések megtételére csak a közelmúltban született döntés. Elsősorban az említett problémák okozták, hogy a kiskunhalasi gyár első féléves, 260 millió forintos termelési terve csak 210-re sikerült. Most lássuk, milyen intézkedések születtek a nehézségek áthidalására. Az idén felkerestek tizenöt hazai öntőüzemet, s négy helyen részleges sikerrel is jártak. A végső megoldást azonban még nem találták meg, talán a mélykúti Univerexpo Ipari Szövetkezettel közösen sjkerül majd a felsorolt öntvények gyártására alkalmas technológiát kialakítani. A kiesett megrendelések pótlására az NDK-ban szereztek új munkát, 35 darab áramfejlesztő aggregét formájában. Intézkedéseket tettek a gyár szervezetfejlesztésére, s a költségek csökkentésére is. Szerződésben adják ki a gépjárműjavító, az asztalos, a szerszámkészítő és a festőüzemeket. Az ezzel kapcsolatos versenytárgyalás szeptember 21-én lesz, s már az idén az eredmény javulását várják áz átalakulástól. Csányi József igazgató szerint ha minden jól megy, még remélhető, hogy ha a tervezett 80-at nem is, de hatvanmillió forint nyereséget elérnek. Bálái F. István SALAK A SPORTHOZ # A Kazán Zöld Mező Termelőszövetkezet látja el a sportlétesítményeket durva és finom salakkal. Nyíregyházától Nagykanizsáig, és Szegedtől Miskolcig az év első felében 9900 tonnát szállítottak. AZ IPARI MINISZTÉRIUM PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA : Minőségszabályozás ’88 Az ipari termékek minőségének javítása, valamint az azt elősegítő hatékony minőségszabályozási rendszerek elméleti és gyakorlati feltételeinek kialakítása, ki- fejlesztése és gyakorlati alkalmazása érdekében az Ipari Minisztérium minőségügyi tanácsa és a Gépipari Tudományos Egyesület minőségügyi klubja országos pályázatot hirdet. Pályamű a részletes kiírásban megjelölt hat témakör valamelyikében adható be. t Követelmény, hogy a munka elméleti és gyakorlati megközelítésben értékelje és elemezze a már meglévő minőségellenőrző és szabályozó rendszert, s a tapasztalatokat feldolgozva értékelje a minőség, gazdaságosság, valamint az értékesítés és érdekeltség összefüggéseit, kölcsönhatásait. Tartalmazzon konkrét javaslatot kialakítandó, vagy továbbfejlesztendő minőségszabályozási rendszerre. Segítse elő a minőségi szemlélet erősödését, s a minőséggel kapcsolatos szakismeretek gyarapodását. A pályázatokat 1987. november 30-ig kell beküldeni a Gépipari Tudományos Egyesület minőségi klubja részére, 1371 Budapest, Pf. 443-as postacímre. Információ és részletes pályázati kiírás Budapest, II. kér., Fő utca 68. alatt szerezhető be. (Telefon: 154-250 (623) Demokrácia és önigazgatás SZOVJET VÁLTOZÁSOK A szovjet társadalomban végbemenő változásokról és azok gondjairól mondja el véleményét Anatolij Butyenko, a Szovjet Tudományos Akadémia szocialista világrendszerrel foglalkozó intézetének osztályvezetője, a Moszkvai Egyetem professzora: \ A Szovjetunióban a közelmúltban dolgoztak ki és az országos vitára bocsátottak egy fontos törvénytervezetet az állami vállalatokról. Ennek fő gondolata, hogy a társadalom fejlődéséhez szükséges elvonások után minden kollektívának meg kell kapnia, amiért megdolgozott, és azt a szocialista elvek szerint kell elosztani. A törvény végrehajtása különféle nehézségekkel jár. Több minisztérium elveszíti például korábbi jogait, ezért elképzelhető, hogy gátolni fogja az új törvény érvényesülését. Másrészt' kérdés, hogy képes-e minden vállalat helyes irányítási mechanizmust kialakítani. Meg kell állapítanunk, hogy csak részben tudunk élni a meglévő demokratikus jogokkal, nem tudjuk pontosan, milyen legyen az önkormányzat, mert a dolgozóknak ebben még nincs elég tapasztalatuk. Sokan megszokták, hogy valaki majd eldönti helyettük a dolgokat, hogy végrehajtják és automatikusan támogatják azt, amit mások mondanak, különösen, ha azt felülről mondják. Az új gondolkodásmód és az új viszonyok kialakításához az önigazgatás alapsejtjeit kell fejleszteni a dolgozó kollektívákban, a vállalatoknál, a kolhozokban, a szovhozokban, a szövetkezetekben, az intézményekben, ott, ahol munkánk és életünk köznapi, lényeges kérdéseiben döntenek, ahol a dolgozók közvetlenül, óvatoskodás nélkül kimondják a véleményüket. A szovjet társadalom megújulási folyamatából fontos kiemelni a választási rendszer tervezett reformját. E téren más szocialista országok érdekes tapasztalatokat szereztek, amelyeket a Szovjetunióban is felhasználhatunk. Meg kell szüntetni a választások formális voltát, s ehhez mindenki hozzájárulhat. A szocializmus fejlődésének fontos összetevője a tömegtájékoztatási eszközökben kibontakozott széles körű nyíltság, a kritika, önkritika, a dolgozók kritikus elemzése arról, hogyan éltünk, élünk, dolgozunk. Bírálják a miniszterek és más illetékesek — köztük pártvezetők — elavult módszereit. Ezek következményeinek leküzdése, még éveket igényel. Itthon és külföldön mind nagyobb az érdeklődés a magánmunkáról szóló törvény iránt. Sajnos a szocializmus építésének egyes szakaszaiban átalakítások címén elszoktatták az embereket az igazi munkától, semmibe vették az ember törekvését a hasznos munkára, a tisztes keresetre, a büszkeségre azért, amit elvégzett. Azt hiszem, ez a legsúlyosabb örökség, ami a szocialista társadalomra marad. A szocialista vállalatoknál különféle ösztönzőkkel és módszerekkel újra fel kell kelteni mindenkiben az igazi munkakedvet. Ha az államnak nem kifizetődő a tömegtermelés fejlesztése, ösztönözni kell a dolgozókat, hogy magántevékenységgel szüntessék meg az áruhiányt. Minden embert meg kell tanítani energikusabban, kezdeményezőbben dolgozni. A magánmunkáról szóló törvény módot ad rá, hogy az emberek érvényesítsék az önkifejezés új formáit. S ha nem tudják ezt megtenni egy vállalatnál, akkor hozzanak létre családi vagy szövetkezeti műhelyt, kávézót, büfét és így tovább. Ez persze nem megy egyszerre. Kell bizonyos idő, hogy az ember igazodjon az új körülményekhez, megszerezze az önállóságot, a felelősséget, a gazdasági gyakorlatot, hogy valóban szabadnak érezze magát a közügyek intézésében. APN—KS MARIN KRUSZEV: Furcsa ember Furcsa ember a szomszédom. Gencso Ivanovnak hívják, harmincöt éves, nős, két gyermek apja. Nemcsak én vagyok ezen a véleményen, a ház többi lakója is ezt állítja. A központbán lakunk, átellenben a bankkal, így állandó szemtanúi vagyunk Gencso érthetetlen viselkedésének. Különben rendes ember, példásférj és családapa, köztiszteletben álló Ynúzeumi dolgozó, mégis olyan dolgokat művel... Például, ha elromlik otthon a villanyradiátor, fürgén a hátára kapja, és habozás nélkül bemasirozík vele a bankba... Az automata mosógépet is rendszeresen oda viszi javíttatni! Még oltott mészért és sóderért is a bankba jár! Tegnap meg egy televízióval állított oda! össze is gyűltünk nyomban vagy tizen férfiak, és csak ámultunk- bámultunk, míg aztán egyikünk vette a bátorságot, és kérdőre vonta: — Kedves Ivanov szomszéd, árulja már el, hova szokta vinni a televízióját? — A bankba! — válaszolta. — Miért éppen oda? — Azért, hogy megjavítsák. — Érdekes — csodálkozott a kérdező. — Na és megjavítják? — Nem —felelte Gencso.- — Akkor miért viszi oda? A remélt válasz helyett váratlan kérdéssel felelt: — Maguk hói javíttatják a háztartási készülékeiket? — Természetesen a szervizben. És a.tévét? — Azt is... — És meg is javítják? — Nem —- válaszoltuk. — Vagy nincs hozzá alkatrész, vagy pedig minden szerelő szabadságon van. — Akkor miért mennek oda? Hát most mit mondjunk neki? A ■végén még kiderül, hogy neki van igaza! Valóban, mi a fenének járkáljon az ember a városszéli szervizekbe, ha úgysem javítják meg a készülékeit? A bank legalább itt van a közelben.... (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán)
