Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-11 / 188. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 11. FOLYAMATOSSÁG ÉS MEGÚJULÁS A tizenegyedik tiszakécskei művésztalálkozó t „Hasznosak a délutáni viták.” Bozsó János, Gyalai Béla, Csáky Lajos gyakran találkoznak a szálló előtti pádon. Az idén már tizenegy éves a Tiszakécskei Városi Tanács és az Arany János Művelődési Központ alkotótábora. Úgy is fogalmazhatnánk: serdülőkorú? A fejlődés olyan szakaszába ért — ha vállalhatjuk az analógiát —, amikor felerősödnek a változások, megkezdődik egy új karakter kialakulása?! A táborlakók névsora is sejteti a „változások korának” eljövetelét. Itt vannak az alapítók közül a hűségesek: a Munkácsy-díjas Bozsó János, a tiszakécskei születésű Bagó Bertalan is Seres János, a most csak rövid ideig itt dolgozó Würtz Adóm és a fiatal művészeti vezető, Gyalai Béla. Eljöttek ismét az „időközben csatlakozók”: Kármentö András, Pataki József, és az 1986-ban megismert kjét osztrák vendég, Éva Mazzucco szobrász és Egedius Golob grafikus. És vannak újak is: Homyánszky Gyula, Vincellér Imre is Csáky Lajos — talán az újítók küldetéstudatával! Aki nem változott az alapítás óta: a festők ecsetjére, grafikusok tollára kívánkozó szelíd tiszai, alföldi táj, az úrréti, ókécskei tanyavilág és a város vendégszeretete, nagyvonalú gondoskodása. Átutazók, maradók — Az évek során — kezdi Gyalai Béla festőművész, az alkotó közösség titkára — bizony bennünket is értek jelentős veszteségek. 1982-ben például éppen a tábor idején hunyt el az alapitó mester: Jánosi Sándor. Nem vállal már közösséget velünk Batári László, Szurcsik János és B. Sédai Mária. Most a Bozsó János, Seres János, Bagó Bertalan nevével fémjelzett értékes hagyomány továbbéltetése az egyik fő cél. Fontos törekvésünk ezzel együtt az alkotói szemlélet megújítása is. Irányadóink továbbra is a jeles alföldi festők, a realista törekvések és a plein air piktura klasszikusai. — Még a tíz évhez viszonyítva is hosszúnak tűnik az egykori táborlakók listája. A sok változás nem zavarta meg az egységesebb, sajátos kécskei karakter kialakulását? —Valóban, lehet hogy túl sokan voltak az átutazók. De mi sosem bántuk, ha új ember toppant be közénk. így gazdagodhattak a maradók. Egy igazi közösséget a többségtől eltérő vélemények is gazdagítanak. A folyamatosság és a megújulás kettősségében végül is szerintem kialakult egy csak ránk jellemző karakter, melyet megragadni talán legjobban a jubileumi kiállításunkon lehetett. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a fenntartók egyre értőbben segítették a közösség tevékenységét. A támogatás összegét is folyamatosan növelték tavaly például ötvenezer forinttal. Ösztönző közösség — Vajon megunható-e egy táj? — faggatom Bozsó Jánost, aki az alapítástól kezdve, összességében másfél évnél is hosszabb időt töltött a tiszakécskei városi tanács üdülőjében. — Ha csak egy lepedőnyi virágoskertje lenne a festőnek, akkor sem fogyhatna ki a témából. Van Gogh például szinte egész életében napraforgókat festett. Aztán kijön az ember a képtárból és az egész város olyan, mint a nagy mester virágai. Hát így vagyunk mi itt ezzel a csodás Tisza-kömyéki tájjal. Kifesthetetlen! Én máig a kisgyermek naiv ámulatával csodálkozom rá az úrréti akácligetre, az öreg, nádfödeles, arányosan tagolt bőgi tanyákra, a lassan hömpölygő folyam ártéri ligeteire. — És a közösség? — Ösztönző együttmunkálkodás folyik itt. Ha akarjuk, ha nem: hatunk egymásra. Ha valaki a másik kísérletei iránti tisztelettel közeledik a művekhez, tannlni is tud a társától. Őszinték és így hasznosak a délutáni viták, a spontán szerveződött eszmecserék. — Ön itt alkot az alapítás óta. Látja a változásokat is. — Szerintem már túl nagy arányú a változás. Jó, ha jönnek újabbak, fiatalok, más szemléletű kollégák, de az sem ártana, ha egy csoport több évig együtt dolgozhatna. Jobban megítélhetnénk egymás fejlődését. Nem kellene júliusonként szinte élőiről kezdeni mindent... „Most égboltot kell festeni!” A művészeti titkár szerint egyre inkább a Bács-Kiskun megyében dolgozó fiatal, tehetséges festők találkozóhelyévé válik a képző- művészeti tábor. Talán ez a törekvés ígéri leginkább a megújulást? Csáky Lajos például — akit eddig tehetséges grafikusként ismertünk — itt állvánnyal, festékes dobozzal, ecsetcsomaggal járja nap mint nap a határt. — Őszintén szólva meglepett, hogy itt találkozunk ... — Értem a csodálkozást. Egy éve még magam sem gondoltam, hogy itt leszek. Ismertem a tiszakécskei alkotótelepet, mert résztvettem a megyei alkotótáborok tevékenységét vizsgáló csoport munkájában. De grafikusként nem vonzott ez a közösség. A festészetet nem rég kezdtem. Közismert: grafikából nem lehet megélni Magyarországon. Itt aztán kiderült, hogy nem lehet ezt sem „csak úgy” csinálni. A piktúra külön tehetséget és nagy tudást kiván művelőitől. Számomra tehát Tiszakécske elsősorban fontos és rangos iskola. 9 Csáky Lajos: Kereszt Ürréten. — Kik a tanárai? — Azt is mondhatnám, mindenki, hiszen. tanácsokkal, kritikával minden kolléga segít. Legnagyobb élményem, hogy együtt járhattam a határt Bozsó Jánossal. Megtanított a közvetlen élményalapú, á’ la príma technikára. ő képes az én szememmel is látni. Nemrég azt mondja séta közben: most égboltot kell festeni, ilyenkor élnek a te tiszta szürkéid, kékjeid... □ □ □ 1'' Fiatalok és idősebbek érlelő együttléte az idei tiszakécskei tábor. A mecénások azonban arra is figyelnek, hogy egy évtized után képes lesz-e a múlt értékeit megőrizve megújulni. Eddig csaknem kétszáz rangos alkotás gazdagítja a városi képgyűjteményt, köztük Batári László, Jánosi Sándor, Szurcsik János, Bozsó János, Bagó Bertalan, Würtz Ádám és Seres János értékes, az első évtizedet minősítő munkái. Hogy gazdagodik-e a jövőben is maradandó értékekkel a város, az a fenntartók, a táborvezetők, a közösséggel együttmunkálkodó alapító tagok mellett a legfiatalabbakon is múlik... Farkas P. József 9 Pataki József: Ókécskei puszta. 9 Bozsó János: Parti füzes. Írónő és tudós 9 I. Grekova Az ismert szovjet írónő, I. Grekova könyvei — a „Tanszék”, „Az özvegyek hajója” annak idején igazi bestsellerek voltak. Az íróban két ellentétesnek tekintett tehetség egyesül, a tudós matematikusé és az íróé. Jelena Vantzel — ez az igazi neve — fő hivatásának a matematikát tekinti, a műszaki tudományok doktora, professzor, számos tudományos munka szerzője. — Az Október című folyóirat most közölte a „Mosoly nélkül” című elbeszélésemet, amely 16 évig hevert a fiókban, — mondja Grekova. — Hamarosan megjelenik egy kisregényem a nők sorsáról, a „Fordulat”. Más tervem is van, de még nem akarok róla beszélni. — Miért? — Korai. Ez a könyv a máról szól. Végtelenül örülök az országban végbemenő változásoknak, de meg akarok győződni róla, hogy mit eredményeznek. Mondjuk úgy, ellenőrizni azt az életben. A jeles írónő nem tekinti magát hivatásos írónak. — Elsősorban tudós és pedagógus vagyok és csak másodsorban író — mondja. A neves tudósnak és írónőnek három gyermeke és négy unokája van. Eleinte saját gyermekeinek irt meséket. —A gyermekeimet a háború alatt neveltem, akkor kevés könyv jelent meg a kis olvasóknak, így hát magam írtam, illusztráltam és kötöttem be azokat. Grekovának két verses- és gyermek- novellás kötetét adta ki az Ifjúsági Kiadó. Első műve 1963-ban jelent meg a tekintélyes Novij mir című folyóiratban, „A kapun kívül” címmel. — Ez az elbeszélés felkeltette az akkori főszerkesztő, Tvardovszkij figyelmét. Később, 1966-ban került az olvasók elé „A lámpa alatt” címmel egy novelláskötetem. Akkor vettek fel az írószövetségbe... Azóta sok műve jelent meg, köztük a Hölgyfodrász és A szálloda háziasz- szonya—ezek megjelentek az Egyesült Államokban is, de csak a debütálás után IS évvel írott Katedra vált általánosan ismertté. I. Grekova arról ír, amit a legjobban ismer, a felsőoktatási intézmények tanárairól és hallgatóiról. ‘— Csak arról tudok írni, amit jól ismerek — mondja. — A tudományos dolgozók életéről és morális kérdéseiről. A „Küszöbök” kibernetikusokról szól. A jellemek ütközése kiélezett helyzetben zajlik le: nevtelen levelek terrorizálják a kollektívát. — Van-e olyan probléma, amely önt mint tudóst és írót egyaránt foglalkoztatja? — A nevelés számomra mindkét területen rendkívül lényeges. Ez még Soha nem volt olyan fontos, mint ma, hiszen ennek helyes megoldása az egész társadalom felvirágzásának záloga. Nyikolaj Nazarov (APN—KS) GYERMEKÉVEK - GYERMEKÉLET Táborban, Pereghalmon A csapat-, váltó- és vándortáborok mellett szép számmal vesznek részt megyénk úttörői a képzőtáborokban. Legtöbben a gyermekvezető-képzők- ben, ezen belül is az őrsvezetőket képző táborokban készülnek fel a következő esztendők mozgalmi tevékenységére, amit iskolájukban, csapatukban fognak végezni. Az elmúlt napokban ilyen képzőtábor volt a Tiszakécske közelében levő Pereghalmon, a Wágner Anna építőtábor emeletes házaiban. összesen százkilenc úttörő érkezett az egyhetes képzés színhelyére, hogy kilenc úttörővezető, nyári gyakorlaton lévő pedagógusjelölt, ifivezető segítségével ismerkedjen a következő mozgalmi esztendők tennivalóival. A táborról az egyik vezetővel, Bényiné Varga Malvinnal — a másik Dobos Józsefié, a tiszakécskei úttörőelnökség elnöke volt — és Szolláth Mihály úttörőtitkárral beszélgettünk. — Csak hétnapos volt a táborozás, ezért kihasználtuk minden óráját — mondták. A tizenegy és a tizenkét éves gyerekek megtanulták, hogy a következő mozgalmi év három szép ünnephez, a nagy októberi szocialista forradalom 70., a CIMEA — a nemzetközi gyermekszervezet — megalakulásának 30., valamint a dicső 1848/49-es szabadságharc 140. évfordulójához kapcsolódik. (A hallottakat buzgón jegyzetelő gyerekek közül páran a szabadfoglalkozások idején már a csapatünnepségek ajánlott terveit készítették. Néhá- nyan ragaszkodva a hagyományos formákhoz, míg mások teljesen elvetve a zárt kereteket, játékos, illetve az eseményeket bemutató ünneplést helyezték előtérbe.) Valamennyien nagyon jónak tartották azt, hogy az ajánlott tevékenységi formák között szerepel a barátságposta kiépítése, mind több levelezőpartner keresése a CIMEA-tagországokban. A táborvezetők újságolták, hogy a gyerekek nagy örömüket lelték a közös éneklésben. Ezért aztán sokat énekeltek, megtanultak új és régi úttörődalokat. A csaknem elfelejtett nóták nagy sikert arattak a tábortüzeknél — kettő volt, és mindkettő remekül sikerült —, valamennyit végigénekelték, az Ej, haj, száll az énekkel kezdték a sort. Megtanulták a jelképek, a. zászlók, a jelvények, a jelmondatok sorát, a köszönések, alaki formaságok rendjét. Élvezték a sípjelek először rejtélyesnek vélt, de roppant egyszerű rendszerét és az útjeleket, amelyeket szinte az első rajzok nyomán valamennyien megtanultak. A táborozókat meglátogatták a KISZ Kecskeméti Városi Bizottságának munkatársai. Tetszett valamennyiüknek a tábor, a gyerekek jókedve, a nagy tudásszomj... Azután egy óvatlan pillanatban magukkal vitték a tábor zászlaját... Ebből azután tanultak a gyerekek: jobban kell vigyázni a tárgyakra, a jelképekre — és a tréfáskedvű vendégekre! A pereghalmi táborban megvitatták a kisdobosok 6 és az úttörők 12 pontjának régi és új szövegét. Az új tetszett jobban, tartalmasabbnak ítélték. A hét nap alatt megszerették egymást a pereghalmi tábor lakói. A két alkalmi kiadványon kívül, amelyeket mindenki szerkesztett, magukkal vitték a közösségi játékok, az utolsó napon rendezett ötkilométeres akadályverseny emlékét is a tanultakon kívül. sei— Pajtások Kunfehértón Nyolcvanöt úttörő népesítette be augusztus 2-án a kunfehértói úttörőtábort. Kiskunhalas és a vonzáskörzet úttörőcsapatai a legtalpraesettebb úttörőket, úttörővezetőket küldték el ide azért, hogy szeptembertől mint jól képzett úttörővezetők irányíthassák kisebb közösségük életét. A vezetői ismereteket sok sok dallal, játékkal, vidámsággal színesítve sajátítják el. Augusztus 6-án Hirosimára emlékeztek. Sokszor elénekelték ezen a napon Theodorakisz dalát: „Annyi a fájdalom, Földünk sok tájadon”. A békének szentelték ezt a napot a tábor lakói. Este „CIMEA VIKI” volt a vendég, és képzeletben vele együtt utazták körül a Földet, dallal, tánccal köszöntve az érintett országokat. A kunfehértói úttörőtábor lakói, leendő úttörővezetők, ezzel fejezték ki békeakaratukat és más népek iránti tiszteletüket. ■ H. T. I. Úttörőházi programajánlat Az alábbiakban a kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon következő mozgalmi évre szóló programajánlatát közöljük. (Később a másik három úttörőház terveit is ismertetjük.) Pontosan húsz szakkörre lehet jelentkezni: bélyeggyűjtő, kispolitikus, levelező, játék-, és játékkészítő, főző, fotózó, modellező, videos. A sportszakkörök közül: horgász, gdmbfocizó és barkács-szakkör indul. Lesz bábozó, mesemondó, színjátszó, drámajátékkal foglalkozó, kerámikus, tűzzománcozó, textilfestő, valamint környezet- és természetismereti szakkör. Kilenc tanfolyam keretében gyermektisztségviselőket képeznek; hat klub váija a gyerekeket, köztük a kedvelt sci-fi és a számítástechnikai. Lesz társastánc-tanfolyam, zenés torna, angol nyelvtanfolyam, budapesti színházlátogatások, óvodásoknak pedig kerámiakészítés. A résztvevők közösségi játékok keretében ismerkednek lakóhelyükkel, lesz munkásmozgalmi séta és író-olvasó találkozó is. Az irodalmi beszélgetésekre a legnépszerűbb gyermekírókat hívják meg. Szalvay Kupát három sportágban lehet nyerni: kézi- és röplabdában, valamint labdarúgásban. Törő István: Mondóka Veréb bújt be a tyúkólba kakastojás a jutalma, pápaszemet vett a vakond, azért nem.lát át a falon, fő a leves, zörög a nád, Benő megitta a tintát, bo4zafának tányérjában levest adtam vacsorára, kőmüveskanállal egyed, hamarabb megtölti begyed, míg a levest kanalazod, számolok én rajtad hatot, hetedik a kicsi Kató, hagyd a levest, 5 a hunyó! Földrajzi játékok A gyerekek egy kivételével körbe ülnek. Aki állva maradt, úgy tesz, mintha nehéz batyut cipelne, és nagyon fárkdt volna, hiszen messziről érkezett. Belép a körbe, köszön az ott ülőknek, azok visszaköszönnek neki. Megkérdezik tőle: -jjíHonnan jöttél? -2p egy magyar helységnévvel válaszol, például: — Sze- Most ismét a többieken a kérdezés joga: — Mit hoztál nekünk? — A messziről jött rámutat az egyik gyerekre, és azt mondja: — Találd ki! — A nevezett játékosnak mondania kell valamit,, ami Szegeddel kapcsolatos, például: paprikát, szalámit. Ha helyesen válaszolt, akkor kap egy. pontot, és ő mehet ki legközelebb. Ha nem tud jellemző terméket mondani, akkor az őt felszólító, azaz „batyuzó” gyereknek kell valamit' mondania. Ha nem tud, kiesik. Az a játékos nyer, aki a játék végére a legtöbb pontot gyűjti össze. Nemcsak helység Számos olyan helységnevünk van, amelyet önállóan, névszóként is használunk. A pajtások körbe ülnek, feladatuk az, hogy sorban ilyeneket (helység-, heCT-, folyó stb.) mondjanak. Aki rövid időn belül nem tud ilyet kitalálni, zálogot ad, vagy kiesik a játékból. Nehány példa: Ács, Komló, Avas, Bálvány, Békés, Csillaghegy, Dobogókő, Gyula, Hatvan, Hollókő, Hűvösvölgy, Irottkő, Izsák, Kékes, Pápa, Lábatlan, Leányfalu, Madaras, Mór, Sárospatak, Velem, Szigetköz, Tatármező, Túr, Úrkút, Várpalota, Zagyva, Szentendre, Makkosmária,.. stb. Egy plusz egy — gyorsan pergő földrajzi játék A játék vezetője egy-egy közismert földrajzi nevezetességet, egy-egy város jellegzetes műemléket említi, a következő versenyzőnek pedig rá kell vágnia, hogy az említett dolog, objektum hol található. — Lillafü— Jósvafő -T Eger Prága Például: Hámori-tó red Tengerszem Szálló Dobó István szobra Ziska lovasszobra Szent Péter székesegyház — Róma Dózse palota 'vJgL Velence Eiffel torony — Párizs Kreml . ' Moszkva Tower — London stb. Aki nem tud azonnal válaszolni, zálogot ad. Játszhatjuk kiesésre is. Ez esetben aki nem tud felelni, kiesik. Győz, aki legtovább állva marad. Budapest hívja Tokiót A rádióamatőrök szinte az egész világot elérhetik, s kapcsolatot létesíthetnek földrészeken keresztül. Természetes, ehhez nem árt, ha ismerik is a világot. A következő játékban mindenki amatőr rádiós. A játék menete: A kezdő elindít egy hívást. Például: „Budapest hívja Tokiót!”'A játékosok közül az, aki először kapcsol, és jön rá, hogy a hívott városról tud valamit, jelez, majd bejelentkezik: „Tokió, Japán fővárosa jelentkezik”. A lényeg ugyanis az, hogy a hívott mondjon valamit a városról. Majd ő adja tovább a hívást. Például: „Tokió hívja La Pazt.” Akinek nem ismeretlen a név, bejelentkezik: „La Pazból, Bolívia fővárosából jelentkezem”. Majd: „La Paz hívja Torunt”. Ez már nehezebb hiszen nem főváros. Aki viszont ismeri a híres lengyel csillagász: Kopernikusz életét, máris jelentkezhet: „Lengyelországból, Kopernikusz várából jelentkezem”. Minden egyes jelentkezés egy pontot ér. Az győz, aki legtöbbször tud bejelentkezni. Vitás esetek eldöntésére nem árt, ha kéznél vannak atlaszok, kézikönyvek. P. J. Szergej Mihalkov: A szamár és a hód A tisztás közepén fiatal, szép kis fácska nőtt. A szamár ott futkosott a tisztáson, és minthogy közben elbámészkodott, nekiszaladt a fának, úgy, hogy szinte csillagokat látott. Nagyon megharagudott a szamárba fára, és elfutott a patak partjára, megkereste a hódot: Ismered-e azt a tisztást, amelyen egy kis fa nőtt? — Ismerem ... — Pusztítsd el azt a fát! Rágd el a törzsét! — Miért pusztítanám el? — Mert úgy megütötte a fejemet, högy az majdnem szétloccsant. — Hogy ütötte meg a fejedet... ? — Hát úgy, hogy elbámészkodtam, és nekiszaladtam! Döntsd ki, kérlek! — Kár kidönteni. Nagyon szép kis fa. >vt7 De akadályoz engem a futkosás- ban. Döntsd ki! . ' De én nem akarom kidönteni! — Talán nem mered? Vagy nehéz megtenned? /— Ha elrágom a törzsét, te nekimész a tuskójának!-— Pusztítsd ki gyökerestől! •— Ha gyökerestől kipusztítom, beleesel a gödörbe és eltöröd a lábadat v. ■ Miért gondolod ezt?- Miért, miért? Mert szamár vagy! Oroszból fordította: Antalfy István összeállította: Selmeci Katalin
