Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-11 / 188. szám

1987. augusztus 11. C PETŐFI NÉPE • 5 Szolgáltatás választott vezetőséggel Kérdőjelek a Kiskunfélegyházi Autójavító Vállalatnál „Elégedettek vagyunk az igazgató fizetésével” •Szamosfalvi András igazgató Konkoly János és Lantos Zoltán au­tószerelők mun­káját figyeli. • A Wartburgot Törteli János ké­szíti fel műszaki vizsgára. (Gaál Béla felvételei.) A régi AFIT-üzemegységek Bács- Kiskun megyében 1983 óta működnek önálló vállalatként. Mindenképpen idő­szerű tehát megvizsgálni, bogy az átala­kulás következtében miként változott az autójavítás helyzete. A tájékozódás ak­tualitását fokozza, bogy a közelmúltban lapunknak adott interjújában a megyei tanács ipari osztályának vezetője a mi­nőségi kifogások növekedéséről beszélt. Meglátogattuk tehát a Kiskunfélegyhá­zi Autójavító Vállalatot. A hely kivá­lasztásának szempontja az a bír volt, miszerint a cég első féléve nem sikerűit valami fényesen. Az alábbi beszélgetés­töredékekkel átszőtt helyzetelemzés ar­ra is alkalmas, hogy az uj vállalatirányí­tási formák működésének előnyeiről és lehetséges csapdáiról értékes informáci­ókhoz jussunk. A felegyházi autójavítók korábbi igazgatója 1985 eleién váratlanul meg­halt, s az új vezető kiválasztását egybe­kötötték az új típusú irányítás beveze­tésével. Ä céget — mivel kicsi a létszám —, közgyűlés irányítja az általa válasz­tott igazgatón és vezetőségen keresztül A megválasztott igazgató a 30 éves üzemmérnök, Szamosfalvy András lett, aki korábban mint művezető, majd mint műszaki vezető dolgozott a válla­latnál. Melléje négytagú, kizárólag fizi­kai dolgozókból álló vezetőséget vá­lasztottak. Az 1986-os esztendő jó pénzügyi eredményt hozott. A 35 milli­ós árbevétel mellett—amelyből 12 volt a munkadíj — a nyereségből kifizetett adók után 1,4 millió fonntos „rendel­kezési alap” képződött (a lakossági szolgáltatásért járó támogatásokkal együtt). A fenti összeg különösen ak­kor jelentős, ha a hasonló kiskunhalasi vállalat veszteségével vetjük össze. — A munka minőségével mennyire voltak elégedettek a megrendelők? — Az utóbbi időben nem volt külö­nösebb probléma — válaszol Szamos- falvi András. — Igaz, tavaly előfordult, hogy alkatrészhiány miatt egy kocsit nyolc hónapig javítottunk, s az is meg­esett, hogy egyik ügyfelünk bírósághoz fordult. Az idén azonban igyekszünk kapun belül rendezni a panaszokat, s alapelv, hogy mindig a megrendelőnek van igaza. Nem kényszerítjük az ügyfe­leket felsőbb szervekhez. — Valóban sok a panasz manapság az autójavításra, de az utóbbi másfél évben ez a kiskunfélegyháziakra nem jellemző — erősítette meg az elhang­zottakat Abonyi Géza, a megyei tanács ipari osztályának illetékes munkatársa. 1987 áprilisának első napjaiban — az önként vállalt „bérstop” lejártával , összeült a választott vezetőség. Egyéb ügyek megtárgyalása után a meghívottként jelenlévő párttitkár — a sikeres 1986-ra hivatkozva:— az igaz­gató fizetésének ezer forintos emelésére tett javaslatot. Az indítványt a szava­zásra jogosultak 3:1 arányban elvetet­ték. Az igazgató és a vezetőségi tagok között tehát nincs minden rendben. Talán ennek is betudható, hogy 1987 első félévében a rendelkezési alap 50 ezer forint hiányt mutat. Farkas István párttitkár: ' — Az új igazgató megválasztásakor kényszerhelyzetben voltunk, Szamos- falvi Andrásnak nem volt elegendő ve­zetői gyakorlata. Nehezíti a helyzetét, hogy korábban a szakmunkásokkal jó „haverságban” volt, egyikükkel példá­id — aki tagja lett a vezetőségnek is — közösen vettek részt autóversenye­ken. Most a vezetőségi tagok úgy érzik, hogy mindenbe beleokoskodhatnak. Kierőszakolták például az áprilisi álta­lános béremelést, pedig nem volt mö­götte teljesítmény, hisz a télen munka­ellátási nehézségeink voltak. Ez az egyik oka, hogy rosszul sikerült az első félévünk. Az igazgatótól elfogadták a vezetőségben végzett munkáért kapott többletprémiumot, de az ő fizetéseme­léséhez nem járultak hozzá. ' — Elégedettek vagyunk az igazgató fizetésével—fogalmaz diplomatikusan Konkoly János autószerelő szakmun­kás, a választott vezetőség tagja; -— Az a. véleményünk, hogy az 1986-os jó eredményt akkor is elértük volna, ha más ül a székben. Nem javult a munka- szervezés, és nem kötöttünk szerződést újabb cégekkel gépjárműveik javításá­ra. Alkatrészt nagyon nehéz beszerez­ni, de ezen felül is lazaságok vannak az anyagbeszerzésben. Nem rendelik meg időben, ha megrendelik, nem hozzák el, ha elhozzák, eladják az alkatrész­boltunkban. Nem valósultak meg a ta­valy betervezett fejlesztések. Több ko­csiállásra lenne szükség, s nem hoztuk létre a fedett alvázvédő műhelyt sem. Javasoltuk, hogy kezdjünk új tevé­kenységekbe, például autóbontasba, de az igazgató ez elől elzárkózott. Tíz ezer . 500 forint az alapfizetése, prémiumok­kal együtt átlagosan több mint 14 ezret keres. Én, ha százhúsz százalékot telje­sítek, akkor viszek haza a családi pót­lékkal együtt hatezer forintot, pedig tíz éve vagyok a vállalatnál. — És a ,jatf? — Azt az kapja, aki dolgozik. Egyébként az igazgatónak is van mel­lékjövedelme. — Felkészületlenül csöppentünk eb­be a nagy üzemi demokráciába;— veszi át a, szót Szamosfalvi András. —Új volt minden, s ráadásul a vezetőség tag­jainak nincsenek olyan pénzügyi es számviteli ismeretei, hogy a dolgok mö­é láthassanak. Való igaz, hogy mun­aellátási gondjaink voltak. Ennek fő oka, hogy sokáig járhatatlanok voltak az utak. Általában is változik a piac. A fuvaroztatók rendre szerződéses üze­meltetésbe adják a gépjárműveket, a sofőrök pedig más csatornákon intézik a javíttatást. Számunkra ez nehézséget okozómért korábban jelentős árbevéte­lünk származott a haszongépjármű­javításból. Számos feltétel hiányzik ah­hoz, hogy az autóbontás nyereséges le­gyen. Egyéb tevékenységként bevezet­tük a személygépkocsi-kölcsönzést, s ez hozza a hasznot, pedig a vezetőség tag­jai ellenezték. Tevékenységünk további kiterjesztésére nem látok okot, meg kell tudnunk élni az autójavításból! A fej­lesztési elképzelések jelentős része való­ban nem valósult meg, mert például az alvázvédő műhely céljára a tanműhe­lyét akartuk felszabadítani, de az iskola nem járult hozzá. Igaz, hogy a dolgo­zók keveset keresnek, de ilyenek a sza­bályzók: 157 forint munkadíjból 27-et vihet haza a szerelő. Nagy improduktív létszámot kell ugyanis eltartanunk. A télen jobban a sarkamra kellett volna állni, a munkaellátási gondok idején edig szabadságra küldeni á dolgozó- at. Nem lett volna szabad emelni a béreket sem, de a választott vezetőség szakszervezetként lépett fel. — Pedig tulajdonosok. Mit csinálna Konkoly János, ha egyedüli tulajdonos lenne? — Szétzavárnám az egész társasá­got, főleg azokat, akiket a szakmunká­sok tartanak el! — Sajnos nem lehet — válaszol Sza­mosfalvi András. — Állami vállalat va­gyunk, s raktárosra, főkönyvelőre, pénztárosra, egyéb ügyintézőkre ugyanúgy szükségünk van, mintha két­szer ennyi szakmunkásunk lenne. Az arány valóban rossz, 87 fős átlaglét­számból 53 a produktív fizikai. — Miben látják a kibontakozás lehe­tőségét? Konkoly János: •-*- Az itt dolgozók nagy része eddig sem csak a főfoglalkozásából élt. Ez­után is megleszünk úgy, mint eddig. A betervezett fejlesztéseket pedig min­denképpen meg kell valósítani! Szamosfalvi András: —Nincs elveszve ez az esztendő sem, hisz jelenleg is rengeteg a munkánk. Egyetértek a fejlesztések szükségessé­gevei, de azt is hozzáteszem, hogy a jövőben keményebbnek, s a számonké­résben következetesebbnek kell len­nem. Bálái F. István LASSÚ KIBONTAKOZÁS Adók, feltételek, remények Heves, sőt, szenvedélyes vita bontakozott ki a tervezett adóreform körül: a közgazdászok körében, a szaklapokban, a legkülönbözőbb testületekben, bizottságokban mérlegelik az adóreform várható hatását, kedvező és kedvezőtlen követ­kezményeit. A szenvedélyesség oka egyfelől — és elsősorban — az, hogy a jövedelemközpontosítás zsebre megy mind a gazdálkodó szervezetek, mind a személyek esetében. Másfe­lől az előzetes vita lehetősége újdonság, hiszen korábban alig volt példa arra, hogy egy döntő lépés megtétele előtt a kor­mányzat nyilvánosságra hozza elképzeléseit. Az új lehetőség, az előzetes vita lehetősége, a felgyülemlett indulatokat is a felszínre hozza, miáltal a vita még szenvedélyesebbé válik. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni azt az angol minisztert, aki a Nagy-Britanniában járt, ottani adórendszert tanulmá­nyozó magyar bizottságnak a következőket mondta: „Ura­im, fogadjanak meg egy jó tanácsot. Türelem, csak türelem! Lám, nálunk már egészen szépen kezd kialakulni a helyzet.” Azaz, már kezdenek rendeződni a viszonyok abban a Nagy- Britanniában, amelyben 1973-ban, tehát 14 évvel ezelőtt ve­zették be a hozzáadottérték-adót. Kijutás a dzsungelból Vagyis a mai magyarországi széles körű vitát még csupán az eszmecserék kezdetének tekinthetjük, hiszen a nemzetközi —és távolról sem csak angliai — tapasztalatok azt mutatják, hogy az adórendszer sok évvel a bevezetése után is módosul Bizonyára így lesz ez majd nálunk is, hiszen lehetetlen már az első menetben minden tényezőt, minden részletkérdést optimálisan kialakítani. De egyáltalán: miért van szükség az adóreformra? A vá­laszhoz már meg kell különböztetnünk a két adónemet: az általános forgalmi adót—más néven a hozzáadottérték-adót — amely a gazdálkodó szervezeteket érinti, és a személyi jövedelemadót, amelyet a magánszemélyek fizetnek. Mindkét kör eddig is fizetett adót, sőt adókat, de erősen élavult szem­pontok szerint, korszerűtlen módon. A vállalati jövedelemelvonás jelenlegi rendszerében túlsá­gosan nagy a közvetlenül fizetett, direkt adók aránya, és túlságosan kicsi a forgalomban realizálódó adóké. Igen sok vállalat mentességet, kedvezményt élvez, illetve állami támo­gatást kap, és így — az adók és a támogatások átláthatatlan dzsungelében — lehetetlen tájékozódni. A sokféle címen fize­tett adó, és a sokféle címen nyújtott támogatás eltorzítja az árakat; a mai viszonyok között azt sem lehet biztonsággal megállapítani, hogy egy-egy termék mekkora értéket képvi­sel, hogy valamely vállalat tevékenysége valójában nyeresé­ges-e vagy veszteséges. Világosabb értékrend Az általános forgalmi adó bevezetésétől tehát a többi kö­zött az is várható, hogy viszonylagos vüágosságot teremt az értékrendben. Emellett az általános forgalmi adó rendszere olyan, hogy megnehezíti a különféle támogatások rejtett nyújtását, ezzel segíthet visszaszorítani a veszteséges tevé­kenységek állami finanszírozását. Elméletben tehát korszerű­sítheti a gazdaságot: módot nyújthat a veszteséges tevékeny­ségek felszámolására, a jövedelemtermelő képesség fokozásá­ra, az eredményérdekeltség, az exportérdekeltség javítására. Elméletben, mert ezek a hatások csak akkor bontakozhat­nak ki, ha együtt járnak a gazdasági reform folytatásának egyéb módjaival, például azzal, hogy az állam különböző kötöttségek beépítésével kevésbé avatkozik be a gazdálko­dásba, és szabadabb utat enged a piaci folyamatoknak. Amennyiben a kötöttségek nem csökkennek, önmagában az adórendszernek nem lehet igazán kedvező hatása sem a haté­konyságra, sem a szerkezetváltásra. A személyi jövedelemadó a mainál igazságosabb közteher­viselést céloz meg. Lehetőséget nyújt arra, hogy a kiugróan magas jövedelmekből többet vonjon el az állam, és megfelelő adósávok és adókulcsok alkalmazásával jobban differenciál­jon. Sokakat aggaszt, hogy eddig nem fizettek adót, ezután pedig fognak, tehát — feltételezik — jövedelmük csökken. A feltételezés a bérből élők többségét illetően téves. Akiknek nincsenek mellékes jövedelmeik, másod- és 'harmadállásaik, azok terhei nem növekszenek: bérüket munkaadójuk bruttó- sítja. Ami láthatatlan Bár a személyi jövedelemadó kapcsán gyakran szó esik a láthatatlan jövedelmek megadóztatásáról is, valójában nem kell attól tartam, hogy aki a szomszéd vízcsapját megjavítja, a szomszéd keljét megkapálja, az ezután a mellékes jövedel­me után adót fog fizetni. Sőt, az előjelek szerint a borravalót sem fogja az új rendszer megadóztatni. A láthatatlan jövedel­mek közül inkább csak azokat sikerül majd felszínre hozni- és megadóztatni, amelyek termelői, szolgáltatói, kereskedel­mi tevékenységből származnak, és jelentősebb összegűek. A lakosság szélesebb rétegeit érinti a kamatjövedelem ter­vezett megadóztatása, hiszen takarékbetét vagy kötvény szin­te minden háztartásban van. Itt azonban ugyanazzal lehet számolni, mint a bérek esetében: a kamatot feltehetőleg úgy növelik, hogy a betét- és a kötvénytulajdonosok a pénzüknél maradjanak. Hogy minek egyidejűleg adni és elvenni, azaz növelni a kamatot, és befizettetni az adót? Abból a meggon­dolásból, hogy ha a munkából származó jövedelem adóköte­les, akkor a tőkejövedelemnek is adókötelesnek kell lennie. Csak így lesz teljes, logikus és következetes a rendszer; csak akkor, ha minden jövedelem adóköteles lesz. A lakosság széles rétegeit nem maga az adóreform, az adózási kötelezettség fogja igazán érinteni, hanem inkább az új adórendszer várható inflációs hatása. Maga az adóreform ugyanis önmagában nem változtatja meg az összes társadal­mi jövedelem megoszlási arányát a három nagy szféra: a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és az államháztartás kö­zött. Vagyis alaptalan az az elképzelés, amely szerint a költ­ségvetés deficitjét az adóbevételekből kívánnák mérsékelni vagy megszüntetni. Az Országgyűlés dönt A költségvetés mérlegét csakúgy, mint az ország külföldi fizetési mérlegét a gazdaságpolitika javítani — hosszabb tá­von egyensúlyba hozni — kívánja ugyan, ám ennek nem az adóreform az eszköze. Hogy valójában milyen módon lehet­séges ezeket a mérlegeket kiegyensúlyozni, az már egy másik, cikk tárgya lehet, de azt itt is le kell szögezni, hogy számol­nunk kell a fogyasztás mérséklésével — függetlenül az adóre­formtól. Az egyszerűség kedvéért úgy írtunk az adóreformról mint tényről, holott az egyelőre csupán tervezet, elképzelés. A ter­vezetet az Országgyűlés szeptemberi ülésszaka elé terjesztik; legkorábban akkor emelkedhet törvényerőre. Addig azon­ban folytatódik a vita mind á tervezet egyes kitételeiről, mind pedig az új adónemek bevezetésének időpontjáról. G. Zs. Az ember és a munka Gumiüzem Majsán A Kiskunmajsai Petőfi Termelőszövetkezet néhány éve létesítette a gumiüze­mét. Ma már kilencven fő dolgozik itt. Termékeiket az egész országban keresik. Raktárra nem dolgoznak, kizárólag a megrendelt árut gyártják. Árbevételük az idén 40 millió forint körül lesz. Szerszámparkjuk 1500-féle termék gyártását teszi lehetővé. Termékeik szinte teljes egészében az importkivál­tást szolgálják, jelentős részben tőkés importot. Ennek ellenére nagy gondot jelent számukra a tőkés alapanyag beszerzése, pedig az importcikkek helyett alacso­nyabb áron ugyanolyan minőségben készülnek itt a vulkanizált gumialkatrészek. A legtöbb megrendelést a Kőolajfúró Vállalattól és a Ganz-Mávag-tól kapják. Gyártmányaik skálája az alig fél grammos kis műszeralkatrészektől a 16 kilós hótolólapig teljed, s ebben még nincs benne a különböző szállítószalagok gyártá­sa. Elvállalják a szinte egyedi daraboknak számitó kis szériákat, de gyártanak olyan alkatrészeket is, amelyele százezerszámra készülnek. Az idén továbbfejlesz­tik az üzemet. Négy új vulkanizálógépet és egy nagy teljesítményű kalandert állítanak termelésbe. Az utóbbi lehetővé teszi a szélesebb heveredek, szállítószala­gok gyártását. Magánszektor a Szovjetunióban A magánmunka-tevékenység, melyet 1987. május 1. óta engedélyez egy új törvény, lassan bontakozik csak ki a Szovjetunióban. Az ebben a szektor­ban foglalkoztatottak száma állandóan nő, de viharos gyorsaságról sehol sem beszélhetünk. Mi lehet ennek az oka? Hiszen úgy tűnik, új lehetőségek nyíltak a jövedel­mek növelésére. Sokan rendelkeznek kisipari vagy szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges képesítéssel, jártassággal. A kínálati piac messze nem tudja kielégíteni a keresletet, így az eladás is biztosítottnak látszik. Áz adóterhek sem riaszthatják el a vállal­kozókat: az alacsony jövedelmek adó­mentesek, a közepes jövedelmeknek 13 százalék az adója, és csak a kiugróan magas jövedelemnél van progresszív adókulcs, mely maximálisan a jövede­lem 65 százalékát érheti el. A gazdasági körülmények tehát ked­veznek a magánszektor létrejöttének és fejlődésének, az itt dolgozók megala­pozhatják jólétüket. Milyen akadályok gátolják mégis i a fejlődés útját? Mindenek előtt az, hogy elsősorban a nyugdíjasok, háziasszonyok és a diá­kok kaptak engedélyt egyéni munkate­vékenység folytatására. A fő tömeg, azaz az állami szektorban dolgozók le­hetőségei meglehetősen körülhatárol­tak. Ők főként úgynevezett „másodla­gos tevékenységet” űzhetnek szabad­idejükben, azaz a főmunkaidőn kívül. Az állam, mint törvényhozó, azért tar­totta szükségesnek ezt a korlátozást, hogy az állami szektorból ne tűnjön el a munkáskéz. Annál is inkább, mivel az iparban most is csaknem 1 millió munkahely betöltetlen, a géppark leg­nagyobb része csak egy műszakban üzemel és erősen érződik az építőipari munkások hiánya is... Valóban erős féknek bizonyult ez a korlátozás az egyéni munkavállalás fej­lődésében? Meggyőződésem, hogy nem. A stabil fizetés az állami szektorban, plusz a minden dolgozó számára biztosított szociális kedvezményrendszer megszo­kott dolog. És nincs .is semmi okunk feltételezni, hogy a munkások nagy tö­megei ezt mind felcserélnék a magán- szektor bizonytalan jövedelmére. így az állam — véleményem szerint — elő­vigyázatosan és megalapozottan dön­tött így. Megjegyzendő, hogy nem tiltják el teljesen a „könnyű” kenyérkeresettől a dolgozókat, a helyi szervek adhatnak engedélyt arra, hogy valaki csak a magánszektorban tevékenykedjen. Ugyanakkor igen kevesen éltek eddig ezzel a lehetőséggel. Nyilvánvaló, hogy a legfőbb vissza­tartó erő a dolog újdonság volta. Két­ségtelen, hogy ez a szféra vonzza a leg- talpraesettebbeket, azokat, akik nem torpannak meg az átszervezési korszak nehézségei előtt, hiszen ezt a szektort épp csak hogy létrehozták, működési mechanizmusa sincs még kidolgozva. A helyiségbérlet, a nyersanyag és a fel­szerelés biztosítása, az értékesítés meg­szervezése, a reklamációk intézése mind valós probléma, a megoldás pe­dig többnyire bürokratikus és lassú. De még a bürokrácia sem minden! Az új munkaforma szokatlanságával a társadalom egy bizonyos rétegéből „agresszív irígység”-et váltott ki. Külö­nösen azokkal szemben, akik észreve­hetően meggazdagodtak, még akkor is, ha mindenki előtt ismert, hogy a plusz jövedelem mögött megfeszített munka áll. Ilyen formán a magánmunka szekto­rában is megjelennek azok az ellent­mondások, amelyek annyira jellemző­ek napjaink szovjet valóságára. Arra is fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy a nyíltság légköre, a „glasz- noszty” a tömegkommunikáció segít­ségével arra szólítja fel a közvéleményt, hogy vegye fel a harcot a bürokráciá­val, a tehetetlenséggel, a konzervatív nézetekkel és a változást akadályozó cselekedetekkel szemben. Alekszej Dumov (APN—KS) • Rácz András a most elkészült új gyártmányukat, az iszapleválasztót ellenőrzi. 5 Saját szerszámkészítő üzemüket sok gyár is megirigyelhetné. Maróti László a síkköszörűn dolgozik. • Fontos feladatot tölt be a labo­ratórium. Sárkány Lászlóné a soro­zatgyártás előtt pontosan meghatá­rozza a keverék vulkanizálási idejét és hőfokát. Ugyanitt folyamatosan ellenőrzik a kész termékeket. (Pásztor Zoltán felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom