Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 4. HOGYAN TANÍTSUNK CIGÁNYOKAT? (2.) Régi ellentmondások helyett újak A cigányok elszeparált nevelésének sok híve és sok ellenzője van. Az 1960- as években a legtöbben jó ötletnek tartották, ma már úgy vélekednek, hogy hiba volt elindítani. Mindenesetre a cigányóvodák és -osztályok felszámolása az egész megyében folyamatban van. Jó ez, vagy sem? Nyilatkozzanak az illetékesek: Hegedűs Károlyné: — A gyerekek jól érzik itt magukat, iskolaéretten kerülnek tovább. Vitathatatlan, hogy értelmi fejlődésükre jótékony hatással lenne, ha vegyítenénk őket a magyar társaik közé, de — úgy hiszem — lelkileg megviselné őket. Nap mint nap szembesülnének azzal, hogy ők nem olyanok, mint a többi gyerek: ruhájuk kopottabb, kevésbé szép, másként beszélnek, másmilyen az életmódjuk. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az átlagos óvodákban megoldhatatlan a mindennapos fürdő és hajmosás, nem tudnak mindenütt óvodai ruhát adni, így a fertőzéseket, az élősködőket a csoporttársaik is könnyen megkaphatják. Lakner János: — Első osztályunk nincs már, tehát az első lépést megtettük a felszámolás felé. Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi körülmények között nincs értelme folytatni itt a tanítást. Az adottságok olyan szegényesek, hogy nem teszik lehetővé a hatékony munkát. Az sem meglepő, hogy a pályázatainkra évek óta nem jelentkeztek pedagógusok.... Kecel valamennyi óvodája és iskolája — így a fent említett két intézmény is — az általános művelődési központhoz tartozik. Udvarhelyi István, az ÁMK igazgatója:-v':— A mostam hét első osztályos cigánygyerek közül — akik már „hagyományos” iskolában kezdték meg tanulmányaikat — négyen-öten ismételnek osztályt. Az bizonyos, hogy olyan fokú egyéni foglalkoztatás, differenciálás és felzárkóztatás, mint a cigányiskolában, másutt kevésbé lehetséges. Egy időszak lezárult Dr. Metzinger Éva, a Bács-Kiskun Megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottságának titkára: — Húsz évvel ezelőtt egy művelődési minisztériumi rendelet lehetővé tette cigányóvodák, illetve -osztályok létesítését átmeneti jelleggel. A rendelet célja a gyerekek hátrányainak felszámolása volt. Ahol megfelelő tárgyi, személyi feltételekkel rendelkeztek, s ahol az oktatás színvonala is alkalmazkodott a követelményekhez, ott a lemaradást, a hátrányt felszámolták s az 1980-as évek elejére szükségtelenné váltak az osztályok. Az átmeneti időszak tehát lezárult. Felmérések, pedagógiai tapasztalatok igazolják, hogy a hajdani elképzelés (miszerint az óvodában a ci• (Méhesi Éva felvétele) gány gyerekek egymás között az óvónő irányításával sajátítsák el a magyar nyelvet) helytelen volt. Bebizonyosodott, hogy amennyiben tíz-tizenöt gyerek közül csak kettő-három cigány, akkor ez utóbhiak fejlődése sokkal intenzivebb a homogén csoportok tagjaiénál. — Optimális körülmények között elképzelhető a gyors fejlődés és beilleszkedés. De maradjunk a keceli példánál, ahol az átállás, az azonosulás az új életformával még nem általános. Ilyenkor is szerencsés a gyerekek vegyítése? — Ilyen helyeken meg kell találni azokat a módszereket (kiscsoportos foglalkoztatás, alacsony létszámú osztályok, egyéni korrepetálás...), melyek elősegítik a gyerekek felzárkóztatását. El kell érni, hogy a befogadó iskolák pedagógusai eredményesen alkalmazzák az emlitett módszereket. Természetesen kényszeríteni nem tudjuk sem az iskolát, sem a pedagógust. Egyik lehetőségünk a cigánygyerekeket tanítók céljutalmazása. A legnagyobb szerep azonban továbbra is a helyi tanácsoké. Háborgó szülők Két évvel ezelőtt még a cigány nyelvű oktatás bevezetésének gondolatával kacérkodtak Kecelen, a ma már felszámolásra ítélt két intézményben. A vegyítést illetően megoszlik a község lakosainak véleménye. Az iskolával tulajdonképpen nincs gond, mivel a szilo- si cigány tanulókat diákotthonban helyezik el, ahol kiszakadva az. otthoni körülmények közül, a kulturált környezet és a rendszeres tisztálkodás megteszi a magáét. Kecel valamennyi óvodájába jár cigánygyerek, de ők gondozottakból ápoltak, kiegyensúlyozott családban élnek. Ezeken a helyeken semmiféle összeütközés, ellentét nem adódott, egyik szülő sem szabódott ide íratni gyerekét. Tehát nem előítéletek táplálták a nem cigány szülők tiltakozását a két szilosi óvoda vegyítése ellen, hanem konkrét egészségügyi tapasztalatok. Nem könnyű Schindler János tanácselnök dolga, amikor mindenki megelégedésére szeretne dönteni. — Az iskola-egészségügyi problémát a diákotthonnal megoldottuk — mondja. — Valamennyi szilosi gyerek-, nek tudunk itt szállást adni, bár a szülőket nem kényszeríthetjük, hogy kérjék az elhelyezést. Azt azért tisztán kell látnunk, hogy a cigány iskolában a követelményeket a tanulók képességeihez igazították. Már az első osztály vegyítésének tapasztalataiból kiderült, hogy számítanunk kell a korrekciós és a kisegítő iskolai osztályok létszámának felduzzadására, ami tanteremgondokat és pedagógushiányt idézhet elő. A cigányóvodában idáig is komoly problémákkal kellett küzdenünk: szakképzett óvónőt csak néha sikerült szerződtetni, hiszen nem sokan vállalták a kijárást, az összevont csoportot és a rendkívüli körülményeket. Szeptembertől a két szilosi óvodát vegyitjük. A nem cigány szülők bizony nem örülnek az ötletnek, így félő, hogy közülük egyre kevesebben íratják ide gyereküket, s vállalják inkább a bejárást a központi óvodákba. * * * Hogy mi alapján határozták meg éppen 1987-ben a kísérleti időszak végét, az titok, mivel szakvéleményt nem kértek a pedagógusoktól.' Az bizonyos, hogy a cigányóvoda és az -osztályok fenntartása ellentmondásos volt, felszámolásuk azonban újabb ellentmondásokat szül, s lehet, hogy mélyebbeket az előzőeknél. (Vége) Tóth Tímea BACH ÖRÖKÖSEI A lipcsei Tamás templom kórusa A lipcsei Szent Tamás templom fiúkórusa, a Thomanerchor Johann Sebastian Bach műveinek, zenei hagyatékának ápolásával tett szert nemzetközi hírnévre. A legrégebbi német énekkarok közé tartozó fiúkórus az idén ünnepli fennállásának 775. évfordulóját. Megalapítása (1212) a lipcsei székes- egyház ágostonrendi kanonok alapítványával és a templomhoz tartozó, szegény szülők fiúgyermekeit befogadó rendházi iskola létrehozásával függött össze. Amikor 1539-ben a reformáció hatására a kolostort feloszlatták, a kórus és az iskola felügyeletét, patronálá- sát a Lipcsei Városi Tanács vette át. (Ez a státus mind a mai napig érvényes.) A thomanerek—ahogy az énekkar tagjait nevezik — otthona napjainkban is a lipcsei Tamás templom, s munkájuk középpontjában Johann Sebastian Bach műveinek tolmácsolása áll. A kórus leghíresebb karnagya — 1723-tól — Bach volt. Amikor megpályázta a kántori állást, már tekintélyés zeneszerzőnek számított, több kórusművét kifejezetten a fiúkar számára írta. Az úgynevezett Bach-évkönyvekből kiderült azonban, hogy akkoriban a legfiatalabb énekes tizenhét, a legidősebb pedig huszonhat éves volt. Eszerint a magas fiúhangokat is férfiak énekelték. A mai kórus tagjai kilenc és tizennyolc év közöttiek. A Thomanerchort 1972 óta Hans- Joachim Rotzsch professzor vezeti. Bach óta ő a 15. karnagy, s egyébként az első, aki Lipcsében is született. Már egyházi zenei tanulmányai idején is fellépett a fiúkarban, mint vendégénekes, később pedig ugyanitt énektanár és szólista volt. Tanítványai nemcsak nagy szakmai tekintélyként, hanem atyai jóbarátjukként is tisztelik Rotzsch professzort. A kórus 92 tagja a kollégiumban és az énekkar közösségében második otthonra talált. Valamennyien, a lipcseiek 9 Zeng a dal. éppúgy, mint az ország más, részéből származó fiatalok, a Thomas Általános Iskola 7—13 fős kórusosztályaiba járnak. Az oktatás ugyanolyan tanterv szerint folyik, mint bármelyik általános iskolában. A tanítási órák és a hosz- szabb déli szünet után elkészítik a másnapi házi feladatokat, majd kétórás próba következik a karnagy, az énektanárok és a zongoratanárok irányításával — egyénileg és csoportosan. Mindegyik fiú tanul valamilyen hangszeren is, zongorán, hegedűn, csellón, furulyán, gitáron. Ám csak minden ötödik kórustag választ később zenei pályát magának. Az egyik leghíresebb, innen kikerült zenész Jörg-Peter Weigle, a drezdai filharmónia vezető karmestere. Rotzsch professzor mindent megtesz azért, hogy a diákotthonban családias légkör uralkodjék. „Az idősebb és fiatalabb fiúk szinte testvérekként élnek együtt. Természetesen fegyelem uralkodik nálunk, de ezt a fajta fegyelmet én inkább kölcsönös figyelmességnek nevezném”. Évente 10—15 megüresedett helyet pályázhatnak meg a legszebb hangú hétéves fiúk az ország minden megyéjéből. Ä felvételhez azonban korántsem elég, ha énekhangjuk tetszik a karnagynak. A tanulásban is jó eredményeket kell felmutatniuk. Aki megfelel a követelményeknek, büszke is rá, hogy a kórus tagja lehet. S amikor a fiúk Lipcsében, vagy más bel- és külföldi koncerttermekben szépen, tisztán csengő énekükkel magukkal ragadják a hallgatóságukat, minden bizonnyal elfelejtik a kemény hétköznapok minden fáradtságát. (g.k.) fiatalokról - fiataloknak HELLO MARC, HELLO TREVINO! Nemzetközi tábor Baján A múlt héten két tábor nyitotta meg kapuit Baján, a Radnóti Miklós Kollégiumban. Bálint László táborvezető elmondta, az angol táborban 72 Bács- Kiskun megyei gimnazista vesz részt és tökéletesíti tudását, 24 angliai diák segítségével. A másik táborba a Magyarok Világszövetsége hívott 11 országból 28 fiatalt, hogy a magyar nyelvet még jobban elsajátítsák. Jöttek az USA-ból, Kanadából, Mexikóból, de Jugoszláviából és Csehszlovákiából is. Papp Marika 15 éves, nővérével és barátnőjével New Yersey-ből való. Alig érezhető akcentussal mondta: — Szüleim otthon csak magyarul beszélnek, de barátnőimmel már keverjük az angollal. Odahaza sokat járunk a magyar klubba, ahol beszélgetünk, táncolunk, előadásokat hallgatunk. Itt nagyon jól érzem magam, tetszik, ahogy a magyar fiatalok élnek. Sajnos, nálunk nagy gond a kábitószerezés, a mi iskolánkban is gyakori. Haragszunk rájuk, mert tönkreteszik magukat. A tábor sokat segít abban, hogy jobban elsajátítsuk a magyar nyelvet, történelmet és irodalmat. Csak hát erre kevés a három hét. Xavier Trevino az NSZK-ból jött — egy évig ott tanulta a németet —, egyébként Mexikóban él. Arra a kérdésre, hogy miért jött Bajára, megeredt a nyelve: — Anyukám magyar, ő szeretné, hogy jobban megtanuljunk magyarul az öcsémmel, aki nemsokára szintén Magyarországra érkezik. Mexikóban nagyon kevés magyar él, a rokonaink is mind Argentínában telepedtek le. Kell a nyelvgyakorlás, a tábor erre kitűnő alkalom, de kicsit lassúak, unalmasak a foglalkozások. Sokat kell pótolnom, mert a német miatt kimaradtam az iskolából is. Vágyom már haza. Marc Waldron halifaxi diákot a londoni diák-csereutazást szervező iroda küldte, több pályázó közül választották ki. Az útiköltséget a szülei fizették, a teljes ellátás azonban ingyenes. Vele egy kecskeméti gimnazista, Bézi Marianna segítségével értettünk szót. — Miért választottad több ország közül éppen Magyarországot? — Magyarországról sok jót hallottam. Nem csalódtam: az emberek nagyon közvetlenek és barátságosak, az ország is nagyon szép. — Tetszenek a foglalkozások? Milyen a táborozok angol nyelvtudása? — Szerintem jó egyensúly van a tanulás és a nyaralás között. Délelőtt 9-től 13 óráig vannak a foglalkozások, a délután szabad. Meglepődtem, hogy milyen jól beszélnek a magyar fiatalok angolul. — Vajon, a többi angol diáknak is ez a véleménye? | ' . — Igen, mert beszélgettünk róla. El kell hinnem tehát, hogy Marc nem bókolt. Az elmúlt négy év alatt ötvenen tettek sikeres nyelvvizsgát a volt tábo- rozók közül. Az ilyen táboroknak kettős hasznuk van: barátságok szövődnek és csiszolódik az idegen nyelvtudás. A. külföldön élő fiatalok pedig megismerkedhetnek hazánk életével, történelmével — és nyelvével. O. Horváth Márta KÉPES ROCKENCIKLOPÉDIA A.poprajongók és lemezgyűjtők kézikönyve A legtöbb zenerajongó könyvespolcán minden bizonnyal ott áll már a Képes rockenciklopédia, mely a Zeneműkiadó Vállalat gondozásában jelént meg épp oly megnyerő külsővel, mint belső tartalommal. „Ez a könyv először kísérli meg Magyarországon, hogy a rock elmúlt három évtizedes történetéről, legfontosabb előadóiról, zenekarairól, sztárcsinálóiról és produkcióiról lexikon formájában, enciklopédikus adatbőséggel, gazdag illusztrációs anyaggal, részletes diszkográfiákkal átfogó képet adjon.” — olvashatjuk az ajánlásban. A szerzők — Gurály László, Hersko- vits István, Kapuvári Gábor, Nemes Nagy Péter, Sebők János és Szönyey Tamás — nevével rádiós műsorok szerkesztőiként, hasonló témával foglalkozó könyvek alkotóiként tnár találkozhattunk. A kötet a hagyományos lexikonnál gazdagabb tartalmat kínál. Bemutatja a műfaj „klasszikusain” kívül a pusztán divatosakat, a háttérben dolgozó Sztárcsinálókat, a sikereket kovácsoló rockműhelyeket, valamint közöl 300 klubcímet is. Megismertet a rock and roll, a beat, az underground, a west- coart, a heavy metal, a diszkó, a punk, a new wave, a reggae képviselőivel és nagymestereivel, köztük olyan nagyszerű zenészekkel, énekesekkel, mint David Bowie, Bob Marley, Frank Zappa, Stevie Wonder, Tina Turner, Rod Stewart, Bruce Springsteen, Elvis Presley, John Lennon ... Külön fejezet foglalkozik a magya- rock muzsikájával. Színes és feketefehér felvételek illusztrálják a múlt és a jelen népszerű és népszerűtlen, profi és amatőr előadóinak életrajzi adatait, karrierjük vázlatos ismertetését, főbb műveik, sikereik felsorolását. A közismert Bojtorjánon, Eddán, Első Emeleten, HBB-n, Hungárián, Koncz Zsuzsán, Piramison, Varga Miklóson, Z’ZI Laboron, V’ Moto-Rockon kívül olyan nevekkel is megismerkedhetünk, mint például a BP. Service, a Csokonai Vitéz Műhely, az Ippolit Matvejevics, a Vágtázó Halottkémek vagy a Spenót. S akik bővebb információkra vágynak, azok számára gyűjtötték egy csokorba azt a 300 klubcímet, melyek között megtalálható, a többi között, a Queené, a Deep-Purpíe-é, az ÄC/DC-' é, Rod Stewarté vagy például Bruce Springsteené. A könnyebb tájékozódást segíti elő a kötet végén található névmutató. ‘Ajánljuk a lexikont minden rockzenét szerető fiatalnak. T.T. Sohasem feledkezhetem el a nézőkről Találkozás Balaton Regina balettművésszel Ahogy civilben elém lépett, nem ismertem rá. Nyúlánk, magas, modem megjelenésű pesti lány Balaton Regina — a balerina. Mitagadás, alig-alig emlékeztet arra a törékeny, légies teremtésre, aki oly távolin, átszellemülten táncolt az Operaház színpadán legutóbbi nagy főszerepében, a Bahcsiszeráji szökőkútban a Nagy Kán udvarán, valahol tatárföldön elrabolt lengyel lánykaként. Akkor táncával lenyűgözött, elragadott bennünket, nézőket. — Mindennap balettgyakorlattal kezdem, kondícióedzéssel — mondta Regina az Operaház folyosóján, miközben odabent már a délelőtti próbák folytak. — Most is onnan jövök. , — Mikor táncolt utoljára színpadon? — A tavaszi fesztivál Liszt-estjén léptem fel két jelenetben nemrégiben, no és egy televíziós operajátékban is forgattam, Monteverdi Tankred és Clorinda című művében táncoltam egy szerepet. — Térjünk vissza egy kicsit pályája elejére! —A zenével nagyon korán kezdtem az ismerkedést, először zeneiskolába jártam, majd kilencéves koromban bekerültem a balett-előkészítőbe. — Kinek köszönheti pályaválasztását? — Édesanyám egy ideig Moszkvában élt, és nagyon megszerette az orosz balettet. Valójában semmi más köze nincs a tánchoz, hiszen ruhatervező, akárcsak a nővérem, és az édesapám is gazdasági területen dolgozik, mégis ő irányított a pályára. — Mikor, hány éves korában döbben rá egy fiatal lány, hogy milyen pályára is adta fejét? — Ez meglehetősen furcsa dolog, hiszen már 12 éves korunkban elkezdtünk szerepelni az operaszínpadon. A kérdéssel tehát nagyon korán szembe kellett néznem. A közönség előtt játszani, ez bizony gondolkodásra készteti az embert. — Meglehetősen korán jutott igen komoly szerepekhez! — így volt valóban, 17 éves koromban már főtündér lettem a Hamupipőkében, aztán a Cédrusban Múzsa, a Felhőkben is főszerepet táncoltam. Jó időszak volt. Annál kevesebb szerencsét hozott a kilencedik évem a balettintézetben. Megsérültem. Sajnos ez elég gyakran előfordul nálam. Ilyenkor teljesen elkeseredek. Izomsérülést szenvedni közvetlen a vizsgaelőadások előtt fatális volt. A táncosok között azonban ez elég gyakran megesik. Ha az ember nem dolgozik egyenletesen, könnyen bekövetkezhet valamilyen fizikai sérülés. Nemrégiben is emiatt kellett lemondanom egy fellépésemet. A gyakori sérülések következményeként meglehetősen sűrűn kényszerülünk gyors beugrásokra mások helyett. Persze ez kockázatos. Vannak kitűnő, rugalmas beugró táncosok, de én nem tartozom közéjük, mindig ideges vagyok, ha ilyesmire kell vállalkoznom. ■— Alig két éve van a pályán hivatalosan, de bőségesen adódott lehetősége a bizonyításra. —Valóban. Nem elégedetlenkedhetem. Gondjaim, bajaim ha mégis adódnak, az inkább az útkeresésnek, vagy határozatlanságomnak tulajdonítható. — Pedig úgy tűnik, sikeres a pályája. — Azért ez nem ilyen egyértelmű. Voltak csalódásaim is, mint mindenki másnak, de ezek inkább a művészethez kapcsolódó elképzeléseim kudarcát jelentették. S mivel meglehetősen zárkózott vagyok, a közösség is nehezen fogadott be. Vannak persze barátaim, de a legőszintébb anyukámmal és a nővéremmel vagyok. A pályán különben meglehetősen makacs emberként ismernek, de nincs elég / magabiztosságom. Azért a művészetről, a táncról megvannak a magam határozott elképzelései. • Balaton Regina a Diótörőben az Opera színpadán. j— A tánc is illúziókeltés. Mire gondok amikor fenn táncol a színpadon? — őszintén bevallom, többnyire félek. De azért az is előfordul, hogy feloldódom, megfeledkezem arról, hol vagyok. Bizonyos önkontrollra minden táncosnak szüksége van a színpadon. Nem feledkezhetem el soha teljesen a nézőkről. Fellépés előtt azonban mindig feltöltődöm azokkal az érzelmekkel, amelyekkel el kell táncolnom a szerepemet és át kell élnem ahhoz, hogy másoknak is átadhassam a bennem levő feszültséget. — Mi az, ami a balett mellett még időt, helyet kaphat életében? — Az opera. Ha van egy kis időm és lehetőségem, sietek beülni valamelyik előadásra. Az elmúlt héten i£ órákon át sorban álltam jegyért, hogy hallhassam énekelni a Pesten fellépő Placido Domingót. Szeretek olvasni, de a tánc csaknem minden időmet leköti. Tagja vagyok a kamarabalettnek is. Az idén Japánba, Osakába készülünk, és én a Diótörőben és a Kalózban táncolok majd. — Mit vár a jövőjétől? — Újabbb szép és nagy szerepeket,' szeretném egyszer eltáncolni a Hattyúk tava főszerepét, vagy a Giselle-t. Majd az idő mindent eldönt. Sz. B.
