Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
1987. augusztus 4. • PETŐFI NÉPE • 5 FEJLESZTÉSI IRÁNYOK ÉS LEHETŐSÉGEK A TARTÓSÍTÓIPARBAN Nagyobb teret követel a kertészeti termelés és feldolgozás • Dr. Török Szilveszter kezében az a kis szerkezet, amely alkalmas a viz szupermágnese zésére. Dr. Török Szilveszter 56 éves, a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett C szakon, ami mezőgazdasági feldolgozóipari képesítést ad. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben kezdte pályáját, majd a Konzervipari Kutató Intézetben tudományos munkatárs lett. Végigjárva a „ranglétrát”, 1968-ban nevezték ki az intézet igazgatójának. 1978-tól a KGST-országok élelmiszeriparával foglalkozó közös kutatásokat szervezte, négy évig dolgozott Moszkvában. Ezután a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem konzervtechnológiai tanszékének vezetését nyerte el pályázat útján, 1982-ben. 1986-ban kinevezték kutatási rektorhelyettesnek. A kertészeti termékek technológiájának kutatója, témái között szerepelt a borsófeldolgozás korszerűsítése, amelyben kimagasló eredményeket ért el. Kidolgozott olyan hazai gyártástechnológiát (például zakuszkafélék), amelyeket elsősorban a szovjet piac igényel. Jelentős tapasztalata nyomán kialakított prognózisa: 1990 után a szovjet piac még több tartósított — elsősorban konzerv — termékeket igényel. Ezt a lehetőséget akár árucserében is érdemes kihasználni. Ehhez szükségesnek érzi azt is, hogy jobban megismerjék a számunkra előnyösen importálható termékek körét, mert ebben még kihasználatlan, rejtett tartalékaink vannak. Mostam kutatási témái között a speciális magyar termékek kifejlesztése szerepel, valamint a technológiai folyamatok hatékonyságának vizsgálata és növelése. Ennek keretében a víz aktivitásának fokozása: kevesebbel, nagyobb hatást kíván elérni. Ennek jegyében szupermágnesezett vizet állít elő, amivel a víz oldóképességét növeli. Á kis eszköz már elkészült. Dr. Török Szilveszter professzortól a tartósítóipar helyzetéről és a fejlesztési irányokról, tennivalókról érdeklődtünk. — Mikortól számíthatjuk a hazai tartósítóipar intenzív fejlődését? — Az 1960-as években kezdődött a magyar konzervipar fejlesztése. A KGST-országok már korábban áttekintették a kertészeti termelés és feldolgozás helyzetét. Két országot jelöltek meg, ahol a feltételek miatt különösen érdemes ezt az ágazatot kiemelten fejleszteni: ez pedig hazánk és Bulgária. Egyébiránt azzal a céllal, hogy a többi szocialista ország, ellátása is az itteni tartósítóipari termékekre alapozódjék. Ennek hatására rekonstrukciók kezdődtek, valamint megépült a békéscsabai, a nyíregyházi és a debreceni konzervgyár. — Milyen irányzatok érvényesültek az iparágban? — A konzervipar a mennyiségi igény kielégítésére törekedve alakította ki termelési profilját, hogy a hazai és szocialista, —főleg szovjet es NDK — keresletnek megfeleljen. A tőkés piacra a szintén fejlesztésnek indult hűtőipar termelt elsősorban; a hazai vásárlók egyébként lassan kedvelték meg készítményeiket. tatlan magyar specialitásokkal jelentkezzünk a nemzetközi piacon. A tanszékünkön folyó kísérletek eredményeként rövidesen gazdagodik a választék. — Elárulná, hogy milyen készítményekről van szó? — A kutatás kétirányú: magas biológiai értékű és a gyógyélelmezésben szerepet játszó készítményekről van szó. Részletezni még nem akarom, azt mondhatom, hogy ezek klinikai kipróbálása már elkezdődött. Egyik gyártmányunkról elárulhatom: amit a prita- minpaprikából elő lehetett állítani, azt mi étkezési paprikából is megcsináltuk, aminek beltartalmi értékei még jobbak is. — Amikor magyar különlegességeket említ, az az érzésem, nem gondol nagy exportmennyiségekre. — A lehetőségeink eldöntik a mennyiség—minőség feletti dilemmát. Szerintem úgy kell a minőséget előtérbe helyezni, hogy az ilyen termékekből a mennyiségi felfutásra lehetőségünk legyen, önmagában a mennyiség hajszolása nem lehet cél, az optimális mennyiség és a kiváló minőség elve az, ami követhető. Az ilyen készítmények magasabb áron értékesíthetők, ami a termelés egész vertikumának jövedelmezőségét javítja. — A szocialista piaci orientáció müyen termékszerkezetet kívánt? — Meghatározott termékkörben, speciális receptek szerint készülték a konzervek és ez egy sajátos profilt alakított ki. Előtérbe kerültek a savanyúságok, főzelékek, a nagyobb méretű kiszerelés stb., vagyis a szocialista piaci igényeknek megfelelően rendezkedett be az ipar. Ez ma is egy örökség, s mivel az igényváltás fordulatszerű, gondot is okoz. Megemlítem még az akkori gondolkozásból azt, hogy úgy terveztük, a magyar konzervipar lesz Európa legnagyobb és legkoncentráltabb iparága. — Mikor vált világossá, hogy az elképzelések módosításra szorulnak? —Egyrészt akkor, amikor kiderült, hogy; a termelés kézimunkaerő-igényét nem lehet kielégíteni, a szükséges alapanyag nem állítható elő, a gépesítési kísérletek nem hoztak minden területen eredményt. Másrészt az élelmiszer-ipari gépgyártás visszaesett — szervezési és egyéb okokból —, s a konzervkészítéshez sincs elegendő dolgozó. A gépimportra pedig nem fordítódott elég figyelem. A termékszakosodásban számunkra kedvező volt, hogy a zöldségfeldolgozás került előtérbe, a konzervek 80 százaléka zöldségféle és 20 százaléka gyümölcs, míg a bolgároknál ez az arány 50—50 százalékos. A termesztés gépesítése — ami például a zöldborsónál és a zöldbabnál jól sikerült — a nagy mennyiségű konzervkészítést lehetővé tette. De paradicsomból, bár még 1977-ben is mertük azt tervezni, hogy egy évtizeden belül eléri az ipar az 1,2 millió tonnás évi mennyiséget, a gépesítés sikertelensége, valamint feldolgozástechnologiai fogyatékosságok miatt a mai tény: 300—400 ezer tonna paradicsom feldolgozása. — Miben sikerült az előrelépés, amire ma is építeni lehet? — A hagyma-, uborka-, zöldborsó- és zöldbabkon- zerveket, ezek minőségjavítását említem. Emellett néhány hazai fejlesztésű, nagyon jó gép, közöttük a Hunister sterilező, ami világszínvonalú — tartozik a kiemelendők közé. Ezekre ma is alapozhatunk; S nem különben arra, ami a kertészeti növények nemesítésében elindult, s a mai faj- és fajtaválasztékban megmutatkozik. — Mi a feltétele tartósítóiparunk nemzetközi verseny- képességének? — Megnőtt az igény a termékek iránt, ugyanakkor a világban mindenütt felfutott a készítménygyártás. Kínálati piac és a konkurenciaharc jellemző. Ebben a helyzetben — nem részletezve a néhány piacon még meglevő diszkriminációt és egyéb megkülönböztetést — csak a magyar termékek magas minőségével és specialitásával (az úgynevezett hungaricumok gyártásával) van lehetőség a versenyben maradásra. A minőség alatt a beltartalmi értéket és a csomagolást, az áru megjelenését értem, a hungaricumok közül pedig a pritaminpaprika-sűrítményt említem. — Azért, mert nincs több? — Kétségtelen, még kevés van. Ezért szükséges az ilyen irányú fejlesztés, kutatás, hogy szinte utánozha— Ehhez viszont a feldolgozásban jelentős technikai és technológiai korszerűsítésre is szükség van. — Ez a folyamat elkezdődött és felgyorsult. Új eljárások születtek, illetve alkalmaznak mar ilyeneket több konzervgyárban, amelyek új termékek kifejlesztését teszi lehetővé. Említhetem az ultraszűrést, a fordított ozmózison alapuló sűrítést, és az aszeptikus technológiát. A csicsókából kivont, táplálkozáseletta- ni szempontból korszerű édesítőszer használata is gyakorlat már. — Közösen dolgoztak ezen a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombináttal? — Fölelevenítettük Téry Tihamémak az 1950-es években folytatott kísérleteit, majd nemesítőkkel, orvosokkal és a hosszúhegyi gazdaság szakembereivel együtt sikerült előállítanunk csicsókából az új édesítőszert. Ma már készülnek ivólevek, amelyek egyik komponense a csicsókakivonat. Ezen kívül még előállítunk fruktózzal dúsított szörpöket és más termékeket. Ezzel kapcsolatban megjegyzem: kristályos fruk- tózt is szeretnénk gyártani, amihez partnert keresünk. — Ez a megjegyzése alkalmat ad arra, hogy arról érdeklődjem, milyen gyorsnak látja a kutatási eredmények gyakorlati megvalósulását? —Lassú. Lehet, hogy ebben mi is hibásak vagyunk, de a fogadókészség sem megfelelő. Napi gondjaik lekötik a vállalatokat, s az új megismerésere és alkalmazására alig jut idejük. Sorolhatok jó példákat: a Debreceni Konzvergyárban új típusú, nagy biológiai értékű termékcsalád gyártása kezdődik. Bacs-Kiskun megyével két hónapja írt alá együttműködési szerződést az egyetemünk, amelyben az oktatás mellett a kutatási feladatok kerültek előtérbe. Egyebek között a szőlő-, a zöldségtermelés fejlesztésében és a feldolgozási lehetőségek kimunkálásában veszünk részt. Ennek keretében például szeretnénk az új szőlőlégyártási módszerünket, az úgynevezett ioncserés technológiát elterjeszteni, ami gyorsabb és korszerűbb a jelenleginél. — Milyen reménnyel szervezték a ma kezdődő tanácskozássorozatot? — A kertészeti termékeknek élettani, táplálkozási szempontból kiemelkedő jelentőségük van, ami mással nem helyettesíthető, vagy pótolható. Hazánk az agrártermelésben két lábon all, vagyis a gabona- és a hústermelés az elsődleges. Azonban a három lábon állás nagyobb stabilitást, s egyben adottságaink, valamint lehetőségeink jobb kihasználását is jelentené. Ezt pedig a kertészeti termelés és feldolgozás fejlesztésével lehet elérni. Néhány év óta erről elterelődött a figyelem, de ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a kertészet friss és feldolgozott termekei, a jellegzetesen magyar készítmények számottevőek lehetnek az exportban, és mindenképpen fontosak a korszerű táplálkozás nemzeti programjában is. Ennek bizonyítását, érzékeltetését remelem a tanácskozástól, másrészt azt az információcserét, amely a hazai kertészeti kutatást, a gyártmány- és gyártáskorszerűsítést meggyorsítja. Csabai István VÁLTOZÁSOK A PÉNZÜGYI RENDSZERBEN (III.) A személyi jövedelemadóról A személyi jövedelemadó bevezetésének alapvető célja a keletkezett jövedelmek egységes kezelése. Ezért szükségszerű — a jelenlegi gyakorlattal szemben — új és egységesebb szabályozás kialakítása. Ez egyúttal azt is igényli, hogy a vállalatoknál az eddiginél jobban fejezzék ki a bérek a termék vagy szolgáltatás előállítására fordított élőmunka tényleges költségét. A bevezetésre javasolt személyi jövedelemadónál a legfontosabb alapelv, hogy minden jövedelemmel rendelkező állampolgár adózzon a jövedelme után. A jövedelmeket — melyek adókötelesek lesznek — egyidejűleg és összevontan veszik figyelembe. Kivételek azonban lesznek, s ebben a tekintetben még szintén nincs végleges döntés, de ezekre csak különleges esetekben és szűk körben kerül sor. Kereső családtagonként A személyi jövedelemadó csak egy jövedelemtulajdonos személyre fog vonatkozni, vagyis a családtagok jövedelmét nem vonja össze. Ugyanis, ha ez történne, akkor a többkeresös családokat a módszer hátrányos helyzetbe hozná. Ma Magyarországon az az általános, hogy a családban két kereső van. Természetesen a társadalom a nők munkájáról továbbra sem akar és nem is tud lemondani. így nem lehet az sem cél, hogy az adórendszer a családokat hátrányos helyzetbe hozza. A személyi jövedelemadó-rendszer a keresetek, jövedelmek összevonásával — a jelenlegi módszertől és gyakorlattól eltérően —- egységesebb alapelvek és szempontok alapján kívánja adóztatni a lakossági jövedelmet. A főállásból származó kereseteknél az új adórendszer — a tervezett bevezetés időpontjában — az adó jövedelemcsökkentő hatását a szocialista szektorban a keresetek felbruttósításával kívánja ellensúlyozni. Vagyis a kereseteket olyan összeggel növelik, mint amekkora összegű adót az adott személynek a keresete után be kell fizetni. Ezáltal a részére kifizetendő összeg az indulás időpontjában azonos lesz a korábban általa ténylegesen felvett (nettó) összeggel. A magánvállalkozók esetében a vállalkozói adót úgy állapítják meg, hogy a jelenlegi adóterhekhez képest általában ne legyen nagyobb az elvonás. A több forrásból is jövedelemmel rendelkezőknél a nettó jövedelem — az összevont adózás miatt — bizonyos mértékben csökken. Az így keletkezett költségvetési többletbevétel képezi majd alapját a családi pótlék tervezett emelésének. A szociálpolitikai problémák megoldására valószínűleg az adórendszeren kívül is bizonyos közvetlen támogatások bevezetésére, illetve fenntartására lesz szükség, elsősorban a szociálisan leginkább rászorulók fokozottabb támogatása érdekében. A vállalkozói adó Mint ismeretes, az elgondolások szerint az egyéni, csoportos vállalkozások — gazdálkodói jellegüknek és tevékenységüknek megfelelően — vállalkozói adót fizetnek. Az adó alapja a vállalkozásban elért jövedelem (vagyis a költségekkel csökkentett bevétel), amely a vállalkozó személyes jövedelmét is tartalmazza. így a beruházások és a megtakarítások után csak vállalkozói adót kell fizetni. Ezt a gyakorlatot mindaddig lehet folytatni, amíg e pénzforrást ki nem vonják a vállalkozásból. A vállalkozásokban személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a vállalkozó a jövedelmét személyes célokra használja fel. A módszer megegyezik a jelenlegi gyakorlattal. Milyen legyen az adótáblázat? A személyi jövedelemadó-rendszerrel kapcsolatosan még sok tekintetben nincs végleges döntés. A véleménycsere során tisztázódhat majd több olyan részletkérdés, amelyek jelentőségét és főleg különféle anyagi hatását helytelen volna lebecsülni vagy kisebbíteni. Melyek ezek a területek? Első és igen fontos kérdésként merül fel: hol legyen az adómentes sáv határa (például 48 ezer forint/év), majd ezt követően hol kezdődjön az adókulcs, az milyen mértékű legyen, hol élje el a felső határt, és a mértéke milyen legyen (például: 20—60 százalék)? A bérből és fizetésből élőknél mekkora költségátalány legyen levonható (például évi 12 ezer forint), és ezt mint további adókedvezményt kezeljék-e? A cél az, hogy az adókulcsok kövessék a mindenkori jövedelemnagyságokat. A kisebb jövedelmek mérsékeltebben, majd a nagyobb és a legnagyobb jövedelmek fokozatosan növekvő mértékben adózzanak, de ennek ellenére itt is maradjon meg az adózás utáni anyagi érdekeltsége a jövedelemtulajdonosnak. Hasonló megoldások és alapelvek érvényesülnek a személyi jövedelem- adót már működtető országokban. Ott is különös hangsúlyt helyeznek a helyes és ösztönző adódifferenciálódásra és az adózók érdekeltségére egyaránt. A nyugdíjasok helyzete Egyik igen fontos alapelv, hogy önmagában minden nyugdíj, vagy ilyen jellegű kifizetés adómentes. Vagyis a nyugdíj után személyi jövedelemadót nem kell fizetni, függetlenül annak mértékétől. A nyugdíj tehát „0” adókulcsos, vagyis nem adózik. Eddig a pontig egységes alapállás alakult ki. Amennyiben azonban a nyugdíjas nyugdíja mellett még munkát vállal, és ebből jövedelme származik, akkor a nyugdíján felül kapott összeg után személyi jövedelemadót kell fizetnie. Egyik elgondolás, illetve javaslat szerint egy bizonyos összeghatárig (például évi 120 ezer forint) a nyugdíjas nem fizetne személyi jövedelemadót. Az összeghatár úgy értendő, hogy ebben az összegben az évi nyugdíja és ezen felüli keresete számítson bele. Tehát egy bizonyos éves összeghatáron túlmenően a nyugdíj mellett elért jövedelem már a nyugdíj és az összevont egyéb jövedelem szerinti adókulcsok szerint adózna. A cél az, hogy a még viszonylag kis nyugdíjjal rendelkezők és munkát vállalók havi 10 ezer forintos jövedelme adómentes legyen. De természetesen a havi 10 ezer forintnál nagyobb nyugdíj — bár meghaladja a fenti összeghatárt —, nem lenne adóköteles. Az alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők nyugdíj melletti jövedelmét kedvezőbben, vagy egyáltalán nem kellene adóztatni. Úgy tűnik, ez a módszer felelne meg jobban a társadalmi igazságosság alapvető követelményeinek. Viszont az ismertetett módszernek vannak hátrányai is, ugyanis g nyugdíjasok egy részét kedvezőbb helyzetbe hozhatja egyes aktív keresőkkel szem- beg. A másik elgondolás szerint, a nyugdíj mellett elért jövedelem adóköteles lenne. Annak egyik része azonban ebben az esetben is adómentes maradna (hasonlóan a bérből és fizetésből élőknél tervezett megoldáshoz), és csak a kedvezményen felüli résznél lépne be — függetlenül a nyugdíj nagyságától — bizonyos mérsékelten megállapított adósáv. Ebben az esetben a nyugdíj mellett munkát vállalni tudó és akaró nyugdíjasok feltétlenül jogos kívánsága és igénye kielégíthető lenne. Ezt a törekvést mindenképpen segíteni és támogatni kell, annak ellenére, hogy a nyugdíj nagyságától függő differenciálódás mérsékeltebben valósul meg, tehát ez bizonyos kedvezményt biztosítana. Egyben az is bekövetkezne, hogy a vállalatoknál és szövetkezeteknél, intézményeknél a fizikai és nem fizikai nyugdíjasok munkája után fizetett összeg felértékelődne, lényegében itt egy bérbruttósítás következne be (hasonlóan, mint az aktív keresőknél), ugyanakkor ezt nem követné ezzel arányban álló adófizetési kötelezettség. Az is igaz viszont, hogy a munkaadók ebben az esetben fokozottabban mérlegelnék, hogy az adott esetekben az általuk foglalkoztatott nyugdíjasok munkáját mikor és mennyiért vegyék igénybe, tehát kialakulna egy objekti- vebb érték- és érdekviszony, ami sajnos jelenleg nem minden esetben érvényesül a valóságban. Sándor Miklós, az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatója SZOMORÚ SZÜRET DUNAYECSÉN Böngészők a barackosokban A dunavecsei barackot a Zöldért és a konzervgyárak vásárolták meg eladásra és feldolgozásra. A Dunavecsei Béke Tsz a megye egyik legjelentősebb kajszit termelő gazdasága. Amikor sok nagyüzem már lemondott az újabb gyümölcsösök telepítéséről, a Duna-parti nagyközségben nem adták föl az értékes sárga, zamatos, sárga húsú gyümölccsel való foglalkozást. Az utóbbi években azonban a szüret ideje január és február. A téli és kora tavaszi fagyok tarolják le a rügyeket, tetemes kárt okozva az ültetvényeit jó gazda módjára, egész évben gondozó közös gazdaságnak. Az idei kár olyan nagy, hogy inkább böngészésnek nevezhető a betakarítás tudtuk meg Boiyó István ágazatvezetőtől. Volt olyan esztendő, hogy háromszáz vagonnal szedtek le a kelétháti, csabonyi és öregközi gyümölcsösökben a lekvámakvalóból: az idén viszont 30 vagon is alig telik meg. Az összmennyiségnek pedig csupán egy- harmadát adja a legízesebb, legzamatosabb kajszi, mert inkább csak rózsabarack maradt. Az ültetvényeken egyébként a napokban indult a munka. A fagyoktól megkímélt egy-két szemért nem érdemes fára mászni, létrázni. A brigádok a hullott gyümölcsöt gyűjtik ládákba. Pedig vevő bőven akadna! Korlátlan mennyiséget tudnának értékesíteni a tavalyi felvásárlási ár duplájáért — ha lenne. Ami van: azt a Zöldért és a konzervgyárak kápják eladásra, illetve feldolgozásra. Az vigasztalja csak az ültetvénygazdákat, hogy a kajszi területének felén termesztett meggy rekord- termést adott. Az értékes gyümölcsből 70 vagonnyit sikerült eladni. F. P. J.
