Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-04 / 182. szám

1987. augusztus 4. • PETŐFI NÉPE • 3 B F.SZ K LG RT ESEK A KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL A gazdálkodás eredményességéért ASJS: Kunpeszéren Munkáspárt Központi Bizottsága július 4-én hozta nyilvánosságra a gazdasági- társadalmi kibontakozás programját. A dokumentum az emberek figyelmének központjába került, az üzemekben a gazdasági, társa­dalmi vezetőket, a munkásokat is gondolkodásra, vitára, a jövő alakítására készteti, s már a kormányprogram elkészülte előtt igyekeznek megtalálni az állásfoglalásból rájuk háruló feladatokat. A Kunpeszéri Parasztbecsület Tsz az 1986-os gazdasági évet 4,2 milliós mér­leghiánnyal zárta. A múlt évben, s je­lenleg is, a szövetkezet eredményének meghatározója az alaptevékenység. Rendelkeznek ugyan kisebb ipari ága­zattal, de az a gazdálkodás vonatkozá­sában nem túl jelentős. A veszteség okai: az aszályos esztendő a növényter­mesztésben 8,7 millió, az állattenyész­tésben a tartástechnológiai és személyi okok 3,4 milliós veszteséget okoztak. — A párt Központi Bizottságának novemberi határozata szellemében ez év tavaszára átfogó átszervezést hajtot­tunk végre — mondta Czesznak György elnök, — Ennek elsődleges cél­ja a további eredménytelenség elkerülé­se, a munkafegyelem megszilárdítása, új érdekeltségi rendszer bevezetése volt. Jelentős számú, nem termelő, mint például a községi tanácsnál lévő takarítói, felesleges adminisztrátori, besegítői, éjjeliőri és segédmunkás munkahelyeket megszüntettük, igye­keztünk az itt felszabaduló munkaerőt a nyereséget hozó ágazatokban foglal­koztatni. Az új bérszabályzat bevezeté­se jelentős összegű, egymillió forintos munkadíj-megtakarítást eredménye­zett. — Az első félév közgazdasági elem­zését elvégezve kiderült, hogy az intéz­kedések gazdasági jelentősége alatta marad elképzeléseinknek -r— szólt köz­be Szakálas Lajos, a pártalapszervezet titkára. — A belső tartalékok feltárása és a termelés szervezettebbé tétele csak minimális módon tudta befolyásolni azóta is romló helyzetünket. A Köz­ponti Bizottság július 2-ai gazdasági­társadalmi programjára támaszkodva, okulva korábbi intézkedéseink ala­csony hatékonyságából, új szemléletű stratégiát dolgoztunk ki. — Elsősorban a termékszerkezetet kell optimálissá tenni — vélekedett Bá­bel Sándor főkönyvelő, az alapszerve­zet szervezőtitkára —, figyelembe véve a keresleti-kínálati viszonyokat, a ter­mőföld minőségét, a termelési hagyo­mányokat és az eszközellátást. Talaja­ink aranykorona-értéke 7,2, nagyon változatos összetételűek. Számításaink szerint az eddig 800—1000 hektáron termesztett búzát jól kiválasztott vetés­forgóval 600 hektáron is meg tudjuk termelni, A így felszabaduló nagyon gyenge talajokat begyepesitjük és ka­szálóként hasznosítjuk. Megszünte­tünk többféle aprómagtermesztést, amelyek eddig rendre veszteséget okoz­tak és jelentős tőkét és energiát igényel­tek. A teljes körű növénytermesztési foglalkoztatottság érdekében kisebb területeken kertészeti művelést kívá­nunk megvalósítani. Olajtököt, papri­kát, paradicsomot, kaprot kívánunk termeszteni. — Állattenyésztésünk termékszerke­zete alkalmas arra, hogy a közös részé­re a nyereséget biztosítsa. Meglévő épületeink nem megfelelőek költségta­karékos termék előállítására. Elemzé­seink szerint pecsenyecsirkét csak már­cius 1-jétől október 30-áig szabad tar­tanunk — érvelt az elnök. —j Ezzel a 720 ezer kilós évi mennyiség 450 ezer kilóra csökken, de a kiesett árbevételt az ipari tevékenység pótolni tudja. Vál­lalkozunk. A téesztagoknak kiadjuk az épületeket, ahol csirkét, libát nevelhet­nek, esetleg sertést hizlalhatnak. Szer­ződést kötünk tagjainkkal anyajuh és angóranyúl tenyésztésére, tartására. Ami az ipart illeti, a múlt évben a 11 millió forintos árbevétel mellett csupán egymillió forintos nyereséget hozott. Ez ebben az évben várhatóan növeked­ni fog. Előzetes megállapodásokat kö­töttünk, például raklapgyártásra, s fel­tehetően a jövő évben már 20—30 mil­lió forint lesz az árbevétel, amely 3—5 millió forint nyereséget hozhat. A na­gyobb bővítésnek azonban gátat szab a szakképzett létszám és a fejlesztésre fordítható pénz hiánya. — A háztáji és kisegítő ágazat bőví­tése, az éhhez szükséges feltételek meg­teremtése érdekében változtatni kell eddigi szemléletünkön — folytatta a párttitkár. — Fel kell mérni a nagyüze­miig nem hasznosítható földterülete­ket, ahol eddig magas költséggel ala­csonyabb hozamokat értünk el. Ezeket át kell adnunk a háztáji részére. Negy- ven-ötven hektárról van szó. Az évente csak nagyon lassan emelkedő termelést olyan módon is gyorsítani kívánjuk, hogy a téesznél maradó árkiegészítés­ből bizonyos cél érdekében, például sertéstartásra, a tagoknak átadunk. Szorgalmazzuk a nagyobb értékű me­zőgazdasági kultúrák háztájiban való termelését, a kocaállomány növelését. — A párt kibontakozási programjá­ra épülő elképzelések elsősorban a nye­reség növelését célozzák — foglalta össze az elmondottakat a főkönyvelő. — Az évi átlagos 110—120 millió fo­rintos árbevétel a következő esztendő­ben sem változik jelentősen, a nyere- ségvonzatot kell emelnünk. Az ipari tevékenység alacsonyabb költségszint­tel képes gazdálkodni, ezért ennek bő­vülése esetén költségcsökkenésre szá­míthatunk. Figyelembe véve az eddig ismert szabályzók hatásait, a közös gazdaság képes lesz a helyzetét stabili­zálni és az évi árbevételhez viszonyított 4—7 százalékos átlagnyereséggel gaz­dálkodni. — A nagyobb arányú kibontakozás­nak gátat szab alapvető termelőeszkö­zünk, a termőföld igen alacsony értéke és a kedvezőtlen közgazdasági adottsá­gunk — mondta az elnök. — Az utób­bin lényegesen enyhítene, ha a köze­lünkben gazdálkodó szövetkezetekkel bizonyos feladatok vagy részfeladatok megoldása érdekében sikerülne össze­fogni. Az esetleges együttgondolkodás, az egymás támogatásának készsége je­lentős lehetőségeket rejt magában. Mi mindenesetre bízunk abban, hogy a megnövekedett gazdasági követelmé­nyek erre nem csak minket ébresztenek rá. Gémes Gábor KISZ-ES PÉLDA KALOCSÁRÓL Több lakás épül szövetkezeti kivitelezésben Az első félévben növekedett a lakásépítő szövetkezetek teljesítménye: 761 otthont adtak át, 180-nal többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A lakások mintegy 40 száza­lékát a fővárosban hozták tető alá, és nagyobb számban építettek Szolnok, Veszprém és Szabolcs-Szatmár megyében. Jelenleg csaknem 3,5 ezer lakást építenek, így remény van arra, hogy az év végéig a tavalyit meghaladó mennyiségű, 2000—2100 szövetkezeti lakásba költözzenek a tulajdono­sok. Az elmúlt két-három évben az előző időszakhoz képest kevesebb szövetkezeti lakás épült. A legnagyobb gondot az építési, szerelési'anyagok árának emelkedésén kívül elsősor­ban a telekhez jutás nehézsége okozta. A helyzeten némileg javított, hogy a tanácsok — különösen a nagyobb települése­ken — több foghíjtelket szabadítottak fel, és értékesítettek az építőközösségek számára. A Szövosz lakásszövetkezeti főosztályán elmondották: kedvező hatása van annak a ta­valy érvénybe lépett rendelkezésnek, miszerint a lakásszövet­kezetek megalakulásuk után közös hitelt kaphatnak az építé­si terület előkészítéséhez és az építés megindításához. Gon­dot okoz viszont még mindig, hogy a hitelezési adminisztrá­ció bonyolult és lassú. Részben emiatt — az általános fejlő­dés ellenére — néhány megyében lassult, vagy az elmúlt évek szintjén maradt a szövetkezeti lakásépítés. A Szövoszban és a lakásépítő szövetkezetek munkáját irányító fővárosi és megyei érdekképviseleti szervezetekben keresik azokat a megoldásokat, amelyekkel könnyíthetik az építkezők helyzetét. Az eddigieknél is korszerűbb otthonok létesítésére építőszövetkezet alakult az érdekképviseleti szerv részvételével Csongrád megyében. A fiatalok lakáshoz jutá­sát több helyen a KISZ-szervezetek is támogatják. így példá­ul Kalocsán, Szegeden és Szarvason KISZ-építőtáborokat szerveztek. Az újonnan alakult szövetkezetek törekednek a viszonylag olcsó építési eljárások bevezetésére, s takarékosan fűthető házak létesítésére. Egyre nagyobb szerepet kap a kivitelezés­ben a tagok, közülük is a fiatalok kétkezi munkája. Az év eleje óta összesen- 1500-zal emelkedett a szövetkeze­tek kezelésében lévő lakások száma, s már meghaladja a 265 ezret; ezeket 1126 lakásfenntartó szövetkezet kezeli. Az állo­mány nagyobb mértékben gyarapodott, mint amennyi új lakás épült, mivel időközben a társasházakban élők is alapí­tottak lakásfenntartó szövetkezeteket, például Borsod- Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Bács-Kiskun és Hajdú- Bihar megyében. Az összefogás a tapasztalatok szerint jobb lehetőséget nyújt az épületek állagának megóvására. A rend­szeres karbantartásra és felújításra sürgősen szükség van, mert a tagok birtokában lévő 25—30 éves lakóházak — amelyek az állomány nagy hányadát teszik ki — tatarozásra szorulnak.. A szövetkezeti lakásállománynak egyébként mintegy 60 százalékát óvja külön karbantartó szervezet. KÖRNYEZETÉRTÉKELÉS Tudóstámogatás a mezőgazdaságnak A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudo­mányi Kutató Intézetének munkatársai — az Orszá­gos Tudományos Kutatási Alap pályázatát elnyerve — olyan mikroszámítógépes kömyezetértékelési rendszert fejlesztettek ki, amellyel kimutathatják, hogy az egyes növények termesztésére melyik tájegy­ség a legalkalmasabb. A kutatók elsősorban Somogy megye termőterületeit minősítették, s az idén Borsod- Abaúj-Zemplén és Szolnok megye kerül sorra. Összegyűjtötték a vizsgált területek éghajlati, viz- földrajzi, domborzati, geológiai és talajtani adottsá­gaira vonatkozó adatokat. A munkához 23 hazai kutatóintézettől kaptak a szakterületükre vonatkozó térképeket, s ezek felhasználásával értékelték So­mogy megye termőterületeit. Az adatbank 300 ezer adatot tartalmaz, s tovább bővíthető. A szakemberek az 54 legfontosabb környezeti, tényezőt figyelembe véve, 16 négyzetkilométerenként minősítették a me­gye területét. Az adatokat mágneslemezeken tárolják, számítógép segítségével dolgozzák fel, s végül jól átte­kinthető, négyzetrácsos beosztású minősítő térképe­ket készítenek. A Földrajztudományi Kutató Intézet munkatársai elkészítették, illetve most készítik azokat a térképe­ket, amelyek több növény és gyümölcs termesztésére a legmegfelelőbb területeket jelölik. Ebbe a munkába bevonták a mezőgazdasági szakembereket is, akik egyebek között arról adtak szakvéleményt, hogy egy- egy növény milyen talajon, milyen csapadék- és nap­fénymennyiséggel fejlődik a legjobban. Á számítógépbe táplált adatok alapján percek alatt készíthető olyan térkép, amely tíz színnel megkülön­böztetve mutatja, hogy a vizsgált tájegység mely terü­letei felelnek meg leginkább, illetve legkevésbé a ter­mesztendő növény kívánalmainak. Somogy megyé­ben 19 növény- illetve gyümölcsfajta termőhelyeit minősítették. A földrajzi környezet információs rendszer nem csak a megyék átfogó minősítésének elkészítésére al­kalmas. Ennél jóval részletesebb, kisebb földterüle­tekre, akár táblákra lebontható térképek is készíthe­tők, amelyek jelentősen segitik a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőit döntéseik meghozatalában. A Földrajztudományi Kutató Intézet munkatársai arra törekednek, hogy kutatási eredményeik minél gyorsabban .hasznosuljanak a termelési gyakorlat­ban, ezért a megyék és a mezőgazdasági üzemek meg­rendelésére elkészítik a helyi adottságoknak megfele­lő földrajzi kömyezetértékelési rendszert. A kutatók a mikroszámítógépes rendszert alkal­massá tették a környezetgazdálkodásra vonatkozó más adatok rendszerezésére is. így például jól átte­kinthetően feltérképezhető, hogy hazánk mely terüle­teit sújtja leginkább a környezetszennyezés. „SOKAT DOLGOZUNK, DE A VASÁRNAP AZ VASÁRNAP” Folklórtábor a hartai szigeten iJPLÁgarliage^ ni táncosok műsora nagy sikert aratott.-A" 83 eves Payer György édesapjától ta­nulta az első cirkálni ázott lépéseket. ^ • Wünsch lidé kore­ográfus: nem ayy|g; h ■ tánccserék Időjárás őfelsége nem kényeztette el a hartai szigeten emelt táborváros la­kóit, de a ritmus, a mozgás, a népzene barátainak talán egy hóvihar sem szeg­hette volna kedvét. „A tánchoz hűvös kell!” — nyugtatták a polkától lihegő fiatalok a didergő, fotómasinás vendé­get. És aki a péntek esti fergeteges gála­műsor után végig marsolta, csárdásoz- ta a hajnalig tartó Duna-parti barát­ság-partit, érezhette: hideg szélben is kitüzesedik az ember, ha jár a lába. A hartai nagyközségi tanács és a he­lyi termelőszövetkezetek vendégei vol­tak az idén a Duna menti szövetkezeti táncegyüttesek. Rész és egész öregcsertői táncok, kiskun legényes, adonyi, gerlingeni, mosbachi polka, szirtaki — ez volt a táncrend, összeállí­tója, rendezője, a táborozássorozat ala­pítója és örökös művészeti vezetője pe­dig: Wünsch László koreográfus. — Hat együttessel dolgozom — kezdte — Fejér és Bács-Kiskun megyé­ben: Dunaújvárosban, Adonyban, Be- loianniszban, Szalkszentmártonban és Hartán. Régi megfigyelésem — mind­azok, akik kisebb, falusi amatőr együt­tesekkel foglalkoznak, találkozhattak már a problémával —, hogy az évközi próbákon idő hiányában csak a leg­szükségesebb tudnivalókat, i koreog­ráfiák alapelemeit tudjuk megtanítani a fiataloknak. Egy hosszabb, kötetle­nebb együttlét lehetőséget ad, hogy a részletek mellett rámutassunk az egész­re is. Tehát a tánctanuláson kívül á különböző dialektusokat integráló ha­gyomány folyamatosságáról, a népélet sok más területéről is szó essék. Jeles szakemberek — a többek között Fal- vay Károly és Vásárhelyi László nép­rajzkutatók ár töltöttek velünk a mos­tani táborozáson is egy-egy napot. — Ez tehát tápcos „edzőtábor”? — A tanulás, az ismeretterjesztés, a gyakorlás csak az egyik s talán nem is a leglényegesebb profil. Az igazi cél: erősödjenek a közösségek. A nemzeti­ségi falvakból, esetleg küllőidről érke­ző fiatalok ismerjék meg egymást. Ba­rátságok szövődjenek. Érzékelni lehes­sen az összetartozásunkat. Itt egy nagy, közös „színpadra” kerülnek a görög, a sváb, a kun és a Kalocsa környéki ka­rakteres táncrendek. Égyütt látva s lép­ve nagy élményt nyújtanak nézőnek, közreműködőnek egyaránt. Nem rit­kák a tánccserék, az eltanult, átvett számok sem. Akik segítenek Németh József, a szalkszentmártoni Petőfi Sándor Művelődési Ház igazga­tóhelyettese, a helyi termelőszövetkezet tánccsoportjának—s ilyenkor a tábor­nak is — mindenese. Tíz éve minden találkozón részt vesz; egy idő óta fele­ségével, gyerekeivel együtt.-— Egy falusi művészeti közösség éle­tében — mondta — vannak nehéz idő­szakok. Sajnos mi is tapasztaltuk ezt már néhányszor. Akkor kezdődnek például a bajok, ha sok fiú kap egyszer­re behívót, vagy többen megházasod­nak. A csoportvezetők üyenkor szinte házalnak a településen, hogy serkent­sék a visszahúzódókat. Ha ugyanis fel­bomlik egy közösség, megszakad egy folyamat, újra indulni nagyon nehéz. Ezek a nyári együttlétek nagyon jók arra, hogy rendeződjenek a sorok, újra magára találjon az együttes. Itt van ma este a teljes szentmártoni csapat. Eljöt­tek az úttörők és a veterán táncosok is. Jó együtt lenni, megmutatni a többiek­nek a színpadon, milyen dalokkal, lé­pésekkel mulattak kun nagyapáink a patkaporos bálakon és a lakodalmak­ban. — Szövetkezetünk — vette át a szót a gálára érkezett egyik mecénás, Helyei János, az Adonyi Március 21. Tsz elnö­ke — három művészeti csoportot is támogat. Tavaly nem sikerült igazán az évünk, húszmillióval kevesebb maradt a kasszában, mint szokott Amikor februárban, a zárszámadáskor a kultu­rális támogatásokról szavaztunk, ag­gódtam: nem hagyja jóvá a közgyűlés a százötvenezer forintot. Sokféle ala­pot meg kellett kurtítanunk, de a mű­vészeti csoportok támogatásaihoz nem nyúltunk. A tagság — egy része maga is táncol(t), énekel(t), zenél(t) együtte­seinkben — fontosnak találta az önte­vékeny közösségeket I— Az is az igazsághoz tartozik — szól közbe a táncból pihenni asztalunk­hoz térő 83 éves Payer György —, hogy mi még Adonyban megadjuk a módját az életnek. Sokat dolgozunk, de a va­sárnap az vasárnap! Éh apámtól tanul­tam az első cirkalmazott lépéseket, az­tán a Gyöngyösbokréta volt a felsőis­kolám. Később már én tanítottam a gyerekeimet, az unokáimat és ifjú bará­taimat. így vihető csak tovább az elő­dök megtartó öröksége; a néphagyo­mány. Egy nagy család... — Nem tudtam volna jobb nyári el­foglaltságot találni — vallotta a Stutt­gart melletti Gerlingen táncklubjának egyik legfiatalabb tagja, Éva Schmittler. — Három éve már járt itt egyik ba­rátom. Sokat mesélt a hangulatos ren­dezvényekről, de ez az igazi: magam is részt vehetek a fesztiválon. — Nem volt unalmas itt, a magyar táncosok és parasztzenészek között? — Jobbára Magyarországról kitele­pült németek lakják városunkat. Akik fontosnak tartják, hogy a legfiatalab­bak is megtanulják a Kárpát-medencé­ben élő népek történelmét, szokásait, nyelvét. Klubunk is ezért alakult. Most végre a valóságban is átélhettük, amit a gerlingeni magyar kultúrház színpa­dán tanultunk.-— Az NSZK-ban is vannak hasonló rendezvények? , '-f- Sokfele nyári elfoglaltságot kínál­nak a szövetségi köztársaság egyesüle­tei, ifjúsági szervezetei. Van művészeti táborunk is. Itt a közvetlenség, a pezs­gő közösségi élet tetszett leginkább. Az például, hogy idős emberek, kisgyere­kes családok, iskolások együtt lépték a szirtakit, a csárdást és a polkát. Kodály elveiről már hallottunk otthon is. A most látott Wünsch-módszert is ter­jeszteni kellene a nagyvilágban... * * * Hét év óta figyelem a Tolna, a Fejér és a Bács-Kiskun megyei szövetkezeti táncegyüttesek életét. Bőven volt alkal­mam meggyőződni róla, hogy a terme­lőszövetkezetek, az áfészek milyen bő­kezű mecénásai a kultúrának. Manap­ság, amikor a tanácsok — szinte kivétel nélkül—elzárkóznak az amatőr művé­szeti együttesek sok-sok forintot föle­mésztő működtetésétől, a közös gazda­ságok azok, amelyek a városokban és falvakban még áldoznak erre. Nem könnyű ma a százezreket kifizetni. Ala­posan mérlegelni kell minden forint ki­utalásakor, de azok, akik még hisznek a művészetekben, a néphagyomány ápolásának, továbbadásának fontossá­gában, azt hiszem, nem számolnak rosszul... Farkas P. József Nincsen rózsa ... Nincsen rózsa tövis nélkül! — tartja a közmondás. Pedig létezik tövis nélküli rózsa, például a zuhanynak a „rózsája", ami arra szolgál, hogy a cső végéről szétpermetezze a vizet. Vagyis, hogy kellemessé tegye a tisztálkodási művele­tet, a zuhanyozást. Nos, az utóbbi időben elszaporodtak a rózsatolvajok, mármint a zuhanyzók rózsáit eltulajdonító egyének. Főleg a strandokon űzik ezt a mesterséget. Elő­fordult nemrég, hogy például a kerek­dombi fürdő férfiaknak szolgáló zuha-. nyozóhelyiségében egyetlen kivétellel valemennyi zuhanyozóberendezésről hi­ányzott a szórófej, azaz a rózsa. Azt mondják az itt dolgozók, hogy a tisztelt és kedves furdővendégek vitték el eze­ket, egyszerűen lecsavarták a zuhanyfe­jet. Természetesen motozás nincs a ka­punál, lámpa sem gyullad fii. amikor a tolvaj elhagyja a terepet. így hát várha­tó, hogy rövidesen az utolsó rózsának is nyoma vész. Elvándorol, valamelyik kerti, netán „hobbi”-zuhanyzóhoz. Hogy mi a megoldás? Talán fémtövi­seket, netán varrótűhegyeket kellene forrasztani a rózsákra, hogy teljesüljön a közmondás. „Nincsen rózsa tövis nél­kül.1" Ámde úgy hírlik, hogy feltalálták már az el nem tulajdonítható zuhanyró­zsát. Ami azt mutatja, hogy országosan is dívik ez a szép szokás, és szükséges volt az el nem mozdítható tárgy kitalá­lása. Lenne még egy megoldás, de ez, úgy látszik, nem jutott eszébe senkinek: gyártani kellene annyi zuhanyozófejet, hogy bármikor kapni lehessen a szak­boltokban. Tudom, hogy ez túlságosan egyszerű, ezért van még egy javaslatom. Rendezni lehetne — hátha csak valami­lyen sportszenvedély áldozatai ezek az egyének — számukra egy rózsagyűjtő versenyt, lássuk, ki tud összelop... (bocsánat) összehordani több rózsát. Hogy ebből mi haszon származna? Rop­pant egyszerű: jutna minden zuhanyozó­szerkezetre egy-egy rózsa is, mint régen, még az eredeti állapotában. Hiszen va- lahonnét csak összehozták ezeket. F. T. P. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom