Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

művelődés Egyedi rajzfilmek, sorozatok, sikerek... Új alkotások és anyagi gondok Ez az esztendő sem különbözik a korábbiaktól abban, hogy a kecskemé­ti rajzfilmes műterem produkcióinak hazai és nemzetközi sikereiről rendre érkeznek az új hírek. Ahogy arról olva­sóinkat már tájékoztattuk, az év elején a magyar film- és tévékritikusok díját nyerte el a műterem belga ösztöndíjasa, Luc Degryse, Souvenir című — Kecs­keméten készített — alkotásával. Ugyanezt a produkciót a közelmúltban Birminghamben, egy nemzetközi kör­nyezetvédelmi filmszemlén jutalmazta a zsűri a „legjobb művészi hozzájáru­lás” dijával. De külön említést érdemel az idei kőszegi filmszemle is, ahol a Tóth Pál rendezte új kecskeméti rajz­filmsorozat, a Leó és Fred egyik epi­zódja vitte el a pálmát az animációs kategóriában. Ez a sorozat egyébként nemcsak a magyar nézők tetszését ra­gadta meg, de nagy sikerrel vetítették például a legutóbbi brüsszeli filmhete­ken is. S a legújabb hír: eddig egymil- lióan váltottak Jegyet a hazai mozik­ban, hogy megtekinthessék a kecske­méti műterem első egész estés filmjét, a Vízipók — csodapók című alkotást. Sikerek ide, elismerések oda, jelentős gazdasági nehézségekkel kell küszköd­niük napjainkban a rajzfilmeseknek is. Az állami dotáció csökkent az utóbbi években, míg a gyártáshoz szükséges alapanyagok árai és az energiaköltsé­gek emelkedtek. — Milyen lehetőségek kínálkoznak, hogy e gondokból kilábalhasson a kecs­keméti műterem? — kérdeztük annak vezetőjétől, Mikulás Ferenctől. — Különböző kiegészítő tevékeny­ségek felvállalásán gondolkodunk, amelyek plusz bevételeket jelenthetné­nek. Például sikeres filmjeink alapján mesekönyvek, kifestők kiadására ez­után is szívesen vállalkoznánk. A bök­kenő azonban az, hogy legnagyobb megrendelőnk, a Magyar Televízió anyagi helyzete sem túl fényes, éppen ezért ragaszkodik a filmjeinkkel kap­csolatos kiadványok kiadatási jogá­hoz. — Ez a jog miért a tévét illeti meg kizárólagosan? — Mert a rajzfilmjeink finanszírozá­sát egyedül vállalja. Arra, hogy ebben társak legyünk, nincs pénzünk. így vi­szont kiadási jogunk sem, miáltal jelen­tősebb pénzhez juthatnánk. — A szegénység csapdája... — Olyasmi. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy sorozat megrendelése és elkészülte közötti egy-két év alatt a gyártás költségei rohamosan emelked­nek, a szerződésben foglalt ár viszont változatlan marad. — Ráadásul — gondolom — a televí­zió él a monopolhelyzetével is, amikor a produkciók finanszírozásának mértéke kerül szóba. Üjabban pedig a Hungaro- film mellett, külkereskedelmi tevékeny­séget is folytathat a tévé. Milyen a ke­reslet ma a külföldi piacokon a kecske­méti alkotások iránt? — Szerintem jóval több országnak és jóval kedvezőbb anyagi feltételekkel el lehetne adni a rajzfilmjeinket. Olykor szinte elképesztő, milyen szerződések köttetnek a külhoni forgalmazókkal. És természetesen az előnytelen adás­vételek ugyancsak éreztetik kedvezőt­len hatásukat a gazdasági helyzetünket illetően. —• Végül is lát kiutat? — A jelenlegi körülmények között nem marad más, mint felvállalni egyre több külföldi bérmunkát. Ebben az esetben viszont számolni kell azzal, hogy háttérbe szorul az önálló alkotó­munka, vagyis kevesebb kecskeméti rajzfilin születik a jövőben. — Milyen produkciók készülnek je­lenleg? \ — Befejeztük a Vízipók — csodapók harmadik, 13 részes sorozatát, melyet ez év őszén kezd el sugározni a televí­zió. Ugyancsak a tévé megrendelésére forgatjuk a Magyar történelmi mon­dák 13 epizódját, Jankovics Marcell rendezésében. Ébből hat részt adunk át az idén. Gyulai Líviusz és Szoboszlay Péter közös munkája a Kentaurgyerek című új sorozatunk. Az első öt epizódja ez év végéig elkészül. A televízió szóra­koztatóosztálya részére forgatjuk az Ajtó című, ugyancsak új sorozatot. Ér­dekesség, hogy a Táltos Könyvkiadó­tól is kaptunk megrendelést: a népszerű Bucó, Szét ti és Tacsi kalandjait közlő mesekönyvsorozatot Haui József fil- mesíti majd meg. Most fejeztük be a Várakozási gyakorlatok című egyedi filmet, svájci megrendelésre. Tóró An­namária Csiga, Homolya Gábor A harmadik ... és Deák Péter Avarok című egyedi produkciója szintén elké­szül még ebben az évben. Folytatása következik a Leo és Frednek, illetve a Magyar népmesék sorozatnak is, és több jó filmterv megvalósításra vár még... * *• * Szeptembertől Kecskeméten kap otthont az Iparművészeti Főiskola ke­rámia- és animációsmester-képző tago­zata. Ez minden bizonnyal kedvezően hat a jövőben a rajzfilmes műterem al­kotógárdájának utánpótlására is. Per­sze tehetséges, vállalkozó kedvű művé­szekből nagy hiány eddig sem volt, s a műterem fennállása óta eltelt tizenhat esztendő bizonyítja, hogy képesek ki­emelkedő művészi értékek létrehozásá­ra a kecskeméti rajzfilmesek. Önmagá­ban azonban kevés a tehetség és a vál­lalkozó kedv: az animáció jelentős költségekkel jár. Vagyis a műterem jö­vőjét is alapvetően meghatározza majd az, hogy milyen anyagi nehézségekkel kell a rajzfilmeseknek szembenézniük. Koloh Elek OSZTOJKÁN BÉLA: Estére Odakinn tajtékot vet a hó hosszú haja van anyámnak robotos tündér sző benne kései menyasszonyruhát magának Ki lesz a vőlegény hoz-e majd koszorút csak én tudom meddig élek ki hoz neki bábát ha én nem élek este ha fiút szül este ha lebabázik madár-holtakat vedlő fák alatt nélkülem halottast kivel játszik vigalmak özvegye SZELES JÓZSEF: Első vonal ujjlenyomatom a térképen nem is értem mikor értem ide a minden gyönyörtől áldott minden szenvedéstől terhes medencébe végiggondolom újra felirat mosolyog a peronon: Közép-Európa! KÖNYVESPOLC Anne Baker különös kötettel ajándékozta meg a különle­ges útleírások kedvelőit. Főijének dédapja, a világhírű angol utazó, vadász S. W. Baker élettörténetét a feleség naplójának feldolgozásával adta közre. A Rabszolgák földjén című könyv alcíme: Egy magyar nö a felfedezők és rabszolgák között, 1870—1873. Főhőse Samuel White Baker és felesége, Sass Flóra. Amilyen fordulatokban, izgalmakban gazdag egy Afrika-kutató élete, olyan csodálatos a férjét elkísérő, múltjában ezer rejtélyt őrző asszony sorsa. A kötet a magyar olvasó előtt teljesen ismeretlen világot, a gyarmatosítás hétköznapjait tálja fel. Egy történelmi tra­gédiát, melyről megbízható forrásmunka igazán kevés ma­radt fenn. É sajátosság emeli különös rangra e kötetet, de legalább annyira különlegessé teszi az a tény is, hogy a könyv alapját képező napló egy Kecskemétről elszármazott család lányának munkája. Ki is volt Sass Flóra? Hogyan lett útitársa S. W. Baker­nek? Baker 1838 decemberében Pestről a Vaskapun át hajózott, amikor a jég összetörte bárkájukat. Vidinben kénytelen volt partra szállni és’ hosszabban elidőzni. Ott figyelt fel a rab­szolgapiacon egy 18 év körüli, rendkívül szép, szőke lányra, akit öt fontsterlingért megvásárolt. Ez a nő volt Sass Flóra, akinek személye körül sok a talány. A rejtélyeket nagyban befolyásolja az a tény, hogy végrendeletében utasította ügy­védjüket, minden reá vonatkozó okmányt halála után ége­téssel semmisítsenek meg. Döntésével feltehetően az angol családot, a leszármazottakat igyekezett megóvni a kedvezőt­len társadalmi előítéletektől. Sass Flóra családja abból a famíliából származott, mely­nek nemességszerző őse Sass György kecskeméti lakos volt. A XVIII. század második felében a család több ágra szakadt, egyik részűk Erdélyben telepedett le. Valószínű, ennek a dinasztiának gyermeke volt Flóra. 1848-ban a magyar forra­dalom ellen felizgatott román parasztok több helyütt várat­lan támadást intéztek magyar falvak, birtokosok ellen. Ilyen támadásnak estek áldozatul Flóra szülei is. Az árvát egy erdélyi örmény család vette magához, akik a kislánnyal együtt török területre menekültek, ahol a lányt hamarosan a rabszolgapiacon árulták. Ott találkozott Bakerrel, aki megvásárolta öt. A gazdag, előkelő családból származó angol 1861-ben a Núbiai-sivatagon keresztül Kartumba utazott, ahöl a Nilus- forrásvidék felkutatásához expedíciót szervezett. Három­éves, viszontagságos út a forrásvidékhez és haza Angliába, fiatal feleségével, Sass Flórával. Az újkori felfedezők jeles alakjának, a magyar származású asszonynak naplója alapján készült útikönyv a Panoráma Kiadó gondozásában jelent meg, dr. Krizsán László értékes előszavával, a Régi magyar utazók sorozatban. Kerekes Magdolna TÓTH-MÁTÉ MIKLÓS: Időzavar Sügér nagyon ritkán jár moziba, tévét is csak alkalomszerűen néz, esténként szakkönyveket olvasgat otthon, vagy a számítógéppel bíbelődik. Sügér progra­mozó matematikus egy vállalatnál, sze­reti a munkáját, tulajdonképpen — ahogy mondogatja is ■— az tölti ki az életét. Néhqny éve még egy asszony is kitöl­tötte, de Sügér — bárhogy akarta is — nem tudta igazán „beprogramozni” a mindennapjaiba, így rövidesen elváltak. Az asszony azóta már újra férjhez ment egy mézeskalács-készítőhöz, aki ugyan nem sokat ért a matematikához, de a szívügyekhez annál inkább. Most hát egyedül él Sügér a harmin­cas éveit taposva, és reménnyel telve, hogy eljöhet még az- „igazi"' az ő életé­ben is. Csak éppen ismerkedni nehéz manapság ezen a nagyra duzzadt ' Pes­ten, különösen egy olyan elfoglalt, visz- szahúzódó embernek, mint Sügér. A vállalatnál nincsenek kedvére való nők, hirdetni, házassági irodákat járni nem az ő „műfaja", szórakozóhelyeket látogatni úgyszintén, az utcai ismerke­dés meg egyenyesen elképzelhetetlen a számára. „Majd valahogy kialakul..." —gondolja Sügér két számtani művelet között, de ezenkívül nem tesz semmit az ügy érdekében. Egyik este, hosszabb túlórázás után, fáradtan érkezik haza, és számoktól zsongó agyát pihentetni bekapcsolja a televíziót. Valami magyar filmvigjáték megy, a történet valamikor a harmincas évek végén játszódik. Sügér szórakozot­tan figyeli az eseményeket, agya „Képer­nyőjén" néhány részmegoldást perget még le a munkájával1 kapcsolatban, és már hajlik rá, hogy elzárja a készüléket, amikor a filmben megjelenik a nőifősze­replő. Beperdül inkább, szőkén, teltkar­csún, kicsit ferdevágású szeméből hun­cut fényeket villantva elő, és Sügér, a programozó matematikus, ,j>rogramon kívül" a hatása alá kerül. 0 még ilyen szép nőt nem látott! Ez maga az élet, maga a fiatalság! Ha ő ezt megismerhet­né közelebbről, ha csupán pár szót vált­hatna vele, és hát ki tudja... hátha... Végül is történhetnek még csodák, hát­ha a művésznő is egyedül él, és talán éppen ő. Sügér... Igaz, ez még álom­nak is túlzás, de miért ne lehetne meg­próbálni .. * Mi történhet? Legfeljebb nem sikerül az egész... A film után felhívja a televíziót, és megkérdezi, ki játszotta az imént vetí­tett filmnek a női főszerepét.- Vígh Eleonóra... — hangzik a válasz. Nem túl ismert név — gondolja Sügér — , de hát fiatal, kezdő színésznőnél ez természetes. És egyébként sem jelent so­kat, hogy ö ismeri-e vagy sem, hiszen nem járatos a színházi világban. Tárcsázza a nevek szerinti tudakozót, és megkérdezi, hogy Vígh Eleonóra mű­vésznőnek van-e otthoni telefonja. Örömmel hallja, hogy igen, és jegyzi fel a megadott számot. Eddig hát simán ment minden, de most hogyan __ to­vább ...? Mit mondjon majd neki? És mi történik, ha a férje vagy az élettársa ,veszi fel a telefont? Gratulálni azért le­het az alakításához, ebben még nincs semmi törvénybe ütköző. Legfeljebb ennyi, és nem több, de legalább hallja ezt a kedves, szép hangját. Milyen jól éne­kelt abban a vidám filmben, és remekül táncolt! Temperamentumos nö lehet, az egyszer biztos! Izgatottan hívja a megadott számot. Foglalt. Hát persze, sokan gratulálhat­nak neki most. Még egyszer próbálko­zik, aztán újra. Végre sikerül. — Vígh Eleonóra művésznő?..,V— kérdezi Sügér torkában kalimpáló szív­vel. — Igen, az vagyok... —• hagyja helyben a női hang, amit éppen csak érteni lehet. Sistereg, recseg a telefon, lehet, hogy vonalhibás. — Elnézést, hogy csak így ismeretle­nül ... — kezdi Sügér —, de nem tud­tam megállni, hogy elragadtatásomat ne tolmácsoljam mindjárt a művésznő­nek ... Az első elfogódott mondatok után Sü­gér fokozatosan belelendül, dicséri a re­mek alakítást, a nagyszerű élményt, amit ezáltal kapott, és ha nem venné tolakodásnak a művésznő, nagyon sze­retne egy autogrammal ellátott fényké­pet. ■— Maga találkozni akar velem? — kérdezi a nö. — Igen, ha lehetne... — mondja megcsukló, rekedt hangon .Sügér —, csak éppen, hogy egy kézcsókkal is kife­jezhessem a hálámat... >— Nincs akadálya — mondja a nö —, jöjjön el holnap a lakásomra. Hold utca négy, harmadik emelet kettő. Dél­után öt óra. Megfelel? — Igen ... hogyne... És köszö­nöm ... Sügér aznap nehezen alszik el. Erre még titokban sem számított. A nö a la­kására invitálta. Ez fantasztikus! Ez mese! Ez egyszerűen nem is lehet igaz! Csak álmodja... biztos, hogy csak ál­modja az egészet! Tíz szál vörös rózsával baktat fel másnap délután egy belvárosi öreg bér­ház harmadik emeletére. A lift persze nem működik. De ez most nem érdekes, bagatell, nevetséges... Még néhány perc, és szemközt állhat a szőke csodá­val, a kedvesen csúfondáros szemek rá­villannak, és ö, Sügér... Hány lépcső­fok még?! Pontban öt órakor nyomja meg a csengőt. Béniről kutyaugatás felel erre, majd hallja a biztonsági zár csörgését, a kulcs fordulását, és végre kinyílik az ajtó. Kék masnis pincsi ugrik rá, végig­nyal a kezén, körbeszimátolja. — Csöpike, nem szabad! — inti rend­re egy szigorú női hang, mire a pincsi még egy utolsót vakkantva otthagyja a programozó matematikust. — Ugyan már, olyan aranyos... — akarja mondani Sügér, de a látványtól megdermed benne a szó. A rózsacsokor fedezékéből kitekintve hajlott hátú kis öregasszonyon pásztáz végig a pillantá­sa. Haja fehér, mint a porcukor, necchá- lóval körítve, csipkezsabós, sötétkék bársonyruhát visel, és ezüst fogantyús botra támaszkodik. — Vígh Eleonóra vagyok... — mondja, és koppant kicsit a botjával. — Kerüljön beljebb, fiatalember... Sügér nehezen mozdul, mint akit megbabonáztak. Mi ez? Valami rossz tréfa? —.Bizony, leikecském ... — sóhajt az öregasszony, nyugtázva Sügér elké­pedt pillantását —, eltelt az idő... Tud­ja mikor készült ez a filmem? Ezelőtt ötven évvel. . . — Ötven évvel?! — Sügér szájából úgy hatnak a szavak, mint egy feljajdu- lás. — Maga ezt nem tudta? — A nénike nevet Sügér elképedésén. — Hogy lehet ez? Hiszen már csak a kópia miatt is... :— Fekete-fehér készülékem van ... —■ motyogja Sügér —, elég régi is már... De egyébként is később kap­csoltam be... És tetszik tudni, én na­gyon ritkán nézek filmet... — No, nem baj — mondja a matróna —, azért csak jöjjön be... Majd kere­sek egy képet magának abból az időből. Tudja, fiacskám, én nagyon korán abba­hagytam a színészetet. Drága megbol­dogult uram vasúti főtanácsos volt, ko­moly ember, választanom kellett. És én választottam ... Három gyerek, hat unoka... így folytatódott az éh pá­lyám. — De a telefonkönyvben a művészne­vén tetszik szerepelni. Gondolom, azért tudták megadni a számot. — Ja igen ... valóban ... Mert sze­gény uram halála után még megkísértett a múlt. Néhány évig még játszottam itt- ott, de csak olyan nyúlfarknyi szerepek­ben. Statisztádgattam inkább, na, ez az igazság. De annak is van már vagy tíz esztendeje. Elöretipeg a szobába, helyet mutat Sügérnek egy diszpámákkal zsúfolt ka­napén. és közben vázába rendezgeti a rózsákat. <■ — Szépek... nagyon szépek. Nem is tudom, mikor kaptam ilyen gyönyörű rózsacsakrot utoljára. Maga igazán ga­vallér, fiatalember. Kér egy kis likőrt? — Nem. Köszönöm nem kérek.-— Talán egy kis bort? — Tessék csak hagyni. Nincs sok időm. Igazán csak egy pár percre jöt­tem ... — Sügér szájából tompán kop- pannak a szavak. Ilyen blama is csak vele eshetett meg! Észrevehette volna, hogy az egy régi film. De akkor is csak azok az átkozott számok ... mindig a matematika ........Élhetetlen" — hallja új ra elvált felesége hangját, és most ma­gában tökéletesen igazat ad neki. — Várjon, kedveském, keresek egy képet—mondja az öregasszony, és szép mívű, ódon kredencnek húzza ki a fiók­ját. Csengetnek. Hallani, hogy a pincsi megint az ajtót kaparássza csaholva, de az öreg néni nem figyel most a csenge­tésre. Albumot vesz elő, azt lapozgatja. — Csengettek! —figyelmezteti han­gosén Sügér. — Az unokám lesz... — mondja az öregasszony, és indul ajtót nyitni. — Leküldtem a patyolatba. Sügér utánanéz. „Éppen csak ötven évet késtem . \.” — gondolja fanyarul, és rácsap az egyik diszpámára. El innen, de minél előbb! Aztán már jön is vissza az öregasz- szony, és vele egy lány. Sügér megtágult szemmel nézi. Hiszen ez a szőke csoda' Pontos,mása annak, akit a filmen látott. Vagy talán még attól is szebb, kívánato­sabb. — O a legidősebb unokám... — mondja az öregasszony —, Elvira. És képzelje, fiatalember, programozó ma­tematikus ... Egy volt színésznő unoká­ja. Hát nem fantasztikus? — De igen ... az... Fantasztikus! — dadogja Sügér felállva a bemutatko­záshoz. És úgy érzi, csoda történt. Sző­ke csoda!

Next

/
Oldalképek
Tartalom