Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

1987. augusztus 1. • PETŐFI NÉPE • 3 HÉZAG A JOGSZABÁLYOK KÖZÖTT Meg nem váltott évek? Az idős korú szövetkezeti dolgozók szociális biztonságáért A Petőfiszállási Petőfi Tsz egyik nö­vénytermesztési brigádvezetője, Szalai János már nem fiatal ember, de bizo­nyára azt sem venné jónéyen, ha valaki öregnek nézné, itevezné. Életkorára vo­natkozóan talán az lenne a legszeren­csésebb, ha ezt mondhatnánk: nincs messze a nyugdíjtól, hiszen — hogy ne kerülgessük a forró kását — már SS éves. De miért is firtatjuk ennyire Szalai János éveinek számát? Nos, azért, mert jelenlegi törvényeink értelmében általá­ban igaz, hogy a nők SS, a férfiak 60 éves korukban elérik a nyugdíjkorha­tárt. Azonban Bács-Kiskun megyében sokakról, így Szalai Jánosról sem mondható el ez. —- Csak akkor leszek nyugdíjjogo­sult, ha további 15 ■esztendeig dolgozva megélem a hetven évet -— töpreng a jövőbe tekintve, s bizony későbbi sza­vaiból is kitűnik: meglehetősen bizony­talannak látja jövőjét, bár szerencsére nincs különösebb baja az egészségével. Legalább is egyelőre. De az.idő múlik. S a kiskunsági TESZÖV egyik felméré­se szerint 5—6 ezerre tehető azon szak­szövetkezeti tagok száma, „akiknek sorsa a jövőt illetően aggasztó”.' Ilonka, Julika, meg a „Rozi19 • Szalai János brigádvezető és Beálló Sándor tccsz-clnök megbeszéli a napi felada­tokat. (Tóth Sándor felvétele) Egy hónapon tíz év múlik „Elveszett” esztendők Nem terheljük az olvasót különféle paragrafusok szapora bekezdéseinek felidézésével, amelyek bonyolult felté­telekben „gazdagók”, olykor szerte­ágazó jogi ismereteket is igényelnek, s kuszaságukban szinte lehetetlen eliga­zodniuk az úgynevezett egyszerű embe­reknek. Azt azonban hadd idézzük fel, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének időszakában hazánkban a mai téeszeken kívül más szövetkezeti típusok is létrejöttek, amelyeket mosta­ni gyűjtőnevükön szakszövetkezetek­nek hívunk. S bár voltak, amelyek megszűntek vagy téesszé szerveződtek, az országban jelenleg meglevő hatvan szakszövetkezetnek csaknem S0 száza­léka, taglétszámát tekintve pedig több mint a fele Bács-Kiskunban működik. Az említett petőfiszállási közös gaz­daságban is sok olyan dolgozó van, aki eredetileg egyénileg gazdálkodott, majd szakszövetkezetben végzett hasz­nos munkát, ám eközben vagy nem - szerezhetett, vagy netán a tájékoztatás, illetve a tájékozódás hiánya miatt nem szerzett az időskori szociális biztonsá­ga szempontjából számbavehető éve­ket. Igaz, korábban „meg lehetett vál­tani” ezeket az esztendőket, ám az tény: egy 1981-ben hatályba lépett tör­vénymódosítás szerint aki 1990-ig nem éri el az 55., illetve 60. életévét, s ugyan­akkor nem lesz meg a jelenleg még ele­gendő tíz év szolgálati ideje, annak 1991-től már 20 éves szolgálati időt kell megszereznie. — Nagy gondot okoz gazdaságunk­ban az a rendelkezés, amely tízről húsz évre módosította a minimális szolgálati időt — mondja Beálló Sándor, a petőfi­szállási téesz elnöke. Mint megtudtuk, például a Kiskőrösi Kossuth Szakszö­vetkezetben még ennél is rosszabb a helyzet. Mert miközben a gazdálkodás hatékonysága kerül mindinkább elő­térbe, addig hatvan-hetvenéves, a fiata­loknál kevesebbet bíró embereket kell, kellene foglalkoztatniuk. — Természetes, hogy egy-egy jogsza­bály bevezetése nem lehet minden egyes személy számára előnyös — folytatja Beálló Sándor —, mégsem nézhetjük tétlenül: nehéz helyzetbe kerülnek dol­gozók, akik egyáltalán nem csavargás­sal, naplopással, hanem szorgos munká­val töltötték el eddigi életüket. Am kevés a saját erőnk. Különösen sajnálatos M. Imréné esete. Ugyanis ha ő egy hónap­pal előbb születik, vagyis 1990. januárja helyett 1989. decemberében betöltené az 55. életévét, akkor tíz esztendei elismert munkája nyomán jogosult lenne társa­dalombiztosítási ellátásra. így viszont újabb tíz évet kell majd Jélmutatnia — egyetlen hónap miatt. A téeszelnök persze nem változtat­hat mindezen, csupán vezetőtársaival együtt minden segítséget igyekszik megadni az ilyen vagy más módon ne­héz helyzetbe kerülőknek. No de a ren­delkezésre álló évi 100—200 ezer forint segélyezési összeg — az ö szavaival élve — legfeljebb karácsonyi ajándékra ele­gendő, mivel a 309 aktív dolgozónál már most is több, összesen 362 nyugdí­jasuk és járadékosuk van. Az 1990-től esedékes változás egyébként 106 dolgo­zójukat érinti. — A különösen alacsony nyugdíjúak- nak a megyei társadalombiztosítási ta­nács által nyújtott, úgynevezett kivételes ellátás sem megoldás — vélekedik Beál­ló Sándor —, s ugyanez mondható el a tanácsi szociális segélyezésről is. Nyugdíjnál kisebb járadék Úgy tűnik, a helyi segítések és más támogatások is kevésnek bizonyulnak, akár az ominózus tiz évnek húszra való növeléséről, akár arról van szó, hogy a szakszövetkezeti tagság egy meglehető­sen magas életkor elérése esetén is csak a nyugdíjnál kisebb járadékjogosultsá­got szerezhet. Helyes lenne tehát, ha az új nyugdíjtörvény bevezetése előtt, az általános társadalmi igazságosság elvé­nek érvényre juttatásakor — nem azzal ellentétben,'de kellő módon — mérle-' gelnék a vázolt, jelentős mértékben csak Bács-Kiskunra vonatkozó speciá­lis helyzetet is, keresve az igazi megol­dást. A kiskunsági TESZÖV már tett ja­vaslatokat a szakszövetkezeti tagságot érintő járadékos ellátás saját és köz­ponti forrásokböf történő ‘korszerűsíté­sére, annál js inkább, pier) a mozgalom c formájára hosszú távon számítani kell. S bizony sok á tennivaló mind a jelenlegi, mind a volt szakszövetkezeti tagok jobb szociális ellátása érdekében. Tudjuk, nincs könnyű helyzetben a népgazdaság, de talán mégis meg lehet­ne találni a jobbítás lehetőségét, a hát­rányos helyzetű megyénkbeli néhány ezer idős szakszövetkezeti tag szociális biztonsága javításának módját. Vitaszck Zoltán Első két helyezés országos versenyen A Rosytext-kezelők országos versenyén — amit ötven tanácsi alkalmazott részvételével rendeztek meg Budapesten, a Kongresszusi Központban —, a Bács-Kiskun Megyei Ta­nács két dolgozója szerezte meg az első és a második díjat: Csöbiné Képes Ilona, a pénzügyi osztály gépírónője és Vörös Béláné, az ipari osztály előadója. Fiatalok mindketten, de az irodai adminisztrációnak már nem egy „technikai váltását” érték meg. Bár az első koránt­sem volt olyan nagy horderejű, olyan nagyjelentőségű, mint .ez a mostani. Csöbiné mondja: — A.közgazdasági szakközépiskolában mechanikus író­gépen tanultunk gépelni, itt, á tanácsnál villanyírógéppel kezdtem dolgozni. Ez utóbbit inkább csak „szokni”, a Rozy- textet — vagy ahogyan becézzük: a Rozit.— viszont, amivel két éve dolgozom, tanulni, tanulmányozni kellett. Sőt, kell, mert még most sem ismerem valamennyi képességét, tulaj­donságát. Ezt bizonygatni sem szükséges, elég a „Rozira” ránézni: számítógépnek hihetné az ember. Ami nem is áll messze a valóságtól. A konstrukció ugyanis, ha úgy tetszik, mikroszá­mítógép, vagy szövegszerkesztő, esetleg egy nagyobb számí­tógép terminálja. — Kezelésével, illetve az elméleti tudnivalóival a gyártó cég, a Rolitron Kisszövetkezet ismertetett' meg bennünket folytatja Csöbiné. — Egy Ikarussal ideálltak a tanácsháza elé, az volt az egyhetes tanfolyam helyszíne. Amint ez befeje­ződött — éppen úgy jött ki a lépés —, szabadságra mentem. Amikor visszajöttem, fejest ugrottam a mélyvízbe: vb-anya- got bíztak rám, amivel nagyon gyorsan, nagyon pontosan kellett elkészülni. Majdnem háromórás túlfeszített munka után döbbenten tapasztaltam, hogy „elszállt a program”, a gép nem rögzítette lemezre a szöveget: elölről kellett kezde­nem ...! Vörös Béláné ismerkedése sem volt „fájdalommentesebb” a gépével. — Az ipari osztály kicsit később kapott Rosytextet, mint a pénzügyi, így én másik csoporttal végeztem a tanfolyamot, Pesten. Megismerkedtünk az elmélettel, megtanultuk az alapvető gyakorlati tudnivalókat, a gépelést, a kinyomtatást stb., de a többit végsősoron magunknak kellett kiküszködni a könyv segítségével. Nagyon sokat fájt a fejem a túlfeszített munkától, de most már öröm ezzel a géppel dolgozni.- Egyelőre szövegszerkesztésre, telexkezelésre, háttér- nyomtatásra használjuk — veszi át a szót Csöbiné —, bár több mindenre lenne alkalmas. Mivel a tanács valamennyi osztályán van most már legalább egy, elképzelhető, hogy összekötik valamennyit, így az egyik osztályon föladott szö­veget a másik osztály gépe átveszi.. Hogyan? Megjeleníti a képernyőn, lemezre rögzíti, amit azután ki lehet nyomtatni. Miközben bemutat abból néhányat, amit a „Rozi” a szö­vegszerkesztésben tud, Vörös Béláné el is magyarázza, mit csinál. — Vannak úgynevezett törzs-szövegek: cégjelzés, aláírás stb. Ezeket ráírom lemezre és ha levelet kell írnom, egyetlen gombnyomásra megjelenik a szövegmezőben.' Hasonlókép­ELETMOD-VIZSGALATOK Vörös Béláné • Csöbiné Képes Ilona pen a határozati szöveg, aminek nagy része mindig ugyanaz. De a javításokat, módosításokat is meg tudom csinálni anél­kül, hogy újra kellene gépelnem az egész anyagot. A gép beállítja a margót, a levél, az irat formáját. Különböző lemezeken levő szövegeket össze lehet „ollózni”, azaz a kí­vánt sorrendben kinyomtatni. Nagyon gyorsan, hiba nélkül, szépen dolgozik a „Rozi”. Azonban kezelője sem tévedhet, mert a gép „irgalmatlanul pontosan” hajtja végre feladatát. Minőségi munkát produ­kál, de partnerétől is azt kíván. A tanácson mindazok, akik vállalták a gépkezelést, 300 forint fizetésemelést kaptak. Egyébként a versenyen szövegszerkesztés volt a feladat, meg­oldása közben vált nyilvánvalóvá, ki mennyire ismeri a gé­pet. Nos, az eredményt tudjuk: Ilonka és Julika tudása átla­gon felülinek bizonyult. Almási Márta Nőtt a kereső munkával töltött idő A Központi Statisztikai Hivatal fel­mérést készített arról, hogy miként vál­tozott a lakosság életmódja az elmúlt tíz évben. Több mint tízezer— 15 és 79 év közötti — személyt kérdeztek meg: hogyan tölti el a nap huszonnégy óra­ját. Az adatokat 1986 márciusától egy éven át folyamatosan gyűjtötték. Az első' tapasztalat az volt, hogy a hetvenes évek közepéhez — az 1976 —1977. évi legutóbbi hasonló felmérés­hez — képest tovább növekedett a ke­reső munkával eltöltött idő. A korábbi­akhoz viszonyítva erőteljesen bővült a A TÁRGYALÓTEREMBŐL ' SjfSSiilS Z’r.'t&mmu&gs <okakat botránkoztató vesz- * tegetési ügyben hirdetett ítéletet nemrégen a Kiskőrösi Városi Bíróságon Szalainé dr. Csapiáros Mária tanácsa. A rendkívül körültekintően megfogalmazott elemzés, az alapos indoklás egy olyan vesztegetés- és visszaélés-sorozatot tár elénk, amely mutatja: egyesek gátlásta­lanul visszaélnek az emberek bizalmával, tájékozatlanságával. Eladta az állami támogatást ítélet a tázlári korrupciós perben A1 bíróság a László György (Tázlár, IV. körzet 47.) ellen egyrendbeli, hiva­tali, vesztegetés vétsége miatt indított büntető eljárást megszüntette; a vád­lottat megrovásban részesítette. Kovács Sebestyén Andrást és Müller Antalnét — mindketten Tázlár III. körzetbeli lakók — bűnösnek találta egyrendbeli hivatali vesztegetés vétségében és a vádlottakat két-két évre próbára bo­csátotta. Hunyadi László kisiparost (Tázlár, Bercsényi u. 12.) bűnösnek ta­lálta egyrendbeli, társtettesként elköve­tett hivatali vesztegetés vétségében. Büntetése: nyolcvan napi tételű — ösz- szesen 12 ezer forint — pénzbüntetés. Az ügy ötödrendű vádlottját, Trisz- tyinki Pált (Tázlár Dobó u. 1.) —, aki lakóhelyén tanácselnök volt nyugdíja­zásáig — bűnösnek találta a bíróság kétrendbeli, vezető beosztású, hivata­los személy által elkövetett vesztegetés bűntettében és egyrendbeli büntető ügyben hamis tanúzásra felhívás vétsé­gében. Ezekért a volt tanácselnököt, halmazati büntetésként, egy évi és négy hónapi börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélte, és két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A beosztásával, választói bizalmával visszaélő községi vezető — derül ki a vádiratból — már 1973 (!) óta szervezte a Tázlár környéki pusztai gazdaságok villamosítási ügyeit. Életeket tartott meg, gazdálkodást serkentett, közhasz­nú vállalkozásokat indított útjára a megyei tanács által i& támogatott prog­ram. Jó ügyet szolgált tehát a falucska tanácsának vezetője, amikor lelkesen segítette a kisfeszültségű hálózatok bő­vítését. 1 A bűn csapdájába talán sohasem ke­veredik Trisztyinszki, ha a végrehajtó bizottság aktivitását nem szorítja vissza. Talán qz is elejét vehette volna a bajok­nak, ha az időnként bekopogtató revi­zorok időben figyelmeztetik az elnök feletteseit: Trisztyinszki sorozatosan túllépi hatáskörét, a választott testüle­teket nem tájékoztatja döntéseiről. 1 Sajnos, nem igy történt! A társadal­mi kontroll kizárásával „kiskirályos- kodó” elnök teljhatalmat gyakorolha­tott a tanácsi'pénzügyek intézésében, s ez egy nálánál acélosabb jellemet is próbára tett volna. Ha villany van — minden van! — mondja a tanyasi közmondás. Osszcsű- riti a szentencia a pusztákon élők több évtizedes tapasztalatait. Ahová elér az energiát s egyben erőt hozó kábel, ott lábra kap a gazdaság, otthonra talál a kultúra. A tázlári tanyavillamosítások­kor is „volt minden", ósak a korrekt vezetői intézkedés hiányzott. Az ítélet indoklásából kiderül: 1985 decemberéig a jól szervező falugazda maga rendelte meg a Démász illetéke­seinél a villamosításra kijelölt körzetek szerelési, építési költségvetéséti A vég­összeg egyharmadára ezután kérvé­nyezte az állami támogatást. Trisz­tyinszki azután buzgón átvállalta a központi pénzek „kiosztásának” gond­ját a jogszabályok értelmében illetékes szakigazgatási szerv vezetőjétől. Maga járta a határt, egyezkedett áz elektro­mos szivattyúról, hűtőszekrényről, te­levízióról álmodozókkal. Ő határozta meg: önkéntes hozzájárulásként meny­nyit „kell" fizetni a kedvezményezett­nek. Az elbírálás logikáját nehéz nyo­mon követni, hiszen a vizsgálat bebizo­nyította: volt. aki egyáltalában nem fi­zetett. A szervező anélkül, hogy a ta­nácsüléssel egyeztette volna döntéseit, a falu költségvetéséből fedezte az álla­mi támogatás, az egyéni, önkéntes hoz­zájárulás — egyes esetekben a helyi szakszövetkezet juttatása — és a tény­leges számla különbözetét. Olyan olajozottan ment minden éve­kig. hogy bírósági vizsgálatra még rossz álmában sem gondolhatott az el­nök. Mindenki jól járt ugyanis. Örül­tek a külterületi választók, mert ha kér­ték a közismerten jó szívű elnöküket, az nagyvonalúan „elengedett” a villamo­sítás terheiből. Jól járt a gyakran mun­kát kapó kisiparos is, hiszen a „villanyt a tanyára” akció áldásaként százezre­ket kereshetett. S mint azt az ítélet ki­mondja: jól járt Trisztyinszki is, mivel az állami támogatások elosztásáról csak keveseknek volt tudomása, a jó­szándékú szomszédok, ismerősök ta­nácsára, vagy éppen az elnök sugalma- zására, az igénylők fizettek a kedvez­ményért. Ahol a „több fényt bajnoka” látta, hogy forintra nem nagyon szá­míthat, elfogadott „naturáliákat” is. Az egyedül élő, többször is mütött, het­venéves László Györgytől például 30 liter bort és három hízott pulykát ho­zott el. Amikor pedig már nyomozók vizsgálták az ügyet, a jogban járatos szakember hamis tanúzásra akarta bír­ni Herke Jánosné tázlári lakost, aki a rendőrségen azt vallotta: ezer forintot egy esetben ő is csúsztatott a községi vezető zsebébe. Szalainé dr. Csapiáros Mária taná­csa Trisztyinszki Pál javára enyhítő kö­rülményként értékelte eddigi kifogásta- 'lan (!). életvitelét, megromlott egészségi állapotát, 62 éves korát és azt a körül-. . ményt, hogy harminc évig a település tanácsának vezetője volt, s ez idő alatt .munkájáért tízszer kapott kitüntetést. A büntetlen előéletet nem értékelhet­ték, hisz éppen a tiszta erkölcsi bizo­nyítványa tette lehetővé, hogy bűncse­lekményeit elkövesse. Az ítélet még nem jogerős. Trisz­tyinszki Pál és védője ugyanis fellebbe­zett a kiskőrösi döntés ellen a megyei bíróságon. Farkas P. József főmunkaidő után végzett jövedelemki­egészítő tevékenység; egyes rétegek a tíz évvel ezelőttinél naponkénti átlag­ban 3—4-szer több időt töltenek a má­sodik gazdaságbeli, nem mezőgazdasá­gi jellegű munkával. Főként a család- alapító fiatalok és a nyugdíjasok vállal­nak kiegészítő munkát, lakóhely sze­rint pedig elsősorban a városban élők igyekeznek ily módon többletjövede­lemre szert tenni. A főmunkaidőn túli munkavégzés a városlakóknak szinte minden rétegére jellemző, de különösen az értelmiségre. A diplomások nem­csak saját szakterületükön vállalnak külön műszakot, hanem körülbelül fe­le-fele arányban végeznek fizikai mun­kákat is. Becslések szerint körülbelül ugyanannyian dolgoznak munkaide­jük után csoportos vállalkozásokban, mint ahányan egyénileg keresnek ma­guknak jövedelemkiegészítési lehetősé­get. A főmunkaidő utáni kereső tevé­kenység elsősorban a férfiakra jellem­ző. Változott a családon belüli munka- megosztás is; a gyermeknevelés terhei­ből az apák elfoglaltsága miatt a ko­rábbiaknál többet vállalnak a nők. A tiz évvel ezelőtti napi átlagos 27 perc helyett most 40 percet fordítanak a nők kizárólag csak a gyermekükre. Némi­leg, napi átlagban 230 percről 205 perc­re csökkent a háztartási munkákkal eltöltött idő. A növekvő munkaterhek miatt szá­mos társadalmi csoport szabad ideje tovább csökkent. A feszítettebb életmód keretei között alapvetően csak a televiziónézésre for­dított idő növekedett. Jelenleg napi át­lagban 101 percet töltünk a televízió előtt, a korábbi 84 perccel szemben. A tiz évvel ezelőttinél számottevően ke­vesebb idő jut viszont olvasásra, pihe­nésre, tanulásra. Az adatok arról tanús­kodnak, hogy a nők nem szívesen mon­danak le az olvasás nyújtotta kikapcso­lódás lehetőségéről, igyekeznek ma­guknak az eddigiekhez hasonlóan időt szakítani egy-egy jó könyvre. A koráb­biaknál kevesebbet olvasnak viszont a férfiak, akik körében összességében csaknem negyedével csökkent a tanu­lásra, önképzésre, tanfolyamokra fordí­tott idő. Sajnálatos módon éppen az értelmiségre és az egyéb szellemi mun­kakörökben dolgozó férfiakra igaz ez a megállapítás. A vezetői és más értelmi­ségi munkakörben dolgozó férfiak ma naponta átlagosan fele annyi időt tölte­nek tanulással, önképzéssel, mint tiz évvel korábban. A szakmunkások és a betanított munkások körében ez a csökkenés kisebb mértékű, mig a segéd­munkások a korábbiaknál több időt áldoznak önmaguk művelésére. A nők többsége ma is ugyanannyi időt tölt el tanulással, szakmai ismereteinek gya­rapításával, mint korábban. FOKHAGYMAFONÓK BÁTYÁN I Nagy hagyománya van Bács-Kiskun megyében, Bátya községben a fokhagyma- termesztésnek. A házak falai ilyenkor megtelnek az igen értékes fűszernövény-füzé­rekkel. Felvételünk özv. Övári Fölöpné lakásán készült, ahol családtagjaival együtt tisztítják, fonják a fokhagymát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom