Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-25 / 199. szám
4 • PETŐFI NÉPE t 1987. augusztus 25. Élmények a világkongresszusról Bács-Kiskun jnegyei eszperantisták Varsóban Július 25-c és augusztus 1-je között rendezték meg Varsóban a 72. nemzetközi eszperantó világkongresszust. Hatvan országból mintegy hatezren gyűltek össze, hogy Ludoviko Zamenhof lengyel orvosra emlékezzenek, aki éppen száz éve adta ki az első eszperantó nyelvkönyvet, ezzel megteremtvén a mozgalom alapjait. Magyarországról majd’ félezer eszperantista utazott a lengyel fővárosba, közülük ötvenen Bács-Kiskun megyeiek. A delegáció tagja volt Vörös László, a Magyar - Eszperantó Szövetség megyei bizottságának elnöke, aki egyébként a megyei kórház energetikusa. Még mielőtt a varsói élmények szóba kerülnének, megállunk a folyosón lévő' vitrinnél, ahol a már negyven tagot számláló egészségügyi eszperantó szakcsoport életének legjelentősebb mozzanatait megörőkitő fotók, s feljegyzések sorakoznak. A csoportból többen, tavaly sikeres alapfokú nyelvvizsgát tettek, nemcsak beszélik az eszperantót, hanem olvasnak is ezen a nyelven. A szekrényben nyelvkönyvek, szépirodalmi művek, képregények, politikai irodalom, műsoros kazetták, szótárak — ezek közül lehet válogatni. — Bács-Kiskunból a legtöbben Kecskemétről és Kalocsáról jelentkeztek a varsói utazásra, de szép számmal voltak például Kiskunfélegyházáról, Bugáéról és bajáról is. A legfiatalabb résztvevő egy nyolcadikos kislány volt, akinek a kongresszuson több külföldi levelezőpartnerével is sikerült találkoznia — meséli Vörös László, aki egyébként már gyakorlott világkongresszusra járó, hiszen most negyedszerre vesz részt effajta eseményen. — A program mindig olyan gazdag, hogy nem kis gondot okoz a különféle előadások, eszmecserék, kirándulások és'kulturális rendezvények közül való választás. — A témák sorában különös érdeklődésünkre tartott számot az egyetemes orvoseszperantó szövetség tanácskozása — ennek magyar elnöke van, dr. Ferenczy Imre személyében — ahol tartalmas összefoglalót hallhattunk eddigi tevékenységükről, és szó esett a jövő terveiről is. Különösen a csoportunk- beli nyelvtanároknak volt izgalmas, az úgynevezett Cseh-szemináriumokon való részvétel. Ez a direkt nyelvoktatási módszer világszerte elterjedt, különösen Lengyelországban és Bulgáriában. Hollandiában alapítottak is egy Cseh-intézetet. — Az eszperantó világturizmusba hazánk is bekapcsolódott a különféle utazási irodák révén. A szervezet eszperantistákat utaztat, de jelentkezhetnek mozgalmon kívüliek is. Szolgáltatásaik igénybevételével nemcsak az irodák működését segítjük, hanem a nem eszperantisták között is hatásosan tudjuk a nyelvet terjeszteni. A világkongresszus ideje alatt két napot szenteltek a nemzetközi szövetkezeti mozgalomra, konkrétan, az ezen belüli kulturális, szakmai és árucsere-kapcsolatok fejlesztésére, bővítésére. — A színházi estek, koncertek között különös élmény volt a Valahol Európában című film eszperantó nyelvű változata. Láttunk egy olyan esküvőt is, ahol két eszperantista esküdött egymásnak hűséget a világ tizenegynéhany egyházát képviselő pap előtt. — A szejm elnöke Roman Malinowski, a kongresszus védnöke, már a megnyitón bejelentette, hogy Zamenhof szülővárosában, Bialystokban nemzetközi eszperantó centrumot hoznak lét, re. Egyébként kirándulásaink során ide is ellátogattunk, csakúgy mint Treblin- kába, ahol Zamenhof családtagjai pusztultak el a haláltáborban. A programok mellett persze az egyik legnagyobb élmény mindig a régi ismerősökkel való találkozás. Reméljük, hogy 1988-ban is ott leszünk mindannyian Rotterdamban, a következő világ- kongresszuson. H. K. E. Körmend: a Batthyány család fészke • A Batthyány- kastély Körmend, az Őrség és Hegyhát központja, a Rába bal partján fekszik. A tízezer lakosú szép és élénk forgalmú város 1979-ben kapta vissza — 1871-ben elveszített — városi rangját. A település a nyugati gyepű őrtelepeivel (ma Őrség) egyidőben keletkezett, all. században. Az első századokban királyi birtok volt, majd 1394- ben — Zsigmond német-római csá- I szár és a magyar j király uralkodása idején — elcserélték a Peliskei család más birtokaiért. A közben ismét királyi birtokká váló helységet II. Rudolf császár 1606-ban a dunántúli hadak vezérének, Batthyány Ferencnek adományozza. A város és a vár sorsa ettől kezdődően 300 évre összefonódik a neves magyar família sorsával. Az ősi Batthyány-család kiemelkedő alakja gróf Batthyány Lajos, az 1848-as forradalmi magyar kormány első miniszterelnöke; az 1848— 49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc mártíija. A középkori eredetű, négy saroktornyos, kétemeletes várkastély Vas megye egyik legszebb, legimpozánsabb műemlék épületegyüttese. A középkor óta több átépítést megért kastély jelenlegi állapotában barokk és klasszicista stílusú; a főhomlokzat klasszicista stílusban a múlt század elején készült. A, kastélyban ma művelődési intézmények és középiskolai kollégium működik, valamint a Rába Helytörténeti Múzeum. Felújítása 1958-ben kezdődött. Körmendi városkép A kastély utolsó ura, Batthyány — Strattmann László, neves szemorvos volt. A kastélyudvar keleti, a park felőli oldalán lévő épület (a volt levéltár és márványterem) földszintjén volt Batthyány László kórháza, ahol a környék szegénysorsú betegeit is ingyen gyógyította. A Batthyány- család levéltára és a Körmenden — a majorátus központjában — őrzött nagy értékű gyűjtemények nagyrészt megsemmisültek a II. világháború viharában. A kastélyegyüttest 48 hektáros arborétum veszi körül, benne hangulatos csónakázótó. E természetvédelmi terület értékei — a hatalmas tölgyek, hár- sak, platánok — közül is kiemelkednek a hazánkban páratlan méretű tulipánfák. A barokk parkban szabályos utak vezetnek a kastélyhoz, a sugárutak metszőpontjában egy 1820 körül készített obeliszk áll. A mintegy 15 méteres monolittömb két oldalán szimmetrikus elhelyezésben a tavasz—nyár és az ősz —tél szoborcsoport van kifaragva. A kastély belső udvarán áll Carolus Clusiusnak, a 16. század neves botanikusának 1967-ben emelt emlékoszlopa. Amint azt az emlékoszlop felirata tanúsítja, a németalföldi orvosbotanikus (1526—1609) 1573—1578 között a kor kiváló'törökverő hadvezére, Batthyány Boldizsár (1538—1590) támogatásával bejárta Vas vármegyét. Munkájában Beythe István (1532—1612) lelkész, botanikus segítette. E három férfiúnak köszönhető a magyar flóra kutatásának, és a magyarországi gombák tudományos vizsgálatának kezdete, a három részre szakitott, véres törökmagyar háborúkba ájult, pusztuló magyar földön. GYERMEKÉVEK - GYERMEKELET A tanév megnyitásától napok, a mozgalmi év kezdetétől pedig néhány hét választ el benneteket. Tudjuk: sokan indultatok különféle táborokba. Nyaraltatok, üdültetek vízparton, hegyekben, csapat- és váltótáborokban. Es sokan jártatok külföldön is, ahogy ezt a hozzánk érkezett színes képeslapokból megállapítottuk. Most tehát frissen, munkára készen indulhattok az új feladatok elé. Azt már bizonyára valamennyien tudjátok, hogy a mozgalmi év akciói három jeles évfordulóhoz kapcsolódnak: az októberi forradalom 70, a CÍME A megalakulásának 30, a dicsőséges 48-as szabadságharc 150. évéhez. Mint mindig, most is minden'közösség maga döntheti el, milyen módon akarnak emlékezni, ünnepelni. A bácsalmási úttörők búcsútábortüze ma lobban fel Káptalanfüreden — reméljük, hogy nem mossa el az eső — és a váltótábor „kulcsát” is ők hozzák haza. Ezekben a napokban Bala- tonberényben negyvenöt Lengyelországból, Tamow megyéből érkezett úttörő tölti a késő nyári napokat. A bajaiak a nyáron kísérleti tábort is tartpttak: huszonkét úttörő és KISZ- fiatal városszépítő táborát. Hogy milyen nagyszerűen sikerült, azt számokkal is bizonyítani tudják: a parkokat Hogyan készülnek? ápoló, virágokat ültető gyerekek 70 ezer forint értékű munkát végeztek, délutánonként pedig ifiképzésen vettek részt. Megtartották a Nyújtsd a kezed elnevezésű tábort is, ahol huszonkilencen az idősekkel való foglalkozásra készültek fel, és természetesen a gyakorlatban is kipróbálták: a tanácsok szociálpolitikai csoportjainak dolgozóitól kaptak címeket, olyan idős emberek nevével, akiknek szükségük lehetett a segítségre. Söpörték az udvarokat, vitték az ebédet, indultak gyógyszert kiváltani. A Petőfi-szigeten a szaktáborok arattak nagy sikert: sokan jelentkeztek a színjátszó-, tűzzománc-, balett-táborba. Kiskunhalason a terület tizenkilenc úttörőcsapatának tagjai hagyományos módon kívánják a mozgalmi évet megnyitni szeptember 29-én: az Egy napot katona voltam — elnevezésű, immár évek óta megunhatatlan keretek között a Magyar Néphadsereg egyik alakulata KISZ-bizottságanak tagjai fogadják a gyerekeket, és varázsolnak számukra felejthetetlenné, mókássá egy napot. A halasi úttörőket az idén egy kivételesen szép esemény is váija; a Bernáth Lajos Diákotthon tanyai kisdiákjai megkapták az engedélyt az úttörőcsapat megalakítására. így szeptember utolsó napjaiban a néptanító nevét veszi fel a huszadik úttörőcsapat, hogy további tevékenységükkel is az ő szellemi örökségéhez legyenek méltók. Nemzeti jelképek — elnevezéssel pályázatot hirdetnek a területen levő csapatok tagjainak. Egyéni jelentkezőknek vagy csoportoknak szánt feladatként zászlóink, címereink, dalaink — például a Himnusz — keletkezésének körülményeit, értékéit, érzelmi hátterét kell megvilágítanunk.. A feldolgozás módjaként elfogadják a korukhoz illő tanulmányt, riportot, makettet, vagy bármilyen más formát. Az eredmény- hirdetésre 1988. március 15-én kerül sor. A kecskeméti úttörőcsapatok programjában az októberi forradalomra való emlékezés keretében a Szovjetunió mai politikáját kívánják megismertetni a gyerekekkel. Ennek keretében alakítják kapcsolatfelvételüket a szovjet pionírokkal ezen belül pedig a Krím-terü- leten élő gyerekekkel. Történelmi játék — az 1848—49-es események megjelenítésére — lebonyolítására buzdítják a Kecskeméten élő csapatok tagjait az úttörővezetők. Nagyszerű programot kínálnak tehát . mindazoknak, akik szeretik és ismerik a történelmet. Bizonyára lesznek vállalkozók a Pilvax kávéházban lezajlott események, a Heckenast Nyomda meg- ostromlása vagy Táhcsics kiszabadításának megjelenítésére. Gratulálunk, Gabriella! A Barátunk a fénykép című, úttörőknek kezdeményezett fotópályázaton részt vett és országos első helyezést ért el az Ágasegyházi Általános Iskola fotószakkörének négy tagja. Jutalomképpen Zánkára mehettek, fotós alkotótáborba. Az úttörővárosban töltött 14 nap alatt fotós szakemberek irányításával ismerkedtek a fényképezés technikájával. A négy ágasegyházi — Zombori Gabriella, Szántó Sándor, Kiss Imelda és Tóth Erika — a színes dia, montázs és a természetfotós csoportban dolgoztak, értek el táborvezetői, altáborvezetői dicsérő oklevelet. Kiemelkedően jó eredményt mondhat magáénak Zombori Gabriella: képei szerepelnek a Gyermekalkotások Galériájábán is. A táborban készült képeket az érdeklődők megtekinthetik Budapesten az OFOTERT As- bóth utcai, kiállítótermében, október folyamán. Képünkön Gabriella jellegzetes kiskusági tájat örökített meg. Kiváló érzékkel a nyugodt tájban megragadta a cselekményt Gratulálunk! TUDÓSÍTÓINK jelentik Nyolcvan jánoshalmi úttörő — az énekkar tagjai — indulhatott Zánkára, tizenkét napos táborozásra, az esztendő folyamán elért eredményeik jutalmaként. Az eseményről a riporterőrs két tagja,Magyari Szilvia és Kernya Andrea küldött beszámolót. „Már az egyenpólók kiosztásánál kitörő volt az örömünk, — írja levelében a két kislány — a felirat ugyanis az volt: Zánka—Jánoshalma. Éneklő Ifjúság 1987." Vonattal utaztunk Pestre, és azzal töltöttük az időt, hogy gondosan megterveztük a szobaelosztást. Ez Zánkán természetesen teljesen felborult. Monokról érkezett úttörőkkel kerültünk altáborunkba, és nagyszerűen összebarátkoztunk velük. Az úttörőváros nagyon tetszett nekünk, tudtuk azt is, hogy ide csak az juthat el, aki ezt valamivel kiérdemelte. A napirendet gyorsan megszoktuk, az ébresztő utáni reggeli torna is jólesett. A délelőttök énekléssel, próbákkal, daltanulással teltek- el, délutánonként pedig strandoltunk, pihentünk. Vacsora után egyszerű programok vártak ránk: koncertek, mozilátogatások, vetélkedők. Karnagyaink, Gerhárt László, és Karsai Péter készítettek fel bennünket az Éneklő Ifjúság napján sorra- kerülő bemutatóra, ami nagyszerűen sikerült. Ezt a nyarat a jánoshalmi énekkar tagjai biztosan soha nem felejtik el!” Basictanfolyam Kecskeméten a Szalvay Mihály Úttörő és Ifjúsági Otthonban 9—14 évesek részére alapfokú basic-tanfolyamot indítanak. A hetenként két alkalommal, hétfőn és szerdán a váltakozó tanításhoz alkalmazkodó foglalkozások öt hétig tartanak. Az első tanfolyamra az ifjúsági házban lehet jelentkezni szeptember 11-éig. Összeállította: Selmeci Katalin A legkisebb királyfi és a táltos paripa Volt egyszer egy király, és annqk három fia. Ennek a királynak az egyik szeme sírt,- a másik nevetett. Megkérdezte egyszer tőle a legkisebb fia: — Mi az oka annak, hogy az egyik szemed sir, a másik pedig nevet? — Nagy oka van orrnak, édes fiam — mondta a Fehér király, mert ez volt a neve. — Volt nekem egy bará-. tom, a Fekete király. Bizony sok ellenséggel megvívtunk mi legenyko- runkban. Aztán egyszer úgy esett, hogy el kellett válnunk. Volt az én barátomnak egy tündérkeresztany- ja. 0 megjósolta nekem, hogy három derék fiam lesz. De jó király, csak abból lehet, aki majd megtalálja, és országomba el is hozza a Fekete király birodalmában nyíló aranyvirágot, és melléje egy aranyalmát is. Nevet az egyik szemem, mert három derék fiam van, sír a másik, mert azt sem tudom, hol, mgrre van a Fekete király birodalma. így hogyan is várhatnám, hogy valamelyik fiam szerencsével jár majd. — Egyet se búsuljon, édesapám! mondta a legkisebb királyfi. — Elmegyek én is, meg a két bátyám is, haza sem jövünk az aranyvirag és az aranyalma nélkül. (német népmese) így is lett. Csakhogy a király istállójában csak két szép paripa állt, a harmadik egy sovány, legyengült gebe volt. A két idősebb testver felpattant a paripák hátára, a kicsinek csak az öreg, sovány hátas jutott. Azért odament hozzá, megveregette az oldalát, és szelíd szóval bíztatta: — Egyet se félj, derék, öreg jószágom! Megitatlak, megetetlek, minden reggel, minden este, valahogyan majd csak eljutunk a Fekete király országába. —Azzalfelült a hátára, és testvérbáty- jai után o is elindult a hosszú útra. Mikor esteledett megszólalt az öreg ló: — Mit parancsolsz édes gazdám? Szálljak-e, mint a szél, vagy repüljek mint a gondolat? Mert tudd meg, hogy táltos vagyok én, csak azt várom, hogy szelíd szóval szóljanak hozzám, gondosan ápoljanak engem. — Repülj, lovam, táltos lovam, mint a gondolat! — kiáltotta boldogan a legkisebb királyfi. Röpült is a táltos, s még fel sem jöttek a csillagok, a kiskirályfi máris a Fekete király palotájának udvarába ért. A palota ablakából éppen ekkor nézett ki a király szépséges leánya. — Hát te ki vagy? — kérdezte a királyfi. — Én a király leánya vagyok, de mit keresel az apám udvarában, te idegen vitéz? ■ — Téged kereslek, csillagom, mert nálad szebb aranyyirágot még nem láttam. Most már csak az aranyalmát kell megtalálnom. A király leánya becsapta az ablakot, sehogy sem értette, mit akar az idegen lovas. Ekkor a kis 'királyfi meg a táltos paripa háromszor megkerülte a palotát. A Fekete király és szépséges leánya kijöttek a palotából, de amint átlépték a küszöböt, a király aranyalmává, a királylány pedig arany virággá változott. A királyfi kalapja mellé tűzte a virágot, az almát pedig tarisznyájába tette, s vágtatott haza édesapjához. Amint az öreg király meglátta az almát és a virágot, azonnyombah abbahagyta a sírást, és nevető két szemével az addigra visszaváltozott két vendégére tekintett. A fiatalok azonnal egymásba szerettek, s nem telt bele sok idő, hetedhétországra szóló lakodalmat csaptak. Tán még ma is élnek, ha azóta meg nem haltak. Fordította: Szabó Béla I
