Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-25 / 199. szám

1987. augusztus 25. • PETŐFI NÉPE • 5 BESZÉLGETÉSEK A KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL Korszerűbben a nagyobb hozamokért A Magyar Szo­cialista Munkás­párt Központi Bi­zottsága július 4- én hozta nyilvá­nosságra a gazda­sági-társadalmi kibontakozás programját. A do­kumentum az emberek ügyeimének központjába került, az üzemekben a gazdasági, társadalmi vezetőket, a munkásokat is gondolkodásra, vitára, a jövö alakítására készteti, s már a kormányprogram elkészülte előtt igyekeznek megtalálni az állás- foglalásból rájuk háruló feladatokat. Tovább fejlődik kisipar — Július 13-án összevont párttag- gyűlésen vitattuk meg a Központi Bi­zottság gazdasági-társadalmi kibonta­kozási programját — kezdte a beszél­getést Szendi István, a Kiskőrösi Álla­mi Gazdaság pártvezetőségének titká­ra. — Egyhangú volt a vélemény: az elmúlt évek során szinte a határozat szellemében dolgoztunk, amelyet az eredmények is tükröznek. — Ott tartunk, hogy a kertészeti profilú állami gazdaságból több lábon álló, döntően állattenyésztő gazdaság­gá alakulunk át — vette át a szót Janik József igazgató. — Az állattenyésztés eddig a legeredményesebb. Szarvas- marhát, juhot, sertést tenyésztünk, az utóbbiból évente százezret, felét kister­melőinkkel együttműködve. A Pápai Húskombinát termelésében is érdekel­tek vagyunk,'hiszen felépítésébe, jelen­tős tőkét fektettünk. Élő állatot és hasí­tott sertést szállítunk számukra. Az Amerikai Egyesült Államokba expor­tált dobozolt sonka tehát kiskőrösi ser­tésből is készül. Az idén jelentősén, mintegy 20 százalékkal növeltük szállí­tásunkat Pápára. A minőségi követel­ményeknek elég nehéz megfelelni, ezért már végrehajtottuk a fajtaváltást. A takarmányellátással akadnak gond­jaink. A fehérje-alapanyag importcikk, s jó lenne, ha ebben nem mutatkozná­nak fennakadások, hiszen csak jó ta­karmányból lehet jó hízóalapanyagot előállítani... — Az ellátást segíti — szólt közbe a pártvezetőség titkára — a 45 ezer ton­na takarmányt előállító üzem. Jelentős rekonstrukciót hajtunk végre, amelyet saját erőből és bankhitelből oldunk meg. A mintegy 40 millió forintos beru­házásból ezenkívül jelentős műszaki fejlesztést valósítunk meg. — Tovább folytatva az állattenyész­téssel kapcsolatos teendőket — mond­ta Janik József —, a húsmarhatartás nálunk" gyepre, legelőre alapozott. Az állományunk ebben az esztendőben négyszázzal növekedett, s abban re­ménykedünk, hogy emelkedik a mar­hahús világpiaci ára. A juhászatot sem szüntetjük meg, ugyanis a bárány és a gyapjú még mindig jól fizet. Ezért is tartjuk a kétezer anyajuhot. Tavaly és az idén majdnem 50 milliós veszteséget okozott a gazdaságnak a fagy. Kiskőrösön és környékén szőlő- termesztés nélkül megélni aligha lehet. Ezért korszerűsítjük ültetvényeinket. A kifagyott szőlőt most már csak jó minőségű talajokba ültetjük és új fagy­tűrő fajtákat, Szürkebarátot, Cserszegi fűszerest, Zöld veltelinit, Biancát. —-Meg kell újulni borászatunknak is folytatta Szendi István —. Világ­banki hitellel folyamatban van egy re­konstrukciós munka. Eddig a tőkés, a nyugati piacra folyóbort szállítottunk, mert borászatunk nem volt technikai­lag felkészülve arra, hogy a nyugati követelményeknek megfelelő bort tud­jon előállítani. A rekonstrukció célja nyilvánvaló: a bor minőségének javítá­sa és palackos áru szállítása a tőkés piacra. Az idén 270 ezer hektoliter bort szállítunk a tőkés országokba amelyből csupán 20 ezer hektoliter a folyóbor, a többi palackos. A határozat kimondja, hogy több devizát kell szerezni az or­szágnak, nos: a palackozott borért töb­bet fizetnek. A palackos áruk előállítá­sának azonban alapvető feltétele a hát­téripar fejlődése, azaz legyen elegendő üveg, címke, dugó. — Nem elhanyagolható a kisebb ágazatokból származó árbevétel sem — vette vissza a szót az igazgató. — Gyümölcsültetvényeinkben jelentős műszaki fejlesztést hajtunk végre. Száz hektár almát telepítünk csepegtető ön­tözéssel, amelynek fele a napokban el­készül. Új almafajtát, Idaredet telepí­tünk, amely bőtermö, eltartható, szál­lítható. Törpecseresznyét is ültettünk, amely nagyobb termést hoz, fagytűrő, s a világpiacon keresett. Bővítjük hús­üzemünket, tervezzük éppen a lakosság jobb ellátása érdekében a saját feldol­gozást, de szeretnénk hozzájárulni a balatoni üdülők jobb kiszolgálásához is. A jelenlegi 10 ezer helyett 15 ezer sertést dolgoznánk fel évente. A gazda­ságnak 1300 hektárnyi erdeje van, amelyhez csemetekert kapcsolódik. Évente 100 hektárnyi erdőt telepítünk, s a jó fagazdálkodás eredményeképpen ebben az évben faipari üzemünk kezd dolgozni, ahol tartály-ládákat, rakla­pokat, kerítés- és lambériaelemeket gyártanak. Nem titkolt vágyunk, hogy megvalósítjuk a vadgazdálkodást, amely magával hozza az idegenforga­lom bővülését is. — Már a határozat megjelenése előtt — szólt ismét a párttitkár — megszün­tettünk veszteséges üzemágakat, így a varrodát, a bőrdíszmű- és vasüzemet. Érdekeltségi rendszerünk évek óta ki­alakult, de van még javítanivaló! A ke­resetszabályozási forma még ma gátat szab ennek, de úgy vélem, óriási tarta­lékaink vannak. Szükségesnek tartom, hogy szóljak a szakcsoporti tevékeny­ségünkről is. Öt éve 200 hektáron a gazdaság földjén egyénileg telepítenek szőlőt, de a művelési módot és termelé­si technológiát be kell tartaniuk. A műtrágyát, a szőlővesszőt, a támbe- rendezést a gazdaság adja — persze pénzért — s a gépi munkáért, földhasz­nálatért szintén fizetni kell. Ez tisztessé­ges jövedelmet jelent a szakcsoportok tagjainak, de a gazdaságnak ugyanak­kor jelentős árualapot. Ennek a formá­nak jövője van, hiszen az idén Páhin, Soltvadkerten, Kecelen is alakult egy- egy ilyen szakcsoport. — Nemcsak az iparvállalatok, de mi is merészebben vállalkozunk mint ed­dig — mondta az igazgató —. A szőlő- termesztésben, az állattenyésztésben már kialakult az érdekeltségi forma, ám szeretnénk, ha a gazdaság által ki­bocsátott kötvényből (85 milliós kibo­csátás történt a fejlesztés érdekében au­gusztus 2-án) dolgozóink minél többet vásárolnának, mert így valóban magu­kénak éreznék a gazdaságot. Gémes Gábor Interjú Molnár Bélával, a KIOSZ elnökhelyettesével A kisipar egyre jelentősebb helyet foglal el a magyar gazdaságban, s persze leginkább az iparban. Természetesen a Kisiparosok Országos Szervezetének vezetői egy pillanatig sem hiszik, hogy a magyar gazdaság gondjait a kisiparosok oldják meg. Ám abban bizonyosak, hogy a kisiparosoknak is szerepet kell vállalniuk, sőt a saját érdekükben jövőjük miatt is nélkülözhetetlen, hogy lépést tartsanak a szerke­zetátalakítással, műszaki fejlődéssel. — Nagyon fontos volt számunkra a Politikai Bizottság, majd később az Ál­lami Tervbizottság állásfoglalása, amely a jövőben politikai és erkölcsi hátteret biztosít — mondja Molnár Bé­la, a KIOSZ elnökhelyettese. — Hosszú távon is szükség van a kisipa­rosok munkájára és számítanak is rá­juk. Különösen a kis és közepes közsé­gekben fontos a jelenlétük és nemcsak a munkaalkalom miatt. Tanácsadó szolgálat tot fizetni, azért csak húsz forintot lehet kérni. — A következő esztendőkben a ma­gyar gazdaság szerkezete megváltozik, s ehhez majd a kisiparosoknak is alkal­mazkodniuk kell. A KIOSZ hogyan készül e változásra? Közös vállalkozások .. ’— A minisztériummal nagyon jó a kapcsolatunk. A közelmúltban volt egy aktívaértekezletünk, ahol száz termelő kisiparos és a minisztérium képviselői beszéltek az iparszerkezet átalakításá­ról és természetesen szó volt a kis- és nagyvállalatokkal való vállalkozások­ról. Az iparnak is érdeke, hogy megsza­baduljon a ráfizetéses alkatrészek, rész­egységek gyártásától, valamint minél több importanyagot, alkatrészt helyet­tesítsen. Tudunk ebben segíteni, persze az egész háttéripart aligha vállalhatjuk fel. Az ország 600 többszörösen elmara­dott településének fejlődése például el­képzelhetetlen szolgáltatásaik nélkül, így a helyi tanácsok is támogatják mű­ködésüket. És az is fölöttébb fontos, hogy mindez állami befektetés nélkül, a lakosság pénzéből történik. A ma­gánfuvarozók például az utóbbi öt esz­tendőben hárommilliárd forintot köl­töttek gépjárművekre, tehát a tulaj­donképpeni munkaeszközükre, s ugyanakkor 30 ezer munkahely is te­remtődött. — ön egy beszélgetésben már emlí­tette, hogy a KIOSZ s maguk a kisipa­rosok is örülnek az adóreformnak, tá­mogatják azt, ami első hallásra kissé meglepő... — Az eddigi helyzet nem volt éppen | szerencsés a kisiparosoknak, hiszen ők adóztak, míg az állampolgárok többsé­ge nem, s így ez felért egy negatív ki­váltsággal. Mintha minden kisiparos vagyonokat keresne, pedig ez nem igaz. A legutóbbi felmérés szerint például a kisiparosok 70 százalékának az adó­alapja nem haladja meg a hetvenezer forintot. Természetesen van egy réteg, akik nagyon jól keresnek, s közöttük olyanok is, akik jövedelmük, adóalap­juk egy részét eltitkolják, de nem ez a jellemző. Az adóreform egyébként is tisztább képet ad majd az árakról. Ma ugyanis azt mondja nekünk az árható­ság, hogy a kisiparos érvényesítse árai­ban a költséget, de hát egy sarkalásért soha nem fog a megrendelő 100 forin­— Több elgondolásunk is van, amit a közeljövőben már a gyakorlatban is megvalósítunk. Többek között szolgál­tató jellegű intézményeket, egységeket működtetünk, amelyek közgazdasági és jogi tanácsot adnak, s felállítunk egy iparjogvédelmi, találmányi tanácsadó szolgálatot is. . — Közös vállalkozási formában képzeljük az anyag-, alkatrész, gépbe­szerzést. Kereskedelmi vállalatokkal kívánunk összefogni, s természetesen anyagi áldozatra is hajlandók va­gyunk, tehát tőkével is beszállnánk. Je­lenleg ugyanis fölöttébb hátrányos az iparosok helyzete, ugyanannyit fizet­nek egy gépért, mint a lakosság. Egy köszörűgép ára például vállalatoknak 20, szövetkezeteknek 25, míg az iparo­soknak 35 ezer forint. A hitelfelvétel is nagyon bonyolult, s az OTP ma még csak nagyon kevés kockázatot képes vállalni, hiszen túl sok a másirányú kö­telezettsége. Tárgyalunk is több keres­kedelmi bankkal, amely hitelezne ipa­rosainknak. Ugyancsak szeretnénk együttműkö­désre lépni a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériummal, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Taná­csával, hiszen több lehetőség kínálko­zik a mezőgazdasági üzemekkel való • együttműködésre is. Többek között a szövetkezeti kisboltokban kisiparoso­kat is ajánlhatnak, sőt felvehetnék a rendelést, s így a települések százaiban javulhatnának a szolgáltatások. — Ipari vállalatokkal sikerült-e már együttműködési megállapodásokat kötni, s egyáltalán milyen a kapcsola- tuk az Ipari Minisztériummal? Összefognak a vállalatokkal — Az adóreform ebben is segít majd, hiszen többek között a hosszú távú be­fektetésre is ösztönzi majd az iparost, ami legalább ilyen fontos, a műszaki fejlesztést is támogatja majd. A foglal­koztatáspolitikában is komolyabb sze­repe lehet a kisiparnak, hiszen a nagy- vállalatoknak kevesebb munkaerőre lesz szükségük, de azért ehhez ösztön­zést is kellene adni, hogy többen vállal­kozzanak. És egyébként is sok még a tartalék, hiszen érdemes volna például a tudományos parkok kutatási prog­ramjaiba is bevonni, hiszen sok iparos egyben feltaláló, újító is, tehát szellemi muníció is volna még. — Hogy a másik kérdésére is felel­jek, már jelenleg is több vállalat dol­goztat rendszeresen az iparosainkkal. A Pécsi Bőrgyár kedvezményes áron adja át a hulladék bőrt, a Tisza Cipő­gyár több kisiparossal szerződött a ga­ranciális hibák javítására. A Hungária Biztosító pedig egy éve úgy döntött, hogy Budapesten tíz autószerelő a kár­felvételtől az autójavításig mindent el­végezhet, s ez a kezdeményezés oly si­keres volt, annyira elégedettek voltak velük, hogy vidéken is szeretnék ezt bevezetni. Most kértük fel a megyei titkárainkat, hogy ajánljanak alkalmas autószerelőket. És több iparos gyárt részegységeket a Ganz-Mávagnak, a Metripondnak és más vállalatoknak. Tehát nem most kezdjük az együttmű­ködést, vannak már jó példák, de ezek persze egyelőre kivételek, s azon dolgo­zunk, hogy ez a helyzet megváltozzon. Dalia László A FŐT ŐT ÉVE Alig van ember az országban, akinek még nem volt valamilyen oka arra, hogy a kereskedelemre vagy a szolgálta­tásra panaszkodjon. Bárki tapasztal­hatja, hogy gyakorta nem kielégítő az alkatrészellátás, az indokoltnál többet számol a boltos, a szolgáltatást végző szervezetek megvárakoztatják az embe­reket. A fogyasztók érdeke tehát véde­lemre szorul. Erre a munkára vállalko­zott egyebek között a Fogyasztók Or­szágos Tanácsa, amely tapasztalatai­val, javaslataival segíti a kormány fo­gyasztói érdekegyeztető tevékenységét. A fogyasztók megbízásából A Fogyasztók Országos Tanácsa (FŐT) az idén már jubilál is, öt eszten­deje kezdték meg munkájukat. Eddigi pályafutásukat számos testület értékel­te, így ma már változatos képet lehet alkotni érdekVédelmi tevékenységük­ről. A számos értékelő között volt a kormány gazdasági bizottsága is, amely megállapította, hogy a FŐT lét­rehozása jó kezdeményezés volt, a tár­sadalmi testületek hasznosak, szükség van munkájukra. Öt esztendő alatt a társadalmi intézményrendszer jelentős tényezőjévé vált a FŐT, számos terüle­ten eredményesen képviselte a fogyasz­tók érdekeit. A közvélemény is sok mindent tud a FOT-ról, ám a személyes beszélgeté­sekből az is kiderül, hogy nem egysége­sen ítélik meg az emberek munkájukat. Sókan fordulnak például hozzájuk olyan panaszokkal, amelyek megoldá­sára nem vállalkozhat egy társadalmi testület. Nem helyettesítheti a döntésre jogosult állami szerveket, nem pótol­hatják a szankcionálásra jogosítványt kapott ellenőrző intézmények munká­ját. Ha például valakinek minőségi hi­bás a rádiója, kártérítési panaszával a kereskedelmi ellenőrző intézethez for­dulhat a FŐT helyett. Amint a társadalmi testület neve is utalt rá, feladataik az érdekfeltáró, az érdekvédő és az érdekképviseleti mun­kában vannak. Másképpen fogalmaz­va, naprakészen kell ismerniük a fo­gyasztók gondjait, kifogásait, mind­azokat a jelenségeket, amelyek a vásár­lókat bosszantják. Érdekvédő szere­püknek akkor tudnak a leginkább megfelelni, ha részt kapnak a fogyasz­tók érdekeit érintő rendelkezések elő­készítéséből. Az érdekképviseleti funk­ciójuk pedig akkor érvényesül, ha a fogyasztók megbízásából járnak el az igazságszolgáltató szervezetnél. Rövi­den fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a FŐT akkor végzi jól munkáját, ha nem elsősorban a kereskedelemmel és a szolgáltatásokkal foglalkozik, hanem magával a fogyasztóval. A vásárlók védelmében 109 kilométeres sebességgel A galambok hazavagynak Hatezren a minőségért E széleskörűen vállalt és értelmezett feladat első hallásra tekintélyes létszá­mú és felkészültségi apparátust köve­telne. Az utóbbiból nincs is hiány, az apparátus létszáma viszont néhány fő­állású munkatárs az országos központ­ban. A FŐT társadalmi testület lévén, a társadalmi bázisra építi munkáját. Amint az aktivisták mondják, a fo­gyasztók érdekeinek védelmében nincs is szükség főállásban dolgozó ügyinté­ző apparátusra. Az országos tanács munkáját nyolc szakmai bizottság segí­ti, ezen kívül kétszáz tanács dolgozik az ország városaiban, nagyobb községei­ben. Összességében hatezer társadalmi aktivistájuk van; lelkes, szakmájukhoz értő emberek, akik szinte az egész or­szágot átfogják. Szükség is van buzgólkodásukra, hi­szen a szolgáltatások zavarai és a nö­vekvő árak miatt a fogyasztói érdekvé­delem még inkább felértékelődik a jö­vőben. Két évtizede például mennyisé­gi gondok voltak az ellátásban és a szolgáltatások kiépítettségében. Azóta a helyzet alapvetően megváltozott, mennyiségi hiányok szűkebb körben tapasztalhatók, ugyanakkor a minő­ségre sok a panasz. A FŐT szakembe­reinek ehhez a helyzethez kell alkal­mazkodniuk, ebből kiindulva kell munkamódszereiket megválasztaniuk. Ebből mintegy kövekezik, hogy nem csupán a kereskedelemben kell vizsgá­lódniuk, hiszen a termékek minősége már a gyártásnál eldől. Az aprófalvak érdekében A FŐT érdekvédő munkájának sajá­tos területe a falu. A kistelepüléseken különösen hiányosak a szolgáltatások, a vásárlók többségében egy-egy üzlet­hez, vendéglátó egységhez kötődhet­nek. Versenytársak nélkül gazdálkod­nak a fogyasztási szövetkezetek a fal­vakban, ezért felkészültségüktől függ a lakosság ellátása. Az ellentmondáso­kat még szaporítja, hogy a falusi embe­rek az ellátás javításában érdekeltek, a szövetkezetek viszont a nyereségben, s ez a kiskereskedelmi árrések miatt szemben áll egymással. Ezért is mond­ják a FŐT szakemberei, hogy a falusi ellátás javításához állami garancia kell, fejlesztése nem épülhet csupán a szö­vetkezetek anyagi lehetőségeire. Manapság — túlságosan is leegysze­rűsítve — sokan a fogyasztási szövet­kezetektől várják a falusi ellátás javítá­sát. Ebben pedig szerepük lehet a me­zőgazdasági és az ipari szövetkezetek­nek is, hiszen tagjaik, dolgozóik tekin­télyes hányada a falvakban él. Mindhá­rom ágazat erkölcsi kötelességének érezheti a vidéki szolgáltatások bővíté­sét. Tehetnek is érte, a termelőszövet­kezeti gépműhelyek például vállalhat­nak egyes lakossági szolgáltatásokat, az ipari szövetkezetek megszervezhetik az úgynevezett hozom-viszem szolgála­tot, vagyis a falvakban is összeszedhe­tik a javításra váró háztartási gépeket. Mindezt úgy kell megtennie minden érdekeltnek — szövetkezeti ágazatok­nak és állami vállalatoknak —, hogy a falusi lakosság ne azt értékelje: szíves­séget tesznek nekik. V. Farkas József Gyermekkoromban én is tartottam galam­bot, csak úgy kedvtelésből, magam szórako­zására. Közöttük a postagalamb nőtt igazán a szívemhez. Gyakran gondolkodtam: mi az a titokzatos parancs, az a belső kényszer, mely arra utasítja ezt a madarat, bogy vállalva a veszélyt, meg sem áll hazáig? Eredmény nél­kül próbáltam megfejteni a titkot Aztán fel­nőtt fejjel, mikor külhonban tettem kirándu­lást valami mocorgott bennem. Pár nap múl­tán bensőm diktálta: haza már! Tudom, az érzést úgy hívják, bonvágy. Az embernél igen, de a postagalambnál? Merthogy bármerre is veti a sors, keményen küzd a természet erői­vel, dacol a jeges viharokkal, a fákat csavaró széllel, közömbösen maga mögött hagyja a csábító tájakat, s nem nyugszik, míg meg nem érkezik puha fészkéba, párjához, kicsinyeihez. A szakirodaim legújabban a föld mágneses terével és a galamb agyából kibocsátott impul­zusokkal magyarázza a rejtélyt. De az állítást bizonyítani, konkrétan alátámasztani még nem sikerült senkinek. A hozzáértők szerint a galambnak érzelmi világa van, ragaszkodó természetű és intelligens. Ismerősöm mesélte: egy kiállításon a tulaj­donos csoporttal érkezett postagalambja ket­recéhez. Minthogy előtte régen látták egy­mást, kíváncsi volt a gazda, hogyan viselkedik madara. Nevén szólította, erre a galamb le­gyezőre nyitotta farktollait, ütemesen topo­gott ketrecében, valóságos örömtáncot járt. E jelenet mindennél többet mond. A harminckilenc éves kalocsai Szé­kely Görgy huszonöt éve foglalkozik postagalambokkal. Igazán 1973 óta köti le szabadidejét a tenyésztés és a röptetés, amióta belépett a Magyar Postagalamb Szövetség kalocsai egye­sületébe. — Egész kicsi voltam, de már a bá­tyám körül sündörögtem, ő is nagy ga­Km hárulni Akar-e üzlettársunk lenni? Ha váltóját nálunk számitoltatja le, ha követelését nekünk adja el olcsón juthat hitelhez! Keresse fel bankunkat, meggyőződhet kedvező feltételeinkről. ORSZÁGOS KERESKEDELMI ES HITELBANK RT. Kecskemét 9 Székely György napi 2 —3 órát tölt galambjai kö­zött. 2217 lambász volt — kezdi a történetet Szé­kely György. Testvérem a tanulmánya­it Baján folytatta, így rám maradt a tenyészet. Keleti sirálykákkal kezdtem, de a közelben nem volt társtenyésztö, így postára váltottam. — Először tapogatóztam, próbál­koztam és a kezdeti sikertelenségek után egyre-másra jöttek be a jó helye­zések, hetvenkilenctől sorozatban nyertem négy éven keresztül az egyesü­leti bajnokságot. Remélem ez az idén is sikerül. Bár új lakásba költöztünk és az átszoktatás nagyon nehéz volt. Székely György rekorder galambja a Tepice és Kalocsa közötti távolságot, ami légvonalban pontosan hatszáz ki­lométer, 109 kilométeres óránkénti át­lagsebességgel tette meg. Elmondása szerint a madarakat sok tényező hát­ráltatja útjukon, a széljárás, az eső, a kánikula mind károsan befolyásolják a teljesítményt. Az önfeláldozó típusok képesek végelgyengülésig levegőben tartózkodni. — Van egy tizenkétezer díjkilométe­res madaram is, de öt már pihentetem, 12 éves, mint tenyészállat, még megáll­ja a helyét. Az utódjai most indulnak az első komolyabb túrákra, sokat re­mélek tőlük. Egyébként a röptetés előtt álló egyedeket figyelmesen kell kiválo­gatni, számit, hogy tojáson ül-e, kicsi­nyeket nevel-e vagy éppen fészekre hajt. Az eleséget is meg kell válogatni, minél többféle magból áll, annál jobb, a változatosság az eredményes verseny­zéshez elengedhetetlen. A jó kondíció, az izmos, ruganyos szárnyak könnyeb­ben röpítik a madarat. A versenyek nagyon izgalmasak, már előző este nehezen tudok elaludni. Csütörtökön délelőtt jön a speciális szállítókocsi és szombaton reggel bo­csátják szabadon őket. Legutóbb, Ros­tock és Magdeburg volt a végállomás, ami légvonalban 8§0 kilométer. A röp­tetés előtt speciális gumigyűrűt kap a galamb, érkezéskor egy leplombázott különleges órába/kerül a gyűrű, az au­tomata meg rögzíti az időt. Visszaélés­re tehát nincs lehetőség, itt nem lehet bundázni. — A posta a galambok királya. Okos, hűséges, megbízható. Egyik sporttársammal történt, hogy röptetés napján a teraszon ücsörgött, várta az érkezést. Fáradt lévén, elszunyókált egy kicsit. A galamb meg közben bere­pült, vállára szállt, majd a kézfejét csip­kedte, ez volt az ébresztő. Hát ilyen állatok ezek! Ugye, hihetetlen? .Pedig igaz! .Székely György vitrinjében serlegek, érmek, ajándéktárgyak sorakoznak, emlékeztetve a versenyeken elért ered­ményeire. Jelenleg húsz tenyészgalam- bot tart és harminc idősebb röptetőt. A negyven fiatal most lesz beavatva — egyelőre belföldi távolságokon. Há külföldön elakad egy galamb, befog­ják, megetetik, üdvözlő levelet kötnek lábára. Ez sporttársak között bevett szökás. Egy-egy híresebb állat értéke az ötezer forintot is eléri, de van ennél drágább is, képességeitől függően. Zs. Kovács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom