Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

Z # PETŐFI NÉPE # 1987a augusztus 17! NOVAJA ZEMLJA-I KÍSÉRLETI ATOMROBBANTAS Nem jutott sugár szennyeződés a légkörbe A hivatalos szovjet hírügynök­ség szombati nyilatkozatában határozottan visszautasította azokat a .nyugati sajtóban — mindenekelőtt az amerikaiban — terjesztett híreszteléseket, hogy a Szovjetunió által augusztus 2- án, a Nova ja Zemlja szigeten végrehajtott atomrobbantást kö­vetően sugárszennyeződés jutott más országok területére. A TASZSZ rámutat: a Nova- ja Zemlja-i kísérleti atomrobban­tást olyan szükséges, sugárszeny- nyeződésnek a légkörbe jutását kizáró, biztonsági intézkedések­kel hajtották végre, amelyeket az 1963-ban a világűrbeli, a légkö­ri és a víz alatti atomrobbantá­sok betiltásáról kötött — a Szov­jetunió által is aláírt — szerző­désben rögzítettek. Ezért a la­kosságot semmiféle sugárárta­lom nem fenyegette, mint ahogy ezt a szovjet nemzeti műszaki ellenőrző eszközök is tanúsítot­ták. Ennek ellenére az illetékes szovjet szervek a kéréseknek ele­get téve újabb, sokoldalú ellen­őrzést végeztek. Ez azt mutatta, hogy a robbanást követően' ele­nyésző mennyiségű, gáz halmaz- állapotú melléktermék került a levegőbe, ez azonban nem vezet­hetett sugárszennyezett csapa­dék kialakulásához. Ez kizárja annak lehetőségét is, hogy vala­mely államokban a Novaja Zeml­ja-i robbanás következtében su­gárszennyezett csapadék hull­hatott volna. A szovjet hírügynökség ki­emelte, hogy a Szovjetunió min­dent megtesz az 1963-as szerző­dés előírásainak maradéktalan megvalósításáért. — Célunk a nukleáris fegyver- kísérletek általános és teljes be­tiltása. A Szovjetunió ismét meg­erősíti azt a javaslatát, hogy bár­hol, bármilyen formában kezd­jenek azonnali tárgyalásokat erről a kérdésről. A kísérleti atomrobbantások folytatódása mindenekelőtt az Egyesült Álla­moktól függ, rajta a sor a vá­lasszal — hangoztatta nyilat­kozatában a TASZSZ. CSEMPÉSZÉSEN ÉRTÉK A LEGÉNYSÉGET Jugoszláv hajót foglaltak le Romániában A román hatóságok a brailai kikötőben lefoglalták a Badnje- vo nevű jugoszláv folyami von­tatóhajót, és 2100 tonna nyers­foszfátot szállító három uszályát, parancsnokát és személyzetét pedig őrizetbe vették,, mert a le­génység tagjait csempészésen érték. Bukarest erről jegyzékben értesítette a belgrádi külügymi­nisztériumot. Mint a belgrádi Politika jelen­tette, rendőrségi közlések szerint a Badnjevo legénysége törvény­be ütköző módon egyebek között román állampolgároknak el­adott 15 ezer csomag olyan kül­földi cigarettát, amelyet előzőleg a brailai free-shopban vásárolt meg. Ezért letartóztatták őket, s csak 7000 dollár óvadék ellené­ben térhettek vissza' a hajóra, ahol napok óta rendőri őrizet alatt vannak. A Badnjevo átku­tatásakor a román ellenőrző szer­vek 200 000 leit és 1000 dollárt ta­láltak. A jugoszláv külügyminiszté­riumnak átadott jegyzékben Bu­karest a hajó és személyzetének szabadon engedése fejében 70 000 USA-dollár lefizetését követeli. Ilyen lépést román részről most először foganatosítottak csem­pészésen ért jugoszláv hajósok­kal szemben. események sorokban WASHINGTON _______ ■ K atonaszökevény volt annak a kis magánrepülőgépnek a pilótá­ja, amely csütörtökön veszélyes közelségbe került Reagan elnök kaliforniai birtoka felett az elnök helikopteréhez. Ez csak jóval az­után derült ki, hogy a pilótát ki­hallgatták, majd szabadon enged­ték. A 32 éves Ray Williams Mil­lert most újból letartóztatták, mert kiderült, hogy augusztus ele­je óta önkényesen van távol csa­pattestétől. Ismét Lange alakít kormányt Üj-Zélandon % A tegnap közzétett eredmények szerint az új-zélandi választááb- kon a Munkáspárt a 97 képvise­lői mandátumból 56-ot szerzett meg, a legnagyobb ellenzéki cso­portosulás, a Nemzeti Párt pedig 41 képviselőt küldhet a par­lamentbe. A Demokratikus Párt, melynek korábban két képviselő­je volt, nem került be a törvény- hozásba. A 2,1 millió választásra jogo­sult állampolgár 78 százaléka (1,6 millió ember) adta le szavazatát. 46,41 százalékuk a Munkáspárt­ra, 44,59 százalékuk pedig a Nem­zeti Pártra voksolt. HAMBURG ________­A z NSZK-ban öt év óta első íz­ben lépett helyi koalícióra — az önálló tartománynak számító Hamburgban — a szövetségi szin­ten ellenzéki Szociáldemokrata Párt és a bonni kormánytöbbség­hez tartozó Szabaddemokrata Párt. Az országban ismét David Lan­ge alakít kormányt. Sajtóértekez­letén Lange hangsúlyozta, hogy kormánya jó kapcsolatokat akar kialakítani az Egyesült Államok­kal, de nem változtat azon a dön­tésén, hogy atomfegyverrel fel­szerelt amerikai hadihajók nem köthetnek ki az ország kikötői­ben. Pillantás a hétre Változatlanul tart még az uborkaszezon, alig találunk valamit a hírügynökségek előjegyzési naptáraiban. Az előrejelzés-ínség persze már nem tart soká: augusztus vé­gén, szeptember elején kezdő­dik a bőség korszaka, az őszi diplomáciai idény. Most pedig a világpolitikai rögtönzések­re vagyunk utalva, szerencsé­re nem reménytelenül. Elég, ha csak az Öböl térségét em­lítjük, ahonnan az a megle­petés, ha egy ideig nincs meg­lepetés. HÉTFŐ: Moszkvában szá­mos ország szakértőinek rész­vételével nemzetközi konfe­rencia kezdődik a környezet- védelmi oktatásról. A husza­dik század végének jellegze­tes problémái közül alighanem a ~ környezetvédelem ügyét is kiemelten emlegetik majd az eljövendő korok történé­szei. Az általános iskolákban néhány éve még környezetis­meretként oktatott szaktárgy neve lassan környezetvédelem­mé módosul... KEDD: Pekingben ameri­kai—'kínai gazdasági tárgya­lások kezdődnek. Jóllehet, az Egyesült Államok Kínával váló kereskedelmében jóval messzebb elmegy, mint más -szocialista országok esetében, a két ország között számos megoldatlan kérdés van. Jó példa erre a kereskedelmi hi­telek, a különböző tranzakciók finanszírozásának problémá­ja. Ez annál is égetőbb, mivel Kína nem rendelkezik elég valutával vásárlásai fede­zésére. SZERDA: Mexikóvárosban megkezdődnek az érdemi tár­gyalások Miguel de La Mad­rid államfő és az előző napon Mexikóba érkező Jósé Sarney brazil elnök között. A két or­szág egyformán hatalmas adóssággal kénytelen küsz­ködni, s egyformán aktív a térség válságainak békés ren­dezését célzó tárgyalásokon. Gazdasági együttműködésük óriási'tartalékokat szabadíthat fel, közös fellépésük pedig még nagyobb nyomatékot adhat szavuknak Latin-Ame- rikában. VASÁRNAP: Az Arab Liga tagállamainak rendkívüli kül­ügyminiszteri értekezletén az Öböl eseményei állnak majd az érdeklődés középpontjá­ban. A mekkai események nyomán kialakult feszültség és az olajszállítmányok kiesé­se miatt elmaradó bevételek ügye mind sürgetőbben veti fel az arab egység kérdését. Ráadásként még ott van a kö­zel-keleti békekonferencia ösz- szehi vasának egyre húzódó ügye is. Nő a feszültség az Öbölben Aknára futott egy hajó — Felsorakozik az amerikai flotta Szombaton aknára futott és elsüllyedt az Anita nevű ellátó­hajó az Ománi-öbolben, Fud- zseira kikötőjétől 16 kilométer­re. A robbanás egy embert azon­nal megölt, a 11 fős legénység öt tagja eltűnt, ötöt súlyos álla­potban kórházba szállítottak. Az eltűntek közt van a hajó angol nemzetiségű kapitánya, a többi­ek indiaiak. Az ellátóhajó a Gulf Agency nevű regionális ha­józási társasághoz tartozik. Az Anita volt a hatodik olyan hajó, amely az Öböl körzetében aknára futott. A legutóbb, au­gusztus 10-én, a panamai zászló alatt hajózó Texaco Caribbean nevű tartályhajó futott aknára, de akkor nem történt haláleset. Sok halálos áldozatot, követelt egy robbanás, amely szombat reggel történt az Arabian Ame­rican Oil Company nevű cég szaúd-arábiai földgáztelepén, Bahreintől 45 kilométerre észak­nyugatra, az Öböl partján. A rob­banást az első jelentések^ szerint elektromos rendellenesség okoz­hatta. Az adatok ellentmondóak. A szaúdi kormány szerint né­gyen vesztették életüket, más források szerint 7—22 ember halt meg és 15 megsebesült. A rob­banás után tűzvész keletkezett, amelyet csak délután sikerült megfékezni. „Jelenleg semmi sem indokol­ja azt, hogy az Egyesült Álla­mok megszüntesse jelenlétét az Öbölben” — jelentette ki Frank Carlucci, az amerikai elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója. Köz­ben az amerikai hadiflotta je­lentős felfejlődéséről számoltak be legutóbbi jelentéseikben. Az amerikai hajóhad a Honmuzi-szo- ros bejárata ^ előtt horgonyzó Constellation ' repülőgép-hordozó körül felsorakoztatja egységeit. A Guadalcanal csatahajó nyolc aknaszedő helikopterrel a fedél­zetén az Öböl felé halad. Omán kész brit. hadihajók és aknaszedő hajók rendelkezésé­re bocsátani kikötőit. Korábban egyetlen térségbeli állam sem mutatott hajlandóságot hasonló „vend égszeretetre”. Egyidejűleg Ománba* irányítanak légifelde­rítésre szánt elektronikus fedél­zeti berendezéssel ellátott két brit „Nimród típusú” nehéz­bombázót. * A Pravda — vasárnapi nem­zetközi szemléjében — hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió min­den idegen hadihajó kivonását javasolja. Az Öbölben jóval ke­vesebb a szovjet hajó, de nem ez a lényeg. A szovjet ha jók sen­kiit sem fenyegetnek, zsarolnak, míg Washington lépései a nem­zetközi válságot erősítik, hogy ellenőrzésük alá vonhassák az olajban gazdag, s a szovjet ha­tárok közelében fekvő térséget. * A hírügynökségek élénk dip­lomáciai mozgásról számoltak be a térségben. Velajati iráni kül­ügyminiszter szombaton kétna­pos hivatalos látogatásra az omá- ni Maszkatba érkezett. Az iráni diplomáciai offenzíva másik helyszíne a' líbiai főváros volt, ahol Hoszein Sejkoleszlám iráni külügyminiszter-helyettes szom­baton Kadhafi líbiai vezető ven­dége volt. Az iráni politikus utá­na Algírba érkezett. Immár másfél hónapja egy­mást érik a sztrájkok Dél-Koreá- ban. A munkások — politikai nézeteiktől függetlenül — most nem elsősorban társadalmi vál­tozásokat követelnek, bár foko­zatosan ilyen jelszavak■ is elő­kerülnek ismét, hanem béreme­lést és munkakörülményeik azon­nali, jelentős javítását. A nem olyan régen .még „mintagazda­sággal” büszkélkedő országról ' hirtelen kiderült, hogy jelentős gondokkal küszködik. A „dél­koreai csoda” ugyan tovább tar­tott három napnál, de a jelek szerint egyszer ennek is vége szakad. Természetesen nem lehet kü­lönválasztani a dél-koreai gaz­dasági helyzetet és a társadalmi feszültségeket. A sztrájkoló bá­nyászokat ugyanúgy nyomasztja a jelenlegi rendszer, mint a kö­veket hajigáló diákokat, az el­lenzéki pártokat támogató kö­zéposztályt vagy éppenséggel a nagyobb befolyást áhító hazai nagytőkéseket. A diktatúra ma már nem felel meg az ország gazdasági fejlettségének, a to­vábblépés- által támasztott igé­nyeknek. Most még jó arra, hogy könnygázzal és gumibottal szét­kergesse a csongSzoni vagy te- beki tüntetőket, de hosszú távon már biztos, hogy nem képes tar­tani magát. A hét végén már kétszázötven üzemben szünetelt a termelés, közöttük a dél-koreai gazdaság büszkeségei közé tartozó, az ame­rikai piacon már-már a japán,-po­zíciókat fenyegető öt autógyár­ban. A sztrájkmozgalom immár hatszázhetven kisebb-nagyobb vállalatot érintett az elmúlt idő­szakban és alaposan hozzájárul Csőn Tu Hvan elnök, valamint kijelölt utóda, Ro Te Vu enge­dékenységéhez az ellenzékkel va­ló alkudozás során. Az óriási exporton alapuló dél­koreai gazdaság eddigi sikere­it jórészt az olcsó, engedelmes munkaerőnek köszönhette. Most kiderült, hogy a dolgozók fele legfeljebb a létminimumhoz szük­séges fizetést kapja, ráadásul szinte a középkori rabszolgáké­hoz hasonlatos a munkaideje. Ez a rendszer már a szuronyokkal sem tartható fenn tovább, túllé­pett önmagán. A munkáltatók most arra hivatkoznak, hogy csu­pán hatszázalékos béremelés több mint hárommilliárd dollár exportkiesést okozna az önkölt­ség növekedése és a versenyké­pesség romlása miatt. Dél-Koreában a hangyaszor­galom megmaradt, az engedel­messég, a szó nélkül való bele­törődés megszűnt. Az új felada­tókra már a huszadik század vé­géhez illő megoldásokat kell ta­lálni. A rendszer végnapjait éli, a következő elnökválasztásokon már indulhat az Egyesült Álla­mok támogatását sem nélkülöző ellenzék jelöltje is. Kérdés azon­ban, meddig tart majd az „új csoda", a polgári demokrácia, ha, netán Washington mégis a kato­nák rezsímjét tartja saját céljai szempontjából előnyösebbnek. Horváth Gábor * Magasabb béreket követelő taxisofőrök és a rohamrendőqjjk össze­csapása a dél-koreai Csongszon városban. (Telefotó — AP—MTI—KS) PRAVDA-CIKK Most az Egyesült Államokon a sor Hiábavalók az olyan számítá­sok, hogy a Szovjetunió végül is engedni! fog a nyugatnémet Per­shing-—1A rakétákra szerelhető 72 amerikai robbanótöltet kérdé­sében — shögezi le vasárnapi nem­zetközi szemléjében a Pravda. A Szovjetunió már megtett min­den engedményt, amit megtehe­tett. A sor most az Egyesült AŰ- temakon van. A lap emlékeztet arra, hogy Moszkva visszavonta a brit és a francia atom ütőerővel1 kaocsolá- tos feltételeit, a közepes hatótá- vo'ságú rakétákat a hadászati és űrfegyverektől elkülönülten ke­zeli. jóllehet hasznosabbnak tar­totta volna egvütt vizsgálni a nukleáris erőket Sikraszállt minden európai közepes hatótá­volságú és hadműveleti-harcá­szati rakéta megsemmisítéséért, ma'd végiül a „globális kettős nullamegoldás” koncepciójával állt e'ő. Nem titok, hogy ennek keretében sokkal több szöviet rakétát kell felszámolni, mint amerikait. Redman amerikai szó­vivő kijelentéséből mégis arra lehet következtetni, hosv az óceá­non túl újabb engedményre szá­mítanak. ­A szovjet nép sohasem bekül még azzal, hogy Nyugat-Németor­szálg nukleáris hatalommá váljék — szögezi le a Pravda. A bonni jelentések azt bizonyítják, hogy továbbra sem határozták még el' magukat a kérdésben a Rajna partján. Végül is kettős benyomás támad. Egyfelől a Pershing—1A raké­ták kérdésében elfoglalt ameri­kai álláspont azt mutatja, hogy Washington el akar távolodni a hadműveleti - ha rcászat i rakéták kérdésében már elfogadott nulla- megoldástól. Másrészt — Wa­shington és Bonn manőverezésé­nek következtében — kialakuló­ban van egy helyzet, amely azt aj gondolatot ébreszti, hogy létezik valamiféle titkos elképzelés, sőt esetlég, terv, amelynek alapján Nyug'at-Németországot nukleáris vagy kvázi-nukleáris hatalom­má kívánják változtatni — írja a Pravda. A genfi szovjet—amerikai tár­gyalásokon már a közeli jövőben kiderül: az Egyesült Államok to­vábbra is a tárgyalások meneté­nek fékezése áll szándékában, vagy valóban őszintén,, építő szel­lemiben törekszik a valóban tör­ténelmi megállapodásra — hang­súlyozza vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. SVÉDORSZÁGI ZAVARGÁSOK Öncélú rombolás — politikai indíték nélkül Viharos érzelmeket és értetlen­séget váltottak ki Svédországban az elmúlt néhány nap stockholmi eseményei. Az oly sokáig a bé­ke és nyugalom hazájának szá­mító ország fővárosában megva­dult fiatalok hat napon át tör- tek-zúztak, gyújtogattak, s vere­kedtek a rendőrökkel. Bár az összecsapásoknak a hivatalos köz­lemények szerint nincs sérültje, s a letartóztatott fiatalokat is vi­szonylag hamar szabadon enged­ték — Olof Palníe tavalyi halála után az erőszak újabb megnyil­vánulása ismét önvizsgálatra késztette a nyolcmilliós ország közvéleményét. A mostani zavargásoknak — amint azt a szakértők egyönte­tűen megállapítják — nem vol­tak különösebb politikai indíté­kai. A tizenévesek — minden jel szerint — öncélúan, a rombolás kedvéért borították fel az autó­kat, törték be az üzletek kiraka­tait, gyújtották fel a szeméttáro­lókat. Néhány szakértő a rendőröket okolja a helyzet elmérgesedé­séért, mert — úgy vélik — túl keményen léptek fel már az első pillanatokban. Mások szerint mindez a szülői tekintély csök­kenésének és a városiasodás kö­vetkeztében fellépő elidegene­désnek a terméke. Egy bűnügyi szakember pedig azzal állt elő, hogy az indulatokat a vakáció közelgő vége váltotta ki. AMERIKAI BELPOLITIKA Reagan talpon maradt Mióta az amerikai kongresszus kihallgatási termében kialudtak a nagy televíziós társaságok ref­lektorai, az amerikai belpolitiká­ban megkezdődött a kár- és hely­zetfelmérés. Emlékezetes, hogy a kongresszus látványos jele­netekben bővelkedő vizsgálatot tartott az iráni fegyverszállítások és a nicaraguai kontráknak átját­szott pénzek ügyében. Nemzetkö­zi értelemben sem közömbös, hogy ez miképpen befolyásolja az amerikai belpolitikát. Hatalmi érdekek 1 A kulcskérdés természetesen az, hogy hogyan kell értékelni Reagan qlnök hatalmi helyzetét. Figyelembe véve egyrészt azt, hogy az elnöknek néhány belpo­litikai kérdésben még kemény harcot kell vívnia a demokrata többségű képviselőházzal és sze­nátussal, valamint azt, hogy né­hány hónap múlva, 1988 február­jában megkezdődik az elnökvá­lasztási kampány az Egyesült Ál­lamokban. Ez egyben azt jelen­ti, hogy Reagan elnök végleg le­lép a politikai színtérről. Érthető módon óriási érdekek fűződnek viszont ahhoz, hogy Reagan elég erős maradjon 1988 folyamán. A republikánusok ugyanis csak így számíthatnak ar­ra, hogy valamelyik jelöltjük be­fut az 1988. novemberi elnökvá­lasztáson, és így — feltartóztatva a demokraták rohamát — bizto­sítsák a politikai folytonosságot. Tekintettel arra, hogy az elnök- választással egy Időben (az egyes államok kormányzóitól lefelé) választott tisztségviselők ezrei­nek sorsa is eldől, távolról sem „elvi”, hanem nagyonis egyszerű hatalmi, személyi és anyagi ér­dekek lépnek porondra. A vizsgálat után Most, a kongresszusi vizsgálat lezárása után mindenekelőtt azt lehet megállapítani, hogy a de­mokratáknak nem sikerült dön­tő csapást mérniök Reagan, és a Köztársasági Párt politikai pozí­cióira. A megfigyelők általában a következő magyarázatot adják. Először: a demokrata pártban tu­catnyi elnökjelölt van, de nincs olyan kiemelkedő egyéniségük, aki körül a Reagan politikája el­leni támadás kikristályosodha­tott volna. A második ok az, hogy az ame­rikai közvélemény legszélesebb rétegeit az iráni fegyverszállítá­sok és a kontraügy botránya lé­nyegesen kevésbé háborította fel, mint az ügyet alkotmányjogi ala­pon megközelítő és „mellékesen" a maga távolabbi' politikai cél­jait követő demokrata párt tör­vényhozási többséget. A közvé­lemény túlnyomó része erkölcsi­leg nem látott kivetnivalót ab­ban, hogy amerikai túszok kisza­badításáért cserébe Irán akár fegyvereket is kapjon. Nicaragua pedig úgy él az amerikai közvé­leményben, mint „'kommunista támaszpont" az amerikai érdek­szférának tekintett Közép-Ame- rikában. Ehhez a többségi tömeg­felfogáshoz képest az a kétségte­lenül érvényes jogi érvelés, hogy megsértették a nicaraguai ellen- forradalmárok anyagi támoga­tásának tilalmát, és „titkos had­műveletet” eltitkoltak a kong­resszus elől — nem lehetett túl­ságosan hatásos. Harmadszor: a köztársaság- párt általános politikai érdekei szempontjából rendkívül ked« vező hatást gyakorolt a közvéle­ményre az, hogy nem sikerült be­bizonyítani Reagan személyes fe­lelősségét. A korpiány két leg­fontosabb személyisége: Shultz külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter pedig tisztán került ki az ügyből. Némileg le­egyszerűsítve a dolgot: a Fehér Ház a vártnál sokkal kisebb ne­hézségek árán úszta meg az ügyet. Kedvező konjunktúra Belpolitikai szempontból nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az egész botrány olyan , gazdasági háttér előtt játszódott le, amelyet (legalábbis pillanat-; nyilag) a kedvező konjunktúrái jellemez. Aligha tekinthető vé­letlennek, hogy a botrány hetei­ben hallgató Reagan a napokban személyesen jelent meg a Fehér Ház sajtótermében, hogy beje­lentse: elnöksége óta most elő­ször süllyedt 6 százalékra az ame­rikai munkanélküliség aránya, és legalábbis 1988 végéig kedve­zőek az amerikai konjunktúra alakulásának többi mutatói is. Azt senki sem tudja, hogy mi­képpen alakul a helyzet 1988 feb­ruárja után. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a demokraták nem tudták „kiütni” az elnököt és ap­parátusát. —1 —e £

Next

/
Oldalképek
Tartalom