Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
művelődés MÓRICZ LILI OTTHONÁBAN Pólika ma Kecskeméti színésznő, „földesnőcske’* is volt a nagy író lánya Csendes, budai utcára néző nagyszobában, kis kerek asztalnál ülve fogad Móricz Lili színművész, író, Móricz Zsigmond lánya. Szeme, orra egészen az apjáé. Ugyanúgy fut le két erős barázda az arccsontból a szájszögletig, mint félparaszt- és paplányivadék édesapjánál. Egyszer találkoztunk, futólag, régen. Akkor csak megemlítettük 1936-os vendégszereplését. „Már belépésével megkapta az általános tetszés tapsát, amit a fölvonás végén számtalan függöny előtti megjelenés is követett. A tavasz beköszöntött a színpadra is, ez volt a lelkesedő nézőtér megállapítása.” így írt „a különleges alkalomhoz illő” lelkesedéssel válogatva a szavakat Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül cimű, felújított zenés játékának bemutatójáról a Kecskeméti Közlöny munkatársa. Sikerre vágyott a pozíciójában megnyitott Miklóssy színigazgató, örült, hogy a nagyhatalmú polgármester kedvére járhatott. „Üzenj rá a színházra” De „nekem is van egy kérésem”, így fogadott el egy kecskeméti meghívást a riportjai, kisnyíri földecskéje révén kicsit kecskeméti író. „A Nem élhetek muzsikaszó nélkül-t új formában, Lili lányom főszereplésével — ő a kecskeméti földesnőcske — szeretném,, ha Kecskemét megnézné. Légy jó, üzenj rá a színházra, hogy csinálja meg. Both Béla már írt a színháznak. Igaz híved és barátod: Zsiga”. Csipetnyi irónia, huncnt mosoly bujkál Móricz Lili tekintetében, míg előadom, előszedem a régi előadást idéző dokumentumokat. — Én annak örültem a legjobban, hogy botrány nélkül fejeződött be kecskeméti vendégszereplésem. Az állomáson izgatottan kérdezte az elénk siető igazgató. „Hoztunk-e szövegpéldányt?” Megkönnyebbült igenlő válaszunkra. Elképedtünk. Hogy lesz ebből este előadás? Micsoda hanyagság. Őrjítő nap volt. Feldúlva és megsértve próbáltunk egész nap. Apám volt a rendező, a súgó, a díszlet- és jelmeztervező, a cigányzenekar-szerző, a kellékes, minden. — A kritikusok különösen Önt dicsérték. A Kecskeméti Lapok szerint „nagyszerű színjátszó képességekről tett tanúságot. Kedves, eleven és közvetlen jelenség volt a színpadon. Pólika szerepét valósággal átélte." A Viktor-díj — Mielőtt a függönyt széthúzták, apám megszorította karomat: „csak nyugodtan, babám”! Szükségem volt a nyugalomra. Volt olyan színész, aki egyszerűen kiment a pódiumról, amikor nem jutott eszébe a szövege. A pesti jogászfiút, Viktort alakító kollégám vette kézbe, mentette meg az előadást. Ügyesen irányított a színpadról. — Egy évtizede az ő emlékére alapította a Viktor-díjat? — Igen, sajnos azóta keveset hallottam erről. — Egyik méltatója „további forró sikerrel biztató pályát" kívánt. Miként alakult színészi karrierje? — Karrierről aligha beszélhetnék. A színház jó pár évre kimaradt az életemből. Székely Gyuri 1947-ben azzal csábított Pécsre, hogy a Boszorkány lesz a nyitódarab. Az Erdélyből írta apám, odaadta a Nemzetinek, de ott sohasem került műsorra. Hiányzott a csattanó. Az akkor még fiatal és modorosságoktól mentes Bessenyei Feri nagyszerű Bethlen Gábor volt. Pécsett Lendvay Feri rendezte Harsányi— Eisemann XIV. Renéjét. Fábri Zoli csinálta a díszleteket. Rám osztották az egyik legjobb szerepet. Siker volt. Kecskeméten most hogy fogadták? — Ki tapsolt, ki fanyalgott. Az biztos, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb siker volt az 1955 áprilisában bemutatott Bánk bán. Mielőtt erről szólna, szívesen hallanék arról, hogy miként került 1954 őszén a kecskeméti társulathoz. — Akkoriban éppen két félj között voltam. A Horog utca 6-ban laktam egy kedves fiatalasszonynál, Pelle Fe- rencnénél. Jól éreztem magam, egészen a Bánk bán-bemutatóig. , — Szeretném bizonyítani: készültem. Kijegyeztem a helyi népújságból néhány kritikát. Orosz László szerint a Seribe Egy pohár víz cimű játékában szereplő három szerelmes asszony közül a Marlborough hercegnőt játszó Móricz Lili volt a legjobb. Neki köszönhető az előadás legjobban megformált alakítása. Dicsérték a Csárdáskirálynőben. „Elsőnek említjük Móricz Lili Cecíliáját". A kritikus hosszan indokolta megállapítását. Érvekkel megtámogatott dicséretek füzére koronázta Gertrudisát. Gertrudis keservei — Ne is említse. Máig fáj a rágondo- lás. Nagyon tehetséges fiatal rendezőjének vakmerő, izgalmas, újszerű elképzelése volt a darabról és főleg a békédének jelenetétől. Ezektől én is szárnyakat kaptam és egy modernebb Gertrudist próbáltam megteremteni. — Pasziánsz című könyvében olvastam, hogy Nagy György a szabadban akarta játszani a békétlenek háborgását. — Valóban. Saját hazájukban hontalanul bolyongva dugták össze a fejüket: miként menthetnők meg a hazát. Bozó Gyula tervező és Oravecz Gyula díszletfestő nádas, dombhajlásos hátteret készített. Az utolsó előtti főpróbára bejött a főrendező és mindent letiltott, ami más volt, mint a Nemzeti Színházban. Irigységből? Értetlenségből? Féltékenységből? Bőgtem, elkeseredtem. Miért ostobaság az, amit a beosztott talál ki? — Orosz László így is ráérzett a rendezői szándékra, Gertrudis megformálójának újításaira. „Móricz Lili Gertrudi- sában a fenség, a nagyravágyás, a parancsolás beidegződöttsége és a félelem keveredtek: teljes összetettségében fogta fel és formálta meg a királyné jellemét ..." Méltatta a „nagyszerű, a magával ragadó" alakítás sokszínűségét, Gertrudis fejlődésrajzának hiteles, erőteljes ábrázolását.. — Örülök elismerésének, de még inkább azt szerettem volna megjeleníteni, hogy miként lesz egy unatkozó, medvebőrén heverészve a hatalomról ábrándozó nőből a nézők szeme láttára teljes hatalmú uralkodónő. A hetényi látogatás — Tudom, jogos indulatában elment a társulattól. Amíg itt játszott, megnéz- te-e egfkori, hetényegyházi birtokát? — Fiatalon, még 1936 nyarán vitt ki apám a néhány hónappal korábban vásárolt, nevemre íratott kis birtokunkra. Birtok? (Szép környéken, buckás erdő közelében vett meg váratlan ötlettel egy.parcellát.) Tóth Laci szerzett autót, így mentünk ki. Mondtam neki: „Apukám, mi jutott az eszedbe, mit csinálok vele, hogy fogok én idejárni.” Nyugtatgatott: majd kialakul. Imádott földet vásárolni. Fogalmam sincs, hogy nevem miként került a telekkönyvbe. ' — Inkább a hátrányait érezte a föld- vásárlásnak. A később főispánná előléptetett Kiss Endre támogatásával mentesülhetett csak a tartozása miatt fenyegető árveréstől. Nehezen, évek múltán nyögte ki a vételárat. — így igaz. Se kedve, se ideje nem volt a kisnyíri pihenéshez. Még a háború alatt túladtunk a szép parcellán. — Dicséretesnek érzem, hogy a heté- nyiek mennyire megbecsülik emlékeit. .— Ha nem is élvezhette a gyönyörű tájat, mindhalálig kedvelte Kecskemétet. Erről Virág többet mondhatna. Tudom, gyakran járt itt, becsülte Tóth Lászlót. Magam is megszerettem ezt a várost. Nehezen mozdulok, de az újságokból, a tévéből tudom, hogy milyen szép. Sztár lett a magyar városok között. Csak ne csináljanak belőle második Szentendrét. „Jó politikus lettem volna” — Örömmel látom, hogy különféle testi bajai ellenére frissen tájékozott a világban, benne él napjainkban. — Most már kicsit nehéz. Nagyon hiányzik nemrég elhunyt féljem. A bénító agyérgörcsből összeszedtem magam, de nem tudok gépelni. Tudja, mindenről megvan a véleményem. Meg is volt. Sajnálom, hogy ném lettem politikus. Virág testvérem két ciklusban volt képviselő. Úgy érzem, jó politikus lettem volna, mert rettenetesen tudok lelkesedni. — Majdnem azt írtam beszélgetésünk végére: mint az apja. Fontosabb, hitelesebb: mint Móricz Lili. Héltai Nándor A MEGOLDÁS Az ételkiadó korlátján Etelka végigcsúsztatta a tálcát. A főzelékeknél megállt, ésfölváltva hol a kínálatot, hol a feje fölött lógó árjegyzéket böngészte. Mögötte már többen toporogtak, az agresszívebbek tálcájukon kopogtattak a villákkal. — Na mi lesz már? — méltatlankodott a sor végén egy férfihang. Etelka zavartan visszanézett, majd egy bágyadt krumplifőzeléket emelt ki. A legolcsóbbat, mint évek óta mindig. Tálcájával a kezében, körülményesen levackolt egy üres asztalnál. Amint néhány kanál főzeléket lenyelt, egy vele-korabeli férfi szusszant szembe az asztalhoz. Tálcáján alig fértek el a gőzölgő tányérok. Etelka szeme kikerekedett, és önkéntelenül buggyant ki belőle a kérdés, holott ő sosem szokott szóba állni senkivel. — Ezt mind maga akarja megenni? Itt és most? A férfi, a kanállal a szájában, bólintott. _ — Ejnye, ejnye, nem egészséges az ilyen sok étel a mi korunkban! — Ugyan! — legyintett a másik, és a kezében lévő kanállal gesztikulált. — Tudja, én inkább belefulladok a zabálásba, de a fiaméknak nem hagyok semmit. Fölélem a kis vagyonkámat, meg a nyugdijamat, meg az összes ingóságomat eladom, de nekik nem adok egy petákot sem. Az én halálomra ők ne számitgassanak! —Nagyon haragudhat rájuk. Bezzeg én!—sóhajtott szomorkás mosollyal Etelka, s hogy a férfi önfeledten lafatyolt tovább, meg se rezzenve az o bejelentésétől, titokzatos képpel folytatta. — Az én fiam négy évvel ezelőtt kiment Svédországba egy turistacsoporttal, és nem jött haza. Azt írta, hogy szerencsét próbál. Nekem ő a mindenem. Egyedül neveltem, az apja már tíz évvel ezelőtt meghalt. Nincsen rajta kívül senkim. Mit gondol, hogyan lehetne hazajönnie? — Hát vonattal vagy repülővel. — De itthon megbüntetnék. Börtönbe kerülhet, mert hogy csak úgy megszökött az országból. Börtönbe, az én fiam?! — Ezt meg honnan veszi?— rakosgatta át a tányérokat maga előtt a férfi. — Onnan, hogy irta. Kint az ismerősei mondták, hogy ha hazajön, megbüntetik. Etelka hálás kutyaszemekkel nézte a habzsoló férfit. Mégiscsak érdeklődik az ő nagy gondja iránt. Igazi úriember, még ha böfög is egyet-egyet. Az a jó, hogy ennyi év után beszélhet valakivel a fiáról. Etelka tétován forgatta a kanalát a bőrösödő főzelékben. — Na és a fia haza akar jönni? ■ff-Szeretném, ha visszajönne! Olyan egyedül vagyok. Mit gondol, megbüntetnek, ha hazajönne? — Lehet, nem tudom. De a fia haza akar jönni? — Biztos — bólintott bizonytalanul az asszony. — Csak hát irta, hogy az ismerősei figyelmeztették, ha hazajön, akkor baja esik, börtönbe kerül. A férfi élvezettel cuppogtatta a csirkecsontot. Kezén lassan végigcsordult a paprikás lé. Ahogy lerakta a csupasz csontot, szeme most találkozott az asszonyéval. — Maga járt már a rendőrségen, hogy mi van ilyen esetben? — Nem. De a fiam... — Na, a fia haza akar jönni? Etelka nem értette a férfi hirtelen haragját. — Haza akar, haza akar, hát persze, hogy szeretném, ha hazajönne! — A férfi zsebkendőt kotort elő, miközben nagyokat szuszogott. Megtörölte a száját, majd komótosan fölállt. — Na, ezt elpusztítottam! Magának pedig egyet tanácsolhatok. Üljön föl a vonatra, aztán menjen ki a fiához. Hozza haza! Minden jót! Etelka kapkodva kikotorta a maradék főzeléket a tányér aljáról. Igen, gondolta, érte kell mennem. Ez a lehető legjobb megoldás. Ha én érte megyek, akkor biztos, hogy nem eshet bántódása. Istenem, de jó, hogy beszélhettem ezzel az úrral! Most már csak az kell, hogy a fiam írjon, hogy megírja a pontos címét! Szűcs Mariann • Krebsné Tuska Zsuzsa: Vázacsalád I—II. • Dikán Sándor: Táskák TARLATNAPLÓ Zsúfoltság és sokszínűség Nagy levegőt kell vennie a főbejárat előtt, aki kiállításnézőbe indul az Erdei Ferenc Művelődési Központba. Mert ha nem, már az első percekben légszomjjal fog küzdeni a reménytelenül hatalmas, bevehetetlennek látszó anyag láttán. Az épület belső terének nyilvános része — a kiállítótermeken kívül a folyosók és az előcsarnok egy része is a XIII. amatőr képző- és ipar- művészeti kiállítás rendelkezésére áll. A korántsem könnyű eligazodás azonban már egyértelműen a látogató dolga. A hatszáz körüli alkotás (kiállítási tárgy) szeszélyes, de legalábbis nehezen felfedezhető rendszerben vonja magára a figyelmet. A műfajok, műnemek felsorolása is hosszúra nyúlna, melyekben a művészet autodidakta mesterei és szerelmesei a látogató elé tárják munkáikat. A kortárs grafika, festészet, szobrászat legszélsőségesebb és legkonvencionálisabb megnyilvánulási formái mellett az iparművészet képviselőit is megtalálhatjuk. A tárlat leghosszabb falán, az előcsarnokban sorakoznak a natúr és festett, természetes alapanyagokból készült takarók, falvédők, futók, párnák, szőttesek, faliszőnyegek, bőrtárgyak. A népi iparművészet egységesebb, szebb darabjainak társaságában találhatók a legkülönfélébb értékeket képviselő apróságok: gyöngyök, a többféle anyagot jól- rosszul ötvöző, gyakran felfedezhetetlen rendeltetésű „tárgyacskák”. Ebben a műfajilag és minőségileg egyaránt eklektikus környezetben találkozhatunk # Gombkötő Antalné: Tulipánfa napvirágokkal Strohner József zománcmunkáival, és a hivatalos elismerésben is részesült Krebsné Tuska Zsuzsanna egyszerű vonalvezetésű kerámiáival. A tárlat legegyneműbb anyaga a „naiv” festők termében fogadja a látogatót. Itt is találkozhatunk ismerősökkel, a kecskeméti Vécsy György sajátos hangulatú Gólyás ház című képe mellett Gombkötő Antalné harsányan derűs Tulipánfa napvirágokkal cimű alkotásával jelentkezett. A naivok változatos — a családi és mitikus témák mellett a társadalmi élettér bemutatására is vállalkozó — minőségű, dekoratív alkotásainak szomszédságában a hagyományos festészet és szobrászat képviselőinek munkái láthatók. Az anyagok többségéhez hasonlóan meglehetősen nehéz lenne bármilyen szempontból is stabil, mindenkire érvényes eligazítást nyújtani. A tisztánlátást segítő kategorizálásra, differenciálásra a pusztán minőségük alapján beválogatott produkciók között úgyszólván nincs lehetőség. Ezúttal talán az sem számít a legfontosabb szempontnak, hogy egymáshoz mérve jók-e vagy rosszak. A néző szelekciós elve legfeljebb az lehet, hogy hat rá a mű vagy nem. A társat nehezen vagy egyáltalán nem tűrő művek-szinte érintik egymást, minden falon. Az emeleten láthatjuk a naprakészebb. a kortárs, divatos törekvéseket képviselő. festményeket, grafikákat Rokon stílusú, hasonló szellemiségű alkotásokat elsősorban a kísérletezőbb kedvű, bátrabb (bár talán egyenetlenebb), kis mennyiségben jelen levő grafikák között fedezhetünk fel. A témájukban is gazdagabb produkciók kötetlenebb, szabadabb útkeresésről árulkodnak, mely mintha megfertőzte volna az emeleti galériában kiállított festmények egy részét is. Körükben hódítanak az új festői törekvések: gyakori fotóhasználat, az oldottabb, líraibb szuperrealista törekvések váltakozása. A mechanikus eszközökkel és a hivalkodóan expresszív felületkezeléssel létrehozott ellentétes alapokon gyakran csak meddő erőfeszítések, esetenként azonban valódi festői történések mutatkoznak. A közelmúlt szakmai tárlataihoz hasonlóan a szimpatikus ötlet-, gesztus- és lendületművek legjobb darabjai gyakran nagyobb szuggesztióval hatnak, mint a tárgyi hűségre törekvők. A megyei alkotók közül kiemelkednek Petri Ildikó és Varga Imre munkái. A kiállítás július 30-áig tekinthető meg. Károlyi Júlia FODOR ANDRAS: Mozdulat Kikönyökölök minden este a csillagtalan égre, Odalenn megvakult falak, utak kietlen pusztasága. Cirádák, ormok értelmetlen csendje. Az ablakrésen át kilódult horkolások ütemébe belesikong a villamoskerék. És mindig, mindig ugyanúgy. S mert vállaltam az állhatatosságot, el kell viselnem, hogy a látszat siket kpszurdokában étek. Miként merev üveghasábok fehér hágcsói csüngenek az égen, sorsom elrendelt mértanában feszengve nekem is így kell várnom. Tudom, hogy minden percemet az anyag béna közönyébe vésték, de csontjaim hordják az ismeretlent: a mozdulat megváltó robbanását. KOLOH ELEK Lassan megbújsz képzeleted terebélyes szárnyai mögött — hiszed, hogy e világ titokzatos és lenyűgöző a Húsvét-szigeti hosszúfülű megvakított kötömbemberek bandájára gondolsz hol zöldes-barnás dombok kanyarognak akár akár egy tevekaraván mígnem elszorul a torkod s úgy érzed tevekaravánok cipelik a jelent viszik a múltat és hozzák a jövőt te pedig csak tehetetlen kőtömb vagy megvakított foglya e kornak füleidben mázsás kérdőjelekkel a titokzatosság összezsugorodik benned fázó és álmos kisfiúvá lassan leszáll a félelem sűrű és néma sötétség vesz körül amibe a kötömbemberek zárattak töbhssáz éve már
