Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

1987. július 30. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉNYELMES ES OLCSO Diákhotel a kollégiumban rwsm • Ez a hol­land diák Is szívesen vá­lasztja az ol­csó szolgálta­tást. (Pásztor Zol­tán felvételei) BESZÉLGETÉSEK A KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL III. Az exportpiacok bővítéséért A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július 4-én hozta nyilvánosságra a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját A dokumentum az emberek figyelmének központjába került, az üzemekben a gazdasági, társadalmi vezetőket, a munkásokat gondolkodásra, vitára, a jövő alakítására készteti, s már a kormányprogram elkészülte előtt igyekeznek megtalálni az állásfoglalásból rájuk háruló feladatokat. Őszintén bevallom, néhány nap­pal ezelőtt — amikor felhívták a figyelmema kecskeméti Berkes Fe­renc szakközépiskola kollégiumá­ban működő diákhotelre — ,nem tudtam, hogy a megyeszékhelyen ilyen szolgáltatás létezik. Dr. Bozsó Ferenc, a szakközép- iskola igazgatója nem csodálkozik ezen, mert tapasztalatai szerint is kevesen tudnak még e rendkívül olcsó szálláslehetőségről. Például saját iskolájukban sem láttak erről tájékoztató füzetet. — Ettől függetlenül az első tur­nusban 102 éjszakát töltöttek itt vendégek. Szobáink általában tíz­ágyasak, de eddig még nem fordult elő, hogy teljesen megtelt egy he­lyiség. Egyébként ötvenszemélyes a diákhotel. Araink igen alacso­nyak: diákoknak 40 forint. Akik­nek nincs diákigazolványuk, 60 fo­rintot fizetnek, míg a külföldiek­nek 90 forintba kerül egy éjszaka. A szakközépiskola tanulói kö­zül kerülnek ki a szálló dolgozói. — Szívesen vállaljuk ezt a mun­kát — mondja Domokos Gabriella, az egyik ügyeletes —, mert jól lehet keresni, és ráadásul sok fiatallal találkozunk. Két hétig öten dolgo­zunk, három műszakban, aztán váltanak bennünket. A suliban né­metet és oroszt tanulunk, arra az esetre pedig, ha a vendég csak an­golul beszél, készítettünk egy kézi­szótárt a legszükségesebb szavak­kal. Szóval, ez a munka jó nyelv­gyakorlási lehetőség is számunkra. Ebben a pillanatban egy hátizsá­kos fiatalember lép be a kollégium ajtaján. Gabi kiírja az útleveléből az adatait a nyilván tartókönyvbe, majd az egyik üres szobába vezeti. Tisztaság, egyszerűség fogadja a vendéget. Izjinga Nieknek hívják a holland fiút, aki Budapestről érke­zett. — Előzőleg Lengyelországban voltam. Mivel diák vagyok, szíve­sen veszem igénybe ezt a kedvező szálláslehetőséget. Krakkóban még olcsóbbak voltak a szoba­árak, de ez a 90 forint sem sok. Nem baj, ha többágyas szobábán helyeznek el, mert nagyon érdekes, amikor egy helyen négy-öt nemzet fiataljai gyűlnek össze. Két éjsza-. kát töltök itt, aztán továbbutazóm Syájcba,. Franciaországba, majd pedig Svédországba. Honnan tudta meg, hogy Kecs­keméten is van diákhotel? Háti­zsákjából égy kis angol nyelvű könyvet vesz elő. — Ebből felmutat rá. — Még otthon megvásároltam, mért na­gyon hasznos útitárs. . Minden eu­rópai kemping és diákszálló meg­található benne. Itt, Kecskeméten egy kicsit nehéz volt megtalálnom a kollégiumot, mert az emberek csak a pontos cím után tudtak út­baigazítani. No, igen. Elvégre mi kecskemé­tiek vagyunk, és nem Hollandiából jöttünk... Farkas Andrea Másfél évvel ezelőtt lett önálló, le­ányvállalat a kiskunfélegyházi Kiskun Cipőgyár. — Ez a lehetőség óriási lendületet adott a kollektívának — kezdte Kiss Bálint igazgató. — A lendületből jó eredmény született. Részt vettünk egy konvertibilisexport-bővitő pályázaton, amelynek révén növeltük a tőkés ex­portot. Szinté eléje mentünk a kibonta­kozás programjának, ugyanis a tavalyi öt után ebben az évben tizenegymillió dollár árbevételt értünk el. Az termé­szetes, hogy ennek során termékszerke­zet-váltás is történt. Kifejlesztettünk egy magas minőségi követelményeknek megfelelő férficipőcsaládot. — A cipő nagyon piacérzékeny ter­mék, ha nem felel meg a kívánalmak­nak, eladhatatlan. Nekünk sikerült be: törnünk az amerikai piacra, verseny­ben vagyunk a spanyol, a jugoszláv gyártókkal — vette át a szót dr. Tóth Attila főkönyvelő. — Eddig sikeresen álljuk a versenyt, hiszen a már említett tizenegymillió dolláros árbevételből 9,5 —10 millió amerikai cégtől származik. Örülök a programnak, hiszen megerő­sít bennünket a felismerésben: nincs más út, olyam árut kell termelni, ami megfelel a nemzetközi piacon, A gyár cikkeinek 90 százaléka exportra kerül, ennek fele a tőkés,- fele a szocialista országokba. A szocialista exportra ké­szülő áruk minősége is megfelel a köve­télményeknek, minőségi reklamáció ezekre sem érkezett. Ezeknek az exportfeladatoknak a végrehajtásához olyan műszaki és közgazdasági apparátus kiépítése volt szükséges, amely felkészült, rugalmas, ötletgazdag — folytatta az igazgató. — Ez a gárda tulajdonképpen jórész­ben megvolt, de tagjai most kaptak igazán embert próbáló feladatokat. Új technológiát dolgoztak ki, s most ép­pen bővítjük információs rendszerün­ket. A raktárakban, a feldolgozó vona­lakhoz számítógépeket telepítettünk, amelyeket egy központi számítógéppel kapcsoltunk össze. A termelési, a rak­tározási adatokat ilyen módon napra­készen kapjuk, ami csökkenti a papír­munkát. Rövidesen automatizáljuk ezt, megvalósítva a közvetlen termelés- irányítást. Egy év alatt 50 százalékkal bővítettük a termelést, ami a korsze­rűbb gépparknak, a minőségnek kö­szönhető. Nálunk feltehetően nem csökken, hanem növekszik a munkás­létszám, ugyanis csökkentjük a bér­munkával előállított áruk hányadát. — Három pontban foglalhatnám össze vállalati stratégiánkat^ mondta a főkönyvelő. — Érdekeltség, termelé­kenység, a tőkés piac megtartása, illet­ve a belföldi piac bővítése, s ez a nép­gazdaság érdekeivel is találkozik... * * * Kiskunfélegyháza, az Április 4. Gép­ipari Művek pártbizottsági szobája. A hosszúkás tárgyalóasztal mellett Lo- sonczi Máté, a pártbizottság titkára, Mészáros Sándor gazdasági vezérigaz­gató-helyettes, vb-tag, Solymosi Ferenc üzemvezető, a vállalati tanács elnöke, pb-tag, Dobó Endre termelési főmér­nök, pb-tag. — A művek dinamizálódása már a VI. ötéves tervben megkezdődött, s ter­melésének növekedési üteme megha­ladta a gépipar átlagát — kezdte a be­szélgetést Mészáros Sándor. — Első­sorban az exportunk növekedett az atomerőművi berendezésekből. Ez nemcsak a rubel-, hanem a konvertibi­lis elszámolású piacra is értendő. A ter­melést, az értékesítést úgy alakítottuk, hogy növekedjen a tőkés export, de ugyanakkor csökkenjen a nyugatról konvertibilis valutáért beérkező nyers­anyag. Ennek érdekében hoztuk létre az edényfenék-sajtoló üzemet is. Beren­dezéseinkhez ezek után is szükséges a tőkés import, amelyet korábban gyárt­mányainkba beleépítve csak a szocia­lista országokban értékesítettünk. Mi­után beneveztünk egy konvertibilis- export-bővítő pályázatra, a nyugati or­szágokba irányuló exportunkat 10—12 százalékkal növeltük, sőt ezt már a múlt évben is sikerült túlteljesítenünk. Reméljük, így lesz az idén is. — Rendelésállományunk a jövő 'esztendőre is megvan — folytatta Do­bó Endre. — Piacpolitikánk közvetle­nül szolgálja a népgazdasági érdekeket, s ezért igyekszünk megfelelni nemcsak a két külpiacon, hanem itthon is. A lét­számgazdálkodásban ki kell alakíta­nunk az ésszerű struktúrát, amely min­denképpen az érdekeltségen alapul. A minőségről csupán annyit: az atom­erőművi berendezések minőségi para­métereit igen magasan állapították meg, s mi ezt az „akadályt” simán vesz- szük. — A tőkés piac megmerevedett -— vette át a szót Solymosi Ferenc ^f, s olyan követelményeket támaszt, főként határidőkben, amelyekre nem voltunk felkészülve. Van, amikor késik a hazai alapanyag, s a határidőt csak úgy tud­juk tartani, ha túlórázunk. Ezért az a tennivalónk, hogy a belső szervezési struktúrát is felülvizsgáljuk, rugalma­sabbá tegyük. — A kibontakozás programjáról már tárgyaltunk végrehajtó bizottsági ülésen -H mondta Losonczi Máté. — A megvalósításhoz, úgy érzem, mi már korábban hozzáfogtunk. Ezt bizonyít­ja a művek dinamikus fejlődése, a tőkés export növekedése. Kétségtelen, hogy magasra emelték a mércét mindkét pia­con, de nekünk fel kell venni a kesz­tyűt, ugyanis a termelési értékünk 70 százaléka atomerőművi berendezés, amelyek jó részét exportáljuk. Már dolgozunk a cselekvési program kiala­kításán, keressük azokat a lehetősége­ket, amellyel növelni tudjuk a haté­konyságot, s még magasabbra emeljük a minőség színvonalát... Gémes Gábor Sipirc! Egy politikai vezetőtől hallottam a napokban: „az elsők között említ- betnénk az idegenforgalmat, ha rej­tett tartalékokról beszélünk”. A tekintélyes közgazdász szerint vi­gyáznunk kell jó hírünkre, mint fo­rintra, dollárra átváltható tőkére. Mégis olykor a kényelmesség, kö­zönyösség, kivagyiság buktatóin úsznak el márkák, dollárok, rubelek. Pénzben nehezen kifejezhető ká­rokat okozhat egy-egy ügyintéző meggondolatlansága, udvariatlan­sága, mint most Kiskunhalason. Pironkodtunk a legutóbbi Ab­lakban közölt halasi riport láttán- hallatán. A műsor elejen nagy sze­retettel ajánlgatták a kiskunmajsai strandot. Az összeállítás közepén meg uk- mukfuk elküldenek a szomszédos városból egy rokonszenves, hazán­kat kedvelő házaspárt. Nagy szó — kimondom —, haza­fiúi felelősséggel, üzleti érzékkel és nem utolsósorban némi emberség­gel könnyen megoldhatták volna az átmeneti helyhiányból adódó gon­dokat. Érződött: milyen sokat je­lent a halasi üdülés az idős vendé­geknek. Nem akartam hinni a fü­lemnek, amikor kellemetlen vendé­geknek nevezte őket a fenntartó vízmű vállalat egyik vezetője. Kel­lemetlenek, mert maradni szerettek volna pénzükért. Kellemetlenek, mert nem akarták megérteni, hogy így döntött róluk a Hatóság? Kelle­metlenek, mert segítettek környeze­tük csinosításában? Hiába volt a könyörgés, ajtót mutatott nekik a vállalat főmérnöke. Sipirc! Mit ér­dekelte, hogy barátaink ezentúl külföldön költenek el évente né­hány ezer schillinget és közben szél- tében-hosszában elpanaszolják nagy bánatukat. Beszelhetünk mi napestig megújuló szemléletről, amíg így bánnak valakik vendége­inkkel. Idekívánkozik Markolt László­nak a Bács-Kiskun megyei fürdők­ről írott néhány sora. „Magyaror­szágon a strandfürdők általában ráfizetésesek. A kapcsolódó létesít­mények (szálláshelyek, vendéglátás stb.) igénybevételével nyereségessé tehetnek a vállalkozást.” A cikkíró szerint vonzó katedrálisokat nem építhetünk, hegyeket sem teremthe­tünk, de mindezt pótolhatja a helyi lakosok vendégszeretete, vendéglá­tási készsége. Olvasták ezt a kiskunhalasi ille­tékesek? A legkevesebb, amit tehetnek, bocsánatkélti levéllel újabb, ked­vezményes vagy díjmentes magyar- országi tartózkodásra hívják a kép­ernyőn látott, igen szomorú osztrák házaspárt. Még annyit. Érdeklődtem vasár­nap delben, hogy van-e szabad hely a kiskunhalasi kempingben? Volt... Heltai Nándor Séta Kőszegen i A nyári hónapokban sok hazai és külföldi turista keresi fel a történelmi nevezetességekben bővelkedő, szép fekvésű nyugat-magyarországi várost, Kőszeget. A képen: helyi kistermelő üdítő portékáját árulja. ŐRSZEMEK AZ AJTÓNÁL • !V ’•'á ' • ■' /­Kilenc előtt is töltik a poharakat! „Szeszkonyhák99 az út mentén Tisztelt Szerkesztőség! A környékben sok a zugitalmé- rő. Már reggel 5 órától árusíta­nak. Akik 6 órai műszakba men­nek dolgozni, útközben megi^at- nak egy-két „felest”. Férjeink is ezekből a bögrecsárdákból indul­nak munkába, meg a kiskecske- méti Hullám vendéglőből, ahol falra hányt borsó a 9 óra előtti szesztilalom. Kérjük, győződjenek meg iga­zunkról! ' Két családos anya. „Sietek, 6 órára dolgozni megyek!” Öt óra 45 perc. Az 52-es számú du- naföldvári út Kecskemétre bevezető szakaszán élénk a forgalom. A betonút menti Alsószéktó 76. számú házra ugyan nem akasztottak jelképül bögrét vagy kancsót, a kerékpárral vagy gya­log munkába indulók közül többen mégis ide tartanak. Akárcsak lépesmé­zet .osztogatnának nekik, kézről kézre adják a kilincset. Egy férfi kerékpárját kifelé tolná, amikor ellenőrző csoportunk vezetője, a vám- és pénzügyőrség főhadnagya igazoltatja. '— Sietek, 6 órára dolgozni megyek! Annyi ideje azért még van, hogy be­mutatkozzon. Barna Imrének hívják, az Izsáki út 51. szám alatt lakik, s az MMG Automatika Művek Vezérlés- technikai Gyárában dolgozik. Az előbb három deci bort ivott 7 forintért, a néninél, azaz a zugmérőnél. A néni, Drahó Mihályné, egy kamra­szerű helyiségben épp kitölt másik há­rom deciliter fakópiro^ bort Korenyuk József szakszervezeti társadalmi keres­kedelmi ellenőrnek — próbavásárlásra kértük föl —, amikor belépünk. — Jó reggelt kivernünk! Egy idősebb férfi eloldalogna fél de­ciliter pálinkája mellől, de a pénzügyőr kéri: maradjon még egy kicsit, tanú­ként szükség lesz rá. Kelletlenül ül visz- sza, s jobb híján arról beszél, hol dolgo­zik az ő veje. Azonban ez nem oszt, nem szoroz. Egyikünket sem érdekli különösebben, mert a „szeszkonyha” ajtajában to­vább tart a búcsújárás. A kulipintyó: viszonteladó hely Kék inges, fekete kalapos útépítő jönne befelé. Egy az 52-es utat aszfalto­zó munkások közül. Mihelyt megpil­lantja a pénzügyőrt, csak ennyit szól: — A bidögéért jöttem... „Kapcsolnak” a látogatók. Valaki szódavizet kér. Mások épp hogy csak erre jártak, már mennek is tovább. Megjelenik az ajtóban egy piros inges férfi, mire Drahó Mihályné remegni kezd. Brada Istvánné, a most érkező második tanú (Alsószéktó 73.) is ideges a nem várt fordulat miatt. Sárga mű­anyag szatyrából előkerül egy üres fél­literes pálinkásüveg. Az utántöltésről ezúttal le kell mondania. A főhadnagy az italok eredetére ki­váncsi. , — Honnét váló ez a kafurc (műbor) ? — Vettem. — Kitől? — A jóég tudja! Valakitől! — Azt tessék megniondani nekünk: mennyiért vásárolja, és mennyiért adja el a bort? — Tizenöt forintért veszem és hú­szért adom el. — Ez jogosulatlan kereskedés, üzér­kedés. — Valamiből nekem is meg kell élni.. így megélni nem szabad! — De nem ebből—néz föl a jegyző­könyvírásból a másik társadalmi el­lenőr, Kovács Sándorné. — Ezek az emberek, akik ma reggel ide bejöttek, munkába mentek, üzembe, gépek mel­lé, a forgalmas úttestre vagy más veszé­lyes helyre. Ittasan könnyen baleset éri őket. Ki felel értük, ki tartozik szám­adással a családjuknak, ha valami ba­juk esik? Drahó néni értetlenül hallgatja a fia- . talasszony szavait. Tán meg sem fordul a fejében, s a többi zugbormérőében sem, hogy amit tesznek, mérhetetlenül káros. Emberek egészségének és mun­kaképességének aláásásához nyújta­nak segédkezet! Vám- és pénzügyőr vezetőnk egy, a „szeszkonyhából” nyíló tárolóhelyisé­get és abban egy demizson pálinkát talál. Nem az első eset, hogy jó minősé­gű pálinkával jelenik meg a feketepia­con zugkereskedő. Nem hiányzik ez az ital is valahonnét? Az udvar másik végében, egy na­gyobb kamrában a hordók most sem üresek. Vajon, hihetünk-e Drahó Mi­hályné fogadkozásának: Zárom be az ajtót, senkit be nem eresztek! Útja hamarosan a városi tanács sza­bálysértési előadójához vezet. Gergely Imre, az Országos Mun­kavédelmi Főfelügyelőség Bács- Kiskun Megyei Felügyelőségének vezetője: — Ellenőrzéseink azt mutat­ják, hogy a dolgozók egy része szeszes italt fogyasztva all mun­kába. Ehhez a bögrecsárdák és a 9 óra előtti értékesítési tilalom megszegői nagymértékben hozzá­járulnak. Véleményem szerint sű­ríteni és szigorítani kellene az ellenőrzéseket az ittasan történő munkába járás megelőzésére. Ezért a vállalatok a felelősek, de ebben a szakszervezet nevelő­munkája is fontos. A sorrend: m Hatékony vállalati intézke­dés. [271 A zugmérők és a 9 órás rendelettel nem törődő vendéglá­tó-ipari dolgozók alapos meg­büntetése. Inog a biciklikormány Aligha véletlen, hogy kora réggel egymást érik az ittas kerékpárosok és gyalogosok Alsószéktóban és Kiskecs- keméten. Nem szeretnék autót vezetni az 52-esen! — Nézzék, hogyan inog a kormány a kezükben! — mutatom társaimnak a Kürt utcában erre-arra kacsázó bicikli- zőket. — Ezek nem csak egy zugbor- mérőnél néztek á pohár fenekére. — Menjünk a Hullámba! — ajánlja Kovácsné. A vendéglő bejáratánál kisebb cso­portosulás. Egy férfi (később kiderül: Molnár Ferenc, a szerződéses üzemelte­tő apja) a környéket kémleli. Elkerüli a figyelmét kissé odébb álló Traban­tunk —»így Korenyuk József társadal­mi ellenőr feltűnés nélkül keresztüljut a külső „szűrőn”. Bent már könnyebb a dolga. Kap három cent rumot tíz forintért. Társa lángost vásárolva látja, hogy másnak meg barackpálinkából szolgál ki egy , Jelest” az eladó — állí­tották és bizonyították együtt. Korenyuk József kézbe veszi, és mu­tatja nekem meg a főhadnagynak is a háromnegyed részéig lévő pálinkásüve­get: — Ebből töltött a kiszolgáló! — Tudja-e, hogy már húsz bejelen­tés érkezett maguk ellen? kérdezi Kovács Sándorné a 9 óra előtti szeszes­ital-kimérésre vonatkozóan. — Ebből tizenkilenc rosszindulatú! — kész a válasszal Molnár Ferenc. Most mindenesetre nem tagad. Elisme­ri, hogy hibáztak. Dr. Jobbágy Lajos, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályvezető­helyettese: v-rj- Az élelmiszer-kereskede­lemnek már nem, a vendéglátás­nak annál inkább érdeke a szeszesital-forgalmazás. Ez kö­vetkezik az utóbbi területen vál­tozatlan . érdekeltségi viszonyok­ból. Az alkoholos italok kora reg­geli árusítására azonban nincs — és nem is lehet — semmilyen mentség. A Hullámban történtek előzménye, hogy ott már négyszer szabtunk ki bírságot hasonló eset miatt. A Hullám, de bármely ven­déglátó hely sem kivétel az alól, hogy ha vetenek az üzletszabá­lyok ellen, korlátozzuk a nyitva tartást, szűkítjük az alkoholos italok választékát, 10 ezer forint bírsággal is büntetünk, s ha mind­ez kevésnek bizonyul, a működési engedély visszavonása, illetve a szerződés felbontása következik. Utunkról hazafelé tartva-más ital­boltok ajtajában is látunk őrszemeket, ami arra utal, hogy az alkoholforgal­mazást ma még erős védőgyűrű veszi körül ezeken a helyeken. Bár lazítaná­nak ezen az érdekgyűrűn, hiszen a ven­déglátás jó hírének és szakmai múltjá­nak — akárcsak az emberek egészségé­nek — a „szeszkonyhák”, cégértől füg­getlenül, sokat ártanak! Kohl Antal v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom