Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-30 / 178. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 30. SZOCIÁLIS TABOR: AZ ORSZÁGBAN ELŐSZÖR Nyújtsd a kezed! w %J a kismagnó... A parkettás teremben körben ülnek a fiatalok. Középen rendületlenül forog a kismagnó. Rögzíti a táborlakók élményeit. Galambos Hajnalka a kiskunhalasi egészségügyi szakiskola elsős diákja: — Barátnőmmel Szentjóbi Saroltánál jártunk. Egyedül él itt, Baján. Szinte az egész életét elmesélte... Megtudtuk azt is, hogy mire lenne a legnagyobb szüksége. Nincs, aki bevásároljon neki, ezért még a délelőtt folyamán elmentünk a boltba. Utána sokáig beszélgettünk. Szép lakásban él az idős néni, rengeteg könyv, festmény, régi bútor között. Papp Ibolya szintén Halasról jött a bajai táborba, Bohner Ildikó pedig Vas- kútról: — Ahol megfordultunk, elmaradt a szívélyes fogadtatás. Mérgesen nézett ránk a bácsi. Azt kérdezte: mi vagyunk az új postások? Mondtuk, hogy a Nyújtsd a kezed! táborból érkeztünk, de ez sem hatotta meg a ház tulajdonosát. Nem tárgyalt velünk. Később kiderült, letagadta a testvérét, nem árulta el, hogy egy épületben laknak. A szomszédoktól kaptunk útbaigazítást. A néni ugyancsak mogorva volt az első percekben. Tiltakozott, nem kell segíteni neki. Aztán mégiscsak bevásároltunk. Nagyon várt vissza a boltból. Elárulta a titkát: egyedül érzi magát. Arra kért, még menjünk el hozzá, ha másért nem is, legalább beszélgetni. A kecskeméti Rapi Róbert és a kiskunhalasi Endre Éva két helyszínre jutott el a délelőtt folyamán. Egy kicsit megkésve érkeztek vissza a táborba, de azonnal elárulják távolmaradásuk okát: — Az egyik idős házaspárnál igencsak hosszúra nyúlt a látogatásunk — meséli Robi. — Teljesen váratlanul toppantunk be, ráadásul jókor. Az ebédhordásból ugyan nem lett semmi, mert már megfogadtak egy nénit, de az esedékes ebédjegyekért elmehettünk a tanácsházára. — A boltból pedig barnára sült kenyeret, savanyú almát és tejet vittünk — egészíti ki a beszámolót Éva. ■— Nagyon kár, hogy azt mondták, ne menjünk többé, főleg ne a hét végén, mert akkor jön haza a lányuk. Pedig örömmel kopogtatnánk az ajtón máskor is. Mi lesz holnap? Miféle tábor az, ahol ilyen segítőkészek a fiatalok? Nyújtsd a kezed! jelszóval hirdették meg a bajai összejövetelt. Általános és középiskolások töltenek együtt két hetet a kertészeti szakközép- iskola kollégiumában. A kezdeményezés az országban egyedüli. Erről beszél dr. Bácskai Erzsébet, a budapesti ELTE tanárképző karának adjunktusa: — A lelki egészségvédelem országos programjában Bács-Kiskun kiemelt szerepet kapott. Éppen ezért esett a KISZ KB választása — és anyagi támogatása —erre a megyére, Baja városára. Szeretnénk, ha a szociális kérdések, a segítőakciók nem kampányszerűek lennének, tehát nemcsak a kéthetes táborozás idejére koncentrálódnának. Felvetődik a kérdés, mi lesz holnap s azután? Annyi már bizonyos, hogy a bajaiak személyében jó partne• Kökény Istvánná táborvezető. rekre találtunk. Tizenöt pedagógus — akik közül most is itt vannak néhányan — veszi át a stafétabotot és segíti a jövőben a többszintű egészségnevelési programot. Az ősszel tanfolyamon is részt vesznek. Úttörők és KISZ-tagok együtt A táborban sokféle dologra ügyelnek a tanárok, a pszichológusok, a népművelők. A személyiségfejlesztés és az önismeret éppen olyan hangsúlyt kap, mint az egyéb szociális kérdéseket, az idősek helyzetét, a segítés lehetőségét felvázoló foglalkozás. Jut idő a ki- kapcsolódásra, a szórakozásra is. — Nem titkolt célunk, hogy a megye szinte minden részéből összejött gyerekekkel megismertessük, megszerettessük a lelki egészségvédelmet, pontosabban a másokkal való törődést — árulja el Kökény Istvánné bátmonostori pedagógus, a tábor vezetője. —‘ Úttörők, KISZ-tagok együtt térképezik fel a lehetőségeket. Most huszonkilencen érkeztek. Vasárnap búcsúznak el a fiatalok egymástól, de reméljük, hogy még találkoznak. Jövőre ismét megszervezzük a Nyújtsd a kezed! tábort. Máskor is eljönnek Hogyan érzik magukat a fiúk- lányok? Kiválóan — hangzik a válaszuk, szinte egyszerre. Arra a kérdé• Dr. Bácskai Erzsébet a szakmai irányító. semre ugyancsak tömegesen felelnek, hogy máskor eljönnének-e? El, persze, hogy el. Pastrovics Anna a halasiak nevében kér szót: — Az egészségügyi szakiskolából tízen érkeztünk Bajára. A tanév vége felé hallottunk erről a táborról s azonnal jelentkeztünk. Később tudtuk meg, hogy a nyári szakmai gyakorlatunkba beszámít ez a két hét. Nem bántuk meg a választást, nagyon jól érezzük itt magunkat. Kár, hogy nemsokára vége lesz. A kiskunfélegyházi Kapus György hetedikes: — Nagy Zsoltival ketten jöttünk a félegyházi Darvas Téri Általános Iskolából. Sikerrel szerepeltünk a városi, majd a megyei elsősegélynyújtó versenyen. Kaptunk egy levelet, hogy jutalmul részt vehetünk a táborban. Alig értem haza a verőcemarosi vándortáborból, máris utaztam Bajára. □ □ □ Elbúcsúzom a fiataloktól s felnőtt irányítóiktól. Az úton, hazafelé sokszor eszembe jutnak a táborozok. Magam előtt látom, ahogyan egymás mellé kucorodéa, csillogó szemekkel mesélik élményeiket, az idősekkel való találkozásukat, beszélgetésüket, segítésüket. Reméljük, a két hét maradandó nyomokat hagy egyéniségükben. Borzák Tibor KÖNYVESPOLC Látlelet a vasútról A MÁV — tartja a honi közvélemény sztereotip ítélete — állam az államban. Áz egyszerű utas többnyire ebben a versenytársak nélküli monopolhelyzetben látja a sokszor mostoha utazási körülmények legfőbb okát. Hogy mennyire kényszerű és kínkeserves a vasút eme monopóliuma, azt csak azok tudják, akik vasútország lelkes vagy éppen mogorva polgárai. Kaszala Sándor írói látlelete erről á zárt és meglehetősen sokarcú világról tudósít. Metszőén pontosak, s a valóság iránt kérlelhetetlenül elkötelezettek ezek a riportok és szociográfiák. A tények feltétlen tisztelete vezeti Kaszala diagnosztizáló tollát. Ebből következően illúziótlan s rosszkedvű ez a valóságkutatás. A vasút (s az őt magába foglaló nagyobb közösség: a társadalom) neuralgikus pontjait feltérképező írói tudatosság az „érted haragszom, nem ellened' József Attila-i szellemben, a vasút közkatonáinak jogos indulatát közvetítve sürgeti a változást. Kaszala riportjainak hitelessége is az írói (emberi) módszer tisztességében rejlik. Ezek az írások érezhetően belső kényszerből — a valóság elodázhatatlan „parancsára” születtek, s mindenkor a hierarchikus piramis teherhordozóinak érdekében. Az író-újságíró az egyes ember sorskonfliktusától halad az általános helyzetelemzés felé, ahogy ezt a szakmában mondják: alulról kezdi megírni az életet. Megértő szeretettel fordul a sarusok; a forgalmisták, azaz a sima vasutasok felé, problémáikat nem csupán megérti, hanem képes átérezni is. Empátia feszül a riportokban, szociografikus értékű portrékban. A tragikus balesetek áldozatainak, a testi fogyatékosok rehabilitációjának lírai szószólójaként a komor tényekből emelkednek az írások a stílus napfényes magaslatára. Lehetetlen megin- dultság nélkül olvasni példáid a Menyegző a halállal című kisszoci- ográfiát, aztán Az özvegyet. E sorok írójának mégis az Őszi című elbeszélés tetszett a legjobban, ebben a drámai sorsvázlatban Kaszala Sándor a konkrétat meghaladva a különös esztétikai szintjén fogalmazza meg a mindennapi létezés abszurditását. Riportjai helyszínein — a Ferencvárosban éppen úgy, mint az isten háta mögötti börgöndpusztai állomáson — ugyanazok a gondok és feszültségek köszönnek vissza: az áldatlan, s úgy tetszik, megoldhatatlan létszámproblémák, a dolgozó emberhez méltatlan szociális állapotok, a vasutasok nyomasztó túlterheltsége, s a belőlük következő rossz közérzet. Meddig lehet lelkesedni? — kérdezi Kaszala- egyik riportjának cimével, s a diagnózisokat lapozgatva, a gyógyítást sürgetve maga a recenzens is. És mi lesz, ha elfogy a vasutasok türelme, lelkesedése? Mindennél jobban szükség lenne az államnyi vasutas „zenekar” összhangjára, a partitúrából olvasni tudó, felelős „karmesterekre”. Mert ha ez további késedelmet szenved, előfordulhat, hogy az utasoknak kell majd tolniuk a vonatot ... (Antikva — 1987.) T, J. A műfordító szolgálata Franyó Zoltán születésének 100. évfordulóján Franyó Zoltán a világköltészet hivatott tolmácsai közé tartozott. Versek ezrei, kötetek sora mutatja érdeklődésének és nyelvismeretének tágasságát. Műfordítói munkássága páratlan gyűjteményt kínál a világirodalomban tájékozódni vágyó magyar olvasónak; a régi arab és kínai költőktől a kortárs francia, német, olasz és román lírikusokig. Nemcsak évezredeket, égtájakat-is: Európát, Ázsiát és Afrikát. Munkásságát korábban Évezredek húrjain című háromkötetes válogatása mutatta be, néhány éve indult meg összegyűjtött műfordításainak több kötetre teijedő gyűjteménye, amelyből eddig az Ősi örökség, a Bécsi látomás és az Atlanti szél című kötetek kerültek az olvasó kezébe. Száz esztendeje született egy kis bánsági faluban. Katonatisztnek készült, a stratégia tanulmányozásától csábította el az irodalom és a politika. Ahogy ő mondta: „az újkori hadtörténelem ké-‘ zikönyvéből Marx Das Kapitaljáig kapaszkodott fel a megismerés meredek lejtőjén”. Hozzátehetnénk: Rilke Buch ■ der Bi Ideijéig, Hoffmannstahl Der Tod des Tizianjáig és Ady Endre verseiig. A harcászati szabályzatok helyett a művészetek vonzották. Kezdetben a festészet, aztán mind hevesebben az irodalom. Verseket írt és fordított, újságot szerkesztett, irodalmi harcokban vett részt, csatlakozott a modem magyar irodalom új nemzedékéhez: a Nyugat íróihoz, Adyhoz, Kosztolányihoz, Karinthyhoz. Sorsa meglehetősen kalandos körülmények között alakult. Művészeti csatározások, a radikális ifjúság mozgalmaiban játszott szerep után 1914-ben ismét uniformist kellett öltenie. A Kárpátokban bravúros huszárcsínyekkel hívta fel magára a figyelmet, majd az olasz frontra került, mint később megtudta, szembe Hemingway-vel és Un- garettivel. Ekkor még nem sejtette, hogy az olasz költőtől valamikor fordítani fog. A háborús évek után forradalmárként'tért vissza, az önálló Magyar Köztársaság bécsi követségének sajtóattaséja volt, majd újra Budapestre érkezve, a Vörös Lobogó című irodalmi folyóirat szerkesztője, a közoktatás- ügyi népbiztosság világirodalmi osztályának vezetője lett. Nagy terveket kovácsolt ekkoriban; a világirodalom módszeres magyar tolmácsolásának megszervezésével foglalkozott. A forradalmak kudarca után Bécsbe emigrált, újságíróskodott, keleti nyelveket: kínait, szanszkritot, perzsát és arabot tanult. Termékenyek voltak a bécsi évek; az emigráns magyar sajtó sorra közölte Franyó publicisztikai cikkeit, s közben több kötetben jelentek meg műfordításai. 1923-ban mégis hazatért a mägyar nyelvű kultúrközös- ség soraiba. Az időközben Romániához csatolt Aradra, majd Temesvárra költözött, újságot és folyóiratot szerkesztett, színházat alapított. Magányos jakobinusként szállt csatába Európa peremén. A nehéz években készült műfordításainak zöme is. Azóta is fordításain dolgozott a legtöbbet, a legszívesebben. 1969-ben jelent meg tanulmányainak és cikkeinek A pokol tornácán című válogatott kötete. Élete végén több magas díjban és kitüntetésben részesült. 1968-ban a Magyar Pen Club emlékérmével tüntették ki, 1969-ben a Román Tudományos Akadémia tagja lett, megkapta az osztrák Herder-díjat, s kilencvenedik születésnapján a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét. Életét mindig küzdelemnek és szolgálatnak tekintette. p p Visszacsalogatni a nézőt Beszélgetés Révész György filmrendezővel Mostanában ritkán kapunk szórakoztató történelmi kalandfilmeket. Éppen ezért érthető örömmel fogadta a romantikus, kosztümös mozit szerető közönség Mikszáth Kálmán Akii Miklósát, ifjúságunk népszerű regényét filmvásznon. A film megvalósítója Révész György filmrendező volt. ■ — Az ötlet, hogy Akii Miklóst megfilmesítsük, már harminc-harmincöt évvel ezelőtt is napirenden szerepelt — válaszolta kérdésünkre a rendező. — Még egy kész forgatókönyv is született annak idején. Később osztrák-^ magyar koprodukciós ötletként is felvetődött a megfilmesítés gondolata. Közben sorra születtek a Mikszáth- regények alapján forgatott filmek, jijxí Miért éppen Akii Miklós romantikus történetét akarta vászonra vinni? — Olyan filmet akartam készíteni, amely másfél órán át örömet szerez a nézőknek. Vissza kell csalogatnunk a nézőt a moziba! Rendszerint arra törekszünk, hogy nagy, művészi értékeket hozzunk létre, de aztán kiderül, hogy ezek az értékek nem is léteznek. A filmnél az a lényeges, hogy a néző jól érezze magát, ne rejtvényeket kapjon, hanem kerek történeteket. ' — Több évtizedes pályafutása,során ön rendszeresen és kedvteléssel nyúlt magyar írók munkáihoz. — Én az írói alapanyaghoz ragaszkodom! Készítettem már filmet Ter- sánszky Józsi Jenő, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Hubay Miklós, Boldizsár Iván, Somogyi Tóth Sándor, Gál István regényeiből. Az az alapelvem, hogy az író írja, a színész játssza, az operatőr forgassa és a rendező rendezze a filmet. — A szerzői filmet nem fogadja el? — Az irodalmi alapanyag jót tesz a filmnek. Ám, ha a filmrendező tud, hát újon. — Ön írt már szerzői filmet? — Nem. Forgatókönyvet persze írtam. Karinthy Frigyes Ütazás a koponyám körül című művéből készült filmem forgatókönyvét nekem kellett elkészítenem, mert senki sem akarta a megírását elvállalni, még a fia, Karinthy Ferenc sem. Rengeteg forgatókönyvet írtam, de ez egészen más dolog. .i^f'Mi marad meg egy-egy filmből a rendező számára? — A filmen kívül a levelek. Sok olyan levelet őrzök, amelyekben arról írnak ismeretlen emberek, hogy valamelyik filmem miként befolyásolta az életüket. Egy film hatása olykor kiszámíthatatlan. A Kétszer kettő néha öt az első filmem volt, és sokáig nem értettem, miért nevetnek olyan jóízűen az emberek, és miért lett a maga idejében olyan nagy siker. Sok ember sorsára meghatározó erejű élmény volt-: 4— Ez volt valóban a legsikeresebb filmje? — Igen. Bán Frigyestől vettem át a forgatást, menet közben. Még nem voltam akkor 27 éves. Új főszereplőt kerestem Ferrari Violetta személyében, és új forgatókönyvet kellett írnom, mert a szerzők nem voltak hajlandók átírni. Sajátos hisztéria alakult ki a film körül. Abban az időben szokatlan jelenség volt, hogy másfél órát mulathattak az emberek minden fenntartás nélkül. kWsepAz Akii Miklós fogadtatása milyen volt? — Nagyon jó. Nálam alapelv: semmiféle művészi szándék nem igazolhatja a közönség untatását. Az Akii-féle filmet sem volt egyszerű megvalósítani. Egyedül Hanák' Gábor stúdióvezető állt ki mellettem. Végül nívódíjat kapott! Hat héten át játszották a Szikra filmszínházban, ami nálunk szokatlanul hosszú idő. A közönség igényes romantikára vágyik. — Hadd kérdezzem meg végezetül, melyik filmjére emlékezik vissza ma legszívesebben? — Az Utazás a koponyám körül, az Angyalok földje, a Hanyatt-homlok című filmekre. Ézek állnak hozzám a legközelebb. Ezekben a filmekben fogalmaztam meg legjobban mindazt, amit a világról el akartam mondani. S bár szórakoztató filmeket igyekeztem forgatni, mindig az írói gondolatból indultam ki. Sz. B. AFORIZMÁK . A szülőföld Némely, ember nem az eredetileg neki szánt környezetben születik. A véletlen vetette oda, ahol van, de állandó honvágyat érez egy ismeretlen haza után. Idegen a szülőföldjén, és gyermekkora lombos ösvényei vagy a népes utcák, ahol játszadozott, csak átmenetinek, közbenső állomásnak számítanak. Egész életét idegenül töltheti rokonai közt, és az egyetlen táj, amelyet megismert, idegen marad számára. Talán ez az idegenség áz, ami némely embert hajszol, széltébe-hosszába, hogy valami állandó után kutasson-, amihez ragaszkodni tud. Talán valami mélyen gyökerező atavizmus hajtja a vándort vissza abba az országba, amelyet ősei a történelmi idők ködbe vesző kezdetén elhagytak. (Maugham) ♦ így jelenik meg a magányos ember álmában valami rég elenyészett emlék, sohasem látott erdei házikót lát hamuszín homályban, s a ház előtt áz elhalt édesanyát — ott ül és mosolyog, mint hajdan, a régmúlt gyermekévekben, az ember odasietne hozzá, s hívná ki az álomból az életbe, s nem érintheti meg a mosolygó édesanyát, s akkor az alvó rájön, hogy ez csak álom, és sírás duzzasztja mellét... (Atekszej Tolsztoj) * Nemcsak a földet veszik el azoktól az emberektől, akiktől szülőföldjüket) veszik el. Múltjukat is elveszik, gyökereiket és azonosságufco* (K. Blixen) * — Meg lehetsz elégedve a házaddal, Bandi. Három nemzedéket kitart. — Az egész világ nem tart ki három nemzedéket... — Minekünk mindenesetre úgy kell építkeznünk, mintha még sokáig tartana. (Németh László) Gyűjtötte: Havasházi László • Jelenet az Akii Miklós című filmből. (Helyei László és Benedek Miklós) i t
