Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. július 25. EGYETLEN GARANCIA: A TSZ-TAGSÁG MUNKÁJA % Az idén márciusban tudósítottunk a Kelebiai Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezet küldöttgyűléséről. Arról számoltunk be, hogy a tsz tavaly 22 millió forint veszteséggel zárt, ehhez az előző évről is hozzáadódott 2,4 millió forint. Az azóta eltelt időszak a kelebiai szövetkezeti tagok, vezetők és a község lakóinak életében is az egyik legnehezebb periódusnak számít. A veszteség okainak feltárá­sára, a rendezés lehetséges módozatainak kidolgozására a Bács- Kiskun Megyei Tanács bizottságot hozott létre. A több hónapi alapos munka után a szövetkezet közgyűlése elé terjesztették a megyei tanács elnöke által jóváhagyott határozatot A leggyengébb gazdasági 1987. június 12. A közgyűlésen az elnök, Volford László bejelenti: a tagok 79 százaléka megjelent, így szavazataik a tagság egészére érvényesek. A beszá­moló néhány adata: a tsz pénzügyi helyzetét nem sikerült helyreállítani. ... Az állam összes engedménye eddig 11 millió forint... Reménykedünk, mert a határ képe biztató... Gond a takarmányok, a különféle, naponta szükséges anyagok árának kifizeté­se... Ajánlották a tsz beolvadását, be­fogadó nem jelentkezett... Az 1987-es eddigi mérleg pozitív eredményt mu­tat... A beszámoló után az elnök kéri a tagságot, mentse fel tisztségéből. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőhe­lyettese, a szanálási bizottság elnöke, Baki Ferenc a következő napirendi pont előadója: — Az elmúlt hónapok vizsgálatai igen súlyos helyzetet tártak fel, a Kele­biai Rákóczi Csillaga Tsz a megye leg­gyengébben gazdálkodó szövetkezete. Ennyire nem rosszak az adottságai. Az 1985-ben lezajlott szanálás nem rendez­te a gazdaság pénzügyeit, a múlt év vé­gére elérték a mélypontot. A gazdaság. pénzügyi terhe 60 millió, viszont vagyo­nuk értéke csak 53 millió forint! Semmi­lyen garancia sincs arra, hogy 2—3 év múlva nem lesz hasonló probléma a gazdaságban. Ha önök a mai közgyűlé­sen és az elkövetkezendő munkák során nem mutatkoznak igazi,jó partnernek, a szövetkezetét semmi sem menti meg a felszámolástól. Az állam, a megyei ta­nács, a Bácskai és Dunamelléki Terme­lőszövetkezetek Területi Szövetsége összesen 18 millió forinttal áll jót a szö­vetkezetért. A múlt évi veszteségük te­hát körülbelül rendezhető, ha a tagság a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak feltételeit elfogadja. iiiiiiiii I I, Feltételek Baki Ferenc ismerteti a veszteség rendezésének feltételeit. A munkadij- tömeg 1987-ben az előző évihez képest nem növelhető; megfelelő elnök és fő­könyvelő kell; a nem fizikai létszám legalább 20 százalékkal való csökken­tésére van szükség; ösztönzőbb bérezé­si rendszert alakítsanak ki; önelszámo­lási rendszert vezessenek be; a gazda­ság tartsa meg fizetőképességét. És a nem mindennapi feltételek: — A termelőszövetkezet pénzügyi helyzetének javítása érdekében a köz­gyűlés hozzon határozatot, hogy min­den dolgozó tag kéthavi fizetését 5 éves időtartamra, 6 százalékos kamattérítés ellenében a szövetkezetnek kölcsönad­ja. Ennek gyakorlati módja: 6 hónap alatt a fizetések bizonyos százalékának levonása. Valamint: az 5 évnél hosz- szabb tagsági viszonnyal rendelkezők 5 —10 százalékos, munkadíjjal együtt fi­zetett tagsági pótlékát meg kell szüntet­ni. Ez utóbbiak elhangzása után felmor­dul a tagság, ezért a szanálási bizottság elnöke hangsúlyosabbá teszi az elhang­zottakat: — Ez az egyedüli lehetőség, hogy a szövetkezet fennmaradjon! A hozzászólásokból néhány gondo­lat: örüljünk, hogy egyáltalán kaptunk lehetőséget, meg kell ragadnunk az al- "kalmat!... Mi a garancia arra, hogy visszakapjuk a szövetkezetnek adott kölcsönt?... Mi Vagyunk . a garan­cia... Hogyan döntsön a tagság per­cek alatt ilyen fontos kérdésekben, ha ráadásul az elnök a felmentését kér­te? ... j Á tagságon múlik Baki Ferenc erre így reagál: — Az új elnök megválasztásáig Vol­ford László teljes hatáskörrel végzi a munkáját. Most valamennyiüknek mérlegelniük kell, szükségük van-e erre a munkahelyre. Ha ennyire nem bíznak magukban, az állam hogyan adjon egyetlen fillért is? Valaki így szól a hátsó sorból: — Ez ijesztgetés! Somoskövi István, a bajai Teszöv tit­kára, meggyőződéssel válaszol: — Ez nem ijesztgetés, hanem az ijesztő valóság! Ha a tagság úgy dönt, hogy nem fogadja el a feltételeket, egy­szerűen lekerül a szövetkezet névtáblá­ja. Igaz, ma ült össze a közgyűlés, de a tagság tudott a szanálási bizottság munkájáról. Nem két perc alatt kell dönteniük! Most csak az első lépésben foglalnak állást, hogy később, évek múlva mi lesz, önökön múlik. A szö­vetkezetnek most szüksége van az önök kölcsőnére, eldönthetik, valóban ma­gukénak érzik-e a gazdaságot. Ismét a tagok mondják el vélemé­nyüket: Aki szívügyének érzi, megsza­vazza a tagi hozzájárulást... Ez min­denkire kötelező lesz... Amire pedig felcsattan a taps: — Engedjék meg, hogy megmagya­rázzam, miért tartom ezeket ijesztgetés­nek! Annak az, aki eddig sem dolgozott jól. Az másutt sem állja meg a helyét! — szögezi le az előbb szóló tsz-tag. A Kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz köz­gyűlése — ellenszavazat nélkül, 24 tar­tózkodással —az 1/1987. számú határo­zatával hozzájárul, hogy a szövetkezet elnöke az állami szanálási eljárás lezárá­sát jelentő megállapodást aláírja. A szö­vetkezet tehát egyelőre (!) fennmarad. Megnyugodtak a kedélyek? 1987. július 2. Az időpont csak any- nyiban fontos, hogy a szóban forgó közgyűlés őtaeltéTt néh'ány hét, a tagok rendezhették önmagukban, mire is vál­lalkoztak. Valóban így történt? A baromfitelep irodájában középve­zetők ülnek velem szemben, vonakod­va mondják el véleményüket. — A kelebiaiak szorgos, szóra hajló emberek, de van egy határ, ameddig ezt a hercehurcát bírni lehet. Mi ezen a határon mozgunk már hónapok óta. A legrosszabb a határozat elfogadása volt. Akkor, ott, valószínű, nem min­denki gondolta végig, mit vállal. Szá­moljunk együtt: a szövetkezeti átlag­tag havi fizetése 4000 forint körül van. Ehhez, ha havi átlagra osztjuk, tisztán körülbelül 400 forint jön a háztáji után. Hat hónap alatt vonják le a kéthavi kölcsönadott bérünket, marad tehát havonta 2800 forint, amiből még lejön­nek a különböző szokásos levonások. A szövetkezeti tagok 40 százalékának erre a hat hónapra a szó szoros értel­mében kenyérgondjai lesznek! — Mégis ragaszkodunk a gazdaság­hoz! Itt van az otthonunk! Itt a munka- lehetőségünk! Aki itt marad, azon fog igyekezni, hogy a kilábalást elősegítse. —'Mit várnak egy új elnöktől? — Elsősorban legyen teljesen tisztá­ban azzal, amit vállal! Aztán szakisme­rettel, felelősséggel, szigorúsággal ve­zessen bennünket. Legyen képes bizal­mat, reményt ébreszteni az elkeseredett szövetkezetiekben. Nincs választási s I ‘ka -ír'-“1 A baromfiólban egy csendes fiatal- asszonyt találunk, a kérdésekre szomo­rúan mosolyog: — Mi eddig is igyekeztünk jól dol­gozni. Az állatoknak enni, inni kell. Mostanában előfordult, hogy a gazda­ságnak nem volt pénze tápra és éheztek az állataink. Úgy fájt a szivünk, mint akkor, amikor a virágzó gyümölcsö­sünket vágatták ki velünk néhány éve. Bízunk benne, hogy megváltozik a helyzetünk. Hova mehetnénk? Itt a környéken főleg a nőknek nincs elhe­lyezkedési lehetőségük. A keltetőüzemben a határozott véle­ményű asszony-ötösfogat tagjait nem kell kétszer kérdezni: — A keltető mindig nyereséges üzemága volt a szövetkezetnek. Né­hány éve szezon után dolgozhattunk a szőlőben, gyümölcsösben, a kis kon­zervüzemünkben. Most ez nincs. — Húsz éve itt dolgozom, sokat lát­tam. Azt is, hogy többen megszedték magukat, viszont amikor a bajok kez­dődtek odébbálltak. A felelősségrevo- nás meg elmaradt! Akit meg nem kelle­ne — mert a lelkét is kitette- értünk az utóbbi években —, most szidják. Ha nem jön olyan vezető, aki az első pilla­natban az asztalra tud csapni, elvesz­tünk. Az eddigi széthúzást tovább már nem engedheti meg magának a gazda­ság. Elég baj, hogy ezideig így volt! Aggasztó hónapok Galgóczi Imre tanácselnöknek az utóbbi időben sűrűsödnek a gondjai: ■ — Sokszor, sok helyen elmondtam, bár nem minden esetben vették tudo­másul, hogy mekkora, gond a község­ben a tsz helyzete. így volt ez 10—15 évvel ezelőtt is, csak a bajok akkor másfélék voltak. Nem lehet a község­nek közömbös, mi lesz a gazdaság dol­gozóival, nyugdíjasaival, járadékosai­val, hogyan alakul a családok sorsa. Az emberek hangulata nagyon jól tükrözi, hogy sokaknak nem könnyű a létmini­mum megtartása sem. A kiskunhalasi pártbizottság titkára, Sipos János nem ritka vendég mostaná­ban Kelebián: — Úgy tűnik, elkezdődött egy jó fo­lyamat. A napi munkához szükséges összegeket már folyamatosan elő tud­ják teremteni. Ehhez kell segítségként a tagsági kölcsön. A munkaszervezés­ben látszik az előbbremozdulás, az ara­tásra jól fölkészültek. A feltételként szabott személyi változásokra sem kell sokáig várni, a tagok 95 százaléka már ismeri az elnökjelöltet. Megfelelő emberekkel- ’A szövetkezet gépműhelyének irodá­ja pillanatokon belül megtelik embe­rekkel. Lehetünk vagy harmincán, sze­relők, traktorosok. Véleményükből né­hány gondolat:-— Ezeket a földeket akkor is meg kell művelni, ha leveszik a Rákóczi Csillaga táblát. Meg kell nézni, ki az idevaló melós, azt megtartani... Há­rom éve nem rendezték a fizetésünket és még három évig lehetőség sem lesz rá. Januárban még 19 volt a létszá­munk, most pedig 11-en vagyunk ... Nem értjük, miért nem lehetett rendez­ni egyszer és mindenkorra a tsz ügyét még 1985-ben, az első szanáláskor. Azóta is húzódó dolgaink vannak, az adósságunk meg halmozódott. — A tsz közgyűlésének joga van arra, hogy a nagyobb szabású változtatások­ról döntsön. Miért nem tették eddig? — kérdezem. — Nagyon sokáig — évekig — nem tudtuk, mi folyik például a mellék­üzemágakban. Amikor pedig már el­mondtak dolgokat és kezdtünk ma­gunktól is rájönni, már késő volt. Hely- rehozhatatlanná váltak a hibák. Üj úton 1987. július 10. Ismét közgyűlés, ahol a tagság megválasztotta el­nöknek Halmágyi Sándort, a Tom­pái Szabadság Tsz főagronómu- sát. Miután elfoglalta helyét és né­hány napos „kézzelfogható” ta­pasztalatot is szerezhetett, megkér­deztük: milyen programmal kezd a munkához? — Nagyon bízom, hogy rendbe­jön a tsz ügye — válaszolta. — A sürgető pénzügyi gondokat ren­deztük. A veszteséges ágazatokat minél előbb megszüntetjük. Napo­kon belül megtörténik a vezető szakemberek átszervezése. Ez igen nehéz lesz. Máris úgy látszik, hogy közülük is meg kell válnunk há- romtól-négytől. Van főkönyvelő­jelöltünk. Ami nagyon biztató: az őszi árpa aratását befejeztük, ter­ven felül fizetett, a búzától is sokat várunk. Reménykedünk, hogy az idén sikerül legalább minimálisra csökkenteni a veszteséget. Gya­korlatilag ez utóbbi a program alappontja, s ennek érdekében ha­tározzuk meg lépéseinket. Gál Eszter TÁBOROZÓ FIATALOK IS SEGÍTENEK A megye gazdaságában régóta kívánatos — s egyezik a népgazda­sági érdekkel is —, hogy az itt meg­termelt mezőgazdasági nyersanya­gokat minél nagyobb arányban helyben dolgozzák fel. A Kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Tsz stratégiája erre alapult, ezért ma elmondható, hogy a szövetkezet sok lábon áll. Aratják a búzát, szedik a ribiszkét Forró napok a Magyar—Szovjet Barátság T ermelőszövetkezetben Egy példa a törekvések megvalósításá­ra: a megter­mett búzából saját üzemben sütnek kenye­ret, s azt saját kereskedelmi egységékben — is — árusítják. A vállalkozó szelleméről is­mert termelő- "S szövetkezet melléküzemei az alaptevé­kenység „foly­tatására” léte- ® Százharminc bolgár fiatal dolgozik a sültek. Ezekben a forró napokban a kecskeméti tsz-ben is a gabona aratása a fő feladat. A hatvan hektár őszi árpát már levágták, most a búzatáblákat járja a négy Claas-Dominátor és a három E—514-es kombájn. A 345 hektár öntözött, korai fajtákkal bevetett terüle­ten kezdték a búzabetakarítást; itt is, és a többi 970 hektáron is kétharmadrészt martonvásári fajták talál­hatók. A hét végéig a munka felével végeznek a szö­vetkezet dolgozói. Az eddigi becslések szerint hektá­ronként 4,6 tonnás termésre számíthatnak. Az aratókra a búza után 180 hektár rozs és 160 hektár tavaszi árpa vár még. A sajáttal együtt levág­ják majd az Egyesült Szakszövetkezet 100 hektár ro­zsát is. Az emberek nagy igyekezettel és gondossággal végzik a betakarítást, hogy minél előbb elkészüljenek; az. anyagi ösztönzők is erre serkentik őket. A saját tároló befogadóképessége 22 ezer tonna, naponta 600 tonna kalászost fogad. A szárítókat szükség szerint működtetik. tsz-ben egy hónapig — igen szorgalmasan. 0 Az esetleges alkatrészproblémák gyors megoldásában segít a szövetkezet területén található IKR raktárbázis. Jelentős a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben a gyümölcstermesztés. Sajnos a 108 hektáros termő kaj- szis — a téli—tavaszi rossz időjárás miatt — az idén nem ad munkát a gyümölcsszedőknek. A harminchét hektár cseresznye és meggy elfogadható termést ho­zott. A tizennégy hektár piros ribiszkét most szedik. Ebben a munkában vesznek részt a tsz Georgi Dimit­rov építőtáborának lakói, a százharminc bolgár fiatal. Virág Lajos ágazatvezető dicsérte a szorgalmukat, lel­kiismeretességüket. Egy-egy táborlakó naponta hat­van kiló ribiszkét szed le. E gyümölcs qtven százalékát exportálják Hollandiába és Ausztriába, húsz százalé­kát a hűtőiparnak adják át % végül ez is export lesz —, a fennmaradó részt a Kecskemétvin Borgazdasági Kombinát vásárolja meg üdítőital-gyártáshoz. A szövetkezet építőtáborában részt vevő magyar, fővárosi középiskolások a kukoricacímerezésben segí­tenek, turnusonként száz—százötvenen. Az idén 605 hektár takarmány és 685 hektár hibridkukoricát ter­mesztenek. A területből 360 hektárt öntöznek. A. T. S. 0 Öntözik a kukoricát. (Tóth Sándor felvételei) 0 A saját gabonatároló naponta 600 tonna szemet fogad. Automatikus turbinák Egymillió kilowatt teljesítmé­nyű, teljesen automatizált vezérlé­sű atomerőművi turbinák gyártá­sát kezdte meg a harkovi turbina­gyár. Az elektronikus rendszer nem­csak a gépek működését vezérli, de ellenőrzi az erőművi gépteremből érkező utasítások helyességét is. Mikroprocesszor felügyelete alatt üzemel majd az alapgép és a segéd- berendezések, így például a csapá­gyak olajozását biztosító szabá­lyozók, a hűtőrendszer stb. Az elektronika kizárja a géptermi ke­zelők hibás beavatkozásának lehe­tőségét, felismeri a helytelen utasí­tást es segítséget nyújt az operátor­nak abban, hogy az adott pillanat­ban a legoptimálisabb utasítást vá­lassza. Az ötéves tervidőszak (1986— 1990) végére már sorozatban gyártják Harkovban ezeket a tur­binákat. Alkalmazhatók lesznek a már működő és az épülő atomerő­művekben egyaránt. APN—KS 0 Harkovi Kirov Turbinagyár. Ivan Gorbatyko és fia, Anatolij az NDK-nak készülő 200 ezer kilowattos turbina hengerének abroncsát szerelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom