Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-26 / 149. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) A társadalombiztosítási kiadá- sok 1986-ban az előző évekénél valamelyest szerényebb mérték­ben, nyolc százalékkal növeked­tek, noha néhány szociálpoliti­kai intézkedést tavaly is hoz­tunk. . A lakáshelyzet javítására mind a központi, mind a tanácsi költ­ségvetés jelentős összegeket for­dított. A szociálpolitikai kedvez­mény és az állami kölcsönök összege differenciáltan nőtt. A lakossági megtakarítások és egyúttal hitelforrások növelése érdekében 1986-tól az alacsony kamatozású hitelek lejárat előt­ti visszafizetése esetén negyven százalék kedvezményt adunk. Ezzel sokan éltek is. A jelentős mértékű és növekvő támogatás ellenére a lakáshelyzet feszült­ségei összességében alig enyhül­tek. Ez is indokolja, hogy hosz- szabb távú programunkat a la­káshoz jutás kérdésében felül­vizsgáljuk, fejlesszük és az adó­reform kidolgozásakor nagy fi­gyelmet fordítsunk arra, hogy a lakásépítést és a lakásvásárlást, az azt célzó takarékoskodást pre­feráljuk. — A megnövekedett képviselői aktivitás és felelősségtudat a bi­zottsági vjták során megmutat­kozott abban is, hogy számon- ■kérték a jóváhagyott és a meg­valósított állami költségvetés nagy eltérését. A kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a jö­vőben az adott évi folyamatok­ról, a költségvetést érintő és in­tézkedéseket igénylő kérdések­ről az Országgyűlést az eddigi­eknél részletesebben tájékoztas­sa és a szükséges gazdasági lé­péssorozatokra felhatalmazást kérjen. Ennek megfelelően a kor­mány nevében arra kérem a Tisztelt Országgyűlést, támo­gassa a kormány azon törekvé­seit, hogy a nemzetközi pénzügyi egyensúly javítása, a belföldi felhasználás mérséklése érdeké­ben a költségvetés hiánya 1987. évben a Jóváhagyott 43,8 milli­árd forint helyett, inkább, a 1 30 milliárd forintot közelítse. Okul­va az 1986. évi kormányzati in­tézkedések néhány kedvezőtlen tapasztalatából, ez évben párhu­zamosan vezetjük be a gazdasá­gi teljesítmények növelésére kényszerítő. szigorító szabályo­kat és a különböző ösztönző in­tézkedéseket. Központi intézkedések tál csökkentettük a vállalati támogatásokat, egymilliárd fo­rinttal mérsékeltük az állami költségvetésnek a szanálási alap­hoz nyújtott támogatását. Ugyan­akkor a természeti csapások miatt lehetetlen helyzetbe kerü­lő gazdálkodók 1987-ben sem maradnak magukra. A vállalati szektort és a lakos­ságot közvetlenül érintő intézke­dések mellett idén sem mond­hatunk le a költségvetési intéz­mények pénzügyi előirányzatá­nak szűkítéséről. Az Országgyű­léstől kapott felhatalmazás alap­ján a Minisztertanács a közpon­ti költségvetési szervek három- százalékos támogatási tartalé­kát elvonta, s hasonló módon járt el az egyszázalékos tanácsi tá­mogatási tartalékkal is. A bel­földi felhasználás tervezett szint­jének tartása" érdekében továb­bi mérséklések is szükségessé váltak mind a központi, mind a tanácsi költségvetési intézmé­nyek körében. Ennek keretében kérem az Országgyűlést, járul­jon hozzá a tanácsi támogatá­soknak a törvénytervezetben elő­terjesztett kétszázalékos, mint­egy másfél milliárd forintos'csök­kentéséhez. Egyúttal tájékozta­tom a Tisztelt Országgyűlést, hogy a költségvetési teherválla­lás mérséklése érdekében a Mi­nisztertanács <a költségvetési in­tézményrendszer szervezetének, gazdálkodásának, finanszírozá­sának átfogó felülvizsgálatát in­dította el. Tudjuk, hogy ezek az intézkedések mind a vállalatok, a költségvetési intézmények, mind a lakosság nagy részére terheket rónak. A megváltozott gazdasági feltételekhez való al­kalmazkodás első, és bizony fáj­dalmas szakaszán még nem ju­tottunk túl. További nehéz, nép­szerűtlen intézkedések is szük­ségesek ahhoz, hogy a Valóságos gazdasági fellendülés hazánkban meginduljon. Van esélyünk a kibontakozásra, érőnk a megúju­lásra, de ehhez gondjainkról őszintén kell szólni, hogy vilá­gos és következetes programmal mozgósítani tudjuk egész társa­dalmunkat a cselekvésre. A ki­bontakozás megvalósításához ga­ranciák is szükségesek. Ilyen­biztosíték a jól megválasztott eszközrendszer, a gazdasági me­chanizmus fejlesztése. A reform folytatása Célunk, még ha kezdetben sze­rény méretekben is, de a jól dol­gozó vállalatok pénzügyi lehe­tőségeinek bővítése, a hatéko­nyan gazdálkodó vállalatok fej­lesztési lehetőségének és moz­gásterének növelése, az export- érdekeltség fokozása. Mindez rö­vid távon költségvetési kiadás­sal, bevételelmaradással is jár­hat, de mégiá ezt kell tenni azért, hogy a hatékony területek élén­kítésével fokozódjék a jövede­lemtermelés és később a költség- vetési ráfordítások haszonnal térüljenek meg. E lépések kifejezésre juttatják a kormány szándékait, cselek­vési irányvonalát, illeszkednek az irányítás fejlesztésének pers­pektivikus elképzeléseibe. Már­ciusban leértékeltük a forintot az export ösztönzése érdekében, és az év kezdetétől az átlagos­nál jövedelmezőbben gazdálko­dó feldolgozóipari vállalatok részére nyereségadó-kedvezményt vezettünk be. Lehetővé tettük az újonnan beszerzett, korszerű mű­szaki színvonalat képviselő ál­lóeszközök gyorsított amortizá­ció-elszámolását, ami ugyancsak az adókedvezmény új formája, s a legjobbaknak ad lehetőséget a technika fejlesztésére. A közeli napokban megjelenő jogszabályok a készletfinanszí­rozás jelenlegi adminisztratív előírásait is megszüntetik. A vál­tozás a vállalati önállóságnak nagyobb teret enged, de nagy felelősséget követel az új ban­koktól és a vállalatoktól is. A központi intézkedések egy másik része a megtakarítások­ban kívánja fenntartani az ér­dekeltséget. Ezért a lakossági be­téti kamatlábakat májusban át­lagosan egy százalékponttal nö­veltük és új betételhelyezési for­mákat vezettünk be. Bátorítjuk a kötvényvásárlást és keressük a vállalati gazdálkodáshoz kap­csolódó lakossági pénzügyi rész­vétel egyéb formáit is. Más irányú lépéseket is kez­deményeznünk kellett. Márci­usban igen szűk körben történő ellentételezéssel növeltük a ter- melőienergia-á rakat. A Szak- szervezetek Országos Tanácsa és a kormány megállapodása alap­ján április elsejéig általános bér­emelésre nem került sor. A la­kossági jövedelemnövekedés né­mi mérséklésére ez ideig április­ban hajítottunk végre fogyasztói - ár-emeléseket, amelyek hatását a nyugdíjaknál és a szociális el­látásoknál ellentételeztük. Jú­nius elsejétől megemeltük a rö­vid lejáratú vállalati hitelek ka­matlábát. A felhalmozási kiadá­sokat egymilliárd forinttal mér­sékeltük. Másfél milliárd forint­Tavaly, a Központi Bizottság 1984. áprilisi állásfoglalásának megfelelően kialakítottuk a kétszintű bankrendszer szerve­zeti kereteit, korszerűsítettük a biztosítási intézményi rendszert, befejeződött az állami vállala­toknál az ú^ vállalatirányítási formák bevezetése. A reform- folyamatot folytatni kell és ki kell terjeszteni. Elképzelésein­ket vitákban, nyilvánosan ala-- kítjuk ki. Tudatában vagyunk annak, hogy a piaci törvénysze­rűségek figyelembevételével ér­vényesülő szocialista . tervgaz­dálkodásnak fontos társadalmi­politikai feltételei és következ­ményei vannak. Korszerűsíteni kell a népgazdasági tervezés rendszerét. Felül kell vizsgálni a nemzetközi együttműködés me­chanizmusának valamennyi lé­nyeges elemét. Törekedni kell a KGST-ben folyó sokoldalú együtt­működés megfelelőbb szerve­zeti, érdekeltségi és pénzügyi ke­reteinek a kialakítására. A pénz­ügyi rendszert, a költségvetési és hitelpolitikát ugyancsak to­vább kell fejleszteni. Szükség van adó- és árreformra, a kere­setszabályozás, a szociálpolitika, a vállalati jövedelemszabályo­zás ezzel összehangolt módosí­tására is. A társadalom ezekre a kérdésekre természetesen na­gyon érzékenyen reagál. Az el­következő néhány hónapban ezért olyan konkrét megoldások ki­alakítására kell törekednünk, amelyekből világossá válik, hogy a közterhek viselésében mind­annyiunknak jövedelmünk ará­nyában kell részt vennünk. De az adóviselő képességet a gye­rekek száma, kora és a szociális helyzet egyéb tényezői alapve­tően behatárolják. Az adórend­szert ezzel mindenképpen össze kell hangolnunk. A fő gond abból ered, hogy az adó- és árreformra meglehető­sen kedvezőtlen gazdasági hely­zetben kell felkészülnünk, s a hátteret jelentő szociálpolitikai ellátási rendszerek fejlesztésére csak kevés pénzügyi forrás áll rendelkezésre. De mivel fontos követelménye az adó- és árre­form bevezetésének a szociális biztonság megőrzése, ezért a be­vezetés időpontjában széles kö­rű, az időskorúakat és a gyer­mekes családokat érintő kom­penzálást kell megvalósítanunk. Hosszabb távon az ösztönzést, az igazi társadalmi értékrendet csak a jó bérrendszer képes közvetí­teni. Ezt a további munka során lehetőségeinkkel összhangban figyelembe vesszük. Az 1986-os költségvetés szá­mai is világosan mutatják, hogy a gazdaság problémáit — bele­értve az életszínvonalét is —, nem az adó- és árreform okoz­za. Legfeljebb az Itt bekövetke­ző változásuk a feszültségeket nyíltabban felszínre hozzák. De éppen ez segít létrehozni a gon­dok megoldásának lehetőségét is. A jövőt tervezve és erre stra­tégiát kialakítva azzal is számol­ni kell, hogy gazdasági helyze­tünk stabilizálása, fejlődésünk megalapozása érdekében olyan lépések is szükségesek, amelyek érdekütközéseket váltanak ki. Ezek feltárásához és szocialista elveinkkel egyező megoldásá­hoz is kérjük az Országgyűlés támogatását. A társadalom energiáinak, szel­lemi teljesítőképességének, meg­újulókészségének teljes moz­gósítására van szükség ahhoz, hogy a stagnálás után az előt­tünk álló konszolidáció tartás, az egész társadalomnak távlatokat nyújtó kibontakozási szakaszt kövesse. Ezt kell szolgálnia az ólet minden területén a refor­mok továbbfolytatásának — mondatta végezetül a pénzügy- miniszter. Kiss Dezső (Borsód-Abaúj- Zemplén megye) a törvényjavas­lat bizottsági előadója kiemel­te: tavaly az irányt helyesen meghatározó gazdaságpolitika, az ezt szolgáló irányítási me­chanizmus és a következetes vég­rehajtás között hiányzott a kellő összhang. Kívánatos, hogy a ki­bontakozási programnak a ki­alakulóban lévő új adórendszer is része legyen — hangsúlyozta a továbbiakban. Ezután felszólalások következ­tek. Rujsz Lászióné (Vas m.), Oross Imre (Gyór-Sopron m.), Nagy Endréné (Heves m.), dr. Nemes Tamás (Komárom m.), Puskás Sándor (Heves m.), és Király Zoltán (Csongrád m.) hozzászólása után az elhangzot­takra Medgyessy Péter válaszolt. A vitában elhangzottakat ősz- Kzefoglalva elsősorban azt emel­te ki, hogy a képviselők nem új igényeket fogalmaztak meg a költségvetéssel szemben, hanem szigorúbb, következetes magatar­tást kértek a kormánytól. A pénzügyminiszter egyetértését fejezte 'ki azzal a javaslattal, hogy a Parlament az eddigieknél gyakrabban 'kapjon tájékozta­tást a költségvetés végrehajtá­sának helyzetéről, s adott eset­ben a kormány kérjen felhatal­mazást az Országgyűléstől a ko­rábban már elfogadott költség- vetési tételok megváltoztatásá­hoz. Medgyessy Péter hangsúlyoz­ta: annak eldöntése nem a kor­mány, hanem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, hogy az elmúlt időszak értékelésére, a Minisztertanács feladatainak át­tekintésére a Parlament külön ülésszakon kerítsen-e sort. A kibontakozás fő irányát il­letően a miniszter kiemelte e szerkezetátalakítás és a műsza­ki, technikai fejlődés jelentősé­gét. A foglalkoztatottság kérdésé­ről szólva a miniszter felhívta a figyelmet: a kérdés jelentőségét nem szabad alábecsülni, de meg­vannak a foglalkoztatási gondok mérséklésének eszközei, s ezek­kel élni kell. Határozathozatal következett: az Országgyűlés az 1986. évi állami költségvetés végrehajtá­sáról szóló törvényjavaslatot — öt ellenszavazattal és tizennégy tartózkodással — elfogadta. Ezt követően — az elfogadott napirendnek megfelelően — dr. Markója Imre igazságügy-minisz­ter expozéja következett a Bün­tető Törvénykönyvet és a bün­tető eljárási törvényt módosító törvény javaslatról. AZ IGAZSÁGÜGY-MINISZTER EXPOZÉJA A Büntető Törvénykönyv és a büntető eljárás módosításáról Dr. Markója Imre bevezetőben — egyebek között — hangsúlyoz­ta, hogy a javasolt módosítások nem célozzák a jogterület átfogó felülvizsgálatát, sem az alapelvek, illetve az intézményrendszer gyö­keres reformját, és nincs szükség a büntetőpolitika átalakítására sem. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azokat a társa­dalmi-gazdasági változásokat, amelyek a szóban forgó törvé­nyek megalkotása — 1973, illetve 1978 — óta bekövetkeztek. A tár­sadalmi-gazdasági reform egyre inkább kibontakozó folyamata, a politikai intézményrendszer folyamatos megújítása, nem­zetközi kapcsolataink kiszéle­sedése, a turistaforgalom jelen­tős bővülése természetesen el­sősorban pozitív eredmények­kel járt. Ugyanakkor ezzel az át­alakulással és az életviszonyok változásával szükségszerűen együttjáró társadalmi feszültsé­gek és konfliktusok szánna Is nőtt. s például a szocialista érték­rendben, a társadalom morális felfogásában, a törvényesség tiszteletében bizonyos zavarok keletkeztek. Társadalmunk ezen gondjainak kezelése, a konfliktu­sok feloldása nem tűr további halasztást, és az erre irányuló ' társadalmi erőfeszítések között a büntetőiogra is jelentős szerep ‘ hárul. Különösen azért, mert az elmúlt években hazánkban a bű­nözés alakulása mind mennyisé­gi. mind minőségi összetevőit il­letően kedvezőtlen irányzatúvá vált. , Dr. Markója Imre ezután a be­terjesztett két törvényjavaslat részletes elemzésével és indoklá­sával folytatta beszédét: — Elsődleges célunk az volt, hogy a jogalkotás eszközeivel ja­vítsuk a bűnüldöző szerveknek a bűncselekmények felderítésére irányuló tevékenységét, és fokoz­zuk a büntető felelősségrevonás visszatartó hatását. Erre többféle lehetőség kínálkozott. Egyrészt a büntetőeljárási törvény egy­szerűsítésével, a felesleges bürok­ratikus vonások kiküszöbölésé­vel csökkenthetjük a bűnüldöző szervek felesleges munkater­hét. A másik lehetséges megoldás, amellyel növelhetjük a büntető­jogi fellépés hatékonyságát; ha a felelősségi rendszer továbbfej­lesztésével olyan eszközöket adunk a jogalkalmazók kezébe, amelyeket eredményesen hasz­nálhatnak fel a társadalomelle­nes magatartások elleni küzde- lembefí. Ami a büntetési rendszer to­vábbfejlesztését illeti: a javasolt módosítások elfogadása esetén általánossá válik az alternatív büntetések rendszere. A törvény tehát a bűncselekmények jelen­tős részére többféle büntetést rendel, és ezek közül az ítélkező bíró választja ki a legmegfele­lőbbet. Végül, a javasolt módosítások között találhatók olyanok is, amelyek az elmúlt évtizedek alap­vető jogfejlődési irányába illesz­kednek, és a jelenlegi helyzethez képest’ egyes cselekmények enyhébb megítélését teszik lehe- ' tővé. Szólni kell még egy alapvető célkitűzésünkről, amelyet a több mint két évig tartó előkészítés során végig szem előtt tartottunk. Nagy gonddal elemeztük a jog­szabályoknak azokat a fogyaté­kosságait, amelyeket a gyakorla­ti alkalmazásuk tapasztalatai tártak fel. Ezután a törvényjavaslatok leg* fontosabb jellemzőiről szólt a mi­niszter: Javító-nevelő munka A javító-nevelő munkát a Bün­tető Törvénykönyv 1950-ben meg­alkotott általános része vezette be. Ez a büntetés módot ad a bí­róságnak arra, hogy azokban az enyhébb esetekben, amikor a büntetés célja a rendszeres mun­ka és a nevelés együttes hatásá­val elérhető, ne alkalmazzon sza­badságvesztést. A javító-neVelő munka végrehajtásában sok a formális elem, kevéssé érvénye­sül a munkahelyi közösség neve­lő hatása, ezért nem mindig al­kalmas arra, hogy az elítéltet úiabb bűncselekmény elköveté­sétől visszatartsa. Ezért indokolt — a nemzetközi tapasztalatok fel- használásával — a továbblépés. A törvényjavaslat fenntartja ugyan a javító-nevelő munka je­lenlegi formáját, de emellett új végrehajtási formát, közérde­kű munkát vezet be. Ez azt je­lenti, hogy az elítélt hetenként egy napon, a heti pihenőnapon vagya szabadnapján köteles dí­jazás nélkül dolgozni olyan vál­lalatnál, intézménynél, szövet­kezetnél, amely akkor is működik. Újabb téma: 198H-ban bírósá­gaink 927 vádlottat ítéltek szigo­rított javító-nevelő munkára, ez a felnőttkorú elítéltek 1.63 szá­zaléka. Ennek a viszonylag ala­csony aránynak az az oka, hogy lelenleg csak a klasszikus érte­lemben vett közveszélyes mun­kakerülés miatt szabható ki szi­gorított javító-nevelő munka. A továbblépés tehát ezen a téren is indokolt. Ennek lényege a ja­vasoltak szerint az, hogy más olyan bűncselekmények miatt is célszerű lehetőséget adni szi­gorított javító-nevelő munka alkalmazására, amelyeket gyak­ran motivál az elkövető munkát- tan életvitele. Ilyen bűncselek­mények például az üzletszerű ké- jelgés, a kitartottság, az üzérke­dés, a lopás, a csalás és az or­gazdaság. A Büntető Törvénykönyv meg­alkotásakor gondot fordítottunk a bűncselekményt elkövető alko­holistákkal szembeni hatékony ja Imre, megemlítve, hogy ez már az 1973. évi I. törvény meg­alkotásakor is alapvető célkitű­zés volt. Indokolt a nyomozási határ­idők jelenlegi szabályainak ki­iktatása. Azt azonban biztosítani kell, hogy a nyomozást mielőbb befejezzék. Ezt szolgálja az, hogy a rendőrségi vezetőknek a nyo­mozás elrendeléséről szóló hatá­rozatban rendelkeznie kell majd a nyomozás határidejéről. Ez lehet harminc napnál kevesebb is. Az új szabályozás tehát a konkrét ügy jellegéhez igazodik. Új javaslatok vannak az előze­tes letartóztatással kapcsolat­ban is. A jelenleg hatályos büntetőel­járási törvény igen részletesen — hat pontban — határozta meg azokat az okokat, amelyeknek fennállása esetén az előzetes le­tartóztatás elrendelhető. Ez azon­ban a gyakorlatban sokszor az előzetes letartóztatás indokolat­lan elrendelésének a forrásává vált. Ezért a törvényjavaslat szű­kíti az előzetes letartóztatás okait, és három vagylagos feltételt ha­tároz meg. Ezek: a szökés, az eljárás meg­hiúsításának vagy megnehezí­tésének, illetőleg újabb bűncse­lekmény elkövetésének a veszé­lye. Felügyeleti jog, biztosíték büntetőiogi eszközök megterem­tésére. Ennek érdekében vezettük be többek között az alkoholisták kényszergyógyítását is. Most egy újabb veszély fenyeget bennün­ket: a kábítószer-függőség terje­dése. A kábítószer-fogyasztás kedvezőtlen tendenciája arra késztet, hogy a Büntető Törvény- könyv módosítása terjedjen ki a kábítószer-függőségben szenve­dőkkel szemben meghozható in­tézkedésre is. A törvényjavaslat ennek az igénynek azzal tesz ele­get, hogy lehetővé teszi azoknak a kényszergyógyítását, akiknek a bűncselekménye a kábítószer- élvező vagy kábító hatású anya­got fogyasztó életmódjukkal függ össze, és a bíróság legalább hat hónapi szabadságvesztést szab ki. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a közélet tisz­tasága elleni — más szóval — kor­rupciós — bűncselekmények ked­vezőtlen társadalmi megítélése erősödik. A törvényjavaslat bűn- cselekménnyé nyilvánítja azt a jelenleg szabálysértést megva­lósító cselekményt, amikor az ál­lami szerv vagy a gazdálkodó szervezet dolgozója — aki nem hivatalos személy — a működé­sével kapcsolatban előnyt kér. Gazdasági viszonyaink válto­zása szükségessé tette, hogy a hi­telezők megkárosításával kap­csolatos szabályozást újból át­gondoljuk. A magánvállalkozá­sok szabadságával egyesek ugyan­is visszaélnek, a vállalt munkát nem véeztk el, a felvett előleget, anyagköltséget — és ígv tovább — salát céljaikra fordítják. Ezért a törvényjavaslat a tartozás fe­dezetének elvonását bűncselek­ménnyé nyilvánítja. Az eljárás gyorsítása Következő témaként a büntető eljárás gyorsításával és egyszerű­sítésével foglalkozott dr. Markó­A büntető eljárás egyszerűsíté­sét több módosítás szolgálja: A szülői felügyeleti jog meg­szüntetésének a jelentősége meg­nőtt a Családjogi Törvény 1986. évi módosításával, mert a kisko­rú állami nevelésbe vételének az a feltétele, hogy a bíróság meg­szüntesse a szülői felügyeleti jo­got. Jelenleg erre csak polgári perben kerülhet sor. Ha azonban a szülői felügyeleti jog megszün­tetésének az az alapja, hogy a szülő a gyermeke sérelmére szán­dékos bűncselekményt követett el, az eljárást gyorsítja és egy­szerűsíti, ha emiatt nem kell pol­gári pert indítani, hanem a bűn- cselekmény miatt eljáró büntető bíróság szünteti meg a vádlott szülői felügyeleti jogát. A tör­vényjavaslat megteremti ennek a lehetőségét. A társadalmi fejlődés, nemzet­közi kapcsolataink bővülése megkívánja, hogy a büntető el­járást új jogintézménnyel gazda­gítsuk. A büntetőügyekben foly­tatott nemzetközi együttműkö­dés tapasztalatai azt mutatják: célszerű lehetővé tenni, hogy a Magyarországon felelősségre vont, külföldön élő személy biztosíté­kot helyezhessen letétbe. A biztosíték letétbe helyezése esetén engedélyezni kell, hogy az eljárás alá vont külföldi elhagy­ja az országot, tehát nem kény­szerül arra, hogy az eljárás befe­jezéséig Magyarországon tar­tózkodjék, és ezzel jelentős anya­gi, egzisztenciális hátrány ér­je, akár őt, akár bennünket. Kitért a miniszter arra, hogy van a törvényjavaslatoknak egy olyan új szabályozása, amely mind a Büntető Törvénykönyvet, mind a büntető eljárásról szóló törvényt érinti. Ez a jogszabály megszegésével külföldön tartóz­kodó személyek felelősségre vo­násához kapcsolódik. A hatályos szabályozás szerint a büntető el­járás a jogszabály megszegésé­vel külföldön tartózkodó ter­helt távollétében lefolytatha­tó, az ügyész indítványára a bí­róság tárgyalást tart, ítéletet hoz­hat, büntetést szabhat ki. A törvényjavaslatok ennek a megoldását új alapra helyezik. Az mindenképpen szükséges, hogy az ügyet felderítsék, a bi­zonyítékokat rögzítsék akkor is, ha a bűncselekménnyel gyanú­sított személy jogszabály meg­szegésével külföldön tartózko­dik. A nyomozást tehát le kell folytatni, majd az ügyész az el­járást felfüggeszti és annak foly­tatására akkor kerülhet sor, ha a gyanúsított az elévülési időn belül hazatér. Előfordulhat azon­ban olyan kivételes eset, amikor a bűncselekmény súlya indokolt­tá teszi a bírósági eljárás le­folytatását. Ebben az esetben a bíróság a vádlott távollétében ítéletet hozhat. Befejezésül dr. Markója Imre a Minisztertanács nevében kér­te, hogy az Országgyűlés a Bün­tető Törvénykönyvet és a bün­tető eljárásról szóló törvényt módosító törvényjavaslatokat vitassa meg, fogadja el és ik­tassa a Magyar Népköztársaság törvényei közé. Dr. Kereszti Csaba (Hajdú- Bihar m.), a törvényjavaslat bi­zottsági előadójh hangsúlyozta:a büntetőjog módosítása szüksé­ges és időszerű. A büntetési rend­szer javasolt módosítása ered­ményesen szolgálhatja az egyé­niesített. a megelőzést szem előtt tartó büntetéskiszabást. A to­vábbiakban egyebek közt elmon­dotta: a bizottság a készülőben lévő adóreformra, az adóalanyok számának emelkedésére tekin­tettel javasolja, hogy szigorítsák az adócsalás büntető megítélé­sét, ezzel is kifejezésre juttatva az adó megváltozott társadalmi és gazdasági szerepét. Südi Berta­lan Bács-Kis- Á ■ kun megyei képviselő, a J án oshalmi Petőfi Terme­lőszövetkezet párttitkára a büntető eljá­rásról szóló törvény alkal­mazásában fellelhető néhány fogyatékosság­ra hívta fel a figyelmet több tör­vénymódosító javaslatot tett, egyebek között a közérdekű be­jelentők védelme, az orvosi há­lapénz adása, illetve elfogadása, valamint a feddhetetlenség sza­bályainak témakörében. Horváth Jenő (Budapest) hoz­zászólása után dr. Kereszti Csa­ba. a törvényjavaslat bizottsági előadója számolt be az , Ország- gyűlés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottságának a délutáni szünet idején összehívott ülésé­ről: utalt arra, hogy Südi Berta­lan a plénumon elhangzott ja­vaslatainál — egyebek között — fiigyeimen kívül hagyta azt a ház-szabályt, hogy írásban kell beterjeszteni a törvényjavasla­tokat. Mindamellett a képvise­lő indítványait alaposan meg­vitatta a jogi bizottság,’ s végül nvndegyiket elutasítóttá. Ugyan­csak elutasította a bizottság Hor­váth Jenő képviselőnek a plénu­mán tett indítványát. Ezután dr. Markója Imre vá­laszolt a vitában elhangzottakra. Határozató oza tál következett, Az Országgyűlés előbb a jogi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom