Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

r 1981. június 11. « PETŐFI NÉPE » 3 dr. Latos István, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese f,Találkozni, emlékezni jó’* Kecskeméten, Laki teleken, Kiskunma jsán, Kunszcntmikló- §on — sorolhatnánk tovább a helységneveket — rendszere­sen és mindig nagy sikerrel szervezik a településről elszár­mazott, a közélet más-más területen tevékenykedő és gyak­ran hazajáró tudósok, politikusok, művészek találkozóit. Mél­tán közkedveltek ezek a rendezvények, hiszen nincs hatéko­nyabb ismeretterjesztés annál, amikor a messziről jött előadó nemcsak a tárgyalt témát ismeri jól, hanem a közönségét is. A Dunavecseiek Pódiuma ankétsorozat vendégeként nem­rég dr. Látos István, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese tartott előadást a párt káderpolitikájá­ról. — Több Duna melléki faluban la Jó Ismerősként emlegetik. Me­lyik települést vallja hazájának? —- Solti vagyok: a Meleg-hegy völgyében születtem- Családom ma is ott él. A községházán dol­goztam, onnét küldtek 1949-ben, mint munkáskádert jegyzőtanfo­lyamra Budapestre. Gyakornok Monoron lettem. — Rövidesen Ismét a aolti sík­ság községeiben tevékenyke­dett .. — Monorról a Belügyminiszté­riumba kerültem, 1956 őszén — leszerelésemkor — visszahívtak a szülőföldre. Szalkszentmártonban voltam tanácselnök. Ezután ke­rültem Soltra — a községi veze— tőtestület helyettes elnöke lettem —, majd a pártapparátusba: a dunavecsei járási pártbizottság első titkárának választottak. Még egy községet azért megemlítek, ahová rendszeresen visszajárok: Tass. Pihenőidőmet töltöm rend­szeresen a Kis-Duna partján­— Mégis, melyik települést írja belső „naplójában” végig nagybe­tűvel? —• Solthoz nagyon sok — főleg gyerekkori — emlék köt. De ak­tív munkásságomra gondolva leg­inkább a dunavecsei éveket sze­retem visszaidézni. A község ak­kori státusza — járási székhely volt — még 1971-ben megszűnt. Vagyis csakis az emlékezeté, ami ott történt. Izgalmas, érdekes időszakot éltem át: a mezőgazda­ság szocialista átszervezése volt a legfőbb feladatunk. Remek, elv­társi, baráti alapon szerveződött munkahelyi kollektíva volt itt ekkoriban a járási-községi appa­rátusokban. Igazán eredményesen lehetett dolgozni. Jól jellemzi a „csapatot”, hogy miután megszűn­tek a . járás hivatalai, minden vezető és munkatárs felelős be­osztásba kerülhetett. Szeretettel emlékszem például a már elhunyt dr. Boza Józsefre- Vagy Búza De­zső barátomra, aki Dunavecsén tanácselnök. Kiskunhalason a já­rási pártbizottság első titkára volt. Aztán Perczel Jánosra, aki most a TOT-nál dolgozik, de még hosszan sorolhatnám a neveket: Túri István, Horváth József, Oláh Tál... — Hogyan emlékszik a ..falusi” járásközpontra? — Közeli kapcsolatban voltak a vezetők. A családok összejár­tak. Nemcsak a munkaidőt, ha­nem a hétvégét Is együtt töltöt­tük. Jól Ismertük egymást. Erős volt a kötődés, a bizalom. Ha ki­mentem Kunadacsra tsz-elnök- választásra. Perczel János elment Soltra ugyanilyen ügyben, nyu­godtan intézkedhettünk, mert tudtuk, munkánk egyetértésre ta­lál a kollégáknál- Ez nagyon so­kat jelentett... — Milyen jelentősebb munká­latokra emlékszik ebből az Idő­szakból? — Nagyon nehéz kiemelni egyi­ket vagy másikat. Egy első titkár akkoriban Is számtalan helyen segített, szervezett. Nekem pél­dául emlékezetes feladat volt a szalkszentmártoni tsz-szervezés, amit ketten, Mayer Imre, akkori járási tanácselnök-helyettessel ké­szítettünk elő, a helyi vezetők és aktivisták bevonásával. A fejlesz­téseknél, építkezéseknél sajátos problémák jelentkeztek. A körzet városhiányos, kisfalvas vidék, így a kommunális fejlesztés, in­tézményi ellátottság fejlesztése sok-sok problémával járt. Akko­riban indult — igen döcögősen — a falusi ipartelepítés- Mi ragasz­kodtunk a lehetőségekhez, mert a túloldalon, a dunaújvárosi építke­zések már javában folytak. Apos- tagról, Szalkszentmártonról és Vecséről reggel és este négyszer fordult a kishajó. Olyan sokan jártak át a néhány év alatt meg­születő ipari nagyvárosba. Fi­gyelni kellett: ne fogyjon el a falu. Aki akar, itt is találhasson munkát. — Nem került összeütközésbe önben a pártvezető és a lokál- patrióta? — Belső konfliktus nélkül ment a helyi iparszervezés. A szomszéd város vezetőivel gyümölcsöző munkakapcsolatot alakítottunk ki. Nem gondoltunk arra, hogy aka­dályozzuk az embereket az átjá­rásban- Tudtuk: az első szocia­lista város a nemzet közös ügye. Ha kellett, segítettünk is az otta­ni párbizottságnak a munkás­szervezésnél. Az más kérdés. hogy akkoriban nem volt „Ilyen széles a Duna, mint ma”. Több közös Ugye volt a két település­nek. Ügy tudtuk: Vecsénél épül majd az új híd. Jobb volt a köz­lekedés Is. Természetesen igye­keztünk szocialista városunk épí­tőinek kedvező életlehetőségeket teremteni a Bács-Kiskun megyei oldalon­— 1969 áprilisától az MSZMP Központi Bizottsága apparátusá­ban dolgozik. Oj munkahelyén tudta hasznosítani a községekben szerzett tapasztalatokat? — Igen. Egy-egy intézkedés előkészítésénél sokszor gondol­tam arra: hogy fogadják majd a soltl, vecsei, apostagi kommunis­ták ... Ügy érzem, gazdagon ra­kott tarisznyával indultam a fő­városba ... — Ma milyen szakterületen dolgozik? — Az MSZMP és a tömegszer­vezetek kapcsolatával foglalko­zunk. Osztályvezető-helyettesként irányító és ellenőrző munkát vég­zek. Hozzám tartozik a megyei instruktor-, valamint a szervezés­politikai alosztály. Az utóbbi a párt belső életével összefüggő kérdéseket, a vezetőszerep, a pártegység, a munkastílus prob­lémáit vizsgálja. — Végezetül egy más témáról. Ügy tudom, mindvégig tagja ma­radt a Dunavecsei Horgászegye- sületnek. Sőt évek óta küldött­ként képviseli a dunai horgászo­kat az országos választmány­ban — A szenvedélyem is a Duna­tájhoz köt- Harminc éve járok horgászni Tassra. Kezdetben per­sze még több volt a hal és keve­sebb a vendég... Aztán ott vá­sároltam telket, s ha időm enge­di, örömmel ülök ki a stégre ma is. Gyakran találkozom régi is­merősökkel, barátokkal. És nem­csak ott: rendszeresen részt ve­szek a Bács-Kiskun Megyei Ba­ráti Kör fővárosi és megyei ren­dezvényein- Találkozni, emlékez­ni jó •.. Farkas P. József JÚLIUS 4-ÉN: nemzetközi szövetkezeti nap Az Országos Szövetkezeti Ta­nács elnöksége felhívást bocsátott ki a nemzetközi szövetkezeti nap megünneplésére; a szövet­kezeti szolidaritás hagyományos nemzetközi ünnepére július 4-én kerül sor, sorrendben ezúttal 85. alkalommal. A felhívás kiemeli, hogy a ta­valyi szövetkezeti kongresszusok nyomán a mozgalom mindhárom ágazata megújulva kezdte meg tevékenységét. A kongresszusi vi­ták. Is kifejezésre Juttatták, hogy a magyar szövetkezetek haszno­san szolgálják tagjaik társadal­mi-gazdasági érdekelt, tevékeny és megbecsült szerepet Játszva szervesen Illeszkednek a népgaz­daságba. A mintegy 4700 szövet­kezet a nemzeti jövedelem ne­gyedrészét állítja elő. A szövet­kezetek és társulásaik a mező- gazdasági termelésből 69, az Ipa­riból 17, a kiskereskedelmi for­galomból pedig 36 százalékkal részesednek. A lakossági szolgál­tatásoknak mintegy felét végzik. A szövetkezeti elveket alkalma­zó különféle egyszerű vállalko­zások száma gyors ütemben nő, és már meghaladja a 40 ezret. Jelentős szerepet töltenek be a szövetkezetek a közös vállalatok létrehozásában is. Munkájukat mintegy 500 regionális társulás és 60 országos hálózattal rendel­kező termelési rendszer segíti. Megjelentek a szövetkezeti ban­kok és kereskedőházak is. A felhívás hangsúlyozza: a gazdasági feladatokat a szövet­kezetek tagsági kapcsolataik erő­sítésével és demokratikus dönté­si rendszerük továbbfejlesztésé­vel oldhatják meg. Érdekük a társszövetkezetekkel, valamint az állami vállalatokkal való együtt­működés fejlesztése, összefogá­suk erősíti az ország intézmény- rendszerében fontos szerepet be­töltő területi és országos szövet­ségek munkáját is. A dokumentum végül bejelen­ti: a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége, amelynek megalapí­tásában a magyar szövetkezeti mozgalom már 1985-ben közre­működött, az idén ősszel hazánk­ban tartja központi bizottsági ülésszakát. Az eseményre a vi­lág minden tájáról több mint 600 küldöttet várnak. HÁTIZSÁKKAL A SÁRKÁNYOK ORSZÁGÁBAN (2.1 Jünnan, az örök tavasz hazája Kujlin mesevilága után Jüiman tartomány fővárosa, a több mint kétezer esztendős Kunming volt úticélunk. A majd’ kétmillió la­kosú Kunming 1895 méter maga­san fekszik a tenger szintje fe­lett, a Jünnan-kujcsoui platón, Délnyugat-Kínában. A Tianchio- tó partján elterülő város és kül­területei 6500 négyzetkilométer­nyi területet foglalnak el, és la­kói között 12 nemzetiség talál­ható meg, köztük a legismerteb­bek: a Han, a Hűi, a Ji, a Bal, a Miao és a Hani. Kunming megközelítése utunk legnehezebb, legtöbb megpróbál­tatással járó szakasza volt. A Kujlin—Kunming közötti távol­ságot a gyorsvonat két éjszaka és egy nap tette meg. Repülőre a rendelkezésünkre álló szerény anyagiakból nem futotta, hiszen egész negyvennapos utunkat fe­jenként 160 dollárból kellett fe­deznünk. így aztán a Kínai Vas­utak legalacsonyabb osztályán, a „hard sit”-en („kemény ülés”), európai számára teljességgel el­képzelhetetlen tömegben, mint halak a szardínlás dobozban, gyötrődtünk. Mindezek ellenére nagy öröm­mel érkeztünk meg a város mo­dern szállodájába, a Kunming Hotelbe. Mi természetesen nem •az előkelő lakosztályokban, de még csak nem is az átlag szo­bákban laktunk — erre nem volt pénzünk. Jó kínai szokás sze­rint ebben a szállodában is ki­alakítottak egy részt a kispénzű diák turisták számára. Ezt a lak­helyet itt dormitorinak hívják. Ezek a dormitorik talán — a há­tizsákos fiatal turisták ismerik — az európai ifjúsági házaknak felelnek meg. A Kunming-Hotel- ben ez a legfelső, 14. emeleten van, és 10 jüanba ikerül éjsza­kánként. Jünnan tartományt az örök tavasz hazájának nevezik. Kun­ming évi középhőménséklete 15 Celsius-fok, a januári havi kö­zéphőmérséklet 7,8, a júliusi 20 Celsius-fok, tehát nagyon kicsi a hőmérséklet ingadozá­sa, még a nappal—éjszaka, na­pos—esős idő viszonylatában is csak 10—15 fok. A várost a virá­gok tarka változatossága jellem­zi egész évben. Camellia, magnó­lia, Rhododendron és a különféle rózsák a legismertebb kerti vi­rágok erre, de nagyon kedvelt és elterjedt az éjszaka nyíló jázmin és a begónia is. Kunming Kina rohamosan fej­lődő metropolisai közé tartozik. A város jelentős iparral, mezőgaz­dasággal és kulturális, üdülő-, pi­henőlétesítményekkel rendelke­zik. Van Itt fémfeldolgozó ipar, erőmű, gépgyártó és vegyi üzem, jelentős az építő- és a textilipa­ra. Tizenegy egyeteme és kollé­giuma, 205 középiskolája és 1155 általános iskolája van, a helyi egészségügyi ellátást pedig 19 kórház szolgálja, majd 14 ezer betegággyal. A város rendkfvül tarka for- gatagú, széles, modem sugárút­jait sudár fasorok szegélyezik. A központi, régi, girbe-görbe utcács­kák alkotta részen hullámzik az embertömeg a maszek elárusítók roskadozó standjai előtt. Piac az egész városrész. Az áruellátás bő­séges és minőségileg is jónak mondható. Trópusi és mérsékelt fl» Taoist» templom as Alvó Buddha-hegy oldaliban. övi áruk tömkelegé cserél ít*t gazdát. Harminc forintnak meg­felelő összegért 4—5 kilónyl ba­nán kapható, a ml hosszú, fehér retkünk megfelelője pedig né­hány fillér, és Itt félméteresre Is megnő. A városkörnyék változatos ki­rándulási lehetőségeket kínál. Legfontosabb ezek közül a 340 négyzetkilométeres Tianchi-tó partján magasodó Xlshan vagy Nyugati Hegyek Parkerdő, 15 ki­lométerre a várostól. A tó kele­ti partjáról nézvést kibontakozó alakjáról Alvó Buddha Hegynek vagy az Alvó Szépség Hegyének Is nevezik. A hegység 40 kilomé­ter hosszú és 2500 méter magas. Leglátogatottabb része a Sár­kánykapu ösvény, amelyet a tó partján függőlegesen 300 méter magasba törő sziklafalba vájtak. Itt a séta szó szerint szédületes élményt nyújt. Az erdő fái közt csodálatos buddhista templomo­kat találunk, mint amilyen a Hunting és Talhua templomok. AZ EGYIK MEGTÁRGYALTA, A MÁSIK MEGVITATTA, A HARMADIK ÁTÍRT, A NEGYEDIK VISSZAÍRT, AZ ÖTÖDIK HATÁROZATOT HOZOTT, AZ ÉRDEKELT FÜTYÜL AZ EGÉSZRE Egy szemétügy hulladékai Az ÉDOSZ megyei titkára 1983 tavaszán higiéniai vizsgálatot Ja­vasolt a Bács-Kiskun Megye! Ál­lami Húsipari Vállalatnál. (1987- töl Duna—Tisza Közi Húsipari Vállalat.) Kérésére a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Állomás 1985. április 17-én ellenőrizte a vonatkozó elő­írások betartását. Felhívták a vád­iéi at figyelmét a csatornahálózat sürgős felújítására. (Ez azóta megtörtént.) A rendeletszámok ki­hagyásával szóról szóra Idézem az ellenőrzésről készített, az ÉDOSZ megyei bizottságának 1985. má~ Jus 14-én megküldött tájékozta­tás befejező szakaszát; ELSŐ KÉRDÉS „Az üzem szomszédságában a Kiskunfélegyházi Városi Tanács az állategészségügyi és élelmezés- ügyi előírások figyelmen kívül ha­gyásával létesített szemétlerakó­helyet. A ___számú rendelkezé­sie k szerint az üzem kerítésén kí­vül, a kerítéstől számított 50 m- es sávon belül nem szabad olyan anyagot (hulladék, szemét, trá­gya stb.) lerakni, vagy tárolni, amelyben a rágcsálók és rovarok elszaporodhatnak, vagy amelyek az üzemet bűzzel, porral szeny- nyezhetlk.” Látszólag előzékenyek a ta­nácsadó utoísó sorok : „A szemét­lerakóhely megszüntetését a vál­lalatnak kell kezdeményeznie a városi tanács illetékes szakigaz­gatási szervénél.” Érthetetlen számomra, hopp egy megyei illetékességű hatóság miért nem közvetlenül kér (uta­sít) egy városi — hivatalosul — szakigazgatási szervet. Akkor is helytelenítem ezt az eljárást, ha érvényes rendelkezések szerint járt el az állategészségügyi állo­más. MÁSODIK KÉRDÉS A húsipari vállalat gyorsan in­tézkedett: egy hét múlva azzal a kéréssel juttatta el a megyei el­lenőrző állomás levelének máso­latát a városi tanács közegészség- ügyi és járványügyi osztályához (helyesen: felügyelőségéhez), hogy szerezzenek érvényt az abban fog­laltaknak. A másolat másolatát küldte el a városi tanács köz­egészségügyi, járványügyi felü­gyelősége a városi tanács vb műszak.! osztályának 1985. június 7-én. Egyben tudatták, hogy az előző napon közegészségügyileg megvizsgálták a városi szemétte­lepet. Megállapításaik lényege: már megtelt a Csólyosi út menti lerakodóhely, magasabb az út n tjénél „A Költségvetési Üzem főköny­velőjének tájékoztatása szerint az elmúlt év őszén rendezték ezt a területet, azonban kerítés hiányá­ban újra leöntözik (leöntik? H. N.) engedély nélkül a szemetet. A telepre felügyelő dolgozó tartóz­kodási helye a területtől igen tá­vol esik, és főleg az éjszakai órák­ban nem tudja figyelemmel kí­sérni.” iMit csinál a felügyelő, ha az . említett okok miatt nem tud fel­ügyelni? Miért fizetik? HARMADIK KÉRDÉS A városi tanács végrehajtó bi­zottsága 1985. szeptember 11-én hozott, 73/1985. vb számú hatá­rozatának 3. pontjában elrendel­te: „Meg kell gyorsítani az Al- latforgakni és Húsipari Vállalat területe melletti szeméttelep meg­szüntetési, záróréteggel való ellá­tási munkálatait. Határidő: fo­lyamatos. Jelentési határidő: 1986. december 31.” Jöttek, mentek a levelek, vas­tagodott az Irat- és a szemétré­teg. Közben az AHV (Állami Hús­ipari Vállalat) a tanács műszaki osztályának elvi hozzájárulásá­val elhatározta, hogy a szemétte­lep egy részén sportpályát alakít ki. Ezért tízezer négyzetméternyi ingatlanrészt tartós használatba vettek a tulajdonos Lenin Ter­melőszövetkezettől. A sportpálya kialakítását — a vállalat igazgatójának a városi tanácselnöknek címzett, 1987. má­jus 7-én kelt levele szerint — nem kezdhették meg, mert a tanács költségvetési üzeme mindmáig nem zárta el beton támfallal, újabb szeméthegyek csúfoskodnak a húsipari vállalat közvetlen köze­lében. (Közben a megyei tanács végrehajtó bizottsága is foglalko­zott a vállalat és a városi tanács vitájával.) Miért kell ennyi helyen meg­jár tat ni egy napnál világosabb ügyet? NEGYEDIK KÉRDÉS Az 1987. május 21-én tartott egyeztető tárgyaláson a városi ta­nács képviselői kerekperec kö­zölték. hogy nincs pénz a beton támfal elkészíttetésére, de azon­nali hatállyal leállíttatják a vál­lalat kerítésétől számítva 100 mé­teres területen a szemétlerakást. 1987. május 25-én a Duna—Ti­sza Közi Húsipari Vállalat rendé­szeti osztályvezetője az alábbi jelentést küldte igazgatójának. „Utasítására május 21-én 11 óra 15 perctől, 22-én 18 óráig megfi­gyeltük a városi szeméttelepre szemetet szállító járművek for­galmát. Ezen időszak alatt a kö­vetkező járművek adatait jegyez-' tűk fel.” A listán 67 adat szerepel. Legtöbbször — negyvenötször *— a költségvetési üzem szegte meg ét költségvetési üzem képviselőjé­nek ígéretét. De itt szórta le lo­vas kocsijáról a szemetet Szabó Lukács fuvaros, az UZ 49-24 szá­mú személygépkocsi tulajdono­sa, a műanyaggyár lovas kocsi- jav az építőipari szövetkezet gép­kocsivezetője, a HP 45-66-08 rendszámú autóhoz beosztott hon­véd ... • Lapunkban is szívesen közöl­nénk az érintettek és az érdekel­tek'.válaszát arra a kérdésre, hogy mi a véleményük a környezetvé­delemről úgy általában, a meg­állapodások betartásáról, az ál­lampolgári, hivatali fegyelemről speciálisan. HetUl Nándor A várostól kissé távolabb ta­lálható Kína egyik nevezetessé­ge, a lunani Kőerdő, a Ji nem­zetiség Lunant Autonóm Járásá­ban. A Kőerdő 26 ezer hektáros területéből 80 hektár van meg­nyitva a turisták előtt, és a lát­vány valóban lenyűgöző. Erdőben járunk, ahol a fákat kőtornyok sokasága helyettesíti. Amerre és ameddig a szem ellát, 20—30 mé­teres kőkolosszusok, oszlopszerű kődarabok nyújtózkodnak az esős égbolt felé. A terület egy részén gyalogösvények vezetnek a Kő­erdő kőfái között, melyek teteje díszes pavilonokkal van megko­ronázva. A sziklák alatt kis bar­langok, üregek képződnek, közöt­tük pedig apró tavacskák zöldell­nek. A hatalmas mészkősziklák között még a trópusi mennyi­ségű monszunesőzés ellenére 1» ezrek keresik a felüdülést. (Következik: Tali, a Bal fő­város.) Szabó Odón A KISZ KB PÁLYÁZATA KÖZÖSSÉGSZERVEZÉSRE A KISZ Központi Bizottsá­ga Ifjúsági közösségek, szabad­idős társaságok alakítását kez­deményezi. Várják olyan kö­zösségek jelentkezését, ame­lyek — elsősorban a kistele­püléseken és a lakótelepeken — társadalmi összefogással jönnek létre, településük köz­életének, hagyományőrzésé­nek, n lakosság egészségesebb életmódjának és kulturált sza­badidő-eltöltésének érdeké­ben. A KISZ KB kulturális osz­tályánál (1133 Budapest, Kun Béla rakpart 37—38.) 35 év alatti fiatalok, baráti társasá­gok, KISZ-szervezetek Jelent­kezhetnek, amelyekből néhá- nyan — 2—3 fiatal — vállal­koznak ilyen társaságalakító, közösségszervező feladatra. A jelentkezőiknek a KISZ KB néhány napos felkészítést szer­vez. Ennek során jogi, gazda­sági és szervezési tájékozta­tást kapnak vállalkozásukhoz. A benyújtandó pályázatnak tartalmaznia kell a jelentke­zők nevét, életkorát, iskolai végzettségét, foglalkozását, munkahelyét, lakcímét, tele­pülése közösségi életében ed­dig betöltött szerepét. A fel­készítés helyéről, idejéről le­vélben kapnak értesítést. A pályázatok határideje 1987, szeptember 30. A felkészítést követően lét­rejött társaságok 1987. decem­ber 1. és 1988. szeptember 30. között pályázhatnak a KISZ KB egyszeri anyagi támogatá­sára, ha rendelkeznek a vál­lalt feladatok elvégzéséhez szükséges személyi feltételek­kel, és ha a támogatás felhasz­nálásával tehetőségük van az önfenntartásra. Az elnyerhető összeg maximum 100 ezer fo­rint. A pályázatokat a KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Ta­nácsa fiatal népművelők mun­kabizottsága bírálja majd el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom