Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-16 / 140. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. június 16. BŐVÍTIK A NYÁRLŐRINCI ISKOLÁT Elkészül az új } A megyei tanács tavaly fogadta el a nyárlőrinciek iskolaépítési pályázatát, s a három tanteremmel történő bővítéshez két és fél millió forint támogatást szavazott meg. A helyi tanács hasonló összeggel tud hozzájárulni az építkezéshez, és lakossági segítségként, mintegy félmillió forint értékű társadalmi munkára számítanak. A hosszúra nyúlt, hideg tél miatt csak március végén lehetett elkezdeni a kivitelezést. A két régi iskolaépületet összekötő új rész falai már állnak. A munkások is, sőt: egy-kettő üldögél — állapítom meg, bekukucskálva a nemrég emelt falak mögé. — Én kétlem, bogy ilyen tempóban elkészülnek a bővítéssel az új tanév kezdetéig. — Én viszont nem — mondja Gulyás Endre, a helyi általános művelődési központ, illetve az ehhez tartozó iskola igazgatója, aki egyben a község párttitkára is. — A lazításnak ugyanis, amit látott, az a magyarázata, hogy most fejezték be a koszorúzást, s várni kell, míg megköt a beton. — Mi indokolta a bővítést? — Természetesen a tanulói létszám növekedése. Kétszer annyi ma az iskoláskorúak száma, mint 12 esztendővel ezelőtt volt. A tizenöt tanulói és négy napközis csoportra összesen tíz terem jutott, ezért „délutáni műszakban” is tanítani kellett, ami különösen a környékbeli tanyákról bejáró gyermekeket érintette hátrányosan. — Az épülő három új tanterem megoldja ezt a gondot? — Igen, ha a két napközisszobát is tanteremként használjuk délelőtt. Ezen kívül két szertár, mosdó és egy 120 négyzetméteres zsibongó, amivel iskolánk gazdagodik a bővítés jóvoltából. Véleményem szerint nagyszerűen megtervezték ezt az építkezést, illetve azt, hogy az eddig különálló két épületet eggyé alakítják. — Mit gondol, nem lett volna helyesebb, ha már tavaly elkezdik a kivitelezést? — Semmiképpen. Ugyanis a két, régi épület összeépítése miatt jelentős bontások voltak szükségesek, ezért két szaktantermünkből ki kellett költöznünk. így ez csak három hónapig jelentett gondot, ha viszont már tavaly őszszel nekilátnak a kivitelezők, az egész tanévben szembe kellett volna nézni ezzel a problémával. — Amit végül is hogyan oldottak meg az utóbbi három hónapban? — Szükségtantermekkel, melyeket a művelődési ház helyiségeiben alakítottunk ki. — ön szerint mikorra fejeződnek be a kivitelezési munkák? — kérdezem a tanácselnököt, Vribinszki Józsefnét. — Ez év augusztus 31-éig mindenképpen. — Mivel magyarázza optimizmusát? — Azzal, hogy a fővállalkozók kisiparosok, s alapvető érdekük, hogy gyors, jó munkát végezzenek. Végrehajtó bizottságunk ötvenezer forint adóalap-csökkentést szavazott meg az öt mesternek, természetesen feltételekkel. De optimista vagyok azért is, mert a Szikrai Állami Gazdaság és a helyi termelőszövetkezet, bármilyen kéré-' sünk van, a segítségünkre siet, azaz: mindenki szívügyének érzi az iskolát. És ez rengeteget számít! — A községi tanács kétmillió-hatszázezer forinttal járul hozzá a költségekhez. Ez egy kétezer-hatszáz lelket számláló település esetében rengeteg pénznek tűnik. — Kétségtelen, hogy nagy teher. De már tavaly félretettük a fejlesztésre fordítható pénzünk egy részét. Ehhez hozzájön az idei teljes összeg — csaknem egymillió forint —, s a lakosság településfejlesztési hozzájárulásának felhasználásáról úgy döntött a község, hogy ugyancsak az iskola építésére fordítja. — Ha már a lakosságnál tartunk: a költségvetésben mintegy félmillió forint értékű társadalmi munkára számítanak. E tekintetben is optimista? — Igen. Hiszen többször megnyertük már a kisközségek közötti településfejlesztési versenyt. Évente öt-hat millió forintot jelent a nyárlőrinciek társadalmi munkája, amit községünk érdekében vállalnak. Mi tagadás, a helybeliek — és nem csak a vezetők — annyira természetesnek tartják, hogy az iskola bővítési munkáit az új tanév kezdetéig befejezik a kivitelezők, hogy a szemlélődő idegen kételyei elhalványulnak. Ezeket a kételyeket egyébként megannyi rossz tapasztalat szüli. Hosszú lenne ugyanis felsorolni, hogy — csak az elmúlt évben — hány oktatási intézmény építése, bővítése vagy felújítása nem fejeződött be határidőre, azaz a tanév kezdetéig, lehetetlenné téve a zavartalan oktató-nevelő munkát. Reméljük, a nyárlőrincieknek ilyen problémával nem kell szembenézniük szeptemberben. Koloh Elek r‘r’1 rr rt j r 1 •• ír. o i Tűnődés a könyvhétről keserű szájízzel Egy hete ért véget az idei ünnepi könyvhét. A könyvesboltokban most készítik a mérleget: mennyit költöttünk könyvünnep alatt. Sokan úgy vélik, az évenként ismétlődő eseménysorozat az utóbbi időben mintha veszített volna varázsából. A megye egyik legnagyobb üzletének vezetője szerint nem azért, mert csökkent volna az érdeklődés a jó könyv iránt. Az emberek egyszerűen belefásultak abba, hogy a nagy csinnadrattával beharangozott újdonságokhoz jóformán képtelenség hozzájutni. Én például még nem találkoztam senkivel, aki részese lett volna annak a csodának, hogy a saját szemével látta Csokonai Lili kötetét a boltokban, vagy a pavilonokban. Ez volt az idei sláger, de emellett még számos más kötetet is említhetnék. Mert: el nem ítélhető módon mit tesz az a rosszul fizetett könyvterjesztő, akinek akkor vastagszik a borítékja, ha minél több könyvet ad el? Azt az egy-két tucatot, amit a sikerkönyvból kap, félreteszi a havi több száz forintért vásárló törzsvevőknek. A könyvesboltok egy részében még nem tudták pontos adattal illusztrálni a könyvheti forgalmat. Annyi biztos: ez — a megkérdezett üzletek mindegyikében — kevesebb a tavalyinál. Á végösszeg persze nem csak az ünnepi kiadványokból jön össze, hiszen a listán szereplő műveken kívül szép számban fogyott a közelmúltban kiadott könyvek közül is. A forgalomcsökkenés oka volt egyebek mellett az, hogy az idén kevesebb — hetvenöt — új kötettel jelentkeztek a kiadók, s a példányszám is szerényebb volt a tavalyinál. Persze, egyes kötetekből fogyott volna a duplája is, ha lett volna belőle. Egyelőre a magyar könyvkiadás, úgymond, nincs berendezkedve az azonnali utánnyomásra. Több helyen is hallottam, hogy a felmérgeit vásárlók az üzletvezetőnek támadtak: miért nem kért ebből vagy abból nagyobb mennyiséget? Nem mindenki tudja, hogy a megrendeléseket az előző ev áprilisában el kell küldeni úgy, hogy az ajánló listán nem jelzik egyértelműen, melyik kiadványt szánják jövőre a könyvünnepre. A szűkszavú ismertetésből nem sok minden derül ki. Maradjunk a már sokat emlegetett Csokonai Lilinél! A teljesen ismeretlen név mögött — jó egy éve — a megrendelő joggal sejtett egy fiatal, pályakezdő szerzőt. Az effajta művek iránti lagymatag érdeklődés fel- tételezéséhez nem kell különösebb jóstehetség. Ha a kötetet nem kíséri ekkora hírverés, és íróját nem burkolják misztikus ködbe, elképzelhető, hogy az összes példány még evek múltán is a boltokban porosodik. A megkérdezett könyvterjesztők egyöntetű véleménye, hogy az idén kevesebb kapós könyv került piacra a könyvhéten. A népszerűségi lista töb- bé-kevésbé azonos, az élen A tizenhét hattyúkkal és Temesi Ferenc Por című művének második részével. (Ez utóbbit — mint hírlik — a következőben egy kötetben, papírkötésben kiadják.) Kecskeméten már az első nap nem lehetett kapni Csoóri esszékötetét, Kiskunmajsán még mindig kapható ugyanúgy, mint a megyeszékhelyen igen keresett Hoppál—Szepes- ikerkönyv. Pillanatok alatt elfogyott mindenütt Sütő András Advent a Hargitán című drámakötete, a félegyházi áfész-üzlet vezetője szerint százával vitték volna. A bajai Tóth Kálmán téri Művelt Nép könyvesboltból érkezett hír szerint, a korábbi évekkel ellentétben, jó néhány példányuk maradt a Szép versekből, Halason pedig a Körképből és a Magyar Mozaikból. A tapasztalatok szerint lankadt az ünnepi antológiák iránti kíváncsiság. A kalocsai Holmayer téri üzletben már a könyvhét előtt lecsaptak az összes Moldovára, míg a többi helyről olyan információt kaptam, hogy ebből a kötetből bőségesen volt és a mai napig van is. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy egyes boltok, nem kimondottan tisztességes üzleti megfontolásokból, már a rendezvény nyitása előtt árulják az ünnepi kiadványokat, holott ezt a Kiadói Főigazgatóság erre vonatkozó utasítása nem engedi. Vége a könyvhétnek. A terjesztők kicsit keserű szájízzel summáznak, s azok a vásárlók is, akiknek az orra előtt elhúzták a mézesmadzagot. Némi vigaszt nyújt, hogy olvasás közben az ember rájön: a könyvheti kínálatban szerényebben meghúzódó alkotások között sokkal értékesebbekre lel, mint amilyen a hírverés hullámain magasba röpített, de meg nem vehető könyv volt. Kormos Emese Angol biblia — korszerű képekkel Krisztus trónon ülve, kék melegítőben, fekete ingben és kockás sportsapkában. Bizarr kép, ugye? De hát mit tehetünk? Vigasztalásul az szolgálhat, hogy teszem azt a Jézus Krisztus szupersztár épp eléggé ellensúlyozza a Megváltó reklámozását, hogy mellette eltörpüljön a kép jelentősége, ami az Angliában cockney-zsargonban — amolyan külterületi stílus ez — kiadott biblia fedőlapjáról árad. Azt díszíti, tudniillik, a fenti Krisztuskép. Persze, érthető az üzleti körök szándéka: igyekeznek korszerűen ábrázolni az egyes bibliai jeleneteket. Mennyivel modernebb megjelenítés lehetne például Mózest és népét fecskében, illetve bikiniben látni, amint békaember-felszere- léssel kelnek át a Vörös-tengeren, mint holmi erőltetett csoda-apály okozta szárazsággal magyarázni a sztorit... Az is friss hatású kép lenne, amely Jézust a Kánai menyegzőn lombikok, fémcsövek, bor szeszlángok, manométerek között mutatná. Mellette a fekete tábla, tele kémiai képletekkel, melyek alapján a vizet borrá változtatja ... A mennybemenetel se lenne rossz — helikopterrel... Aztán a teremtésnek az a fázisa, amelyben elkészült az ember. A mennyei szakmunkás éppen beviszi a munkadarabot a MEO-ba, s ott a főnök tolómércével ellenőrzi a méreteket. Más: Noé apánk a 80 ezer tonnás Queen Mary fedélzetén toporzékol. Körös-körül a felkorbácsolt tenger: „Mikor jön már az a maszek műszerész, hogy helyrehozza az iránytűnket?! Addig mozdulni sem tudunk innét! Hová, merre induljak?!" — Se pillanatban szuperszonikus repülőn hírnök jő, ledob egy cetlit, amelyen ez áll: „Alkatrész állami vállalatnak sincs. Stop. Üljenek nyugodtan a ... Stop." Ismét egy Mózes-életkép. A nagy hajú, szakállas, farmernadrágos főnök, vállán gitárral, éppen hazatér. Hanyagul dobja le cuccait a csipkebokor tövébe, mikor az egyik ágra szúrva két kőtáblát talál. Olvassa: Tízparancsolat. Morog: „Megint ez a bürokrácia!... Jönne le ö, ide a területre, aztán vállalná a helyemben az ilyen népszerűtlen feladatot! Még hogy ne kívánjam más feleségét! Könnyű neki: annyi a titkárnője, hogy csak na!.. . Meg hogy: Ne legyenek idegen isteneid énelöttem!. . . Ezt a személyi kultuszt!” /Majd a hétköznapi jelenet, Adám és Adámné, szül. Paradicsom Éva a Skálapult előtt fintorog: „Jaj, már megint ez a vizenyős parizer van csak ... Mikor lesz egy kis fókahús? Kevés kövérjével, mert Adámomnak sok a sava ..." — Mire az eladó: „Eszi, nem eszi: nem kap mást!" — Adámné: „No, nézd az ipsét, ez talán még nem is hallott az új piac- követelményekről ..." — Egy másik képen már a nagyvárosi utcán láthatók. Éván akkora levélke, mint 3,5 gombostűfej. Sanda tekintetek pásztázzák. Ő negédesen súgja párjának: — Adi... Említettem már neked? — Megint egy új melltű? — Nem. (Közelhajol) — Anyának érzem magam! Adám (rém idegesen) — Nem tudtál jobban vigyázni? S a legbefejezőbb képen: ampullács- ka, mellette a következő reklámszöveg: „Szedje legújabb fogamzásgátló tablettánkat! Garantáltan biztos hatás!" Tóth István GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET A naptár két lapja • Princz Tibor és Kiss Attila (Tóth Sándor felvételei.) Az elmúlt tanévben a battonyai SOS.-falu vezetői pályázatot írtak ki úttörők számára: rajzolják meg, hogyan képzelik el a falut, a környezetét, — tegyék ezt bármilyen technikával, és küldjék el címükre. A pályázatban is jelezték: 1988-ra falinaptárt készítenek majd a legjobban sikerült rajzokból, népszerűsítve a mozgalmat is. A felhívás érthetően visszhangra talált a kecskeméti gyerekek körében, hiszen tudták: van olyan elképzelés, hogy valaha a hírős város területén építik fel a következő, hasonló célú intézményt. A pályázaton két kecskeméti úttörő, Kiss Attila és Princz Tibor került a tizenkét legjobb közé, rajzaik egy-egy hónapot illusztrálnak majd a készülő naptárban. * Két fiú — két egyéniség. Az egyik halk szavú, meggondoltan fogalmazó, a másik kirobbanó temperamentumú, aljg tudom elképzelni, hogyan ül nyugodtan a rajztábla mögött. Kiss Attila a Béke téri iskola hatodikosa. Tanára Szolláth Katalin. Korához képest magasra nőtt, arca kigyúl, amikor a rajzórákról beszél. — Kéthetenként három rajzóránk van. Nagy örömmel készülök ezeken a napokon az iskolába. Fülöpszállásról költöztünk Kecskemétre, ott jártam óvodába és ott kezdtem el az iskolát is. Már akkor nagyon szerettem rajzolni. A tanárnő észrevette, hogy milyen sokat jelent nekem, hogy amit más elmond, azt én lerajzolom. Az órákon is más feladatokon dolgozom, mint a társaim. Főleg házakat szeretek rajzolni, ceruzával. A legutóbbi időben próbáltam ki a rajzszenet. Érdekes technika, de a jó minőségű ceruza jobb. A Petőfi- városban lakom, sokszor kiülök az utcára és lerajzolok egy-egy házat. Nagyon érdekel a finn építészet, példaképem az édesapám, aki tökéletesen érti a műszaki rajzok készítését, „olvasását”. Szeretek vele lenni. Még nem tudom, hogy mi leszek, de nagyon vonzanak a térképek is. Az viszont biztos, hogy jövőre rajzszakkörre fogok járni. * — Engem az édesanyám küldött rajzszakkörre, a művelődési házba, mondja a Halasi úti iskolából jött Princz Tibi. Szappanos István a tanárunk. A foglalkozásokon nincs kötött téma, mindenki azt csinál, amit akar. — Hogy érted ezt? — Szóval hétfőn és szerdán fél háromkor odamegyünk, és tízen vagy húszán leülünk a rajztáblához. Amikor elkezdünk dolgozni, a tanár úr sétál közöttünk, s megmondja, hogyan lenne jobb, mire kell figyelni, és ebben a rajzban mi a lényeges. Szóval, nincsenek kötött formák, rajzok, és ez nagyon klassz. Azért szeretek oda járni, mert megtanulhattam, hogy csak pontosan érdemes valamit csinálni. Legjobban lovat szeretek rajzolni, száguldó, akadályugró állatokat. Mozgást! Mindenképpen szeretnék jövőre is szakkörbe menni, és valamennyi lehetséges technikai megoldást kipróbálni. * A két kecskeméti fiú Nagy-Bandó Andrástól vehette át jutalmát a Magyar Televízió székházában. Kaptak egy- egy doboz Pelikán festéket, mappát, pasztellt, és egy kirándulási lehetőséget: szeptember 21-étől 27-éig Ausztriába mennek, jutalomtáborozásra. Jövőre pedig az SOS.-naptár két lapja kezük munkáját dicséri majd. Ez minden jutalomnál nagyobb elismerés. sei — ÚTTÖRŐ VENDÉGEK A lapunk nevét viselő jánoshalmi úttörőriporter őrs látogatott az elmúlt napokban szerkesztőségünkbe. A hét kisdiák Lusztig József szakkörvezetővel a lapkészítés technikai részleteivel ismerkedett. Hegedűs Anna vezető technikai szerkesztő mutatta be a csoportnak, hogy mi kerül az újság másnap reggeli számának negyedik oldalára. (Tóth Sándor felvétele.) BÍRT ALAN FERENC: Labdapattogtató Egyelőre csupasz a világ Kétkettőre ébrednek a fák Három hatra menekül a fagy Hat kilencre kipattan a mag Üsd ki tízre cseresznyevirág Tizenegyre kész a koronád Gyertyatartó jegenyejogar Vaskoppantó az ég betakar Egy a falra lepereg az év Tíz a földre szivem a tiéd A medve és a vaddisznó Az öreg medve jókora gerendát cipelt a vállán. Elfáradt és leült egy fatuskóra, hogy megpihenjen egy kicsit. — Nehéz a gerenda, ugye? — kérdezte egy fiatal vadkan, aki éppen a közelben heverészett. — Hát, bizony, elég nehéz! — válaszolta fáradtan a medve. — Messze viszed? — Egészen a barlangomig ... — Ilyen melegben? Biztosan elfáradtál! — Ne is kérdezd... — Ilyen nehéz gerendát kettőnek kellene vinni! — Világos dolog . . . kettőnek könnyebb volna! — Nahát, akkor én megyek is ... — mondta a fiatal vaddisznó feltápászkodva. — Sok szerencsét! Csak vigyázz, meg ne szakadj! — Köszönöm ... — sóhajtott a medve. — Nincs mit — válaszolt a vaddisznó és elindult csavarogni. . . Oroszból fordította: Antalfy István Tudósítóink jelentik Mindig örömmel köszöntjük azokat a kisdobosokat és úttörőket, akik első alkalommal küldenek tudósítást. Most egy búcsúzó krónikást köszöntünk: a lajosmizsei Józsa Adriennt, aki utolsó beszámolóját küldte. Nyolcadikos lévén, átadta a stafétabotot másoknak. Bicikli- és gyalogtúrára indult iskolánk az elmúlt napokban: a szélrózsa minden irányába haladtak a rajok, ki a természetbe! Ez persze csak bemelegítés volt, délután egy nagy sportünnepély keretében búcsúztak a nyolcadikosok. Az eseményen minden osztály fellépett, és mindenki kapott a csapattól egy apró ajándékot. Örömmel számolhatok be arról is, hogy sportolóink a megyei atlétikai versenyen is szépen szerepeltek: a hatodikosok közül Kislő- rinc György és Németh Agnes a harmadik, a nyolcadikosok közül Guttyán József a második helyen végzett. A közelmúltban Mélykúton hangversennyel egybekötött ünnepségen emlékeztek meg a Zrínyi Ilona úttörőcsapat fúvószenekara megalakulásának 25. évfordulójáról. Az ünnepségen szerepeltek a jánoshalmi úttörőzenekar tagjai is. A műsor zárószakaszában a két zenekar együtt muzsikált: a mélykútiak kemény, pattogós, a jánoshalmiak lágyabb zenéje csodálatosan olvadt össze. A hallgatók, szülők, pedagógusok nagy tapssal jutalmazták a zenekarok teljesítményét. (Drégely Imre leveléből.) Megjelent a HUH, a halasi úttörőház híradója. A vakációval kapcsolatban Taskovics Valéria városi úttörőelnök köszöntőjét olvashatják a gyerekek. A nyári programról részletes tájékoztatót tettek közzé. Ezekben a napokban náluk tartják az Úttörő-olimpia országos tomadöntőjét, csütörtökön és pénteken pedig a ritmikus sportgimnasztikáé lesz város. A nyarat egyébként a Vár a játékvár jegyében tervezték meg: a hétvégét kivéve, mindennap 10 órától nyitva az úttörőház kapuja. Számos, főként kézműves kismesterséggel ismerkedhettek meg az értékes kirándulás-ajánlat mellett. Kiadta programfüzetét a bajai úttörő- ház is. A Vakáció-akció keretében a résztvevőktől a szervezett programokról szóló írásos beszámolót várnak. Szellemes ötletük a SÁMLIS MOZI. (A vetítésre ülőalkalmatosságot kell magatokkal hozni!) Többször lesz diszkó, és a méltán híres tüzzománcszakkör nyílt napot is tart, hogy minden érdeklődő megismerje munkájukat.
