Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-16 / 140. szám

1987. június 16. • PETŐFI NÉPE • 5 Űj márkanév: Bio-vit Ivóié zöldségbőlgyümölcsből Növelik az üdítőital gyártását a bácsszőlősiek Új követelmények az együttműködésben Egy szovjet újságíró szemével Olykor alkot a természet olyan különleges körülményeket, amire az ember önkéntelenül is azt mondja, ezt nem lehet megismételni. Ilyen „megismételhetetlen” környezetben: a jó minősé­gű bácskai földek közé ékelődő homokszigeten — a Homokhátság régét jelentő nyúlványon — gazdálkodik a Bácsszőlősi Állami Gazdaság —, 1985december óta a Hosszúhegyi Mezőgazdasá­gi Kombinát leányvállalataként. Az 198Í0-as évek elején még húszmillió forintos nyereséget produkáló nagyüzem 1983-ban eredmény nélkül zárta az évet. Gazdálkodásuk javítása érdekében ekkor több lépcsős, hosszú távú programot dol­goztak ki, ennek egyik része az üdítőitalgyártá­sának nagymértékű felfuttatása. Az idén tavasz- szal kiderült, e tevékenységük növelésére eggyel több okuk van: ugyanis 110 millió forint értékű szőlő fagyott ki a rendkívüli hideg, hosszan tartó télben. Ennek csak egyik következménye a ter­méskiesés, a másik az, hogy az új telepítésű, illetve felújított ültetvényekre évekig kell költeni anélkül, hogy a ráfordításból valamennyi megté­rülne. Feleslegessé vált kapacitás — Amikor évekkel ezelőtt gazdálko­dásunk javítása érdekében termelési szerkezetünket megváltoztattuk — mondja dr. Alföldi Lajos, a vállalat igazgatója —, tekintettel földjeink adottságaira, a szőlőtermesztésnek vál­tozatlanul nagy fontosságot tulajdoní­tottunk. Az ágazat fejlesztési program­jának megfelelően felszámoltuk az elö­regedett ültetvényeinket, elképzelésünk az volt, hogy a korábbiaknál valamivel kisebb területen, de intenzívebb fajtá­kat termeljünk. Átmenetileg — az új ültetvények termőre fordulásáig — az eddigieknél jóval kevesebb szőlőter­mésre számíthatunk, a 220 ezer hekto­literes pincénk és az összesen 300 ezer hektoliteres kapacitású, három palac­kozó gépsorunk így nincs kihasználva. Ez volt az alapvető oka annak, hogy az üdítőital gyártásának növelése mellett döntöttünk. A gazdaság árbevételének túlnyomó része — éves átlagban a 600 millió fo­rintból 500 millió — egyébként az élel­miszer-ipari termelésükből, nevezete­sen a borból, pezsgőből, vermutból, valamint a szénsavas üdítőitalból és a különböző gyümölcsnektárokból szár­mazik. Az alkohol és az üdítőital gyár­tása között 50—50 százalékban oszlik meg a részarány. Alkoholmentes nedű­vel először 14 évvel ezelőtt jelentek meg a piacon: a szőlő alapanyagú Traubiso- da rövid idő alatt népszerű lett. Később kifejlesztették az „Alföld” szénsavas üdítőital-családot, tíz év múlva, tehát 1983-ban ismét újdonsággal rukkoltak ki: az Ági márkanevű szűrt gyümölcs­levekkel, nektárral. Ezeket a vásárlói igényeknek megfelelően korszerű ki­szerelésben, dobozokba töltve forgal­mazzák. Csicsókás sárgarépa — Most ismét újabb üdítőital-család gyártásába kezdünk — magyarázza az igazgató —, ennek márkaneve: Bio-vit. A Központi Élelmiszeripari Kutató In­tézettel és a kertészeti egyetem borásza­ti tanszékével közösen kifejlesztett ivó- levek kiválóan megfelelnek az egészsé­ges táplálkozás kritériumainak: szén- savmentesek, alapanyaguk zöldség és gyümölcs. E vadonatúj termékeinkkel májusban mutatkoztunk be nagyobb nyilvánosság előtt Budapesten. Vendé­geinkkel — köztük lehetséges megren­delőinkkel — kóstoltattuk meg termé­keinket, ugyanakkor arra is megkértük őket, hogy töltsék ki „bírálat-lapjain­kat”. Ezek alapján a következők derül­tek ki: a zöldség alapanyagú ivólevek közül elsősorban a zöldségféleségekkel, gyökérrel, zellerrel, fűszerekkel ízesí­tett paradicsomlé, másodsorban a csi­csókás sárgarépaital ízlett a legjobban. A rostos gyümölcslevek tetszési rang­sorában első helyre került a körte, má­sodikra az őszibarack, a szűrt nektárok közül legtöbben a málnára és az almá­ra szavaztak. Tervek, elképzelések A kóstolóval egybekötött bemutató után megrendelők és csomagolóanya­got — például dobozokat — kínáló cégek képviselői egyaránt megkeresték a bácsszőlősieket. — A meggy-, málna- és almanektár­ral, valamint a körte, sárga- és ősziba­rack rostos ivólével máris szolgálni tu­dunk — folytatja dr. Alföldi Lajos —, a többi termék gyártási feltételeinek megteremtése folyamatban van. A zöldséget, gyümölcsöt egyéni vállal­kozás formájában termeltetjük meg, il­letve a környező mezőgazdasági üze­mektől vásároljuk. A technológiai fej­lesztést illetően kétféle elképzelésünk van, hamarosan eldől, hogy melyiket sikerül megvalósítani. Világbanki pá­lyázatra jelentkeztünk, ha azt elnyerjük — legutóbbi információnk szerint van rá reményünk — 200 millió forintot kapunk az italgyártás fejlesztésére. Eb­ből a pénzből megvásárolhatjuk az aszeptikus —- tartósítószer nélküli — gyártáshoz szükséges gépeket, beren­dezéseket. Ha nem nyerjük el a pályá­zatot, akkor kevésbé korszerű techno­lógiával készített, valamivel gyengébb minőségű ivólécsaláddal jelentkezünk a piacon. Közben egy olasz és egy belga céggel vegyes vállalat létrehozására folytatunk tárgyalásokat. Amennyiben az együttműködés létrejönne, terméke­inkhez egy speciális töltőgépet és a je­lenleg nyugaton is legkorszerűbb cso­magolóanyagot a tőkés cégektől kap­nánk. Erre az esztendőre százezer hektoli­ter üdítőital értékesítését tervezte a gazdaság, 40 ezerrel többet, mint az elmúlt esztendőben. Ez csaknem száz­millió forint többletbevételt jelent, pó­tolja a szőlőt ért fagykár miatti kiesés egy részét. Ennél azonban több lehető­séget kínál a bácsszőlősiek számára ez az út, amelyen 1973-ban indultak el, a Traubisoda gyártásával. Almási Márta Nem hagyatkoznak csak az időjárásra Korszerű öntözőtelepet építenek Lakiteleken A Lakiteleki Szikra Termelőszö­vetkezetben a számítások szerint a téli fagykár és a belvíz több mint 11 millió forinttal csökkenti az idei nyereséget. Az alaptevékenységből származó jövedelem 60—70 száza­lékát a szőlő és a gyümölcs adja. A fagykár a barackosokban és a szőlőültetvényeken okozott jelentős pusztítást. A belvíznek pedig az az oka, hogy az idén június 5-ig 350 milliméter csapadék hullott, ami nem sokkal kevesebb az éves átlag­nál. Dr. Deák István elnök elmondja, hogy az ipari melléküzemágak fej­lesztésével próbálják a kieséseket legalább részben pótolni. • • A gumiüzemben lengőlapátok készülnek a betakarítógépekhez. • Gyártanak tömítőgyűrűket is a Haj­dúsági Iparművek megrendelésére. (Tóth Sándor felvételei) — A legnagyobb közülük a gu­mi alkatrészeket gyártó részle­günk. Mintegy kétszázféle gyárt­mányunk van, többek között im­port kombájnokhoz is készítünk alkatrészeket. Ezzel csökkentjük a behozatalt. Hasonlóképpen jelen­tős bevételt hoz a műanyagipar is. Törekvésünk, hogy bővitsük a pia­cokat és ezzel együtt a gyártmá­nyok körét. A lakiteleki termelőszövetkezet vezetői gondolnak a következő év­tizedekre is és elhatározták, hogy az alaptevékenységből származó jövedelmet nem teszik függővé csupán az időjárástól. Ezért dol­goztatták ki az 1400 hektár terület öntözésére vonatkozó tervet, amelynek végrehajtásához még az idén hozzáfognak. Az előkészüle­teket ugyanis már évekkel ezelőtt megkezdték. Befejezték a terepren­dezést, az útépítést, az összes me­liorációs munkákat. Mindez több mint 50 millió forintba került. Az öntözőtelep építése több éves program, melyről a következőket tudom meg az elnöktől: — A 110 milliós beruházás 60 százaléka állami támogatás. A vi­zet a Tiszából nyerjük, az idén 14 milliót költünk az építkezésre, a költségekhez a megyei tanács is hozzájárul másfél millió forint hi­tellel. Jövőre 40 milliót fordítunk a létesítményre. Elsőnek a nyo­másközpont épül fel, s még a befe­jezés előtt részben üzembe tudjuk helyezni a telepet. Korszerű öntö­zőgépekkel, minél kevesebb fizikai munkával akarjuk megoldani a mesterséges csapadékellátást, — hangoztatja. A munka 1990-ben fejeződik be. K. S. A népi demokratikus államok­ban a kommunista pártok a negy­venes évek végére váltak vezető po­litikai erővé. E pártoknak voltak tapasztalatai a burzsoá és a fasiszta rezsim idején végzett földalatti harcban, a második világháború éveiben folytatott nemzeti felszaba­dító mozgalmak irányításában, de nem volt gyakorlatuk a békés kö­rülmények között folytatott szocia­lista építésben. Ezirányú tapaszta­latokra csak az SZKP tett szert. A fiatal népi demokratikus államok így tehát, természetesen a Szovjet­unió mintájára kezdték meg az áta­lakítást. Ebben az első szakaszban nem volt túl nagy jelentőségük az egyes országok sajátosságainak, vagy azok nem játszottak döntő szere­pet. Megszilárdult az új rend az ar­ra az időszakra jellemző forradalmi elhivatott, romantikus, és ugyanak­kor önmagukkal szemben maxima­lista emberek küzdelmeinek ered-, ményeként. „Példánk: sör” a szovjet Ebben a forradalmi időszakban számos jelszó, jelmondat született. Igazak, konkrétak, de a bürokrácia vagy a hatóságok hazugságainak eredményeként ugyanakkor ab- szurdak, a realitások talajától el­szakítottak is. Emlékszem arra, amikor a csehszlovákiai üzemek, intézmények kapuja felett ilyen jel­szavak jelentek meg: „Példánk: a szovjet cipő!”; „Példánk: a szovjet sör!”; „Példánk a szovjet kolhoz!”. És mindez abban az időben, amikor még éppen csak elkezdtünk cipőt gyártani, hogy minél előbb „civil” bakancsot adjunk az emberek lábá­ra, akik négy évig le sem vették a katonacsizmát. Na és a sör? Talán össze lehet hasonlítani a cseh sört bármilyen másikkal? Úgy tűnhet, hogy nincs túl nagy jelentőségük ezeknek a jelszavak­nak. Mégis, ezek a maguk sajátos módján tükrözték két- és többolda­lú kapcsolataink fejlődését. Igen, és hatottak is azokra: hiszen ha valaki szembeszállt velük, az már-már fel­forgató tevékenységnek minő­sült ... Ugyanakkor — a hatvanas évek végén — néhány szocialista ország a reformok útjára lépett, be­kapcsolódott a kapitalista orszá­gokkal folytatott nemzetközi mun­kamegosztásba. Ezt követelte az élet. Mikor és miért fékeztünk le? Gyakran foglalkoztat a gondo­lat, hogy miért és melyik szakasz­ban fékezett le a Szovjetunió és a többi szocialista ország? Mi az, amit nem vettek figyelembe? Miért van az, hogy a termelés néhány ága­zatában technológiailap leköröztek minket a nyugati o: Mi mi­ért nem tudtuk eg). • közös gazdasági erőforrásainkat, ahe­lyett, hogy időnként elszigetelten, előzetes egyeztetés nélkül cseleked­tünk volna? Az az érzésem, hogy túl sokáig topogtunk egy helyben. Túl sokat tanácskoztunk, a gazdaság egészé­ben kedvező nemzetközi konjunk­túrában reménykedtünk. Most kü­lönösen nyugtalanító, hogy még mindig léteznek a kezdeti szakasz maradványai. És e jelenségek fékez­hetik az új szakaszban is a fejlődést, a bürokrácia gátjait állíthatják is­mét az utunkba. Az utóbbi időben egy sor szocia­lista országban jártam, és a külön­böző foglalkozású emberek köré­ben nem mindennapos érdeklődést tapasztaltam a szovjetunióbeli át­alakítások iránt. Azokról beszélek, akik felelősen és kritikusan értéke­lik együttműködésünk egész törté­netét, és a Szovjetunióban végbe­menő átalakítási folyamatot saját hazájuk és a szocialista közösség egészének jövőjével kapcsolják ösz- sze. Az emberek kételkednek, ír­nak, javasolnak, hisznek. Természetesen mindenkit a válla­latok, a dolgozói kollektívák kö­zötti közvetlen kapcsolatok érde­kelnek különösen. Ággódnak, hogy nem lesz-e mindebből egyszerű de­legációcsere, ahogyan ez korábban is volt. Legyen iskola! — Én egyelőre nem hiszek a ha­tékony közvetlen kapcsolatok létre­jöttében — mondta egy szófiai ru­hagyár igazgatója. — Amíg az igazgatóinknak nem lesz joguk és felhatalmazásuk, hogy szerződéseket kössenek, amíg nem rendelkeznek anyagi eszközökkel, addig mindez üres fecsegés. De még ez is kevés. Meg kell tanulnunk üz­letemberként gondolkozni. Nem csak a szocialista közösség keretei közt kell ismernünk az értéktör­vény működését. így vagy úgy, de minden szocialista ország kereske­dik, vegyes vállalatok létesítéséről köt szerződéseket, hiteleket vesz fel nyugati országoktól. Ismerik-e mindezeket a részleteket az igazga­tóink? Aligha. Nem vagyok pesszi­mista. Egyszerűen csak azt szeret­ném, ha a KGST mindannyiunk számára iskola lenne, ahol megta­nulhatnánk kereskedni, számolni, a világgazdaság viszonyainak megfe­lelően termelni. Egészében véve, a szovjet átala­kítás mindenkit izgalomba hoz. Magától értetődik, hogy sok vitára, sokféle véleményre, hibára számít­hatunk, de a legfontosabb az, hogy elérkezett az ideje az országaink kö­zötti együttműködés új szakaszá­nak. E szakasz dialektikája abban áll, hogy az egyes országok nemzeti fel­tételeinek a maximális figyelembe vétele harmonikusan egybe kell hogy essen azon tapasztalatok cse­réjének hatékonyabbá tételével, amelyeket a közösség tagjai az egyenlőség elvére épülő szocialista építés során szereztek. E közösség­ben nincsenek kiváltságosok, min­denki egyaránt felelős. J. Csemov (APN — KS) BANKOK, HITELEK, FIZETÉSI FORMÁK Gazdálkodni a pénzzel is kell Az év elején újjáalakult a hazai pénz­intézetek, a bankok rendszere. Á ko­rábbi néhány „üzletág” helyett több mint harminc újat vezetnek be folya­matosan. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. kecskeméti szakembereit kerestük fel: H. Kis Béla igazgatóhe­lyettes és Pirisi István osztályvezető tá­jékoztatott az eddigi tapasztalatokról, változásokról. — Az új üzletágak bevezetése hogyan segíti a mezőgazdasági üzemeket üzem­vitelükben és fejlesztéseikben? — A mezőgazdasági üzemek bank által koordinált, kezelt pénzügyei — néhány speciális esettől eltekintve — szinte ugyanazok, mint más gazdálko­dó egységeké — mondja az igazgatóhe­lyettes — az új formák közül majdnem mindegyik illeszkedik a mezőgazdasá­gokhoz, de a más ágazatokban tevé­kenykedő egységekhez is. Ilyen például a belföldi követelések megvásárlása. Ez azt jelenti, hogy az eladótól az árbevé­telt megvásároljuk és azt a vevőtől meghatározott határidővel „bekasszí­rozzuk”. Ennek jó hatása lesz a fizetési fegyelemre. Szerepünk van a kötvények kibocsá­tásában is. A gazdálkodó szervezetek­től átvállaljuk a bonyolítás gondjait, illetve a lakosságtól vissza is vásároljuk a kötvényeket. — Sokat beszélnek a szakemberek mostanában arról, hogy a mezőgazda- sági üzemek sürgető gondjainak egyik lehetséges megoldása a gazdasági tár­sulások, közös vállalatok, korlátolt fe­lelősségű társaságok létrehozása — ve­szi át a szót az osztályvezető. — A va­lutaképes kapcsolódások kialakításá­ban, a partnerek egymásra találásában, esetenként a külföldi résztvevők be­kapcsolásában is segítségére vagyunk a vállalatoknak. Az új eszközökhöz, gé­pekhez jutás lehetőségét ma már több termelési rendszer teremti meg a lízin­geléssel, a gépbérletekkel. Mi szintén bekapcsolódunk ebbe a folyamatba. — Kimondottan a mezőgazdasági üzemek gondja, hogy árbevételük idejét voltaképpen a természet szabja meg, hi­szen a növények érése, betakarítása, el­adása után jutnak csak jelentősebb ösz- szegekhez. Addig is szükségük van azonban azonnali kiadásaik fedezésére. Hogyan oldja meg ezt az új bankrend­szer? — Végül is öt lezárt hónap gyakorla­ta van csak mögöttünk. A mi tapaszta­latunk, hogy nagyon kevés esettől elte­kintve nem volt különösebb zavar — véli H. Kis Béla —; a kecskeméti bank­hoz hatvan mezőgazdasági nagyüzem tartozik, valamennyiben tudják már, hogy rövid lejáratú hiteleik törlesztésé­nek eredeti időpontja — a június 30-ai — úgynevezett technikai lejárati idő. Ezt természetesen a következő félév re­ális időpontjáig, tehát a terményeik el­adásáig prolongáljuk, meghosszabbít­juk. Tudomásul kell viszont venni, hogy a pénz ma már nem áll korlátlanul ren­delkezésre. Nagyon meggondoljuk, ho­va, mire adjuk ki. Magyarul: gazdálko­dunk vele. Ez a bankrendszer a jövedel­mező gazdálkodást folytató vállalko­zásoké. Hogy ezt az elvet hiánytalanul tudjuk gyakorolni, az is kell, hogy a gazdálkodó szervezetek megszokják a feltételeinket, nagyobb önismeretre te­gyenek szert, kritikusan szemléljék sa­ját tevékenységeiket. — Feltűnt ismét egy régről ismert fogalom: a váltó. — A vállalaton belüli ideiglenes pénzügyi feszültséget a váltóforgalom bevezetése oldja fel — mondja Pirisi István —, így a gazdaságoknak nem hitelt kell igényelniük, hanem váltóval is fizethetnek. Adott üzemnek, ha kéri segítségün­ket, akár tételesen is kidolgozzuk, mi­lyen fizetési módozatokat vezessen be. A kifogástalan hitelképességű gazdál­kodó szervezeteknek, nyújthatjuk a fo­lyószámlahiteit, ezt a mi körzetünk me­zőgazdasági vállalatainak nyolcvan százaléka „érdemelte ki”. —- Hosszú távon mi várható az új bankrendszer működésétől? H. Kis Béla válaszol: — A bankok versenyeznek egymás­sal. A vállalati vállalkozásokat, fejlesz­téseket a saját anyagi forrás, a várható jövedelmezőség, a megtérülési idő fi­gyelembevételével finanszírozzuk. Az a törekvésünk, hogy a népgazdasági és megyei céloknak megfelelően pénzügyi eszközökkel részt vállaljunk a szerke­zetátalakításban, a piacképes termék­előállítás gyorsított programjában. Ezt segítik elő a konvertálható export áru­alapot növelő hitelek, valamint közre­működésünk a világbanki programok fejlesztéseivel kapcsolatos pályázatok elkészítésében, a banki szaktanácsa­dás. Gál Eszter A Székesfehérvári UNIVERZÁL Ipari Szövetkezet meghívja Önt a BKR-napok '87 rendezvényre ( Baja, június 17—18.) I Szövetkezetünk bemutatja energiatakarékos, gázüzemű jj infrasugárzóit. Alkalmazhatók nagyüzemi és háztáji állattartó épületek a és műhelycsarnokok fűtésére. 1 Keresse fel bemutatónkat! (Információ, szaktanácsadás!) <1 UNIVERZÁL Ipari Szövetkezet Székesfehérvár |

Next

/
Oldalképek
Tartalom