Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
1987. június 13. • PETŐFI NÉPE « » KITÜNTETÉSEK ÉPÍTŐK NAPJÁN Juniálisok megyeszerte Június második pihenőnapja: Építők napja. 1930 óta mindig ezen a napon, akikor alakult meg ugyanis az Építő-, Fa- és Építóanyagiiparl Dolgozók Szakszervezete. Az első juniáli&t mór korábban megrendezték, hisz a honi munkásmozgalom történetébe y issza lapozva már 1919-ben megtalál juk a pesti kőműveslegények segélyező egyletét. iBács-Kiskunban ' körülbelül tizenhárom ezren ünnepelnek ma, ám nincsenek könnyű helyzetben. Az erdei vigasság után újra a hétköznapok következnek, s a beruházások, az állami lakásépítések csökkenése, az alapanyagának emelkedése, .mind-mind kihívást jelentenek az ágazatban dolgozó mérnökök, technikusok, szakmunkások, adminisztrátorok, ifjúmunkások számára. Az emberibb léptékű lakóházak, megszépült középületeik, új ablakok már jelzik a kibontakozás ■alsó lépéseit. Tegnap az említett szakszervezethez tartozó vállalatok dolgozói ünnepségen értékelték a végzett munkát, s az arra érdemeseknek kitüntetéseket adtak át. A központi ünnepséget Budapesten, az építők szakszervezetének székiháizában tartották, ahol jelen volt Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára ■is. Dr. Kádár József, építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár méltatta a dolgozók erőfeszítéseit, munkájuk eredményeit. Ezután 73 dol- igozónak adta át az Elnöki Tanács kitüntetését. A megyei vállalatok dolgozói tegnap szintén megtartották szokásos, épftőkmapi ünnepségüket,, ma pedig a városkörnyéki kirándulóhelyeken (Kecskeméten a Csalán ősi, Kiskunhalason a Törökerdőben) vidám j un iá hson pihenik ki fáradalmaikat. A Duna—Tisza Közi Állami Építőipari Vállalatnál tartott rendezvényen Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Berkes Béla osztályvezető, Bohács Adóm kőműves, Csupor Ferenc gépkocsivezető, Fakan Sándor burkoló, Gelányi Zoltánná társadalombiztosítási előadó, Grámán János művezető, Horváth János művezető, Varga Lajos csoportvezető és Vass Imre művezető. A Kiskunhalast Faipari Vállalat dolgozói közül Szakáll Sándor művezető a Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át, Rábel Imre értékesítési csoportvezető pedig Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott. Ugyanebben a kitüntetésben részesült a Kecskeméti Közúti Építő Vállalatnál Soós Benő Sándor vezető gépész és Németh János brigád- vezető, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában Tóth Ilona festő, a Bácsépszer Vállalatnál László Károly művezető, a Bácsbernél Palotai Péter osztályvezető-helyettes, a 'Bácstervnól Sápi Károly főmérnök, a Kunépnél Pengő János üzemvezető és Nagy Kálózi József ■ csoportvezető, valamint a Bajai Építő- és Epítőanyagipari Vállalatnál .Vörös Ferenc brigádvezető. A kecskeméti, Erkel utcai ifjúsági ház építésében szerzett érdemeiért ugyancsak Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott Dudás Ferenc, a kecskeméti városi KISZ-bizottság első titkára és Kiss István, a Ferrovesz Kisszövetkezet kőművese. A Kalocsai Kisgép Vállalatnál Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Danizs József lakatos és Vargacz László esztergályos. B. F. I. Legfontosabb erénye: a megbízhatóság Aki először találkozik Bohács Adómmal, a Duna—Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat kőművesével, az is a szerénységet és megbízhatóságot párosítja a külső megjelenéshez. Keveset beszél. Arcán néha felvillan a matkó- pusztai ősöktől örökölt jóindulatú, lágy mosoly, az izmaira feszülő trikó azonban láthatóan szívós keménységet, erős váltakat takar. 1964 februárja óta dolgozik a Dutépnél a 46 éves kőműves, s mlint mondja, innen szeretne nyugdíjba menni. Ritka érték a hűség, s csak keveseknél fellelhető hozzáállás ez manapság, különösen egy olyan vállalatnál, amelyik hosszabb ideje nehézségekkel küzd, s példát bőven lehet találni a „hajó elhagyására” is. — Itt tanultam a szakmát — mondja —, hisz segédmunkásként kezdtem. Horváth Pista bácsi volt a vállalatnál az oktatóm, tőle lestem el a különböző fogásokat. Elvégzek mindenféle kőművesmunkát, a járdabetonozástól a gipsz- falrakásig, de legjobban a nagyobb kézügyességet igénylő ,g lettelést” szeretem. Dolgoztam annak idején a régi kórház bővítésén,, a leninváro&i építkezésen, később pedig az új kórháznál s a mentőállomáson. Legutóbb az egészségügyi szakközépiskolát építettük, most pedig a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat irodaháza készül. Ha elmegyek egy- egy létesítmény mellett, jó érzés tudni, hogy az én munkám is benne van az épületben. Hogyan becsülnek meg? Nem panaszkodhatott!, bár télen kevesebb a munka, kevesebb a pénz is. Masze- kolni? Nem szoktam, nincs rá időm. Jakabszálláson építettem egy családi házat, s most ott tartok, hogy visszaadom a segítséget a rokonoknak, barátoknak. — Bohács Ádám legfőbb erénye a megbízhatóság — egészíti ki az elhangzottakat Kovács László művezető. — Bármiben számíthatok rá, tetteivel bizonyít. Nem vonja ki magát a munka alól sem, ha mondjuk cementet kell rakodni. Tavaly brigádvezetőnek is megválasztották. Szerénység, szorgalom, ügyesség, megbízhatóság, pontosság, hűség. Tulajdonképpen nem világraszóló dolgok, de így együtt olyan értéket adnak, amiből manapság kevés van, meg kell tehát becsülni. Ezért kapott tegnap Bohács Ádám Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. B. F. I. ■ V A Bánk bán díszbemutatójával kezdődik rámákon ismerhetik meg az elmúlt évi termést. Sem anyagi, sem szakmai szempontból nem közömbös, hogy hány film talál gazdára. A korábbi gyakorlatnak megfelelően néhány ősbemutatót is megtekinthetnek a találkozó résztvevői. Megnézhetik a „Még néhány perc és éjfélt üt az óra ...” című zenés összeállítást, Az Egy gazdag hölgy szeszélye és az Egy lepecsételt lakás című tévéjátékokat, valamint a Hol volt, hol nem volt című játékfilmet. Szakmai viták, kiállítások egészítik ki a június 22-én kezdődő XVII. Veszprémi Tévétalálkozó ' programját. A díjkiosztást június 27-én, szombaton élő adásban közvetítik. H. N. SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A VESZPRÉMI TÉVÉTALÁLKOZÓRÓL SZOMBATI LEVÉL: Nehéz az iskolatáska A z autóbusz motorjának mormolása visszacsalja szemünkre az álmot, van aki ilyenkor útban a városba, a munkahelyére, reggelente hozzátold még az éjszakához egy fél órát, mert az a teljes kipihenéshez valamiképpen mindig túl rövid. A szerelő, áld megérkezve az elsők közt szokott leszállnl, siet, el ne késsen, két hektár szőlőt művel a tsz-nek, s ameddig este látni lehet, a napi fő műszakja után kinn hajladozik a végtelenbe futó tőkesorok mellett. A jogtanácsos tenyere — egy üléssel előtte bóbiskol — semmiben sem különbözik az övétől: szintén a szőlő a „hobbija” Lusta pilláim váratlanul felfrissülnek: szemben egy kislányt veszek észre, ö nem álmos; valamiféle tankönyvet tart az ölében, s nagy igyekezettel szedi ki belőle az okosságot. A bejáróbuszon tanuló diák nem különleges látványt itt sem; de ő még nem lehet középiskolás. Megpillantom a címkét a tankönyvén: 3. b — ez áll a neve alatt... Meg is kérdem, hová jár; a megyeszékhely egyik általános iskoláját nevezi meg. Reggelente legkésőbb fél hatkor fel kell kelnie — számolok —, persze ez a sorsa sok ezer gyereknek, főként a városban, ahová ő is igyekszik. Csakhogy ott a szülők kényszerűségből rángatják ki az ágyból az édesdeden alvó gyerekeket; munkába igyekezvén, magukkal viszik őket bölcsődébe, óvodába, iskolába. De ezt a kicsit itt alighanem egészen másért nem hagyják tovább aludni. Próbálom kitalálni, miért küldik csatába naponta óriási táskájával — az út oda-visz- sza körülbelül nyolcvan kilométer —, amit ő láthatóan nagy öntudattal vállal. Aligha lehet más oka a városi iskolába járatásnak, mint a szülői eltökéltség — vagy nagyralátás —, hogy a gyerek sokra vigye ... Mert ugye a község oktatási intézményében mégsem kaphatja meg azt, amit a nagyvárosban?! (Bár az ottaniak semmivel sem kisebb jártassággal bánnak például a számítógéppel, mint a városiak, s nem szenvednek hiányt egyebekben sem.) A jó nevelést nem lehet elég korán kezdeni... No, de ha a föltehetőleg jó kép>ességű csemetéből mégsem lesz orvos, művész?!... Ha az iskolái végére érve mindössze egy közepes bizonyítványt tud majd felmutatni? Hol áll majd ez arányban a sok-sok kora reggeli felkeléssel, a fagyoskodással a hosszú úton, az elveszített játékidővel stb.? Meglehetősen nagynak érzem a kockázatot. Találkoztam megfontolásra intő esettel, nem is eggyel. És p>ersze olyan fiatalokkal is, akik falusi iskolába jártak, de középiskolába kerülvén fölvették a versenyt a városiakkal. Kétségtelen ugyan, hogy a nagyobb települések oktatási intézményei — az eddigi egyoldalú, városcentrikus fejlesztési gyakorlatból eredően — általában jobban el vannak látva eszközökkel, mint a kisebbek; az 1985-ös pártértekezletek alkalmával az egyik városi vezető szájából hallottam az „elszólást”: falun elviselik a képesítés nélküli nevelőket, de ez városi iskolában nem engedhető meg (!)... Tehát a szülői föltételezés, miszerint gyermekéért akkor tesz meg mindent, ha „elintézi”, hogy már csöppségként bejárhasson a városi iskolába, nem teljesen alaptalan. Azért én mégsem hiszem, hogy aki városban tanító, tanár, az föltétlenül többet képes nyújtani, mint a falusiak. És ami a legfőbb: szerintem a gyerek képessége és személyisége a döntő. Amelyik fejecske nem fogadja be, abba a városi — esetleg — nagyobb tölcsérrel sem tölthetnek több tudást. Viszont ha a gyerekbe sikerült belé- nevelni az alapfokú kötelességtudatot, családi körben, s ha valami módon el nem altatják benne a természetes érdeklődést, akkor szép eredménnyel forgatja tankönyveit a falusi iskolában is, s a középfokú intézményben lényeges hátránya nem lehet majd. Egy átlagember „életműve”, életteljesítménye miből állhat? Lakást szerez, autót, esetleg még nyaralót — no és p>ersze a gyermekei jövőjéért tesz, iskoláztatja őket. Bár a tudás, a diploma értékét napjaink gazdasági viszonyai, az érvényesülés, gyarapodás kevés iskolát igénylő módjai megkérdőjelezik sokak szemében, a „fölfelé” — egyetemekre, főiskolákra — MSiló igyekezet nem lanyhul. Biztos, ami biztos, meg kelll szerezni az oklevelet, sosem lehet tudni, mire lesz még jó — van, áld így gondolkodva küldi csemetéjét főiskolára; hisz a papír nem akadály a taxizásnál, a butik! /ezetés- nél, a benzinkútkezelé.snél, a zöldségkereskedésben vagy épp valamely mesterség gyakorlásánál sem. Hogy üresen maradnak majd például tanári állások? Fájjon amiatt az állam feje!... Fáj is. Még magamban morfondírozok, észreveszem,, hogy a kislány szép buksiját a mellette dudorodó, ma gasodó táskára hajtja, és lecsukja szemeit ... Nehéz lehet a táskája, miként más értelemben nehéz a miénk, felnőtteké, szülőké is, akik másféle stúdiumokat végzünk. Naponta vizsgázunk például a köz- és a magánérdek egyeztetésé hői, sajnos nem mindig jel<*sre. Az utóbbit túlontúl sokan helyezik előtérbe az előtibivel szemben, vagy legalábbis megpróbálják azt. Máíikor meg képtelenek vagyunk önnön érdekünk felismerésére; most hallottam a rá dióban, hogy az egyik üzembíjn a dolgozók már többen használják az egészségüket < óvó eszközöket, mint korábba n, mert e célból anyagi ösztör ízőket vezettek be ... Enélkü il a fülük, szemük épjségét nem tartották elég fontosn ak...? Tudunk-e okosan, egymáshoz és a na így közösséghez jól illeszkedve élni? A mintának tekintett értékrend vajon megfelel-e saját, valódi hosz- szú távú i érdekeinknek. Miféle ösztö nzőkre lenne még szükség ahhoz, hogy az emberek dö ntő többsége mindig helyesen lássa esélyeit, érdekeit és aizok szerint cselekedjék? A kérdések sora, melyek lefelé h úzzák táskánkat, sokáig folytatható. Hisszük, a helyes válaszokat megtaláljuk, s megtanuljuk. Hogy kellemes* *bb legyen a munka és a vak.áció. u .ToK-Cs c _________________________________ A Z EGYIK LEGGYAKORIBB FOGLALKOZÁSI ÁRTALOM Űj eszközök a zajvédelemben A felmérések szerint minden negyedik fizikai dolgozó olyan zajban végzi a munkáját, amely már veszélyezteti a hallását. Mivel a zaj a dolgozók széles rétegének munkakörülményeit befolyásolja, s az egyik leggyakoribb foglalkozási megbetegedés előidézője, fokozottan előtérbe kerülitek a zajvédelmi kutatások az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetben. Szakembereiknek sikerült olyan készüléket kifejleszteniük, amely mérni tudja, hogy egy adott körzeten belül, hosszabb időn át milyen zajterhelés éri a dolgozót. Ilyen készülékhez eddig csak külföldről lehetett hozzájutni, s a hazai gyártmányú műszerekkel csak arra volt lehetőség, hogy egy. adott helyen, adott időben mérjék a zaj szintjét. Így hát nem is lehetett pontos a kép arról, hogy a dolgozónak napi munkája során mekkora zajt kell elviselnie. Az új készülék segítségévéi a zajterhelésről valós adatokat kaphatnak, mert az érzékelőjét, a személyi dózismérőt a dolgozók ruházatukon viselve egész nap maguknál tarthatják. A halláskárosodás megelőzésének az is fontos feltétele, hogy a dolgozók folyamatosan részt vegyenek a szűrővizsgálatokon. Ezeket az ellenőrző vizsgálatokat eddig csak a szakorvosi rendelőkben lehetett elvégezni, most azonban az intézetben olyan új hallásvizsgáló műszer készült, amelyet a legegyszerűbb körülmények között, a vállalati rendelőben is alkalmazhatnék. A számítógéppel összekapcsolt készülék hordozható, s így u vizsgálatokat bárhol el lehet végezni, as üzemből még a vállakit központjába sem kell bemenni. SzámíKW gép alkalmas arra, hogy több száz dolgozó vizsgálati eredményeit rögzítse, s tárolja. A készülék csak a szűrővizsgálatok elvégzésére szolgál, akinél hallás- károsodást észlelnek, annak szakorvoshoz kell fordulnia. Az intézetben jó eredményeket értek el egyéb munkavédelmi eszközök fejlesztésé!>en is. Kidolgoztak olyan zajvédő elemeket, amelyekből a legk ülönféléhb berendezések köré vonhatnak zaj- csillapító szigeteiéit. Használatukhoz, a megfelelő rendszer kialakításához segítséget is adnat a vállalatoknak. Lassan növekvő zöldségkivitel # Kubik Anna (Melinda) és Rlaakó ka felvétele) Június, televízió, Veszprém; Idestova két évtizede összekapcsolódnak a találkozó szóval. Tizenhetedszer hívta meg egy esztendő legjobbnak vélt műveinek értékelésére, szakmai vitákra, néhány jelentős új alkotás bemutatására az érdekelt rendezőket, írókat, op>eratőrö- ket, újságírókat a Magyar Televízió, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége és Veszprém Város Tanácsa. Ezúttal is ’ Szabó Gertrud, a találkozó főtitkára ismertette a programot a találkozót megelőző, tegnapi sajtótájékoztatón. A kialakult szokásoknak megfelelően idén is az első nyári hónap végén, a Dimitrov Művelődési Házban nyitják meg az országszerte, sőt szakmai körökben külföldön is figyelemmel kísért rendezvénysorozatot. Ritkán fordul elő, hogy nemzeti kultúránk olyan kivételes értéke rangosítja a találkozó első összejövetelét, mint idén. Június 22-én, hétfőn délután tórakor vetítik Szőnyi G. Sándor .rendezésében Katona József Bánk bán drámájának legújabb (televízió)filmes feldolgozását. (Forgatásáról lapunk 1986. augusztus 24-én megjelent számé* Péter (Bánk bán). (Baldóczi Csabán közöltünk képes tudósítást.) Mint ismeretes, néhány esztendeje a jeles rendező Kecskeméten állította színpadra Katona remekművét. Itteni tapasztalatait is hasznosítottá a második televíziós változatban. Előzetes válogatás után 12 film, műsor került a délután és este vetített, sugárzott premier-ver- senyprogramba. Idén változott a lebonyolítás rendje. A szakmai zsűri — vezetője Almási Miklós tanszékvezető egyetemi tanár — csak a ■ veszprémi művelődési közpjontban vetített versenyprogramot minősíti. Az ott látható — képernyőre később kerülő műalkotások egyike kapja a fődíjat,. Borsos Miklós Balatoni szél című alkotását. Több társadalmi zsűri is értékeli a filmeket. Az úgynevezett információs vetítéseken egyebek között olyan érdekes alkotások láthatók, mint a Gyunkó László írásából készített A halál árnyéka (rendezte Szurdi András), vagy Valen- tyin Raszputyin Végnapok című művéből forgatott, . azonos című film, Nemere László rendezésében. A négy földrészről meghívott külföldi forgalmazók külön progA Hiungamafruat Külkereskedelmi Vállalat június közepe táján mind nagyobb tételekben indítja az exportszállítmányokat a külföldi megrendelőknek. A szokásoshoz képiest az érés két-három hetes késésben van, ez a zöldség- és gyümölcsfélék forgalmazásánál is lemérhető. Máskor ilyentájt már lényegesen több áru hagyta el az országot. Az idén azonban, a /késedelmes érés miatt még nem is szállítottak p>éldául szamócát és málnát, holott tavaly ilyentájt már javában tartott a szezonA szállítások azonban most már folyamatosan növekszenek. Az NSZK-ba viszonylag nagy mennyiségű fehér sp>árgát adtak el, e zöldségféle iránt az utóbbi években megnőtt az érdeklődés, és ennek tesz eleget — mezőgazdasági partnereivel együtt — a Hungarofruct. Zöldpaprikából a szentesi körzetből érkezik most a legtöbb, a szállítmányokból jut exportra is. Hetente mintegy száz tonnát indítanak, ám a következő hetekben ennél lényegesen több hagyja majd el az . országot. A vállalatnál arra számítanak, hogy az idén 2500—3000 tonna zöldpaprikát adnak el külföldön. A gyümölcsök közül az egres szezonja tart, több száz tonnát értékesítettek, mindenelkelőtt az NSZK-ban és a Benelux-álla- makban kapós ez a gyümölcs. A jövő héten 200 tonna egrest küldenek a Szovjetunióba, ez lesz az első alakiam, hogy ide nem vasúti kocsikkal, hanem hűtőkamionokkal utazik az áru- A nyári bogyós gyümölcsök megkésett érése miatt egyelőre csak lassabb ütemben szedik a szamócát és a málnát, az áruból egyelőre nem jut még külföldre. A málna iránt fokozódnak az igények, ám, hogy végül is mennyit sikerül értékesíteni, az sok tekintetben az időjáráson múlik. Legfeljebb június vége felé szedik majd nagyobb mennyiségben a termést, és akkor indulhat meg a külföldi szállítás Is. Eperből 100—200 tonna eladását tervezik. Az időjárás nem kedvezett ennek a gyümölcsnek; kevés volt a napsütés, s hiányzott az éréshez szükséges magasabb hőmérséklet, az állandó esők miatt pedig lazább, puhább lett a gyümölcs. ■ • - * AZ ORSZÁGOS takarékpénztár. GAZDASÁGFEJLESZTÉSRE ÉS SZERKEZETÁTALAKÍTÁSRA, SZERKEZETÁTALAKÍTÁSI KÖTVÉNYt bocsát ki 1 milliárd forint értékben, 10 000, 90 000, S0 000 és 100 00« forintos címletekben. ÉRTÉKESÍTÉSE: 1987. Június 15-étőI. ÉVI KAMATA: 11%, amely évente felvehető. LEJÁRATA: 0 év. A visszafizetés a 4—5—6. évben, részletekben történik. A kötvény az OTP valamennyi fiókj Iában és totó—lőtté kirendeltségében vásárolható. BANK * 1507