Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 30. munkát fordítottak parkosításra, faültetésre és a zsilipek építésére. Az elkészült tó és a csatorna hasznosítható vízfelülete eléri a két hektárt. 1985 őszén három mázsa halat: zömmel pontyot, kárászt és keszegfélét telepítettünk. A következő év tavaszán négy mázsa pontyot és másfél mázsa kárászt vásároltunk. Eddigi munkánk eredményét voltaképpen most élvezhetnénk igazán. A horgásztóhoz Vér Sándorné, az egyesület pénztárosa kísért el: — Én is horgász vagyok. A községben az eszpresszón és a kocsmán kívül nincs más szórakozási lehetőség. Ezért jó érzés egy lelkes közösséghez tartozni, amely a tartalmas időtöltés közben saját környezetét is alakítja, szebbé formálja. Nézzen körül a tóparton! A halpusztulás ellenére is rendezett területet talál. Egyedül a felső zsilipnél a víz felszínén úszó sárgásbarna foltok és a mederben megritkult hínár emlékeztet a környezet szennyezettségére. A közeledtünkre vízbe menekülő békák és a vízfelszín felett rovarokra vadászó fecskék keltik a reményt, hogy a tó lassan éledni kezd. Középen talpalatnyi sziget, rajta villanyoszlop mere- dez az égnek. Az esti kivilágításhoz építettük — mondta kísérőm. Mivel a helyi tanácsnál az üggyel kapcsolatban semmilyen tájékoztatást nem tudtak adni, felkerestem az Alsó- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóságot. Itt Petrity József vízminőség-szabályozási csoportvezető szolgált további felvilágosítással. — Mire számíthatnak a mátételki horgászok? — Feltételezhető, hogy a vízmozgatás következtében a felszín időközben sokat tisztult, de az iszap és a tó élővilága még hónapokig szennyezett marad. Az újratelepítéshez a vizsgálati eredmények birtokában a horgászszövetség megyei intézőbizottságának a véleményét kell kikérni. — A vízügyi igazgatóság mit tehet a hasonló környezeti károsodások elkerüléséért? — Állandó vízvédelmi ellenőrzéseket végzünk. A kisebb vízterületeken, amilyen a mátételki Kígyós-csatorna, éppen a horgászegyesületek tagjai segítik a munkánkat. A kezelésükre bízott horgászterületek féltő gazdáiként ők azok a környezetvédelmi jelzőőrök, akik a legkisebb változást is azonnal észreveszik. Bejelentéseik alapján feltárjuk és intézkedünk a természetes élővilágot és az emberi környezetet egyaránt veszélyeztető hiányosságok és mulasztások megszüntetésére. A Mátételki Horgászegyesület aktivitása és áldozatvállalása egyedülálló a megyében. Minden támogatást és segítséget megérdemelnek, hogy eddigi munkájuk ne vesszen kárba. Úgy vélem, ebben az esetben többről van szó, mint egy meghiúsult kedvtelésről. A mátételkiek azzal, hogy megpróbáltak valamit kezdeni a szabadidejükkel, példát mutattak a tartalmas emberi kapcsolatok kialakítására is. Megvalósították az ember és a természet együttélésének harmóniáját. Reméljük, az ezt megbontó pusztulás okára mihamarabb fény derül. Kisvágó Árpád AZ NDK IFJÚ MESTEREI Tizenhat éves feltaláló Az országos ifjúsági újítómozgalom (MMM) tavalyi Karl-Marx-Stadt megyei kiállításán az egyik- hűtőgépgyár, a dkk-Scharfenberg szakemberei a bemutatott pályaművek között felfigyeltek egy új mérőműszerre. Nem lehetne ezt továbbfejleszteni és a hűtőgépek kompresszorainak végellenőrzésére is felhasználni? — tették fel a kérdést, majd kapcsolatba léptek a kiállítóval, a Karl-Marx-Stadt-i Friedrich Hähnel Általános Iskola elektronikai szakkörével. Hamarosan meg is kezdődtek a megbeszélések Thoralf Hörte/lel, a készülék (akkoriban tizenöt éves feltalálójával). A terveket még egyszer jól átgondolták, és elkészítették a műszer továbbfejlesztett változatát. Időközben kiderült, Thoralf Härtel találmánya nem csak Scharfensteinben alkalmazható. Érdeklődnek iránta élelmiszer- ipari cégek, textiltisztító üzemek és egészségügyi intézmények is. A tudományos-műszaki haladás növekvő követelményeivel számoló üzemek az NDK-ban egyre nagyobb mértékben veszik igénybe a fiatalok alkotó energiáját. Az évente sorra kerülő központi seregszemle, a „Holnap mestereinek vására” jó áttekintést nyújt az ifjúsági újítómozgalom eredményességéről. Csak az elmúlt évben 123'0 ezer fiatal vett részt az ifjúsági újítónnozga- lomban a legkülönbözőbb szaki'.erüle- teken. S az eredmény: több mint kétezerötszáz, a gyakorlatban is jól haszRövid információ birtokában érkeztem Mátételkére. Csak annyit hallottam, hogy • A sok környezetszennyezés következtében a múlt hónapban elpusztult a helyi horgászegye- áldozattal sülét halállománya. A legelső ember, akivel találkoztam, éppen Kollár Gábor, az létesített egyesület elnöke. tó. • Jürgen Löffler, az elektronikai szakkör vezetője és a sikeres tanítvány, Thoralf Härtel. nosítható újítás, illetve továbbfejlesztett megoldás. Köztudott, hogy az alkotó szellemnek, találékonyságnak és tehetségnek is szüksége van a vele való törődésre. Ez alól Thorald Härtel sem kivétel. Mint korosztályából sokan, ő is már korán érdeklődni kezdett a műszaki dolgok iránt. Az elektronika különösen izgatta a fantáziáját, ezért hatodik osztályos korában lelkes tagja lett iskolája elektronikai szakkörének. A csoport vezetőjének, a harminckilenc éves Jürgen Löffler okleveles mérnöknek hamarosan feltűnt, hogy Thoralf átlagon felüli logikával és alkotókészséggel van megáldva. Hogy mire képesek a tanulók szakszerű vezetés mellett, azt nemcsak Thoralf Härtel találmánya bizonyítja, hanem az a szenzor is, amelynek segítségével például az éttermek és a fedett uszodák fűtése az adott helyiségben tartózkodó személyek számától függően önműködően szabályozható. A szakkör erre a találmányra szabadalmi jogot kért. A Friedrich Hähnel Általános Iskolának kereken hatszázötven tanulója van. A lányok és fiúk közül bizonyára csak kevéstől lehetne elvárni olyan eredményeket, amilyenekre Thoralf Härtel képes. Mindannyian megkapják ' azonban a hajlamaik és képességeik kibontakozásához, az alkotó munkához szükséges alapokat — ez a pedagógusok feladata. Thoralf Härtelnek már határozott tervei vannak a jövőjét illetően: a tizedik osztály elvégzése után szakközépiskolába fog járni. Később pedig a Karl- Marx-Stadt-i Műszaki Egyetemen szeretne továbbtanulni. S mindezt a szokásosnál lényegesen rövidebb idő alatt kívánja elvégezni. Christa Köster (NDK-KS) — Kérem, mondja el, mi történt tulajdonképpen! — A gyerekek, akik taglétszámunk felét alkotják, a húsvét előtti csütörtök délután jelentették, hogy a víz döglött halakat vetett fel, a még élő állomány kétségbeesetten vergődik, forog és kivetődve próbál menekülni. Riadóztat- tuk a horgásztársakat, leengedtük a tó vizét, de sajnos a halakon már nem tudtunk segíteni. — Mit tudnak a kár okáról? — Egyelőre semmit. Azonnal értesítettük az Alsódunamenti Vízügyi Igazgatóságot; munkatársai másnap már a helyszínen voltak és vízmintákat vettek. A vizsgálat folyamatban van. Szeretnénk minél hamarabb visszaállítani a tó eredeti állapotát. Addig is a türelmetlenségünknél csak az elkeseredettségünk nagyobb, mivel több éves munkánk veszett kárba. A merítőhálóval összeszedett tetemekkel együtt a legszebb reményeinket temettük el. Az értelmetlen pusztulás okozta fájó érzésre nem találok szavakat. — Könnyebben megértenénk a gondjaikat, ha ismertetné a horgásztó történetét. — A községet a Kígyós-csatorna szeli ketté, amelynek a térségben a belvízelvezetésen kívül nincs különösebb jelentősége. Ez a három lépésnyi széles vízfelület adta az ötletet, hogy a csatorna egy kisebb szakaszát horgászterületként hasznosíthatnánk. A tagtoborzás nem várt eredménnyel zárult. Az alig nyolcszáz lelket számláló Mátételkéről és a környező településekről nyolcvan- ketten jelentkeztek az egyesületbe. A lelkesedés magával ragadta a társaságot és az eredeti elképzelésnél is merészebb álmokat szövögettünk: a község központjában egy igazi horgásztó kialakítására gondoltunk. Kétévi előkészület után 1983-ban fogtunk hozzá a tó építéséhez, amely lényegében a csatorna medrének kiszélesítését jelentette. A földmunka és a műtárgyak elkészítése 264 ezer forintunkba került. Ezt az összeget az egyesület tagjai saját pénzből adták össze. Az országos szövetségtől 30 ezer forint támogatást kaptunk, a Tataházi Petőfi Tsz ingyen bocsátotta rendelkezésünkre a szállító járműveket, a tervezés költségét pedig a tanács vállalta magára. Ezen kívül a tagok 1400 óra társadalmi • Okkal fáj a horgászok szíve. A SOKLÁBÚ VÁLLALAT PÉLDÁJA Gyapjúmosó Félegyházán Felavattak egy gyapjúmosót Kiskunfélegyházán. Csendben, gyorsan. A beruházás azonban, amelyet a szerény ünnepségen Zibár Antal, a Gyapjú és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat vezérigazgatója befejezettnek nyilvánított, több szempontból is országos érdeklődésre tarthat számot. Országos jelentőségű az új létesítmény azért, mert működése ma már az egész magyar textilipar számára létfeltétel. Országos figyelmet kelthet, hogy a mai beruházásszegény időszakban éppen egy TEK- vállalat vállalkozik termelésfejlesztésre, s teszi ezt a magyar beruházási gyakorlattól eltérően teljességre törekedve, gyorsan és olcsón. Végül országszerte példa lehet, hogy a beruházásból fakadó speciális környezetvédelmi feladatok megoldását a beruházó specialistákra bízta. A textilipar létfeltétele . Vészes ütemben hanyatlik a magyar juhtenyésztés. Öt évvel ezelőtt, 1982-ben 12 ezer 750 tonna gyapjút nyírtak a hazai birkákról, azóta ez a mennyiség folyamatosan, 1987-re kereken egynegyedével csökkent. Noha az időközben született intézkedések remélhetően megállítják ezt a folyamatot, a magyar textilipar már most ezt a kevesebb gyapjút sem képes teljes egészében a saját berendezéseivel felhasználhatóvá tenni: a gyapjú egy részét kénytelenek vagyunk devizáért mosatni külföldön, mielőtt hazai fonal és szövet lenne belőle. Az új gyapjúmosó üzem — Szabó Miklós, a Hazai Fésűsfonó vezérigazgatója szerint — ezt a külföldön mosatott mennyiséget még nem váltja ki, de létfeltétel a működése, mert az itthoni textilüzemek mosóberendezései elöregedtek. Ezek a gépek most leállhatnak, annál is inkább, mert a GYTV mosott gyapjúja annyival kerül többe, mint amennyi a tisztítás önköltsége volt. Szabó Miklós gazdaságosabb megoldásnak tartja, ha az előkészítést egy erre szakosodott nagyvállalat végzi, s ez szolgálja ki az összes gyártót. Egy idő óta a nagy gyapjúipari hagyományú fejlett országokban sem építenek vertikális üzemeket. A gyapjúipari termékek minőségi előírásainak szigorodása mindenütt a világon arra készteti a textilipart, hogy az anyagi és szellemi erőket elsősorban a fonás, a szövés és a kikészítés folyamatának korszerűsítésére fordítsa. Ezt most az új gyapjúmosó — ahol a gyapjú tisztítása a fő tevékenység — lehetővé is teszi, mert jó minőségű, feldolgozásra alkalmas nyersanyagot produkál. Gyorsan, olcsón, tisztán ... A Gyapjú és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat voltaképpen saját alaptevékenységét bővítette az új gyapjúmosó létrehozásával. Több mint tíz esztendeje már azzal a szándékkal alakította ki a kiskunfélegyházi üzemegységet, hogy az — egy majdani tervszerű fejlesztés eredményeként — a hazai textilipar központi gyapjúelőkészítő komplexuma legyen. Ez az előrelátó koncepció nemcsak teret hagyott az új beruházásnak, hanem időt is adott annak előkészítésére. A vállalat műszaki gárdája így a fejlesztés minden részletét — a technológiát, az építészeti, gépészeti megoldásokat, a teljes raktározási, válogatási, tisztítási, csomagolási, kiszerelési rendszert, a járulékos létesítményekkel együtt — már akkor megtervezhette, amikor még nem volt rá pénz. Amikor aztán lett, a nyolcvanmillió forintot meghaladó értékű beruházás rendkívül gyorsan, alig másfél esztendő alatt megvalósulhatott. És úgy, hogy a fejlesztés minden részlete a magyar gyapjú speciális adottságaihoz, s a tisztítás folyamatában felhasználandó hazai segédanyagok tulajdonságaihoz illeszkedik, ami a beruházási költségeket is csökkentette, s a gyapjúelőkészítést is olcsóbbítja. Jellemző tény, hogy a korántsem monstruózus, de annál’ célszerűbb új létesítmény a gyapjútisztítás meglehetősen piszkos műveletéhez hazai viszonylatban példátlanul tiszta és rendezett munkakörülményeket teremtett. Munkamegosztás a környezetvédelemben Különösen figyelemre méltó, hogy a gyapjúmosásból származó szennyvíz tisztítását — amit itthon eddig még nem sikerült megoldani — Kiskunfélegyházán sajátos munkamegosztással valósították meg. Sok mindennel kísérletezett a beruházó — egy XVIII. századbeli angol módszer felelevenítésével éppúgy, mint a legmodernebb francia módszer bevezetésével —, amíg a hazai viszonyoknak legmegfelelőbb megoldásra rábukkant. Utólag egyszerűnek tűnik e megoldás lényege, hogy tudniillik a GYTV a gyapjút tisztítja, a helyi vízmű pedig a szennyvizet, tehát mindenki azt csinálja, amihez ért; de új gondolkodásmódot igényelt a szennyvízkibocsátó és a szennyvízbefogadó gazdálkodó szervezetek környezetvédelmi feladatának nem formális értelmezése, s munka-, megosztása. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat a saját telepén teremti meg a gyapjúmosásból származó szennyvíz tisztításának feltételeit, s a létesítés, valamint az üzemeltetés költségeit a Gyapjú és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat fedezi. Cselekvésre ösztönöz Az új gyapjúmosó létesítésének csak néhány jellemző mozzanatát tartalmazzák a fentiek, s kifejtést érdemelne egyebek között az energia racionális hasznosítása is. A sok szempontból országos jelentőségű beruházás egésze azonban a tekintetben is példa, hogy a manapság oly sokszor emlegetett nehéz gazdasági helyzet — mint hivatkozási alap — a tehetetlenség számára nem lehet mentség, hogy tehát ugyanez a helyzet — mint realitás — ésszerű cselekvést is indukálhat mindazokban, akik e helyzet megváltoztatása érdekében tenni akarnak. Lehet, hogy véletlen, de tény: ezt a cselekvési példát egy alapítása óta sok lábon álló vállalat szolgáltatta, amely egyúttal — s ezt kevesen tudják róla — a felszabadult Magyarország legelső, legrégibb nemzeti vállalata. A. J. HALPUSZTULÁS — EDDIG ISMERETLEN OK MIATT VENDÉGÜNK VOLT D. M. Baranov, a szovjet kereskedelmi kamara alelnöke A Budapesti Nemzetközi Vásár rendezvénysorozata alkalmából Magyarországon tartózkodott Dimitrij Mihajlovics Baranov, a Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarájának alelnöke. Ellátogatott Kecskemétre is, ahol a Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-alföldi Területi Bizottságának tevékenységével ismerkedett. A 63 éves jogászt, aki pártapparátusbeli állását hét évvel ezelőtt cserélte fel jelenlegi beosztására, hivatalának a szovjet gazdasági életben betöltött szerepéről kérdeztük. — Kik a tagjai a szovjet kereskedelmi kamarának, s melyek a szervezet fő feladatai? — A Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarája társadalmi szervezet. Mintegy ötezer iparvállalat, tudományos kutatóintézet és külkereskedelmi vállalat tartozik a tagok közé. Ezek mindegyike kapcsolatban áll a külkereskedelemmel. A belföldi piacon tevékenykedő vállalatok nem tagjai a szervezetnek, ennek nem volna értelme. A működési szabályzatnak megfelelően elősegítjük a tagok kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak fejlődését, együttműködését egymással és más országbeli partnerekkel. — Milyen konkrét feladatokat kell végrehajtani, hogy ezt a szerepet betölthessék? —Elsősorban kiállítások szervezésével foglalkozunk. Tevékenységünk nyomán mutatkozhaznak be külföldön a szovjet iparvállalatok olyan kiállításokon, mint amilyen például a mostani BNV. Ezek eredményesen járulnak hozzá a műszaki-tudományos haladáshoz, s az üzleti kapcsolatok fejlődéséhez. A vállalatok tárgyalásokat folytathatnak termékeik adásvételéről; sőt, szerződéseket is aláírhatnak. Belföldön szintén kiállításokat szervezünk, ahol külföldi résztvevők mutathatják be gyártmányaikat. — Részt vesz-e a kamara a különböző gazdaságpolitikai döntések előkészítésében, s mennyiben képviseli ezek folyamán a vállalatok érdekeit? — Egy sor külkereskedelmet érintő kormányintézkedés előkészítésében veszünk részt. Legutóbb például igen aktívan vettünk részt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa külügyekkel és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának ülésén, ahol a külföldi kiállításokon való részvétel hatékonyságának fokozása volt az egyik téma. — Miként érintik a kamara tevékenységét a Szovjetunióban jelenleg folyamatban lévő átalakulások? — A közelmúltban kapott a Szovjetunió egy sor minisztériuma és vállalati egyesülése önálló külkereskedelmi jogot. Előtérbe kerültek a közvetlen vállalatközi kapcsolatok, s mód nyílik vegyes vállalatok alapítására is. Jelentősen nőttek ezzel kapcsolatban a kamara feladatai, a jövőben még hatékonyabban kell dolgoznunk. Konzultációs szolgálatot hoztunk létre, külön- külön a köztársasági kamarák mellett is. Ezek a szolgálatok az utóbbi 2—3 hónapban egy sor szimpóziumot szerveztek, ahol az új jogszabályok értelmezését könnyítettük meg tagjaink számára. Bálái F. István y Mátételki tó-gondokj
