Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-04 / 103. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 4.

HAJDÚ FLÓRIÁN KIÁLLÍTÁSA KECELEN

„A láthatatlant teszi ”*

A tudás, a műveltség kialakításában, formálásában jelentős szerep jut a művészeknek, a művészeteknek. Az értékes alkotásokon nevelkedettek fogékonysága, nyitottsága, igényessége segíti a megújulási készség fejlődését. A művészi alkotások beépülnek az emberek mindennapjaiba, ott vannak munkahelyükön, otthonaikban, alakítják közérzetüket, szebbé teszik alkotásaikon keresztül napjaikat, formálják a társadalmi és magánéletet. A művészet fontos feladatot, szerepet vállal tehát a tudatformálásban, a műveltség alakításában, a személyiségnevelésben. Mindez igaz a festészetre is, amely a színek gazdagságával, a mondanivaló harmonikus, elgondolkodtató, hagyományos és újszerű tbrázolásával, a vizuális élménnyel gyönyörködtet, gondolatokat,. érzelmeket közvetít, ízlést formál, hozzásegít sajátos művészi látásmódok megismeréséhez, megértéséhez.

Erre törekszik e kiállítás alkotója, Hajdú Flórián, jugoszláviai magyar származású festőművész is, aki a Művelődési Minisztérium és' a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja meghívás ' *y évet tölt Magyarországon. Jelemeg a kecskeméti művész-1 telepen alkot. Neve az igényes, színvonalas képzőművészeti alkotásokat kedvelőknek sem hazánkban, sem Európában nem cseng ismeretlenül. Tárlatait eddig Belgrádban, Dubrovnikban, Amszterdamban, Londonban, Budapesten, Kecskeméten és legutóbb Szegeden láthatták.

Művészi kibontakozása szempontjából meghatározó volt, hogy a Belgrádi Képzőművészeti Akadémia festészeti tanszékén híres mester, Jubica Sokic

* Kisné dr. Csányi Anikó megnyitó beszéde április 23-án hangzott el Kecelem

keze alatt tanulhatott. A főiskolai évek számos szakmai, művészi elismerést hoztak számára. A diploma megszerzése után mégis letette az ecsetet. Tíz évig dolgozott a belgrádi Száva Palotában, ahol, ha áttételesen is, de sokat foglalkozott festészettel, kiállítások szervezésével. Közben gyűjtötte az élményeket, a megfestendő témákat.

Sok év után most került olyan helyzetbe, hogy magyarországi tartózkodása alatt csak fest, idejét teljes egészében művészetének szentelheti. Kritikusai szerint is — és amint azt a kiállított képek is igazolják — művészete már kiteljesedett. Hitvallása: „festeni spontánul és hivatásosan”. A hallatlanul gazdag festőiség az ő esetében nem elvont, elméleti, spekulatív kategória, hanem a szó leghétköznapibb értelmében véve a színek gazdagsága, lendületessége; festészetének elemei, mind megannyi megnyilvánulása a világ esztétikai birtokbavételében szerzett örömének.

Alkotásainak felfokozott intenzitású, mediterrán színvilága sok elemében a bizánci faliképekből, az ikonok világából táplálkozik. Képei, rajzai egyaránt tartalmazzák azt a törekvést, hogy a külsőn, a láthatón keresztül ragadja meg az érintett gondolatot, érzelmet. „Nem a láthatót reprodukálja, hanem a láthatatlant teszi láthatóvá” írja az egyik kritikusa, Paul Klee szavait idézve. — „Képei inspirációk. Úgy hatnak és olyannak tűnnek, mint a festői etűdök, amelyek magát a festészetet és a festészet szinpompás anyagát dicsőítik. Minden alkotása, legyen az kép vagy rajz, a lüktető, élő anyagot ünnepli” — olvasható róla másutt. Az ecsetkezelés minden bravúrját ismeri. A szín- és ecsetkultúra legfelsőbb fokát képviseli. Emellett más technikával is alkot, számos rajza bizonyítja ezt.

Sorozatokban gondolkodik, dolgozik. Egy-egy témával azonban csak addig foglalkozik, amíg érzi, hogy van benne fejlődés, hogy van mondanivalója. A kecskeméti müvésztelepen most ennek szellemében, elsősorban az alföldi táj, az erdő rejtett és valós szépségeit akarja megörökíteni. Rendkívül figyelemre méltó, hogy nem a végtelen puszta képe, nem a szinte határtalan horizont, a magyar alföldi festői iskola gondolkodásmódjának, realizmusának megszokott képi elemei, a tanya, a gé- meskút, a végtelenbe kanyargó kocsiút ragadta meg Hajdú Flóriánt, hanem az alföldi erdők sajátos atmoszférája, rejtelmei, sejtelmes félhomálya. Legalapvetőbb vizuális élményei természetszerűen mások, mint nekünk, itt élő alföldi embereknek, akik az otthont adó tájról szólva valószínűleg utoljára gondolunk az erdők világára. Amit a tájból meglátott és megfestett, az ő szemszögéből, az ő élményei szerint való Alföld; annak egy olyan részlete, amely a táj egyik meghatározó eleme; ma már sokkal inkább, mint a puszta közepén árválkodó gémeskút. Úgy gondolom, ennek fölfedezésével, megmutatásával a festő hozzásegít minket ahhoz, hogy a környező világot, a tájat jobban, egy szép részletét alaposabban megismerjük.

A harmónia iránti igényét, vágyát tükrözik vissza színes csendéletei, enteriőrjei. E képek jellemzője a tobzódó színgazdagság. Az egymással feleselő színeket lendületes ecsetvonásokkal varázsolja elénk a művész. Ezzel együtt a béke és nyugalom hangulati egysége is érvényesül e kompozíciókon. Szeretném felhívni a jelenlévők figyelmét még arra a néhány nagyon szép aktra, amely az emberi test harmonikus szépségét ábrázolja és oly jellemző a festő törekvéseire.

KÖNYVESPOLC

„A gyerekek a szívükkel olvasnak”

Az év gyermekkönyve 1986 címet a közelmúltban ítélte oda a Gyermek- könyvek Nemzetközi Tanácsa Magyar Nemzeti Bizottságának társadalmi zsűrije. Az elmúlt év gyermek- és ifjúsági könyvtermésének legkimagaslóbb alkotásai közül három nyerte el a kitüntető elismerést: a gyermekkönyv kategóriában Sütő András Kalandozások Ihajcsuhajdiában, az ifjúsági könyvek közül Békés József Piaci Légy, az isme- retteijesztő kiadványok közül pedig Erdődy János Keresztes lobogók alatt című kötete.

íme három mű, amit érdemes gyermekeink kezébe adni. Hiszen a könyv olyan, mindig aktuális ajándék, amelynek kiválasztása nem egyszerű feladat. A legnagyobb gondot talán a legkisebbek könyvtárának összeállítása jelenti. Nem mindegy, hogy mivel, s mikor találkozik a gyermek. S ez nemcsak nehéz, hanem felelősségteljes döntés is.

Ahogy azt Erich Kästner megfogalmazta: „A gyerekek a szívükkel olvasnak.” Az irodalmi élmény azonban nem az olvasásnál kezdődik, hanem sokkal előbb. A szülők néhány soros versei, mondókái felkeltik a gyerek figyelmét. Az sem baj, ha úgynevezett

halandzsaszöveget mondunk, hisz ilyenkor még a ritmus, a szójáték a legfontosabb.

Legelőször a hajtogatós könyvvel, a leporellóval kell a gyereket megismertetni. Würtz Adám, Reich Károly, Ré- ber László, Szántó Piroska neve biztosíték a jó választásra. Minél színesebbek, élénkebbek az illusztrációk, annál közelebb áll majd a kiadvány kis gazdájához. Az sem bűn, ha alagútnak használja, vagy kerítésnek, ha egyelőre jobban érdekli formája, mint tartalma. Szomorú tény, hogy e lapozgatok között meglehetősen kevés akad, amelynek szövege is élvezetes, érdekes.

Óvodáskorban a kép uralmát felváltja az érdeklődés a szöveg iránt. Ez az időszak a mese fénykora. A háromévesek az állatmeséket, a rövid, egyszerű történeteket hallgatják legszívesebben. Gyakori, hogy a szülők ezeket bu- gyutának tartják, a kicsik mégis élvezik. Ne próbáljuk ízlésünket a gyerekre erőszakolni. Nem szabad elfelejteni, hogy a meséket valaha felnőttek találták ki maguknak és felnőtt-társaiknak, s néhány efféle történet többet árthat a gyermeknek, mint használ. A Grimm fivérek meséi például roppant fejlett

fantáziára vallanak, érdekesek, de nem mindegy, hogy milyen korban ismerkedik meg velük a gyermek. Legjobb tehát, ha Hófehérkét, Csipkerózsikát, Piroskát, Jancsit és Juliskát csak a hathét évesek kezébe adjuk. A Cini, cini muzsika és az leinké picinké kötetek azonban egészen biztosan örömet szereznek minden kicsinek, annál is inkább, mert ezekkel a mesékkel és versekkel találkozhatnak az óvodában is. Segítség a szülőknek, hogy a szerkesztők külön csoportosították a különböző korosztályoknak szóló írásokat.

A kisgyerek életében meghatározó pillanatok, amikor a szülő vagy óvónő mesét mond. Ilyenkor kiszakad egy rövid időre a valóságból, maga is mesefigurává változik. De kell, hogy legyen egy csendes sarok, ahová félrevonulhat a könyvével és maga álmodhatja meg a saját meséit. Ne zavarjuk ilyenkor, mert az irodalom szeretete ezekből a percekből táplálkozik. S így mondhatja el felnőve Benedek Elek szavait: „Csudaszép világ volt az én gyermekkorom.”

Tóth Tímea

SAJTÖPOSTA

Ügy, eljárás, illeték

Levelet kaptunk a Kiskunfélegyházán lakó idős Dora Ká- rolynétól. Mint közölte: lakóházának hátsó fala nedves, repedezett, mert közvetlenül mellette műveli (és locsolja) a talajt a szomszéd, aki ráadásul gödröt is ásott, mely gyakran telve van vízzel. Olvasónk e kárügyben először a helyi tanács műszaki osztályát kereste fel, ahol 100 forint illeték befizetése ellenében megtudta, hogy érdemi intézkedésre a másik hatóság, az igazgatási osztály jogosult. Néhány hét elteltével kézhez vette az onnan érkezett választ, miszerint a birtoksértés kezdete óta eltelt egy év, ezért a kártérítési eljárás csak bíróság előtt kezdeményezhető.

írásos beadványom mellé 1000 forint illeték lerovását kéri a bíró. De hát nagyon kicsi jövedelmemből nem futja ilyesmire. Megtakarított forintjaimért a legsürgősebben tüzelőt kell vásárolnom. Pereskedéshez nincsenek meg az anyagi feltételeim ... — kesereg a panaszos.

Való igaz, mind az államigazgatási, mind a bírósági eljárás illetékfizetési kötelezettséggel jár. Az ezt előíró jogszabály azonban lehetővé teszi, hogy indokolt esetben — például akkor, ha valaki az átlagosnál sokkal szerényebb jövedelmi körülmények között él — költségmentességben részesüljön a rászoruló. Saját ügyével kapcsolatosan az e tartalmú kérelem benyújtását feltétlenül javasoljuk.

Természetesen törekedni kell arra, hogy az ilyen iratok szakszerűek legyenek. Elkészítésükhöz a korábbi munkahelyének szakszervezeti jogsegélyszolgálata ingyenesen nyújthat segítséget.

Kölcsönös megértés nélkül... fogadószoba

Április 6-án nyilvánosságra hoztuk a kecskeméti Nagy István esetét: saját otthonába borsos áron kapcsoltatta be a gázt, melynek hálózatára mindenféle megegyezés nélkül rákapcsolta saját fogyasztóit az IKV. Közöltük még, hogy az illegálisan kiépült vezetéket levágta a Dégáz.

A történtekkel kapcsolatban kiegészítő információk birtokába jutottunk a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat igazgatójának, Márton Lajosnak értesítése nyomán:

Olvasójuk a kezelésünkben lévő épület igénybevételével építtette meg körülbelül 35—40 méter hosszan a saját gázellátást szolgáló vezetéket. E kivitelezéshez megadtuk az úgynevezett szolgalmi jogot.

Mivel tavaly ősszel mi is gázfűtésesre korszerüsítettük a szóban forgó, a Vak Bottyán u. 21. szám alatti bérleményeinket, kértük a nevezettet, járuljon hozzá, hogy a munkálatok során az ő vezetékét is felhasználhassuk, a felmerült korábbi költsége 50 százalékának megtérítése mellett. Tárgyalásaink sajnos eredménytelenek voltak, mert Nagy István túlzottan magas összeget kért térítésül. Ezt jogtalan haszonszerzésnek véltük, s a teljesitése elől elzárkóztunk. A bekötésre ugyan sor került, amit végül a Dégáz korrigált. Kölcsönös megértés nélkül ez lehetett a megoldás.

VÁLASZ CIKKÜNKRE

A küldemény sorsa ismeretlen

Február 16-án a Sajtóposta rovatunkban jelentettük meg a kunszentmiklósi Kocsis Mihályné panaszát: a rokoni esküvőn készült felvételeit tavaly októberben továbbította postai úton az Ofotért egyik budapesti üzletébe, előhívás, kidolgozás céljából, ám a filmek hollétéről nincs tudomása senkinek, azóta sem.

Ez ügyben vizsgálatot folytatott a Szegedi Postaigazgatóság, melynek megállapítását dr. Lénárd László igazgatóhelyettes közölte velünk:

Mivel a küldemény burkolatát a címzett nem őrizte meg, ennyi idő elteltével már nem lehet kideríteni a kézbesítés körülményeit. Egyébként gyakorta előfordul, hogy filmtekercsek továbbításakor a csomagolás megsérül, ilyenkor a posta a sérült borítékot lezárja, vagy átcsomagolja a tárgyat.

E sajnálatos esetnek most már csak tanulsága van: filmeket dobozba téve, vagy más, biztonságos csomagolást alkalmazva kell a postán feladni és mindig ajánlott küldeményként, melynek eltűnése után kártérítési felelősséggel tartozunk.

Még egyszer a fűrészelőkről

Először március 16-án tettük szóvá e hasábokon, hogy pár nappal korábban fakitermelők fűrészeltek a Kun- adacs és Kunszentmiklós közötti országúton, ahol rövid időre le kellett állnia a gépkocsi-forgalomnak. Két héttel később nyilvánosságra hoztuk, hogy e munkát nem az erdeszet dolgozói végezték, jóllehet mi rájuk gyanakodtunk.

Ez ügyben végül is megérkezett a legilletékesebbnek, a Szegedi Közúti Igazgatóság Kecskeméti Koordinációs Főmérnökségének válasza. E cég vezetője, Ambrus Attila főmérnök megnyugtatónak szánt tájékoztatása szerint:

A solti üzemmérnökség munkatársai azért döntötték a fát az úttestre, mert a kitermelés egyéb módon nem volt lehetséges. A fűrészelés akkor sem tarthatott volna sokáig, ha közben műszaki hiba történik, ugyanis a helyszínen 2 működőképes fűrészgép állt rendelkezésre tartalékként. Hogy minden szabályosan történt, az is bizonyítja: az út ideiglenes igénybevételéről — a KRESZ-ben foglaltaknak megfelelően — tábla révén kaptak jelzést a közlekedők.

Köztudomású, hogy évente csaknem ezer forint a televízió előfizetési díja. Ennyi pénzért információra, pontos tájékoztatásra és szórakozásra joggal vágyik az ember. Az intézmény tőle telhetőén kielégíti e szolgáltatási igényt, s hogy mi Kecskeméten, Puskin, Botond és Attila utcai nézők mégis elégedetlenek vagyunk a tévé miatt, annak más az oka. Egész pontosan az, hogy sem a jó, sem a kevésbé érdekes műsorokat nem tudjuk zavartalanul nézni, hallgatni.

Immáron két esztendeje, hogy környékünkön enyhén szólva rosszak a vételi viszonyok. A gondot a térségben működő ultrarövidhullámú adóvevők működése jelenti. A hét egyes napjain olyan erős ez a zavarás, hogy a kép és a hang szinkronja megbomlik, majd élvezhetetlenné válik a műsor.

Nem is egyszer panaszt tettünk már a posta területi — Hódmezővásárhelyen lévő -— zavarelhárítási csoportjánál, melynek szakemberei mindig el is jöttek a helyszínre, csakhogy általában a nappali órákban, amikor kevésbé érzékelhető a zavarás. Egyik lakótársunk megfogadva a javaslatot, 15 ezer forint értékű — erősítővel is felszerelt — antennával kísérletezik, de sokszor ugyanúgy képtelen tévézni, mint mi.

Tudjuk, hogy az intézményeknél, vállalatoknál lévő adóvevő berendezések csakis szigorúan meghatározott hullámtartományokban üzemelhetnek. Kötve hisszük azonban, hogy környékünkön betartják ezt a szabályt azok, akik „jóvoltából” egyelőre van is tévénk, meg nincs is. Ha ez a körülmény rövidesen nem javul, azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy a hiába befizetett díj megtérítésére köteleztetjük mindazokat, akik okozzák a kellemetlenségeket, egyidejűleg eljárást kezdeményezünk a zavaró berendezések használati engedélyének megvonása érdekében. Sokan vélekednek úgy: az is megoldás lenne, ha elköltöznénk a környékről .. . (Elmondta: Szathmáry János kecskeméti olvasónk.)

VISSZHANG Valakikről megfeledkeztek...

Április 6-ai lapszámunkban írtunk arról, hogy felszabadulásunk ünnepén új egészségügyi létesítménnyel, korszerű orvosi rendelővel gazdagodott Dunaegyháza. E soraink mellett közreadtuk az épület homlokzati részét ábrázoló fényképet, melyen jól látszik a bejárat is. Éppen ez utóbbi gondolkodtatta el a lajosmizsei szociális otthonban élő Csaba Sándornét, aki figyelmet érdemlő véleményét papírra vetette, s ebből idézünk: „Idős, fájós lábú ember vagyok, így nehezen közlekedem, csakúgy, mint a mozgássérült társaim. Nálunk, az otthonban segít a feljárók melletti kapaszkodókorlát. Ez azonban hiányzik a dunaegyházi rendelő elől.

Tudom, kis falucskáról van szó, de meggyőződésem, hogy ott is laknak élemedett korúak, akik alighanem gyakran felkeresik a helyi orvost. Valakikről, tehát róluk megfeledkeztek a tervezők, a kivitelezők.

Persze, utólag még lehet korrigálni az építési hibát. Az ismeretlen dunaegyházi sorstársaim nevében is bízom benne, hogy az a kapaszkodó hamarosan megépül a helyi rendelő bejárójánál! Létesítéséhez talán a társadalmi munka is elegendő lenne...”--- i i jtcig-Hj--Ht;:r»illit!hud^MllllllflUllUTOlHUWwUt»lS^H2a^íalHiB;íaHL-ixilUlÍiH»!riHil.BinHlÜlI... .. — .

1

H

1

KELEMEN

KÁROLY:

Az alkohol rabságában

Tizenegy óretkörüljárhatott az idő, amikor elindultunk a majorból. A két bivaly kényelmesen ballagott. Topa sűrűn nyújtotta felém a literes pálinkásüveget, és én mindig alaposan ráhúztam. Topa szintén. Az öreg régi történeteket mesélt, legény koráról, meg hogy miként „dobta" át itt, amikor még herceg Esterházy Pál tulajdona volt a puszta, — az ispánokat, intézőket. Nagyokat ne'.- 'em Topa talpraesett „hintáin", i ’ ő az urak félrevezetését

nevezu.

— Volt imszéd uradalomban T. pusztán, — akkor még ott voltam béres, — mesélte tovább Topa, — a grófnál egy vincellér: a Kelemen Janos bácsi, az aztán alaposan „átdobálta" a grófot, meg az egész pusztai kisisteneket. Az aztán értette a dörgést. Sokat tanultam tőle. Olyan motort szerkesztett az, hogy

az orruk előtt lopta el a bort, pálinkát. Bizony sok furfang rejtőzött abban a vincellérben. Topa ismét elővette a pálinkásüveget, és jól meghúztuk mind a ketten.

— Bizony, Topa bátyám, az a vincellér valóban furfangos ember volt.-j- Hát te ezt honnan tudod? — kérdezte.

— Onnan öreg, hogy az a vincellér az én nagyapám volt.

— Ejha! — csodálkozott Topa, ezt nem is gondoltam. Akkor remélem ragadt rád is öregapád , furfangjából"?

— Ragadt ám, Topa bátyám, méghozzá nem is kevés! — kiáltott oda Ti- lingár, az egyik kombájnos, — légy szives tankold meg a gépeket benzinnel, ott van az üres hordóknál a kézi szivattyú. Majd estére elintézzük a „Rózsafában" a fáradságodat. Topa odahajtott a gépek mellé, én meg a B betűvel megjelölt hordóból pumpáltam a kombájnba az üzemanyagot. Három hordóval beletöl- töttem a gépekbe. Egy hordót meg letaszítottam a földre. Aztán indultunk tovább a gőzekékhez.

Leértünk a völgybe, a halastavak mellett mentünk éppen, amikor éles sípolás hangzott fel nem messze tőlünk, a domboldalon. Kevés a vize a Pintérnek mondta Topa, nem is csodálom, hiszen kilenc órakor vittem utoljára neki, most meg már dél elmúlt. Amint felértünk a dombra, megláttuk a gőzekét, az út mellett. Jó tíz perc alatt odaértünk.

— Magábul is jó halál lenne, Topa bátyám — mondta a gépész.

— Nem rajtam múlott öcsém, a lajt kerekét nem tudták meghegeszteni.

Kinyitottam a gőzeke víztartályának nyílását és a kézi szivattyúval egymás után ürítettem ki a hordók tartalmát a gőzekébe. Pintér lapáttal kotorta össze a szenet és a porosát egy kupacba húzta, aztán odaszólt nekem, hogy öntsek egy vödör vizet rá, mert akar tenni a tűzre. Én teleeresztettem a vödröt, aztán ráöntöttem a poros szén tetejére. Pintér meg éppen akkor gyújtott rá az öngyújtójával egy cigarettára. A „víz" lángralobbant, és hatalmas tűz keletkezett. Nekem is tüzet fogott a ruhám, a hajam

szinte teljesen leégett, a szempillám le- pörkölődött. Topa dobta rám a pokrócot, és így a ruhám égését sikerült eloltani.

Pintér is megijedt, kapkodott összevissza, mint Bernát a ménkűhöz.

— Ott a lapát a bódénál, hamar hozd ide, te lökkelütött! — ordított rám Pintér. Odarohantam a bódéhoz és találtam ott két lapátot, az egyiket Topa kezébe nyomtam, és mint a megszállottak, dobáltuk a tűzre a földet! Pintér dobálta ki a gőzekéből a tüzet, közben éktelenül káromkodott. Topáról is patakokban ömlött a verejték.

— Hű, öcsém, itt valami nem stimmel.

— De nem ám, mondom én, alighanem összecseréltem a hordókat, vagy a feliratokat.

— Az már biztos, öcsém — hagyta helybe Topa, — mert, ha viz lett volna a hordóban, az nem gyulladt volna meg.

A felszántott tábla felett sűrű, fekete füst terjengett. Még dobáltunk jó pár lapát földet a lángoló szénhalomra, aztán elaludt. A gőzeke mellett izzó parázskupac emelkedett, Pintér lihegve dobálta ki a tüzet a gőzeke kazánjából. A másik géptől is rohantak hozzánk a gépészek, a puszta felől is emberek robogtak lovas kocsikkal. Közben az igazgató is lefékezett piros Moszkvicsával mellettünk.

— Mi történt itt? — kérdezte izgatottan. Pintér megtörölte zsebkendőjével verejtékező homlokát.

— Hűha, igazgató elvtárs, hát ez aztán kacifántos valami volt. A Kelemen elvtárs telepumpálta a gőzekét benzinnel. Még az a szerencse, hogy a szénre öntöttem vele, — mert ha nem ez történik, akkor a benzintől felrobbant volna a gép. De így idejében kiszórtam a tüzet, és ők is eloltották az égő szénhalmot, és így valószínű, hogy már nem lehet baj. De azért jó lesz, ha odébb megyünk, mert sosem lehet tudni.

Közben odaértek a lovas kocsik, az embertömeg nőttön-nőtt, bábeli hangzavar keletkezett. Az igazgató alig tudott rendet teremteni a tömegben.

— No, ilyen tökkelütött brigádvezető, felrobbantja a gépet! — ordította az egyik gépész, — össze kell törni a csontját! — üvöltötte egy másik ember. — Hol az a tekergő! Majd elintézem én, kiabálta egy harcsabajszú, kezében vasvillát szorongatott. Én ott álltam a bódé sarkánál, lábaim remegtek, szívem vadul kalapált. Az igazgatónak nagy nehezen sikerült szétosztani a háborgó tömeget.

(Folytatjuk)

ÜZENJÜK

„Olvasó” jeligére, Tompára: Az élet- közösség megszűnésekor a vagyonrészt a közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. Amennyiben e körül vita lenne, a megosztás módjáról a bíróság dönt. Ennek során arra kell törekedni, hogy egyik fél se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz, önkényes vagyoni eltulajdonításnak nincs törvényes alapja. Ha Ön a saját ügyében hasonló rendellenességet tapasztal, orvoslásért a munkahelyi jogsegélyszolgálattól vagy ügyvédtó! kérjen segítséget.

Rácz Ferencnek, Pirtóra: A tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos, állandó felügyeletre szoruló gyermek után havi 1040 forint családi pótlék jár, ami a központi fogyasz- tóiar-emelések következtében 1985. januártól havi 40, idén áprilistól pedig havi 60 forint jövedelempótlékkal egészül ki. Ha ezzel kapcsolatosan panasza van, jelezze azt írásban a megyei társadalombiztosítási igazgatóságnak.

Suba Istvánnénak, Kiskőrösre: Népességpolitikai meggondolásból, illetve a gyermeket vállaló családok anyagi terheinek csökkentése érdekében a kormányzat tervez további szociálpolitikai intézkedéseket. Ezek bevezetésének azonban alapfeltétele a népgazdasági eredményeink javulása, a költségvetési egyensúly létrejötte.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

■

■