Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

1981. április 13. • PETŐFI NÉPE • « A költészet fesztiválja • A Színművészeti Szövetség elő­adóművészei alapitatták a Petőfi Sándor-díjat. Minden évben an­nak a költőnek Ítélik, akinek ver­seivel a legszívesebben állnak pódiumra. Az előadóművész-fesz­tiválon Vas István, nem ki9 meg­hatottsággal, vette át a dijat dr. Clajdócsl Istvántól, a megyei ta­nács elnökétől. • A költők asztalánál: Baranyi Ferenc, Sumonyi Zoltán és Garal Gábor. • Sütő Irén színművésznő Garat Gábor két, olaszországi élmények ihlette költeményével lépett kö­zönség elé. • Lukács Sándor színművész, mint kötettulajdonos költő, s mint előadóművész szerepelt a feszti­válon. A műsor első részében sa­ját, Szabadesés című versét mondta el. (Straszer András fel­vételei) önarckép Harmincöt éves a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága A statisztikai munka decentra­lizálásának gondolata, területi szervezeteinek igénye szinte egy­idős a magyar,, hivatalos statisz- tika létrejöttével. Keleti "Károíy- nak már az 1860-as évek végén az volt a terve, hogy vidéken az országos statisztikai szervezet­hez tartozó „statisztikai köze­geket” hozzanak létre. Akkori­ban mindez csak részben való­sult meg. 1934-ben Győrött és Debrecenben, majd 1936-ban Sze­geden kezdeményezték városi statisztikai szervezet életrehívá- sát, de ezek a kísérletek kudarc­ba fulladtak. A felszabadulás után a Nép­igazdasági Tanács egyik, 1949. évi határozatában irányozta elő megyei statisztikai kirendelt­ségek szervezését, amelyek a megyei tanácsok megalakulásá­nak időpontjától a terv- és sta­tisztikai osztályok keretében működtek. A Minisztertanács 1952-ben foglalkozott a Központi Statisz­tikai Hivatal feladatkörével, szervezetével és a statisztikai munka rendszerével. Az ekkor született rendelkezések értel­mében 1952. április 1-jei ha­tállyal kellett a független terü­leti statisztikai hálózatot felál­lítani, amely elsősorban a ta­nácsok statisztikai részlegeiből alakult. Az állami statisztikáról szóló 1952. évi VI. törvény már az „igazgatóság” megnevezést vezeti be. Ezzel egy időben jött létre a járási és a városi apparátus, amelyek székhelye a közigazga­tási változásokat általában kö­vetve változott, majd 1980-ban a járásokkal együtt megszűnt, feladatköre átkerült az igazga­tóságokhoz. A területi apparátus a -me­gy ékbén ' nagyon 'hasonlö szer­vezeti felépítésben működik, a munkamegosztás szélesedésével az évtizedek során egyre tagol­tabb lett. Jelenleg az igazgató vezetésével öt osztály (szervezési, összeírási, számítástechnikai, tá­jékoztatási és gazdasági) látja el a feladatokat. Bács-Kiskun megyében 1952- ben az igazgatóságon 11-en dol­goztak, a felügyelőségeken pe­dig összesen 22-en. Jelenleg az igazgatóságon 82 teljes munka­időben foglalkoztatott és 27 össze­író dolgozik, valamint négy nyugdíjas. Bár az átszervezések nyomán csökkent a törzsgárda létszáma, a jelenleg dolgozók közül is négyen rendelkeznek a 30 évet jelentő I. fokozattal, ti­zenhármán a II. fokozattal és huszonketten a III. fokozatot nyerték el 10 éves folyamatos jó munkájukkal. A teljes munka­időben foglalkoztatottak közül huszonhatnak van felsőfokú vég­zettsége, jó a szakképzettségi szint, és folyamatosan növeke­dett a politikai képesítéssel ren­delkezők száma. A felszereltség, a különféle író-, sokszorosító- és számoló­gépekkel való ellátottság mind mennyiségben, mind minőség­ben sokat javult, ma pedig már a számítástechnika segíti az adat- feldolgozást, adattovábbítást és a matematikai-statisztikai elem­ző munkát. Az évtizedek során fontos fel­adatai voltak a hivatalnak, a KSH áltól előírt statisztikai adat­gyűjtések, összeírások, az adat- szolgáltatóktól beérkezett és az összeírásokból rendelkezésre ál­ló kérdőívek ellenőrzése, gépi feldolgozásra való előkészítése. A hivatali kollektíva mindent megtesz annak érdekében, hogy a valóságot minél pontosabban tükröző adatok álljanak az or­szágos és a területi vezető szer­vek rendelkezésére. A tájékoz­tatási tevékenységben mindig voltak a megye sajátosságaiba megyei vezetés speciális igényeit kielégíteni szándékozó elemzé­sek is. A statisztikai információk birtokában az igazgatóság arra felkészült munkatársai részt vesznek tudományos munkák­ban is. Publikációikkal szélesí­tik a tájékozottak körét. A Bács-Kiskun megyei statisz­tikai szervezet 35 éves fennállá­sa során — úgy véljük — bizo­nyította, hogy fejlődőképes, sta­bil és egyben rugalmas szervezet, dolgozóinak többsége elhivatott­ságot érezve igyekszik a hivatal jó hírnevét öregbíteni és meg­alapozni a jövőbeni fejlődését. Sántha Józsefné dr. statisztikai főtanácsos VÁLASZ CIKKEINKRE Átutazó a kerekegyházi vendéglátásról — Jogos volt a kritika Lapunkhoz újabb levelek érkeztek, amelyek írói a vendéglátással és a zugborkknéirőkkel fog­lalkoznak. A kunbaracsi Nagy Ferenc nyugdíjas — olvas­va március 26-ai A Hangulattól a gyászos Fa­latozóig című cikkünket Kerekegyháza vendég­látásáról — szükségesnek tartotta megjegyezni: „Átutazóként'gyakran várakozom egy-két órát Kerekegyházán. A Sztár psresszóba betérve, jól- esően tapasztaltam, hogy mellékhelyiségei tisz­tábbak. mint sok más hasonló helyen az eladó­tér. Bárhol örömmel fogadna a lakosság ilyen vendéglátó üzletet, vagy mint amilyen a Viola cukrászda. Köszönöm a tanácsnak és az üzemel­tetőknek, hogy így gondoskodnak a helybeMek és az átutazók kulturált vendégfogadásáról.” Dr. Abroncsosné Tóth Éva, a Kecskeméti Vá­rosi Tanács kereskedelmi osztályának vezetője is válaszolt egy korábbi, még február 12-én kö­zölt írásunkra. A Délelőtt a zugborkimérőkben című riportban — egyebek közt — beszámoltunk a Kece’i Sző'őfürt Szakszövetkezet Kőhíd utcai büfé-falatozójáról, ahol semmilyen ételt nem árusítottak, csak szeszes italt. Mit tett a tanács cikkünk nyomán? „Az üzlet működési engedélyét büfé üzletkörre kapta — írja az osztályvezető —, a belkereske­delmi miniszter 1978. július 1-jei rendelete alap­ján. Azóta ez a rendelet hatályát vesztette. A bc.lt működési engedélyét időközben ki kellett crreréltni, hogy mint falatozó üzemeljen tovább. Ez azt jelenti; kötelező kétféle szendvicset for­galmaznia. Ugyanakkor hidegkonyhai készítmé­nyek és édesipari termékek értékesítésére is le­hetőség van. Erre kértük a Keceli Szőlőfürt Szak- szövetkezetei is, figyelmeztetve, hogy ha nem tesznek eleget az előírásoknak, a Kőhíd utcai üz­let működési engedélyét visszavonjuk. Ami a cikkben szereplő két zug,bormérőt ille­ti : csak az egyiket ismerjük, aki a Nyíri út 2. szám alatt lakik. Vele szemben vizsgálatot indí­tottunk, ennek eredményéről később tájékozta­tást adunk.” Köszönjük a közhasznú észrevételeket és in­tézkedéseket, amelyek a kulturáltabb vendéglá­tást célozzák. K—1 A hatalom csábításai Nem születünk jónak vagy rossznak, erköl­csösnek vagy erkölcstelennek. Az erkölcs csakúgy mint a jellem, nem születik az em­berrel, hanem az élet során a nevelés, a sző­kébb és tágabb, azaz a társadalmi környezet hatására bontakozik ki, erősödik meg. A jel­lem az emberi személyiség legfontosabb ele­me, tartópillére, amelyben világnézetünk, er- kölcsiségünk és akaratunk ölt testet. Viszony­lag állandó — hiszen akit jól ismerünk, arról többé-kevésbé előre tudjuk, hogy egy adott helyzetbe:) hogyan fog cselekedni — mégsem statikus, ment sokféle külső és belső hatásnak van kitéve, s ennek megfelelően változhat po­zitív, de sajnos negatív irányba is, tehát for­málódhat és deformálódhat. Az emberi élet megannyi eseménye, fordu­lópontja próbára teszi a jellemet, az erkölcsi állóképességet. Például ilyen próbatételt jelent­hetnek a magánélet kiélezett szituációi, úgy­szintén rendkívüli társadalmi-politikai hely­zetek, bátorságot, helytállást igénylő körülmé­nyek, nagy feladatok, nehéz munkák, kiemel­kedő megbízatások, ide értendő az egyénnek vezetői beosztásba, tisztségbe emelése. A vezető felelőssége Általában az egyén és környezete a vezető beosztást, munkakört megtiszteltetésnek ve­szi, örömmel fogadja, kevésbé gondol azzal, hogy a vezetői munkakör nagy próbatétel nemcsak a szakmai tudás, a politikai képzett­ség tekintetében, hanem az ember egyéb tu­lajdonságai szempontjából is. A vezetői mun­kakörök betöltése és a vezetés gyakorlata erősen igénybe veszi és megterheli az egész személyiséget, nemkülönben a jellemet és az erkölcsöt. A vezetés általában nagyobb felelősséggel jár, mint a beosztotti munka, hisz mások munkájáért is felelősséget kell vállalnia. A vezetővel szemben jóval nagyobbak a köve­telmények, és jóval többet várnak el tőle, mint másoktól, élete többnyire nyitott könyv a környezete előtt. A vezetői erények felso­rolása szükségtelen, mert többé-kevésbé min­denki tisztában van ezekkel, s általában igé­nyes, ha ezt meg kell fogalmaznia, más lap­ra tartozik, hogy ő birtokában van-e a más­tól igényelt erényeknek. A vezetőnek egyidejűleg sok mindenre kell figyelnie, pé'dául saját gondjai melllett a be­osztottakéra is. Ennek nem könnyű eleget .ten­ni. hisz nemegyszer a vezető nagyobb gond­dal bajlódik, mint az a munkatársa, aki ép­pen hozzá fordul a saját problémájával. Még­is tőle megértést, udvariasságot, az indulatok féken tartását várják, pedig a vezető is em­ber. akinek épp úgy mint másoknak, nem mindig jó a kedve. Nem személytelen A vezetőre nehezedő, a beosztásával, hely­zetével járó terhek mellett kifejezetten jel­lem- és erkölcstorzító veszélyek is leselked­nek. Ennek kivédésére kevésbé készülnek fel azok, akik vezető funkciót vállalnak, de erre kellőképpen nem is készítik fel őket. E veszély mindenekelőtt abból a körülményből fakad, hogy a vezető funkciók betöltése a hatalom gyakorlásával jár, hisz a hatalom nem elvont és nem személytelen. A hatalom azonban nagy „kerítő”. Stefan Zweig írja, hogy az erőseket még erősebbé teszi, a gyengéket viszont elal- jasítja. Az élet számtalan példával bizonyítja, hogy a gyenge jellemű, akaratú emberek valóban nem képesek ellenállni a hatalom csábításai­nak. Közülük egyesek elbizakodottá, elvakult­tá, hatalmaskodóvá válnak, mások visszaélnek a hatalommal, s azt saját céljaikra, előnyeik­re használják fel, megint mások nem tudnak, vagy nem akarnak élni a rájuk ruházott ha­talommal: gyávák, döntés- és cselekvéskép­telenek. A jellemhibákat a vezető funkció felerősí­ti, és nyilvánvalóvá teszi, amit jól kihasznál­nak viszont a hízelgők, a gátlástalan törtetők, az egyéni hasznukra spekulálók, a restek, s akik munka nélkül jól akarnak élni. Valósá­gos „udvartartást” hoznak létre a gyenge aka­ratú vezető körül. Ezek az örökös dicshimnu­szaikkal megsüketítik, s már nem is hallja többé a becsületes emberek őszinte bírálatait. A hibás személyiség ezáltal tovább romlik, kontrollja elvész, abban a hitben él, hogy mindent jól csinál. Ezért nem képes felfogni, hogy miért következik be — az egyébként tör­vényszerűen bekövetkező — a súlyos politi­kai, erkölcsi és nemegyszer tetemes anyagi kár, katasztrófa és bukás. Egy szomorú példa Az elvtelen környezet, a kínálkozó lehető­ségek, az önkontroll és társadalmi felügyelet hiánya a korábban becsületes embert is rossz útra vezethetik. A minap egy vállalati igaz­gató bukásának lehettünk tanúi, pedig ez az ember többször is kiállotta a próbát: szinte fiatal gyerekként lett a párt tagja, és 1956- ban is tudta hol a helye, fegyverrel védte a munkáshatalmat. Később minden feladatot példásan teljesített, helytállt nehéz politikai munkában: pártot szervezett, majd a mező- gazdaság szocialista átszervezéséből vállalt részt, pártmunkás lett, majd tanácsi funkcio­nárius. Végül gazdasági vezetőként egy szép életút után, a nyugdíj előtt kellett őt leválta­ni, a pártból kizárni, sőt büntető eljárást in­dítani ellene. Ezt az embert elragadta a szer­zési vágy, mindent birtokolni akart: anya­gi javakat, társadalmi elismerést, sőt még a nőket is, akik előnyök reményében nem ta­gadták meg tőle kegyeiket. A környezete mind­ezt tudta, egyesek asszisztáltak neki, mások szótlanul figyelték, várták a fejleményeket, és amikor az egyik visszaélése felszínre ke­rült, lecsaptak rá: megindultak a névtelen le­velek, amelyekben igyekeztek fényt deríteni a többi vétségére is. Sajnos e levelekben fog­laltak igaznak bizonyultak, s szinte láncreak­cióként jutott felszínre mindaz, amit elköve­tett. A „jó emberei”, akik a kezére játszot­tak, illetve semmit sem szóltak, csak lesték, mikor botlik el, most már bátrakká váltak, töhb rosszat mondanak róla, mint amit tény­leg elkövetett. Bátran bírálni Ebből az egy esetből is sokféle következte­tés vonható le: többi között az is, hogy bár mindenki maga felel tetteiért, de a környe­zet, az ott dolgozó kommunisták is felelősek azért, ami történt. Felmerülhet a kérdés, mikor vagyunk jó emberek, ha „tapintatosan” hall­gatunk, vagy időben szólunk és segítünk? Igaz, a hízelgő szó jobban esik, mint a ke­mény igazság, megesik, hogy az előzőért ju­talmaznak, az utóbbiért megkeserítik az em­ber életét. Átmenetileg ez megtörténhet. Egy dolgot azonban jó szem előtt tartani, hogy kiskirályok, hatalmaskodók csak ott élnek meg, ahol vannak szolgalelkűek. Ám ha a közösség összefog, és nem tűri a hatalmasko­dást, a bírálat elfojtását és megtorlását, ha megvédi azt, aki felelősséggel mond véle­ményt, akkor egyes vezetők tisztessége és sa­ját önbecsülésük sem szenved csorbát. Takács Györgyné dr. A SZEMÉLYES TALÁLKOZÓ ELMARADT Itt a puma, hol a puma? Nem hallat magáról a pumánk. No, nem mintha hiányozna, de kezdtünk már hozzászokni, hogy megyénknek van egy saját nagy­macskája. Bár az állat azonosí­tását, fajtájának megállapítá­sát tekintve igencsak meg oszló­nak a vélemények. Arról nem beszélve, hogy származása is tisztázatlan. Tavaly ilyenkor, márciusban észlelték először Zsana, Tajó és Harkakötöny térségében az ál­lat pusztításait. Az egyik alka­lommal a Kiskunhalasi Állami Gazdaság szabadtartásos borjai közül többet megölt. Így aztán októberben kimondták rá a ha­lálos ítéletet, vagyis kiadták a kilövésére szóló engedélyt. Igaz, ekkor még farkasnak tekintet­ték. A garázda állat nem értesül­hetett e tényről, mert a kemé­nyebb hidegek beálltával fel­jebb húzódott Akasztó, Dunapa- taj térségébe. Az utóbbi telepü­lés határában egy éjszaka két juhász hatalmas testű macskát pillantott meg egy autó reflek­torának fényében. A „cica” azonban gyorsan eltűnt az embe­ri szemek elől. A Nimród — a vadászok fo­lyóirata — viszont megoldotta a rejtélyt. Áprilisi számában ar­ról tudósít, hogy a Bács megyei „rém”, egy kóbor korcs kutya (ez volna a pumánk) terítékre került. A tázlári Béke Vadásztár­saság két sportvadásza lőtte le ez év február 5-én délelőtt há­romnegyed tizenegykor. A „garázda” azonban ismét tájékozatlanságáról adott tanú- bizonyságot, mert bizony febru­ár 18-án a Szelidi-tó környékén újból felbukkant. A Kiskunsági Nemzeti Park négy munkatársa a tótól 4—5 kilométernyire épp túzokszámlálást végzett. A ki­helyezett etetők körül nagy, ezen a vidéken ismeretlen talpnyomo­kat vettek észre. Farkasra gya­nakodtak. Rövid időn belül meg­kapták a választ. Tőlük körül­belül 300—400 méterre a hóban egy nagymacskát pillantottak meg. Távcsővel mind a négyen szemügyre vették a fekvő álla­tot. Az pedig elegendő időt adott nekik ahhoz, hogy megállapít­sák: csakis pumáról lehet szó. Ügy tűnik azonban, hogy a dú- vad ideje is drága, mert sajnos már nem volt türelme kivárni, amíg a területüeg illetékes, go­lyós fegyverrel felszerelt vadász megérkezik. Azóta semmi hír pumáról, kó­bor ebről vagy farkasról. Mi­közben szorosan a nyomába ered­tem — gondosan ügyelve arra, hogy a személyes találkozó lét­re ne jöhessen —, több véle­ménnyel találkoztam. A meg­kérdezettek álltaiéban tartózkod­tak attól, hogy pumának titulál­ják Bács megyei garázdánkat. Lehet kutya is, farkas is. Egyéb­ként erre csak akkor derülhet fény, ha már terítékre került, s lefőzött koponyáját megvizsgál­ták. Szóval, ha például kutyá­nak tűnik, attól még farkas is lehet. És fordítva. No, és itt volt az a nagy hideg! Elképzelhető — • A kecskeméti Vadaskertbea nincs leltárhiány: ez ft puma blft^ tos nem „lógott” meg. (Méhetf Éva felvétele) szól az egyik vélemény —, hogy azért látták pumának az ebet, mert lefagyott a füle és kerek lett... Sok a feltételezés, a tény pe*' dig annyi, hogy e garázda elem több mint két hónapja nem hal­lat magáról. így aztán arra Befll kapunk kielégítő választ: pu­ma, farkas vagy kóbor kutyul Esetleg egy teljesen más állat­fajtával állunk szemben: a ka­csával ? Farkas Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom