Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. április 13.

„AZT A VILÁGOT PRÓBÁLTAM ÁBRÁZOLNI, AMELYBEN NEVELKEDTEM”

Bozsó János Munkácsy-díjas

Hosszú szünet után Bozsó János festőművész személyében újabb Munkácsy-díjas alkotója van megyénknek. A rangos elismerést felszabadulásunk 42. évfordulója tiszteletére adományozták a Kecskeméten élő, népszerű művésznek.

Akácok árnyékából elővillanó, fehérfalú tanyák; ligeterdők, bokorfűzes rétek; hajósi, solti pincék; múltat idéző, roskatag házakból fűzött falusi utcák; dőlt kéményű csárda; útszéli kereszt; friss, eleven színekkel, széles ecsetvonásokkal vásznakra telepitett Kiskunság teremt otthonos hangulatot a Klapka utcai ház patinás műtermében.

Pályájáról faggatom Bozsó Jánost, aki láthatóan zavarban van. Sosem volt ő a szavak mestere. Csendes szorgalommal mindig csak a hivatásának, a festészetnek élt. Nem szokott s nem szeret magáról beszélni, de ez a mostani állomás olyan, ahol érdemes megállni, visszatekinteni életére, munkásságára.

— Boldog ember lehet, hiszen megérte, hogy álmai valóra váljanak; szeretik, elismerik művészetét. Mit jelent életében a siker?

— Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök az elismerésnek. De a csodák csak három napig tartanak! Egy alkotónál pedig csak az számít, amit létrehozott, amit örökül hagy ... Én azért érzem magam boldog embernek, mert életemben mindvégig szenvedélyemnek élhettem: festhettem.

— Az indulásra hogyan emlékszik?

— Nehezen indult a pályám. Nem kaptam ingyen semmit. Tíz évig dolgoztam például értő, elismerő publikum nélkül. A velem egyidős alkotóknak már rangos helyeken hirdették tárlatait, amikor először bemutatkozási lehetőséget kaptam. Nagy lendületet és biztatást adott viszont, hogy az első kiállításomról már vásárolt tőlem a

Magyar Nemzeti Galéria néhány munkát. Ettől kezdve — persze közben küzdve a saját festői nyelv és kifejező- eszközök megteremtéséért — tulajdonképpen törések nélkül alakult a pályám. Több száz hazai és külföldi kiállításom volt. A Magyar Nemzeti Galéria tárlatain Budapesten, Prágában és Antwerpenben képeim együtt szerepeltek Czóbel Béla, Holló László és Frank Frigyes jelentős munkáival. Ha hívtak, bárhova, mindenkor szívesen mentem; falvakba, városokba egyaránt. Megtiszteltetés számomra, ha érdeklődnek alkotásaim iránt. Mindvégig élvezhettem, hogy képeim örömet okoznak a legegyszerűbb embereknek és a műértőknek is. Jelentős múzeumok, képtárak, neves magángyűjtők vásároltak tőlem. Meg kell mondanom azt is: nem csak a saját képeim izgatnak. Rendszeresen eljárok a kollégák tárlataira. Nem csak tiszteletből, mert meghívnak, hanem azért, mert őszintén érdekelnek pályatársaim teljesítményei. Egy csalad vagyunk mi mindannyian, a vizuális megjelenítés, önkifejezés megszállottjai. Sajnos á kollegialitás mintha kihalóban lenne manapság. A megnyitókon egyre ritkábban futunk össze szakmabeliekkel.

— Ha visszatekint, hogyan korszakolja pályafutását?

— Nehezen tudom periódusokra bontani. Lehet, hogy korábban talán „barnábban” láttam, aztán később színesedni kezdett a piktúrám. Nehezen húzhatók meg a határok. Egész életemben azt a világot próbáltam ábrázolni, amelyben nevelkedtem. Az Alföldet, a

tanyai életet, a futóhomokkal küszködő parasztemberek világát. Az itt élők egyszerű nyelvéhez hasonlóan, érthető közvetlenséggel igyekeztem láttatni élményeimet. Festettem a Szovjetunióban és Svájcban is, mert a természet mindenütt szép és megragadó, de azért mint festő itt, a Duna—Tisza közén éreztem igazán jól magam.

— Életművének jelentős hányada itt van közvetlen közelében, Kecskeméten vagy a városkörnyéken. Gondolt már arra, hogy egyszer felkutatja az ifjúkori eszmélés emlékeit?

— Van bennem késztetés arra, hogy szembesüljek régi önmagámmal. Ez sikerül is, ha ifjúkori képeimmel találkozom. Jó néhányat vissza is vásároltam már. Szó van róla, hogy decemberben az Erdei Ferenc Művelődési Központ megrendezi életmű-kiállításomat. Akkor talán sikerülhet a találkozás...

— Ügy tudom, ma is fáradhatatlanul dolgozik ...

— Mindig úton vagyok. Szerencsére megyénkben egyre több olyan hely van, ahol minden föltétel megvan az elmélyült alkotó munkához. A napokban jöttem haza a dunavecsei alkotótáborból; rövidesen a hartaiban kezdek, majd Tiszakécske következik. Festek, amíg élek! Ez nyújtja számomra a legtisztább boldogságot. Persze az elismerésnek is örülök — és ezúton köszönöm is mindenkinek—, mert mutatja, hogy azt a közérthető piktúrát is méltányolja a szakma, amit én művelek, s ami az alföldi festők öröksége ...

Farkas P. József

KÖNYVESPOLC

Fehér ingben

Veres Péter 1987. január 6-án lett volna kilencvenéves. A Hajdú-Bihar megyei tanács művelődési osztálya erre az alkalomra egy kis gyűjteményt adott ki a magyar költők róla írott verseiből.

Régi hagyomány egy-egy író-költő emlékére könyvet szerkeszteni, koszorút kötni az író-, a költőtársak műveiből. Nemrégiben például a Baranya megyei könyvtár készített hasonlót a hetvenöt éves Csorba Győző tiszteletére. De a régebbi időkből is nagyon sokat tudunk fölsorolni; sok emlékkönyv idézte már föl akár azon frissiben is, mindjárt a halál után egy-egy nagy írónk, költőnk alakját. Babits Mihály elhunyta után az első számadás költészetéről, életművéről a Babits-emlék- könyy volt. Ezek az úgynevezett emlékkönyvek — ha sok műfajúak, ha sok felől közelítik meg az alkotót — igen gyakran a még meg nem íródott monográfia szerepét töltik be.

A Fehér ingben című debreceni gyűjtemény nem sok műfajú, a szerkesztő, Bényei József pusztán a Veres Péterről írott versekből válogatott. Veres Péter alakja, életműve nem kevés költőre hatott. Az eléggé természetesnek tetszik, ha az egyik költőt a másik versírásra készteti, hódol neki, hommage-t intéz hozzá, ahogy mostanában igen sokszor nevezik a tiszteletadást a költők, v?gy vitatkozik vele, olykor élesen, mint például József Attila tette Babits Mihállyal az Egy költőre című versében. De Veres Péter, noha neki is vannak versei, nem költő, író volt, ám életének, tisztaságának példája olyannyira költői, hogy versek kellettek, hogy szülessenek róla.

A legnagyobb róla is megemlékező vers — József Attila Hazámja — nincs az antológiában, József Attila ugyanis a végső változatban kihagyta a nevét — verse ugyanis ezáltal egyetemesebbé vált, de azért így is benne van a Hazámban, így is ott bujkál benne. Veres Péter, ő a „gondra bátor, okos férfi”. Talán a névtelenített, a kimondatlan tiszteletadás néha több, mint a névre szóló, a címre írott verslevél.

Kik írtak Veres Péterről verset a Fehér ingben tanúsága szerint? Azok, akik onnan valók, ahonnan ő, azok, akik úgy gondolkodnak, mint ő. Földijei közül Bényei József, Boda István, Gulyás Pál, Nádudvari Nagy János, Tóth Endre versei szerepelnek, bár lehet, hogy a kevésbé ismertek közül is arra a tájra való még egy-kettő — az életrajzi adatok hiányában csak találgatnunk lehet. Szalai Csaba maga is balmazújvárosi. Egyik Veres Péterről szóló versét így fejezte be: „add énreám a próbatételt, te légy az útnak indítóm.” A legszebb vallomások közül való. Tornai József Veres Péter-énekek címmel egész verseskönyvet írt a nép- ben-nemzetben gondolkodóról, természetes hát, hogy a könyv zömét az ő költeményei alkotják anélkül, hogy rátelepednének. Illyés Gyula egy kétsoros epigrammával van jelen, Nagy László Az Országház kapujában, 1946 című emlékezetes költeményével; az erdélyieket Kányádi Sándor és Vári Attila képviseli. A Kecskeméten élő Buda Ferenc, valamint Fodor András, Rat- kó József nevét még feltétlenül meg kell említenünk — mindegyikük fontos verset írt róla. A gyűjtemény érdekessége, hogy egy régóta nem olvasható költő versét is kézbe vehetjük — a magának rossz véget alkotó Sértő Kálmánét.

F. L.

n \ Elhatároztam, hogy teljesen ön- V " Jállósítom magamat, és 1944 tavaszán elhagytam az öregapámtól örökölt motorral a szülői házat. Tervem megvalósításához pénz kellett, s jó darabig törtem rajta a fejemet, hogy miként szerezzek. Apámnak volt egy szép ezüst zsebórája, amit még gyermekkorában kapott születésnapjára. A szekrényben volt, a ruhák között, egy kopott, zöldesszínű dobozban. Egy alkalmas pillanatban magamhoz vettem, és eladtam egy órásnak harmincöt pengőért. Aztán elindultam, de hogy hová, azt nem is tudtam, csak mentem a motorral, s egy hét múlva a Csallóközben kötöttem ki, P. községben.

És ott — milyen „csodás" véletlen — egy részeges molnárnál állapodtam meg. A falu végén volt az ütött-kopott, repedezett falú malom, amit szívógázmotor hajtott. Felesége rég meghalt, fia elesett a háborúban, és ő egyedül volt az öreg malomban. A gépészt, egy fiatalembert két hete bevonultatták katonának, és így én kerültem oda a helyére. Az udvar csupa gaz, régi malomfelszerelések szanaszét. dobálva. Szóval, volt rendetlenség a javából. A szoba bútorai ódon stílusúak voltak. A padló színét nem lehetett megállapítani, a bútorok tetején ujjnyi vastagon volt a por. A mennyezetről egy csupasz villanykörKELEMEN

KÁROLY:

Az alkohol rabságában

te lógott alá, ami talán évek óta nem volt letörülgetve. A falon öreg, elnyűtt, lisztporos ruhák lógtak, kalapok, rossz esernyők társaságában.

— Na ja — mondta az öreg molnár —, nincs idő itt semmire fiam, gondolom, nem vagy finnyás.

—■ A, dehogy — mondtam én neki

— nem úri gyerek vagyok én mester, apám uradalmi gépész, amolyan pusztai cseléd.

— Akkor jó — bólintott a molnár —, itt jó helyed lesz, majd megtanitlak a motor kezelésére, és nem lesz itt hiba

— mondta, miközben rágyújtott kurtaszárú pipájára.

— Tudod fiam, itt csak ketten leszünk, te a gépész, én meg.a molnár, ha segítség kell, ott a paraszt,'meg a felesége. Ha jönnek őrölteim, mindig a gazda cipeli be és kj az őrletni valót, mi csak lisztté varázsoljuk nekik. Kivesszük a vámot, meg a borosüveget a kocsiülés alól. Úgy ám, fiam — s nagyot nevetett, kilátszottak nikotintól megsárgult fogai.

Jó két hét múlva már önállóan kezeltem a szívógázmotort, az öreg molnár nagy megelégedésére. Rövid idő alatt megismerkedtem a parasztokkal, akik odajártak a malomba.

Vasárnaponként, ha leállt a malom,

^ SAJTOPOSTA O

OTP-HITEL — FIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG — MÉLTÁNYOSSÁG

Vízmű épül Bácsszentgyörgyön

Megyénk egyik legkisebb, mindössze 320 lakost számláló helységéből, a déli határ mentén fekvő Bácsszentgyörgyről hozott levelet címünkre a posta. Feladói kisjövedelmű nyugdíjasok, akik részint örömmel tudatták, hogy vízvezeték létesül náluk, másrészt aggodalmukat fejezték ki, mert a kötelező pénzbeni hozzájárulás igen magas, 12—18 ezer forint, s ha azt nagy nehezen ki is fizetnék, a megélhetésük kerülne veszélybe. Amint remélik, csökkenthető, esetleg törölhető ez az összeg.

Bácsszentgyörgy úgynevezett társközség, közigazgatásilag a Garai Községi Tanácshoz tartozik, melynek elnöke Tényi Antal. Vele beszélgettünk az idős emberek észrevételeiről, s az érdekükben teendőkről:

— Kinek, vagy kiknek az elhatározása alapján kezdődött meg a beruházás?

— A szentgyörgyiek régi problémája az ivóvíz. A lakosság egyöntetűen igényli a vízvezetékrendszer kiépítését. Az erről szóló hivatalos döntés tavaly született meg, amikor bizonyossá váltak a költségforrások.

— Melyekre gondol?

— Mindenekelőtt a központi támogatásra, valamint az emberek pénzügyi vállalásaira. Utóbbiak nemrégen megalakították a vízműtársulatot. Tagjai önkéntesen vállalták, hogy a családonként rájuk eső költséget, a 18 ezer forintot befizetik.

A többi lakosra pedig, kiknek telke mellett húzódik a vízvezeték, érdekeltségi hozzájárulást róttunk ki, szintén családonként, de csupán 12 ezer forintot.

— Az aktívan, s rendszeresen dolgozók feltehetően köny- nyebben összegyűjtik a szükséges pénzt, mint az idősebbek a kevés nyugellátásukból. Rászoruló esetében van-e lehetőség a költségteher mérséklésére, vagy elengedésére?

— Felmértük az érintettek anyagi helyzetét, s kiderült, hogy a munkaviszonnyal rendelkezők is többnyire segítségére várnak. Ezért állapodjunk meg az OTP területi fiókjával, mely hitelt folyósít az igénylőknek, közöttük a nyugdíjasoknak. A pénzintézet munkatársai az ezzel kapcsolatos ügyeket a kisközségben intézik. Tudomásunk szerint sokan éltek már a kínálkozó lehetőséggel, főleg azok, akik nemcsak az udvarukba, hanem a házukba (lakásukba) is bevezettetik a vizet és fürdőszobát alakítanak ki. A társulat tagjainak fizetési kötelezettségük van és ezen nem változtathatunk. Más elbírálás alá tartoznak az érdekeltségi jogcímen fizetésre felszólítottak, akik nem kértek kölcsönt, s az otthonukat sem óhajtják egyelőre korszerűsíteni a vezetékes víz révén. Ők a nagyon idős emberek, a kisnyugdíjasok. Természetesen módot teremtünk arra, hogy kérelmük alapján mérlegeljük szociális körülményeiket: ha indokolt, kaphatnak részletfizetési kedvezményt, s csökkenthető, vagy törölhető a rájuk kivetett összeg, a méltányosság jogán.

Csak a bőráruk voltak olcsóbbak...

Az Ágasegyháza, Petőfi u. 8. szám alatt lakó Ungor Sándorné becsapottnak érzi magát, mert hiába jelent meg hirdetés a március 30-i Petőfi Népe Olcsóbban vásárolhatunk című rovatában, hogy Kecskeméten, a Nagykőrösi utcai férfi divatáruboltban hétfőtől kezdve 40 százalékos engedménnyel kaphatók a dzsekik, a fia részére ott kiválasztott ilyen termék árát egyetlen fillérrel sem csökkentette az eladó. Állítását olvasónk számlával igazolta, mely szerint az 1600 forintos anorák eredetileg is annyiba került. Ezek után higyjek-e a reklámnak? — kérdezi.

A panasszal, illetve kérdéssel felkerestük a Bácska Kereskedelmi Vállalat igazgatóját, Horváth Józsefet, aki az úgynevezett leárazás legfontosabb tudnivalóiról, illetve a konkrét eset vizsgálatának eredményéről ezeket mondotta:

— A megyében lévő 70 szaküzletünkben gyakoriak a csökkentett áron történő árusítások. KészletgazdálkoKell a zebra!

felballagtunk a molnárral a szőlőhegyre, volt ott egy holdnyi szőlője, meg egy pince, és ott borozgattunk estig. En egy tízliteres demizsonban mindig vittem haza bort, hogy ha esetleg a parasztok nem hoznának eleget, hát kipótoljuk az öreg molnár borából. Nem volt olyan nap, hogy be ne rúgtunk volna. Reggel pálinka, mert volt a molnárnak, napközben meg bor, így ment ez napról napra. Valahogy úgy nézett ki a dolog, hogy inkább ittunk, mint ettünk. Ha az öreg alaposan beivott, akkor nem főzött sem ebédet, sem vacsorát. Én legfeljebb úgy csillapítottam az éhségemet, ha volt még annyi erőm, hogy vágtam egy darab sonkát vagy szalonnát, és egy darab kenyeret elfogyasztottam.

Néha elmentünk a falusi nagykocsmába is, a molnár nem volt „skót”, a cigányzenészek hajbókolva köszöntötték, amikor belépett velem az ivó ajtaján, és már húzták is a nótát. All a malom, áll a vitorlája. Kettőnket nem is neveztek a falusiak névről, mi csak a két részeg malmos voltunk.

Valóban, a molnár szinte utódja volt öregapámnak, csak abban különbözött tőle, hogy ö nem a vincellérség rejtelmeibe, hanem a molnárság csalafintaságaiba avatott be, méghozzá elég eredményesen, mert én ezen a téren is eléggé fogékony voltam.

Egyik téli estén, éppen a konyhában ültünk egy üveg bor mellett, amikor egy nagy teherautó dübörgő motorral behajtott a malom udvarába, kitörve a rozzant, szúette nagykaput. A motorzaj elhalkult, ajtócsapkodás és emberi hangok hallatszottak.

— Hé! Van ott bent valaki? — üvöltötte egy érces hang.

Az öreg felállt, és kissé bizonytalan lépésekkel az ajtóhoz ment, kinyitotta. Az udvarról éles reflektorfény világított be a konyhába, aztán egy magas, tagbadási szabályunk ösztönöz arra, hogy tíz, húsz, alkalomadtán pedig akár 40 —50 százalékkal is olcsóbban adjuk a ruházati termékeket, melyek a szezonális időszakban nem keltek el. Boltvezetőink önállóan döntenek e kérdésben, s a részleteket az újság hasábjain hirdetjük meg. 1986-ban az ármérséklő intézkedéseink következtében mintegy 40 millió forintot takaríthattak meg a vásárlók.

Ami Ungorné ügyét illeti, ő valóban férfi anorákot vett az említett kecskeméti üzletünkben, mégpedig teljes áron. Munkatársaink azonban szabályosanjártak el, ugyanis az eladott termék nem bőrből készült, s a közlemény szavai szerint is csak „a bőrkabátok, -zakók és -dzsekik” voltak 40 százalékkal olcsóbbak. Nyelvtanilag, fogalmilag ugyan helyes a bőráruk ilyetén felsorolása, ám úgy tűnik, félreértésre is okot adhatott. A jövőben pontosabban, szabatosabban fogalmazzuk meg hirdetési szövegeinket.

szakadt tiszt, karján árpádsávos nyilas kar szalag, felszaladt a lépcsőn, s az öreget szinte betaszította a konyhába.

— Te vagy a malmos? — kérdezte a tiszt vicsorgó hangon.

— Én, tiszt úr — mondta az öreg. Közben még négy vagy öt nyilas —fekete egyenruhában, vállukon géppisztoly — lépett a konyhába.

— Szóval te vagy?— ismételte a tiszt, miközben fürkésző tekintetet vetett a konyha szegényes berendezésére.

— Mennyi liszted van?— kérdezte az öregtől, és se szó, se beszéd, az asztalon lévő egyik tele pálinkásüveget a köpenye zsebébe csúsztatta.

— Nos? Még nem feleltél a kérdésemre öreg! Mennyi liszted van eldugva?

— Nekem nincs tiszt úr semmi, énnekem bérhengermalmom van, és az őrlési díj bizonyos százalékát a bérbeadónak fizetem, a többit pedig be kell szolgáltatnom az államnak.

— Süket mese! — üvöltötte a nyilas tiszt — Engem akarsz lóvátenni!?

— Én nem — mondta az öreg — így van ez, itt a malomkönyv.—- s indult, hogy levegye a polcról. A nyilas durván visszarántotta.

— Ide a lisztet vén hazaáruló bitang, mert ráfizetsz! — ordította magából kikelve. -— Más ember az életét áldozza a hazáért, te meg itthon feketézel! Majd adok én neked! A bolsiknak tartogatod? Nos, felelj, te rohadt disznó! — sziszegte eltorzult arccal, miközben kezével kikapcsolta revolvertáskáját. — Ide a malom kulcsait, majd megnézem én, hogy mi van ott — s nagy lapátforma tenyerét az öreg felé tartotta.

— Nincs ott semmi — vinnyogta a molnár, savószínű szemei segítségkérőén meredtek rám.

(Folytatjuk)

KÁRTALANÍTJÁK A FOGYASZTÓKAT

Nem volt tartós a tartós tej

Egy héttel ezelőtt füstölögtünk e hasábokon amiatt, mert sokan pórul jártak, akik megvásárolták a Budapesti Tejipari Vállalat kelet-pesti tejüzemében ultrapasztőrözött eljárással készült tartós tejet, mely a dobozán feltüntetett szavatossági idő lejárta előtt egy hónappal már romlott volt.

E soraink nyomán felkeresett bennünket a Közép-Magyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti tejüzemének igazgatója, Aradi László, s az alábbi közérdekű tényről, intézkedésről tájékoztatott:

—- A tartós tej minőségével kapcsolatos panaszokkal először februárban jelentkeztek a vevők. Ezt követően vizsgálatot végzett a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás, mely megállapította a termék hibáját, zárolta a tételt, mi, a forgalmazók pedig visszaszállítottuk a kereskedelmi hálózatban fellelhető ösz- szes mennyiséget.

Akik megvásárolták a fogyasztha- tetlan tejet, azok kárát, a dobozonkén- ti 15 forintot a boltok téritették meg. s aki még nem részesült e térítésben, pótlólag igényelheti azt, akár a tejüzemünkben is. Az okozott kellemetlenségekért ezúton kérek elnézést minden vásárlótól, a gyártók nevében.

Hogy a jövőben ne kerülhessen sor hasonlókra, ezentúl az élelmiszerellenőrző állomás és üzemünk a forgalmazás előtt folyamatosan vizsgálja e terméket. Az üzletekbe csakis olyan tartós tej kerülhet, mely kémiai és bakteriológiai szempontból is kifogástalan — mondta az igazgató.

ÜZENJÜK

Ábrahám Jánosnak, Hódunára és Bo- zó Jánosnak, Soltszentimrére: A vállalatoknál, szövetkezeteknél és intézményeknél a munkaadó és a munkavállaló kötelezettségeit, jogait a kollektív szerződés, illetve a munkaügyi szabályzat tartalmazza, melynek összhangban kell lennie a vele kapcsolatos mindegyikjogszabállyal. Ez a helyi rendelkezés foglalkozik például a nyereségrészesedés feltételeivel, s azzal, ki jogosult a törzsgárdatagságra. Önök e járandóságokra vonatkozóan kifogásolják a saját esetükben hozott határozatot. Erről véleményt alkotni — a szükséges ismeretek híján — nem tudunk, s nem is feladatunk. Munkaügyi sérelmeket célszerű az illetékes szakszervezettel, vagy a jogsegélyszolgálattal kivizsgáltatni, indokolt esetben pedig a döntőbizottság elé vinni.

Borsodi Istvánnak, Kecskemétre; A városi kábeltelevízió fejlesztési programjának megvalósításán ez évben is dolgoznak az illetékesek. A tervek szerint — ahol a technikai feltételek kedvezőek — több utcában is bekapcsolják a lakásokat e hálózatba, a költségek kiegyenlítése után. A részletekről a közeljövőben megjelenő egyik cikkünkben szólunk.

Darányi Károlynak, Kiskunhalasra:

Szabadsága idején a dolgozót átlagkereset illeti meg. Ennek összege azonban mindig a munkaidővel arányos bérrel egyenlő, vagyis ha valakit csak napi 4 —5 órában foglalkoztatnak, az asze- rinti bért kell kapnia a szabadsága tartamára is. Ami a szabadnapon végzett munkát illeti, e nap helyett másikat kell kiadni. Ez ügyben további felvilágosítást a szakszervezettől kérjen.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.

Telefon: 27-611

Községünk központja egyre forgalmasabb: főleg a művelődési ház, az orvosi rendelő, valamint az iskola mentén közelekednek sokan és sajnos, nem kis veszély közepette. Reggel és délután néha konvojszerűen gördülnek errefelé a teher- és személygépkocsik, melyek megnehezítik a gyalogjárók dolgát. Miért? Mert zebra sehol sincs felfestve.

Noha a KRESZ a gyalogos-átkelőhellyel nem rendelkező út használatánál világosan előírja, hogy mire figyeljen az autós, úgy tűnik, nem mindenki veszi elég komolyan a szabályt. Legalábbis erre következtetek a március 26-án történtekből, amikor gépjármű gyalogost ütött el a település centrumában. A helyi szociális gondozónő a baleset sérültje.

Ha ilyesmire sor kerülhetett, nem nehéz elképzelni, hogy a saját testi épségükre vigyázni kellőképpen nem tudó gyerekek és öregek mennyire lehetnek biztonságban, amikor az út egyik oldaláról a másikra mennek át. Egy szó mint száz: kell az a bizonyos zebra! A falubeliek nevében remélem, hogy mielőbb igénybe vehetjük ... — írja levelében az Orgoványon lakó Horváth Emilné.