Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. április 6.

AZ ISKOLAI DEMOKRÁCIA ERŐSÍTÉSÉNEK JEGYÉBEN

Készül a működési szabályzat

SAJTÜPOSTA

Két-három viszonylag csendes esztendő után az idei tanév megint jelentős változást hoz az iskolák életében. Úgy látszik, hogy az évek óta tartó folyamatos korszerűsítés soron következő feladatai miatt a stabilitás a pedagógusoknak csak hő vágyuk marad, mert az újítások nem halaszthatók tovább.

Ismeretes, hogy tavaly szeptemberben hatályba lépett az 1985-ben elfogadott oktatási törvény, s az iskolai változások most ezzel vannak kapcsolatban. A törvény ugyan nem ír elő rövid távú, határidőhöz kötött változtatásokat az oktatási rendszerben, az egyébként egy magas szintű jogszabálynak nem is lehet a feladata, ellenben gondoskodik mindazokról a jogi garanciákról, amelyek nélkülözhetetlenek az iskolák önállóságra épülő folyamatos továbbfejlesztéséhez.

Az iskplai demokrácia erősítése jegyében a törvény végrehajtásához készült miniszteri rendeletek az oktatásinevelési intézmények hatáskörébe utalják a működésükkel, a szervezetükkel kapcsolatos kérdések jó részének szabályozását. Az előírások szerint az iskoláknak 1987. szeptember 30-ig el kell készíteniük működési szabályzatukat, és az idei tanév nevelőtestületi feladatai közül ez a munka az igazi, a nagy sláger.

Voltaképpen mi is az a működési szabályzat? Röviden azt válaszolhatjuk a kérdésre, hogy a nevelési-oktatási intézmények életét, munkarendjét helyileg szabályozó dokumentum, amely az iskolai munkát országosan keretbe foglaló rendtartás helyébe lép. Az oktatási törvény végrehajtásához kiadott

miniszteri rendelet 13. paragrafusa hathatós segítséget nyújt a pedagógusoknak a szabályzatkészítés felelősségteljes munkájához. Nemcsak általános útmutatást tartalmaz, például hogy milyen iskolai közösségek álláspontját kell figyelembe venni a szerkesztési munka során, s mi módon, hanem tizenhat pontban tételesen is fölsorolja az iskolai életnek azokat a főbb rpozza- natait, amelyekre a szabályalkotásban okvetlenül ki kell térni. íme, mutatóba néhány ezek közül: az iskola vezetési szerkezete, munkarendje, a pedagógusok munkaköri feladatai, az oktatónevelő munka belső ellenőrzése, fegyelmi kérdések.

Nagyon fontos előírása a miniszteri rendeletnek a következő: A működési szabályzatot az intézmény nevelői maguk készítik el, nem központi utasítást végrehajtva, hanem saját igényeik szerint, pedagógiai és társadalmi körülményeiknek megfelelően.

Minden iskolában igazi erőpróbát jelent ennek a nem mindennapi feladatnak a megoldása, jóllehet egy egész esztendő áll rendelkezésre. Elsősorban az okoz nehézséget a pedagógusoknak, hogy a magyar nevelésügynek nincsenek idevágó hagyományai sem tartalmi, sem formai tekintetben.

Hpgyan készítsük el a szabályzatot? Kire vár ez a feladat?

Mostanában mindennapos kérdések ezek az iskolában. A válasz, kiváltképpen pedig maga az elkészült dokumentum hű tükre egy-egy pedagógusgárda szakmai felkészültségének, hozzáállásának, önállóságának, s a munkahelyi demokrácia szintjének. Vannak iskolák, ahol a nevelők teljesen az igazgatóra szeretnék áthárítani ezt a munkát, illetve egy áhított központi szabályzat sablonját sürgetik, amit egy-két apró kiegészítéssel alkalmazni lehetne a helyi viszonyokra.

A minisztériumban egyik eljárással sem értenek egyet, mivel a működési szabályzat az iskola életének, a nevelőmunkának a központi jogszabályok keretein belül mozgó, ám a helyi viszonyokhoz nagymértékben igazodó alapokmánya, ezért központi, országosan követhető mintát szerkeszteni nem volna célravezető. A demokrácia ábécéjéhez tartozik, hogy a helyi ügyekben minden iskolának saját magának kell döntést hoznia, mégpedig kollektív munkával, hiszen csak így fogja azt a nevelőtestület a magáénak érezni.

Végül is milyen a jó működési szabályzat? Erről kezdődött vita nemrégiben az ország nyilvánossága előtt a minisztérium oktatáspolitikai hetilapjának, a Köznevelésnek hasábjain. Az eddigi legérdekesebb ellenvetés a pedagógusok részéről: vannak olyan összetevői is az iskolai tevékenységnek, amelyek egységes szabályozást igényelnek, ilyen például a teljesítmény osztályozása, az okmányok záradékolása, a fegyelmi eljárás. A minisztérium csupán elvi útmutatással vesz részt az eszmecserében. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a működési szabályzat elkészítésében a közvetlenül érdekeltek, vagyis az iskolák adhatják egymásnak a legtöbb ötletet, a legtöbb kézzelfogható segítséget.

P. Kovács Imre

KÖZMŰVELŐDÉS TOMPÁN

Szerény lehetőségek, nagy álmok

Tompa ötezerkétszáz lakója közül körülbelül kétezer a fiatal, s az általános iskolások száma mintegy hatszáz. A nyolc osztály elvégzése után nagy részük továbbtanul, amire azonban helyben nincs lehetőség. Ezért Tompán

14—17 éves fiatalokkal csak elvétve találkozik a járókelő. Érettségit, szakmát szerezve többen valamelyik városban helyezkednek el, így évről évre kevesebben térnek vissza a szülőfaluba. Aki itt szeretne dolgozni, az viszont nemigen válogathat a munkalehetőségek között, hiszen varrónőn, asztaloson, vagy valamelyik vasas szakma mesterén kívül szakmunkást legfeljebb egy-egy kisiparos keres. Mindennek következtében ma csupán feleannyi Tompán a születések száma, mint a halálozásé.

A község népességmegtartó erejének erősítése érdekében összefogásra van szükség, s ebben a munkalehetőségek szélesítése mellett a helyi közművelődési intézmény is jelentős szerepet vállalhat.

A művelődési ház és a könyvtár néhány éve egységes közművelődési intézménnyé fonódott össze. Az általános iskolával is szoros a kapcsolatuk, amit az is elősegít, hogy a művelődési ház igazgatónője egyben az iskola pedagógusa is. A szakköröket, tanfolyamokat közösen szervezik. Hagyománnyá váltak már a különböző játékos vetélkedők, klubösszejövetelek, farsangi és szüreti bálák. Néhány alkalommal bábszínházát, népszerű együtteseket, vagy egy-egy művészt is meghívnak, de a szűkös anyagi keretből nem sokra telik. Igaz, hely dolgában sem állnak fényesen, hiszen a néhány irodából átalakított klubterem és a mozi háromszázharminc személyes helyisége áll csupán a rendelkezésükre, s ezt nem hagyhatják figyelmen kívül a programok szervezésekor. Vagyis fontos, hogy egy-egy műsor, előadás előtt felmérjék, milyen lesz az érdeklődés, megtérülnek-e a költségek. A társadalmi vezetőség tagjai töltik be az összekötő kapocs szerepét a gazdasági egységek és a művelődési ház között. Minden vállalat, szövetkezet képviselteti magát e vezetőségben, így megismerhetik az adott gazdaság igényét, véleményét a közművelődési intézmény vezetői. Ez azonban nem az egyetlen útja az információáramlásnak. Utcán, áruházban, az iskolában vagy éppen a sportpályán is megszólítják a szervezőket, kérdeznek, véleményt nyilvánítanak a tompaiak.

A könyvtárban 20 ezer kötetből válogathatnak az olvasók, ami nem csekélység egy ekkora lélekszámú községben. Persze az évi 50 ezer forintos beszerzési keret csekély ahhoz, hogy ezt a tekintélyes könyvállományt jelentősen bővítsék, illetve naprakész szakirodalommal egészítsék ki. Arról nem is beszélve, hogy az értékes kiadványok az összekötő folyosón porolódnak, mivel raktárhelyiség nincs, sőt lehetőség sem a bővítésre. Ha valaki véletlenül olvasótermi anyagot szeretne tanulmányozni, arra is van mód — olvasóterem híján az irodában — osztozva a helyen az ott dolgozókkal.

•A húszezer kötetes könyvtár olvasói közül legidősebb a 94 éves Horváth Béla bácsi. (Tóth Sándor felvétele)

A közművelődési intézmény feladatai közé tartozik az is, hogy ha valakinek ideje engedi, bármikor betérhessen és találjon kedvére való foglalatosságot. Ezt a tompaiak is megtehetik. A pincében pingpongszoba, a klubokban sakktábla várja a betérőket, akik jönnek is szép számmal. Azokat pedig, akiket a népművelők minden ügyessége hidegen hagy, az áfész presszója csalogatja be a művelődés birodalmába. Igaz, hogy a művelődési ház dolgozói nem lelkesednek ezért az együttélésért, de így legalább azok is szorgalmasan látogatják az intézményt, akik presszó híján nem tennék.

A szűkös anyagi lehetőségek nem vetettek gátat Tompán a tervezésnek. Néhány jó szervező kezdeményezésére a község lakóinak tanyáklubot szeretnének létesíteni a régi, megüresedett iskolaépületben és annak környékén. Pályázaton 80 ezer forintot nyertek ehhez, ami nem sok ugyan, de társadalmi munkával, leleménnyel és még némi pénzzel kiegészítve eredményes lehet. Kézilabda- és korcsolyapályát, idősek klubját és egyéb szabadidős tevékenységeknek megfelelő helyiségeket állmodnak ide.

Tóth Tímea

KELEMEN

KÁROLY:

Az alkohol rabságában

I

Ezt a könyvet azért írtam, hogy • okuljanak belőle azok, akiket még nem nyelt el végképpen az alkoholizmus bűzös mocsara, es nem koptatták még a börtön küszöbét.

Régi igazság: az alkoholizmus emberi közösségeket, családokat zülleszt( széjjel, és az alkoholistát úgyszólván törvényen kívül helyezi, valósággal ráirányítja a bűnözés útjára. Az újságok sűrűn adnak hírt részegek garázdálkodásáról, gyilkosságokról, betörésekről, lopásokról, verekedésekről, és más ehhez hasonló esetekről, és ezek létrejöttében az alkohol vezető szerepet játszik. Egyszóval egy bűnözőtarsadal- mat hozott létre az alkohol, amely nagyon nagy veszélyt jelent a rendes, becsületes emberek millióira. Tentiészetesen védekezünk ellene, törvények születtek az alkoholizmus terjeszkedése ellen, de ahhoz az is szükséges, hogy az alkoholista maga is megpróbáljon kitömi az alkohol bűvös légköréből. Annyi bizonyos, hogy sziklaszilárd akarat és elhatározás kell az egyénnek, mert ha saját maga nem küzd, akkor az egész életét az alkohol rabságában tölti, és ezáltal az élet valpdi értelme örökre elveszett számára. így jártam én is.

I.

Gyermekkorom „ túlnyomó részét pusztán tpltöttem. Édesapám uradalmi gépész volt herceg Esterházy Pál hitbizományi birtokán. Se jobb se rosszabb nem voltam a többi pusztai gyereknél

Rosttabletta jnég nem kapható

Március 16-án megjelent lapszámunk Hírek rovatában tettük közzé: a rosthiányból fakadó epe- és gyomorpanaszok megelőzése, illetve megszüntetése érdekében fogyókúrás rosttabletta — ez a Gratti néven már ismert búza- korpapehely könnyen kezelhető és adagolható változata — készítését kezdte el a Körmenden levő Lacta Tápszergyár. A tabletta már április elejétől kapható az élelmiszer-kereskedelemben.

E sorok nyomán a napokban jó né- hányan érdeklődtek nálunk telefonon és személyesen, tolmácsolva tapasztalatukat, miszerint egyetlen boltos sem hallott még róla, mikor kap ilyen tablettát. Pedig hogy az mennyire fontos lenne, bizonyítékul hadd idézzünk az Iszák, Damjanich u. 11. szám alatt lakó Király Zoltánná leveléből:

„Huszonhat éves vagyok, két kisgyermek édesanyja. Családomban rendezettek a körülményeink, cs'upán egyetlen bökkenő van: kilóimmal bőségesebben rendelkezem, mint kellene. Mindenfélével próbálkoztam már, hogy lefogyjam, egyelőre eredménytelenül. Nagyon megörültem a tablettáról szóló hírnek. Szeretnék én is csinos asszony lenni a segitségével...”

Az új árucikk felől először a Konzum Kereskedelmi Vállalatnál érdeklődtünk, majd a Tisza-Füszért kecskeméti raktáráruházánál. Egyik helyen sem tudtak felvilágosítást adni a forgalmazásról, mert a részleteket még nem ismerik. Amire figyelmeztettek, hogy e hónap elején még senki se keresse az üzletekben azt a terméket, melyből még mintadarabot sem volt alkalmuk látni a kereskedőknek.

FOGYASZTÓI PANASZ NYOMÁBAN

Levágják a csatlakozó gázvezetéket

Kecskeméten, a Hajnal utca 1. szám alatt lakik Nagy István, aki elkeseredve fordult szerkesztőségünkhöz:

— 1980-ban saját költségemre létesült a körülbelül 50 méternyi hosszú vezeték, mely a Vak Bottyán utca sarkáról az otthonomba juttatja el a földgázt. A kivitelezéssel járó nagy összeget csak oly módon tudtam kifizetni, hogy jelentős kölcsönt vettem fel a pénzintézettől. Adósságomat részletekben törlesztettem. A dolog rendjén van, s a szolgáltatásra sincs panaszom. Más okból azonban nagyon is gondterhelt vagyok.

Az történt, hogy tavaly mindenféle előzetes értesítés nélkül csatlakozó' épült ehhez a vezetékhez, ahonnan az ingatlankezelő vállalat egyik közeli lakóházát látják el gázzal. Dehogy vagyok én ellene az efféle korszerűsítésnek, de abba nem nyugodhatom bele, ha-a vonatkozó kiadásaim egy részének megtérítésére senki sem vállalkozik. Márpedig jelenleg itt tart az ügy. Bár az IKV felajánlott 4 ezer forintot, ám ez nem egyéb jelképes összegnél. Én 20 ezerre tartok igényt, mely a megrendelésemre kiépült gázvezeték költségének arányos része. Erről hallani sem akar a másik fél.

A közérdeklődésre méltán okot adó panaszról informáltuk a Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat kecskeméti kirendeltsége vezetőjét, Chikán Tibort, aki az alábbiakat válaszolta:

— Nem egyedi eset, amikor magánV A LASZ CIKKÜNKRE

személy forintjainak felhasználásával bővül a gázhálózat. Az ilyen lakossági vállalások döntően segítik a gázprogram gyorsabb megvalósítását. Erre vonatkozóan tudni kell egy szabályról: ha a fogyasztó által finanszírozott csatlakozóvezetékről más fogyasztó is kap gázt, utóbbi köteles megtéríteni a fejlesztési összeg reá eső részét, mégpedig az érdekelt fogyasztótárs javára.

Nagy István olvasójuk is jogosan követelte az ingatlankezelőtől, hogy az önerőből épített vezetéke „megcsapolása” miatt részesüljön megfelelő költségtérítésben. Sajnos, az ügyintézés során sem a tervező, sem a beruházó nem figyelt oda kellőképpen az egyéni igény teljesítésére, s így voltaképpen jogellenes lépésünk volt az IKV-ház ilyen bekapcsolása a gázhálózatba.

Miután a költségekkel kapcsolatosan a két fél utólag nem jutott egyezségre, mi annyit tehetünk, hogy levágjuk az illegálisan kiépült vezetéket. Az IKV érintett lakóháza természetesen nem marad gáz nélkül, az ellátást egy másik csatlakozás közbeiktatásával biztosítjuk.

E plusz munkát, meg a velejáró kiadást el lehetett volna kerülni, ha a rákapcsolás előtt tisztázódnak a költséghozzájárulás körüli nézeteltérések, melyekben végső döntés polgári peres eljárás során születhet. Áttörténtekből levontuk a kellő tanulságot: a jövőben megelőzzük a hasonló rendellenességeket!

Díjtalanul kimosták az ágyneműt

Március 23-i Sajtóposta rovatunkban a kiskunhalasi Dóra László ügyével foglalkoztunk. Cikkünkre ezeket válaszolta a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet elnöke, Orbán István és a Textiltisztító Leányvállalat igazgatója, Mező István:

Szövetkezetünk leányvállalata többnyire a lakosság részére végez szolgáltatást, nemcsak Halason, hanem a környező tíz helységben is. Alapvető érdekünk tehát, hogy a lehetőségekhez képest maximálisan teljesítsük megrendelőink igényeit.

Évente körülbelül 30 ezer tételnyi mosást végzünk, s óhatatlanul előfordulhat,

annak idején. Már kiskoromban nagyon Vonzottak a gépek, s így játékaim eszközei a gőzekék, traktorok és más egyéb mezőgazdasági gépek voltak. Gépész leszek én is, mondogattam pajtásaimnak, akikkel hancúroztunk egész nap, míg aztán — az olajos gépektől estére kelve úgy néztünk ki, mint a kéményseprők.

Sokszor kikaptam apámtól a pusztában való csavargásaimért, de anyám mindig a pártomat fogta, ami nagy részben csökkentette az apai szigort. Minek bántod — mondotta jó anyám agámnak —, hadd játsszon a gépek körül, talán belőle is lesz egy jó gépész.

Anyám nagyon szép asszony volt, és ezért nagyon sokat szenvedett apám túlzott feltékenysége miatt.

Napirenden voltak a veszekedések, ami anyám idegrendszerét csaknem teljesen felőrölte. Aztán egy júniusi napon elment, otthagyott bennünket apámmal, s többé nem jött vissza. Sokat sírtam anyám után, szinte úgy éreztem, mintha valami megszakadt volna bensőmben. Apám vigasztalt, és lassan megnyugodtam. Nem tudom hogyan, de szegény jó anyám emléke teljesen elhomályosodott, és elfelejtettem őt. Bár apám nagyon szigorú volt velem szemben — sokszor bántott —, de

hogy elcserélődik néhány darab ruha. Ilyenkor kártérítést adunk, persze használt helyett új ágyneművel nem szolgálhatunk senkinek.

Ami Dóra Lászlót illeti, az említett cikk megjelenése előtt nem lépett fel velünk szemben konkrét követeléssel. Később udvariasan beszéltünk vele, amikor kiderült: vállalási jegye nincs, s mivel ennek úgynevezett tőpéldányát mi sem találtuk meg, az állítólag nálunk elveszett kabátjával kapcsolatosan nem lehettünk segítségére. Ezután az ágyneműtisztítást kifogásolta, melynek alapján a teljes garnitúráját újból kimostuk, természetesen díj felszámítása nélkül.

azért valahogy jobban szerettem, mint szegény jó anyámat, aki mindig megértő es jóindulatú volt velem szemben. Ügy néztem fel apámra, mint egy istenre, aki majd hozzá fog segíteni, hogy én is uradalmi gépész legyek valaha. Azóta, hogy anyam elment, apám elvitt magával a gézekéhez, és egesz nap ott voltam vele a gépen. Sokáig dolgozott apám, reggel négy órától este nyolc— fel kilencig. A hátán vitt haza, mert nem bírtam a nyolc-tíz kilométernyi gyaloglást. Közben elmúlt a nyár, és én a hatodik évembe léptem. Apám elvitt az apai nagyapámhoz L: pusztára, aki ott vincellérként szolgált a grófi birtokon.

Öreganyám két vagy három esztendeje meghalt, és a házi teendőket a lánya látta el, aki maga is özvegy volt, az urát agyonütötte az erdőn egy fa.

Csaladja nem volt a nagynenémnek, így aztán én lettem a kedvence, miután odakerültem.

Az iskolában a legjobb tanuló voltam, a tanító néni, ha találkozott öregapámmal, csak csupa jót mondott neki rólam.

Tavaszra kaptam egy új gyermekkerékpárt ajándékba. Nagy szó volt ez akkor, hiszen a pusztán az intéző fiának, a segécjtisztnek, meg nekem volt kerékpárja. Öregapám gavallér volt veTartós-e a tartós tej?

Az utóbbi időben többen és többször megkondították a vészharangot a Budapesti Tejipari Vállalat kelet-pesti tejüzemében ultrapasztőrözött eljárással készülő, s általában igen keresett termék, a tartós tej fölött, mondván: a gyártóberendezések felújítására, következésképp a kapacitás bővítésére nincs anyagi fedezet, így hát nem nőhet a termelés. Ennek hatásait megyénkben is tapasztalhatjuk, ahol az üzletek csupán esetenként árusítják ezt az élelmiszert. Ahogy mondani szokták, el kell találni azt a pillanatot, amikor éppen kapható. Kovács Judit kecskeméti olvasónk ama szerencsések közül való, aki február végén vásárolhatott ilyen tejet, szatyrába is tett egyszerre három dobozzal. Akkor még nem tudta, hogy az érte fizetett összesen 45 forintot valójában az ablakon dobta ki.

Bár jól láthatóan van feltüntetve az említett dobozokon, hogy ez év április

30-ig hűtés nélkül megőrzi a minőségét a tej, az március elején már annyira savanykás ízű volt, hogy nem lehetett elfogyasztani. Pár napra rá pedig melegítés közben vált túróssá, sávossá a megmaradt mennyiség.

Az elromlás okára csak szakember jöhetne rá — alapos vizsgálódás után —, mi csupán azt tudtuk meg: a csalódott vevő egyelőre hűtlen lesz a tartós tejet kedvelők táborához. Persze lehet, hogy e döntésével csak elősegítheti a széles körű kereslet és a stagnáló kínálat egyensúlyának létrejöttét!

VISSZHANG

A traktoros az utcabelieknek segített

Néhány héttel ezelőtt szóvá tettük e hasábokon, hogy 'a kerekegyházi Engels utca lakói jó ideje nemigen tudnak otthonukban pihenni, mert szinte kibírhatatlanul erős zajt okoz a gyakorta ott közlekedő, illetve parkoló 150 lóerős traktor. Ezzel kapcsolatosan utaltunk arra: hatósági intézkedéssel elejét lehet venni a csendháborításnak.

Cikkünkre számos olvasónk reagált telefonon és személyesen. Egyöntetű véleményük: érthetetlen, mily sok cég kezeli nagyon lazán a társadalmi tulajdont, például az erő- és munkagépet, a teherautót, mellyel használója bármikor hazafuvarozhatja magát, ami azzal jár, hogy a motor fülsiketítő robajával próbára teszi szomszédjai idegeit, türelmét.

Ez ügyben terjedelmes levél is érkezett hozzánk, melyet a Kerekegyháza, Engels u. 95. szám alatt lakó Berták István és még tizenkilenc környékbeli személy írt alá. E sorokból kicseng, mennyire fontos a faluban is a csend védelme, egyidejűleg azonban arról értesülünk, hogy a konkrét esetben nem bosszantott, hanem segítséget nyújtott a traktoros, akivel kapcsolatosan ezt olvassuk:

„Az idei télen nálunk is kellemetlenséget okozott a bőséges havazás, minek következtében utcánkban megbénult a forgalom. A hóeltakaritásban derekasan kivette részét erőgépével a szóban forgó fiatalember. Olvadáskor pedig a sok-sok víztócsát tüntette el azáltal, hogy masinájához szippantóberendezést kapcsolt. Az időjárás okozta gondok megszűnése óta utcánkban már nem láttuk a zajos traktort, mely gazdájának, a helyi Dózsa Tsz-nek külterületi telepén parkol."

Szerkeszti: Vélkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.

Telefon: 27-611

lem szemben, olyan ruhákban járatott, hogy a többi pusztai gyerekhez képest szinte bárócsemetének nézhetett volna az,, aki esetleg nem ismert volna engem.

Öregapám a gróf ötven hold szőlőjét és ugyanannyi gyümölcsösét munkáltatta meg. Bor, gyümölcs éven keresztül volt öregapámnak, noha neki nem volt egy tőke szőlője, és nem volt egyetlen gyümölcsfája sem.

Egyik vasárnap kint ülünk a ház előtt egy terebélyes akácfa alatt — már megebédeltünk —, és öregapám belekezdett a mondókájába. Figyelj ide, kisfiam, fordult felém öregapám — közben töltött két pohár bort —, most kioktatlak, hogy mire megnősz, legyen annyi eszed, mint nekem. Most pedig, mondta, igyál egy pohár bort, mert úgyis olyan sápadt színed van — majd ez a grófi vinkó megpirosít, tette hozzá nevetve, és a kezembe nyomta a poharat. Soha nem ittam még bort, és olyan furcsa borzongás futott végig rajtam, miközben felhajtottam a pohár tartalmát. Akkor megittam három pohárral, egy darabig dadogva beszéltem, aztán elvesztettem az eszméletemet, s úgy éreztem, mintha valami sötét, feneketlen mélységbe zuhantam volna. (Folytatjuk )

t