Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-24 / 96. szám

1981. április 24. W PETŐFI NÉPE © 3 Az első megyei munkásőrparancsnok Egy tartalmas élet állomásai Nyugdíjas, mégis ritkaság, hogy így délelőtt tíz óra tájban itthon lehet találni, hiszen Putics József most, 67 évesen is ugyanolyan mozgékony, mint aktív dolgozó korában volt. — Akad manapság is bőven tennivalóim — magyarázza — rendszeresen bejárok a Magyar Édesiparhoz, korábbi munkahe­lyemre. Ott vagyok párttag is, ©ót szemináriumot vezetek. Emel­lett a Magyar Antifasiszták Szö­vetsége egyik tagozatának vezető­ségében is tevékenykedem. Nincs tehát időm unatkozni. Az ő helyében sokan már szí­vesen lazítanának, hiszen 41 évi munkaviszony után vonult nyug­állományba. Ez a különösen hosz- szú idő úgy jött ki, hogy már gyerekfejjel munkát kellett vál­lalnia. A kényszer hozta így. öz­vegyen' maradt, szegény' édesany­ja nehéz körülmények közöitt ne­velte két testvérével együtt, ö mint a legidősebb, már tizenhá­romévesen beállt molnáriinasnak a dunántúli falu. Juta kis mal­mába. Itt teljes ellátást kapott, © ezzel nemcsak ő került jobb helyzetbe, hanem a családnak is segített. Négy tanulóév követke­zett, majd 1941-ben sikeresen mestervizsgát tett, de nem sokáig dolgozhatott, mert hamarosan megkapta a katonai behívót. Ki­viszik a frontra, de hazaszökik, s édesanyját keresve 1945 áprilisá­ban Bajára kerül. — A Goldsűhmidt-malomban helyezkedtem el — idézi fel a történteket Putics József — Ott lettem tagja a kommunista párt­nak. A munkásmozgalom ottani régi, kipróbált harcosai nagy ha­tást gyakoroltak rám. Fotcz An­tal, Tánczos György, Kacz József igazi példaképeim lettek. Lehet­tek is, mert tudták, mit akar a párt csinálni. Meggyőző érveiknek hinni lehetett. Rajtuk keresztül megértettem, hogy ez az a vezető erő, amely a dolgozó tömegeket irányítva képes a romokon újjá, ga, amelynek tagja lettem. Ezt követően rövid Idő múlva a szov­jet csapatok segítségével döntő csapást mértek az ellenforradal­mi erőkre, de e pár nap alatt hatalmas erkölcsi, politikai és anyagi károk keletkeztek az egész országban, így megyénkben is. Fontos feladat volt újraszer­vezni a pártot, megindítani a ter­melést és helyreállítani a közren­det Nekem ez utóbbi lett a re­szortom. Újjá kellett szerveznem a rendőrséget, A munkásőrség megyei pa­rancsnokává 1957. február 1-jén nevezték ki. Purtdcs József már többször bizonyította az évek so­rán, hogy kiváló szervező. Szük­ség is volt most erre az adottsá­gára, hiszen egy korábban nem létező fegyveres erőt kellett élet­re hívnia Bács-Kiskun megyében. A fegyvereken kívül jószerivel alig akadt felszerelés. Csupán a karszalag és a sapka volt vala­mennyi munkásőrnél egységes az első időkben. — Ennek ellenére viszonylag könnyen ment a dolog — mondja Putics József —, mert az embe­rek nagy többsége rendet, fegyel­met akart már az országban. Ösz- szehivtunk háromszáz embert a megyei tanácson, s elmondtuk, mi a feladat, majd kiosztottuk a jelentkezési lapokat. Több minit kétszázan kitöltötték, ök lettek az alapító munkásőrök. El kell mondanom, hogy hittem a siker­ben, ment zömmel azokat az em­bereket hívtuk meg akik már a kritikus napokban ás bizonyítot­ták, hogy a nép, a párt oldalán állnak. A megalakulást követően sok elmélkedésre nem maradt idő, hiszen az ellenforradalmi erők nem mondtak le a revansról: meghirdették a „MUK”-ot. Azaz azt mondták: márciusban újra kezdjük! Akkorra azonban már az utcákon meneteltek a munkás­őrök, és nem történt semmiféle rendzavarás. — Kemény fiúk voltak ezek az alapítók — meséli Putics József —, a szolgálati feladatok mellett ugyanis „erőltetett menetben” megkezdtük a kiképzést is. Rend­szeressé váltak a lőgyakorlaták, a harcászati gyakorlatok, Sűrítve, minden rövid idő alatt. Ember- piróbáló munka volt ez parancs­noknak és beosztottnak egyaránt. A munkásőrség tehát megala­kult. s ő átadta parancsnoki he­lyét Jámbor Pálnak. 1957 végétől a megyei pártbizottság egyik tit­kára lett, de a munkásőrség fel­ügyelete továbbra is hozzá tarto­zott. Bács-'Kiskun megyéből 1963- ban került el. Ekkor a pártköz­pontba hívták, majd pár év el­teltével megválasztották az ÉDOSZ (Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete) főtitkárának. Utolsó munkahelyére 1970-ben került. Ekkor nevezték ki a Ma­gvar Édesipar vezérigazgatójának, ahol 1980-ig, nyugállományba vo­nulásáig dolgozott. Ez hát Putics József élettörté­nete dióhéjban. Csupán röviden, mert fordulatokban' bővelkedő pályájáról akár könyvet is lehet­ne írni. Nem lenne túl nehéz fel­adat. már csak azért sem, mert színes egyéniség. Gaá! Béla KISZ-AKC 1Ő Vándorbot A RÍSZ KB-nak RX ElrUto* •xergaztuságban Dolgozó Fia­talok Tanácsa (ÉDFT) a tavaly Indított Vándorbot-mozgaloos tapasztalatait összegezve most készíti elő ez évi akcióit. A mozgalom keretében no­vember és december folyamán huszonöt élelmiszeripari gaz­dasági egységben — termelő- szövetkezetekben, állami gaz­daságokban és állattenyésztési központokban — egy-egy szak­mai bemutatót szerveztek s szarvasmarha-tenyésztés kér­déseiről. Az ÉDFT taglal most megállapították, hogy az üzem­egységek gazdasági vezetői és az ottani KlSZ-szervezetek tag­jai mindenütt lényegretörő és hasznosítható tapasztalatok megfogalmazására alkalmas bemutatókat szerveztek. E ta­pasztalatcseréken sokan vettek részt az élelmiszergazdaság­ban dolgozó fiatal vezető szak­emberek közül. Az akció elér­te cél tát: segítette a kutatási eredmények, a versenykénes technológiák, a fellett mun­kamódszerek megismertetését. A Vándorbot-mozealom ki­írása szerint külföldi tanul­mányútra Is eljuthatnak azok a németül vaev angolul beszé­lő fiatalok, akik legalább há­rom bemutatón részt vettek, és dolgozatot készítettek arról, hogyan hasznosítanák a láttat- takat-hallottakat salát mun­kahelyükön. A beküldött dol­gozatok alapján ily módon nyolc macvar fiatal a nyáron egv hónanlg Finnországban Is­merkedhet a szarvasmarha- tenyésztés és a takarmányozás legúlabb módszereivel. Az ÉDFT máiusban Ismét meghirdeti a Vándorbot-akclót, amelv ezúttal a gabonater­mesztés és -feldolgozás téma­körét Öleli fel. A szakmai be­mutatókat a gabonabetakarltá- sl időszakban — június véré­től október végéig — tartják majd. A vízgazdálkodásban dolgozd fiatal szakembereknek is szer­vezik már a korszerű eredmé­nyek elterjesztését, széles kö­rű hasznosítását célzó találko­zót. Az Ifjú vízügyi dolgozók július 9—12. között Kazincbar­cikán Jönnek össze. szebbé varázsolni az országot. Maga is aktívan kiveszi részét a feladatok végrehajtásából. Munkája elismeréseként hamaro­san kinevezik főmolnárnak, majd megválasztják a szakszervezeti szakmaközi bizottság bajai titká­rának. Ezt követően 1950Hben Já­noshalmára kerül pártmunkásnak. Majd különböző szintű pártisko­lák következtek, amelyek elvég­zése után először járási párttit- kár, majd Bács-Kiskun megye pártbizottságának egyik titkára lesz. Ebiben a tisztségében éri Kecskeméten az ellenforradalom. — Azokban a napokban — em­lékezik Putics József — itöhbsd- magammal fegyveres szolgálatot teljesítettem a megyei pártbizott­ságon. Október 23-ától november másodikéig őriztük az épületet. Másodikén este a Nagykőrösi ut­cában, a városi pártbizottság székhazában megalakult a Ma- gyair Szocialista Munkáspárt ideiglenes megyei intézőbázottsá­Megfiatalitott SZOT-üdülők a Balatonnál Befejezéséhez közeledik a Balaton-parti SZOT- üdülők szezon előtti karbantartása és felújítása. Több-kevesebb rendbehozná való minden épü­letben akad, többhelyütt pedig teljes felújításra is sor kerül. A somogyi oldalon 600 épület nyári üdülésre, való előkészítését végzik, néhány üdülőben pe. dig nagyszabású munkálatok folynak. Boglárlel- lén a SZOT kezelésében levő, úgynevezett Garuz- üdülő felújítására 30 millió forintot, a Giuseppe di Vittorio üdülőére pedig 70 millió forintot for­dítanak. Ezek az épületek szinte teljesen meg­újulnak a szezon eleji nyitás idejére.: A déli part legnagyobb SZOT-üdüiő-komplexumában, az Ezüstparton a négy épület közül az egyik té­len is nyitva tartott, a másik háromban most végzik a nyitás előtti munkákat. Megfelelő ütem­ben folynak a szezonra való előkészületek a boglárkáiéi gyermeküdülőkben is, ahol június 20-án fogadják az első turnust. Az északi parton, illetve annak közelében, a legnagyobb felújítási munkákat Hévízen végez­ték, ahol 17,5 millió forintot fordítottak a SZOT- szanatórium és három üdülő rendbehozására. Az Ady Endre utcai százszemé!yes szar :.:órium, va­lamint a Szabadság üdülő ápriüs első napjaiban már megnyitotta kapuit a beutaltak előtt. Még dolgoznak a Postás üdülőben és .a SZOT több mint 400 személyes Louis Sa illant üdülőjében, ahol a festés mellett kicserélik a bútorzatot is. Balatonfüreden még hosszabb időt vesz igénybe a Pedagógus- és a Medosz-gyógyüdülő felújítása — ezekre együttesen mintegy 40 millió forintot költenek. A balatonalmádi Pedagógus-üdülőnek a tetőzetét újítják fel. A szezon előtti karban­tartási munkákra az északi parton 6,5 millió fo­rintot költenek). Nemcsak az épületeket hozzák rendbe; az üdülőépületek parkjaiba 31 ezer vi­rágpalántát ültetnek ki, s hétezer tő cserepes virággal teszik lakályosabbá a szobákat. KELEMEN KÁROLY: Az alkohol rabságában /"Ifi \ Már a cigányzenészek '/ is ott voltak, vártak bennünket. Még felhajtottam egy deci pálinkát és kimentem az au­tóhoz. A zenekar már fent ült, a cigányok utolsónak a cimbalmot meg a nagybőgőt tették fel. — Akkor indulhatunk, sofőr úr — mondta a brigádvezetö. Beült mellém az öreg, letette kettőnk közé a demizsont, aztán elindul­tunk. A zenekar nyilván fázha­tott, mert a trombitások fújták a nótákat egészen addig, míg be nem fordultam a göröngyös, fa­gyos földútra. Ott aztán abba­hagyták. — Na ja, most natjon ráz az autó, nem lehet trompitálni, mert kitörik a fok — jegyezte meg a mellettem lévő brigádvezető, mi­közben nagyot húzott a demi- zsonból. Lassan leereszkedett a köd, alig lehetett látni az utat. — Ityon etyet sofér úr — nyúj­totta felém a demizsont az öreg. Megálltam, jól meghúztam a de­mizsont. Egy útelágazáshoz értem; talá­lomra elindultam a jobbra veze­tő hepehupás úton. Az út két ol­dalán halastavak terültek el. Amint egy rozzant fahídon át­mentem, leeresztőzsilip állta uta­mat. összevissza forogtam az au­tóval, míg aztán nagy nehezen sikerült hátratolatni. Látom ám a visszapillantó tü­körből, Hogy a teherautó kereke olyan húsz-harminc centire lehet ■a halastó szélétől. Hirtelen lefé­keztem és benyomtam a tengely­kapcsoló pedálját. Olyan részeg voltam már, hogy szinte nem is tudtam, hányadán állok. A sebes­ségváltó mellett volt a billenő­szerkezet kapcsolókarja. Először alighanem azt mozgathattam, nem ment előrébb az autó. míg aztán a másik kar mozdítása és nagy gázadás után elindultam előre. Mehettünk vágy tíz per­cet, amikor szólt o,z öreg sváb, hogy álljak meg, mert ő vizelni akar. Megálltam és én is kilép­tem a vezetőfülkéből. Amint megálltam az autó mellett, hirte­len a hátsó felére esett a tekinte­tem. A billenőszekrény teljesen felemelt állapotban volt, s a pa­dok és a zenekar tagjai nem vol­tak rajta... — Hűha, sofér úr! — kiáltotta az öreg sváb —, itt valami paj fan! Á zenekar elveszett! — Hát az úgy néz ki — mond­tam az öregnek, miközben a szekrényt visszatettem eredeti ál­lasába. Megfordultam az autóval, az­tán elindultam visszafelé. Mire odaértem a halastóhoz, már égett a tűz, körülötte a vízbehullott zenészek. Tragikomikus látvány volt. Azt a kis embert, akinek a nyakában volt a nagy helikon, éppen lábá­nál fogva, fejjel lefelé rázogatták társai, hogy a lenyelt víz kijöjjön belőle. Amikor belehullott a tó jéghi­deg vizébe, a trombitájába bele­folyt legalább két vödörre való víz, és ez lehúzta őt a tó feneké­re. Szerencsére társai rögtön ki­húzták, és így „csupán” pár liter vizet „sikerült” neki lenyelni. Ami igaz, igaz, a trombitás meg a cigányzenekar tagjai nagyon si­ralmas látványt nyújtottak. Fehér ingük szürke lett, fekete öltö­nyüknek felismerhetetlen szint kölcsönzött a nem várt téli fürdő. A bőgő mint egy megtorpedózott csatahajó, éppen elmerülőfélben volt. A cimbalomnak is csupán az egyik sarka volt kint a víz­ből, pár pillanat és az is alászáll a tó fenekére. Megálltam, és egy pillanatig mozdulatlanul ültem az ülésen, mintha oda lettem volna ragaszt­va. Az egyik trombitás odaugrott az autóhoz, és szinte kitépte az ajtaját.' — No gyere csak, okos sofőr, jól kidurrántottál velünk! — or­dította szinte eszelősen. Egy má­sik is odajött, és kirántottak a tülkéből. — Na most beleugrol a tóba, és megkeresed a szaxofonomat! — üvöltötte egy tömzsi, szalma- bajuszú sváb legény. — A hónom alatt volt a tokjában, de amikor beleszórtál a tóba. ijedtemben el­ejtettem — ordította oroszlánéhoz hasonló hangján. Utána villámgyorsan peregtek az események. Levetkőztettek al­sónadrágra, és belöktek a tó jég­hideg vizébe, hogy keressem meg a nagybőgőt, a cimbalmot és a szaxofont. Fejjel estem a vízbe, és amikor sikerült talpra állni, nyakig ért a víz, kezemet, lába­mat görcs húzta össze, a torko­mat sírás fojtogatta. Beljebb nem mertem menni, mert féltem attól, hogy elnyel a viz. lav aztán va­kon tapogatózva szédelegtem a tó partja mellett. — No mindegy, gyerünk ki! —• kiáltotta az egyik zenész, és ki­húztak a vízből. Végi gpillantot­tam magamon, tiszta zöld és kék volt az egész testem. Ügy érez­tem. hogy nem a fagyos, jeges földön járok, hanem valami tü­zes lemezen, ami szinte égette a talpamat. Felöltöztem, a zenészek szidal­mai közepette, aztán ők is felül­tek, illetve álltak a teherautóra tt mert hát a pad is a tó fene­kére került —, és elindultam ve­lük vissza Sz. városba. A brigádvezető mellettem ült, egész úton káromkodott, persze németül — amiből én nem sokat értettem, a „herrgott-krucifix"-en kívül. — A fendéglő megállni, ott pe- metyünk majd — mondta nekem, amikor befordultam a város fő­utcájára. A Zrínyi vendéglő előtt aztán lefékeztem. Lesegítettem a „für- dőzöket”. A vizes fekete kabátok, meg a kalapok keményre fagy­tak. úgy néztek ki, mintha pán­célöltöny meg acélsisak lett vol­na rajtuk. Az egész társaság be­vonult az ivóba. Az ottlévök meghökkenve néztek a furcsa ze­nészekre. Az egyik, miután fel­hajtott egy pohár pálinkát, nagy hangon megszólalt: — Mit bámulnak rajtunk?! Nem láttak még ilyet? Nem, mi? De mj sem! Ez a marha sofőr — közben rám mutatott — lakoda­lomba akart vinni bennünket, de aztán fürdés lett a vége! Sebes­ségváltó helyett a billenőszerke­zet karját húzta meg! A kocsmában kitört a röhej. Bili, a pincér a hasát fogta, majdnem hanyatt esett, úgy röhögött. Az ivóban a cserépkály­ha ontotta a meleget. Jó negyed­óra múlva a csonttá fagyott ka­lapok berogytak, a kabátok is megpuhultak. Lassan bokáig érő viztócsák keletkeztek a padlón. Én felhajtottam eav pohár pá­linkát. és jobbnak láttam eltűn­ni a láthatárról. Kimentem, beugrottam a kocsi­ba és azon nyomban elrobogtam a telephely irányába. A tönkrement bőgőt — teljesqp elvetemedett. — meg a cimbalmot is meg kellett fizetnem. Három­ezerötszáz forintomba került a zenekar téli megfürdetése... (Folytatjuk) TÁMOGATÁS FELÚJÍTÁSHOZ — IDÉN APOSTAG, JÖVŐRE BAJA Kiadvány Bács-Kiskun műemlékeiről Barna György, a városi tanács elnökhelyettese ismertette dia­vetítéses előadásban Baja építé­szeti értékeit a megyei tanács műemléki albizottságának me­gyénk legdélibb városában tar­tott ülésén. A látottak-hallottak megerősítették azt a véleményt, amely szerint a Sugovica-parti településen az utóbbi években so­kat tettek a korszerű műemlékvé­delemért. A volt zsinagógából ki­alakított könyvtár tervezéséért legutóbb Tornai Endre kapott Ybl- díjat. Lampert Rózsa, az Országos Műemléki Felügyelőség - területi felelőse méltatta a műemléki vi­lágnap jelentőségét, majd dr. Ta­más Ferencné, a műemléki albi­zottság titkára tájékoztatta az al­bizottságot a megyei tanács által 1986-ban megszavazott támoga­tás felhasználásáról. Vita után el­fogadott javaslat szerint idén viszonylag nagyobb összeggel az apostagi zsinagóga felújítását, a tervezett faluház kialakítását se­gítik, de hozzájárulnak a kalo­csai kereskedelmi szakmunkás- képző intézet, az ordasi és a fü- löpszállási református, a duna- egyházi evangélikus, a sükösdi katolikus templom műemléki helyreállításához. Ügy döntöttek, hogy jövőre elsősorban a bajai belvárosi templom renoválását segítik, de mindenképpen pártfo­golják. pénzzel segítik a tassi és a lászlófalyi templomok, felújítá­sát is. A tervek szerint még ebben az évben kiadják a Bács-Kiskun mű­emlékeit bemutató könyvet, eh­hez is tartalékoltak kisebb össze­get. Borbély Lajos, a műemléki al­bizottság elnöke több időszerű ügyben kérte ezt követően az al­bizottság véleményét, állásfog­lalását. A jelenlevők egyetértet­tek a Bajai Városi Tanács és a megyei tanács által, a bajai Béke tér rendezésére kiírt tervpályá­zat szempontjaival. Ügy tervezik, hogy az élénk vízparti település városi létének háromszázadik év­fordulójára (1696. december 24-én adományozott szabadságlevelet, mezővárosi címet, címert és pe­csétet I. Lipót a töröktől felsza­badított településnek) építészeti jelentőségének megfelelően fel­újítják a mediterrán hangulatú teret és az ezt övező épületeket. Az úgynevezett Pilák-ház és a ta­nácsháza renoválása már meg is kezdődött. A beérkezett, a lakos­ság által is megvitatott pályáza­tokkal ez év őszén újra foglalko­zik a műemléki albizottság. Az albizottság elemezte az ipa­ri műemlékek védelmével kap­csolatos teendőket. Elismeréssel szóltak a Gabona- és Malomipari Vállalat ezirányú törekvéseiről, A kecskeméti gazdasági és a já­noshalmi hengermalom remélhe­tően még hosszú ideig őrzi e táj mezőgazdasági és ipari hagyomá­nyait. A továbbiakban szó volt a műemlékvédelemmel kapcso­latban megnyilvánuló szélsőséges, tehát elfogadhatatlan nézetekről. További feltáró munkával nyil­vántartásba kell venni minden országos vagy helyi védelemre méltó épületet, tudatosítani kívá­natos értékeiket, de az indokolat­lan merevség többet árt, mint használ. H. N. KÖZÖS BERUHÁZÁS Elkészült a fajszi komp Éppen három évvel ezelőtt tet­tük fel a kérdést: a révészt a tanács fizeti, de mi lesz a komp­pal? Nem ok nélkül firtattuk ak­kor a vízi átkelőeszköz sorsát, hi­szen Fájsz ősidők óta kompátke­lőhely volt, és marad még jó né­hány esztendeig, de az akkor már. húszéves komp — korábban 45 tonna teherbírású, 1984-ben már csak 42 tonna raksúlyt engedé­lyeztek számára — nem bírta so­káig. Erre felfigyeltek Bács-Kis­kun és Tolna megye illetékes ve­zetői, és megállapodtak, hogy kö­zös beruházással egy új kompot építenek. Modernebbet, mint ami * volt, hiszen a régi évtizedeken ót úgynevezett mellészerelt alakzat­ban vitte a sok tízezer személy- gépkocsit, motorkerékpárt, von­tatót, szállította Dusnok, Fájsz, Miske termelőszövetkezeteinek terményeit, az üdülőket, a Bala­tonhoz igyekvőket. Tavaly nyá­ron már nem a régi, hanem egy bérelt komp látta el a vízi szál­lítás feladatait, amely a fajszi tanácsnak, a komp üzemeltetőjé­nek napi kétezer forintjába ke­rült. A beruházók az új, 40 tonnás önjáró kompot a balatonfüredi Ganz Danubius Hajógyárban ren­delték meg. A vízi jármű már a múlt év végén elkészült, és nem kevesebb, mint 20 millió forint­ba került. Ezen kívül Bács-Kis- kunban 6, Tolna megyében pedig 4 millió forintért készítettek új lejárót a kikötőhöz. A komp 29 méter hosszú, 5 és fél méter szé­les, és egy-egy útja alkalmával 12 személygépkocsit képes átszál­lítani a Dunán. A vízi járművet az igények szerint közlekedteti a Fajszi Községi Tanács. E híradás végén annak kelle­ne kiderülnie, hogy a komp már jótékonyan segíti a dunai átke­lést, illetve a községi tanács pénz­bevételeit. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Az önjáró kom­pot leúsztatni csak a Sió-csator­nán lehet, amelyben a téli idő­szakban kevés, most tavasz táján pedig sok a víz. (A kevés víz miatt nem úszott volna le a jár­mű, a sok víz pedig vészélyezteti a csatorna felett levő műtárgyak: épségét.) Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy május első felében megérkezik Fajszra, állomáshe­lyére a komp, amelyre még a különböző biztonsági berende­zéseket, a vezetőállást kell fei« szerelni, és azután megkezdheti áldásos munkáját. Gémes Gábor ® Sólyatéren a készülő komp, amelyet azóta már befejeztek Balaton« fürediin. Katonák — kékben is A hadsereg egyenruházati ellá­tásáról tájékoztatta a sajtó kép­viselőit Szórádi Zoltán vezérőr­nagy, az MN hadtápfőnöke, hon­védelmi miniszterhelyettes csü­törtökön a Magyar Néphadsereg Ruházati Ellátó Központjában. Az elképzelések szerint a jövő­ben a sorkatonák különböző — gyakorló, köznapi, ünneplő és kimenő — öltözeteit kisebb-na- gyobb mértékben, az anyagi le­hetőségeket figyelembe véve át­alakítják, hogy megfeleljenek a- korszerű harci technika követéi« ményeinek, s a fiatalok a latot»-' nyában és a szabadságuk Idején? is szívesen viseljék azokat. A di­vat változásának megfelelően? tervezték meg az új női egyenro« Kákát. amelyekre egyaránt jellem®« ző a nőies forma és a katonás jelleg. A tervek szerint a hetedlfö ötéves tervidőszakban a hadiba* jós alakulatnál szolgálók rubázsH tát kék színűre cserélik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom